Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-11-07 / 45. szám
Ё$1Фмтг<rm& 1954. november 7. Éljen és erősödjék a Szovjetunió és Csehszlovákia nemzetei közötti felbonthatatlan barátság! 1917-et írtak. Kátya Trofimova, a fiatal varr ón ff. késffn ment el hazulról. már esteledett. Lassan sétált az utcán-Sétája közben a legközelebbi utcasarokhoz ért. Egyszerre valaki hátul, tói megragadta karját: — Katyusa! Megfordult. Natália Jegorovna állt mögötte, akivel együtt dolgozott a gyárban. — Szaladjunk a kerületi bizottsághozI — mondta. — Ma este érkezik Lenin! <4 bolsevikok kerületi bizottsága abban az időben kis faházikóban mindössze két szobában húzódott meg. Az első szobában báránybörsapkás férfi ült az íróasztal mellett. Natália Jegorovna gyorsan odakiáltott neki: — Kihirdetted? A kucsmás indulatosan felelte: — Már hogy hirdettem volna! Tudod jól: húsvét van. A gyárban szünetel a munka, még a posta is zárva. Hogy lehet az embereket ilyenkor értesíteni? Natália Jegorovna az asztal mellé ült. Elgondolkozott. Aztán ezzel a kérdéssel fordult Trofimovához: — Kátya, szép írásod van? Meg sem várta a választ, átment a másik szobába és nyomban visszatért egy vörös vászonsávval. — Erre kell írni — mondta Kátyúnak. — írd! Egy percig még tllnffdött. aztán diktálta. — „Ma érkezik Lenin! Menjünk ki eléje!” Ennyi az egész — tette hozzá. Az ablakpárkányon fehér festék á'lt bádogdobozban és néhány krétadarab. Kátya elffször krétával rajzolta ki a betűket: nagyon vigyázott, hogy egyenletesek legyenek. Jegorovna közben feloldotta a festéket olajjal és ecsetet keresett. Hirtelen eszébe jutott: — Ezt vinni is kell valahogy! — Zászlónyél kellene! Kisietett az utcára. A kocsiúton még mindig ott szaladgáltak a gyerekek. Füttyengettek. riogatták a galambokat. De azok sehogysem akartak felrepülni. Esteledett. A pocsolyát vékony jégréteg vonta be Recsegett, ropogott a gyerekek lába alatt. Natália Jegorovna odament a fiúkhoz: Gyerekek, adjatok nekem egy rudat. A gyerekek ml asz helyett átszaladtak az utca másik Oldatára. Nagyszerű bogaik voltak: Hosszúak, egyenletesek és olyan simák, mintha sárga lakkal vonták volna be őket. Világos, hogy ilyen rúdtól senki sem válik meg szívesen. — Gyerekek' — próbálta őket rábeszélni Natália Jegorovna. — Nagyon fontos dologra kell nekem a rúd.... Mit adjak érte? Miután erre sem kapott választ, csüggedten legyintett: úgylátszik, ezeknek a gyerekeknek hiába könyörög az ember. Most mindennél több. re becsülik ezeket a rudakat: ncm adják oda még drága pénzért sem! De azért nem adott fel minden reményt. Halkan odaszólt a gyerekeknek — Tudjátok mi lesz ma? Lenin elvtárs érkezik . .. * * * Kátya Trofimova befejezte a munkáját: Utánahúzta a betűket fehér festékkel. ViláQos és jól olvasható volt a felírás, csak éppen egyik-másik betű kissé görbére sikerült. Ekkor vette észre, hogy Natália eltűnt. Kinézett az utcára. Natália Jegorovna ott beszélgetett a kerítés mellett az utcán játszadozó gyerekekkel — Natasa — kiáltotta nekik — mit csinálsz te ott? — Leninről mesélek nekik... — Zászlónyélrffl kell gondoskodni! — Tudom — felelte sóhajtva Natália Jegorovna — dehát honnan vegyük ? És már indult is vissza Kátyúhoz■ Az egyik fiú odaszaladt, feléje nyújtotta a rúdiát — Tessék, vigyétek! A gyerekek, mintegy a rudat kisérve, elmentek velük a kerületi bizottság épül etébe. Szótlanul nézték, hogyan méregeti Natália Jegorovna a rúd. hosszát. Két egyenlő részre osztotta, majd <j( közepén zsebkésével rovátkát vágott, térdére fektette és hirtelen mozdulattal kettétörte. Az