Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

10 Földműves 1954. november 28. 1Г $ к évi. 10 «im j MMSZÄTI SZEMLE A SZLOVÁKIÁI VADASZVÉDEGYLETEK ORSZÁGOS SZÖVETSÉGÉNEK HIVATALOS MELLÉKLETE Törvényismertetés Serkentő etetés IV. 2. Vadászat közben, ültetve a vad által okozott károk A vadas./gazda köteles megtérítei: a) azon károkat, melyeket saját maga. a társaság tagjai, vadászven­­dégei, a személyzet, vagy a vadász­­kutyák okoznak vadászat közben a mezőgazdasági, vagy erdei ültetvé­nyekben s a szőlőkben, (vadászati ká­rok); b) azon károkat, melyeket a hasz­nosvad és a vaddisznók okoznak a le nem aratott mezei terményekben, az erdei ültetvényekben s a szőlőtermés­ben. (vadkárok), * * * A károkat nemcsak a vadászgazda, hanem a vadásztársaság minden egyes tagja közösen, ha pedig a területet saját kezelésében tartja az ÉFSz, en­nek minden tagja közösen téríti. A fácánokat sokhelyütt estefelé, másutt viszont reggel engedik ki. Hogy tneiyik mód a jobb, azt a helyi körülmények határozzák meg. Vannak helyek, ahol reggel teljes nyugalom van s ilyenkor a vad kibocsátását s megtelepedését nem zavarja semmi, vüzom estefelé valami rendesen meg­ismétlődő zaj, esetleg hazatérő mun­kások. járművek stb. Zaja, zöreie nagyon zavarja ezt az akciót. A leg­­megszokoftabb a délutáni kiengedés, de a reggeli is sikerrel jár, ha ilyen­kor egy kis cselhez folyamodunk. A fácánokat egyenként kell kiszedni a kosarakból s kétkézre fogva meg kell őket magunk előtt forgatni (vízszin­tes irányban) 10—12-szer, hogy a fácán egy kissé elkábuljon. Azután rá kell tenni az eleséggel megszórt ösvényre, amely az etetőhöz vezet, fácán egyenesen elfut až ösvényen až etetőig, ahol rendesen meg is ma­rad. Ha van már a területen fácán, amely az etető környékén tartó zko­' 1- §• Idejében ott légy a gyülekező helyen és a hívatlan vendégeket hagyd otthon. Ha nem mehetsz, mentsd ki magad! 2. §. • Ne felejtsd otthon vadászjegye­det. vadászegyleti tagsági igazol­ványodat, fegyvered és lőszered pedig legyen rendben. 3. §■ Mindig ügy tartsd fegyveredet, — töltetlenül is — nehogy a csöve embertársad hasára, vagy egyéb testrészére meredjen. Ne feledd, hogy a halált hordozod kezedben. Fegyveredet csak az álláson, illet­ve a megadott jelzés után töltsd meg. Ha menés közben akadályt kell átlépned, vagy átugranod, szedd ki a töltényeket fegyvered­ből. 4- §■ Figyelj a vadászat vezetőjének utasításaira s különöser arra, hogy milyen vadra szabad vadászni! — Elégedj meg azzal a hellyel, me­lyet a vadászat vezetője kijelölt számodra! 5. §• Se nagy távolságra, se pedig a szomszédodra futó, vagy repülő vodra ne lőj. Nagy távolságra lőni meggondolatlanság, a szomszédra tartő vadra lőni pedig durva figyel­metlenség, A meglőtt vadat illő módon kell megölni. 