Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-11-21 / 47. szám

4 rSídmftves 1954. november 21. p p A KOLHOZ HŐSEI JEGOR KUZMICS USAKOV nem volt a kolhozban. Moszkvába utazott. Nos, talán bizony olyan kivételes esemény az, ha valaki a fővárosba utazik? Je­­gor Kuzmics azonban a Tyimirjazev Mezőgazdasági Akadémiára ment De mezőgazdasági akadémiára ment. De vájjon kevés kolhozista keresi fel ezt az akadémiát, hogy tanácsot kérjen ki, vagy esetleg vizsgáit tegye le? Jegor Kuzmics azonban azért kapott meghívást az akadémiáról, hogy ott előadást tartson. A micsurini tudo­mányos konferencia után ottmaradt a Szovjetunió Legfelső Szovjetének ülésén is. Ki ez a Jegor Kuzmics? A Molo­­tov-kolhoz elnöke, népképviselő, a Szocialista Munka Hőse. Usakov elv­társ főleg kivételes szervezőképes­sége és micsurinista gyakorlata révén tett szert hírnévre. Közvetlenül részt­­vett a kolhoz kiépítésében, amelyet már csaknem húsz év óta vezet. Az ő érdeme, hogy a termelőszövetkezet kétmillió rubelnyi oszthatatlan alap és milliós jövedelem felett rendelke­zik. Ezek ugyancsak a nagy kolhoz előnyei. Hol létezik mindez? A vla­­gyimirszki körzetben, abban a járás­ban, amely régente legföljebb ubor­­katermelésérö! volt híres. Az ubor­kán kívül esetleg még Ilja Ivanovics Muromec legendás alakját emlegették a járással kapcsolatban. A MUROMI KÖRZETBEN a HŐSÖK- tulajdonképpen még ma sem haltak ki. Ellenkezőleg, számuk meg is sza­porodott. Csakhogy ezek már nem mesekönyvek hősei, hanem a tudo­mány és munka megtestesült bajno-. kai. Usakov elvtárs egyike ezeknek a hősöknek , Még 1935-ben kezdte meg lelki­ismeretes munkáját a sertéstenyész­tésben. Hosszú éveken át foglalkozott a litván és a nagy fehér házisertés keresztezésének bonyolult kérdései­vel. A micsurini módszerek alkalma­zásával új fajtacsopi ”tot hoztak lét­re, amely keletkezésének helye után ma is a prudiscsenszki nevet viseli. A fajta gyorsan fejlődik, igen ter­mékeny, könnyen alkalmazkodik a helyben kitermelhető térfogati és lé­dús takarmányokhoz. J. K. Usakovot 1948-ban a Lenin-rendde! tüntették ki a sertéshizlalásban elért magas fokmérőkért. A következő évben az ennél is magasabb fokmérőkért meg­kapta a Szocialista Munka Hőse címet. A Molotov-kolhoz sertéstenyésztői­nek tenyészmunkája iránt Andrej Pjotrovics Regykin is érdeklődést kezdett tanúsítani. Mind ő maga, mind a Tyimirjazev-akadémia katedráján működő munkatársai nem egyszer lá­togatták meg a kolhozt. — A prudiscsenszki sertés, — mondja a professzor — igen értékes tény észcsoport. Nem fajta még, de azzá válik. A kormány a kolhozban állami tenyészállomás létesítését ter­vezi. Akadémiánk ott folytatja tudomá­nyos munkáját. Két-három év múlva a prudiscsenszki sertés már önálló fajtának lesz tekinthető. A KOLHOZBAN NEMRÉGIBEN vég­zett ellenőrző vágások újból bebizo­nyították a prudiscsenszki sertés ér­tékes tulajdonságait. Ez a sertés 10— 12 hónapos korában több zsírt ad, mint húst. Ugyanakkor, amikor a hússertés zsírmennyisége nem halad­ja meg az összsúly 40 százalékát, a prudiscsenszki sertésről nagy elisme­réssel nyilatkozik Praszkovja Jegorov­­na Csembarovova, a Komintern-kol­­hoz sertéstenyészetének vezetője, egy igen élénk eszű és tapasztalt asszony. — A prudiscsenszki sertés, — han­goztatja — sokkal jobban fejlődik, mint házi fajtáink. Méghagyjuk te­nyészetünkben. — Minden esetre meg kell jegyez­ni, hogy a takarmányadagtól függ minden, — folytatja érvelését Prasz­kovja Jegorovna. — Malacaink 7—9 hónapos korukban, májusban 700 g súlygyarapodást