едг/ik gyerekből rémült kiáltás szakadt ki:: — így tönkretenni azt a gyönyörű rudat' De egy másik oldalba lökte: — Nem érted! Fontos dologhoz kell! A nagy rúdból két egyforma, kisebb zászlónyél lett. Kátya meg Na-Részlet Kononov: „Igaz történetek tállá rászögezték a vörös vászonsáv két végét, kivitték az utcára. Kátya azt várta, hogy a járókelők elámultak .rajta. De senki sem csodálta meg. Emberek tódultak oda minden felöl elolvasták a felírást: „Ma érkezik Lenint” — fis csak annyit kérdeztek: — Mikor jön a vonat? Tömegek mentek már utánuk. Egy öreg ember szigorúan kiáltotta oda Natáliának — Miért nem írtátok fel, hogy melyik vályaudvarra érkezik? Leninről” című kötetéből. — Azt már magad is kitalálhatnád — felelte Natália. — Hát csak természetes. hogy a Finn pályaudvarra. Az öreg izgatottan csapkodta olda. lát melegkeztyűs kezével. — A fiaim... Van időm még elszaladni a fiaimért? Natália Jegorovna nagy nyugalommal felelte: — Bőven, öreg, csak eredj. Kátya és Natália Jegorovna az egész területet bejárták, aztán bementek a városba. A tömeg egyre nőtt. Amikor már a Nyevszkij proszpekt felé jártak és Kátya . hátrané-GYEMJÄN BÉDN1.J: (2 СИ in- cSzfáli и Lenin — Sztálin! Nekünk szent e Névnek minden szótaga. Egy a kettő, egy szó s benne Boldogságunk záloga. Nemzedékek kelnek szárnyra, S e szó világít nekik. Népünk halhatatlansága E szóban íényeskedik. Ismert szerte a világban, S harcmezőn, munkahelyen Ez a szó segít, hogy bátran, Szívvel küzdjünk, hősiesen. E szó mindenütt velünk van, Jel. előremutató Zászlónk, megmásíthatatlan Esküvésünk ez a szó. Lenin — Sztálin! Nekünk szent e Névnek mindet szótaga. Egy a kettő egy szó s benne Boldogságunk záloga. Fordította: POLGÄR ISTVÁN VIKTOR URIN: Október Sztálingrádban Üde hang töri széjjel a csendet, Dübörög ma az éljen, a dal. Sztálingrádi fiúk menetelnek: Ez a név maga száz diadal. Kivirul, rohan árad a dallam. Simogatja a hü sziveket. Odanézz! kicsinyekkel a vállán Halad itt el a nyolc kerület. Odanézz! a tetőn csupa zin száll, Tele dísszel a büszke falak. Szerető szeretőre ma itt vár Lobogók piros árnya alatt. Jön a hősi erő amely óvja A hatalmas orosz folyamot: E vidék csupa régi lakója, Sztálingrád fia. — Bolsevikok. íme, jönnek a gyárnegyedekből S legelöl, aki nyitja a sort, Mosolyogva pöfögteti első Traktorunkban a Diesel-motort. Lobogó, mit a béke lobogtat! Delelön tüzel, ifjú a nap. Tribününkön előrehajolnak Ragyogószemü kínaiak. Fel! a béke igéje e szózat. Csak előre, te nép szabadon! Legyen üdvöz e nagyszerű század S tűze-fénye: a Forradalom! RADÖ GYÖRGY fordítása zett. már nem is látta a menet vé. gél. Ekkor újra megpillantotta az öreget, aki hazaszaladt a fiaiért Jobbra is balra is két hatalmas szál legény lépkedett mellette. A plakát tövében pedig az a fiúcska ügetett, aki feláldozta a galambriasztó rudat. Egész sereg ismerőst is látott Kátya a tömegben s rengeteg ismeretlen katonát, munkást, diákot. A tömegből valaki elkiáltotta: — Emberek, gyújtsunk rá egy harcos nótára. És már rá is zendítettek: „Fel vörösök, proletárok...” A tömeg vele énekelt. A pattogó dalra most már mindenki ütemesen lépkedett és anélkül, hogy észrevették mlna, négyes sorokba fejlődtek. Ez most már nem rendezetlen tömeg volt, hanem a Lenin fogadására összegyűlt nép menetoszlopa. Mikor a Néva folyóhoz értek, látták. hogy a többi kerületekből is ugyanilyen menetoszlopok vonulnak fel. A katonák csapatokban, zászlók alatt. Kátyáék mellett húzott él a kronstadti matrózok csapata. Dübörögve robogtak az út közepén a páncélosok. A hídnál