6. §. Ne lőj oda. ahol emberek vannak, ne lőj olyasmire, amiről nem tu­dod, hogy micsoda, ne lőj a vackán fekvő nyúlra, sem a földön szaladó Nem kötelesek megtéríteni olyan területeken a vadkárokat, amelyik nem vadászterületeken, továbbá ápo­latlan szőlőültetyényekben, bekerít­­tetlen gyümölcsösökben, kertekben, faiskolákban keletkeztek. Tovább nem kell megtéríteni az aratás vagy sze­dés után a földeken hagyott termés­ben okozott károkat, ha bebizonyul, hogy rendes gazdálkodás mellett eze­ket a terményeket, el lehetett volna szállítani. Ha olyan terményről van szó, melyet kint a határban szoktak összehordani, de nem gondoskodtak róla, hogy a vad hozzá ne férhessen s kárt ne tegyen benne, Ha a káro­sult a kártétel után 14 napon be il nem jelenti be kárigényét a döntő­bíróság elnökénél. dik, akkor teljes a siker. Ha délután alkonyat táján engedjük ki a fácáno­kat, akkor a kasokat óvatosan kell kinyitni s alkalmas, bokros, csalitos helyen, az etető közelében letenni. A kosár fedőzsákját körülbelül 40 mé­ter hosszú zsinórral lehúzzuk a ko­sárról s így a fácánok teljesen sza­badon, háborítatlanul mehetnek ki belőle. Nehogy a fácán a kibocsátás­kor mindjárt szárnyra kapjon, bokros sűrű helyen kell a kasokat kinyírni, Így csakhamar felülnek a közeli fákra s másnap reggelig ott is maradnak. Az éhség azután 'lelem keresésére kényszeríti őket s ezt meg is talál­ják. Az etetők felé több irányból ös­vényeket kell vezetni s az etetőket állandóan megtöltve tartani, hogy н fácánok mindig találjanak elegendő eleséget. Nagyon szeretik a szemes takarmányt, elsősorban a kukoricát, de a takarmányrépát is igen kedve­lik. szárnyas vadra. Lefuvás után ne lőj a körbe. Közös találat esetén n” vitatkozz a vad miatt, mert ilyent csak kezdő vadász tesz tu­datlanságában. 7. §• Tarts rendet magad körül, a hajtókkal bánj szigorúan, de tisz­tességesen. Vigyázz, hogy a vadat el ne lopják, hanem ez kocsira ke­rüljön. Az általad elejtett vad mennyiségét becsületesen mondd be, a közösen lőtt vadról pedig csak megegyezés után nyilatkozz. 8. §. A körben ne csinálj se éket, se zsákot, ha vadat látsz, ne kupo­rodj le. A rendre ügyelj s a rá­­hajtásnál úgy állj fel, hogy a szomszédod is lőhessen. Feleslege­sen ne beszélj, mert elegendő a kézjel is. 9. §. Kutyádat tarsd szíjon s felesle­gese ne engedd a körbe. A meg­lőtt vad után csak akkor küld, ha más kutya nem ment volna utána. Kutyádat ne üsd, mert ez nem tar­tozik a vadászathoz. A meglőtt, el­veszett vadat keresd a hajtás után, — ha ezt a vadászat vezetője meg­engedi. Ha nem keresheted, jelöld meg a lövés helyét. t 10. §. Légy tagja a vadászati védegy­letnek s így biztosítva vagy bal­eset ellen és szavatosságra. Szerve­zetlen vadászokkal ne vadász. A koccintást hagyd az utolsó hajtás­ra, amikor már ráérsv koccintani, beszélgetni, anekdotázni, mert ilyenkor már nem zavarod a vadá­szatot. , A döntőbíróság elnökét és ennek helyettesét az illetékes járási bizott­ság nevezi ki, rendesen 6 évi időtar­tamra több egymássá! határos vadász­­területre. A kinevezett döntőbírók s helyetteseik nevét az illető községek­ben közhírré kell tenni. Minden esetben a döntőbiróság ki­szállása előtt meg kell kísérelni a kír kölcsönös megegyezés útján való megtérítését. Ha ez nem sikerülne akkor a döntőbiróság határoz. Egy képviselőt a károsult, egyet pedig a károkozó küld ki s a kinevezett dön­­tőbirósági elnökkel együtt döntenek a kár megtérítéséről. Ragadozómadaraink ismertetése Felsősorban azokról fogunk írni, melyeket kímélni kell, mert ha tesz­nek is némi kárt, nagy hasznára vannak a földművelésnek. Itt van például a sikoltó. vagy egerész