értek el naponta A takarmányadagok összeállítása úgy is lehetséges, hogy a súlygyarapodás ki­logrammjait vesszük alapul. A* serté­seket olymódon is etethetjük, hogy mindent elfogyasszanak, amit elébük teszünk. Miképpen érhető ez el? A friss takarmányt a sertések szíveseb­ben fogyasztják s ezért a takarmány­adagot nem adjuk nekik egyszerre, hanem három részre osztjuk. A ser­tés így nem sározza be a takarmányt, jóízűen fogyasztja el, tőire az etető­nő újabb, friss adagot tesz eléje. Praszkovja Jegorovna látszatra vég­telenül egyszerű dolgokról beszél, de csak el kel! gondolkodni a dolgok fö­lött, azonnal nyilvánvalóvá lesz, meny­nyi életbölcsesség rejlik mindezekben! De nemcsak életbölcsesség. MÚLT ÉVBEN CSEMBAROVA ELV­­TÁRSNŐ, a mezőgazdasági mesterek körzeti tanácskozásán beszámolt a telepen szerzett tapasztalatairól. Szü­net közben felkereste őt Andrej Pet­­rovics Regykin, aki szerencsekívána­­tait fejezte ki az elvtársnő rendkívüli sikereihez. A kolhozista nő, az egy­szerű orosz asszony így Válaszolt a professzornak: — Ez nemcsak az én érdemem. Közvetve ön volt az én oktatóm, Andrej Petrovics. Önnek kell gratu­lálnom! Megmutatja A. Regykin professzor terjedelmes művét, a „Sertéstenyé­szet“ című és számos más könyvet, amelyek mindegyikét gondos figye­lemmel áttanulmányozta, felolvasta a sertéstenyésztőknek s amelyekbe az­óta időközönként még mindig gyakran beletekint. A haladó tudomány ha­talmas és feltartózhatatlan erővel nyomul be a sertéstenyésztési telep-Л Talüs hegységben az este hir­** télén siáll alá. A hegyek or­mán még ott játszanak a lebukó nap arany sugarai, de a völgyeket és fennsíki réteket már kék fátyol bo­rítja. A dús természet, a hegyek mély Szakadékainak ölében egy kis falu, Livadirgaja húzódik meg, — a ,,Má­jus elseje” kolhoz székhelye. Csak egy szűk hegyi ösvény vezet ide, amit csak lóháton lehet megjárni. Helyenként az ösvény a mély szaka­dékok szegélyén vezet végig. Fölötte óriási sziklaszirtek meredeznek. Egy fényes és meleg estén, amikor úgy láttuk, hogy a 'természet püla­­natról-piV anatra változtatja pompás ö’tözékét, elindultunk a messzi hegyi falu felé. A kis patakhoz egy csorda vonult le, valahonnan a hegytetőről felénk szállt a pásztorkürt dallamos hangja. Még mielőtt a lovászoknak átad­tuk volna lovainkat, a falu elmerü't a sűrű alkonyaiban s csak a Mara- Jurta csúcsának óriási magasságában csillant még meg az elhaló napsugár élénkvörös sávja. 1\/J ahmed Azsdarov, az állatte­­nyésztési brigád vezetője, egy hatalmas, feketeszakállas férfi uta­sításokat adott ki embereinek s meg­hívott a faluba. — Benézzünk talán a klubba, igen? — kérdezte. — Mi van ma ott? — A komszomolisták tartanak gyű­lést. Azt kívánják, hogy én is részt­­vegyek tanácskozásukon. Sejtem, mit akarnak szememre vetni. Nem sike­rült a takarmányt határidőre átszál­lítani a folyó másik oldaláról. Nem teljesítettük vállalt kötelezettségün­ket A gyűlésen bebizonyosodott, hogy a takarmány átszállításának késedel­mét nem a brigád vezetője okozta. Az ő szállítási eszközeit a gabona beszállítására kellett íelhasználni. A komszomolisták azonban nem emiatt kérték ide a brigádvezetőt, hogy sze­mére vessenek valamit. Vele együtt akarták megtanácskozni, milyen in­tézkedéseket tegyenek, hogy a takar­mányt mégis idejében takaríthassák be. Ezen a gyűlésen is látható volt, hogy a kolhoz a komszomolistákat számbaveszi, ad véleményükre. Erre a tekintélyre azonban nem egyszerre tettek szert. A Május el­seje kolhozban nincs pártszervezet s így a kolhoz munkájáért a