Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)

1954-09-05 / 36. szám

4 Földműves B>54. szeptember 5. A bratisiavai dolgozók ünnepi manifesztációja a Szlovák Nemzeti Felkelés 10. évíordulója alkalmából (Folytatás a 3. oldalról.) kében igyekezett éket verni és ellenségeskedést szítani a cseh és a szlovák nép között. Meghirdet­te annak szükségét. hogy meg kell szilárdítani a cseh és a szlo­vák nemzet közvetlen testvéri kötelékeit. Csehszlovákia Kommunista Párt­ja volt az egyetlen, amely 1938. sorsterhes pillanataiban nem árul­ta el a nemzetet. A párt továbbra is, rendkívül nehéz körülmények közepette és súlyos áldozatok árán folytatta küzdelmét a hitle­rista fasiszták és cseh meg szlo­vák lakájaik ellen Maga köré tömörítette a nemzet minden be­csületes és egészséges erőit, lel­kesítette őket gyűlölettől átfűtött ellenállásukban az idegen ellen­séggel szemben A Szlovák Nemzeti Felkelés minden időkre- fontos fejezete marad a szlovák és a cseh nép, valamint népi demokratikus Cseh­szlovák Köztársaságunk történe­tének. A Szlovák Nemzeti Felkeléssel új korszak kezdődött a nemzeti függetlenségünkért és hazánk szabadságáért vívott harcban. E felkelésnek nagy nemzetközi jelentősége is volt. Általa csatla­kozott a szlovák nemzet a haladás táborához és a reakció ellenesség vilégtáborához. Felsorakozott a hitlerista fasizmus ellen küzdő nemzetek mellé és egyesült Euró­pa s az egész világ fasisztaelle­nes erőivel. A Szlovák nemzet azonban felkelésével elsősorban és félreérthetetlenül amellett tett tanulságot, hogy barátja, szövet­ségese akar lenni a Szovjetunió­nak (Taps. A tömeg lelkesen kiáltja: „Éljen a Szovjetunió!’!) Mert éppen e szövetségben joggal látta felszabadulásának és annak az egyetlen kezesét, hogy felépít­hetik a szlovák és a cseh nép új. jobb. igazságosabb és boldo­gabb jövőjét. A fasiszta betolakodók elleni fegyveres ellenállás valóban nem­zeti felkelés volt, amelyet tevé­kenyen támogattak a szlovák nép széles tömegei A felkelés nagy­­jelentőségű volt a cseh nép har­cára is. mert megerősítette a hit­lerista betolakodók elleni további tevékeny ellenállás megszervezésé­ben. Igen. a csehszlovák burzsoáziá­nak mások voltak a tervei. Riad­tan figyelte a cseh és a szlovák nép nemzeti felszabadító harcát. Igyekezett ezt a harcot saját osz­tálycélkitűzései érdekében felhasz­nálni. Mint mindig a történelem folyamán, az adott esetben is ar­ra számított, hogy a nép áldozata és vére árán továbbra is fenn­tarthatja és megerősítheti kapi­talista uralmát. Ezért igyekezett aláásni a fasiszta elleni tevékeny fegyveres harc vezetését Igyeke­zett megakadályozni a nemzeti bi­zottságok létrejöttét, amelyek a felkelés idején alakultak meg és kétségbevonta e bizottságok fon­tos és jelentős szerepét. Igyeke­zett lekicsinyelni és elkendőzni a Szovjetunió szerepének jelen­tőségét a fasizmus elleni harc­ban. Azzal is megpróbálkozott, hogy felelevenítse és az ellenál­lási mozgalomba becsempéssze a burzsoá nacionalista irányzatokat és ezáltal meggyengítse a cseh és a szlovák nép egyre erősbödő egységét. A burzsoázia azonban csalatko­zott számításaiban. A történelem kerekét nem lehet visszafelé for­gatni- A nemzeti felszabadító harc élén álló kommunista párt a Szovjetunió, a világ első szocia­lista országa haladó és történelmi szerepéből merítette tanulságait és erejét A kommunista párt és a munkásoszály rendületlenül hitt a Szovjetunió végső győzelmében és ez volt az az erkölcsi és politikai alap, amelyből kiisarjadt és Antonín Zápotocký köztársasági elnök beszéde amelyre támaszkodva