Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-08-01 / 31. szám

12 Гения a "0^1 3UQtl*rHlc 4 A szovjet kormány jegyzéke Franciaország, Nagy-Británnia és az Egyesült Államok kormányaihoz Franciaország, Nagy-Britennia és az Egyesült Államok 1954. május 7-i jegy­zékére a szovjet kormány 1954. július 24-én válaszjegyzéket küldött. A szovjet kormány válaszjegyzéke Franciaország kormányának jegyzé­kéből kitűnik, hogy Franciaország kor­mánya nem osztjc a szovjet kormány március 31-i jegyzékében foglalt né­zeteket, sem az összeurópai kollektív biztonsági szerződésre vonatkozóan, sem pedig árra vonatkozóan, hogy э szovjet kormány késznek nyilatkozott az érdekelt kormányokkal együtt meg­vizsgálni a Szovjetuniónak az Észekat­­lanti Szerződésben való részvétele kér­dését. Emellett Franciaország kormány», semmiféle olyan javaslatot sem ter­jesztett elő, amely Európa veiamenny’ országa biztonságának szavatolására irányul. Franciaország kormányának a/ európai biztonság szavatolása fontos kérdésében elfoglalt, ilynemű álláspont­ja- nem menthető, ha a béke megszilár­dításának érdekeiből indulunk ki. Az említett jegyzékből kitűnik, hogy Franciaország kormánya az európai biztonság biztosításában való érdekelt voltára hivatkozva, olyan álláspontot védelmez, amely valóban nem szolgál­hatja ezt a célt, hiszen az európai biz­tonság biztosításának örve alatt olyan szűr, zárt államcsoportosulások szer­veződnek, amelyekben való részvétel­től minden'más államot távoltartanak. Ezt jelenti tehát Franciaországnak az Északetlanti Szerződés Szervezete és az „európai védelmi közösség” típusába tartozó „egyfor ián gondolkodó államok társulására" vonatkozó álláspontja. Az ilyen agresszív jellegű, zárt csoporto­sulások létesítése ellentétes az Egye­­sü't Nemzetek Szervezetének elveivel, hiszen az Egyesült Nemzetek Szerve­zete azon az alapon létesült, hogy az államok társadalmi és politikai beren­dezésüktől függetlenül tömörülnek. Az ENSZ-nek az a hivatása, hogy az álla­mok egy ittműködésére és kollektív erőfeszítésére támaszkodva fönntartsa a békét és a népek biztonságát. Az ilyen zárt katonai csoportosulások alá­aknázzák az Egyesült Nemzetek Szer­vezetének alapjait és nemzetközi te­kintélyét. Franciaország május 7-i jegyzéke úgy tünteti fel a dolgot, mintha a Szovjetunió az Észekatlanti Szerződés Szervezetéhez való csatlakozása esetén erre használhatná fel tagsági jogait, hogy „annak minden határozatát meg­vétózza” és ezzel „szétzúzza” ezt a szervezetet. Az ilyenfajta érvek mesterkélt és tarthatatlan volta azonban nyilvánvaló, minthogy a Szoyjetunió nem tart igényt a szerződés más részvevőivel szemben semmiféle különleges helyzetre. A szovjet kormánynak újból hangsú­lyoznia kell, milyen különleges veszélyt rejt magában az „európai védelmi kö­­zösség"-nek nevezett új katonai cso­portosulás most előkészítés alatt álló létesítése. E csoportosulás programmja és tervei az Európa és különösen a Nyugat-Németországtjal szomszédos ál­lamok biztonságát fenyegető német mi­litarizmus újjászületésére vezetnek. Franciaország kormányának május 7-i jegyzéke azt az állítást tartalmazza, hogy „az európai védelmi közösség" olyan szervezet, amely „természetébö’ kifolyóan megakadályozná, hogy Né­metország bárminő egyoldalú fegyve­res akciót kezdhessen." Ez az állítás alaptalan. Aki azt hiszi, hogy a német­­militarizmust ezúttal sikerül a párizsi és a bonni egyezmények segítségével valamilyen keretek között tartani, az nem számol a történelem tényeivel. Hiszen a történelem tapasztalata azt mutatja, hogy amikor Németország sorsát a militaristák, a revansisták vet­ték kezükbe, Németország mindannyi­szor az agresszió útjára lépett, papír­ronggyá tépte a többi állam biztonsá­gára vonatkozó megállapodásait és kö­telezettségeit. Az „európai védelmi kö­zösség” megalakítása, terveinek megva­lósítása éppen ezért feltétlenül az új európai háborús veszély fokozódására vezet. Az új háború első áldozatai Nyugat-Németország legközelebbi szomszédai lennének. Nem az „európa' Védelmi közöss'g”-hez hasonló típusú szervezet, hanem az összes európa' ál­lamokat átfogó nemzetközi szervezet szolgálhat az európai béke és bizton­ság garanciájául. A-» ilyen európai rendszer megterem­tené az európai biztonság reális fel­tételeit. Komoly lépés lenne e fontos ügyben és előnyösebb körülményeket teremtene a német probléma rendezé­sére az egységes Németországnak mint békeszerető; füc~4len és demokrati­kus államnak megt remtése «'apján. Ebben az esetben elhárulnának Német­ország egyesítésének útjából azok a komoly akadályok, amelyeket az utób­bi években Nyugat-Németország remi­­ütarizálásának politikája és Nyugatné­­metországnak az úgynevezett „európa: védelmi közösségbe való bevonásának tervei teremtettek. Az összeurópai kollektív biztonsági rendszer megteremtése a megszálló csapatoknak Németországból való ki­vonásával és a német rendőrség lét­számának a Németországgal kötendő bé' eszerződés megkötéséig történő megegyezéses csökkentésével együtt en­nek megfelelően biztosítaná Németor­szág semlegesítését és - zze! megaka­dályozná, hogy háborús tűzfészek ke-I letkezzék ( Európa szivében. A német militarizmus újjáteremtése ugyanis el- I kerülhetetlenül erre vezet. Az összeurópai szerződés megkötése kétségtelenül elősegítené az osztrák -kérdés megoldását is, amelynek ren­dezetlen voltáért a francia jegyzékben foglalt állítások ellenére F-ranciaorszáq. az Egyesült Államok és Anglia kormá­nya a felelős. Ugyan's ezek a kormá­nyok akadályozták meg az osztrák ál­­'emszerződésnek a berlini értekezleten történő megkötését és nem hagynak fel Ausztria katonai csoportosulásukba való bevonásának terveivel. A népek félelme mindenekelőtt az atom- és hidropénfegyver alkalmazá­sának veszélyével kapcsolatos, különö­sen amiatt, hogy e tömegpusztító fegy­ver ú.i fajtáinak romboló ereje egyre növekszik. Emellett számolni kell olyan fegyverfajták fejlődésével is, mint a rakétafegyver, amelynek hatótávolságé, ezer kilométerekre tehető, nem is szól­va arról, hogy az atomtöltetü, irányít­ható rakétalövedékek rombolóerejüket tekintve, nem hasonlíthatók Hitler „V" szárnyesbombáihoz, amelyekkel a pusz­tításra ítélt hitleristák a második vi­lágháború végén megpróbálták meg-1- semmisíteni a kultúra és a civilizáció néhány világszerte ismert központját Ilyen körülmények között rendkívül fontos feladat az atom- és hidrogén­fegyverek feltétlen eltiltásáról és az államok fegyverzetének, valamint fegy­veres erőinek csökkentéséről szóló nemzetközi egyezmény megkötése. Mint ismeretes, Franciaország poli­tikáját támogatja az Egyesült Államok kormányának atom- és hidrogénfegy­vert felhalmozó intézkedései. Az atom- és hidrogénfegyver agressziós