Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-02-28 / 9. szám

1954. fehniár ?8.

/1Лл»

Földműves

7

A kritika lelkes kulturmunkára ösztönölte Marcelháza dolgozóit

Tavalv december elején jártunk Maicelházán és „Az Aratás” vitaestélvén felszínre kerültek azok a hiányosságok, amelvek kultúrtéren akidá'vo/ták a község dolgozóinak fejlő dését — Konkréten rámutattunk a hibák eredetére és ugyanakkor kiküszöbö'ésük módiára. Azóta három hónán telt el és természetesen érdekelt bennünket, hogy ez idő alatt meginditott-e valami munkát, mozgást a kritika, a hibák feltárására.

Nos. örömmel közölhetjük, hogy igen A iá гая és a község vezetősége, tovább* a marcelházai dolgozók foglakoztak a kritikával és fontosnak tartották hogy sürgős beavatkozással eHávlitsák azokat az akadályokat, m Ivek gátolják fejlődésüket. Ezeket a jelenségeket már az első nercekben észrevettük amint a közsé>-' « érkeztünk Az iskola épületére mVo húszak az emeletet Állványok veszik az iskolát körül és a csípős februári fagyban ott dolgoznak az építőmunkások és szorga'masan rakják a téglákat. -Nem törődnek sem a hideggel, sem a széllel, mert ők is azt akarják, hogy a gyermekeknek meleg, szeli ős és nanfénves iskolájuk legyen. Tehát amint látiuk az épitőmunkásokban nincsen hiba ők feladataikat minden körülmények között hajlandók teljesíteni.

Min* akinek a vihar

lesodorta a kalapját

Ezzel szemben az ógvallai „Stavokombinát-ra nem mondhatjuk ugyanezt. A vállalat, ha betartotta volna a szerződést, akkor ezzel az építkezéssel még a tavalyi tanév elején elkészült volna. A vállalat ezt kétségtelenül megtehette volna, mint ahogv azt is megtehette volna hogv válaszoljon a Szabad Földműves szerkesztő ségének. amikor az érdeklődött a munkák elmaradásának oka iránt Alig hisszük, hogv hivatkozni lehet arra. . ogv nem volt ideje... Bár igaz. hogv a levél vétele után '^gv hétre a vállalat azonnal levétette az iskolatetőt hogv hozzáfogjon az építkezéshez d- utána köze! ké' telies hónapig pihent a munka, és az iskolaépület úgv á”í e hosszú hetek alatt, mint akinek a vihar lesodorta a kalapiát Am a tetfltlen. kopasz iskola két kéménye úgv ágaskodott a községben, mint két felkiáltójel, és a helvi nemzeti bizottság természetesen nem hagyta ennviben, hanem állandóan sürgette. kérdörevonta a vállalatot.

Többek között Kai tár el vtárs is. a helvi nemzeti bizottság elnöke telefonon hívta fel a vállalatot, hogv mi lesz a munkával. Az e>nök hivatkozott arra. hogv a gyerekek lemaradnak a tananyaggal, mert nem járhatnak a tetőtlen iskolába, amelvet lehetetlen átfüteni. Rendes körülmények között ez egv komoly ok. de a vállalatnak erről más a véleménye...

Kaitár elvtársnak a telefon másik vég° ”1 azt válaszolták, hogv a gyerekek miatt nem kell aggódnia, mert

nekik az csak örömöt okoz, ha nem kell iskolába járniuk. Tehát ebből nyilvánvaló, hogv a vállalat is gondol a gyerekek érdekeire, törődik velük, sőt „örömöt akar nekik szerezni.” — Am mindiárt meg kell állapítanunk azt a tényállást, hogy hála a marcelházi tantestületnek, a gyerekek nem részesültek az iskolakerülés örömében. mert a tanítók a meglevő szűkös épületekben három műszakban tanítanak, mégpedig: 8-tól 12-ig. 12- től 3-ig és 3-tól 6-ig.

Igaz. ez kénvszer-megoldás. de ez is eleven bizonyítéka annak, hogv a tanítók a helvükön vannak, ott áll nak szilárdan a vártán és telies'tik feladataikat. Sajnos nem sikerűit megtudnunk, az ógvallai „Stavokombinát” akalmazottiának a nevét, aki azt a talpraesett választ adta az elnöknek és maga Kaitár elvtárs sem tudja, holott kutatott utána, mert érdemes feljegyezni, sőt megörökítem egy ilven lélekismeiő „nemes embernek” a nevét.

