Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-22 / 34. szám

1954. augusztus 22. Földműíves A szocialista munkaversenvben mindenki nyer: rajta hát! „Többet ésszel, mint erővel 0. Épp most egy éve annak, hogy meg­látogattuk a tallősi és a vezekényi szövetkezeteket. Látogatásunk alkal­mával megállapítottuk, hogy a veze­kényi szövetkezet nagyon lemaradt mindenféle téren a tallösi szövetkezet mögött. Most más a helyzet. Igaz ugyan, hogy ez aratás, aséplés és а beadás körül nem mutatkoztak hiá­nyosságok a tallósi szövetkezetben, még sincs úgy, mint tavaly. Ez vonat­kozik az egész gazdaságra, mind nö­vénytermelésre, mind ez állattenyész­tésre. A tallósi és a vezekényi szövetkezet versenyt folytat egymással. A versenyt havonta értékelik. A júliusi értékelés­nél kitűnt, hogy a tallósiak két ponttal lemaradtak, tehát ma már a vezekényiek ve­zetnek. Mi ennek az oka? Ha valaki beletekint a tallósi szövet­kezet életébe, bizony megtalálja okát e lemaradásnak. A szövetkezet 1026 ha szántóját két növénytermelési csoport műveli meg. A földet szétosztották a csoportok kö­zött. Legalábbis így hangoztatták a vezetők. Ha azonban jobban belenézünk a szövetkezet életébe, rájövünk, hogy ez csak papíron van meg. Az igazság az, hogy tavaly tavasszal szétmérték ugyan a földet a két csoport között, de a csoport tagjai addig-addig ván­doroltak egyik csoporttól a mási­kig, míg a két csoport ősszel egé­szen összenőtt. így történt azután, hogy az őszi mun­kákat együttes erővel végezték. Együtt vetettek el a csoport tagjai. Persze ilyenkor már nincs meg az egyéni fe­lelősség, a két csoport nem versenyez­het egymással. Nem tudni, ki, hogy dolgozott, kinek az érdeme a többter­melés és kit terhel a felelősség a le­maradásért. A munkaminőségre sem fektettek olyan súlyt, mintha minden csoport a maga földjét művelte volna. Ezekután nem csoda, ha a szövetkezet lekésett az őszi munkákkal, többek közt a búza vetéssel is. Ennek pedig az lett az eredménye, hogy a három tábla búza, amit későn v ettek, ritka, si­lány lett. Természetes, ezeken a táb­lákon népi is fizetett kielégítően a ga­bona. Hlevánszki elvtárs, a második cso­­iport vezetője, helyesen látja a dolgo­kat. Nem tetszett neki az sem, hogy ősszel és tavasszal elvetett gabonát csak az aratás előtti hetekben osztot­ták szét a két csoport között, hogy azt külön arassák. Persze, így megtörtént az is, hogy Hlevánszki olyan földet ka­pott, amibe tavaly Kukucska István csoportja burgonyát termelt. A burgo­nya tavaly gazos volt és fel is mag­zott. A mag kipergett, aminek íz lett az eredménye, hogy ez éven ez árpa még gazosabb lett, mint tavaly a bur­gonya volt. Az ilyen eseteket könnyen lehetne orvosolni, ha a szövetkezet veze­tősége szétosztaná a földeket le­galább 8—9 évre a csoportok kö­zött. Most. hogy a cukorrépa alá trágyáz­nak, mind a két csoportvezető iparko­dik minél közelebbről, minél jobb trá­gyát hordatni, hogy termése jobb le­gyen. Hlevánszki elvtárs ragaszkodik is ehhez és ki is jelentette, hogy ő kiáll a földek állandó megművelésre való kiosztása mellett, mert ha meg­­trágyáztatja a maga részét, be is akar­ja azt vetni. Ebből is kitűnik, hogy az akarat megvan, csak az elnök­nek és agronómusnak oda kell hatnia, hogy ez a helyes munka­­szervezés életbelépjen A többtermelésből természetesen a csoport tagjai pótjutalmezásben része­sülnének, ha meg lenne a jő munka­­szervezés. De így például hiába termelt Hlevánszki " csoport­ja egy vagón árpával többet, mint az első csoport, nem kaphat pót­jutalmat, mert közösen vetették, mütrágyáztak. Tehát a föld elosz­tása csak akkor hatásos, ha azt több időre kapják a csoport tagjai. Hiányosságok