fegyver, amelynek felhasználására épülnek az Egyesült Államok összes katonai ter­vei. amelynek fő hely jut az Egyesü't Államok fegyvertárában. Az ilyen po­litika nem segíti elő „a biztonsáq és a bizalom légkörének” megteremtését. Emellett az amerikai sajtó hasábjain különböző olyan terveket propagálnak, hog' a katona1 támaszpontokat hasz­nálják fel a -Szovjetunió, a Kjnai Nép­­köztársaság és a népi demokratikus országok elleni támadás előkészítésére. A sajtóban nyíltan utalnak arra, hogy az Egyesült Államok légitámaszpontjai a Szovjetunió iparának szétzúzására hi­vatottak. A szovjet kormány a lenntiekbő! ki­indulva javasolja, hogy az európai kol­lektív biztonsági rendszer megterem­tésének kérdésében folytatandó esz­mecsere végett, a legközelebbi hóna­pokban hívják össze minden részt ven­ni kívánó európai állam, valamint az Egyesült Államok tanácskozását, A szovjet kormány kívánatosnak tartja, hogy a Kínai Népköztársaság elküldje erre a tanácskozásra megfigyelőjét. Pandit Szunderlál, az Indiai Nem­zeti Kongresszus Párt egyik legrégibb tagja, július 22-én a de'hi-i kormanv­­klubban előadást tartott a Szovjet­unióban tett látogatásáról. Pandit Szunderlal leleplezte a „vas. függönviül” szóló rágalmakat- Ezi mondotta: Telies mozgási szabadsá­got élveztünk. Odamentünk, ahová akartunk." Szunderlal megjegyezte hogy „fezidíiszerint kommunista-e'le­­nes személveknek könnyebb vízumvt kapni Moszkva meglátogatásához, mint a kommunista barátoknak az Egyesült Államokba utazni. A legnagyobb vas függönyt éppen ’az Egyesült Államok, ban állítják fei,” Pandit Szunderla' ezután viharos tetszésnyilvánítás kö­zepette ie'entette ki: „Nem kétséges hogy ha valahol a világon a népek kormánya a népből és a népért van akkor a Szovjetunióban ez a helyzet A szovjet kormányt minden munkás és paraszt a saját kormányának te­kinti". Szunderlal beszélt a Szovjet­unióban tapasztalt teljes vallásszabad­ságról, a nemzeti égvén íiségrü! meg­jegyezte. hogv csak a Szovjetunióban nem találkozott faji megkülönbözte. téssel. A szoviet kultúra eredményei­ről szólva hangsúlyozta: „Űj civilizá­ció születik Oroszországban ... Üdvöz­let Oroszországnak!" * * * Pakisztán egész területén, törvényen kívül helvezték a kommunista pár­tot A fővárosba érkezett jelentések szerint Pashaverban a kommunista párt hét tagját, köztük a helvi béke­bizottság elnökét és titkárát, Lahore. ban a párt 13, Haiderabadban pedig 8 tagját letartóztatták. * * * A francia nemzetgyűlés pénteken este szavazott a genfi megegyezések jóváhagyásáról. A szavazást megelő­zően felszólalt Mendes-France. - A szavazásban 475 képviselő vett részt. A francia küldöttség .genfi te­vékenységét és eredményét 462 kép­visel hagvta jóvá, köztük 95 kom­munista. 104 szocialista,- 74 radikális szocialista, 57 URAS (volt gauHeis. ■ tákj, 15 MRP és 4 haladó képviselő. I 13 képviselt! nem hagvta lóvá a géni francia küldöttség tevékenységét. 134 képviselő tartózkodott a szavazástól * * * Bedeü-Smith amerikai külügymi­niszterhelyettes pénteken visszaérke­zett Washingtonba. Bede'l-Smitli megérkezésekor újságírók előtt nyilat­kozatot tett. „Bár a genfi értekezleten létrehozott megállapodások olyan ele­meket tartalmaznak — mondta - amelyek az Egvesült Államoknak nem tetszenek, mégis meggyőződtem ar­ról. hogv az elért eredmények a leg­jobbak, amelyekre a jelenlegi körül­­ménvek között számíthattunk.” _ Be­dell-Smith ezután azt a véleményét felezte ki. hogv „a diplomácia ritkán képes a tárgyalóasztalnál megnyerni azt, amit a harctéren nem sikerült sem megnyerni, sem megtartani.’’ * * * A Béke-Világtanács titkársága az in­dokínai béke helyreállfásáról szóm egyezmény, megkötésével kapcsolatban üzenetet intézett a Vietnami Bér­bizottsághoz. Az üzenet a többi kö­zött ígv hangzik: _ Üdvözöljük önöket a fegyverszüneti egyezmény aláírása alkalmából, ameiv véget vet az évek óta tartó háború­nak Vietnam, Patet Lao és Khmer területén. Üdvözöljük ezt az egyez­ményt. amelyet a tárgyalások módsze­rének diadaláért vívott hosszú er(5- fesz'tések és harcok után értek el. Ez az összes békeszerető erők közös győ­zelme. A Béke-Világtanács titkársága meg­emlékezik a Vietnami Békebizottság tevékenységéről és kiemeli, hogy a genfi értekezlet sikere fontos lépés a nemzetközi feszültség enyhülésének útján. A Béka Világtanács titkársága a Francia Országos Béketanácshoz inté­zett üzenetében kiemeli, hogy a genfi értekezlet sikere „az ázsiai béke fenn­tartására, megszilárdítására és az ar­­rairányuló ei"feszítések folytatására ösztönöz, hogv biztosítsák1 a békét Európában a hémet kérdésnek a nem­zetek szuverenitása, függetlensége _ és biztonsága alapján történő megoldása útién.” * * * A kambodzsai kormány nyilatkoza­ta- „A kambodzsai királyi kormány, nak szilárd elhatározása, hogv soha sem vesz részt semmiféle agresszív politikában és sohasem engedi meg, hogy Kambodzsa területét üven po­litika szolgálatába állítsák. A vietnami ellenségeskedések meg­szüntetésének időpontjától az ország politikai kérdéseinek végleges rende­zéséig terjedő időszakban Kambodzsa királyi kormánya nem kér külföldi segítséget sem hadianyagban sem katonai személvekben, vagy kikép­zőkben, kivéve a terület tényleges védelmének céliából.” VIETNAM Indokmát, mely az indokínai félszige­ten terül el, három állem, Vietnam, Laosz és Kambodzsa alkotja. Terüle­tük összesen mintegy háromnegyed mill négyzetkilométer, másfélszer ak­kora, mint Franciaország. A három ál­lam közül a legnagyobb Vietnam, te­rülete 329.000 négyzetkilométer, lako­sainak száma mintegy 34 millió. (A la­kosság számára vonatkozó adatok elég különbözőek, számban 27 és 35 millió között említik őket.) A fegyverszüneti egyezmény értelmében a Vietnami De­mokratikus Köztársaság területe 165 ezer négyzetkilométer lesz, s lakosainak száma 21 millió. Dél-Vietnamé 164.000 négyzetkilométer, amelyen 13 millió ember él. Kambodzsa területe 181.000 négyzetkilométer, 4 millió lakossal, Laosz területe 220.000 négyzetkilomé­ter, 2 millió főnyi lakossággal. Indo­­kinánek több mint 1.000 kilométeres hátára van a Kínai Népköztársasággal, határos még Burmával és Thaifölddel: A félszigetnek óriási, 3.000 kilométeres partvonala van a Csendes-Óceán dél­­kínei tengerrészén. Legnagyobb váro­sai Hanoi és Szaigon. Hanoi a fegyver­szüneti egyezmény szerint a Vietnami Demokratikus Köztársasághoz tartozik. Indokína a világ egyik leggazdagabb területe, Franciaország legfontosabb, legnépesebb gyarmata volt. A mezőgaz­daság első terméke a rizs. a megművelt föld 82 százaléka rizsföld. A második világháború előtt mintegy 7 millió ton­na rizst termeltek, ebből a Vietnami Demokratikus Köztársaság területe 6 millió tonnát adott. A rizs az ország exportjának 50 százalékát tette ki. így Indokína a világ harmadik rizs-expor­tőre volt. Kukorica, ree, dohány, kávé, cukornád mellett még sok egyéb mező­gazdasági terméket is ad a gazdag in­dokínai föld. A nyersgumitermelés 1939-ben 80.000 tonnát tett ki s ezt a mennyiséget megközelítette az Indo­kínában termelt kaucsuk is. 1938-ban még Indokína volt Ázsia és a Távol-Ke­let harmadik legnagyobb gumitermelő országa; azóta azonban erősen csökkent gumitermelése. Ásványi kincsekben is bővelkedik Indokína. A vietiami Demokratikus Köztársaságban lévő Kveng En szénme­dence szénkészletét 20 milliárd tonnára becsülik. Különös előny, hogy a gaz­dag szénrétegek x egyes helyeken oly közel fekszenek a .elszínhez, hogy nyilt fejtést is alkalmazhatnak. Gazdag szí­nesfém- és vasérckészletek találhatók — nagyrészt Tonkinban, a Vietnami Demokratikus Köztársaság területén — feltártak továbbá ón-, cin-, mangán-, réz-, ezüst-, arany-, foszfát-, wolf­ram- és krómlelőhelyeket. Indokína a francia nagytőke^ hírhedt 200 családjának a kezében volt.'A viet­nami ültetvényekből, üzemekből és a külkereskedelemből az Indokínai Bank és néhány más monopólium hatalmas profitot húzott. Az Indokínai Bank profitja 1951-ben 502 millió frankot tett ki, 45 francia társaság tiszta nye­resége ugyanebben az évben együtesen meghaledta a 10 milliárd frankot. Az amerikai tőkebehatolás is nagy­­arányban emelkedett a második világ­háború befejezése óta. Az United Steel, a Shell, a Standard, a Celtex a Florida Phosphate Company, főleg a tonkim gazdag lelőhelyeket ragadta magához, Rohamosan növekedett az Egyesült Ál­lamok Indokmába irányuló exportja is. 1951-ben az amerikai export már 3 millió dollárra rúgott. Vietnam képe a felszabadító há­ború éveiben lényeges változásokon ment át. A népet örökös rettegésben tartó árvízveszély ellen, amely mind­­untálán elvitte a termést, elsodorta, rombedöntötte a házakat, gátak és csa­tornák építésével védekeznek. 1946 és 1953 között Észak- és Közép-Vietnam néhány tartományában 14 millió mun­★ ★ ★ ANNA SEGHERS: ARATOUNNEP kanapot fordított ' gát- és csatorna­építésre, 10 millió köbméter földet mozgattak meg. A szárazság, az aszály leküzdésére csatornahálózatot építet­tek, amelynek eredményeként az ön­­tözömüvek 1953-ban már 631.440 hek­tárt láttak el ví .el. S megszületett a Vietnami Demok­ratikus Köztársatság iparának alapja is az őserdő mélyén. Természetesen a gépgyárak fejlődtek elsősorban, mivé' ségük. Az első kézigránát készítésétől a mai konszerii fegyverek előállításáig igen rövid idő alatt nagy utat tett meg a vietnami ipar, amely ma már a legmodernebb aknákat, páncéltörő­ket, gépfe vvereket és aknavetőket is képes előállítani. Hatalmas eredménye­ket ért el a vegyiipar is. A textil- és élelmiszeripar például 1951-ben 1949- hez viszonyítva 200 százalékkal növel­te termelését. A Vietnami Demokratikus Köztársa­ságban a hosszú évek harca ellenére is 1945-től, 1952-ig 14 mülió ember ta­nult írni-olvesni. Egyre újabb és újabb iskolák, egyetemek nyitják meg kapui- ' kát, hogy a nép tudásszomját kielégít­hessék. A kilnikák és kórházak számá* megtízszerezték. 