A járási nemzeti bizottság

segítsége

Nem szívesen, de foglalkoznunk kellett ezzel az üggvel. és feltétlenül szükségesnek tartottuk felhívni az ógvallai járási nemzeti bizottság figyelmét arra. hogv fordítson nagyobb gondot a „Stavoknmbinát”-ra. A járási nemzeti bizottság komolv körültekintéssel nekilátott, hogv elősegítse Marcelháza kulturális feilődését. Odahatott. hogv a felvásárló szerv ha'adéktalanul ürítse ki a kultúrházat. ezenkívül 30 000 korona segélvben részesít1 a községet, hogv rendbehozza az épületet, tehát mast mindent el kell követnie, hogv meggyorsítsa az építkezési vállalat munkáját

Hogv a járási nemzeti bizottság kéznvúitása. segítsége mit jelent Marcelházának. hogv miiven mozgást indított el. arról bárki meggyőződhet. — Aki ma átlépi a mozihelviség termét, amelyet ideiglenesen ugyancsak megjavítottak és ahol már nagyban folynak a színpadon a próbák, a kulisszák készítése és festése. A község ifjúsága ebből a munkából méltóan kiveszi a részét. Ott találkozhatunk a CsISz és a Sokol elnökével, akik nemcsak irányítják a munkát, hanem ők maguk is lelkesedéssel dolgoznak, hogv a kitűzött határidőre megtarthassák a kultúre'őadást.

Kaitár László elvtárs, a helyi nemzeti bizottság elnökének az öccse, aki a Sokol élén áll. öntudatos dolgozóhoz híven magára vállalta hogv most a téli hónapokban kezébe veszi a kultúráiét irányítását is. Ezt a munkát a CsISz segítségéve] sikeresen végzi. E lelkes eg-mt'működésből már olvan

kezdeményező hangok is hallatszanak, hógv a kiütúrházat brigádmunkával fogiák megjavítani és a 30 000 korona segélyt, amit a járási nemzeti bizottság nyújt nekik, más célra fogják felhasználni. Igen. más célra, mert a helyzet ma az. hogv a dolgozók igényei egvre növekednek. Ezidén például az a tervük, hogv egv millió koronás költséggel sportstadiont akarnak építeni. A helvi nemzeti bizottság már úgv döntött, hogv 280-szor 300 m2 terjedő pálvatelket bocsát a Sokol rendelkezésére. Nem fér kétség hozzá, hogv Kaitár László elvtárs. — aki “gvébként építő-munkás — lelkes tevékenységével odahat. hogv úgv a kultúra, mint a spoitszakaszon előrelenditse a község fejlődését. Ö is azok közé a munkások közé tartozik, ak-k nem ijednek vissza a fagvtól, vihartól ha építeni kell.

E dicséretremél tó munka láttán, amit a marcelházai dolgozók kifejtenek, felmerül természetesen az a kérdés, hogy miért nincs még a községben Csemadok? A kérdés önként adódik. Mért szükséges, hogv a Sokol elnöke foglalkozzék a kultúrélettel ,is, amikor neki a testedzés terén sok tennivalója 'enne. i végül mi az oka annak, hogv egy több. mint 4000 lelket számlám községben, amelynek nagvrésze magvar dolgozókból tevődik össze, miért nem alakult meg a Csemadok. amelv nemcsak színdarabok előadásával, hanem tudományos és ismertető előadások megszervezésével is foglalkozik Nem f’r kétség ahhoz, hogv a hibát úgv a járási Csemadok. mint a. többi néni szervekben kell keresni.

Marcelháza a fejifdés tükrében

Részletesen ezzel a kérdéssel azonban nem foglalkozunk, mert a fontos az, hogv Marcelházán van és Ies2 kultúrélet. sőt az életsz'nvona'lal párhuzamosan a szocialista kultúra fejlesztése is növekedni fog.

