Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-31 / 5. szám
1954 január 3Í. FéldtnűTCS 7 A kultúráiét hiányából eredő panaszok Tavaly, aratás után bizonyos hiányérzetté’ távoztunk Kenyhecről. Ha átlátó azi kérdezte volna télünk, hogy pontosan nevezzük meg a hiányérzet okát, nem tudtunk volna válaszolni, mert a szövetkezet teljesítette beadását. biztosította az alapokét és maguk e szövetkezeti tagok muríkaszerető. becsületes emberék benyomását keltették és mégis... , Szóval ekkor még nem tudtuk, de me már tudjuk. Kenyhecnek az a baja. hogy nem foglalkozik a szocialista kultúra fejlesztésével és ez annál súlyosabb. mert ez egész község dolgozói. T-—8 magángazda kivételével, benne vannak a szövetkezetben és mert e községben nincs megfelelő kultúrélet. a dolgozók szabad idejükben azzal foglalkoznék. hogy egymás rossz tulajdonságait lesik, kutatják. Ezeket a tapasztalatokat szereztük Kenyhecen. abban a községben, ahol becsületes, dolgos, értelmes emberek élnek, abban a községben, ahol villannyal ellátott korszerű istálló, hangszóró van és fejlett szövetkezete révén minden előfeltétel adva van az életszínvonal növeléséhez. A hangszóró Igen, a hangszóró, amely sok mindent elárul. Elárulja például azt, hogyha a községben gyűlés van, a nemzeti bizottság elnöke elegendőnek tartja azt, ha a gyűlést egyszerűen a hangszóró hirdeti Id. Zengett tóle ez egész község azon a vasárnap délután, amikor ott jártunk, de a párttagokon kívül senki sem jelentkezett. A gyűlés, „a néppel való beszélgetés” kihirdetésének idején, a kultúrhelyiségben nem voltak többen, mint 15—16-an. Hogy nem számítottak többre, azt az a tény is bizonyítja, hogy a kultúrhelyiségben nem volt elegendő pad, ülőhely. Természetesen ebbe a helyzetbe Tulipán elvtárs. a járási pártszervezet küldöttje nem tudott belenyugodni és azt a javaslatot tette, hogy alakítsunk azonnal agit-kettősöket és végezzünk háziagitációt. Javaslatát elfogadtuk és szétszéledtünk a községben. Az agitáció során minden házban a legszívélvesebben fogadtak bennünket. Ezenkívül minden házban tisztaságot, rendet és a jólét valamennyi jelét fedeztük fel, sót az egyik házban éppen disznóölés volt és a „szegény” sertés két mázsát is túlhaladó súlyával ott feküdt a tekenöben. A háziasszony igen jókedvű volt és boldogan megígérte, hogy eljön a gyűlésre, mert annak semmi akadálya nincs. A disznóöléssel kapcsolatban meg kell itt jegyezni, hogy Kenyhecen nincs olyan szövetkezeti tag. aki ne ölne. akinek ne lenne tehene és hozzá kell mindjárt tenni azt is, hogy a magángazdáknak is van hízója meg tehene Tehát Kenyhecen minden van, csak éppen a kultúrélet gyönge. így például sok vajúdás után, most akartak játszani egy darabot. Kikerestek tehát erre egy régi Szigligeti színművet, amelynek az előadása megfelelne azoknak a szűk kereteknek, amelyek a 6x6 méteres kultúrhelviséget keretezik. Ha a kenyheciek komolyan foglalkoznának a kultúra kérdésével, ékkor ma kétségtelen megfelelő kultúrházuk is lenne, mert egy oly ah közséq dolgozói, akik annyira értelmes és dolqos emberek, hogy szövetkezetükben meg tudták teremteni a jólét feltételeit, már felhúzhatták volna, ha régi anyagból is, egy új kulturház fala’t. Kenyhecnek nincs tanítója Erről persze nyíltan beszélünk, amíg várjuk a gyülekezőket, az újonnan érkezőket Ezzel kapcsolatban parázs vita fejlődik ki és azzal végződik, hogy Kenyhecnek nincs tanítója. Ez egy újabb kérdés, amely magyarázatra szorul. Kenyhecnek van saját iskolája és a község valamennyi