Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-21 / 47. szám

4

rSídmftves

1954. november 21.

p p

A KOLHOZ HŐSEI

JEGOR KUZMICS USAKOV nem volt a kolhozban. Moszkvába utazott. Nos, talán bizony olyan kivételes esemény az, ha valaki a fővárosba utazik? Jegor Kuzmics azonban a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiára ment De mezőgazdasági akadémiára ment. De vájjon kevés kolhozista keresi fel ezt az akadémiát, hogy tanácsot kérjen ki, vagy esetleg vizsgáit tegye le? Jegor Kuzmics azonban azért kapott meghívást az akadémiáról, hogy ott előadást tartson. A micsurini tudományos konferencia után ottmaradt a Szovjetunió Legfelső Szovjetének ülésén is.

Ki ez a Jegor Kuzmics? A Molotov-kolhoz elnöke, népképviselő, a Szocialista Munka Hőse. Usakov elvtárs főleg kivételes szervezőképessége és micsurinista gyakorlata révén tett szert hírnévre. Közvetlenül résztvett a kolhoz kiépítésében, amelyet már csaknem húsz év óta vezet. Az ő érdeme, hogy a termelőszövetkezet kétmillió rubelnyi oszthatatlan alap és milliós jövedelem felett rendelkezik. Ezek ugyancsak a nagy kolhoz előnyei. Hol létezik mindez? A vlagyimirszki körzetben, abban a járásban, amely régente legföljebb uborkatermelésérö! volt híres. Az uborkán kívül esetleg még Ilja Ivanovics Muromec legendás alakját emlegették a járással kapcsolatban.

A MUROMI KÖRZETBEN a HŐSÖK- tulajdonképpen még ma sem haltak ki. Ellenkezőleg, számuk meg is szaporodott. Csakhogy ezek már nem mesekönyvek hősei, hanem a tudomány és munka megtestesült bajno-. kai.

Usakov elvtárs egyike ezeknek a hősöknek ,

Még 1935-ben kezdte meg lelkiismeretes munkáját a sertéstenyésztésben. Hosszú éveken át foglalkozott a litván és a nagy fehér házisertés keresztezésének bonyolult kérdéseivel. A micsurini módszerek alkalmazásával új fajtacsopi ”tot hoztak létre, amely keletkezésének helye után ma is a prudiscsenszki nevet viseli. A fajta gyorsan fejlődik, igen termékeny, könnyen alkalmazkodik a helyben kitermelhető térfogati és lédús takarmányokhoz. J. K. Usakovot

1948-ban a Lenin-rendde! tüntették ki a sertéshizlalásban elért magas fokmérőkért. A következő évben az ennél is magasabb fokmérőkért megkapta a Szocialista Munka Hőse címet.

A Molotov-kolhoz sertéstenyésztőinek tenyészmunkája iránt Andrej Pjotrovics Regykin is érdeklődést kezdett tanúsítani. Mind ő maga, mind a Tyimirjazev-akadémia katedráján működő munkatársai nem egyszer látogatták meg a kolhozt.

— A prudiscsenszki sertés, — mondja a professzor — igen értékes tény észcsoport. Nem fajta még, de

azzá válik. A kormány a kolhozban állami tenyészállomás létesítését tervezi. Akadémiánk ott folytatja tudományos munkáját. Két-három év múlva a prudiscsenszki sertés már önálló fajtának lesz tekinthető.

A KOLHOZBAN NEMRÉGIBEN végzett ellenőrző vágások újból bebizonyították a prudiscsenszki sertés értékes tulajdonságait. Ez a sertés 10— 12 hónapos korában több zsírt ad, mint húst. Ugyanakkor, amikor a hússertés zsírmennyisége nem haladja meg az összsúly 40 százalékát, a prudiscsenszki sertésről nagy elismeréssel nyilatkozik Praszkovja Jegorovna Csembarovova, a Komintern-kolhoz sertéstenyészetének vezetője, egy igen élénk eszű és tapasztalt asszony.

— A prudiscsenszki sertés, — hangoztatja — sokkal jobban fejlődik, mint házi fajtáink. Méghagyjuk tenyészetünkben.