gyarapodott, erősbödött a cseh és a szlovák nép ellenállási harca. Ezerszámra áldozták életüket a szabadságharcban a hős harcosok, a Szovjet Hadsereg és a csehszlo­vák hadsereg tagjai, szovjet, szlo­vák, cseh és más nemzetiségű par­tizánok. Mindezek az ismert és is­meretlen hősök, akiknek emléke örökké élni fog egész népünk szi­vében és emlékezetében, azért ál. dozták életüket, hogy biztosítsák szabad hazánk boldog és örömös életét.' Ezért szent kötelességünk, hogy valóra váltsuk a Szlovák Nemzeti Felkelés hőseinek hagyaté­kát. A Szlovák Nemzeti Felkelés nem volt hiábavaló és fölösleges tett. Nekünk kell megmutatnunk, hogy nem voltak hiába a felkelésben ho­zott áldozatok. Bár a felkelést ideig­lenesen elnyomták, olyan lángot gyújtott, amelynek tüze hozzájá­rult az ellenség legyőzéséhez, győ­zelmünk és szabadságunk kiharco­lásához. E tények fényében még élesebben előtérbe lép az áruló emigráció szándékainak gazsága. Ezek a hi­­tehagyott bitangok az amerikai im­perialisták zsoldjában újabb árulást követnek el a szlovák nép és áldo­zatos szabadságharcainak emléke el­len. Üj imperialista háború' politi­káját hirdetik, amelyben a nyugat­­németországi zsoldos hadsereg is részt venne. Köztársaságunk minden becsüle­tes, egyenesgondolkodású polgárá­nak el kell ítélnie e gaz terveket és gyűlölnie azokat, akik országun­kat ismét ki akarnák tenni a háború rémségeinek. Rendületlenül állunk felszabadi, tónk, barátunk és szövetségesünk, a nagy Szovjetunió oldalán. (Lelkes taps Felkiáltások „Éljen a Szov­jetunió!“) Mindnyájan őszintén ör­vendünk, hogy a Szovjetunió követ, kezetes békepolitikája egyre na­gyobb visszhangra talál és hogy a Szovjetunió vezette béke világtábor egyre nő és gyarapodik. A genfi ér­tekezlet eredményei, amelyen sike­rült megkötni az indokínai fegyver­szüneti egyezményt és ezzel meg. szüntetni a háborús tűzvész továb­­bi terjedésének közvetlen veszélyét a Távol-Keleten — amire az ame­rikai imperialisták törekedtek és törekednek még ma is — a béketá­bor újabb győzelmét jelentik. Örömmel üdvözöljük és támogat­juk a Szovjetunió javaslatait az eu­rópai kollektív biztonság rendsze. rének megteremtésére. E javaslatok megvalósítása biztosítaná az euró­pai népek békés együttélésének le. hetöségét. Békét akarunk és harco­lunk a békéért, mert sokat áldoz­tunk érte és ismerjük értékét. Nem feledjük el, hogy hazánk szabadsá­gát és függetlenségét a cseh és a szlovák nép nagy áldozatok árán harcolta ki. Még kevésbbé feledjük, hogy e harc során a Szovjetunió hallatlan áldozatokat hozott. Tovább akarjuk szilárdítani hazánk szabad­ságát és függetlenségét. Készek va­gyunk fejleszteni együttműködésün­ket minden országgal, tekintet nél­­kül politikai, gazdasági és társadal. mi rendszerére, az egyenjogúság alapján, az állami felségjogok tisz­­teletbentartásával. Keményen és kö­nyörtelenül leszámolunk mindenki­vel, aki zavarni akarná népünk bé­kés építő törekvéseit. (Taps. Feikiál­­tások: „Éljen a béke!“) Tíz esztendővel a második világ­háború befejezése után a háborús uszítők megint arra törekszenek, hogy megbontsák a békét és új im­perialista háborút idézzenek elő. A Szovjetunió vezette világ-béketábor tíz esztendeje eredményesen keresz­tezi e törekvéseket és sikerült meg­védenie a békét. Hisszük, hogy a békét továbbra is megvédjük és meghiúsítjuk a há­borús uszitók terveit. Hálatelten felszabadítónk, hü szö­vetségesünk és a világbéke rendít­hetetlen őrei iránt, sohasem leszünk hűtlenek eskünkhöz: „Örök időkre a Szovjetunióval“! (Hosszantartó taps, mennydörgő „Hurrá!