Erre minden anyagi feltétel meg van adva Marcelházán. Tavalv úgyszólván új utcákat létesítettek a községben. Közel 70 új ház épü't fel. — Ezidén 250-en kértek háztelket és a nemzeti bizottság 100 kérvényező kívánságának eleget tett és már kiosztotta nekik a telket. Fantasztikus szá.mok ezek. Néhártv esztendővel ezelőtt ilyesmi csak szép álomnak tűnhetett, mert hiszen a régi köztársaság ideién, mintegy 100 kis- és középparasztori hajtottak végre árverezést, mert eladósodtak családi házuk építésénél <s nem tudták fizetni a magas adót és kamatot. Pártunk és kormányunk gondoskodását mi sem bizonvitia job ban. minthogy 1950-ben bevezette ebbe a nagv ás elhanyagolt községbe a

villanyvilágítást. Azóta a községben nem kevesebb, mint 450 családnál van rádió Nyugodtan mondhatjuk hogv minden család, ha teljesen n bútort nem is vásárolt, mégis a kopott régi bútordarabokat újakkal cserélte fel. Jellemző az is, hogv az a község, amelv a felszabadulás előtt úgyszólván el volt vágva a várostól e. többnyire gyalogolni kellett a dolgozóknak Komáromba, mert mindössze 20 kerékpár volt a községben, ma amikor autóbusz köti össze a községet a várossal, minden családban van kerékpár és az előző 20 egyszerű ke rékpárt 20 motorkerékpár váltotta fe

Ezt a párhuzamot, összehasonlítást még folytatni lehetne, hogv az elég? detlenkedőknek kinyissuk a szem b Mert vannak azért elégedetlenkedők így a nemzeti bizottságokról szóló tö- - vénvjavaslatok megvitatásánál felszí) lalt valaki, hogv sok a beadás, és hogv a beadás kiüríti a kamráját. Ekkor a zsúfolt teremben felszólalt Kachnei elvtárs. a szövetkezet takarmánvesoportjának egv dolgozója, felemelte kidolgozott iobb kezét és ígv válaszolt

— Hogv mondhatja ma valaki, hogv kiürült a kamráia. amikor nekem, ez a dolgozó kéz itt megtöltötte a kamrámat. Soha nékem annvim nem volt. mint ma.

Világös. meggyőző erejű válasz volt ez mindazoknak, akik a fejlődéssel nem tudtak -*idig lépést tartani. Bár a fejlődő marcelházai szövetkezet országon viszonylatban még közepesnek nevezhető. mégis szép jövedelmet tudott tagjainak ezidén biztosítani. Míg tavalv 13 vagon gabonát kellett köl csönkérni vetőmagra és egvéb célok ra, addig ezidén minden ledolgozott munkaegység után kifizetett 9 korona előleget és 2.50 kilogramm gabonát Évvégén nedig 3 korona osztalékot juttatott minden ledolgozott munka egység után tagjainak. Visszatérítette a 13 vagon gabona-kölcsönt. ezenkívü biztosította a vetőmagot és négy vagon gabonát tett félre szociális alapra. Ezidén január havától bevezette az állatállománynál a hozamszerinti jő vede'met. Az évi munka- és pénzügyi tervet elkész:tették és részlete sen megvitatták a tagsággal. A tagság 'nditvánvára. egves normákat szilái— d tottak. egyeseket viszont lazitottaK. a tavalvi tapasztalatokat véve alapú1 A vet’mgot ugyancsak kitisztították már és négv mezei csoport tagiai mar várják azt a pillanatot, hogv végre hajthassák a tavaszi munkatervet.

E*égedett emberek

Hogv a tagok miiven bizakodással néznek a szövetkezet további munka iára, azt két szövetkezeti tag igazolja, akikkel a vé'etlen hozott össze

Csakvári Géza, a szövetkezet kovácsmestere. aki most csináltatja 1 szoba-konvhás családi házában az ablakokat és' ajtókat, a következőket mondja:

— Négv éve. hogv dolgozom a szövetkezetbe. Ezidén hárman egvüít több mint 1000 munkaegységet dolgoztunk le Házamra egyetlen fillérrel sem tartozom. Igaz. hogy becsületesen megdolgoztunk érte ... De viszont, dolgozhattam volna én akármilyen becsületesen sí- uradalomban, bankhitel nélkül ház- it soha fel nem építhettem volna — fgv beszél az 53 esztendős kovács, akit évtizedeken át гz uradalom kimélet'enül kizsákmánvnit. Végül még hozzáteszi úgv mellékesen — több. mint kétmázsás hízót öltünk

Azért mondjuk, hogv mellékesen, mert Marcelházán ez nem újság. A szöget1- ceti tagok mindegvike ölt és biztos, a magángazdák, ha másban esetleg lemaradtak, de a disznóölésben nem maradtak le a szövetkezet mögött.