komszo­molisták viselik a felelősséget. Az ifjú leninisták nem vonják ki magú­­kát a felelősség alól s elgondolkod­nak fölötte, miképpen teljesíthetnék kötelességüket a lehető legjobban. A Komszomol választmányának titkára, Balajar Agajev rendkívül figyelmesen áttanulmányozott mindent, ami a kolhozok komszomglista szervezeté­nek munkájáról, a kolhoz vezetősé­géhez való viszonyáról szól. Különö­sen mély benyomást keltett benne M. I. Kulinyin nyilatkozatainak gyűj­teménye, amelyben számos értékes, gyakorlati tanácsot és tanulságot ta­lált. Agajev ezekkel megismertette a komszomolisták mindegyikét. A komszomolisták egy alkalom­­mai végijárták a kolhoz minden telepét és rendkívül komoly hiányo­kat fedeztek fel. A teheneket piszkos istállókban tartották, a fejőnOknek nem volt köpenyük. A teheneket az emberek felváltva gondozták, s így az állatok nem adtak sok tejet. — Kézbe kell venni a telepek vezeté­sét. — hangzott a komszomolisták határozata. A gyűlésre meghívták Ali Zaidov kolhozelnököt. Eljött, de amikor meg­látta, hogy a komszomolisták a te­lepek kérdéséről tárgyalnak, tilta­kozni kezdett: — Ti még fiatalok vagytok ahhoz, hogy az én dolgomba avatkozzatok. Munkámért a kolhoz közgyűlésének és a párt járási választmányának tartozom felelőséggel. Ekkor az elnök testvére, Jasil Zai­dov emelkedett szólásra. — Mi a kolhoz munkájáért épp­úgy, akárcsak te, felelősek vagyunk a párt járási választmányának és ha­zánknak!' — állapította meg. Amíg Jasil beszélt, Balajar Agajev kikeresett egy kis füzetet, piros ce­ruzával aláhúzott benne valamit és a füzetet az elnök elé tolta. Zaidov kétszer is végigfutott az aláhúzott sorokon: Tl/T a a Komszomol a lakosság cse­■L'-*- lekvő alkotórésze, amely fele­lős a termelés minden ágazatáért. A rosszul dolgozó kolhozért a Komszo­mol szervezetét a lakosság erkölcsi, a hatóságok és a Párt pedig politikai felelősségre fogják vonni,” Ali Zaidov ránézett a füzet borító­lapjára: „M. I. Kalinyin: A komszo­molisták harcos feladatai a kolho­zokban”. — Tudom, hofiy ti is felelősek vagytok a 'kolhoz munkájáért, — folytatta, de már más hangnemben — a mi kolhozunk azonban nem működik rosszul. — Ez kevés, vágott közbe Aga­jev — megvan minden lehetőségünk, hogy mintakolhozt építsünk ki be­lőle. Ezt pedig ki kell használnunk. . A gyűlés lefolyá'sa méltóságteljes, de igen élénk volt. Maga az elnök is örült annak, hogy a komszomolis­ták milyen bölcsen tudják intézni a kolhoz ügyeit. — ^gen, kedveseim, veletek való­ban hegyeket lehetne . elmozdítani a helyükről! — 'vallotta be a végén. — Hiszen azért vagyunk komszo­molisták és leninisták! — válaszolta büszkén a feketeszemű Rabina Appe­­rova. T> ögtön el . is határozták, hogy-*■*- a kolhoz vezetőségének ajám-, lani fogják. küldje ki a telepekre Rabina Appefova, Zeina Novruz&va és Kinahanun Alijeva komszomolista lányokat. A telep vezetőjét megkér­­féle, bízza reájuk a tehenek \ állandó gondozását. A telepen a lányok fe­hér köpenyekben és új fejőedények­kel jelentek meg. A telep negyven tehenének napi tejelékenysége rövid időn belül 120 literrel emelkedett. Ny. G. re, s az egyszerű asszonyt, a kolho­zista nőt szellemi dolgozóvá avatja. — Ügy mondják, hogy sertéste­nyésztőinket kitüntetésre terjesztik fel! — közli velünk Csembarovova elvtársnő a kellemes hírt. — S ön? — Én jobban szeretném, ha őket tüntetnék ki, hiszen magam már kaptam kitüntetést.... — Milyen kitüntetést kapott? — A Szocialista Munka Hőse címét adományozták nekem . . AZ EGYESÍTETT KOLHOZOKBAN SZÉLES lehetőségek nyílnak meg