“ — kiáltások: az egybe­­gyült tömeg lelkes éljenzéssel jut­tatja kifejezésre háláját a Szovjet­unió iránt.) A marxizmus-ieninizmus tanítását követve építjük a két egyenjogú nemzet, a csehek és szlovákok új népi demokratikus államát. A cseh és a szlovák nép testvéri egysége, amely a megszállók ellen vívott kö­zös harcban született, ma a békés országépítés munkájában napról­­napra erösbödik. Ez az egység azért szilárdul, mert félreérthetetle­nül bebizonyosodott, hogy a szlovák és a cseh nép együttműködése és minél szorosabb szövetsége a legjobb út, amelyen szilárdíthatjuk köztár­saságunkat, biztosíthatjuk Szlová. kia gazdasági és kulturális felvirág­zását. Semmiképen sem igyekszünk el. kendőzni azokat a fogyatékosságo­kat és nehézségeket, amelyek he­lyenként még nem szűntek meg. Hat­hatós, együttes munkával küzdjük le őket, a jövőben még szorgosabban harcolunk ellenük és így haladunk feltartóztathatatlanul előre. A német megszállók és szlovák tőkések uralma a tönk szélére jut. tatta Szlovákia gazdaságát. A há­ború végén a szlovákiai ipar telje­sítőképessége a háború előtti terme­lés 45 százalékára csökkent. Mind­nyájan tudjuk, hogy Szlovákia ipa­ri termelése a háború előtt is igen alacsony színvonalon volt. Szlovákia nem biztosított munkát és megél, hetést a szlovákoknak. A lakosok tízezerszámra hagyták el hazáju­­jukat és külföldön, tengerentúl ke. restek munkát, megélhetést. Ma sen­ki sem vándorol ki Szlovákiából azért, mert nem talál idehaza mun­kát. Csak azok mentek el, akik nem akartak dolgozni és akiknek nem tetszett, hogy Szlovákiában ma már senki sem zsákmányolhatja ki a más munkáját és nem gazdagod­­hatik meg mások nyomora árán. Miután a Szovjet Hadsereg fel­szabadította köztársaságunkat, Szlo­vákia népgazdaságában különösen sürgető feladatokat kellett megolda­nunk. A Csehszlovák Köztársaság népgazdaságának általános helyre, állítása és további kiépítése, illet­ve átépítése keretében meg kellett gyorsítanunk Szlovákia fejlődését és ezzel átalakítanunk az ország gaz­dasági és társadalmi szerkezetét. Szlovákia agrárországból ipari-ag­­rárországgá alakult át, fejlett ipar­ral. Ezt az alapvető változást mesz­­szemenö beruházási építkezésekkel értük el. Az építkezések megterem­tették az ipar hatalmas felvirágzá­sának, az építőipar, a közlekedés­ügy, a mezőgazdasági termelés, a kereskedelem és a szolgáltatások, az egészségügy és egyéb ágazatok fej­lődésének és ezzel a szlovák nép anyagi és kulturális színvonala emel­kedésének előfeltételeit. Ez ismét csak azt bizonyítja, hogy Szlovákia népgazdaságának hatalmas fellendülése és a szlovák nép életszínvonalának általános emelkedése sohasem valósulhatott volna meg a Csehszlovák Köztársa­ság egységes népgazdaságának fenn. állása nélkül. Nem valósulhatott volna meg a csehek és a szlovákok testvéri szövetsége nélkül. (Lelkes taps.) A mai nagyfejlettségű szlovák ipar, különösen a nehézipar nem indulhatott fejlődésnek a fejlett cseh gépipar segítsége nélkül. , A kiterjedt és gyorsütemű építkezé­seket se valósíthattuk volna meg egységes államunk nélkül. Elég rá­mutatnunk, hogy Szlovákia gyors­ütemű iparosításának érdekében már a kétéves terv során 342 üze • met telepítettek át a cseh ország­részekből Szlovákiába Arra is jól emlékezünk, milyen károkat oko­zott az iparosítási politikának 1948 februárja előtt a Demkorata Párt burzsoá tényezőinek aknamunkája, akik számos, Csehországból Szlová­kiába szállított gépet elfeketéztek Szlovákia gazdaságának fejlődése | és a termelés gyarapodása kedve- ! zően visszatükröződött a foglalkoz- I tatottság