Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-28 / 48. szám

A szocialista faluért! S za b a d Földműves A FÖLDMŰVELÉSÜGYI MEGBÍZOTTI HIVATAL LAPJA Bratislava, 1954. november 28. Ara 40 fillér V. évfolyam, 48. szám A Nemzeti Front jelöltjeire, a békére, a szebb jövőre szavazzunk Mindannyian elme­gyünk az urnák elé. Szavazatunkat a Nem­zeti tront jelöltjeire adjuk. flz európai kollektiv biztonsági rendszer megteremtéséről tárgyalt a Nemzeti Front konferenciája a prágai várban November 28-án választja hazánk dolgozó népe ígéretes jövője építőinek legkiválóbbjait, a béke legjobb és legelszántabb harcosait a Nemzetgyű­lésbe és a Szlovák Nemzeti Tanács­ba. A jelöltek között ott vannak dol­gozó népünk esze és lelkiismerete, a merész gondolatok úttörői, álmaink szövögetői. a kommunisták is. Köz­tük vannak élvonalban haladó mun­kásaink, fejlett technikánknak dolgozó népünk javára való kamatoztatói, a jövőt építő új munkamódszerek for­radalmi harcosai. Ott vannak mun­kásosztályunk szövetségesei, a kis- és középgazdák, az egységes földműves­szövetkezetek tagjai, a szovjet tapasz­talatok úttörői, fejők és sertésgondo­zók, a falu apostolai, a traktoristák, a munkaérdemrendek viselői, a dol­gozó értelmiség és a tudomány mun­kásai, népünk álmát vigyázó néphad­seregünk tagjai. Egyszóval köztársa­ságunk valamennyi nemzetének és nemzetiségének, szocialista hazafiának és leányának képviselői. Jelöltjeink a bemutatkozó gyűlések ezrein, városokban és falvakban azt kapták feladatul dolgozó népünktől, hogy minden erejükkel és tudásukkal szolgálják hazánk szocialista országgá való építését és körömszakadtáig véd­jék az alkotó munkához elengedhe­tetlenül szükséges* béke szent ügyét. A Nemzeti Frontra leadott minden szavazat tehát az örömteli jövőt, a békés alkotó munkát, magunk és gyermekeink gondtalan életét, derűs jövőnket szolgálja. Tíz éve annak, hogyha kommunista pártunk által vezetett többévtizedes harc győzelemmel végződött, a hős szovjet hadsereg felszabadította ha­zánkban a nép lett az úr. Ma a mun­kások a dolgozó parasztokkal és ér­telmiségiekkel szövetségben igaz gaz­dái az országnak. Küzdelmekkelteli tíz esztendő áll mögöttünk; eredménye a hatalmas erőtől duzzadó népi de­mokratikus ország, amely tömérdek kincsével és szépségével hazája a cseh, szlovák, magyar és ukrán dol­gozóknak egyaránt. Hazánk természeti kincsei, gazdag­sága már nem az uraknak hoznak hasznot ás a külföldi tőkések sem szipolyozhatják ki tovább dolgozó né­pünket. A világ egyharmadán már a mi országunkhoz hasonlóan a Szov­jetunió vezette szocialista élet ragyo­gó távlatai bontakoznak ki, ahol a dolgozó ember többé már nem a tő­kések és földesurak kizsákmányolá­sának tárgya. Erre tekintenek a rot­hadó kapitalista világ elnyomott mil­liói s ez ösztönzi őket szakadatlan harcra a békéért és a szabadságért. Hazánk és a többi szocialista ország nem fenyeget senkit. Legfőbb vá­gyunk, hogy együttműködhessünk az egész világ valamennyi népével, gaz­dasági és más téren egyaránt. Vall­juk, hogy a különböző társadalmi rendszerű országok békésen munkál­kodva élhetnek egymás mellett. Ha mégis fél tőlünk valaki, az csak sa­ját népének ellensége ' lehet. A ki­zsákmányolok, tőkések félnek, első­sorban saját népüktől, amely hamaro­san rádöbben arra — a mi példánkon okulva — hogy ha a heréket lerázza nyakáról, szabadon és boldogan élhet. Ezért rettegnek egyre szépülő éle­inktől, a béke hatalmas pilléreit tar­tó Kunéice, Ostrava kohóitól, az Ora­va és Vág vízduzzasztóitól, világossá­got, fényt, erőt szolgáltató villanyte­­lepeinktöl, egységes földmüvesszövet­­kezeteink dúsan zöldelő vetéseitől, traktoraink és kombájnjaink ezreitől, újjáépülő falvaink, kultúrházaink és szaporodó iskoláinktól, az egyre mű­veltebb és szakképzettebb szocialista embertől, az eltűnt munkanélküliek­től és koldusoktól. Mindentől, ami a legszentebbet, a békét szolgálja. A vérből és az emberi szenvedésből élő imperialista vámpírok, az ameri­kai imperialistáktól vezetve az 1938 évihez hasonló Münchenen törik a fe­jüket. Fel akarják támasztani azt a német militarizmust, amely már nem egyszer mérhetetlen szenvedést zúdí­tott az emberiségre. Háborús és ka­tonai szerződéseket kötnek, mint pél­dául a párizsit, amelyet most nagy gyorsan szeretnének ratifikáltatni a ka­pitalista államok parlamentjeivel. Két részre akarják szakítani a világot, ki­élezni a háborús veszélyt. A Wehr­­machtot akarják újból feltámasztani azoknak a fasiszta táboroknak a ve­zetésével, akiknek ormótlan csizmái a második világháború alatt végigta­postak egész Európán és a mi hazán­kon is. Európa népei látják a ve­szélyt, amely Nyugatnémetország fel­fegyverzésével fenyegeti a világot. Különösen jól látják a népi demokra­tikus államok, amelyeket ez a fenye­getés elsősorban érint. Dacára annak, hogy a második világháború történe­te azt tanítja, hogy a felfegyverzett fasizmus szembefordul létrehozóival is, Eisenhower, Dulles, Churchill és Eden naivul azt hiszik, hogy ami nem sikerült München megszervezőjének, az esernyős Chamberlainnek és tár­sainak, az nekik sikerülni fog. A Szovjetunió látva a veszélyt, a­­mely Nyugat-Németország felfegyver­zése folytán fenyegeti a népeket, fel­szólította mind a kapitalista államo­kat, mind a szocializmust építő or­szágokat, hogy november 29-én ülje­nek össze és tárgyalják meg a kol­lektív biztonságra vonatkozó javasla- ч tát, amellyel elejét lehet venni az ű­­jabb háborúknak. A népi demokrati­kus államok kormányai békeszerető népeik képviseletében örömmel fogad ták a Szovjetunió javaslatát. Ugyan­akkor megmozdultak a világ többi ál­lamának békére vágyó milliói is, hogy kormányaikkal elfogadtassák a Szov­jetunió javaslatát a közös tárgyalá- I ásókra. Köztársaságunk népe egységes ál­láspontot foglalt el a Szovjetunió ja­vasolta tanácskozás mellett. Váro­saink és falvaink dolgozói szintén hal­latták hangjukat, amely egybeolvad a november 28-i választásokra való ké­szülődés hangjaival. Ez teszi kezünk­ben a szavazócédulákat, a leadott sza­vazatot az életnek és a békének ha­­tálmas fegyverévé. A Szovjetunió vezette szocialista világ és dolgozó népünk aggodalma a világ sorsa felett nem a gyengeség jele. Mi erősek és legyözhetetlenek vagyunk. A mi országunk a győzők táborába tartozik, de aki szereti és félti a maga népét, az más népeket is szeret és félt. Aki alkot és épít — ahogy mi is egy új világot — annak alkotó munkája befejezéséhez békére van szüksége. Ezért nem érhet ben­nünket a vád, hogy támadásra, hábo­rúra készülünk. Táborunkhoz tartozik közel egymil­­liárd ember és a világ egyharmada mellett a földkerekség valamennyi jó­zan, becsületes és békét óhajtó lako­sa. A legmodernebb technikával ren­delkezünk, kimeríthetetlen nyersa­nyagforrásokkal és gazdasági poten­ciállal. A Szovjetunió és a népi de­mokratikus országok hadseregei ki­tűnően felszereltek, rettenthetetlenek és legyözhetetlenek. A Szovjetunió birtokában van az atom titkának, a­­mely azonban az ő kezében nem a fenekedés és pusztítás eszköze, de fi­gyelmeztet, tiszteletre tanít és meg­álljt parancsol a háborús uszítóknak Dogozó parasztságunk is látja már az összefüggést mindennapi munkája és a béke nagy ügye között. Ezért hangzik fel tiltakozó hangja szerte az országban és áll ki határozottan, egy emberként leadott szavazataival a Szovjetunió javasolta kollektív biz­tonsági rendszer mellett — a béke mellett. Ennek bizonyítására most és az el­következendő időkben még nagyobb odaadással dolgozunk pártunk X kongresszusa irányelveinek megvaló­sításán. A közelgő telet nem fogjuk tétlenségben tölteni. Jól végzett mun­kával készülünk fel a második szö­vetkezeti kongresszusra, amely az j EFSz-ek megszilárdítását és mező­­gazdaságunk felvirágoztatásának ha- I tárkövét fogja jelenteni. November 28-án ezért szavazunk majd a Nemzeti Front jelöltjeire, hogy ha jön a tavasz a béke rügyei- i bői is új hajtások fakadjanak. Csütörtökön, november 18-án tar­tották meg a prágai vár spanyol ter­mében a Nemzeti Front konferenciá­ját. A konferencia azokat a kérdése­ket tárgyalta, amelyek kapcsolatban vannak az európai államok konferen­ciájának november 29-ére Moszkvába, vagy Párizsba való összehívásával, amelynek meg kell tárgyalnia az eu­rópai béke biztosítását. A Spanyol teremben — amelynek homlokfalán „Az 1954. november 29- ére összehívott, az európai kollektív biztonság kérdését tárgyaló nemzet­közi konferenciának sok sikert kívá­nunk“ és „Félre a német militariz­mus megújítását célzó tervekkel“ jel­szavak voltak —, összegyűltek ipa-Bátorfalu népe lelkesen vesz részt a választásokon Bátorfalu dolgozói november 21-én, nyilvános népgyűlést tar­tottak a helyi nemzeti iskolában. Ezen a gyűlésen felemelték szavu­kat a háborús uszítok tervei ellen, amit levélben is megerősítettek. A falu dolgozói békeakaratukról le­velet intéztek a nyugatnémetorszá­gi gyárak munkásaihoz és Prágába a Csehszlovákiai Békevédők Bizott­ságához. Az ünnepi gyűlésen megjelent Hromada elvtárs is, a kerületi nemzeti bizottság képviselője. Be­szédében ismertette a kékkői és losonci választókörzetek jelöltjei­nek életrajzát. A gyűlés résztvevői igen nagy érdeklődéssel hallgatták a képviselőjelöltek életrajzáról szóló beszámolókat. Hromada elv­társ azután kitért a kékkői járás akciós terveinek megvalósítására is, amelynek keretén belül Bátorfa­lu községet 1955-ben bekapcsolják a villanyhálózatba. Mi, bátorfalusi dolgozók most va­sárnap ezért lelkesen indulunk a választásokra és leadjuk szavaza­tainkat képviselőjelöltjeinkre . Hajnár János, Bátorfalu Menyhárt János is felemeli szavát Menyhárt János a zsitvamelléki Taszár községben azok közé tartozik, akik becsülettel megállják helyüket a beadások teljesítésében is. Igen sok rossz emlék fűzi őt is a múlt kapi­talista rendszerhez. Arról emlékezik meg például, amikor a földművesek hiába vitték gabonájukat a piacra, hogy eladják, legfeljebb két mázsát sikerült értékesíteniük. Ma azonban minél több termést ad be a földmű­ves, annál magasabb árakat kap a terményekért. Ez serkentette öt arra, hogy beadási tervét 170 százalékra teljesítse. Menyhárt János középgazda ugyan­csak felemeli tiltakozó szavát Nyugat- Németország felfegyverzése ellen azok ellen, akik békés, építő munkán­kat meghiúsítani igyekeznek. runk és mezőgazdaságunk legjobb dolgozói, a Köztársasági érdemrend és a Munka érdemrend birtokosai. Röviddel 10 óra után a gyűlés 800 főnyi részvevője hatalmas tapssal üd­vözölte a konferencia elnökségének tagjait. A konferencia elnökségében helyet foglaltak a párt, a kormány és Nemzeti Front képviselői, Antonín Zápotocký köztársasági elnök, Anto­nín Novotný a CsKP KB-fnak első titkára, Zdenek Fierlinger a