— Minden esetre meg kell jegyezni, hogy a takarmányadagtól függ minden, — folytatja érvelését Praszkovja Jegorovna. — Malacaink 7—9 hónapos korukban, májusban 700 g súlygyarapodást értek el naponta A takarmányadagok összeállítása úgy is lehetséges, hogy a súlygyarapodás kilogrammjait vesszük alapul. A* sertéseket olymódon is etethetjük, hogy mindent elfogyasszanak, amit elébük teszünk. Miképpen érhető ez el? A friss takarmányt a sertések szívesebben fogyasztják s ezért a takarmányadagot nem adjuk nekik egyszerre, hanem három részre osztjuk. A sertés így nem sározza be a takarmányt, jóízűen fogyasztja el, tőire az etetőnő újabb, friss adagot tesz eléje.

Praszkovja Jegorovna látszatra végtelenül egyszerű dolgokról beszél, de csak el kel! gondolkodni a dolgok fölött, azonnal nyilvánvalóvá lesz, menynyi életbölcsesség rejlik mindezekben! De nemcsak életbölcsesség.

MÚLT ÉVBEN CSEMBAROVA ELVTÁRSNŐ, a mezőgazdasági mesterek körzeti tanácskozásán beszámolt a telepen szerzett tapasztalatairól. Szünet közben felkereste őt Andrej Petrovics Regykin, aki szerencsekívánatait fejezte ki az elvtársnő rendkívüli sikereihez. A kolhozista nő, az egyszerű orosz asszony így Válaszolt a professzornak:

— Ez nemcsak az én érdemem. Közvetve ön volt az én oktatóm, Andrej Petrovics. Önnek kell gratulálnom!

Megmutatja A. Regykin professzor terjedelmes művét, a „Sertéstenyészet“ című és számos más könyvet, amelyek mindegyikét gondos figyelemmel áttanulmányozta, felolvasta a sertéstenyésztőknek s amelyekbe azóta időközönként még mindig gyakran beletekint. A haladó tudomány hatalmas és feltartózhatatlan erővel nyomul be a sertéstenyésztési telep-Л Talüs hegységben az este hir** télén siáll alá. A hegyek ormán még ott játszanak a lebukó nap arany sugarai, de a völgyeket és fennsíki réteket már kék fátyol borítja.

A dús természet, a hegyek mély Szakadékainak ölében egy kis falu, Livadirgaja húzódik meg, — a ,,Május elseje” kolhoz székhelye. Csak egy szűk hegyi ösvény vezet ide, amit csak lóháton lehet megjárni. Helyenként az ösvény a mély szakadékok szegélyén vezet végig. Fölötte óriási sziklaszirtek meredeznek.

Egy fényes és meleg estén, amikor úgy láttuk, hogy a 'természet pülanatról-piV anatra változtatja pompás ö’tözékét, elindultunk a messzi hegyi falu felé. A kis patakhoz egy csorda vonult le, valahonnan a hegytetőről felénk szállt a pásztorkürt dallamos hangja.

Még mielőtt a lovászoknak átadtuk volna lovainkat, a falu elmerü't a sűrű alkonyaiban s csak a Mara- Jurta csúcsának óriási magasságában csillant még meg az elhaló napsugár élénkvörös sávja.

1\/J ahmed Azsdarov, az állattenyésztési brigád vezetője, egy hatalmas, feketeszakállas férfi utasításokat adott ki embereinek s meghívott a faluba.

— Benézzünk talán a klubba, igen? — kérdezte.

— Mi van ma ott?

— A komszomolisták tartanak gyűlést. Azt kívánják, hogy én is résztvegyek tanácskozásukon. Sejtem, mit akarnak szememre vetni. Nem sikerült a takarmányt határidőre átszállítani a folyó másik oldaláról. Nem teljesítettük vállalt kötelezettségünket

A gyűlésen bebizonyosodott, hogy a takarmány átszállításának késedelmét nem a brigád vezetője okozta. Az ő szállítási eszközeit a gabona beszállítására kellett íelhasználni. A komszomolisták azonban nem emiatt kérték ide a brigádvezetőt, hogy szemére vessenek valamit. Vele együtt akarták megtanácskozni, milyen intézkedéseket tegyenek, hogy a takarmányt mégis idejében takaríthassák be.

Ezen a gyűlésen is látható volt, hogy a kolhoz a komszomolistákat számbaveszi, ad véleményükre.