az ilyen káderek előtt. Az ilyen tapasz­talt, képesített vezetők a kolhozokat még gyorsabb ütemben juttaják el a kommunizmusig. NY1KOLAJ GOLYSEV VÁLASZTOK Régi ió orosz szokás szerint a vá­lasztók gyűlését, a jelenlevők közül a legöregebb nyitja meg. Novocser­­kaszkban ez az ember Afanaszij Mi­­chajlovics Csirkov nyugdíjas. Amíg a sovány, kistermetű öregember • uZ elnökségi asztalhoz ért. az emberek mosolygós tekintettel néztek rá és tapsoltak neki. Mosolygott háromszázezer választó küldöttje. A gvönvörü novocserkasz­­ki színházban ünnepi, fennkö't han­gulat uralkodott. De egyik sem em­lékezett vissza arra, amit Csirkov, aki 1903-óta a párt tagja, nagyon is lói agyába vésett. Afanics Micha.i­­lovics most más időkre gondol, más választásokra. . . 1907-et írtak, az államtanácsot (dumát) választották. A cári kor­mány. megijedve a forradalom ere­jétől. új választási „törvényt" hozott A választásokra való felkészültségről a leghübben a novocserkaszki válasz­­táselí.’tti jegyzőkönyv sorai beszélnek „A hivatalokkal folytatott hosszú huza-v<>na után sikerült, összehozni az első választáseiötti gyűlést. A gvűlés kezdete előtt Grekov rendőf­­igazgatóhelvettes felszólította vala­mennyi polgárt, aki nem rendelkezik választójoggal hogv hagyja el a ter­met. A jelenlevő asszonyokat is el­­kü'dtek a gyűlésről. Grekov úr még ezzel sem elégedett meg, elkezdett sétálgatni a padok között s a vá­lasztókat „kabát” szerint választotta ki. . . . .Nézzetek csak most körül, ki van a teremben. Telve van munká­sokkal és kolhozparasztokkal: diá­kok és tudósok, háziasszonyok és tanárnők váltogatják egymást. A leg­távolabbi falucskából is jöttek ven­dégek. Mindenki úgv ül -a helyén, ahogy épp a munkáját elhagyta. Senki sem átallja a munkaruhát. A legfontosabb az. hogy eljöttek elbe­szélgetni a jelöltről: meghallgatják a falvak küldötteinek véleményét. Eljöttek a legtávolabb eső kis tele­pülésekről is, A szovjet ember híres a munkájá­ról és az alkotóerejére!!. Mindenütt, ahol ezidén a választáséititti gyűlé­seken, az agitációs központokban, vagy házi ünnepélyeken a jelöltek­kel beszéltek, másról mint a munká­ról vagy a munkasikerekről nem esett szó. „Csak négy év telt el az utolsó választások óta,” mondta Svajko mérnök, a mecsetovi gépállomás igaz­gatóiénak helyettese. „Nézzünk csak vissza a múltba s látni fogjuk, mi minden történt ezalatt a rövid idő alatt Vegyük például a mi szemi­­karakovszki járásunkat, melv egysze­rű kis Sarka hazánknak. Ennek a járásnak nem egy kolhoza 3-4 millió rube! bevételre tett szert. A földe­ken 250 traktor. 124 kombájn dolgo­zott három gépállomásról. A járás azonkívül iónéhánvszáz teherautóval rendelkezik. A kolhoztagok élete alapiában megváltozott. Az üzletek kirakatai visszatükrözik a bőséget, az üzletekben minden kapható ami szemnek, szájnak tetszik. A vásár­lók autót, motorbiciklit, kerékpárt, drágp bútort, edényt egyaránt vásá­rolhatnak Nemrégen a mi falunkba 30 rádiókészüléket hoztak. Rövid időn belül mind • szétkapkodták. A múlt év folyamán a kolhoztagok 600 új házat építettek. Ezidén bizony még ennél sokkal többet. A járás­ban 25 iskola van és ez is kevés. További három befejezés előtt áll. Vígan és mégis hasznos szórakozás­sal töltik a- kolhoztagok szabadide­jüket a klubokban.” Pqpov elvtárs kért ezután szót. A bagajevszkiji járás fiatal választói­nak nevében beszélt: — A Lenin kolhoz fiatalsága Dmit­­rij Rusanovov, tapasztalt burgonya­termesztő vezetésével évente két burgonyatermést takarít be. Egy hektárról 30 tonnát, ez már igen. És