nemzet­­gyűlés elnöke, Václav Kopecký köz­művelődésügyi miniszter, a minisz­terelnök helyettese, Ludmila Jankov­­cová mérnök, Václav David, Dr. Zde­nek Nejedlý tanár, Dr. Alojz Neuman, Antonín Pospišil, Dr. Ing. Emanuel Šlechta tanár miniszterek, Jozef Tes­la, a Központi Szakszervezeti Tanács első titkára és más fontos személyi­ségek. A megnyitó beszédet Václav David külügyminiszter mondotta. David mi­niszter beszédét vita követte. A vita befejező részében Antonín Zápotocký köztársasági elnök az értekezlet rész­vevőinek lelkes ünneplése közepette emelkedett szólásra. Ezután Ján Drda képviselő állam­­díjas a Csehszlovák írószövetség el­nöke felolvasta a határozat javaslatát, amelyet az ülés részvevői jóváhagy­tak. A határozatot az értekezlet min­den részvevője sajátkezüleg aláírta. (Folytatás a 6. oldalon) A Nemzeti Front konferenciáján résztvevők nyilatkozata Mi, Csehszlovákia összes néprétegeinek tagjai, akik a dicső múltú prágai várban összegyűltünk, kifejezésre jut­tatva a Nemzeti Frontba egyesült nemzeteink törhetetlen akaratát, kijelentjük: A lehető leghatározottabban állást foglalunk a támadó londoni és párizsi egyezmények ratifikálása ellen, amelyek Európa nemzetei ősellenségének — a német militarizmusnak megújítását tervezik. A londoni és párizsi egyezmények elfogadása a nyugat­német Wehrmacht megteremtését jelentené a hitleri tábor­nokok vezetésével. A tömegpusztító fegyverek minden gaz­tettre képes háborús gonosztevők kezébe kerülnének. A csehszlovák nép a maga bőrén tapasztalta a német fasizmus szörnyűségeit. Nemzeteink legjobb fiainak és lá­nyainak tízezrei pusztultak el a fasiszta börtönökben és gyűjtőtáborokban. Az utolsó háború határtalan szenvedést és anyagi vesz­teséget okozott nemcsak hazánkban, hanem az összes euró­pai országokban is. Ebben a döntő pillanatban óvjuk az összes európai or­szágokat a német militarizmus megújításával járó komoly veszélytől. Teljes szívünkből üdvözöljük a Szovjetunió békejavasla­tait. Nem az egyes államoknak más államok elleni katonai csoportosulását célzó tervek, amelyek megvalósítására tö­rekszenek a londoni és párizsi egyezmények kezdeményezői, hanem a békés és testvéri együttélés az az út, amely meg­felel az európai nemzetek legsajátosabb érdekeinek. Ezért teljes joggal és határozottan követeljük, hogy november 29-én kezdjék meg az európai kollektív biztonságról szóló tárgyalásokat azon javaslatok alapján, amelyeket a szovjet kormánynak az európai országok és az USA kormányaihoz intézett jegyzéke tartalmaz. Ebben egyetértünk az egész világ összes békeszerető embereivel. Szilárdan állunk kormányunk mellett, amely népünk bé­kés és boldog életének biztosítására törekszik, amit újból bebizonyított azon elhatározásával, hogy részt akar venni az európai biztonságról szóló nemzetközi konferencián. A londoni és párizsi egyezmények ratifikálásának esetén, a náci Wehrmacht megújításának esetén kormányunkat teljes mértékben támogatni fogjuk a hazánk függetlensége és sza­badsága biztosításához szükséges intézkedések megvalósítá­sában. A békeszerető európai nemzeteknek elég erejük van ahhoz, hogy megtegyenek minden szükségeset arra, hogy biztosítva legyenek az agresszív tervekkel szemben. De hisszük, hogy az összes európai országok képviselői közös tárgyalásra ülnek össze az európai és a világbéke érdekében. Az 1954. november 29-ére összehívott, az európai kol­lektív biztonság kérdését tárgyaló nemzetközi konferenciá­nak sok sikert kívánunk! Félre a német militarizmus megújítását célzó tervekkel.”

Next

/
Thumbnails
Contents