Erre a tekintélyre azonban nem egyszerre tettek szert. A Május elseje kolhozban nincs pártszervezet s így a kolhoz munkájáért a komszomolisták viselik a felelősséget. Az ifjú leninisták nem vonják ki magúkát a felelősség alól s elgondolkodnak fölötte, miképpen teljesíthetnék kötelességüket a lehető legjobban. A Komszomol választmányának titkára, Balajar Agajev rendkívül figyelmesen áttanulmányozott mindent, ami a kolhozok komszomglista szervezetének munkájáról, a kolhoz vezetőségéhez való viszonyáról szól. Különösen mély benyomást keltett benne

M. I. Kulinyin nyilatkozatainak gyűjteménye, amelyben számos értékes, gyakorlati tanácsot és tanulságot talált. Agajev ezekkel megismertette a komszomolisták mindegyikét.

A komszomolisták egy alkalommai végijárták a kolhoz minden telepét és rendkívül komoly hiányokat fedeztek fel. A teheneket piszkos istállókban tartották, a fejőnOknek nem volt köpenyük. A teheneket az emberek felváltva gondozták, s így az állatok nem adtak sok tejet. — Kézbe kell venni a telepek vezetését. — hangzott a komszomolisták határozata.

A gyűlésre meghívták Ali Zaidov kolhozelnököt. Eljött, de amikor meglátta, hogy a komszomolisták a telepek kérdéséről tárgyalnak, tiltakozni kezdett:

— Ti még fiatalok vagytok ahhoz, hogy az én dolgomba avatkozzatok. Munkámért a kolhoz közgyűlésének és a párt járási választmányának tartozom felelőséggel.

Ekkor az elnök testvére, Jasil Zaidov emelkedett szólásra.

— Mi a kolhoz munkájáért éppúgy, akárcsak te, felelősek vagyunk a párt járási választmányának és hazánknak!' — állapította meg.

Amíg Jasil beszélt, Balajar Agajev kikeresett egy kis füzetet, piros ceruzával aláhúzott benne valamit és a füzetet az elnök elé tolta. Zaidov kétszer is végigfutott az aláhúzott sorokon:

Tl/T a a Komszomol a lakosság cse■L'-*- lekvő alkotórésze, amely felelős a termelés minden ágazatáért. A rosszul dolgozó kolhozért a Komszomol szervezetét a lakosság erkölcsi, a hatóságok és a Párt pedig politikai felelősségre fogják vonni,”

Ali Zaidov ránézett a füzet borítólapjára: „M. I. Kalinyin: A komszomolisták harcos feladatai a kolhozokban”.

— Tudom, hofiy ti is felelősek vagytok a 'kolhoz munkájáért, — folytatta, de már más hangnemben — a mi kolhozunk azonban nem működik rosszul.

— Ez kevés, vágott közbe Agajev — megvan minden lehetőségünk, hogy mintakolhozt építsünk ki belőle. Ezt pedig ki kell használnunk. .

A gyűlés lefolyá'sa méltóságteljes, de igen élénk volt. Maga az elnök is örült annak, hogy a komszomolisták milyen bölcsen tudják intézni a kolhoz ügyeit.

— ^gen, kedveseim, veletek valóban hegyeket lehetne . elmozdítani a helyükről! — 'vallotta be a végén.

— Hiszen azért vagyunk komszomolisták és leninisták! — válaszolta büszkén a feketeszemű Rabina Apperova.

T> ögtön el . is határozták, hogy-*■*- a kolhoz vezetőségének ajám-, lani fogják. küldje ki a telepekre Rabina Appefova, Zeina Novruz&va és Kinahanun Alijeva komszomolista lányokat. A telep vezetőjét megkérféle, bízza reájuk a tehenek \ állandó gondozását. A telepen a lányok fehér köpenyekben és új fejőedényekkel jelentek meg.

A telep negyven tehenének napi tejelékenysége rövid időn belül 120 literrel emelkedett. Ny. G.

re, s az egyszerű asszonyt, a kolhozista nőt szellemi dolgozóvá avatja.

— Ügy mondják, hogy sertéstenyésztőinket kitüntetésre terjesztik fel! — közli velünk Csembarovova elvtársnő a kellemes hírt.

— S ön?

— Én jobban szeretném, ha őket tüntetnék ki, hiszen magam már kaptam kitüntetést....

— Milyen kitüntetést kapott?