ölyv. Hosszúsága köriübeliil 60-65 cm. szélessége 145-150 cm. Nálunk min­denhol előfordul, kivéve a magas hegyvidéket. Leginkább az előhegy­ségek táján s olyan rónaságokon szeret tartózkodni, ahol kisebb szál­erdők vannak, ősszel leginkább a nagy síkságokon tartózkodik. Fákon fészkel. Színe különböző árnyalatú, leginkább sötétbarna, világos csíko­zással. Farkát 10-12 fehér sáv díszíti. Leginkább egérrel, békával, gyíkkal táplálkozik, néha megfogja a kisnyu­­lat is. de ezt csak egyes példányok, az úgynevezett specialisták teszik. Gyakran sikoltva köröz, néha egy helyben lebeg. Sokszor látni mozdu­latlanul ülve magasabb helyeken. Röpte nehézkes ugyan, de szépen, nyugodtan köröz. A héjával szokták összetéveszteni. Ezt a madarat kí­mélni kell. Szakelőadás a Somorja járási vadvédelmi egyesületben Eolyo évi november hó 13-an a so- * mórjai vadvédelmi egylet tagjai sza­mára politikai szakelőadást rendezett. Az előadáson resztvettek az országos szövetség részéről Bankó Alexander, Hanzl Rudolf és Srámek István elv­társak. bankó Alexander elvtárs elő­adásában a vadászatnak politikai és gazdasági vonatkozású fontosságáról beszélt. Srámek elvtárs magyar nyel­ven ismertette a vadászat fontosságát és gazdasági jelentőségét, valamint az egyesületi élet szükségességét. Hanzl végül szlovák nyelven a vadászat és vadvédelem mai állapotáról tartott szakelőadást. Az előadást három han­gosfilm ievetitésével tették változa­tossá. Az előadáson majdnem száz vadász vett részt. Hasonló előadások rendezésevei nagyban elő lehet segí­tem a tagok oktatását s a vadászmo­rál ja ulasát. Előadás után egyes ta­gok panasszal fordultak az előadók­hoz, hogy a szaklapot nem kapjak rendesen. Van, aki kapja a szlovák lapot, azután mint traktorista kapja a magyar szaklapot, végül mint va­dász mégegyszer ugyanezt a lapot. Ezen az úton is felszólítjuk vala­mennyi vadásztársunkat, hogy ha va­lami panaszuk van, közöljék országos szövetségünkkel „Sväz poľovníckych ochranných združení na Slovensk ’ Bratislava, Jirásková ul. 3.” címen hogy ügyüket azonnal rendbehozhas­suk. Az etetés és serkentőetetés két különböző fogalom. Etetünk, ha a családnak nincs meg a minimális ele­­sége, amely tavasszal és ősz felé leg­kevesebb 5—7 kg, nyáron kevesebb is lehet. Ilyen esetekben nagyobb, 1—2 kilós adagokban etessünk. Serkentő etetésnél meg kell lennie a minimális eleségkészletnek, de ha hordás nincs és azt akarjuk, hogy az anya intenzíven petézzen, akkor na­ponta körülbelül Vi liter vízzel 1:1 arányban hígított mézet, vagy cukrot adunk nekik. Ekkor a méhek az anyát jobban etetik és ennek következtében az anya petefészkében több pete fej­lődik a kitojáshoz alkalmassá. Jegyez­zük azonban jól meg, hogy a serken­tésnek csak akkor van értelme, -a a család kellő mennyiségű virágporral is rendelkezik, azonkívül csak jó és fiatal anya petézik erősen. Mindehhez természetesen sok fiatal dajkaméh is szükséges. Ha tehát ezek az alapfel­tételek megvannak és hordási lehető­ség nincs, akkor serkentsünk. A serkentésnek is megvan az ideje s ez a hordás kezdésétől függ. Szük­séges tehát, hogy az anya már lega­lább hat héttel a hordás előtt erősen petézzen, mert ezekből a petékből csak 40 nap múlva lesznek