Szabad Földműves, 1954. július-december (5. évfolyam, 27-52. szám)
1954-07-04 / 27. szám
12 fšatfďä Főldmtivee 1954. tollte 4. A „banánimpérium" és a hős guatemalai nép harca Guatemala, ez a középamerikai állam az utóbbi időkben a világérdeklő dés középpontjába került. Területe 110,000 négyzetkilométer kiterjedésű és 3.8 millió lakosa van. Amerika felfedezése után 1525-ben egy spanyol kalandor Pedro de Alvarado tűzzel ts vassal meghódította az országot, ahol akkor az ősrégi, magas civilizációval rendelkező Maya indiántörzs élte' szabad életét. Ezután a spanyol gyarmatosítók szabadon fosztogatták, míg 1821-ben névlegesen elnyerte függetlenségét. A- ország kizsákmányolása azonban tovább fokozódott. A spanyol gyarmatosítókat újabb versenytársuk — az USA monopolistái váltották fel es az ország lassanként azoknak mezőgazdasági gyarmatává vált. Az indián parasztokat elűzték földjeikről. A fasiszta diktatúra nagyon kedvezett az ország nagyobb földbirtokosainak, f lieg az United Fruit Company mamutvállalatnak. mely saját vasútvonal kikötők <és hajóflotta felett rendelkezett. Ez az északamerikai monopólium 1952-ig 225,000 acre területet birtokolt Guatemalában. Ez az úgynevezett ..banánimpérium” a Guatemalával határos országokban és a Karib tenger szigetein millió hektáros ültetvényei révén valósággal korlátlan ura egész Közép-Amerikának. így érthető, hogv a mostani fegyveres támadás Guatemala ellen is Honduras és Nicaragua államok területért! indult meg. Guatemalában sokáig túlsúlyban volt a félfeudális gazdálkodás, az ország 00 százalékát a mezőgazdasággal foglalkozók teszik ki. Gazdasági szempontbó1 elmaradott az ország, gazdag ásvánvi kincseit nem használják. Az ország gazdaságát kizsákmányoló külföldi monopóliumoknak nem állt érdekükben hogy fe'lesszék a belföldi ipart, hanem inkább arra törekedtek, hogy északamerikai ipari cikkek bevitelével minél tökéletesebb -gazdasági rabszolgaságban tartsák az országot A guatemalai nép megelégelte a rabságot és hozzálátott, hogv hazáját független országgá változtassa. Az új korszak csak 1944-ben kezdődött, amikor Arevalo, az indián partizánok és a hadsereg hazafias elemeinek segítségévéi megdöntötte a fasiszta kormány uralmát. Guatemala azután felvette a diplomáciai kapcsolatokat a Szovjetunióval és megszakított minden összeköttetést a fasiszta Franco kormányával 1952-ben megvalósították a földreformot. melvnek során a szegény parasztok között szétosztották a gazdátlan földeket és a 180 hektárnál nagyobb földbirtokokat. Az agrárreform során 103 ezer hektárt sajátítottak ki. Arbenz elnök kormánya ugyan polgán kormány, de már 1952-ben elég bátorsága voit ahhoz, hogy az United Fruit Company birtokainak nagy részét ki sajátítsa. — így e mamutmonopólium. úgynevezett „.jogainak” megsértése nagv felzúdulást idézett elő a washingtoni nagy monopoltrösztök körében. Ismeretes, hogy maga Dulles. USA külügyminisztere, szintén részvényese az United Fruit Companynak és így érthető, melyek voltak az indító okok Guatemala gálád megtámadására. Ez nem az első cselszövés Guatemala demokratikus kormánya ellen. Az úgynevezett Középamerikai Országok szervezetéhez tartozó bábkormányok. mint Honduras. Salvador Nicaragua. Costarica és Panama felhasználásával 1944 óta több. mint 30 összeesküvést szőttek a guatemalai nép demokratikus vívmányai ellen. Rájukfogták. hogy ez a kicsiny, elmaradott ország a szovjet kommunizmus előretolt bástyája az amerikai kontinensen Az imperialisták újból fegyveres támadással igyekezték visszaszerezni elvesztett pozíciójukat, a nép azonban a bel- és külföldi reakció elleni harc fokozásával válaszolt. A harcot a guatemalai Munkapárt vezeti, mely zász'ajára tűzte