gyermeke rendesen jár iskolába, csak éppen «inai tanító tanítja ókét. Ez úgy van kérem és nem máskép. A helyzet majdnem olyan, mint a fából vaskarika és biztos, akik ezt kigondolták, kényszerből tették, a helyzeten ezont>an mielőbb változtatni kell, mert a kenyheciek panasza indokolt. — Ki hallott ilyet — kérdi fez egyik kenyheci dolgozó — hogy egy községnek ne legyen tanítója. Gyerekeink nem járhatnak zeneórára, mert Szinán tanítják a gyerekeket énekelni. Ezek a kulturórák eltartanak gyakran este 10 óráig is, már pedig lehetetlen, hogy a? elemisták éjjel járjanak haza Szináról. bár igaz, hogy csak egy fél km távolságról van szó. Röviden Kenyhecen az a helyzet, hogy iskolaépületükben elhelyezték a szinai közéoiskolát és a kenyheci gyerekek részben Szíriára, részben Miglécre járnak iskolába. — Van iskolánk, de nincs tanítónk — ismétli újra bizonyos fajta iróniával. mintha azt mondaná, van tyúklevesünk, de nincs hozzá sónk, amd ízesítené — hogy kívánhatod tehát tőlünk a szocialista kultúra fejlesztését, ha gyerekeink nem tanulhatnak sem szavalni, sem énekelni, a zeneórákon nem vehetnek részt, holott az én gyerekemnek kiváló hallása van. Ezt úgy mondja, mint. aki fején telálte a szeget ... És meg kell adni. hogy a kenyheciek igen érzékenyek. Ez a továbbiak során derül ki. amikor többek között szó esik a munkás-paraszt szövetségről, s az egyik szövetkezeti tag. igen élénken tiltakozik az ellen, hogy őket, földműveseket egyszerűen parasztoknak nevezzék. Azt mondja, hogy ez már egy elavult szó és illene most, fejlődésünk során egy megfelelőbb kifejezést találni. Végül is a földbirtokosok szokták ezt a szót használni, igen orrfacseró jelző kíséretében. — Ez a te bajod — válaszol erre egy másik elvtárs — hogy te mindig a „büdöset” képzeled hozzá. Nekem ez a paraszt szó, így egymagában nagyon tetszik. Hangos nevetés hangzik fel erre a kultúrhelyiségben és dicséretükre legyen mondva a kenyheciek szívből, úgy igazán tudnak nevetni. Ezúttal Csabaié elvtánsnő a kenyheci pártelnök is jóízűen nevetett. A kenyheci pártelnök Ezt az utóbbi esetet érdemes feljegyezni. mert Csabaié elvtársnő általában majdnem olyan komoly, mint „Az aratás” elején Vaszilij Bortnyikov és bizony most, hogy egyre többen érkeznek a gyűlésre, Csaba la elvtársnő igyekszik magára ölteni azt a komoly méltóságát, ami szerinte a pártelnököt jellemzi. A világért sem mosolyogna amikor megnyitja a gyűlést a megtelt kultúrhelyiségben és üdvözli a jelenlevőket. » Am. mielőtt a gyűlésből eredő vitára rátérnénk, érdemes néhány szóval Csebala elvtársnővel foglalkozni. Kevés olyan okos, céltudatos és öntudatos asszonnyal találkoztunk még fal Valiikban. mint amilyen ez az asszony, a kenyheci pártelnök. Rendes tagja a szövetkezetnek és mintahogy önmagától megköveteli a rendet és fegyelmet a munkában, úgy megkívánja ezt a szövetkezet minden tagjától. Férje szövetkezeti elnök. Tőle is megköveteli, hogy rendesen vezesse a szövetkezetei. Ha nem vezetné rendesen, vele gyűlne meg a baja. Elszántan és ugyanakkor eredményesen védi ez az asszony a szövetkezet érdekeit. Csabala elvtársnönek egyébként hét qyereke van. Ezeket a gyerekeket csak úgy mellékesen szülte, mert élete során szakadatlanul és igen nehezen dolgozott. hogy férjének, akj a felszabadulás előtt cseléd volt, segítségére legyen a család eltartásában. Amellett seoített a férjének sztrájkolni is, ha kellett. Egyszóval mind g ott volt a megfelelő helven. ahogv ez egv öntudatos dolgozóhoz illik. És ma is az a helyzet, hogy