vannak a növények ápolásánál is. Ugyanis Loposi István beszédéből kitűnt, hogy a kapásnövé­nyek ápolását a csoport tagjai közösen végezték, vagyis nem osztották szét egyénekre. Ezzel megalapozták az egyenlösdit, a napszámszerű munkát. Ezt a szövetkezet ellenségei felhasz­nálják és elégedetlenséget keltenek a tagok között. Ezekután nem lesz cso­da, ha az őszi munkákkal elkésnek, s egy-két tábla búzát ismét későn fog­nak elvetni. Pedig milyen könnyű len­ne ennek elejét venni. A helyes megoldás nem titok, hisz ezt a munkaszervezést már sok-sok szövetkezet elsajátította. Tavasszal a csoportvezető, ami­kor a répa, kukorica és egyéb ter­mény kisorolt, minden tagnak ki­méri a saját részét. Ezután minden tag felel a neki adott percelláért, egészen a betakarításig. Így a tagok családjaikkal együtt mun­kálhassák saját területüket, megkapál­­hatják részüket három-négyszer is. Több terem földiükön. A terven felül kitermelt kukoricából, stb. pedig pót­jutalmat kapnak. Az egyénekre való elosztásnál kitű­nik a jól és rosszul dolgozó tagok munkája közti különbség is. Nem dol­gozik egyik a másikra, iparkodik min­denki i saját részét megművelni. így kialakul a páros verseny, ami hajtóerő a munkában és ebből nemcsak a szövetkezetnek van haszna, hanem a tagoknak is. Kovács Istvánnak, a szövetkezet el­nökének, mindezeket tudnia kellene. Ha nem tudja, a hibát ">tt kell keresni, hogy keveset olvas, keveset tanul. — Ki ér rá olvasni, tanulni — mond­ja ez elnök. Hát mindenesetre furcsa beszéd ez egy EFSz-elnöktől, akinek éppen az lenne a feladata, hogy példamutetásse’ a tagokat is tanulásra serkentse. Meg kell szívlelnie Kovács elvtársnak, hogy „többet ésszel, mint erővel”, tehát a jó munkaszervezés esetén az 0 dolga is kevesebb lenne. A munkát hamarabb és minőségileg jobban ellehetne végezni jó szervezéssel. Tehát nagyon fontos a tanulás, az új­ság olvasás a szövetkezet vezetői és a tagok számára egyaránt. Ezekután azt tanácsoljuk a tallósi szövetkezet vezetőségének, hogy a föl­det 9 évre, vagyis egy füvesvetésforgó idejére mérjék szét a két csoport kö­zött, A csoportok külön trágyázzanak, vessenek és arassanak. A csoportvezetők pedig a kapás­növényeket osszák szét egyénekre, vezessék be a pótjutalmazást, s úgy a két csoport, mind a csoport tagjai hívják ki egymást párosver­senyre. Rimovszki János, a helyi nemzeti bizottság titkára, aki a szövetkezet felett védnökséget vállalt, legyen se­gítségére a szövetkezet vezetőségének, hogy a munkaszervezést a helyes el­vek, az EFSz-ek alapszabályai szerint végrehajthassák. Ha ez megtörténik, egészséges lesz a munka és fellendül a szövetkezet újra. Sándor Gábor Takács Marci bátya is versenybe lép. . . Hajnalodik, közeleg a reggel■ Laci már nem alszik, gyorsan (elkel, meg­mosakszik. Kenyeret, szalonnát vág и táskájába, az ebédet elhozza utána a húga, a kis szőke Kata. Gyorsan elő­veszi kerékpárját a szín alól és men. ne, ha pumpálni nem kellene. Se bat, ez csak pár percig tart és azután ka­páját felkötve, felül és hajt. Gyorsan, gi/orsan, szinte repülne, mert ő akar az első ler.ni a cukorrépa dűlőben. - Tegnap végezték el a cséplést es nincs megállás, a cukorrépa kapát vár. Nem azért, hogy gyomos, dehogy azért, tiszta az, Laci mégis negyedszer ka­pálja azt. Negyedszer és ha kell ötöd­ször is, hadd teremjen, hadd legyen porhanyós a föld, lélekezzen, fejlőd­jön a növény. Csak úgy lehet győzte­se a versenynek, igen ám, de ez nem csak a Laci gondja■ Megjelenik a többi fiú is szépen sorban. Mind egyformát gondoltak és egy sem maradt otthon. Beálltak, ki-ki a maga parcelláját ka­pálta. CslSz-tagok ezek egytől-egyig, jó munkások és versenyeznek