Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-07-18 / 29. szám

4 уЯлпшШшШЙ» >ога1Па1вв 1954. Július 18. Uj növényt alkotott a tudomány: A csicsóka és a napraforgó különös „házasságkötése“ AZ ODESSZA-VIDÉKI Troick nevű faluban Ludmilla Puskarjova tanítónő kertjében eddig soha nem látott, új növény ejtette csodálatba a falubelie­ket. Faluszerte beszéltek róla, egyesek azt is tudni vélték, hogy a vetőmagot, pontosabban a vetőgumót Harkovból kapta a tanítónő. A gumókat próba­képpen konyhakertjében ültette el, s azol kihajítottak. Az akkori év aszályos volt, Odessza környékén minden kiégett. Puskarjova új növénye azonban — mint oázis a sivatagban — messzire integetett friss, zöld leveleivél. A nyár végére elérte a négy méteres magasságot is. Az egész környékről csodájára jártak az isme­retlen növénynek. Tapogatták a szárát, finom, bársonyos leveleit tenyerükben morzsolgatták és elragadtatással be­széltek arról, hogy ennél jobb takar­mánynövényt még álmukban sem tud­tak volna kigondolni. De nem marad­tak meg csupán a puszta csodálkozás­nál, a járási tanácstól hamarosan levél ment Charkovba, hogy küldjenek egy vagon gumót ebből a csodálatos fajtá­ból. S ezzel kezdődött az emberi kéz­alkotta új növény diadalútja. „Különös házasság“ Az előzményekhez forgassuk egy kissé vissza az idő kerekét. Ezerkilene­­százharmincnégyben Leningrádban Nyi­­koláj Cicin, a hires mezőgazdasági tu­dós előadást tartott a búza — tarack­búza keresztezéséről. A hallgatók so­rában ott ült egy fiatal aspiráns, Iván Marcsenkó, aki akkoriban a csicsóka nemesítési problémájával foglalkozott. A csicsókát, mint ismeretes, a termé­szet bőségesen felruházta jó tulajdon­ságokkal. Bő termést hoz, tápanyagok­ban gazdag, az időjárással és a talaj­jal szemben igénytelen, gumója állati takarmánynak és emberi fogyasztásra kiválóan alkalmas. Csupán egyetlen „szépséghibája” van, az tudniillik, hogy a gyökerei a föld alatt messzire elágaz­nak, s így a gépi kapálás nehéz, ugyan­akkor a talaj gyorsan gyomosodik ál­tala. Sok tudós próbálkozott már a csi­csóka nemesítésével, ezt a feladatot tűzte maga elé Iván Marcsenkó aspi­ráns is. Cicint hallgatva, Marcsenkó az Ő kedves csicsókájára gondolt. Ha a ne­mes búzát a gyommal, a tarackbúzával össze lehet párosítani, miért ne lehet­ne más növényfajtánál is megcsinálni az ilyen hibridizációt? Mi történne, például, ha a csicsókát egy közeli „atyafiával”, a naprafi raóval keresz­tezné? Erre gondolt Marcsenkó, s a gondolatok nyomán merész elhatározás fogamzott meg benne: megváltoztatja disszertációja (az egyetem egyes ka­rain, doktori, íagántanári képesftés elnyerése céljából benyújtott tudomá­nyos dolgozat) témáját, s a gondolatai­ban kísértő, új növényről fog írni. Hamarosan le is költözött Délre, a inajkopi kísérleti állomásra, hogy ott írja meg — kísérletei nyorr án — kan­didátusi munkáját. De ez a munka szá­mos nehézségbe ütközött. A nem köz­vetlen rokonfajták keresztezésének kutatása akkor még gyerekcipőben járt. Kísérletezései során többezer napraforgó tányérján végezte el a mesterséges beporzást, állandóan vál­toztatva a keresztezés módszereit és fogásait. Végül is sikerült egy hibrid­­féle növényt létrehozni. Marcsenkó boldog volt: A csicsóka es a naprafor­gó „összeházasodtak”. Rég volt ez, a szovjet tudomány azóta a növények hibridizációjának új, tökéletes módszerét dolgozta ki. A „gyerekek“ története Marcsenkó — most már a mezőgaz­dasági tudotrrny kandidátusa — a leg­újabb tudományos ismeretekkel