ott segít a férjének, ahol tud. Az 6 érdemeit jól ismeri a párt, s ezért 1949-ben kiküldte a Szovjetunióba, hogy lásson és tapasztaljon Hathetes ottartózkodásáról azt mondja, hogy még soha olyan jól nem érezte magát, mint a Szovjetunióban. Am kor visszajött. heteken, hónapokon át járta az országot és beszámolt felvainkban tapasztalatairól Ezekről a taoasztalatokról nekünk röviden ennyit mondott: „A Szovjetunióban minden ember munkája eredményét élvezi Annak van. aki dolgozik és nálunk is így lesz... Másképpen nem építhetjük fel a szocializmust ". A Ennyit mondott, de talán ennyit sem. .. arra azonban határozottan emlékszünk, hogy e rövid szónoklat után álla alatt erélyesen meghúzta kendője két csücskét olyan mozdulattal, mint aki pontot tesz mondanivalója végén. Amint később megtudtuk, e néhány szavas kijelentése mögött tények álltak. A Csabala család három tagja 1373 munkaegységet dolgozott le tavaly a szövetkezetben és a pénzbeli osztalékon kívül 48 mázsa gabonát kapott. Csabaláné erélyes magatartása mellett rendkívül udvarias, ami például megnyilvánult abban is. hogy Tulipán elvtárs előadása alatt, amikor bejött egy idősebb szövetkezeti tag s nem volt hová leülnie Csabaláné felállt az előadói asztal mellől, fogta a székét és odavitte az öregnek E műveletet méltósággal végezte abban az érdeklődéssel feszült csöndben, amelyet Tulipán elvtárs előadása teremtett a kenyheci kultúrhelyiségben. Az előadás utáni vita Tulipán elvtárs előadásában a legutóbbi párt- és kormányhatározatokat elemezve, rámutatott arra. hogy valamennyi intézkedés, határozat és törvényjavaslat azt a célt szolgálja, hogy megerősítse, kimélyíts« a munkásparasztszövetséget és ezáltal biztosítsa hazánk dolgozóinak egyre emelkedc életszínvonalát. Az előadás befejezési után Csabala elvtársnő azzal a kéréssel fordult az egybegyűltekhez, hog\ szóljanak hozzá a felvetett kérdések hez. Mindenki mondja meg azt, ami a szívén fékezik, mert pártunk és kormányunk tudni akarja, mit gondol a dolgozó ember, tudni akarja, hol kell segítséget nyújtani. Az első vita-felszólaló Horvát volt a szövetkezet éjjeliőre. Kifogásolta hogy a szövetkezeti tagok, betegségük esetén, csak orvost kaphatnak díjtalanul, de a gyógyszereket meg kell fizetniük. Horvátnak az elvtársek megmagyarázzák. hogy fejlődésünk mostani szakaszán meg kell elégednie ezze a helyzettel, mert meg kell gondolnia végre, hogy a felszabadulás előtt a falu dolgozója milyen nehezen jutott orvoshoz ... és mennyi keserves verejtékébe került az orvos . .. Biztos, hogy idővel fejlődésünk további szakaszán ezen a téren is bekövetkezik javulás. A másik felszólaló Pollák elvtárs volt, aki felvetette azt a kérdést, miért kell neki a fél hektár után termést beadni. A válasz az volt, hogyha a szövetkezet a többtermelésben odáig jut. hogy megára vállalhatja a háztáji félhektárok beadását, akkor természetesen a tagok mentesülnek attól. Snűrer Rudolf, kisgazda volt a következő felszólaló. Panasza az volt, hogy a szövetkezetnek 400 koronát kell fizetnie egy tehén után a legelőért. Ezt ez összeget soknak tartja . .. Panaszában kiemelte azt a döntő tényt, hogy pártunk és kormányunk intézkedéseivel odahat, hogy egyaránt segítsen a szövetkezeti tagoknak, mint az egyéni dolgozóknak. Miért kell hát, hogy a szövetkezet velük szemben úgy viselkedjen, mint az egykori földbirtokos. Snűrer igen tapintatosan utalt arra, hogy ez a mód a kizsákmányolásnak egy fajtája és kérte a szövetkezetei, hagyjon fel az ilyen elavult, a