programmját: a munkásosztály és a dolgozó parasztság testvéri szövetségét, a szabadságjogok megvédését, az agrárreform következetes végrehajtását és a nemzeti füg éetl enséget. A szabadságáért és függetlenségéért küzdő guatemalai nép most fegyverrel a kezében nehéz harcot vív. Olyan á! lamok veszik körül. amelyekben ugyan az északamerikai imperialista monopolisták az urak, azonban az igaz ügv tudata, egvben a gyľze'em záloga is. Az egész világon a dolgozók és a haladó emberiség szolidaritása és szimpátiája a guatemalai nép oldalán van GREK IMRE Provokációs „per“ Németország Kommunista Pártiának tunkcionárusai ellen A nyugetnémetországi kerlsruhe-i bíróság július 14-én megkezdte annak a provokációs „pernek” tárgyalását, amelynek vádlottal: Őskor Neumann. Karl Dickel és Emil Bechtel német hazafiak, Németország Kommunista Pártja vezető funkcionáriusai. A vádiratból kiderül, hogy u bonni hatóságok a vádlottak bűnéül róják fel az 1951-ben Nyugat-Németországban remilitarizáiás ellen a német békeszerződés megkötéséért megtartott népszavazást. A vádlottak meggyőzően bizonyították ez ellenük emelt vádak alaptalanságát. A biróság megfélemlítéssel próbálkozik, a vádlottak mellett felszólaló tanukkal szemben igyekszik megfosztani őket attól a lehetőségtől, hogy a bíróság előtt beszéljenek, sőt megtorló intézkedéseket alkalmaz ellenük. Ez történt például a június 21—i tárgyaláson, amikor tanúként megjelent a bíróság előtt Oberhof brémai lelkész. Mint a német sajtó jelentések közük Oberhof lelkész a következőket mondót ta: „Együttműködtünk a kommunistákkal, mintahogy vállvetve együtt harcoltunk velük a hitleri fasizmus ellen. Harcunk mostani célja a remilitarizálás megszüntetése és Németország egységének helyreállítása”. A bíróság a számára kellemetlen ilyen jellegű tanúvallomások megismétlődésének megakadályozására, pénzbírsággal sújtotta Oberhof lelkészt. r Újabb fejlemények az indokínai kérdésben Azáltal, hogy az imperialisták megakadályozták, hogy a koreai kérdésben megegyezés jöjjön létre, a genfi konferencián példát akartak teremteni az indokínai kérdés, elintézésében. Világos azonban, hogy a koreai és az indokínai helyzet egyáltalában nem azonos. A legfontosabb különbség a két ország helyzete között az, hogy Koreában a harcok már megszűntek, míg Indo inában még folynak. Franciaország részére a genfi konferencia eddigi tárgyalásai azt eredményezték, hogy a két kotorni vezetőség Vietnamban érintkezésbe lépett egymással. Az a tény, hogy Mendes-France, az új francia miniszterelnök a parlamentben tartott bemutatkozó nyilatkozatában július 20-ig Ígérte az indokínai háború kérdésének békés megoldását, zt jelenti, hogy az új francia kormány tudatában van annak, hogy milyen fontos a francia nép s az egész világ részére az indokínai konfliktus mielőbbi megoldása. A francia nép nagyon jól tudja, hogy az indokínai háború tartamának minden tcúábbi napja milyen nagy áldozatokat jelent a franciák részére és hogy Franciaország sok vért veszít az amerikai imperialisták szolgálatában, akik Indokínában akarnak kárpótlást szerezni a Koreában elszenvedett vereségekért. Csou En-laj eMárs nyilatkozata Geníben Mint a delhi rádió jelentette, a „Hindu of Madras" című lap közli azt a nyilatkozatot, amelyet Csou En-laj kínai külügyminiszter adott Delhibe utazása előtt a lap genfi tudósítójának. Csou En-laj a tudósító kérdéseire válaszolva kijelentette, hogy Kína véleménye szerint az ázsiai béke biztosítása, az e földrészen élő népek nemzeti függetlenségéhez való jogának, valamint önrendelkezési jogának biztosítási érdekében az ázkei országoknak ki kell kérniök egymás véleményét a közös intézkedésekről és kölcsönös kötelezettségekről. Ez