a legszebb az, hogy ezelőtt olyan nóta járt. hogv a mi járásunk nem megfelelő a burgonyatermelésre. . . — Igaz, Sok feladat vár még megol­dásra. Éppen a választás előtti idő­ben tudatosítják ezt a legjobban a szovjet választók s ezért kívánják képviselőiktől is, hogy becsülettel teljesítsék kötelességüket, A választók a választási urnákhoz azzal a tudattal léptek, hogy a kom­munistáknak és pártonkívülieknek szorosán együtt kell haladniok azok­nak a sikereknek az útján, melyeket már hazájuk elért a kommunizmus építésében. A jók közül a legjobba­kat választották. A sok millió em­ber között voltak olyanok is akikről a novocserkaszki választási körzet választóinak gyűlésén először hallot­tak. * * * . . .A választások napján a Kocse­­tovszki településen nagy volt a sür­gés-forgás. Már kora hajnalban min­den ház ablakán megnyúltak a fé­nyek, még alig pirkadt, megcsikor­­dultak a kiskertek kapui s a válasz­tók gyors léptekkel igyekeztek a fa­lusi szovjet épülete felé. Közöttük volt . I. Ivanovics Klejmenov, öreg halász, aki 35 éven át halászott a Don folyón. Ügy tűnik, mintha nagy, izmos kezei még mindig feketék len­nének a szuroktól. Ivan Ivanovics volt az első, aki szavazatát az , ur­nába dobta. S utána sorakoztak a többiek. Ivan Grigorjevics Isajev, aki a háború első napjától az utol­sóig védte a hazát s most a halász­kolhoz tagja; Jekaterina Grigorjev­­na Kaliuzsina és Anna Afanaszjevna Archipova csoportvezetők, minden szőlőtőke ápolásáról lelkiismeretesen! gondoskodnak. És Vitya Paramanov, aki a lóistállóban dolgozik. Az idén lép először az urna elé? Talán rosz­­szabb munkaerő mint régente az öreg Kle.imenóv volt? Nem, 0 igazi, kiváló elvtárs ő, munkája is elárul­ja, kicsoda. . . A Kocsetovszki településen a Szov­jetunió Legfelső Szovjetjébe Solohov írót és Jeremenko generálist válasz­tották képviselőnek. Amikor a kocse­­toszkiji kerületben megérkeztek a falragaszok, melyeken bemutatták a képviselőket, az emberek váltig arra kérték az agitációs központ, vezető­jét. hogy még többet szerezzen be: „Értsd meg Matvej, mond meg azoknak, akik ezeket a képeket küldték, hogy a, választók a laká­sukba is akarnak belőlük. . . A Kocsetovszki település lakói jól ismerik második képviselőjüket is, Andrej Ivanovics Jeremenko hadse­regtábornokot. Földnélküli paraszt gyermeke, katona, kommunista. Egész életét a haza védelmének szentelte. A bátor tábornok- nem egyszer meg­sebesült a harcok idején. Mellét 30 háborús jelvény díszíti. Amikor egy zimankós téli nap Andrej Ivanovics ellátogatott válasz­tóihoz. sok ember vette őt körül. Sok háborút járt bajtársa jött. el őt köszönteni, akik ma gabonatermesz­tők, földművelők, s akik a hires tá­bornokot a harctérről ismerik. Kocsetovszkban egész nap vígan folyt az élet. Azok az emberek, akik már leadták szavazatukat, nem szé­­ledtek szét. Álltak a kis téren s el­beszélgettek. Szóbakerült a tavaszi áradás, találgatták mennyi vízzel ajándékozza meg őket tavasszal a rakoncátlan Don. Megemlítették a tavaszi vetést és a takarmányt is. Egv erősebb hang egyszerre csak be­lekezdett egy régi kozákdalba. Csat­lakoztak hozzá mások is és zengi! dallamok hömpölyögtek az utcákon át. . . A választási bizottság egyes tagjai szánon vitték el azokhoz a lepecsé­telt. kicsi urnákat, akik öregségük, vagv betegségük miatt nem tudtak a választóhelyiségbe elmenni. Így tették lehetővé mindenkinek, hogy leadja szavazatát. Estére mindenki leszavazott, A szovjet nép, melv ura hazájának, ki­nyilvánította akaratát. AVK

Next

/
Thumbnails
Contents