a cu­korrépakapálásban. Nem babra megy a játék. Jó termés, aztán pótjutalma­zás is lesz. Kétszáz mázsa a terv, ők hármat, három és felet terveznek egymásnak esküdözve. Lehet is rajta, haragos zöld a levele, egy küogramos már most a nagyja. Azonban ki-ki vá­lik egy .egy parcella. Itt mindjárt La,i szomszédjában, nem gyomos ugyan, de nem o'y zöld a levele mint Laci ré­páinak. Nem csoda, hisz ez a parcela hite Ven Marcié. Először nagyokat ne­vetett. aztán bosszankodott utána, ká­romkodott a gyfílésen, mikor a ver­senyt megszervezték. Minek, mi a fenének ez, hogy bele­pusztuljunk a dologba — kiabáIta. Verseny ide, verseny oda, egyforma и fizetés, legyen úgy mint tavaly volt. Versenyezzen aki akar ugyan nem "fogok Épp ez járt a fiatalok eszében, mi­kor feltűnt a föld végén Takács Marci nagykevélyen. Cseréppipa lógott a szájában, agyarára szorítva és. kapa helyett görbe botot tartott a kezében. Beljebb jön a répába és botjával itt. ott a gyomot szurkálja. Teringettét, a fejét csóválja, kü­­'önb a gyerekek répája. Hogy lehet ez. hisz ő is jól megkapálta, ahogy du­kált kétszer, hát ki a fene kapál négyszer ? Nézeget jobbra-balra, kalapját hol lehúzza, hol a feje búbjára tolja. Kez­di türelmét veszteni, s megindul Laci felé, meg is szólítja­— Adj Isten Laci Ham, hasznos-e a munka? — Fogadj Isten Marci bátyám, a mienk hasznos, de a kendé úgylátszik káros. Ügy látom, nincs kapája, a gyo­mot csak bottal szurkálja. — Hogy a fene, hát ti taníttok en­mind zöld, csak a magáé fonyadt és sárga. Tudja-e, hogy így nem lesz pótjutalom? Sőt még a terveeztt két vagón sem terem meg rajta. Mit mond a világ, hogy Marci bátyám 40 éve kapál és mégis keveset terem a répa. — Hát mit csináljak, te nagy gye­rek? Látom, hogy a ti répátok sokkéi szebb. Nem hinném el, ha más mon­daná, de két szememet, nem csapha­tom be. Kérdezlek benneteket, ho­gyan lehet ez? Egyszerű ez Bátya. Vessen rá mü­gém? Engem, aki 40 éven át kap,í­­lok? Megmondom, tudjátok meg, mi­kor egyénileg gazdálkodtam, már ara­tás alatt is zsákba vittem a kapát a határba. Szégyen volt az. hisz min­denki befe 'ezte a kapálást Péter-Pálra, most meg cséplés után is kapáljak? — Marci bátyám — szól Laci türel­metlenül — nézze meg a répáját ás azután beszéljen. — Jó-jó, éppen azért jöttem, hogy megkérdezzem, mit csináltatok ezzel a földdel. Csak nem azt akarjátok mondani, hogy a verseny miatt ilyen szép ez a parcella? — Attól biz Marci bátyám! Maga ezt nem is tudja, ugye? Fejtrágyát szórtunk rá, most negyedszer kapá­lunk, hogy sok teremjen, csak épp maga maradt le- Nézze meg. a többié trágyát és fogja meg a kapanyelét. Ez ennek a rendje, módja. A Kovács Pali bácsi is úgy csinálta. Pedig már i! sem mai gyerek, ö is túl van mér az ötvenen. Hej, ha látta volna Bátya, mikor ű is belépett a versenybe. - Versenyt dalolt bíz és versenyt ka­pált velünk. Olyan jól hajlott a dere­ka, akár csak a miénk! Magának L így kell csinálni Bátya. Még mindig sokat segíthet a répán. — Igaz volna ez? Rendbe ion még őszig a parcellám? Hát ha így ,van beállók én is a versenybe, ha nem nevettek ki. De van e kéznél fölös­leges kapátok? Nehogy a kapálással nagyon elhagyjatok. Holnap hajnalban szórom a műtrágyát■ Fogadjunk ko­rábban kelek mint ti, s nem zsákban, hanem vállon hozom a kapát Nem szégyenlem. csak minél több terem­jen. S. G. Egészséges versenyt szövetkezeteinkbe, állami gazdaságainkba Ezekben a napokban minden igye­kezetünk a gyors és veszteség nélküli I .