kijáró dol­­gozóméhek. Az első tavaszi hordásra azok a méhek alkalmasak, amely b még a múlt ősszel keltek, azért fon­tos tudni, hogy a tavaszi eredmény attól függ, miiyen állapotban mentek a méhek a télbe. Ha tehát még ősz­­szel jól gondjukat viselték és ha van valamilyen hordási lehetőség, akkor gyorsan fejlődnek anélkül, hogy ser­kentenénk. Normális körülmények között minden rendes családnál már márciusban erősen megy a fiasítás és ezekből lesznek az akácmézhordó röpméhek. A májusi és júniusi Hasí­tásból pedig a tarlóvirág idején lesz­nek röpméhek. Serkenteni különösen akkor a leg­fontosabb, ha hosszabb ideig nincs hordás. ITATÄS Az első tisztuló kirepülés után a fiasítás térfogata terjedt és ezáltal a A „Pcselovodsztvo” szovjet méhész­szaklap ez évi nyolcadik számában nagy cikket közöl a méhészkiállítás­ról Moszkvában. Ez a kiállítás egy ré­szét képezi a nagy Mezőgazdasági Ki­állításnak. A Szovjetuniónak igen kifejlett mé­hészete van. A párt és kormány ér­deme, hogy a kolhozgazdaságok jöve­delmük egy részét a méhészet sikeres gazdálkodásából nyerik. A kolhozgaz­daságok kétharmadának van méhésze­te. A tengermelléki kerületben, ahol a legnagyobb méhészetek vannak, egy kolhozra 508 család esik. Erős mé­hészkerületek még a krasznodarszki 425 átlaggal és a sztavropolszki ke­rület, több mint 300 családos átlag­gal. De nemcsak a kolhozokban, hanem a szovhozokban és parasztok, munká­sok és hivatalnokok magángazdaságai­ban is gyorsan növekszik a méhészet. 1946 és 1953 között a Szovjetunióban a méhcsaládok száma az eredetinek másfélszeresére nőtt, 1954. év elején meghaladta a nyolcmilliót. A kolho­zok és „zovhozok évente gyarapítják méhcsaládaik számát és ugyanakkor nagy mézfeleslegük marad, melyet pénzzé tesznek a piacon. A szovhozok és kolhozok tagjai ma már jól tudják, hogy a gabonanemű­­ek, gyümölcsfák és zöldségek megter­mékenyítéséhez feltétlenül szükséges a megfelelő nagyságú méhállomány. A Szovjetunióban két nagy gyár van, melyek méhészszükségletek gyár­tásával foglalkoznak. Több mint negy­ven viaszgyártó műhely van s ezek Kerethálózás műanyaggal. (Leipziger Bienenzeitung 1953. 11.). Meverhoff és Scheel fémsodrony helyett 0.4 mm vékony ..perion” műanyag-szálat ajánl i keret hálózására. A perion eléggé szilárd, 1 négyzetmilliméter vastag szál csak 28 kg megterheléstől szakad el. Beolvasztásakor vigyázni kell, mert 120 Celsius foknál magasabb hő­mérséklet árt neki. Perion vagy más hasonló műanyag ■sak ott alkalmazható, ahol kevés ke­retet kel! hálózni A perion ugyanis rossz hővezető. Műlépbe olvasztása tehát időrabló. vízszükséglet is fokozódik. Sokszor még kedvezőtlen időjárásban is ki kell a méheknek repülni vizet keres­ni s ilyenkor sok elpusztul. Szüksé­ges tehát itatóról gondoskodni. Gyak­ran előfordul olyan kedvezőtlen idő­járás is, éppen tavasszal, márciusban, vagy áprilisban, amikor a petézés nagyban folyik, miáltal nagy a víz­­szükséglet. hogy a méhek két-három napig sem jöhetnek ki kaptáraikból. Ebben az esetben fontos a belső ita­tás (a kaptárban) melegített-édesített vízzel. Minden családot külön itatni elég sok munkát jelent. A jó méhész gon­doskodik arról, hogy méheit kevesebb munka mellett is ellássa vízzel. A legcélszerűbb itatókat legújabban villannyal melegítik. Ez valóságos „melegítő“ itatóhelyiség, amelynek teteje és két oldalfala üvegből van. Északi fala pedig fekete színűre van festve, mert ez is gyűjti a meleget. Alulról a víz villannyal van melegítve. Ide a méhek még aránylag rossz*,’>b időben is eljárhatnak, mert közbe meg is melegszenek s mikor teleszív­ják magukat a meleg vízzel, könnyen visszarepülhetnek Az ilyen tökéletes itatót annyira szeretik, hogy „egymás hátán” járnak. Költséges, azért csak nagy méhészeti üzemek tehetnek rá szert. Ennél sokkal olcsóbb, egyszerű és megfelelő a közismert „csöpögő ita­tó”; egy faállványra helyezzünk edényt (ezt fontos beburkolni szige­telő anyaggal). Az edény alsó részén csináljunk nyílást, amelybe egy ka­nócot bedugunk, így, csöpögtetjük a melegített vizet egy lejtős és rovát­­kás deszkára, ezt pedig a nap mele­gíti, így a víz meleg marad. Az ita­tót szélmentes helyre, a méhes kö­zelébe állítsuk, ahová a nap reggeltől estig, állandóan odasüt. A melegített itatásnak tavasszal nagy jelentősége van. Fertőzés ellen gyakori tisztítással védekezzünk. Lehetőleg naponta mos­suk meg a lejtős-rovátkás itatődesz­­kát. Allővizű itatókat ne használjunk, mert ezek a gyomorvészes és más­féle fertőzést terjesztik. fedezik a méhészetek viaszszükség­letét. Nagy figyelmet szentelnek a mé­hészkáderek nevelésének. Minden kör­zetben, minden kerületben és minden autonóm köztársaságban egyéves is­kolák vannak a kolhozméhészek ki­képzésére. Ezek az iskolák évente sok­ezer képzett méhésszel ajándékozzák meg a kolhozokat. A középképzettségű méhészeket a méhész-középiskolákon képezik ki, míg a legmagasabb* képzettségű méhészek a zootechnikus méhészek intézetét lá­togatják. Ezek a körülmények egyengetik út­ját a jövő méhészgenerációnak és le­hetővé teszik, hogy jól fel legyenek készülve a feladatokra, amelyek őket az életben várják. A Szovjetunióban ugyancsak kiépí­tették a méhész tudományos és ku­tató intézetek egész hálózatát. Ezek arra vannak hivatva, hogy segítsenek a nemzeti vállalatok alkalmazottjainak a méhészetet elterjeszteni és tovább­fejleszteni az országban. A méhésze­tek alkalmazottjai és a kolhozok és traktorállomások dolgozói részére mé­hészszaklapokat adnak ki. A legjobb méhészetek, a legjobb méhészek és a méhészettel foglalko­zó tudósok jól vannak képviselve a Mezőgazdasági Kiállításon Moszkvá­ban. Arról, hogy mi van a méhészeti ki­állításon Moszkvában, a következő számunkban pontosabban beszámo­lunk, hogy méhészeink kíváncsiságát kielégíthessük, SÍK ISTVÄN Rajhoz csatlakozó sžomszédméhek. (Der Imkerfreund, 1954. 5.). Büdel megállapította, hogy egy rajhoz a tőle 5 méterre lévő, rajzásra nem készülő családból 500 g méh csatlakozót',. A család mérlegen állt, a hirtelen súly­csökkenés pontosan a másik család rajzásának idejére esett. A raj a mé­hes előtti fán ült meg, később vala­mivel arrébbvonult, aztán visszatért az anyakaptárba A hozzá csatlakozott idegen méhek egy része régi ottho­nába repült vissza a rajból: a mérleg hirtelen emelkedett. A fácán kitelepítése A társasvadászat íratlan törvénye Méhészet a moszkvai Mezőgazdasági Kiállításon KIS HÍREK

Next

/
Thumbnails
Contents