Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
10 ratvaxt Földmttvils 1954. július 4. A kenyércsata sikeres megvívása most legfőbb feladatunk Már csak pár nap választ el bennünket, hogy a szövetkezetek, állami gazdaságok és az egyénileg gazdálkodók földjein meginduljon a legörömtelibb paraszti munka, a gabona betakarítása, Megpendülnek a kaszák, a traktorok és a kombájnok berregésétől lesz hangos a határ. A szovjet kombájnok segítségével takarítjuk be ezidén gazdag termésünket, amelyet mezőgazdasági dolgozóink olyan féltve és szeretettel ápoltak. Az aratás gyors és jóminőségü elvégzése biztosítja dolgozóink jövöévi élelmiszerellátását. De az idei aratás a szövetkezetek gazdasági megszilárdulásának is nagy próbaköve lesz. A szövetkezetek megerősödése mellett az egyénileg dolgozó parasztok előtt is nagy lehetőség nyílik ahhoz, hogy meggyőződhessenek a szocialista nagytermelés előnyeiről és hogy a fejlődés folyamán ők is a közös gazdálkodás útjára lépjenek. Hogy az aratási munkák valóban sikeresen folyjanak, ehhez alapos felkészülés szükséges. Nagy súlyt kell fektetnünk különösen az önaratócséplögépek teljes kihasználására. A múlt évi tapasztalatokat úgy kell felhasználnunk, hogy a hibák többé meg ne ismétlődjenek. Többek között nagy hiba volt tavaly, hogy a kombájnok után nem volt elég munkaerő a szétszórt szalma kazalozására. Ezzel nemcsak a szalma minősége romlott le, de nagymértékben akadályozta a tarlóhántás elvégzését is. Mind a járási-, helyi agronómusoknak, mind a gép- és traktorállomások brigdáagronómusainak legfőbb kötelessége, hogy a szövetkezeteknek az aratási tervek kidolgozásában hathatós segítséget nyújtsanak. Azokban a községekben, ahol még nincs szövetkezet, a helyi nemzeti bizottságok kötelessége gondoskodni arról, hogy megszervezzék az aratási bizottságokat. Ezek a bizottságok lesznek hivatva arra. hogy felügyeljenek a gépesítés teljes kihasználására, a munkaerők teljes bekapcsolására. Az aratási bizottságok tagjai csupán akkor teljesíthetik feladataikat, ha őket a tömeg választja, nempedig kinevezik. Mindenekelőtt ezeknek a bizottságoknak a leghaladóbb kis- és középparasztokat kell felölelniük, sőt óvakodni kell attól, nehogy az osztályellenség, a falusi gazdagok beférkőzzenek a bizottságokba, akik tisztségükkel visszaélnének és sok kárt okoznának a gabona betakarításánál. Az idei gabona betakarításánál nagyon fontos, hogy a munkákat nappali es éjjeli műszakokra szervezzük meg. Az aratási munkákkal azonban szervesen összefügg a tarlóhántás és a másodnövények vetése is. Tarlóbuktatással ugyanis megakadályozzuk a gyomok fejlődését, amelyek évente több százezer mázsa gabonától fosztják meg mezőgazdaságunkat, dolgozó parasztságunk munkája gyümölcsét. Ehhez az agrotechnikai eljáráshoz már most kell megtennünk a szükséges intézkedéseket. Ez pedig azt jelenti, hogy idejében javítsuk ki szerszámainkat, a tár- » csákat, hogy elkerülhessük a tavaly elkövetett hibáinkat, amikor 5—7 cm-es tarlóbuktatás helyett sok esetben 12 cm-es középszántást alkalmaztunk. Takarmánykeverékeket pedig azért vetünk, hogy kiszélesítsük a takarmányalapot, hiszen köztudomású, hogy a másodnövények igen értékes silótakarmányt nyújtanak, amely biztosítja a jóminőségű takarmányt a