elengedhetetlen, mert az ázsiai országok szembeállításának és az ellenséges katonai tömbök megteremtésének agresszív politikája komoly mértékben veszélyezteti a békét és az összes ázsiai országok biztonságát. Ez az alapvető kérdés, amely most előttünk áll. A tudósító megkérte Csou En-lají, nyilatkozzék a genfi értekezletről. Csou En-laj kijelentette, hogy az értekezleten születtek bizonyos sikerek. A Koreád vonatkozó tárgyalások során azonban az Egyesült Államok elutasította minden észszerű javaslat megvitatását. A tárgyalások utolsó napján még azt a kínai javaslatot is alutasította. amelynek értelmében a tárgyaláson részvevő államoknak közösen kell kifejezniük azt a kívánságukat, hogy tovább erőfeszítések történjenek a probléma békés rendezésére. Csou En-laj kiemelte, hogy a koreai kérdést nem vették le napirendről. A koreai nép jogos kívánságait ki kel! elégíteni. MINT AZ „AFP” jelenti, Li Szín Man délkoreai elnök a szöuli stadionban kijelentette, hogy „Dél- Korea felkéri az Egyesült Nemzetek Szervezetét, ha szükséges, alkalmazzon erőszakot Korea egyesítése érdekében. * * * JÚNIUS 25-én szovjet fizikusok utaztak Párizsba Dmitrij Szkobelcín akadémikus' vezetésével. A szovjet tudósok résztvesznek a nemzetközi rádióügyi tanácskozás munkájában. * * * CHURCHILL angol miniszterelnök és Eden angol külügyminiszter repülőgépen Washingtonba érkezett. hogy tanácskozást folytasson Eisenhower elnökkel és az Egyesült Államok más vezetőivel — jelenti- a ,,Reuter”-iroda. A repülőtéren Nixon alelnök és Dulles külügyminiszter fogadta az angol államférfiakat: innen a Fehérházba hajtattak, ahol Eisenhower elnök és felesége fogadta ükét. * * * GUATEMALA-CYTIBÖL érkező jelentések szerint a guatemalai külügyminisztérium nyilatkozatot tett közzé, amelyben határozottan megcáfolja a hondurasi kormánynak azt az állítását, hogy guatemalai repülőgép átrepülte a határt és bombát dobott Honduras területére. * * * AZ „AFP” jelenti: A Laosszal foglalkozó katonai bizottság befejezte első ülését, amelyet a Nemzetet, Palotájában tartott. — A tárgyalások zárt ajtók mögött folytak é„ a katonai szakértők az ülés után semmiféle nyilatkozatot nem adtak * * * A FRANCIA nemzetgyűlés — mint a „Reuter és az AFP” jelenti — 433 szavazattal 23 ellenében úgy döntött, hogy elhalasztja a kor mány összetételére vonatkozó in terpellációkat. —- Ez gyakorlatilag — mondja a „Reuter” jelentése — a nemzetgyűlés jóváhagyásának kifejezését jelenti Mendes-France kormánya számára. * * * A LONDONI rádió beszámol arról, hogy bizalmi szavazás volt az olasz szenátusban a kormány külpolitikájáról. A kormány ugyanis külpolitikája egyik sarkalatos pontjaként az „európai védelmi közös ség” ratifikálását nevezte meg. A szavazás során a kormány 121 szavazatot kapott 85 ellenében, de azzal a feltétellel, hogy az EVK-t csak akkor ratifikálják, „ha a trieszti kérdést Olaszország megelégedésére rendezi.” * * * SZTRÁJKBA LÉPETT az Indokinában harcoló francia expedíciós hadtest hivatalához tartozó majdnem valamennyi vietnami polgári alkalmazott. A sztrájkolok számát körülbelül 28.000-re becsülik -.jelenti az „AFP”. * * • MINT AZ „AFP” jelenti, a guatemalai kormány hadijelentése szerint a betolakodók repülőgépei egv csapatszállító vonatot bombáztak, ahol 2 katona életét vesztette és tizen megsebesültek. * * * A HADIJELENTÉS szerint Chiquinu'a környékén tovább folynak a harcok. A betolakodók csapatainak a város és a hondurasi határ közötti térségben átcsoportosított maradványai a sűrű’ erdőkkel borított hegységekbe vonultak vissza A kormánycsapatok,.