vér­tezve, továbbhaladt a megkezdett úton. A háború utáni években új, termékeny hibrid-fajtákat nemesített ki Harkov környékén, a Harkovi Genetikai Inté­zet kísérleti telepén. Itt a kísérleti parcellán látható az új hibrid egész „családfája”. Magas szárán, sárga ar­cát a nap felé fordítva, a szélben játé­kosan himbálódzva áll az „apa”, a su­dár napraforgó. Mellette az „anya”, a csicsóka csillogtatja dús levélzetét. Körülöttük sorakoznak a „gyérekek”, az új hibridek. A szülőktől átörökölték a legjobb tulajdonságokat, A naprafor­gó-apától a széles leveleket, a magas szárat, az aránylag gyors érést és az aszályblrást, a csicsóka-mamától az igénytelenséget, a fagyállóképességet, a formás, arányos gumókat és a levél­rozsda elleni fokozott ellenállóképessé­get. A legcsodálatosabb, hogy az utó­dokban ezek a tulajdonságok nemcsak egyszerűen megismétlődnek, hanem ug­rásszerűen fel is fokozódnak. Például a hibridek magassága kétszerese-három­­szorosa a napraforgó-apának, a zöld­tömeg (levélszár) viszont háromszoro­sa az anya és csicsóka zöldtömegének. Az új növény felmérhetetlen jelen­tőségű a mezőgazdaság számára. Szám­talan ukrán kolhoz és szovhoz tapasz­talata bizonyítja, hogy hektáronként 500 mázsás gumótermést is el lehet érni ezzel a növényfajtával. S ugyan­akkor 700 mázsás zöldtömeget ad hek­táronként, tehát a takarmányellátást óriási mértékben megkönnyíti. Rokonainál édesebb A hibrid gumói — ellentétben a krumplival és csicsókává' — a földben Is áttelelhetők. Nem romlanak meg, sőt édesebbé, finomabbá valnak a saját fészkükben való telelés folytán. Mit jelent ez a gyakorlatban? Nem keve­sebbet, mint azt, hogy a kolhozok a zöldfutószalagot az új növény gumói­nak etetésével kezdhetik, s nem má­jusban, mint rendszerint, hanem két hónappal korábban. Az Új növényfajtára nemcsak a szovjet mezőgazdaság figyelt fel, ha­nem a szovjet Ipar is, Pavel Golovin akadémikus, kievi vegyésztudós évek­kel ezelőtt kidolgozta már a gyümölcs­­cukor kristályosításának elméletét. A gyakorlati lehetőség hiányában azonban (kevés volt a gyümölcscukor) ez a nagyjelentőségű felfedezés inkább csak elméletben Hódított. Most az új nö­vényfajta, a csicsóka és a napraforgó hibridje nagy súlyt adott a régi fel­fedezésnek. A még névtelen növény ugyanis a cikóriánál, a györgyikénél és a csicsókáknál sokkal nagyobb mér­tékben tartalmaz cukrot, így például egy hektárnyi területen termelt gumó­ból 100 mázsa ”ukor állítható elő. Az emberi kéz alkotta új növény eme adottságai most már lehetővé tették, hogy a szovjet édesipar nagy­mértékben hasznosítja Golovin pto­­fes9Zor kristályosítási elméletét. Golo­vin professzor tervezése nyomán máris hozzákezdtek az első gyümölcscukor­gyár építéséhez. Ázott tyúk az ernyő alatt Hát megkezdődött az aratás ?. de az eső is megeredt... Szemjonovics Szidor Gajevoj, a kol­hoz elnöke felhúzta magasszárú csiz­máját és felvet** az esőkabátját. — Esik, — sóhajtotta. De még ho­gyan esik! Az öszibúza már beérett, a tavaszibúza, árva és a zab is érik ... És egyre csak esik. — Apó! — for­dult Szemjonovics Szidor a helyi ba­rométerhez, Todoszovics Panykó SztA- chovhoz — mi a véleménye? ... So­káig fog még esni, vagy sem ? Todoszovícs Panykó ledobta ô zsákot a sapkájáról, mely az esőtől védte, felnézett az égre, majd kihúzta zsebéből a dohányzacskóját, pipáját megtömte dohánnyal, tüzet csiholt hoz­zá. kipöfögte a füstöt, majd köpött egyet. — Azt kérdezi, hogy sokáig fog-e esni?... Ez sokféleképpen érthető. Az orósz-japán háborúban, amikor Kuro* patkin parancsot adott a visszavenni-, lásra, nagyon hevesen kezdett esni az eső... — Én azt kérdezem magától Apó, hogy eláll-e az eső, s maga a japá­nokról kezd beszélni! — szakította fél­be dühösen Szemjonovics Szidor az Apót. — Azt kérdezi, hogy dáll-e az éső? — Azt hát! — Előfordul néha, hogy eláll. Az orosz-japán háborúban, amikor Kiiro­­patkin megparancsolta, hogy folytas­suk utunkat, akkor valóban élállt az eső, — De Apó, mit akar folyton azzal az orosz-japán háborúval? Annyira esik. hogy nyakunkba szakad az ég.... ném tudunk csépelni, nem tudunk aratni sem... És maga csak Kuropat•* kínról beszél állandóan. Ezt a beszélgetést, amdyet a kol­hoz elnöké és Panykó apó folytatott, meghallotta Sura, az ifjú brigádvézétő* nő és közbeszólt: — Várjon apó, Kuropatkinról, majd aztán beszéljen. Mondja meg nekem Szemjonovics Szidor *— fordult az el­nökhöz — mit csinál kérem maga, hogy meg ne ázzon? — Én mit csinálok?... Hát ülök a szobában, konyhában, vagy előszobá­ban! — Vonta fel ä vállát Szemjono­vics Szidor. — Hát. ha ki kell mégis jönnie a konyhából az esőbe, akkor mit csinál, hogy bőrig ne ázzon? — kérdezőskö­dött tovább Sura. — Mit,... hogy mit csinálok? - - csodálkozott az elnök. — Felveszem az esőkabátomat, — És, ha nincsen esőkabátja ? — Akkor zsákkal takarom be ma­gam. hogy meg ne ázzak. — S ha nincsen zsákja? — Lepedőt dobok magamra, — S ha nincsen lepedője? — Mi van veled Surüf Ernyőm nincsen, egyszer talán azt iá vészek magamnak. Étidéig még nincsen. — De nem volna rossz ernyő alatt állni, s néztii, hogyan ázik a gabonánk az esőben, hogy a gyönyöríl terme, sünk hogyan rothad eí lábon1 — Csip­kelődött Súra.-- Miért nem hagysz nekem békét? ... Mit akarsz táém? — haragudott nagyon Szemjonovics Szidor.­— Hogy miért nem hagi/ók magának békét Szemjonovics? Mit akarok? Hát azt. hog'll tiszteletreméltó elnö­künk meg né ázzon,- arra egypár tó módszerem is van: konyha, vagy szo­ba, előszoba, ahová eső élőt elbújik. De ha mégis ki kellene jönnie tisztelt elnökünknek at esőbe, akkor gurňi­­kabátótf vagy ésőköpenyt. vagy lepe­dőt, vagy zsákot, esetleg ernyőt is vi­het magával, hogy így bújjon meg az eső elől... — S te tálán azt szeretnéd, hogy bőrig ázzak, mi?! — Nem! Szemjonovics Szidor, ezt ném akaróm! — válaszolta Sura — dé azt akarom, hogy a gabonánk ne áz­zon az esőben, hogy kárba ne vesz­­szen. — Azt akarod, hogy talán ernyőt ál­lítsak a mezőre,., vagy talán tepe. döt terítsek ä gabona fölé? — Nem Szemjonovics Szidor, nem akarom, hogy ernyőt helyezzen a ga­bona fölé, de azt akarom s mindnyá­jan azt akarjuk, hogy ne .feledkezzen meg a kormányhatározatról, s hogy az agrotechnikai előírásokhoz tartsa ma­gát. — Tálán én elfeledkeztem rólaJ — Nem adok az agrotechnikai előírások­ra; — dühöskődött az elnök. — Nézze, magának szobája, előszo­bája, konyhája, lepedője is vani de a termésünknek csak két fedett szérűre és egy gabona-szárítóra lenne szüksé­ge. Ez minden. Mikot jelent meg erről a kormányhatározat? képen. Még jó­val az aratás előtt. S maga mit Csi­nált ?... csak legyintett egyet a ke­zével, s azt mondta: „Átcsúszunk úgy. hogy tálán csak nem fog esni...” S most Sztricha apót kérdezgeti, eláll-e nz eső, vagy se? Sura kómszomaltag egészen béle­­vörösödött ä beszédbe... Most Tódoszovics Panykó Sztricha kivette a pipát a szájából s azt mon­dotta: — A szárító az valóban egy nagyon jó dolog. Még,■ amikor Kuropatkin el­rendelte a visszavonulást, s mindig a csapat élén ment el öl, az eső előj a szárítóba bújt el. A kapitány minőig száraz volt, s mi pedig bőrig áztunk ... A szárító egy ... — Menjen már apó a mága Kupo­­patkinjái:(tl! — förmedt rá Sura. S mága Szemjonovics Szidor, maga nem elnök, hanem egy ázott tr/úk. Ázott tyúk az ernyő alatt. Még ma megkez­dem ery fedett szérfí építését brigá­dommal együtt. Még nem lesz későn. És csépelni is fogunk a beadásunkat is idejében teljesítjük. Semmiféle eső­től nem riadunk vissza! SZOVJET ÉLET .................................................................................................................un...mi iiiiiiiiiiiiiiiiiihwiuiiiiu Néhány sorban ... Moszkvai színházak művészei ven­dégszerepeltek az Akáj vidékén, a szűzföldek megművelő! előtt. Minde­nütt sokezres tömeg gyönyörködött a Művész Színház és a Sztanyiszlavszkij Opera tagjainak hangversenyéiben, * * * Nagy csoport szverdlovszki orvos utazott Kazahsztán új szovhozeibe, á felhántott szözföldekre. Sát akban ren­delnek, őt't végzik a kisebb műtéteket is. A Kubány folyó vidékét a Szovjet­unió egyik legfontosabb rizstermő vi­dékévé változtatják, A fel nem hasz­nált árterületeken 1960-ben már 5 millió mázsa rizst termelnek. A követ­kező években 5 öntözőrendszert és 2 víztárolót építenek. * # * A Csehov-ünnepségek alatt, július közepén, 70 szovjet színház játszik Csehov-derabot, A jubileumi ünnepsé­geken külföldi vendégek is résztvesz­­nek. Háztáji gazdaságok Július elsejéig a Szovjetunióban be­fejezték a háztáji földek adatainak összeírását és ellenőrzését. Minden dolgozó kolhoztagnak joga van háztáji gazdaságra. A tavalyi adó­törvény értelmében kisebb adót kell fizetni érte, mint korábban. A föld jö­vedelmétől függetlenül fix-tételek alapján vetették ki az adót, Az adó meghatározása során a földterületből leszámítják az épület, cserjék, erdők, közutak, vízmosások és szakadékok te­rületét. Érdekes, hogy nem minden kolhoz­paraszt tart igényt háztáji földre. Sok­helyütt olyan virágzó és sokoldalú a kolhozgázdaság, hogy biztosítja tag­jainak mindenoldalú terményszükség­letét, ezért a kolhozparasztok kérték, hogy csökkentsék háztáji földjük te­rületét. Az ilyen kérelmeket a kolhoz­­parasztok közgyűlése tárgyalja meg. Bár csak a dolgozó kolhoztag kaphat egyéni gazdaságot, ez nem azt jelenti, hogy az egyedülálló, dolgozni nem tüdő öreg kölhoztagok nem kaphatnak föl­det. Ezek a VolhOZparasztok valameny­­nyi jogát élvezik. Megtarthatták ház­táji földjeiket a gépállomásokra beosz­tott traktorosok és gépkezelők is. Üzemek védnöksége a kolhozok és gépállomások fölött A dnyepropetrovszki terület több üzeme védnökséget vállalt egyes kol­­hozök és gépállomások fölött, A 17, számú építőipari tröszt megkezdi a dnyepropetrovszki szurszko-litovszki gépállomás ipari és lakóházépítését. Az erre fordítandó összeg hatmillió rubelt tesz ki. A MolotOV nevét viselő fém­szerkezetek gyára vállalta, hogy a véd­nöksége alatt álló Dnyepropetrovszk kerületi Molotov kolhozban üvegházat, tehénistállót épít, kibővíti az öntöző­­rendszereket és berendezi a klubot. A Kari Liebkneeht-gyár segítséget nyújt az állattenyésztő telepek munkaigényes folyamatainak gépesítésében. Az aratás munkájánál jelentős fela­dat vár náltink is a védnökségi üze­mekre. A gyors betakarítás fokozottan igénybeveszi a gépeket, hamarabb for­dulhat elő törés, gépállás, amit gyors javítással, tartalékalkatrészek biztosí­tásával ki lehet küszöbölni. A védflök­­séoi üzemek legyenek aktiv részései äz aratásnak, cséplésnek, mert nem­csak a parasztság arat, hanem az egész ország. fedett szérűk A oséplés és a behordáe munkáját nagyiban meggyorsítja a fedett szérű és a gabona asztegolásö. Nálunk még nem terjedt el a kolhozokban és szöv­­hozokban egyre nagyobb teret hódító fedett szérű, Előnye, hogy bármilyen kedvezőtlen idő esetén is folyhat a caéplés a fedett Szétüti és a kombájn­nal való aratás után a mag tisztítás és szárítás munkáját is az időjárástól függetlenül lehet elvégezni. A gyáť — a itlézögazdasáüHak A tibiiszi „Glävszeljelektrtť’-gjráť áz utóbbi időben a köztársaságban épülő vízierőművek számára sok technikai felszerelést készített. Itt végzik a transzformátorok, tfaktetmotőrok ge­­neráljavitásait, itt gyártanak a Kár­pátalja, Bjelorusszia, Ukrajna és iflás köztársaságok gépállomásai számára földgyalukat stb. Nemrég Msvidobadze, Karamurza mérnökök és GuliaSvili ,-hatos egy elektromotorral felszerelt fafürészgé­pet tervezett. A gép könnyű, tartós és olcsó. Négy gépet már szét is küldtek Grúzia állattenyésztőtelepeire, ahól jó Crédmérlnyél használták a/ökät. EZ év végéig ebből a gépfajtából több tuca­tot fognak gyártani. A napokban készítették el a falusi kovácsmühelyek számára az új kürtő­mintát. Az új gyártmány szériagyártá­sának előkészületéit befejezték. Nő a közszükségleti cikkek A Szovjetunióban az értékesítő szö­vetkezetek több mint 60.0ÖÖ fatüsi boltja látja el közszükségleti tikkek­kel a kolhozpafdsztságcrt. Á közszük­ségleti Cikkek kereslete állandóan nö­vekszik. Ez év elejétől több mint há­­fomSzofttnnyi közszükségleti cikket gyártottak, mint HMO-ben, az egész évben. A falusi vásárlók a legutóbbi kilenc hónap folyamán többszázezer rádióké Allékét, többszázmillió rubel értékíl könyvét, sportfelszérelésti ké­pet, hangszett vásároltak. Az értékesítő szövetkezetek alkal­forgalma a kolhožfalvakban 1 mazottai állandó kapcsolatot tartanuk fénn a vásárlókkal, érdeklődnek óha­jaikról. A voronyezsi terület peszkovi áruházában például az elárusítók gon­dosan tanulmányozzák a helyi lakosság kívánságait. Rendszeres kimutatást ve­zetnék a kolhOztagokai legjobban ér­deklődő árukról, s ennek alapján szer­zik be a nagykereskedelmi szervektől d szükséges Cikkeket. Idén a Szovjetunió falvaiban három­ezer éji közszükségleti cikkeket áru­sító üzletet nyitottak. Üj szakasz a kujbísévi építkezésen Nyár van Kujbisev felett, a Zsiguii­­hegyek mellett ifi, ahol a nagy volgai erőművet építik. A munka egyre gyor­sul. Az óriási erőmű építésén már hosszabb időt dolgoztak, mint ameny­­nyi még hátra van. A szovjet lapok azt írják, h "y az építkezésen meg­kezdődött a „nagy beton”, azaz meg­indult a nagyszabású betonozás. Május 29-én 24 óra alatt 10.77Ô köbméter betont építettek be. Ez a szám messze felülmúlja a szovjet építkezéseken ed­dig elért eredményeket, akár az idő rövidségét, akár i beton mennyiségét tekintjük is. Persze, megvan a lehető­ség az ilyen tempóra, hiszen több há­ton gyár működik az építkezésen. Az egyik betöngyár 24 óra alatt 8 ezer köbméter betont tértnél. Nagy esemény volt az építkezésen a Volga feletti drótkötélpálya elkészítése. A Volga fe­lett 70 méter magasságban szállítják e csillék a kavicsot a belparton lévő be­­tongyáraiknaik. Leszállították a mozijegyek árát a Szovjetunióban Június l-töl a városi filmszínházak­ban átlag 18 falun 20 százalékkal ol­csóbbak a hélyárák. Áz ifjúság a vá­rosokban 1 rubelért, a falvakban 50 kopekért válthat jegyet. A népezerű­­tudothányos és dók urneirtf fenékhez 1 rubelben állapították meg az egységes hely árat.

Next

/
Thumbnails
Contents