téli időszakra is. Az aratáshoz való felkészülésre igen nagy segítséget nyújt a földművelésügyi minisztérium a közelmúltban megjelent rendelete, amelynek irányelvei betartásával mind szövetkezeteink, és egész mezőgazdaságunk egyre sikeresebben oldhatja meg rájuk háruló feladataikat, hogy a gabonabetakarítást minden veszteség nélkül és idejében elvégezhessék. Nem Ikis feladat hárul a gépállomások, állami gazdaságok és szövetkezetek dolgozóira, hogy a munkaverseny kiszélesítésével utat mutassanak a gyengébb szövetkezeteknek, a munka minden szakaszán. Növényvédelmi munkák július hónapban Szántóföldön: Aratással egyidöben végezzük el a tarlóhántást. Ezzel a fontos agrotechnikai munkával a következő kártevOk elszaporodását gátoljuk meg: 1. ) A gabonalegyek a tarlón kikelő árvagabonára rakják tojásaikat. A tojásokból kikelő nyüvek pedig az árvagabonában élnek. 2. ) A tarlóra kipergett magból él a gabonafutrinka. 3. ) A szalmadarázs lárvái, a szárkukacok a tarlóhjin találhatók. 4. ) Az elgyomosodott tarlót ellepik a pattanóbogarak. 5. ) A bagolypillék a felszántatlan tarlón kikelő gyomokra rakják tojásaikat, a gyomvirágok nektárja pedig táplálékuk. fi.) A kipergett borsó, lencse és bükköny szemekben a borsózsizsik teljesen kifejlődik. Növényvédelmi szempontból az a leghelyesebb, ha a tarlót megfelelő agrotechnikával mindig gyommentesen tartjuk. A burgonyabogár (Kolorádó-bogár) keresését a legnagyobb éberséggel folyamatosan végezzük. A kukorica golyvásüszöqjét távolítsuk el, utána semmisítsük meg. égessük el, mert az érőiéiben levő üszögspórák megszáradásávál könnyen szárnyára kapja a szél és újabb fertőzés veszélye állhat fenn. Burgonyavésszel fertőzött burgonyát bordói lével permetezzük. A rizsvetésekben figtieljük a rizs. brvzonét Lóherében és lucernában ne tűrjünk nrankás foltokat. Az üszöggel fertőzött gabonát csépeljük leoutöljára. A dohány, parvika szárát és levelét a kukorica szártövét, a répát és burgznnnaumót károsító morskospajort pusztítsuk csalétekkel. A júniusi esős időjárás nagyon kedvezett a gyomoknak, ezért a gyomirtásra továbbra is fordítsunk gondot A magtárban: Az újgabona raktározásánál a legnagyobb körültekintéssel és gondossággal járjunk el, hogy raktározott terményeinket megvédhessük a raktári kártevők ellen. A kitakarított és kifertötlenítmt magtárban raktározzuk külön az üszöggel fertőzött gabonát, nehogy az egészségessel összekeveredve, azt is megfertőzze. Nedves, nyirkos gabonát csak szártás után raktározzunk, illetve teljesesük vele a beadást. Kerüljük el a tavalyi gabonának az ideivel való összekeveredését, mert tz a gabonazsizsik-fertözés veszélyét retti magában. A gabona szállítására, vagy raktározására csak fertőtlenített zsákot használjunk. Gyümölcsösben: Az almamoly elleni vegyszeres védekezést folytassuk háromnegyed sza zalék.ns bordóilébe, vagy nyári higitású mészkénlébe kevert mészarzenáfos permetezéssel. A bordóilével általában a gombabetegségek, a mészkénlével pedig a lisztharmat ellen is védekezünk. A hullott gyümölcsöt naponként szedjük össze mert ezzel nemcsak аг almamoly ellen védekezünk, hanem a gombabetegségek (például moníliai továbbterjedését is akadályozzuk. A levéltetvek és rajzó pajzstetűlírvák elleni védekezést — szükség szerint — folyamatosan hajtsuk végre. A peiPnoszpóra elleni bordóileves permetezést folytassuk. A szőlőlisztharmat ellen kénporozzunk. A takarmányalap biztosításáért A X-ik pártkongresszusnak a mezőgazdasági termelés legközelebbi 2—3 éven belül való lényeges növelésére vonatkozó irányelvei értelmében a dunaszerdehelyi járásban megindult e harc e takarmányalap biztosításáért. Az egész járásban e herefélék és füvesherék első kaszálását és annak betakarítását már mindenütt befejezték. Ahhoz, hogy szövetkezeteink bőségesen biztosítsák e téli időszakra oly fontos nedvdús takarmányt, már hozzáláttak e s'lózáshoz. A mihályfei EFSz tagjai már ezidáig 1400 mázsa, a várkonyi 2300. a nódafai 1540 mázsa őszi lendeket besilóztak. A mihályfei szövetkezetben Iván László munkacsoportba úgy iparkodik a silózással, hogy az első helyet akarja elérni, amit a munka jő megszervezésével biztosít. A kongresszusi irányelvek szerint állatonként 25 mázsa jóminőségü silótakarmányt kell biztosítani télire. Szinger János, a mihályfei EFSz elnöke, azonban hangsúlyozta, hogy ezt a mennyiséget túlszárnyalják, legalább 30 mázsát készítenek egy-egy állat részére. Hasonló igyekezet fűti a pódafai szövetkezeteseket is, akik a felnőtt állatok részére darabonként 35 mázsa silót szeretnének bekéezíteni. Az ideiglenes silógödröket az istállók közelségében készítik, hogy ezzei a munka és időmegtakarítást érjenek el. Krajesovics Nándor Dunaszerdahely A maghere virágai várják a méheket A multheti számunkban ;,Hogyan segíthetünk a heremagtermelésben” címmel megemlítettük azt, hogy a méheket arra a virágra küldjük, vagyis szoktatjuk, amelyre akarjuk. Ez nagyon fontos azért, mert a méhek egyes növényeket nem látogatnak szívesen, (például vöröshere). Ezért az alábbiakban a méhek a vi rágra szoktatásáról fogunk beszámolni. Ezt a nagy és nehéz feladatot о Szovjetunió méhészeti intézményei, A. F. Gubin vezetésével meg is oldották. Ma egy hektár vöröshere megporzásához egy méhcsalád elegendő. E hatalmas eredmény elérése nem volt könnyű. Sóit kísérletet és megfigyelést kellett végezni, ezek eredményeit feldolgozni, sok részletkérdést megoldani, míg a kitűzött célt elérték. Többek között tisztázni kellett, hogy milyen szerepe van a nektár cukortartalmának és illatának a méhek csalogatásában. Tudott dölog volt ugyanis, hogy a méhek a különböző cukortartalmú nektárt (vagy cukorszirupot), nem hordják egyformán szívesen. Bizonyos határon aluli cukortartalmú eleséget nem is hajlandók elhordani. Felmerült tehát az a gondolat, hogy a vöröshere virágait azért nem látogatják szívesen a méhek, mert nektárja kevés cukrot tartalmaz. A cukortartalomnak és az illatnak a méhekre gyakorolt hatását több kísérettel igyekeztek tisztázni. A kísérletek a kővetkező megállapításokra vezettek' a) Egyenlő cukortartalom mellett a méhek illat szerint tájékozódnak. Legtöbb méh a már ismert illatú eleséget keresi fel. (Kaptárból vett mézet). Az illatnélküli cukorszirupra alig szállnak. b) Az illatnélküli eleségnél a cukortartalom és a méhek száma között öszszefüggést találni nem sikerült. A különböző cukortartalmú szirupot egyforma sűrűn látogatták. c) Az eleség különböző cukortartalma, csak akkor volt hatással a méhek látogatására, ha az eleség illatos volt. d) A