szocializmushoz méltatlan módszerekkel. Egyszóval adja olcsóbban a legelőt. Itt meg kell jegyezni, hogy Szinán, a szomszéd községben, ahol a szövetkezet 240 koronát kap a legeltetésért, hasonló panaszok hangzottak el, mégpedig hasonló hangnemben. A hangnem itt nagyon fontos, mert abból kiderül, hogy a magángazdák igen alaposan áttanulmányozzák a párt- és kormányhatározatokat, úgy hogy a gyűlésre teljesen felkészülten érkeznek és igen ügyesen hivatkoznak a szocializmus célkitűzéseire, természetesen egyoldalúan, mint ahogy ez Snúremél tapasztalható, aki megkívánta a szövetkezettől, hogy hagyjon fel a régi, elavult módszerekkel, viszont ö makacsul ragaszkodhat a régi, elavult magángazdálkodáshoz. Ezt az ellentétet észrevették a szövetkezeti tagok is. De tapintatosan hallgattak, egyetlen szóval sem oróbálták megvilágítani Snűrer Rudolfnak az érem másik oldalát. Ezt a tapintatot egyrészt azért engedhették meg maguknak, mert jobban megy a soruk, mint a magángazdáknak, másrészt az ellentét oly nyilvánvaló volt és olyan szemléltetően bizonyította, hogy a magángazdák óriási léptekkel közelednek a szövetkezet felé, hogy feleslegesnek tartották a vitát e téren folytatni. , Egyébként Snűrer felszólalásának helyt adtak, a gyűlésen azt a javaslatot f>gadták el, hogy a szövetkezet újra tárgyalja meg a magángazdákkal a legeltetési díjat. Végül felszólalt egy asszony. Hangjában méltatlankodás volt, hogy az elnök nem adja meg nekik a megfelelő tiszteletet, amikor beszél velük. A panasz így egészen ártatlanul hangzott el, s mégis itt robbant ki a heves vita. Kiderült, hogy az elnök ellenőrző útján igen erélyesen szokott fellépni, ha valami hanyagságot észlel. És éppen az ellenőrzés egy igen fájó és kényes pont a szövetkezetben. Az asszony Például kifogásolja, hogy Csabala elnök lányát, aki a tyűkfarmon dolgozik, nem ellenőrzi senki. Felszólal erre Csabala elvtárs, hogy ő igenis ellenőrzi a saját lányát, de — teszi hozzá emelt hangon — neked is jogod van követelni a jobb ellenőrzést ha nekem nem hiszel. És joga van ezl mindenkinek követelni. — Ügyven — szólt közbe Skavrt Mária, háromgyerekes özvegyasszon; — jó és helyes az állandó ellenőrzés Senki se nyúljon a közös vagyonhoz ami biztosítja életünket, biztosítja nekem és három gyermekem megélhpté sét. így kell ennek lenni. Ée az ellenőrzéssel meg vagyok elégedve. AzóU van rend a szövetkezetben. Skavra Mária, özvegyasszony hozzászólása, olyan megrázóan hat a vitán mint Ljubava hozzászólása „Az aratás' vitáján, amikor kijelenti, hogy mindet kolhoztag hanyag munkája megkárosít ja őt és öt gyermekét, mert a hanyac munka révén kevesebb jut gyermekeinek. Bármilyen heves azonban ez a vita Csabala elvtársnő a helyzet magaslatán A jászói bbSz-bpn nagy gonddal végzik a termelési tervek elkészítését Szepsitől motorosvonat viszi az utatokat Jászó felé. Zakatolása, gyáriéra füttye elhallatszik a messzeségbe, amint a hegyes-dombos vidéken nhanva falja a kilométereket. A har •nádik állomás jelzi, hogy megérkez tünk Jászóra. A vasút baloldalán su lár-magas fenyőfők sorakoznak, ágaikat fehér hó borítja. A község egy szűk völgykatlanba elbújva terül el, távol a város zajos életétől. Az utcák azonban szép házaikkal olyan rendez-ttek, hoay városnak is beillenék. A szövetkezet irodájában szerényen olyik a munka, számitgatnak. terveztetnek Ott van köztük Novák Józsei i szövetkezet elnöke, akinek derűs közvetlen magatartása kellemes benyomást tesz az emberre. Mostani munkájáról igen meggon doltan a kővetkezőket mondja: — Azon törjük a fejünket, hogy a tavalyi hibákat milyen módon küszöböljük ki a legeredményesebben. Bi zony. mondhatom., az elmúlt év küzdelmes volt számunkra, mert meqgondolandó az, hog egv-egy tagra 11.30 hektár föld jut az állatgondozókat is beleszámítva. Hogy a múlt esztendőt mégis eredménnyel zárhattuk le, azt a tagok odaadó m.