Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-10-31 / 44. szám

12 1954. október 31. vfôdmfives A párizsi értekezlet elhatározta a revansiszta Wermacht feltámasztását Anglia, Franciaország, Belgium, Hollandia, Luxemburg, Nyugat-Né­­metország, Olaszország, az Egyesült Államok és Kanada külügyminiszte­rei csütörtökön reggel értekezletre ültek össze a Chaillott-palotában. Az értekezlet napirendje három pontból állott: 1. Nyugatnémetország felvétele a „Nyugateurópai Unióba” (vagyis a brüsszeli szerződésbe) és a brüsszeli szerződésnek az atlanti paktummal való kapcsolata. Erről egv szakértő: csoport már Londonban kidolgozott egy tervet. A kilenc állam külügy­minisztere ezt a tervet elfogadta. 2. Az új Wermacht létszámának megállapítása. Ebben a kérdésben már a londoni értekezleten megegye­zés jött létre, és csütörtökön végle­gesítették azt. a megállapodást, hogy az új Wermacht 500.000 emberből fog állni, illetve 12 hadosztályból. Ebből 6 páncéloshadosztály lesz. Ezenkívül a Wermachtnak 1500 repülőgéppel rendelkező légiereje és olyan hadi­flottája lesz, amelyhez számos egy­ség tartozik majd, de egyiknek űr­tartalma sem haladhad.ia meg a 3000 tonnát. A 6 páncéloshadosztály 300 tankkal fog rendelkezni, tehát egy­­egy hadosztálynak kétszerannyi tank­ja lesz. mint Hitler egy-egy páncé­loshadosztályának volt. 3. A szövetséges országok fegyver­kezésének ellenőrzése. Londonban mái elhatározták, hogy egy nemzetközi ellenőrző tervet hívnak életre, mely­nek hatásköre az lenne, hogy szank­ciókat alkalmazna arra az esetre, ha a szövetségesek túllépnék a fegyver­kezésre megállapított kereteket. Ez­zel a napirendi ponttal- kapcsolatban kellett volna véglegesen határozni az amerikai hadianyagnak a tagállamok között történő szétosztásáról is, azon­ban ebben a kérdésben és a nemzet­közi ellenőrző szerv kérdésében is új szövegezéssel egészítették ki a londoni határozatokat. Az angolszá­szok és a Benelux-államok ellenez­ték ezeket a kiegészítő rendelkezése­ket. Dulles kijelentette, hogy az Egyesült Államok maga akarja szét­osztani a hadianyagot, — vagyis az amerikai katonai segélyt — az érde­kelt nyugateurópai országok között. Erélyesen tiltakozott az ellen, hogy az amerikai fegyvereket a brüsszeli szervezet ossza szét. E tiltakozás után az értekezlet úgy döntött, hogy az amerikai hadianyag szétosztását később fogják pontosan megállapítani. Az értekezleten Eden angol kü­lügyminiszter nyomást gyakorolt Mendes Francéra, hogy halassza el a .fegyverkezési poolra" vonatkozó ja­vaslatának előterjesztését arra az időre, amikor a francia parlament ratifikálja a londoni egyezményt. Ér­tesülések szerint a francia miniszter­­elnök engedett Eden nyomásának. Ami az ■ állítólagos „fegyverkezési ellenőrzést” illeti, a kilenc külügy­miniszter csupán annyit tett. hogy hozzájárult ahhoz, amit Londonban elhatároztak. Az értekezlet köréből szerzett ér­tesülés szerint Mendes France a csü­törtöki tanácskozásokon azt javasolta, hogy' az „európai védelmi közösség”­­ben szereplő „nemzetek feletti elve­ket” iktassanak be a végleges meg­állapodásba. Így például javasolta hogy a „koalíció jövőbeni tisztjei számára” állítsanak fel „közös euró­pai katonai akadémiát”. Ugyanebből a forrásból származik az az értesülés, hogy a kilenc kü­­lügyminszter egv „európai közgyűlés létrehozását határozta el”, amelynek célja állítólag az lenne, hogy „bizto­sítsa a brüsszeli szerződés demokra­tikus ellenőrzését.” Az „AFP” a kilenchatalmi tanács­kozás délutáni üléséről ezt jelentette: „A kilenc hatalom képviselője csü­törtökön 19.30 órakor a napirendet már kimerítette egy pont kivételé­vel: a Nyugateurópai Unió tanácsá­nak kapcsolatát az atlanti tanáccsal. Egyezmény jött létre mmden más pontról, beleértve a fegyvergyártás és szabványosítás jelentős kérdését is.” Közlemény a négyes értekezletről Csütörtökön délután Franciaország, Anglia, az Egyesült Államok és Nyu­gat-Németország külügyminisztere a nyugatnémet „szuverenitás” helyre­­állításának ügyében ülést tartott Pá­rizsban. A négyes ülés után, közle­­•ményt adtak ki, amely szerint a négy miniszter között „teljes elvi megállapodás” jött létre a nyugatné­met „szuverenitás” kérdéséről. Nyugatnémet hírforrások szerint az a megoldási forma, amelyben a négy külügyminiszter a németországi szö­vetséges csapatok állomásozását ille­tően megegyezett, azt indítványozta, hogy a Német Szövetségi Köztársa­ság és a NATO között. írjanak alá megegyezést, amelynek értelmében a szövetséges csapatok Bonn kívánsá­gára Ny ugat-Németországban állomá­soznak és a NATO európai parancs­nokságának hatáskörébe tartoznak. Ami a szövetségesek számára „vál­ság esetére” fenntartott jogokat illeti — amelyeket a bonni egyezmények említenek — a fenti forrásból közük, hogy a szövetséges beavatkozás ilyen esetben a „szövetségi kormány kéré­sére” történnék. Adenauer Párizsba hívta Ollen­­hauert Mint ismeretes, Adenauer kedden Párizsba hívta a bonni koalíciós pár­fok vezetőit, logy meghallgassa véle­ményüket a Saar-kérdés ügyében folytatott tanácskozásokkal kapcsolat­ban. A szociáldemokrata párt vezető­sége méltatlankodva fogadta, hogy pártját mellőzték. Csütörtök délelőtti jelentés szerint Adenauer Ollenhauert is meghívta Párizsba, hogv tájékozódjon a szoci­áldemokrata álláspontról. Az „AFP’ közlése szerint Ollenhauer elfogadta a meghívást. (MTI) N, ugatnémet hadihajók amerikai zászlók alatt közlekednek A „De Telegraaf” című lap közli, hogy öt nyugatnémet parancsnokság alatt álló hadihajó amerikai zászló alatt október 19-én befutott a hol­land vizekre, hogy holland hajókkal együtt megtisztítsa az aknáktól a Delfzijl és Emden közötti átjárót. Ez az együttes akció bizonyítja — írja a lap — hogy az amerikai ten­gerésztisztek már titokban létrehoz­ták Nyugat-Németország hadiflottájá­nak magvát és a londoni határoza­toknak a részvevő országokban tör­ténő ratifikálása után 24 óra 1 alatt a nyugatnémet flotta már kifuthat á tengerre. Walter Monckton angol munkaügyi miniszter pénteken az alsóházban be­számolt a kikötősztrájk helyzetéről. — Monckton aggódva szögezte le, hogy a munkabeszüntetés továbbterjed. Ed­dig már az ország 52.000 kikötőmun­­kása állt sztrájkban. A hét nagyfon­tosságú angol kikötőben 400 hajó vesz­tegel, több mint 100 millió fontster- Hng értékű áru halmozódott fel. * * * Dionisio Encinát, Mexikó Kommu­nista Pártja főtitkárát pénteken letar­tóztatta a rendőrség. Az „AFP” sze­rint a letartóztatás ,,a vasutasok és az olajipari dolgozók között folyó szak­­szervezeti kampány következtében ho. zott biztonsági intézkedések keretében történt. A szakszervezetek hét tagját is letartóztatták. * * * Lapjelentések szerint az Indonéz hatóságok az utóbbi időben több csankajsekista ügynököt letartóztat­tak. Ezek az ügynökök bűncselekmé­nyeket követtek el Indonéziában. Az igazságügvminisztérium közölte, hogy több csankajsekistát kiutasítanak In­donéziából. * * * Az amerikai Snyder, a Fehér Ház sajtótitkár.helyettese közölte a lap­tudósítókkal, hogy Mendes-France, francia miniszterelnök november 18- án találkozik Eisenhowerrel. Mendes- France november 14-én Kanadába szándékozik látogatni és november 17-én utazik Kanadából Washington­ba. * * * Nyugati jelentések szerint az ame­rikai britt és kanadai kormány leg­főbb atomszakértői bizalmas tanács­kozásra ültek össze az amerikai fővá­rosban. A tárgysorozatba egyes atom­titkok kicserélésének lehetősége és az atomerő fejlesztéshez szükséges nyers­anyagok beszerzésének problémája szerepelt. * * * A pakisztáni fOkormányzó az egész országra kiterjedően kihirdette az ostromállapotot és elrendelte a parla­ment felosztását. Egyúttal arra is utasította Mohamed Ali miniszterei, nököt. hogy alakítsa át kormányát. Az ostromállapot kihirdetésének az oka a múlt héten kirobbant belpolitikai vál­ság. * * * A Reuter hírügynökség értesítése szerint Winston Churchill, angol mi­niszterelnök, egy laburista képviselő kérdéseire válaszolva. kijelentette, hogy nem vonja vissza további nyilat­kozatát. mely szerint hajlandó meg­felelő pillanatban találkozni G. M. Malenkovval, a Szovjetunió minisz­tertanácsának elnökével. * * * A libanoni sajtók írtak a jordániai képviselői választások alkalmával le­zajlott véres eseményekről. Egy tün­tetés alkalmával, amelynek résztvevői tiltakoztak a választási eredmények meghamisításai ellen, 23 személyt megöltek, másik 300-at pedig megse­besítettek. * * * Az amerikai kormány a „kölcsönös biztonsági” egyezmény alapján két tartalékban lévő torpédórómbolót adott át Japánnak. V. M. Molotov, a Szovjetunió kül­ügyminisztere október 23-án fogadta L. Joxe urat, Franciaország moszkvai nagykövetét W. Hayter urat, Nagy- Britannia moszkvai nagykövetét és Ch. Bohlen urat, az Egyesült Államok moszkvai nagykövetét és átnyújtotta nekik a szovjet kormány válaszjegy­zékét Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányának 1954. szeptember 10-i jegyzékére. Ez a jegyzék a szovjet kormány július 24-i és augusztus 4-i, a német kér­dést és az európai biztonságot érintő javaslataira válaszolt. A SZOVJET KORMÁNY JEGYZÉKE A szovjet kormány 1954. október 23-i jegyzéke a többi között a kővet­kezőket mondja: A Szovjetunió kormánya július 24-i jegyzékében javasolta, Franciaország kormányának, valamint Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hív­janak össze összeurópai értekezletet, az európai kollektív biztonsági rend­szer megteremtése kérdésének megvi­tatása végett. A Szovjetunió kormá­nya augusztus 4-én azt javasolta Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának, hogy ezt a kérdést előzetesen a négy hatalom külügyminisztereinek értekezletén vi­tatják meg, továbbá, ezen az értekez­leten folytassák a német kérdés meg­vitatását. A tervezet javasolja, hogy Európá­ban, olyan kollektív biztonsági rend­szert létesítsenek, amelyben vala­mennyi érdekelt európai ország, tekin­tet nélkül társadalmi és állami rend­szerére, egyesült erőfeszítések útján biztosítaná a béke fenntartását. A francia kormány ellenvetésekkel élt ugyan e szovjet tervezettel szem­ben, de a maga részéröl, nem tett semmiféle javaslatot az európai kol­lektív biztonság biztosítására. A francia kormány újból védelmébe vette az északatlanti katonai tömböt, mintha az védelmi célokat követne, holott számos tény bizonyltja, hogy ez a csoportosulás mai formájában agresszív jellegű. Ez a katonai cső-A szovjet kormány jegyzék? Franciaország, Nagy-Britannia és az Egyesült Államok kormányához portosulás mindenekelőtt a Szovjet­unió és a népi demokratikus orszá­gok ellen irányul: ezt az északatlanti tömb vezetői sem titkolják. A szep­tember 10-i jegyzékben megkísérlik e tömb megalakítását azzal igazolni, hogy Kelet-Európábán „erős szovjet fegyveres csoportosulás” áll fenn. Ez az utalás teljesen alaptalan, mert ilyen csoportosulás a valóságban nem létezik. Az a tény, hogy jelenleg olyan tervek megvalósítására készülnek, amelyeknek célja Nyugat-Németország felfegyverkezése és bevonása az északatlanti csoportosulásba, csak megerősíti, hogy a csoportosulás ag­resszivitásának további fokozásáról van szó. Ilyen körülmények között a szovjet kormány szükségesnek tartja újból felhívni Franciaország kormányának figyelmét arra, hogy a katonai cso­portosulások alakítása nem segítheti elő az európai béke és biztonság megszilárdítását. Ilyen európai orszá­gokból álló a többi európai ország ellen irányuló csoportosulások létre­hozása, a nemzetközi feszültség to­vábbi fokozására vezet és szöges el­lentétben áll az európai béke meg­szilárdításának érdekeivel. Az európai biztonság biztosítása szempontjából döntő jelentőségű a német kérdés rendezése. Ez azt jelen­ti, hogy a legfontosabb és a legha­laszthatatlanabb feladat, Németország­nak egységes, békeszeretö és demok­ratikus államként való helyreállítása és a német békeszerződés megkötése. Ez év október 3-án végétért londo­ni kilenchatalmi értekezlet után a londoni határozatok megnyitják az utat a német militarizmus helyreállí­tásához. A jövőben a nyugatnémet militaristák és revansiszták szabad kezet kapnak Európában agresszív politikájuk megvalósításához. Ilyen módon Nyugat-Németország Európá­ban egy újabb háború veszedelmes tűzfészkévé válik. A szovjet kormány szükségesnek tartja kijelenteni, hogy a Francia kormány beleegyezése a londoni ha­tározatok elfogadásába és végrehaj­tásába világosan ellenkezik az 1944. évi francia-szovjet szövetségi és köl­csönös segélynyújtási szerződéssel, míg ez a szerződés mindkét felet arra kötelezi, hogy „együttesen te­gyenek meg minden szükséges intéz­kedést bármely, Németország irányá­ból kiinduló veszély kiküszöbölésére és akadályozzák meg az olyan cselek­ményeket, amelyek lehetővé tennék Németország részéről valamely újabb agressziós kísérletet” — addig a lon­doni határozatok egyenesen a német militarizmus helyreállítására irányul­nak és így veszélyeztetik az európai népek biztonságát. Míg a francia­szovjet szerződés mindkét államot arra kötelezi, hogy ne kössön semmi­féle szövetséget és ne vegyen részt semmiféle olyan koalícióban, amely a Magas Szerzódő Felek egyike ellen irányul”. — Addig a londoni határo­zatok megvalósítása azt jelentené, hogy Franciaország a feltámasztott német militarizmussal a Szovjetunió ellen irányuló katonai tömbbe lép. A francia kormány azzal az eljá­rással — amely ellenkezik a francia­szovjet szerződés alapjaival — magá­ra veszi a felelősséget. A francia kormány szeptember 10-i jegyzékében bejelenti, hogy elő kí­vánja segíteni a leszerelés kérdésének megoldását. Csakhogy nem lehet egy és ugyanolyan időben javaslatot tenni a fegyverzet általános csökkentésére és felfegyverezm Nyugat-Németor­szág ot. Ezek a cselekmények nem egyeztethetők össze. Az utóbbi időben, mint — ismere­tes — sikerült elérni a nemzetközi feszültség bizonyos fokú enyhülését. A szovjet kormány abból indult ki, hogy mindéi békeszeretö népnek ér­deke a nemzetközi feszültség további enyhülése. Am, de a londoni határo­zatok nemcsak nem segítik ezt elő, hanem ellenkezőleg, a nemzetközi helyzet kiéleződésére vezetnek. A szovjet kormány a berlini érte­kezleten a