vöröshere nektárjának cukortartalma a végzett elemzések szerint 14,7—71,2 százalék között váltakozott. A nektár alacsony cukortartalma tehát nem lehet oka annak, hogy a vöröshere virágút a ntéhek nem szívesen látogatják. Az ökot' e nektár nehezen hozzáférhető voltában kell keresni. A végzett kísérletek azt mutatják, hogy a vöröshere látogatásának fokozására vöröshere illatának э méhekkel való megismertetése szolgálhat. A nektár illata a méhek csalogatásában fontos szerepet játszik. Frisch kísérletekkel bizonyította ezt be. Ő állapította meg azt is. hogy a teherrel (virágporral, vagy nektárral) hazatérő méhek a kaptárbar tánccal hívják fel társaik figyelmét a felfedezett legelőre. A táncoló méhek társai körülveszik, kürölszaglás zák, átveszik tőle a virág illatát és a hordást-adó növények felkeresésére indulnak. A méhek e táncát „mozgóéi,o” táncnak nevezzük. Frisch legújabb megfigyelései szerint a méhek nemcsak a nektárforrás illatát adják át tár-eiknak, hanei a mézelő növény helyéről és távolságáról is tájékoztatják őket. Megállapította Frisch azt is, hogy a méhek táncát a kaptáron kívül végzett mesterséges etetés is előidézi. Frischnek a ménéi, tánca jelentőségéről tett megállapításait a szovjet tudósok összekapcsolták azzal - gyakorlati megfigyeléssel, hogy a kaptár belsejében etetett méhek „játékot” kezdenek, vagyis lakásukból tömegesen kiszállnak, költöznek, majd ismét visz^szatérnek. 4 méhpk iátéka még esti G A ZD A TARLÓHÄNTÄST nyomban aratás után végezzük el s a tartóba vessünk másodnövényeket. A másodnövények alá 1.2—18 centiméter mélyen szántsunk. A telajelőkészltéssel úgy igyekezzünk. hogy az aratás és a vetés között egy hétnél hosszabb idő ne múljon el. ♦ A VETŐMAG TERMESZTÉSÉRE kijelölt parcellák termését külön takarítsuk be és gondosan tároljuk, fcséplés előtt a cséplőgépeket gondosain tisztítsuk ki, hogy az esetleges, tavalyról bentmeredt magvak bele ne keveredhessenek a vetőmagba. A gép osztályozó hengerét kapcsoljuk be, hogy esek az ép szemek kerüljenek a vetőmagos zsákba. ♦ HA A KUKORICA ELÉRTE a 60—70 centiméter magasságot, fettyezzuk le. etetésnél is be szokott következni. Az etetéskor beálló röpködést sokáig azzal magyaráz.ak, hogy a méheknek a ‘‘elvett nektár, illetve a cukorszirup átalakításának (besűrítésének) megkezdéséhez bizonyos :deig tartó repülésre van szükségek. A méhek tehát teleszívják magukat a beadott eleség gél és akkor „körsétára "indulnak, hogy . a felesleges víz eltávolítását megkezdjék. Pedig a méhek jé tékát a táncoló méhek által felkeletett gyűjtési láz okozza. Ennek bizonyítására a következő kísérleteket végezték: 1. A méheket a kaptár belsejében orgona illatú sziruppal etették. A kaptár közelében a szabadban egy orgona és három egyéb virágokból készült csokrot helyeztek el. Az etetés megkezdésétől számított egy óra múlva a méhek megjelentek a csokrokon. Az orgonacsokrokon 13 méhet a többi három csokron pedig csak 8 méhet számláltak meg. 2. Az orgonevirág-illatú sziruppal etetett család közelében a szabadban 2—2 csészében a) tiszte v' et; b) iUatnélküli -cukorszirupot; c) orgonavirág-illetú szirupot helyeztek el. Figyelték, hogy az egyes etetőket hány méh látogatja. Az eredmény a következő volt. A mehek száma a csészéken: a