Amint nézzük a kovácsot, a szövetkezet egyszerű és becsületes dolgoz íiát az az őszinte kívánság tódul fel bennünk, hogy érezze jól magát új házában és várion néki és családja egészségére a ió szalonna. Nyilván más is hasonlót gondolhatott, mert mosolveósarcúak. elégedettek körü'öttünk a szövetkezeti tagok. Az elégedettség a szó-szoms értelemben kibuggyan Janovics Márton. 54 éves szövetkezeti tagból. Röviden ezt mondja:

— E'vtárs. én is elégedett vagyok a szövetkezettel.

— Hát semmi panaszod? — kérdezzük.

— Nem, semmi. Ha többet és jobban dolgoztam volna többhöz jutottam volna. Ma már azt is tudom, hogv nemcsak a szövetkezetnek, hanem minden tagnak készítenie kell évente egv munka- és pénzügyi tervet. Ezt azért mondom, mert én s most készülök családi házat építeni. A te'ket már megkaptam, sőt az alaphoz való an vágót is megszereztem. Mibelvt kitavaszodik, hozzáfogok az építkezéshez. A családi terv úgv szól. hogv két esztendő alatt kell. hogv rendbeiőiiek a házzal. A terv végrehajtásában fiam. aki hazajött a katonaságtól és Ilona lánvom fog segíteni. Hárman dolgozunk maid a szövetkezetben és szép iövede'münk lesz. Van már rádiónk is. néhánv bútordarabot is vettem, tgv gvaranodik nálunk a vagyon. Ezért vagvok én elégedett Ezt olvan valaki mondja neked aki uraságnál dolgozott és részarató volt.

Janovics Mártont ebben az elége • dettségében nem lehet megingatni, érezni, hogv jólét, hit és erő az alapja Bárhogy is kísérletezzünk, nem 'ehet belőle egyetlen panaszszót kicsalni.

SZABÓ BÉLA

Beszlmoló a zselizi járási szövetkezeti konferenciáról

Rossz még visszaemlékezni is...

A zselizi iórásban lévO szövetkezeti tápok február 20-án, szombaton, az összes népi szervek bevonásával tartották meg második szövetkezeti konferenciájukat, amelvet a feldíszített JNB új épületében ünnepélyes keretek közt nyitottak meg. A konferencián a JNB elnöke, Pavlik elvtárs szlovák nyelven, Kazlov elvtárs pedig magyar nyelven számolt be a szövetkezetek tevékenységéről í

A beszámolóból kitltnik,, hogy a zselizi járásban lévő szövetkezetek már 1952-ben megalakították a munkacsoportokat és egyidejűleg megszervezték a szocialista munkaversen yt is, amely lendületet adott a szövetkezet további fejlődésében. A szocialista munkaversenyek főképpen az aratási és cséplési csúcsmunkák idején éreztették áldásos hatásukat. A mikulai. vnrnms.illói, lekéri szóvetkezete’C- b -n a munkaverseny segítségével magas terméseredményeket értek el. A munka szemezése és helyes jutalmazása következteben a szövetkezetek naorót-napra erősödnek. A politikai nevelés eredményeképpen a nagysal lói és a váradi szövetkezetekből a kulákokat eltávolították.