növekedésében is. A Mün­chen előtti köztársaság idején, amint már említettem, évente ezer­számra vándoroltak ki a szlovákok külföldre munka után, a népi de­mokratikus rendszer azonban vég­legesen megoldotta a foglalkozta­tottság kérdését. Egyes iparágak­ban, mindenekelőtt a kulcsipar­ágakban munkaerőhiány is tapasz­talható. Szlovákia mezőgazdasága a múltban nagy munkaerőtartalé­kot képviselt és a legnagyobb mértékben benne nyilvánult meg a rejtett munkanélküliség- Ma már itt sem beszélhetünk munkaerő­fölöslegről. Az ótéves terv során jelentősen fokozódott a fiatal munkások ne­veléséről való gondoskodás, meg­nőtt az állami munkáerőtartalék tan­intézeteinek és központjainak, va­lamint a fiatal munkások nevelé­sét szolgáló egyéb szakiskoláknak a száma. Emelkedett az iparisko­lák száma is, tanulóiknak száma pedig több mint négyszeresére nőtt az ötéves terv kezdeti időszakához képest. A termelés, a foglalkoztatottság és az életszínvonal emelkedése k! ■ fejezésre jutott a népesedés ked­vező alakulásában is. Szlovákia la­kosságának száma 1949-ben 3 mil­lió 447 000 volt, 1953-ban 3 millió 628.000-re emelkedett. A lakosság számának kedvező alakulása annak köszönhető, hogy jelentősen emelkedett a születések és csökkent a halálozások száma. 1937-ben ezer lakosra 22.6 élve született csecsemő és 14 ha­láleset jutott. 1953-ban az arány­szám 27.1 élve született gyermek és csak 98 haláleset volt. A termelés növekedése és Szlo­vákia iparosítása a kulturális szín­vonal mindeddig páratlan emelke­désére vezetett. Ezt legjobban az iskolai képzettség adatai bizonyít­ják. 1937-ben 529000 tanuló szer­zett népiskolai, csupán 71.000 pol­gári iskolai és 29.000 középiskolai végzettséget. 1954-bén csupán 183 ezer tanuló elégedett meg alapfokú képesítéssel, 307.000 végezte el a nyolcosztályos (volt polgári) iskolát, 73.000 diák pedig a tizenegyéves (volt közép-) iskolát. A háború előtt az ipariskolák­nak Szlovákiában 1945, 1948-ban pedig 3-364 diákjuk volt. 1954-ben ez a szám 14-831-re emelkedett. De nem untatom önöket, elvtár­sak, számadatokkal- Hisz ezek az adatok minden téren, gazdasági és kulturális életünk minden szaka­szán óriási fellendülésről tanúskod­nak és azt mutatják, hogy Szlová­kia dolgozó népe a cseh néppel karöltve, feltartóztathatatlanul há­lád előre a fejlődés útján közős államunkban, a népi demokratikus Csehszlovák Köztársaságban. A szlovák nép elmaradottságának, nyomorának és kizsákmányolásá­nak ideje, a külföldi és hazai urak, grófok, mágnások, stb. uralmának évei régen elmúltak. A legendás hősök, betyárok, János lkok helyett, akik azáltal, hogy a gazdagokat megsarcolták és a zsákmányt a szegényeknek adták, a kastélyokat felgyújtották és maguk az akasz­tófán pusztultak, bosszút álltak azokért a jogtalanságokért, vissza­élésekért és gaztettekért, amelye­ket az urak a szegények ellen el­követtek, a szlovák nemzetnek ma másfajta hősei vannak: a munka hősei. A sztahanovista teljesítmé­nyek mesterei az iparban, a nagy terméshozamok mesterei a mezőgaz­daságban. A munkaversenyben álló dolgozók száma 1953 végén megha­ladta a foglalkoztatottak számának 54 százalékát, a megvalósított újí­tójavaslatok száma 1953-ban 40.5 százalékkal volt nagyobb 1949-hez viszonyítva. Az elmúlt három év folyamán Szlovákia 303 legjobb dol­gozója kapott magas állami kitün­tetést, közülük tizenegyen Köztár­sasági Érdemrendet, harmincnégyen a Munka Érdemrendjét. (Viharos taps-) A munkának ezek az új hősei a népgazdaság minden szakaszán fej­lesztik a termelést, növelik a mun-Ica termelékenységét, gyarapítják