-nká iának köszönhetjük akik meggyőződve a szövetkezeti gazdálkodás előnyeiről, fárad ságot nem ismerve, hlfséqgel dolgoztak. Munkánkat siker koronázta. Л zárszámadásnál a szorgalmas, odaadó munka meghozta gyümö'csét, mert 8.70 koronához még 5.50-et tudtunk kifizetni minden munkaegységre, aminek a tagok nagyon örültek. — Vigyáztunk ám minden fillér bevételre. kiadásra — mondja Turóczy János, könyvelő. — Bevételeinket emelni igyekeztünk, a kiadásokat pedig csökkenteni. Megtanultuk négy ér alatt, hogy csakis a tervek szigorú betartásával érhetünk el kielégítő ered menyeket. Ha valamilyen hiba csúszott be a terményfelvásárlásnál és a szövetkezetnek nem számolták el kielégítően a beadott termények árát. azonnal orvosolt A munkaegységek felhasználására ’ nagyon vigyáztunk Ezért a tervezett kiadást nem Iértül túl. sőt az előirányzott 398 000 koronát 336.000 koronára csökkentettük. Ezeket az adatokat azonban Turóczy elvtárs nem tartja kielégítőnek, mert gyorsan kutat a zárszámadáskor elkészített jeguretPk után. Pontosan be akarja mutatni a múltéin gazdálkodó suk eredményeit. Örömmel olvassa azokat a számokat ame’vek a terven>elü4 bevételeket igazol iák. — Csupán malacokból — mondja — 103 ООП koronát árultunk szabadon Saité-t. amit szintén terven felül ad tünk el 42.000. tejből pedig 25.000 koronát kerestünk. Szép összegre rúgott jövedelmünk, amit zöldségből és apró terményekből árultunk. Pénzügy> tervünket 100 százalékra elértük volna, de sajnos eredményeink mellett hibák is csúsztak a tervbe. Ugyan is beterveztünk 100 darab hízódisznói szabad eladásra ez pedig nem sikerűit mert nem volt elegendő takarmányunk. nem tudtuk őket felhizlalni Az ebbő/ tervezett összeg hiányzott a áll és egyetlen szóval sem beszél azokról a tapasztalatokról, amit szerzett néha ellenőrző útja során, holott lett volna mit mondania. Ügy tűnt, mintha itt a gyűlésen, a vitán is harcolna a szövetkezet és a szövetkezeti tagok lecsületéért. Az elnök erélyes fellépése ellen felhangzott panasszal kapcsolatban a hallgatóság köréből valaki felvetette azt a kérdést, vájjon helyesebb lenne-e, he ilyan szívélyes elnökük lenne, mint .Az aratásban” az az elnök, aki anytyira elgalambozta a szövetkezet 'faoyonát, hogy vetőmagra sem tellett Nem helyesebb-e, ha az elnök igenis lelkiismeretesen ügyel a szövetkezet vagyonára. Ebből végeredményben min'“nkinek csak haszna van. E közbeszólás után csend támadt a eremben, úgy tűnt, mintha mindenki napába szállt volna, majd Tulipán elvers vitaértékelése után a gyűlés véget Vt. Amikor ezután Csabala elvtársnővel leghitten elbeszélgettünk feladatairól, i következőket mondotta • — Nehéz feladatot vállaltam magamra és ezt a feladatot teljesíteni akarom legjobb tudásom szerint. Annyit mondhatok, hogv azok, akik ma elégedetlenkedtek az ellenőrzői miatt, egy végelszámolásnál. Ha ez »(kerül, nem 5.50-el, hanem 9 koronával számolunk el év végén. Súlyos hiba vAt az is. hogy a szövetkezet a lenre ráfizetett. Ennek a. szepsi gépállomás volt az oka, mert jól tudta, hogy csak egy lentépőgéve van miért szerződött le annyi szövetkezettel lentépésre, amit azután egy géppel nem tudoH elvégezni. Akkor amikor a len a jászói szövetkezetnek minden évben a legtöbb bevételt biztosította, most a kései tépés miatt ráfizettek. Feltétlenül szükséges, hogy a gépállomás ezeket a hibákat a jövőben kiküszöbölje, mert a szövetkezet ha valamit kitermel, abból bevételhez is akar jutni. Ezt pedig a legelőnyösebben úgy tudja biztosítani, ha a szövetkezet és a traktorállomás között már most, a tervek előkészítése idején. létrejön a hozamszerzödés. A hozamszerzíldés a traktorállomást még nagyoob körültek ítésre készteti, hiszen általa ők is érdekeltek a magas termés elérésében. — A gépállomás a leszerződött négy traktort sem biztosította — szól közbe az elnök. — Csak két traktor dolgozott állandóan a négy helyett. Ha nem lett volna Sum nyánszky, az a talpraesett elvtá.s, hát nem végeztünk volna idejében a vetéssel, az őszi munkákkal, ö traktorával, fáradtságot nem ismerve, éjt nappallá téve, mindent elkövetett, hoqy a hiányzó két traktor helyett is elvégezze a munkát. Napi normája mindig 300 százalék. sőt gyakran azo,. felül volt. E kiváló traktoroson kívül voltak természetesen kiváló szövetkezeti tagok is Ez kitűnt zárszámadásokmV. Kiss Ferenc, serlésgondozó 3.945 koronát vett fel a zárszámadásnál. Nagy István 3.542. Sveiger László 3-558, kapota Józ-sefné 1.064 koronát és a 65 éves özvegy N / Lajosnénak is 935 korona jutott az évvégi elszámolásból. Az özvegy mos lyogva be vaľ ja, hogy nem hitt c elszámolásban. Milyen jó most — mondja — hogy jött ez a váratlan pénz. — Alig várom a tavaszt — folytatja — hogy a kertészt Len meginduljon a munka Ez évben még több munkaegységet fogok ledolgozni, mert az elszámolás bebizonyította, ahogy dolgoztunk. úgy vettük hasznát. A szövetkezeti tagok mind idősebbek, alig akad közöttük egy-két fiatal. Megkérdezzük Novák elvtársat, mi ennek az oka. — Bizony alig van fiatalságunk — mondja Novák elvtárs — mind az iparban dolgoznak, pedig nagyon jó volna, ha egy része visszajönne a földhöz, a szövetkezetbe. Azért iparkodunk jót gazdálkodni, hogy fiatalságunk lássa, hogy a szövetkezet is biztosít olyan jövedelmet, mint az ipar. Fontos, hogy rájöjjenek arra, hogy a szövetkezeti gazdálkodás biztos jövőt jelent minden becsületesen dolgozó tagjának éppen úgy, mint az ipar. Ezért is nagyon fontos, hogy alaposan megvitassuk az idei munkatervet és a múlt esztendő hibáit kiküszöbölve sikerüljön tervünk, amit ez évre felállítunk. SÁNDOR GÁBOR. esztendővel ezelőtt nálam jártak és kértek, könyörögtek, hogy teremtsek rendet a szövetkezetben. Ezt meg is tettem, amit az is bizonyít, hogy nálunk a kenyheci dolgozók, hála pártunknak és kormányunknak, jólétben élnek és amint magad is hallottad a gyűlésen, senkitől sem hangzott el olyan panasz, hogy nincs ni bői megélni, vagy hogy a szövetkezet valakit becsapott volna. Nekem egyetlen vágyam még az. hogy a jelentkező fiatal Dárttagok közül kineveljek olyan elvérseket, akik komoly segítségemre esznek a feladatok teljesítésében, ameyek ránk hárulnak a szocializmus építésében. Nagyon remélem, hogy ez is rövidesen meglesz. Ügy véljük, Csabala elvtársnőnek nemes törekvésében segíteni kell. Fontos. hogy úgy a helyi, mim a járási nemzeti bizottság nagyobb súlyt helyezzen a népnevelő munkára, a szocialista kultúra fejlesztésére, amely egységbe forrasztja a dolgozókat és élét veszi az olyan ellentéteknek, amelyek ez ellenőrzés körül felmerültek. A vitán elhangzott panaszok igazolják, hogy а/ állandóan növekvő jólét megköveteli a színvonalas, tartalmas kulturéletet. Szabó Béla