vízen 5, az illát nélküli szirupon 47, az orgona-illatú szirupon pedig 82 volt. A két kísérlet eredménye kézzelfoghatóan bebizonyította, hogy a méheket a kaptár belsejében történő etetéssel, ez eleség illatával megegyező illatú nektárforrás nagyobbmérvű látogatására lehet serkenteni. Más szóval: a méhek munkája irányítható! Az etetési kísérletek alatt azt is megfigyelték, hogyan viselkednek az etetett méhek a kaptár belsejében. Megállapították, hogy az etetett méhek, ugyanazt a táncot járják, amit a szabadban felfedezett legelőről visszatért méhek. A fentiek tisztázása után rátérek a tulajdonképpeni cél megvalósítására, vagyis arra, hogy a méheket a vörösherére szoktassák. Az első nehézség a vöröshere-illatú szirup előállítása volt. Ilyen illatú kivonatot ugyanis készen beszerezni nem lehetett. Ä szirup előállítására sok kísérlet után a következő eljárás bizonyult a legjobbnak. Fél—egy liter forró vízben 1/2 kilogramm cukrot oldanak fel, A szirupot szobahőmérsékletre (15—20 C fok) hütik, majd vöröshere virágokat áztatnak bele. Előzőleg a vöröshere-virágot összes zöld részétől megtisztítják. A virágokat egy és fél, vagy két óráig a szirupban áztatják, végül a szirupot leszűrik, mialatt a szirup a vörösherfe illatát átveszi. (A szirup cukortartalmának egy részt azért kellett 50 százalékra emelni, hogy romlásnak ne induljon, másrészt azért, mert az alacsony cukortartalmú szirup etetése a méhek táncát nem váltotta ki kellő mértékben.) Ezután meg kell állapítani a szirup leghelyesebb adagolását. Az ez irányban folytatott kísérletek alapján az eleség mennyiségét családonként s naponként egy deciliterben állapították meg. Ez a mennyiség feltétlenül szükséges. Több szirup etetése felesleges, sőt káros. Az illatosított szirupot eggel, a méhek tevékenységének megindulása előtt kell beadni. A naponkénti többszöri etetés az eredményt csökkenti. A kísérletek elvégzése és a részle-AKA LENDÁ A fattyazást kézzel végezzük. A fatytyűhejtások eltávolításával ne késlekedjünk, mert azok gyengítik az anyatövet és később is késleltetik az érést. A fattyazással egyidöben végezzünk tenyészidő alatti trágyázást. A sorok mellé szórjunk hektáronként 60 kilogramm szuperfoszfátból s ugyanannyi pétisóbói készült keveréket és azt eketopával keverjük a talajba. A fejtrágyázás jelentősen gyorsítja a kukorica növekedését s ugyanakkor .elősegíti a csőképződést is. ♦ A KOMBÁJNNAL ARATOTT gabonát szárítás, szelelés nélkül ne vigyük a magtárba. A cséplőgéppel csépelt gabonát se halmozzuk vastag rétegekben, hanem legfeljebb 50—60 centiméter magasságban. ♦ A MELEG NYÁRI napokon fokozott tek pontos kidolgozása óta a méhek szoktatását sok gazdaságban kipróbálták és ma már széles körben alkalmazzák. A kérdés megoldására szentelt sok költség és munka nem volt hiábavaló. Az eredmények mindent megérnek. A méhek szoktatását a SzovjeUmióban már más növények megporzáeánál is eredményesen használják. Az északi hideg területeken sikerrel alkalmazzák a méhek szoktatását a gyümölcsvirágokra is. Itt ugyanis a zord időjárás miatt a méhek nem járják kellő mértékben'a gyümölcsvirágokat. Ezért a termés igen alacsony. A gyümölcsvirágok illatában illatosított sziruppal etetett méhcsaládok a gyümölcsfákat a hideg időben is sűrűbben