várniok kellett. Elffször a Putyilov-munkásokat engedték át a ___Az Októberi Szocialista Forradalom és Szlovákia Az első világháború kitörésekor Cseh- és Morvaországban éppúgy, mint Szlovákiában a burzsoá politikusok és a szlovák munkásság vezetői nem voltak tisztában teendőikkel A háború teljesen készületlenül érte őket. Habár 1914. május 26-án az úgynevezett Nemzeti Párt megpróbálta megalakítani Pesten a szlovák nemzet közös politikai szervét, a Szlovák Nemzeti Tanácsot, de ez a kísérlete sikertelen maradt. A világháború kitörése után egyesek, mint például dr. Vavro Šrobár, aki a szlovák értelmiséget képviselte, mely T. G. Masarykkal állt összeköttetésben, megkísérelték a szlovák nép akaratát kinyilvánítani Ámde a szlovák önállóság ideájának főhordozója a szlovák munkásság és parasztság lett, amely megtagadta a monarchiáért való harcot és tömegesen lépett át a külföldi légiókba. Végre a Nagy Októberi Szocialista Forrredalom megmutatta a szlovák dolgozó népnek az ezeréves leigázásból kivezető utat A munkásújságok már 1917 november 15-én tájékoztatták Szlovákia dolgozóit az Októberi Forradalomról és közölték a Szovjetek 1 kongresszusának felhívását arról, hogy a munkásosztály átvette a hatalmat, valamint a nemzetek önrendelkezési jogáról 1917. november 22-én ugyanez az újság közölte Szlovákia dolgozó népe követelményeit és ezeket mondotta.Hagyjuk elrothadni azt, ami úgyis életképtelen. Ne essünk vissza a falusi suszter, foltozóvarga régi politikai álmába ne hivatkozzunk az 1868-as törvényre, de a miklósi és mártonl memorandumokra sem Tanuljunk végre az istenért — a történelmi fejleményekből, összeurópa eseményiből, (vagyis a Nagy Októberi Szocialista Forradalomból — a szerző megjegyzése). Demokratikus egyenlőség, szocialista igazság és Önrendelkezés! jog, ezek legyenek a jövőben a jelszavaink." Eljött aztán a krompachi munkásság nagy sztrájkja, amely győzelemmel végződött. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom hatása alatt megalakult a szlovák munkásság szószólója, a szlovák szociáldemokrata párt, mely határtalanul megnőtt. Valójában Szlovákia egyetlen hatalmas politikai erőjévé fejlődött. A szlovák burzsoázia még egyre habozott, és csak 1918. májusának végén bocsátkozott politikai tárgyalásokba. 1918 novemberében (Martin Öula) még az autonómiáról tárgyal gróf Károlyival. Ezalatt 1918. április 22-én a szlovák munkásosztály sztrájkba lépett a békéért, a jobb ellátásért és a munkásság néhány régi követelésének megvalósításáért. Llptó-Szentmiklóson május elsején kiharcolt egy nyilvános gyűlést, melyen dr. Vavro Šrobár beszélt A májusi felvonulás 2000 részvevője nagy lelkesedéssel fogadta azokat a történelmi döntéseket, melyek igazságos békét, önrendelkezési jogot követeltek különösen a szlovákok rérészére, akik a csehekkel együtt önálló államban akarnak élni — egyenlő szavazati jogért, szaba sajtó- és szólásszabadságért, a spekulánsok elleni küzdelemért, в nyolcórás munkaidő bevezetéséért szálltak síkra Már ezen döntésnek fogalmazásánál látni lehetett a Nagy Október gondolatainak hatását. A szlovák burzsoá Nemzeti Part 1919. május 24-i határozatai ugyancsak a Nagy Októberi Forradalom hatása alatt álltak, mivel azok lényege éppen a szlovák nép Önrendelkezési jogainak követelése volt. A szlovák munkásság szociáldemokrata vezetői megalakították a Szlovák Nemzeti Tanácsot. Ezek áruló cseh szociáldemokrata párt példájának a hatása alatt álltak. Így történt aztán, hogy az 1918. augusztus 12-1 budapesti tanácskozáson a szlovák burzsoázia megkaparintotta a