“takarítás befejezésére összpontosul. Azok a körülmények, melyek közreját­­szásáva! ezidén a termést betakarít­juk a tavalyihoz képest, megkívánják, hogy az aratási és cséplési munkákat jobbam felkészülve hajtsuk végre. Csak­is jó munkaszervezéssel sikerül időben és veszteség nélkül betakarítani gaz­dag termésünket. Csakis így alapozzuk meg a sikeres benyújtást, így biztosít­hatjuk egyszersmind az őszi termények minőséges ápolását, a takarmánybe­gyűjtést s a jövőévi jó termés alap­jait. Az idei tapasztalatok, de nem kevésbbé az előző éviek is meggyőzően bebizonyítják, hogy minden munkát el lehet végezni, ha helyesen megszervezzük s ha a dolgozók kéz- ■ deményezése folytán szocialista mun­­keverseny fejlődik ki. A versengés erős tényezője a munkatermelék-enylég eme­lésének, kipróbált fegyvere a tervfel­adatok gyors, minőséges és gazdaságos teljesítésének. Csakis a munkaversenynek köszönhe­tik az ekecsi szövetkezeti tagok, me­lyet a főfeladetok elvégzéséért folytat­tak, hogy az aratást négy, з cséplést pedig öt nappal előbb fejezték be. mint tervezték. Egyedül az egészséges, a szövetkezet kebelén belül folyó, szo­cialista munkaverseny érdeme hogy nem hanyagolták el az aratási és csép­lési munkákat és ez is, hogy a tava­lyihoz viszonyítva kb. 60 vagonnal több takarmányféleséget takarítottak be. Lukovics elvtárs munkacsoportja két műszakban 304 métermázsa gabonát csépelt ki. így a szövetkezeti tagok nemcsak, hogy gyorsan takarították be a földekről a termést, de tervezett, munkaegységük értéke is emelkedik. Ez pedig egyedül e szocialista munka­­verseny eredm луе. A tanyi EFSz-ben például az egy munkaegység értéke a természetbenieken kívül 38 korona. Itt is a szocialista munkaverseny a hajtó­erő, melyben a mezőgazdaság eredmé­nyeiben az egyéni érdekeltség elve ér­vényesül. Legjobb példa erre a fejők és etetők versenye .akik a tehenek ma­gas tejeléí enysége érdekében verse­nyeznek. Eddig a tehenek tejhozemát 3 lit. emelték s dolgozóinknak többszáz. sőt többezer liter tejet adnak terven felül. így aztán maguk is módosabbak lesznek. Hisz a havi 742 korona előle­gen kívül mindegyikük a negyedévi el­számolásnál 1.236 koronát és 400 koro­na jutalmat kapott. Az egyéni érdekelt­ség elvét, a pótjutalmazást a terven felüli beadásért a növénytermelésbe is be kell vezetni. Sajnos a szocialista munkaversenyben még mindig nem látják azt az erőt, amely buzdít, lelkesít és elősegíti az emberek kezdeményezését. Valószínű­leg cöbb szövetkezet még nem próbál­ta ki a szocializmus építésének ezt a módszerét és azt állítják, hogy szö­vetkezetükben nem érvényesülne a verseny, hogy a dolgozók nem tanúsí­tónak megértést s kfflönbenis mindenki enélkül is elvégzi munkáját. Máshelyen meg arra várnak, hogy minden megától jöjjön, ahelyett, hogy a dolgozók kez­deményezését elősegítenék. Vannak olyan szövetkezetek, ahol a verseny­­feltételeket is kidolgozzák, kijelentik, hogy a verseny folyik, arra számítva, hogy ez elég. Természetesen az Uyen szocialista munka versenynél elmarad a siker vagy bármilyen jó eredmény. így van ez például a malackai já­rásban lévő Suchohradban is, ahol a tagok a jakubovói szövetkezetesekkel versenyeznek, Ennek alapján a te vas z elején még a szövetkezeten belül is versenyt szerveztek. 'Három munka­­csoportnak kellett volna egymás között versenyeznie. A tagok ózonban mind­máig nem ismerik a feltételeket. A verseny megkezdése óta ezzel senki sem törődik. Az egyik csoport igyek­vőbb és szorgalmasabb a munkában mint a másik. Sajnos, nincs senki, aki ezt az életrevaló versengést helyesen irányítaná is e szocialista munkaver­seny keretében megszervezné. A szocialista munkeversenynek cél­tudatosnak kell lennie, mely • főfele­­detokat artja szem előtt s mely szé­les tömegalapokon van. A szociálist« munka verseny sikere leginkább abban rejlik, hogy a munkát helyesen