Ahol a szövetkezeti tagok betartottak a mintaalapszabályzat utasításait ott nagii’ bh eredményeket ériek el Gabonanemükben és pénzben nagyobb mintásokban részesültek. Az ondeimtei szövetkezetben például a termelési terv szerint munkaegysé génként 2 kg búzát terveztek, az évvégi üszámiitásifor azonban 3 Jcg-ot. %kantok. Hg innez volt a helyzet a kis" sárói szövetkezetben is. — A kissal lói szövetkezet munkaegységenként 12 koronát fizetett az évvégi elszámolásnál itt is még 8 korona osztalékot mttatott tagjainak. A tőrei sző vetkez' then 6 koronát. Kényben 5 ZnlaMn 5. Hö'vénuben 4 és a légy verneki szövetkezetben pedig 4 ?0 Kčs-t fizettek a szövetkezet tagjainak

A legnagyobb hektárhozamot a kissallói EFSz érte el. 27 70 mázsás átlagos hektárhozam mellett 328 mázsával termeltek többet, mint amen'inyit eredetileg terveztek. Ilyenmódon a szövetkezet tagjai 815.60 q többtermeléshez jutottak. Hasonló eredményt ért el a mikolai szövetkezet is. ahol hektáronként búzából 29.20 g-t értek el. A csatai. nagyölvedi, széféi és a tergenyei szövetkezetek azonban távolról sem tudtak ilyen szép eredményeket felmutatni.

Érdemes összehasonlítani az EFSzek és a magángazdálkodók gabonabeadásának mennyiségét. Az EFSz-ek I hektár földről 998 kg gabonát, a magánosok pedig 920 kg gabonát adtak be, vagyis hektáronként a szövetkezetek beadását összehasonlítjuk a járás magángazdálkodóinak beszólnál tatásával. akkor rájövünk arra. hogy a szövetkezetek dolgozóink asztalára 28 vagonnal több gabonát juttattak. mint a magánosok.

A beszámoló után a szövetkezetek tagjai emelkedtek szólásra. Svolík elvtárs. a naovsailói szövetkezet könyvelőié azt mondotta, hogy a szövetkezetükbe olyan emberek kerültek, akiknek ott rendes körülmények között semmi keresnivalóink nem volna. — Ezeket a nemkívánatos elemeket most kizárták és teljes erőt'el nekiláttak a szövetkezet megerősítéséhez. — Hiba még mindig előfordul. Ilyenek közé tartozik, hogy egyes tagok csak a háztáji gazdasággal törődnek de megfeledkeznek a szövetkezettől. A szövetkezet az istállótrágyát a traktorokkal hordatta ki, de ugyanakkor a lovak az istállóban kihasználatlanul álltak.

Benyó elvtárs a tőrei szövetkezet nevében beszélt Szövetkezetüket országos viszonylatban a másodiknak alapították mea. Az első évben befogó hiányában n 'vetőmag11 n szövetkezet tagjai hátukon hordták a földekre. Szegények voltak mint a templom egere. Évről-évre arról győződtek meg, hogy a szocialista gazdálkodás eredményeket hoz. Voltak jó és rossz éveik, de most már meggazdagodtak és a tagság jólétét is biztosították. A gabonaárak emelése következtében a tagság új pénzben 250.000 korona többlethez jutott.

Bizur Matus, a nagysallói szövetkezet küldötte szintén arról számol be, hogy szövetkezetük a gabonaárak emelésével 495.000 korona jövedelemhez jutott, majd kiemeli, hogy a munkaerkölcsöt csak igazságos jutalmazással és jó munkaszervezéssel lehet megteremteni.

Mikulás Mihály, a hölvényi szövetkezet elnöke a kezdeti nehézségekről beszél: 180 hektár földdel kezdtek gazdálkodni. Állatállományuk mindössze 4 sertés volt, de ma már 412 sertésük van. vagyis 70-el több, mint amennyit a tervük előír. Az 1953-as évben az állammal szembeni kötelezettségüknek teljes egészében eleget tettek.

Javorka elvtárs, a fegyver neki szövetkezet elnöke azt mondja, hogy sző létkezetük eleinte fölöslegesen sok takarmányt rendelt, amely költségvetésüket renkívüli módon megterhelte.

A zselizi szövetkezeti konferencián felszólaltak még a többi szövetkezetek vezetői is. Egyöntetűen megállapították. hogy a szövetkezet tagjai a gabonaárak felemelése következtében jeentős jövedelemhez jutottak, amelyet odriunknak és kormányunknak a többtermelés emelésével fognak meghálálni. A zselizi konferenciát a küllőitek felszólalása után értékelték, majd üdvözlő táviratot küldtek a köztársaság elnökének, Široký elvtársnak a CsKP KB-пак, a földművelésügyi miniszternek és a pozsonyi földműivé 'ésügyi megbízotti hivatalnak. — A ■zövptkezeti tagok ll-ik konferenciája lelkes hangulatban és értékes határozat-hozatallal ért végett.