Szlovák Nemzeti Tanács vezető helyeit. A szlovák munkásságot csupán két tag képviselte. Megismétlődött itt újra az a fejlődési folyamat, amely Cseh- és Morvaországban lejátszódott. A szlovák dolgozó nép és burzsoázia Igyekezete, hogy a jövőben a csehek és szlovákok közös államban éljenek — a szlovák nép részére, amelyet a magyar nemesség és burzsoázia kizsákmányolt és elnyomott — az adott helyzetben valóban történelmi szükségszerűség volt. A szlovák nemzet ugyanis akkortájt az egész politikai helyzetből helyesen látta, hogy nemzeti vágya most is, mint először, a cseh nemzeti felszabadító harccal rokon, ez haladó harcként hivatva lesz széttörni a reakciós osztrák-magyar monarchiát, melyben mind a cseheket, mind a szlovákokat elnyomták s mely győzelmével, azaz az osztrák-magyar monarchia szétrombolásáva! — s ez most a Nagy Októberi Szocialista forradalom következtében reális lehetőséggé vált, — képes lesz biztosítani a szlovák nép önálló fejlődésének feltételeit. hídon, aztán egy katonai csapatot, majd a matrózokat. Mire a Finn pályaudvar közelébe értek, már nem maradtak szabad közök a menetoszlopok között, A pályaudvarhoz vezető utcákat és az előtte lévff teret teljesen ellepték az emberek. Most már bizonyossá vált, hogy ha a kormánynak szándékában ván is letartóztatnia Lenint, nem éri el cél. ját. mert a nép megvédi. Sötétedett. A munkások meggyéijtották az előre elkészített fáklyákat. Vöröses lánggal égett a szurok, a pályaudvar felől pedig fényszórók árasztották vakító sugaivikat. Ezek a vörös és fehér fények mindent valami ünnepi ragyogással vontak be. Natália Jegorovna és Kátya a pályaudvar előtti tér legszélén álltak és' komolyan aggódtak, hogy nem láthatják Lenint. A pályaudvar körül egyre nőtt a tolongás. A város különböző kerüle. teiböl pedig újabb és újabb munkás- és katonacsapatok özönlöttek. Egyszerre hatalmas dübörgés hangzott fel: A tömeg megmozdult, hogy utat nyisson a pályaudvar felé robogó páncél kocsiknak, amelyeknek tornyain kis, vörös zászlóéskák lobogtak. A nép ellenállhatatlan erővel tódult a páncélkocsik után. Natália Jegorovna és Kátya lábúnhegyre állva, igyekeztek kimagasodni a tömegből. De hiábavaló volt minden erőlködésük; köröskörül mindenütt sötét hátak és sapkák. Csak messze, közvetlenül n pályaudvar épülete előtt emelkedett ki egy mindenfelől fényszórókkal megvilágított nagy, zöld páncélkocsi, Telt az idő... Natália Jegorova feszülten figyelt, nem közeledik-e a vonat? De se mozdonyfütty, se kerékcsattogás ... Egyszerre csak az egész tér tompán felmorajlott. Aztán hirtelen olyan csend támadt, hogy még a füstölgő fáklyák serei, gése is hallatszott. A páncélkocsin — mindenki jól láthatta — Lenin állt. Néhány másodpercig szótlanul nézte a tömeget, felső teste kissé elörehajólt. Og-y látszott, mintha a zászlók és _ plakátok felírásait akarná kibetűzni. ami a fáklyalángok imbolygó fényében nem volt valami könnyű feladat. De egy fényszóró sugara úgy világította meg a Kátyáck vúszonsávját, hogy mindenhonnan látni lehetett a nagy betűkkel lefestett felírást: „Ma érkezik Lenin! Menjünk ki eléje'" Két pirosfejkendős varrónő tartotta a magasba ezt a farúdra vw.gezeit felírást. Lenin észrevette őket. És látta a matrózok, m.tmkások, katonák és diákok ezreit. Ezer, meg ezer fejet — a népet, amely azért jött ide, hogy őt fogadja. És meghatottan vette le sapkáját . Aztán a sapkát gyors mozdulattal zsebredugta, előrenyújtotta kezet es beszélni kezdett. Szavait ezen az estén senki sem vetette papírra, de ma is élnek és élni fognak örökké a nép szivében..