a nemzeti jövedelmet és így nem egyesek, hanem az egész nép jobb és boldogabb jövőjét alapozzák meg. Ezért mérlegünk, amelyet a Szlo­vák Nemzeti Felkelés 10. évforduló­ján vonunk meg, örvendetes szám­adás. Arról győz meg bennünket, hogy az országépítés új útja, ame­lyen megindultunk, helyes út; Arról tanúskodik, hogy csakis a szocializ­mus építésével érhettük el eddigi sikereinket és ugyanezen az úton legyőzhetjük minden még meglévő fogyatékosságunkat. Ennek tanulságát elsősorban a mezőgazdasági termelés szakaszán kell levonnunk. Szlovákia ipara so­ha sem virágozhatott volna fel eny­­nyire, soha sem vethetett volna vé­get a hagyományos munkanélküli­ségnek, a belőle következő nyomo­rúságos béreknek és a szlovákiai dolgozó nép nélkülözéseinek, ha ka­pitalista jellegű maradt volna. Csak­is az ipari termelés társadalmasí­tása szabadíthatott meg bennünket a munkanélküliségtől, az éhségtől és a robottól. Ugyanez érvényes a mezőgazdasági termelésre is; Ha biztositani akarjuk a nemzet és a nép jólétét, belterjesebbé kell ten­nünk. gépesítenünk kell és növel­nünk kell a munka termelékenysé­gét. Ezt csakis a mezőgazdaság szo­cializálásának útján érhetjük el. Ezért az egységes földművesszövet­kezetek további fejlesztése Szlová­kiában a helyes mezőgazdasági .poli­tikának és a falu jólétének alapvető kérdése. (Taps.) Csehszlovákia Kommunista Pári jának X. kongresszusa világos irányelveket tűzött ki a nép anyagi és kulturális színvonalának további emelésére, az ipari és mezőgazdasá­gi termelés műszaki fejlettségének további növelése útján. A X; párt­­kongresszus határozatai élénk vissz­hangra találtak hazánk dolgozóinak körében és ez arról tanúskodik, hogy a kommunista párt helyes politikát folytat. A kommunista párt szorgosan igyekszik tovább­fejleszteni a nemzeti felszabadító harc eredményeit. Szilárdítja barát­ságunkat és szövetségünket a Szov­jetunió népeivel, a népi demokra­tikus országokkal és az egész világ haladó erőivel. Erősbíti a csehek és szlovákok testvéri szövetségét, fej­leszti a népi demokratikus alapel­veket, amelyeken Csehszlovák Köz­társaságunk felépüli. A sikeres nemzeti bizottsági vá­lasztások eredményeképpen tovább szilárdítjuk kapcsolatunkat a nép­pel, híven a megszállás idején meg­alakult első illegális forradalmi nemzeti bizottságok hagyományai­hoz. Ezek a nemzeti bizottságok igen fontos és jelentős szerepei játszottak Szlovákiában a fegyve­res felkelés előkészítésének és vég­rehajtásának idején. Azáltal, hogy leszámoltunk az árulók, a burzsoá-nacionalisták és más kártevők klikkjeivel, még job­ban megszilárdítottuk népi demo­kratikus rendszerünket. Csehszlo­vákia Kommunista Pártja koré tö­mörül a Nemzeti Arcvonalban nem­­zetünk minden becsületes és haladó ereje, áthatva attól az őszinte vágy­tól és akarattól, hogy hozzájáruljon' országunk új, jobb életének építé­séhez. A Nemzeti Arcvonal kifejezésre juttatja szilárd egységünket és azt az együttes akaratunkat, hogy fel­építsük hazánkban a szocializmust és ezzel biztosítsuk mindnyájunk egyre növekvő szükségleteinek és igényeinek kielégítését. (Taps, él­jenzés.) Felszabadult hazánk békés or szágépítő munkájának sikerei bizo­nyítják, hogy a szlovák és a cseh nép rendületlenül és híven áll a bé­ke őrségén. El van szánva rá, hogy megvédje kiharcolt szabadságát és függetlenségét, hű maradjon a Szlo­vák Nemzeti Felkelés emlékéhez és eszméjéhez, hű maradjon a Cseh­szlovák Köztársasághoz, hű ma­radjon a Szovjetunió iránti barát­ságunkhoz, hű maradjon a szocia­lizmus és a béke ügyéhez!

Next

/
Thumbnails
Contents