— A Szocialista Munka Hőse címét adományozták nekem . .

AZ EGYESÍTETT KOLHOZOKBAN

SZÉLES lehetőségek nyílnak meg az ilyen káderek előtt. Az ilyen tapasztalt, képesített vezetők a kolhozokat még gyorsabb ütemben juttaják el a kommunizmusig.

NY1KOLAJ GOLYSEV

VÁLASZTOK

Régi ió orosz szokás szerint a választók gyűlését, a jelenlevők közül a legöregebb nyitja meg. Novocserkaszkban ez az ember Afanaszij Michajlovics Csirkov nyugdíjas. Amíg a sovány, kistermetű öregember • uZ elnökségi asztalhoz ért. az emberek mosolygós tekintettel néztek rá és tapsoltak neki.

Mosolygott háromszázezer választó küldöttje. A gvönvörü novocserkaszki színházban ünnepi, fennkö't hangulat uralkodott. De egyik sem emlékezett vissza arra, amit Csirkov, aki 1903-óta a párt tagja, nagyon is lói agyába vésett. Afanics Micha.ilovics most más időkre gondol, más választásokra. . .

1907-et írtak, az államtanácsot (dumát) választották. A cári kormány. megijedve a forradalom erejétől. új választási „törvényt" hozott A választásokra való felkészültségről a leghübben a novocserkaszki választáselí.’tti jegyzőkönyv sorai beszélnek

„A hivatalokkal folytatott hosszú huza-v<>na után sikerült, összehozni az első választáseiötti gyűlést. A gvűlés kezdete előtt Grekov rendőfigazgatóhelvettes felszólította valamennyi polgárt, aki nem rendelkezik választójoggal hogv hagyja el a termet. A jelenlevő asszonyokat is elkü'dtek a gyűlésről. Grekov úr még ezzel sem elégedett meg, elkezdett sétálgatni a padok között s a választókat „kabát” szerint választotta ki. .

. . .Nézzetek csak most körül, ki van a teremben. Telve van munkásokkal és kolhozparasztokkal: diákok és tudósok, háziasszonyok és tanárnők váltogatják egymást. A legtávolabbi falucskából is jöttek vendégek. Mindenki úgv ül -a helyén,

ahogy épp a munkáját elhagyta. Senki sem átallja a munkaruhát. A legfontosabb az. hogy eljöttek elbeszélgetni a jelöltről: meghallgatják a falvak küldötteinek véleményét. Eljöttek a legtávolabb eső kis településekről is,

A szovjet ember híres a munkájáról és az alkotóerejére!!. Mindenütt, ahol ezidén a választáséititti gyűléseken, az agitációs központokban, vagy házi ünnepélyeken a jelöltekkel beszéltek, másról mint a munkáról vagy a munkasikerekről nem esett szó.

„Csak négy év telt el az utolsó választások óta,” mondta Svajko mérnök, a mecsetovi gépállomás igazgatóiénak helyettese. „Nézzünk csak vissza a múltba s látni fogjuk, mi minden történt ezalatt a rövid idő alatt Vegyük például a mi szemikarakovszki járásunkat, melv egyszerű kis Sarka hazánknak. Ennek a járásnak nem egy kolhoza 3-4 millió rube! bevételre tett szert. A földeken 250 traktor. 124 kombájn dolgozott három gépállomásról. A járás azonkívül iónéhánvszáz teherautóval rendelkezik. A kolhoztagok élete alapiában megváltozott. Az üzletek kirakatai visszatükrözik a bőséget, az üzletekben minden kapható ami szemnek, szájnak tetszik. A vásárlók autót, motorbiciklit, kerékpárt, drágp bútort, edényt egyaránt vásárolhatnak Nemrégen a mi falunkba 30 rádiókészüléket hoztak. Rövid időn belül mind • szétkapkodták. A múlt év folyamán a kolhoztagok 600

új házat építettek. Ezidén bizony még ennél sokkal többet. A járásban 25 iskola van és ez is kevés. További három befejezés előtt áll. Vígan és mégis hasznos szórakozással töltik a- kolhoztagok szabadidejüket a klubokban.”