szer­vezzék s betartsák az alapszabályokat, azo-kívül állandó munkacsoportokat szervezzenek. Fontos, hogy ha a szö­vetkezet egy másik szövetkezettel ver­senyez, versenyezzenek a szövetkeze­ten belül i csoportok és az egyének is. Ez pedig a szövetkezet vezetőségé­nek a kötelessége. Szükséges a versenyt pontos időközökben ér­tékelni, akár versenytáblán, akár a helyi hang­szórón, sőt röplapokon is. A párosver­­senynél, mely nálunk megszokottá vált, akkor érünk el jő eredményeket, he a versenyzők rendszeresen találkoznak, kicserélik tapasztalataikat s ha a nyert élményeiket munkahelyükön bevezetik. Ma, amikor mezőgazdaságunk színvo­nalának emelése a legfontosabb, kiemel­kedő fontosságú a tepasztalatátadás. Nem elég, ha időközönként találkoz­nak a versenybizottság tagjai, megtár­gyalják a nehézségeket és sikereket, megtekintik a versenytárs istállóit, földjeit, jegyzeteit és statisztikáját, ahogy ezt a bezini, nagygurabi és más szövetkezetesek tették. Sokkal helye­sebb és célravezetőbb lenne, he a fe­lülvizsgálásra és értékelésre nemcsak a vezetőség tagjai járnának, hanem a fejők, számvevők, csoportvezetők is, akik a versenytársaknak elmondanák munkamódszereikét és eredményeiket. Ilymódon szervezték meg a munkaver­­senyt az Ifjúság Falujában, ahol minden munkában versenyeznek s azt helyesen értékelik is. Az eredmény aztán termé­szetesen az, hogy 1.032 szövetkezet összállemi versenyében másodiknak, szlovákiai viszonylatban elsők lettek. Az így szervezett versenynek megvan az értelme. Hisz, amint a szövetkezet dol­gozója meggyőződött arról, hogy ma­gasabb termeléssel emeli a szövetkezet bevételeit s így a sajátját is, hogy mó­dosabb lehet ezáltal, egykönnyen leráz­za magáról az elavult gazdálkodás be­gyökeresedett nézeteit. Most a cséplés befejezésénél és a küszöbön lévő őszi munkák idején nagy figyelmet kell szentelni a szocialista munkaversenynek. A mezőgazdasági dolgozóknak meg kell érteniök, hogy egészséges versenyzéssel lehet a leg­jobban teljesíteni és túlteljesíteni a tervfeladatoket, megalapozni a szövet­kezeti dolgozók gazdagabb életének és mezőgazdaságunk fejlődésének előfel­tételeit. VERSEINYHIRADO A NAGYM1HÁLYI gépállomás a ke­rületi versenyben jó elhelyezést ért el. A brigádok közül a veľké zalu­­zsicei tartja az első helyet augusztus 10-től. A kombájnosok közül Petras Pál került a verseny élére. Petrás elv­társ és Ivánka Mihály segítő társa, miután a nagymiftályi járásban elvé*■ gezték a kombájnaratást, most a me­­zőlaborci járásban harcolnak a veszte­ségnél kuli betakarításért. * * * A PARDUBICÉI kerületben a szö­vetkezetek a tarlóhántás gyors elvég­zésében folytatnak szocialista munka­versenyt. A barchovi EFSz halad a legjobban a tarlóhántással. Eddig egy. idejűleg az aratással elvégezték a tar­lóhántást is és elvetettek 34 hektár másodnövényt К * * * A ZÁLOGOS/ állami aazdaság » tehenésze között verseny fóliák az el­sőbbségért. Mindegyikük igényt tart a 250-es Jawa motorkerékpárra, amit a győztes megjutalmazására tűztek ki díjul. Egy kicsit tart is Benyes elv­társ Roskó Andrástól, aki 16,5 liter tejet fej ki, de ugyanakkor örül is annak, hogy az ő segítségével mások is ilyen szép eredményeket tudnak el­érni. * * * AZ ÉRSEKÚJVÁRI járás az ara­ny osmaróti járással folytat versenyt a gabonabeadás gyors teljesítéséért. Ed­dig a két járás eredménye nagyjában megegyezik. Mindkét járás gyorsan közeleg a 100 százalékos tervteljesi­­téshez. * * * A MUNKAVERESENYNEK köszön­hetik a kassai kerületben lévő vajkov­­eei EFSz tagjai, hogy a közelmúltban felépítettek 4 silógödröt és 200 férő­helyes sertéshizlaldát.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents