Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-09-12 / 37. szám
4 Földműves 1954. szepíémlíer 12. A mezőgazdaság forradalmára A vándorzászló gazdát cserél Az agronómia régen a növényeket két csoportra osztotta: évelőkre és egynyári növényekre. Az előbbiek voltak e „haladó” növények, ami szépet és főt lehetett mondani róluk, azt a tudomány még is cselekedte, mondván' növényi szervesanvagokka! gazdagítják a talajt, szemcséssé, morzsaléknssá teszik a földet, növelik a termőképességét. Annál rosszabb jellemzést kaptak az egynyárfak. 7öviden kisütötték róluk, hogy a fenti tulajdonságok egyikével sem rendelkeznek, csak a talajt rombolják. Ezek a növényvilág „konzervatlvjei". Az évelők és az egynyáriek ezzel a széljegyzettel kerültek be az agronómiái irodalomba s így őrződtek meg napjainkig. Ekkor jött Tyerentyij Malcev, az uralontűli „Lenin végakarata” kolhoz mezőgazdásza és az egynyáriekat kiemelte lealacsonyított helyzetükből. Huszonötéves gyakorlati tapasztalattal a háta mögött kijelentette, hogy helyes talajmüvelés mellett az egynyáriek ugyanúgy, mint az évelők, nemhogy rombolnák, — gazdagítják a talajt, növelik annak termőképességét. Malcev így fogalmazta meg a kérdést: mi az. ami kimeríti a földet? Hosszú évek kutatómunka .ja után felelt csak az önmagának feltett kérdésre :a rossz talajművelés. a helytelen agrotechnika. Az első kérdést követte a második is: hogyan lehet kényszeríteni az egynyáriakat, hogy állandóan fokozzák e talaj termőképességét? Malcev eleve megbízott a növényekben s így a kutatásai számára csak egyetlen terület maradt, a talaj vizsgálata. Rájött, hogy a növényi maradványok a tömött talajban felbomolva, javítják a talajszerkezetet. Ettől a fel.smeréstől már csak egy lépés volt az út a szántásról vallott elmélethez: nem kell szántani minden évben, új telejmüvelőgépeket kell szerkeszteni. Tyerentyij Malcev nevét ma a Szovjetunió egész területén ismerik és emlegetik. Ami nem is csoda, hiszen felfedezése alapjaiban rázta meg az agrártudományt, és a bőséges terméshez olyan utat mutatott, amely a helyi viszonyokhoz való helyes alkalmazással mindenütt követhető. A távolkeleti expresszen Szverdlovszktől kiindulva Kurgán város felé utazunk... A nagy szibériai síkság egy apró városkát rejteget a fővonal közelében: Sedrinszkot. Nincs semmi nevezetesséoe, egyszerű szibériai mezőváros. Mégis, ennek az egyszerű városnak olyan a forgalma, mint egy üdülőnek, vagy gyógyfürdőnek. A moszkvai, szverdlovsžki, bamauli vonatok egymás után hozzák a látogatókat, akik rögtön effelő! érdeklődnek, mennyit kell még menniök, hogy Tyerentyij Maleevhz eljussanak? Es a látogatók legyalogolják, vagy jobb esetben leszekerezik a huszonöt kilométert, amennyi az út a „Lenin végakarata” kolhozig. Agronómusok, kolhoz-, szovhoz-, gépállomás-vezetők, főiskolások és kutatók jönnek szakadatlanul, hogy a nagy felfedezővel, a gyakorlati szakemberrel elbeszélgessenek, hogy saját szemükkel lássák a hektáronkinti 30—40 mázsát termő búzaföldeket, Tyerentyij Malcev kísérleti gazdaságát. Egy-egy ilyen találkozás sokszor a mulatságos epizódoknak sincs híjával. Különösen, he olyan emberek érkeznek, akik eleve felvértezték mequkat a .tudomány sérthetetlennek vélt dogmáival s Tyerentyij Malcev kezdeményezésében nem az újnak az erejét, hanem holmiféle különcködő dolgot 'átnak Az egyik ilyen látogató a kolhoz földjeit előzékenyen mutogató Malcevnek ezt a kérdést szegezte a búzaföldek között: — Ezt milyen földbe vetették? — Tarlóba! — válaszolt Malcev. — Nem úgy gondoltam — türelmetlenkedett a látogató. — Mennyi trágyát használtak a földhöz? — Egy grammot se! — rázta a fejét tagadóan Malcev, s nem vette észre a mozdulatot, amellyel a látogató zsebébe csúsztatta a jegyzetfüzetét. Csalódottság, talán némi lekicsinylés is volt ebben a mozdulatban, amit Malcev szavai még fokoztak. — Legutoljára négy évvel ezelőtt szántottuk ezt a földet — folytatta Malcev. — A búzát learattuk, a tarlót tárcsáztuk, következő évben zab került bele. A zab után egynyári füvet vetettünk. A fű után ismét búza került a földbe. így ment ez négy éven keresztül, szántás és trágyázás nélkül.... A látogató ezt már nem állhatta szó nélkül. — Remélem, csak házi használatra szánta ezt az agrotechnikát — jegyezte meg gúnyosan. Mert a tudománynak merőben ellene mond. Tyerentyij Malcev jóízűt nevetett a gáncsokod ásra. — Az lehet, hogy a tudománynak ellene mond. de a terméshozamnak nem. Azzal nagyon is összepasszol, s ez a fontot. De vannak elfogulatlan S látogatók is, akik nem elégszenek meg azzal, hogy megnézik a vetést, vagy az éretten hul'ámzó búzatáblákat, hanem kézzelfogható bizonyíték után néznek. A Maícev-féle kísérleti táblák búzája külsőleg semmiben sem különbözik a szóm-, széd kolhozok búzájától. Az ilyen látogatók gyökerestől húzzák ki a búzát a földből, hogy a dús kalászt éltető éléstárba, a talajszerkezetbe is betekinthessenek. Itt már megmutatkozik a különbség a mély ■ szántással és a tárcsázássá! művelt földek között. Malcev földjein a legfelsőbb talajréteget átmeg átszövik a növények hejszálvékonv gyökerei, a tömött talajban a szerves maradványok lassan bomlanak fel, így állandóan feltöltik ё talaj termőképességét, Ha ebből a talajból egy rögöt hasítunk ki és azt földhöz vágjuk, apró szemcsékre hull széjjel, míg a mélyen szántott talaj röge, az ütődésnél porrá válik ... Érdekes megemlíteni, hogy Tyereptyij Malcevet gyakorlati, kutatómunkájáért a szovjet kormány pár évvel ezelőtt Sztálin-díjjal tüntette ki, pedig Malcev álláspontja és felfedezései merőben ellenkeztek a szovjet mezőgazdasági tudomány akkori álláspontjával. Tyerentyij Malcev a Sztálin-d,íj mellé most a tudósok általános elismerését is kivívta. • APRÓ TÖRTÉNETEK Farkaskaland A Kárpátok mentén a Bolsevik-kol. hozban dolgozik Pavel Golovka, a fia. tál pásztor. Egy este a tűz mellett furulyát fabrikált. Egyszeresük a bárányok akoljából zajt hallott. Odarohant. s a sövényen keresztül meglátta, hogy egy farkas, szájában egy báránnyal szaladt ki az akolbái. Utána vetette magát élkapta a farkas lábát. A ragadozó elengedte a bárányt és a fiú mellére vetette magát. Tépte a ruháját, el akarta kapni a torkát. A fiúnak sikerült elrúgnia 1 magától a farkast, úgy, hogy az a falnak repült, majd megragadta a sósteknőt és agyonütötte vele támadóját. Mezei tűz Kiev mellett a veliko.poloveci kerület néhány iskolása megmentete a tűz. vésztől a kolhozfalut. Négy .kisfiú éppen a mezőn tartózkodott, amikor észrevették, hogy a villám nem messze felgyújtott egy szénaboglyát. Odarohantak a tílzhöz, széjjelszórták az égi1 szénát, eltaposták a tüzet, majd1 földdel szórták le. Bátorságukért a kolhoz vezetősége megjutalmazta őket. A kolhozokban belül az egyes munkacsoportok között versen folyik. A győztes brigád átveszi a versenyzászlót. IRINA SZNYEGOVA: CWs a szomszédomhoz Régóta megfigyeltem én, Hogy épp a szembelévő házba” Derengő hajnalig zöld fényt Terítget egy asztali lámpa. Fehérfüggönyös kis szoba, Ennyit látok, s lakóját benne ... S mert néhány év tűnt így tova, kérdezgetem magamban egyre: Ki ez az ember, mit csinál? Mindenki alszik, ő virraszt csak. Egyetlen autó sem dudál, Az esti fények kialudtak. S ő irogat az asztalán... Egy költemény felett motozgat? Vagy arról álmodik talán, Az élet hogy lehetne hosszabb? Éjifélre jár — Kívánok néked, Te, munka-megszállotja, szomszéd, — Akármi is a mesterséged — Biztos sikert és jó szerencsét! Fordította: Vámosi Pál jlllllUIIIIIIIIHIIIUIIIIIIIIUIIIIIIIIIIIIIIIIIMIIIIIIIIIIIIIIIIHIIIIHIIIIHIIMIHHnillMk Természettudományos film vetítése a kolhozban Kuznyecov, Szotnyikov és Rzdnyev kolhoztelepeken A. Dem-in filmmechanikus és segédje, V. Mazikov személyesen hívták meg a kolhozparasztokat a klubban tartandó filmvetítésre, amelyen a föld ёб a világegyetem történetéről volt szó. A kolhozvezetöeég kételkedett abban, hogy ez az előadás sok embert érdekelne, de nagy meglepetésükre, a klubterem zsúfolásig megtelt. A holdról, a földét környező levegőrétegekről és a csillagvilág jelenségeiről szóló filmet megtekintése után a kolhozoarasztok nem voltak hajlandók eltávozni a teremből, hanem e kérdések özönét zúdították a vezetőségre. Egyesek naprendszerünk történetéről kérdezősködtek. Mások ezt kérdezték, hogyan kell értelmezni azt, hog> a világmindenség Végtelen. A klub és a kolhozvezetőség nem volt kellőképpen felkészülve ezekre a kérdésekre, így rövidesen újra összegyűltek, hogy meghallgassák a középiskola igazgetózát, aki elöadésábeft választ adott kérdéseikre. Az előadás után egy népszerű tudományos filmet mutattak be, amelynek címe: „Az élet forrásainál”. IMMÁR TIZENKÉT ESZTENDEJE DOLGOZOM fejőnői minőségben. .4 tenyésztelepre kolhozunk megalakításának első napjaiban kerültem. A fejőnlü munkakör nagyon megfelelő volt számomra. Ennek a kedvenc munkakörömnek szenteltem minden erőmet, minden tapasztalatomat. Аг 1938. év végtelenül örvendetes volt számomra. Akkoriban minden egyes tehéntől — márpedig 12 volt belőlük — egyedenként 6 ezer liter tejet fejtem. A kormány nagy elismerésben részesítette munkámat és a „Lenin Renddel” tüntetett ki. Ez a győzelem új erőt kölcsönzött nekem. Tudatára ébredtem, hogy a magas tejelékenység az állatok gondozásától és a zootechnikus tanácsainak maradéktalan teljesítésétől függ. Az utóbbi években a kolhoz tenyésztelepeit benépesítette a fiatalság^ Ez igen helyénvaló. Hiszen eddig számos leány nem ismerte fel az állattenyésztési inunka értékét. Egyesek az állatok körüli munkát kevésbbé kívánatosnak tartották a maguk számára s inkább a mezei brigádokba kívánkoztak, ahol állítólag tisztább a munka. Ma már ilyen hangokat nem hallani. A leányok és fiúk szemükkel látják,menynyire tisztelik és méltatják országunkban az állattenyésztés dolgozóit, meny. nyíre érdekes ez a munka. — Ma fennjártam a kolhoz vezetőségén — mondotta eg vízben Sura Ananjeva — beleegyezésemet adtam, hogy fejőnői minőségben fogok dolgozni. Tudja, Anna Haritonovna. kis sé félek is. A LEÁNY LÁZASAN KÉRDEZŐSKÖDÖTT. valóban oly nehéz-e a fejőnői munka. — Bizony, Sura — mondottam — nem olyan könnyű fai őnőnek lenni Sok gondo vár reád ezen a helyen. De te fiatal vagy. tanulékony, tökéletanítványaim tesen megfelelsz arra a munkára.' amelyet itt reád bíznak. Sura után csakhamar megérkezett a telepre Agripína Markacseva és Anna Petlinova is. Jól ismerem a Iá. nyakat, mindnyájan a szemem előtt nőttek fel, Néhányan elvégezték az iskolát és tanulmányaik folytatása mellett döntöttek, mégha nem is fóliák meg a termelési munkától. Velük amolyan vidámabb hangulat érkezett a telepre, a munka is jobban ment. A fiatal kolhozisták szívből kívánták, hogy jó munkát végezzenek. De nem volt elég tapasztalatuk, hiányos volt ügyességük, az állatok gondozásában nem volt kellő gyakorlatuk. Én pedig tudatára ébredtem, mennyire fontos. hogy különösen az első napokban segítségére legyünk a leányoknak. A kolhoz vezetőségéhez rövidesen azt a javaslatot nyújtottam be, hogy az öreg fejönök vállalják a védnökséget a fiatalok fölött. A tapasztalt kolhozisták egyetértettek ezzel. Ez any. nyit jelent, hogy a fiatal fejőnőknek segítségükre lesznek, az új munka könnyebb elsajátításában támogatni fogják ölcet. AZ OKTATÁS ÉS TAPASZTALAT. ÁTADÁS a telepen a mindennapi munkában, napról-napra egyformán kezdődött. Felkeresem Sura Ananjevát a fejes idejében- Látom, a tehén nem áll nyugodtan. Surát ez idegesíti. Megnézem a tehén tőgyét. A csecsbimbók repedezettek. Megkérdem Ananjevovától: — Miért nem végzel tőgymasszázst és miért nem kened meg a tehén csecsbimbóit? A leány meghökkent, nem tudta, mit feleljen. ★ Irta: A. BUKOTYINA fejönö, a Szocialista Munka Hőse ★ Agripína Markacseva, a teheneket minden esetben más és más sorrendben fejte. Amikor erre figyelmeztet, tem, nem hitte el, hogy a fejest sorrend megváltoztatása bármilyen mértékben hatással lenne a tejelékenységre. Idővel azonban saját tapasztalatai alapján győződött meg megállapításom helyességéről. A fejőnők számtalan esetben megfigyelték, hogy _ a sorrakerülö tehén feláll, a szomszédságában levő állat pedig vár, amíg a sor rákerül. Ha pedig a szomszédos tehenet megkerüljük s más tehenet kezdünk fejni, a szokottnál kevesebb mennyiségű tejet ód. Hogyan érték el fiatal fejőnőink Sura Ananjeva, Agripína Markacseva és Jekatyerina Veretyencová, hogy oly rövid idő alatt olyan magas tejelékenységet mutathattak ki teheneik-' nél? Csak úgy, hogy a leányok szeretik az állatokat, tudnak velük bánni és gondosan ápolják a teheneket. Szá. mos példát hozhatnék fel, mennyire megismerték a fiatal lejönök az állatok szokásSit, mennyire tudtak ezekhez igazodni. ■ De nemesük ez jellemzi a fiatal kol. hozistanők munkáját- Ahhoz, hogy öthatezer liter tejelékenységet érjenek el, tudásra volt szükségük a zootech nikai tudomány minden elvét szigorúan be kellett tartaniok. E nélkül el sem képzelhető a tudományos takarmám/ozás, a takarmányadagok mesteri összeállítása, a betegségek megelőzése. Fiatal fejőnőink minden télen kitartóan tanulnak, figyelmesen meghallgatnak minden tanácsot és figyelmeztetést,-amelyet A1 ere jóvá zootech. nikusnő nyújt. , Sura Anejova, Agripína Markacse. va és mások magas munkaszínvonala már abból is látható, ahogyan ezek fejes előtt gondosan megmossák kezeiket, nyugodtan és szeretettel bánnak az állatokkal, megtartják az etetés meghatározott rendjét. FIATAL FEJÖNŐINK ÁLLANDÓAN tesznek-vesznek, mindig van vala. milyen gondjuk. Érdemes Sarával, Kátyúval és Agripínával elbeszélgetni. Mennyi óhaja, célja és terve van mindegyiknek! Már pedig igen jó. ha a munka az embert új erőre serkenti, állandóan haladásra készteti. Fontoljuk csak meg. mit jelent az, hogy számos fiatal fejönö mostanában elható, rozta, hogy a tehenektől 5500 liter tejet nyernek. Ez nem gyerekjáték. Úgy kell most a munkát végezni, hogy a tejelékenység egyetlen napra se száll, jón alá. Ez annyit jelent, hogy az állatokról, különösen pedig az etetésükről sokkal behatóbban kell gondoskod. niok. mint bármikor azelőtt. 1948-bap a kolhoz teheneinek átlagos tejhozama 4.340 liter volt. Nem lebecsülendő eredmény, de ez mégsem elégíthet ki bennünket. .Itt az ideje, hogy igyekezzünk nyitjára jönni annak. miért fejhetnek egyes fejőnők 4000, sőt 5000 liter tejet, míg mások mindössze 2.500 liter tejet kapnak teheneiktől. Miért nem tűnik szemünkbe az átlageredmény mögött az átlag, alatti, amely az általános fejlődést akadályozza ? Nem békélhetünk meg ma aazal az állapottal, hogy a tőszomszédságunkban dolgozó ember nem végzi munkáját, minden erejét kihasználva. Általános sikereket kell elérnünk. Bennünk, tapasztalt állattenyésztőkben a fiatalság nagy reményeket lát. Mi pedig kötelesek vagyunk a fiatal borjúgondozónőknek megadni minden segítséget, átadni minden tapasztalatunkat, állandóan szemmel tartani őket, kötelesek vagyunk az állattenyésztés mestereinek újabb seregét kinevelni, a lejönöket hozzásegíteni, hogy az élenjáró dolgozók közé küzdjék fel magukat. KÖZSÉGÜNKBEN, MIHAJLOVSZ. KA SZLOBODÁN. már régi bevett szokás, hogyha az anya fejőnöi minőségben foglalkozik, leánya is követi őt ebben. Nyáron leányom, Zója is munkába állt a tenyésztelepen. — Anyám, én is fejönö akarok lenni, mint te! — mondotta. A kolhoz többi asszonya is előszeretettel veszi magához leányát, .hogy megtanítsák mesterségükre. Az állatok gondozásánál szerzett gazdag ta. pásztóiatokat szívesen adják át az utánuk következőknek. 'Valahogyan nem is tudom kiejteni, amit pedig megszeretnék mondani, hogy Sura Ananjeva és Agripína Mar. kacseva fiatal fejönök az én tanítványaim ... Ezek ma már tapasztalt leányok, túltettek oktatójukon is. Múlt évben elhatározták, hogy versenyre kelnek velem. Mindketten igazán komoly versenytársak. Engem pedig örömmel tölt el. hogy állandóan előretörnek. Minden erőmmel azon vagyok, hogy ne maradjanak le Sura Апащеvova és Agripína Markacseva mögött. Végül pedig csak azt az egyet szerelném megmondani: Fiatal kolhozistők, menjetek a tenyésztélepekre dolgozni! Hatalmas és lebilincselő munka vár ott reátok!