Pqpov elvtárs kért ezután szót. A bagajevszkiji járás fiatal választóinak nevében beszélt:

— A Lenin kolhoz fiatalsága Dmitrij Rusanovov, tapasztalt burgonyatermesztő vezetésével évente két burgonyatermést takarít be. Egy hektárról 30 tonnát, ez már igen. És a legszebb az, hogy ezelőtt olyan nóta járt. hogv a mi járásunk nem megfelelő a burgonyatermelésre. . . — Igaz, Sok feladat vár még megoldásra. Éppen a választás előtti időben tudatosítják ezt a legjobban a szovjet választók s ezért kívánják képviselőiktől is, hogy becsülettel teljesítsék kötelességüket,

A választók a választási urnákhoz azzal a tudattal léptek, hogy a kommunistáknak és pártonkívülieknek szorosán együtt kell haladniok azoknak a sikereknek az útján, melyeket már hazájuk elért a kommunizmus építésében. A jók közül a legjobbakat választották. A sok millió ember között voltak olyanok is akikről a novocserkaszki választási körzet választóinak gyűlésén először hallottak.

* * *

. . .A választások napján a Kocsetovszki településen nagy volt a sürgés-forgás. Már kora hajnalban minden ház ablakán megnyúltak a fények, még alig pirkadt, megcsikordultak a kiskertek kapui s a választók gyors léptekkel igyekeztek a falusi szovjet épülete felé. Közöttük volt . I. Ivanovics Klejmenov, öreg halász, aki 35 éven át halászott a Don folyón. Ügy tűnik, mintha nagy, izmos kezei még mindig feketék lennének a szuroktól. Ivan Ivanovics volt az első, aki szavazatát az , urnába dobta. S utána sorakoztak a többiek. Ivan Grigorjevics Isajev, aki a háború első napjától az utolsóig védte a hazát s most a halászkolhoz tagja; Jekaterina Grigorjevna Kaliuzsina és Anna Afanaszjevna Archipova csoportvezetők, minden szőlőtőke ápolásáról lelkiismeretesen! gondoskodnak. És Vitya Paramanov, aki a lóistállóban dolgozik. Az idén lép először az urna elé? Talán roszszabb munkaerő mint régente az öreg Kle.imenóv volt? Nem, 0 igazi, kiváló elvtárs ő, munkája is elárulja, kicsoda. . .

A Kocsetovszki településen a Szovjetunió Legfelső Szovjetjébe Solohov írót és Jeremenko generálist választották képviselőnek. Amikor a kocsetoszkiji kerületben megérkeztek a falragaszok, melyeken bemutatták a képviselőket, az emberek váltig arra kérték az agitációs központ, vezetőjét. hogy még többet szerezzen be:

„Értsd meg Matvej, mond meg azoknak, akik ezeket a képeket küldték, hogy a, választók a lakásukba is akarnak belőlük. . .

A Kocsetovszki település lakói jól ismerik második képviselőjüket is, Andrej Ivanovics Jeremenko hadseregtábornokot. Földnélküli paraszt gyermeke, katona, kommunista. Egész életét a haza védelmének szentelte. A bátor tábornok- nem egyszer megsebesült a harcok idején. Mellét 30 háborús jelvény díszíti.

Amikor egy zimankós téli nap Andrej Ivanovics ellátogatott választóihoz. sok ember vette őt körül. Sok háborút járt bajtársa jött. el őt köszönteni, akik ma gabonatermesztők, földművelők, s akik a hires tábornokot a harctérről ismerik.

Kocsetovszkban egész nap vígan folyt az élet. Azok az emberek, akik már leadták szavazatukat, nem széledtek szét. Álltak a kis téren s elbeszélgettek. Szóbakerült a tavaszi áradás, találgatták mennyi vízzel ajándékozza meg őket tavasszal a rakoncátlan Don. Megemlítették a tavaszi vetést és a takarmányt is. Egv erősebb hang egyszerre csak belekezdett egy régi kozákdalba. Csatlakoztak hozzá mások is és zengi! dallamok hömpölyögtek az utcákon át. . .

A választási bizottság egyes tagjai szánon vitték el azokhoz a lepecsételt. kicsi urnákat, akik öregségük, vagv betegségük miatt nem tudtak a választóhelyiségbe elmenni. Így tették lehetővé mindenkinek, hogy leadja szavazatát.

Estére mindenki leszavazott, A szovjet nép, melv ura hazájának, kinyilvánította akaratát.

AVK