látogatják. A szoktatás eredményét fokozni lehet azzal, hogy alyan méhcsaládokat szoktatnak, amelyeknek dolgozói más mézelő növényt még nem látogattak. Erre a célra fiatal méhekböl mesterséges rajokat készítenek. A szoktatás hatása a méhek tevékenységére jelentős. Ernődön kisebb méhállománnyal is biztosítani lehet a vöröshere, vagy más — a méheknek nem kedves — növény teljés megporzását. Megtörténhet, hogy egyes mezőgazdasági növények látogatását a méhek más mézelő növény kedvéért hanyagolják el. A méheket ilyenkor is arra a növényre lehet irányítani, amelyikre a maghozam biztosítása érdekében kívánatos. Ilyenkor az egyszerű szoktatás nem hozza meg a kívánt eredményt. A méhek ugyanis annyira rá vannak szokva a nekik kedvesebb mézelő növényre, hogy attól az egyszerű etetés nem téríti el őket. Ilyenkor a méheket először le kell szoktatni a „vetélytárs”növényről, majd rá kell szoktatni a kívánt növényr;. A leszoktatást a méhek zárvatartásával lehet elérni. A zárvatartás ideje két nap. Azt, hogy a méheket egyik mézelő növényről a másikra lehet szoktatni, a következő kísérlet bizonyítja (a kísérletet 1936-ban Sz. A. Rozov és M. K. Szaharov végezték). Vöröshere-tábla mellé 10 méhcsaládot állítottak. Ezek közül 5 család fekete, 5 p'edig sárga méh ’ volt. A heretábla mellett erdő húzódott. Az erdő tele volt virágzó hangával.' A kísérletet július 28-án azzal kezdték, hogy mind a 10 családot lezárták és etették. A sárga méhek naponta 200 gramm hereillatú — míg, a fekete méhek ugyanannyi hangaiilatú szirupot kaptak. Július 30-án a méheket kiengedték és figyelték, hogy a here- illetve hangavirágokat a sárga és fekete méhek milyen arányban látogatják. Az erdő szélén 100X1 m-es hangamezőt, az erdő mellett ugyanilyen nagy vöröshere parcellát jelöltek ki, és j két megjelölt területen a sárga és a fekete méheket megszámlálták. A számlálás 5 percig tartott. Ezután a vörsöherén 2225 sárga és 269 fekete méhet, a hangán 149 sárga és 2250 fekete méhet számláltak meg. A vörösherére szoktatott sárga méhek csaknem kizárólag a vörösherét, a hangaillatú sziruppal etetett fektetet méhek a hengevirágokat látogatták. Augusztus 3-án a kísérletet megismételték.' Most azonban a sárga méhek kaptak hangaiilatú szirupot, a feketék pedig hereillatút. A vörösherén 2837 fekete és csak 414 sárga méhet számláltak meg, míg a hangán 2875 sárga és csak 266 fekete méh volt. A méhek tehát engedelmeskedtek a méhész parancsának és az általa kívánt virágokat látogatták! RIUM mértékben gondoskodjunk állataink friss ivóvízéről. A legelő gulyát, csordát, nyájat naponta legalább háromszor itassuk. Az igásállatokat pedig legalább 3 óránként kínáljuk meg friss vízzel. De nemcsak a legelőre járó állatok itatására kell gondolni, hanem az istállón tartott jószágok és az igásállatok friss vízzel való rendszeres ellátása is fontos. He a tehenek, juhok nem topnak elég ivóvizet, a tejhozam csökkenése mellett az állat étvágya is romlik. Itatásra mindenesetben friss és tiszta ivóvizet használjunk fel. De a legelőn tartott állatoknak is rendszeresen adjunk sőt. ♦ A HETERÔZIS KUKORICÁNAK vetett tengeri anyasorait a címerhányás kezdetén címerezzük le. A címerezést kézzel végezzük: a címert erélyes mozdulattal, a nyelvével együtt kitépjük.