- aknavetők és a tüzérség támogatásával hevesen támadják az ellenséges állásokat. » * * A GUATEMALAI kormánycsapatok főparancsnokságának legutóbbi jelentése szerint „az inváziós erők az egész fronton menekülőben vannak." A főparancsnokság megcáfolta a betolakodók főhadiszállásáról. származó híreszteléseket amelyek szerint Chiquinula városa az Armas-féle erők kezébe került volna. * * * AZ „AFP” montevideói jelentése szerint az uruguay-i képviselőház határozatot fogadott el, amelyben tiltakozik a „Guatemalát ért agresszió ellen és szolidaritását fejezi ki Guatemala iránt.” A határozat megállapítja, hogy az agresszió azonkívül, hogy összeesküvést jelent Amerika békéje ellen, sérti a népek önrendelkezési jogát, valamint azt a jogát, hogy teljes politikai és gazdasági szuverenitással rendelkezzenek az országban. * * * MANILÁI jelentés szerint Jolo szigetén és a Sulu-szigetcsoporton fellángolt a harc. A fülöpszigeti muzulmán morók fegyvert ragadtak a fülöpszigeti kormány elnyomó rendszere ellen. A muzulmán morók az elmúlt három hét folyamán vívott harcokban a kormánycsapatoknak legalább 15 katonáját semmisítették meg. f,Az angol és amerikai politika között kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor" Az „AFP” washingtoni jelentése szerint Eisenhower, Churchill, Dulles és Eden pénteken délután két és félórán át tárgyalt az „európai védelnii közösr 'r problémájáról és az atomértesülések kicserélésének kérdéséről.” A megbeszélésen résztvett Sir Roger Makins, Nagy-Britannia washingtoni nagykövete is. Az „AFP” tudósítója jelenti, hogy a Fehér Ház szóvivője nem volt hajlandó közelebbi részleteket közölni az „európai védelmi közösséggel” kapcsolatos eszmecseréről. A második vitapontról kijelentette, hogy „a tárgyaláson azokkal a módszerekkel foglalkoztak, amelyeket az atomértesülések kicserélése során alkalmazhatnának.” Az angol sajtó továbbra is részletesen kommentálja a két brit államférfi washingtoni útját. A konzervatív „Daily Telegraph” diplomáciai tudósítója szerint egyeseknek „úgy tűnik, hogy az angol és a; amerikai politika között kevesebb az összhang, mint a háború óta bármikor’ ’ A jobboldali „Daily Mail” szerint a washingtoni találkozó a 11. órában igyekszik megmenteni az összeomlástól az angol—amerikai szövetséget. A lap hozzáfűzi: „Dulles politikája — amely a megtorlás módszerét és az agresszív védekezést hirdeti a kommunizmus ellen — a jelek szerint összeroppant. Dulles tanúja volt annak, hogy Eden ónálló és független politikát követ, a francia miniszterelnök Csou En-lajial tárgyal, Nehru pedig Csou En-laj-1 látja vendégül, mialatt ab angol vendégek Washingtonban járnak. Ilyen körülmények között nagy teljesítményre van szükség, hogy helyreállítsák Anglia és Amerika között az együttműködés valamely új formáját.” A francia lapokat ugyancsak élénken foglalkoztatják Churchill és Eden washingtoni tárgyalásai. A ,,L’Humanité” hasábjain Pierre Courdate a következőket írja: „A sok balsiker ellenére Washington politikusai még mindig vakok es nem látják annak a problémának súlyosságát. de alapvető jellegét sem amely egyre inkább elszigeteli az amerikai imperializmust, a washingtoni politikusok még ma is úgy beszélnek mintha dk lennének a világ „lelki gondozói” s közben nem veszik észre hogy cinikus és szégyenletes módszereik létrehozzák az egységet — 0 ellenük. Chuchill természetesen nem azért ment Amerikába, hogy meggyőzze önmagát arról, hogy Washington és London között nincsenek ellentétek. Azért utazott Washingtonba, me-y a félreértések eOv idő óta a nyílt -ivakodás jellegét öltötték. Pedig a napnál világosabb, hogy a problémák lényegében van az ellentét, nem pedig csupán az amerikai kezdeményezések kivitelezési módja, vagy időzítése körül. A lényeg az, hogy az angol imperializmus nem hajlandó arra, hogy Ázsiában kikaparja a