1948-ban csak 327 kórház működött, jelenleg a 3.900-at is meghaladja számuk. Szülőotthon, óvo­da, napközihálózat teszi lehetővé, hogv a hazájukat forrón szerető, a hazáért harcoló és dolgozó nők gyermekei biz­tonságban legyenek. A rendszeres ol­tások eredménye, hogy a Vietnami De­mokratikus Köztársaságban nem volt nagyobb járvány. A genfi értekezlet történelmi ered­ménye, hogy' kivívta a békét és a to­vábbi fejlődéshez utat nyitott a viet­nami nép számára. Az ország északi ré­sze teljesen belszabadult (beleértve e­­zokat a nagyvárosokat is, amelyek ed­dig francia megszállás alatt álltak) és megnyílt az út az ország későbbi teljes békés egyesítése felé. Anna Seghers, német írónő, egyike azoknak a nagy művé­szeknek, akik tollúkat fegyver­ként forgatják a béke megvédé­sének harcában. Nemzetközi Sztálin Békedíjjal tüntették ki. Nagy regényei mellett apróbb írásaiban is a békéért küzd. * * * MIKOR VÉGE LETT A HÁBO­RÚNAK, Anton Lorenz és halálra kimerült felesége rongyosan, mocs­kosán érkezett meg a brandenburgi Hagewald községbe. Cipője dara„ boícra Szakadt, lába vérzett, féle­lem és kétségbeesés töltötte el, átitatta a hazugság mérge. Belül úgy marta, égette minden, mintha rühes lenne. Gyűlölettel, gúnya, san válaszolt, ha szóltak hozzá, a feléje nyújtott kezet úgy lökte el magától, mintha emelték volna. Ha segítséget ajánlottak neki, vissza­utasította. Bizalmatlan volt min­dennel és mindenkivel. A földosztáskor, mint újgazdá­nak hét és fél hektár föld jutott neki, mivel a szovjethatalom fel­osztotta a földet a falu szegényei között. Csak a felesége unszolá­sára kezdte el művelni a földjét, de azt is úgy, mintha ráparancsolt kényszermunkát végezne. Meg­kapta hozzá a szükséges felszere­lést egy tehenet az uradalmi is­tállóból, meg növendékállatot is. AZ ŰJ TÖRVÉNYEK A KEZÉRE JÁRTAK, s az újgazdáknak nyúj­tott kölcsönből felépü’t számára a tanyai lakás. Most már végre égé. szén abbahagyta a káromkodást- Továbbra is szófukar és mogorva maradt, mintha a mérges beszéd­del együtt a beszélöképessége is elhagyta volna. Némán, ingerülten dolgozott a földjén, teljesítette az előírt „kötelezettséget”, sőt végül az azon felülit is. Emberek közé nem járt, sem gyűlésre, sem a kocsmába és rnég a saját feleségének sem árulta el soha a gondolatait, úgyhogy mél. tán gyaníthatta mindenki, hogy nincseneke is gondolatai. Belseje kiszáradt, közömbös, mindegy neki minden. IDÉN AZONBAN, AMIKOR HAGEWALD községben ünnepsé­get rendeztek a békés aratás örö­mére. Anton Lorenznek az az öt­lete támadt, hogy kifejezésre jut­tatja gondolatait. A vidám aratási felvonuláson régi rongyokban je­lent meg. bősz ábrázattal. Nyomo. rúságos kézikocsit húzott maga után, csupa lim-lommal, rongyos cipővel, ócskasággal rakta meg, tetejébe pedig táblát erősített: „Ezt köszönhetem Hitlernek és a háborúnak.” Mögötte gabonával tetézett sze­kéren, szépen felöltözve a felesége ült, megelégedett arccal. A szeké­ren tábla függött: „Ezt köszönöm a Szovjetuniónak és a Német Demokratikus' Köztár. saságnak”. Szabad Földműves, a Földművelésügy Főszerkesztő' Major Sándor. — Kiadja — irányító postahivatal: Bratislava, 2. Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadó hivatal. Bratislava, Krížková 7, — Telefon 332-29. - Szerkesztőség, Bratislava Križková 7. - l„i„i 16 -: az „Stót. pMoh(»p^ naWadatefetyo". n. p závod Bratislava. Križková 7.-------Nyomja: Merkantilné йайате, n. p. zz„ Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41. bví előfizetés Кее 20.80, félévre Kcs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-51304

Next

/
Thumbnails
Contents