Lelkes Béla a neve, de lelketlen volt ő mindenkihez.

A felsú'pátonyi kulákról van szó, mégpedig volt cselédje, Miklós Péter és társai emlegetik öt gonoszságairól. No de az öreg méa hagyján, de a fiai. Azok nem engedték. hogy Miklós elvtárs hét éltes csel édeskedése után három száz öl földhöz jusson a pénzéért A falu melletti baromfiak által meg károsított földből háromszáz ölel kért. házhelynek.

— Hogyan? Megcsorbítani a százhatvan holdat? inkább veszünk hozzá, nemhogy eladnánk. így gondolkoztak Lelkes kulák fiai. Egy álló hétig pöröltek az öreggel, aköregségére való tekintettel némi hajlandóságot mutatott arra. hogy megalkudjon Péterrel. Természete sen nagy árért, amely legalább néhány 1'ereitékes évet jelentett volna. De a külákfiókák még ilyen árért sem akartak adni Miklós Péternek háztelket. Nekik minden ke vés volt, és elégedetlenek voltak cselédjeik munkájával. Nem volt elég, hogy Péter egész nap a jóvérű paripák után gyorsan lépkedve fogta az eke szarvát. Este s reggel a tizennégy darab marhát és egypár lovat még meg kellett etetni, itatni, tisztítani. Mindig vizes volt hátán az ing. mire kitrá gyázott és bealmozott a nagy istállóba. Este mcsora után pedig szólította a gazdaasszony.

— Péter, egy kis kukoricát kellene morzsolni' Nem kell sok, csak annyi, hoav ma estére és holnap reggel eltartson a tömőknek. Tudod. csak tíz kacsát és tizenöt libát tömünk, nem kell nekik sok. Majd szólok Marinak, a szolgálónak, az is segít.

Ion telt el Miklós Péter hét esztendeje. Ezt a bánásmódot tovább nem bírta, jobb helyet keresett.

Talált is, de sajnos még rosszabbat. Csiba Rudi lett az új gazdája, kenyéradóia. Még lukarab búi mérte a keservesen megdolgozott kenyeret, rosszabb volt Lelkesnél is. — Csiba már nemcsak a fél éjjelt, de az egészet elrabolta Pétertől. Az volt a helyzet, hogy Csiba kulák disznókereskedéssel is foglalkozott, így este, a kocsiba fogott lovak Péter vezetésével megindultak Bratislavába. Szegény Péterre senki sem gondolt. A disznók rifektek — röfögtek, néha a csillagok ugyan ragyogtak biztatóan, de ha jött egy zápor, bőrig ázott.

— Rossz a koszt Csiba úr, — így fordult Péter egyszer Csibához.

— Tudom én azt Péter, fele1 te Csiba bűnbánóan, de ne is csodálkozz rajta. Megesznek mindent a gyerekek.

* * *

A felszabadulás után Csibáék eltűntek mint a köd. ha kisüt a nap. Néha azonban, a pipa füstkarikáit kémlelve a kényelmes villanyvilágítással ellátott szobában, Miklós Péter elgondolkozik a múlton, a jelenen. Most, szép helyen házhelyet ' amit a szövetkezettől. Évtizedes álma mégis valóra vált, építkezéshez fogtak. Segít a szövetkezet is. könnyen fog menni. Nem fogja egy sznbácskával elkezdeni mint ahogy tíz éve tervezte, rendes családi házat épít. Futia, szépen keres a szövetkezetben. — Még a fél hektár is olyan bőven hozott hogy erre már rég nem vo>t példa. A hízó alig fér el az ólban. Van már vagy három mázsán felül. A szövetkezet, úgy ragyog előtte, mint a csillag, amikor Lelkesékre. vagy Csibáékra gondol. Itt a szövetkezetben megtalálta, nemcsak a szegény családemher, hanem a kizsákmányolt réamhajtóktól üldözött kis és középparaszt is a helyes utat a boldoguláshoz. , S. U.