gesztenyét az amerikai imperialisták számára. Sem az atlanti szolidaritás, sem a két rendszer hasonlósága nem bizonyult — és nem bizonyulhatott — erősebbnek, azoknál az ellentéteknél, amelyek az angol kormány genfi kezdeményezések sugamazták és amelyek nyílt ellentétben álltak az Egyesült Államok vezető köreinek akaratával. Ugyanekkor a Kínai Népköztársaság és India képviselői bizonyítékát szolgáltatják annak, hogy lehetséges a barátság olyan országok között, amelyeknek politikai és társadalmi rendszerei merőben különbözők, ha egyesíti őket a közös békeakarat és a függetlenség vágya. A szocializmus országainak elszigetelésére irányuló kísérlet és az a törekvés, hogy a washingtoni. kormány irányítása alatt létrehozzák a kapitalista országok koalícióját, egyre nagyobb nehézségekbe ütközik.” — Írja végül Pierre Courdate „A londoni és washingtoni politikai körök — írja a „Le Monde” — nem leplezik a két kormány között sok kérdésben fennálló nézeteltérések nagyságát.” A lap megállapítja, hogy nézeteltérések vannak az indokínai probléma, a genfi értekezlet, valamint a dél-kelet ázsiai és más katonai egyezm nyék létrehozásának amerikai terve kérdésében. A megbeszélésekről általánosságban szólva a „Le Monde” aláhúzza, hogy ,.az angol—amerikai megbeszélések rendkívül kedvezőtlen légkörben kezdődnek A sajtó széltében-hosszában tárgyalja az eltérő álláspontokat, és nem lát lehetőséget a két fél elgondolásainak összeegyeztetésére. Röviden: Eden beszéde óta pesszimizmus ütötte fel a fejét. El kell ismerni, hogy ez a beszéd őszinte felháborodást keltett az amerikai külügyminisztériumban.” A jobboldali „Combat” ugyanerről a kérdésről azt írja, hogy „az Eden legutóbbi alsóházi beszédében foglalt egyezményjavaslat felháborodással töltötte el az amerikai képviselőket és szenátorokat és Foster Dulles részletes magyarázatokat kért angol kollégájától.” A magyarázatot — írja a lap — részben Ui-Delhi adta meg Az angol javaslatban ugyanis nincsen semmi rejtélyes. Bizonyítja ezt Csou-En-la] és Nehru találkozója. Nem arról van szó. hogy Eden meggyőzze Dullest, hanem inkább arról, hogy tényekkel bizonyítsa be neki, . hogy mennyire megvalósíthatatlan az amerikai elképzelés. A bizonyítás körébe tartozik elsősorban annak kimutatása, hogy az ázsiai szövetség létrehozatala abban a a formában, ahogyan ezt a washingtoni külügyminisztérium és hadügyminisztérium elképzeli, milyen óriási nehézségekbe ütközik. A lap a továbbiakban rámutat arra, hogy az angolok miért részesítik előnyben a colombói tömörülést az amerikai külügyminisztérium tervével szemben, majd ezt írja: „Mindenesetre leszögezhető, hogy a Radford által javasolt ázsiai „erő politikája” egymásután veszíti el megvalósíthatóságának alapjait. Ennek a politikának legerősebb bázisát éppen az indokínai béke vágná el. Ezen a ponton Mendes-France lesz Churchill legerősebb ütőkártyája a washingtoni megbeszéléseken.” A „l’Aurore” vezércikkében hangsúlyozza, hogy Franciaországot „vitathatatlanul” érdekli Churchill és Eden washingtoni útja. „A nemzetközi helyzetet és ezenbelül az ázsiai helyzetet illetően — írja a lap, mindkét brit államférfi velünk azonos nyelven beszél . .” Szabad Földműves, a Földművelésügy: Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava, Krížková 7. — Telefon 332-29 - Szerkesztőség, Bratislava Krížková 7 — Telefon 243-46 — FSszerkesztö- Major Sándor — Kiadja: az „Štát. pôdohosp nakladateľstvo” n. p., závod Bratislava Krfžková 7. — — Nyomja- Merkanttlné tlačiarne, n. p. zz.. Bratislava. Ul. Nár. Povstania 41 — ŤránýítS postahivatal: Bratislava, 2. — Evi aJofizetée Kčs 20.80. félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám: PIO 566/52. IV. 2. D-511^4