német kérdés rendezésének elősegítése végett javasolta, hogy né­hány szigorúan korlátozott létszámú kontingens kivételével vonják ki a megszálló csapatokat Kelet és Nyu­gat-Németország területéről. Ez a javaslat kapcsolatban állt a békeszer­ződés megkötésével és az össznémet választásokra vonatkozó javaslatával. Akkor ebben a kérdésben nem jutot­tunk megegyezésre. A szovjet kormány arra törekedve, hogy megkönnyítse a feltételeket Németország két részének közeledésé­hez és hogy megkönnyítse Németor­szág helyreállításával kapcsolatos fe­ladat megoldását, most javasolja Franciaország, Anglia és az amerikai Egyesült Államok kormányának, vizs­gálják meg a megszálló csapatok Ke­let- és Nyugat-Németország terüle­téről való kivonásának kérdését és már most mindennemű haladék nélkül hajtsák végre a megszálló csapatok kivonását. Ez a döntés elősegítené a nemzetközi feszültség további enyhü­lését és az európai béke megszilár­dulását. E kérdés megoldásával együtt fel- ! merült annak szükségessége is, hogy ‘ a Szovjetunió, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok között a Né­met Demokratikus Köztársaság rész- j vételével megegyezés jöjjön létre a ’ német rendőrség különböző alakula- j tainak létszámára, elhelyezésére és fegyverkezésére vonatkozólag, mind i Kelet- mind Nyugat-Németországban. Ez véget vetne mindennemű aggoda­lomnak, mint Kelet, mint Nyugat-) Németország felfegyverzésére vonat­kozólag. A fentiekből kiindulva a szovjet kormány, Franciaország, Anglia és az Egyesült Államok kormányának java­solja: hívják össze az ez év novem­berében Franciaország, Anglia az Egyesült Államok és a Szovjetunió külügyminisztereinek értekezletét a következő kérdések megvitatása vé­gett: 1. Németország egységének békés és demokratikus alapokon való hely­­reálltása és az össznémet szabad vá­lasztások megtartása. 2. A négy hatalom megszálló csa­patainak kivonása Kelet- és Nyugat- Németország területéről. 3. Összeurópai értekezlet összehívá­sa az európai kollektív biztonsági rendszer megteremtésének megvitatá­sa végett. Ami az osztrák államszerződés meg­kötésének kérdését illeti, a szovjet kormány már ez év augusztus 12-én, az osztrák kormányhoz intézett jegy­zékében javasolta, hogy Franciaország, Anglia az Egyesült Államok és a Szovjetunió nagyköveteinek értekezle­te Becsben, az osztrák kormány kép­viselőbei együtt vizsgálja meg az államszerződéstervezettel kapcsolatban megoldatlanul maradt kérdéseket és a többi kérdést is, amely összefügg a szerződés Ausztriával való megkö­tésével. Az osztrák kormány október 12-i válaszjegyzékében közölte, hogy haj­landó résztvenni az említett értekez­leten. Csakhogy a szovjet kormány ebben a kérdésben nem ismeri Fran­ciaország, Anglia és az Egyesült Ál­lamok kormányainak álláspontját. A szovjet kormány szeretné tudni, hoz­zájárul-e a három hatalom kormánya, hogy nagykövetei résztvegyenek a bécsi tanácskozáson, amelynek célja az osztrák államszerződés megkötésé­vel kapcsolatos kérdések megvitatása. A szovjet kormány hasonló tartal­mú jegyzéket intézett Anglia és az Egyesült Államok kormányához is. Szabad Földműves, a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29. — Szerkesztőség, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pöddiosp. nakladateľstvo”, n. p., závod Bratislava, Krížková 7. — — Nyomja: Merkantilné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava, 2. — Évi előfizetés Kčs 20.80, félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-51675

Next

/
Thumbnails
Contents