Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-24 / 4. szám
10 wW0Wfűr ■ шшшш гвм ľ§5i. január 24. A szarvasmarha téli etetésének és itatásának rendje ÄHatair' a legtökéletesebben összeállított és előkészített takarmányadagok mellett csakis akkor fejlődnek kifogástalanul és akkor termelnek kielégítően, ha azt jóízűen, maradék nélkül elfogyasztják, tökéletesen megrágják és megemésztik. A rendetlenül etetett és túltakarmányozott állat hamarosan étvágytalanná válik, emésztése is lei omlik. Ezért pontosan tartsuk be az állatok által megszokott étkezési időrendet. Az egyes etetéseket lehetőleg egyenlő hosszúságú időközökben végezzük. Ha a rendesről korábban etetünk, az állatok a takarmányból kevesebbet fogyasztanak és több maradékot hagynak. Az etetési idő elnyújtása az állatot nyugtalanítja. A kiéhezett állat a takarmányt túlmohón fogyasztja, ami az Hazánkban a legfontosabb növények egyike a kukorica. J61 terem, a talajban sem nagyon válogatós, viszont az éghajlatban igen. Törökbúzának is nevezik, de nemcsak a törökbúza nevet érdemli meg. hanem a mi második búzánk. Nagyon sok ismeretes fajtája van és még több ismeretlen. A természetes kereszteződés útján évről évre változrtk a kukoricafejták, egyszer károsan, más esetekben megint előnyére. A beporzást a bogarak, méhek és a szél végzi. Ugyancsak ezek végzik a természetes keresztezést. Aki tüskés kukoricát aker termeim, vetésre a tühegyes szemű csöveket válogatja ki. őszre, az új termésben, már alig 10—15 százalék аг olyan, mint amit elvetettünk. Ha közelében másfajta kukorice van és a talaj nitrogéndús, még kisebb százalékot érünk el az eredetileg elvetett fajtából. Én már kukorica fos ztásk or kiválasztom a fajtákat a sok keverékből. A legnagyobb csöveket szedem ki, azokat, melyeken a szemek színben, sorban azonosak és a csövek vége is be nőtt. Nyolcsoros kukoricától párosán fölfelé emelkedik a sorok száma. Tehát a nyolcsoros után emésztést megzavarja és a takarmány kihasználását is lerontja. Leghelyesebb ha először az abrakot adjuk nedvesített állapotban, mert utána a többi takarmányt nyugodt tbban eszik. Abrakolás után a vizenyős takarmányokból készült pácot tesszük az állatok elé és utoljára a szálastakarmányt. Az egy etetésre kiszabot f - karmány* ne egyszere, hanem 2-3 részletben teg. к az ál'atok ei.. A kisebb adagot nem fújják be, nem nyálazzák össze és jobb étvággyal, maradék (ízék] nélkül elfogyasztják. A víz felvétele is igen fontos a termelésre. A szervezet a vizet a tápláléknál kevésbbé nélkülözheti. A szomjazó állat étvágytalanná, bágyadttá válik. Nem használnem kilencsoros, hanem tízsoros következik. A páratlan sorú kukorica nagyon ritkán fordul elő és eddig még nem sikerült kitermelni ilyen fajtát Ugyanannak a fajtának van korai és késői faja is, azonkívül például az aranysárga nyolcsorúnak rövid és hoszszúcsö. ü fajtája is van. Ezeket jó kütönválaszteni és ha nem is a fosztásnál, de még most is lehet minden gazdaságban kiválogatni a jóminőségű vetnivelót. A kiválasztott csöveket csak a vetés hetében morzsoljuk le. A csövek két végén lévő kevésbbé fejlett és rossz alakú szemeket külön morzsoljuk, de ezéket nem vetjük el. A kiválogatott csövekről is csak a szebb szemeket vetjük el. Azért nem jó, ha tél idején morzsoljuk le a vetnivaló kukoricát, mert hőváltozásnál megnedvesedik. meggomtbásodik és elveszti csiraképeseégét. Nemcsak a magnak vetett kukoricát tegyük el csövesen vetésig, hanem azt is, amit mint csalamádét akarunk elvetni. Csurilla József ja ki a táplálékot és ürüléke is besűrűsödik. Ezit elkerülhetjük, ha állataink vb ,ényét teljes mértékben kielégítjük. Az itatásnál ügyeljünk arra, hogy az ívóvíz szagtalan, tiszt? legyen és hőmérséklete 10-15 fok között mozogjon. A túlhideg víz hurutos bántalmakat okozhat, a meleg víz pedig ner üdíti fel az állatokat. Üjabb tapasztalatok szerint a nagy tejelő teheneknél télen langyos moslékot adunk. Télen legalább minden etetésnél itassunk. Leghelyesebb, ha minden etetésnél kétszer, az abrak elfogyasztása és a száraz takarmányadag etetése után itatunk. SZIMKÖ* JÁNOS, Lelesz Ügyelj iink a juhok gyapiúrágására A gyapjúrágás olyan hibája a juhoknak, amelyet a bárányoknál, de az idősebb juhoknál is észlelhetünk. Ennek oka a fiatal vagy idősebb juhoknál más eredetű. Az idősebb juhok egymás gyapját rágják, anélkül, hogy kezdetben különös betegségi tünetet mutatnának. A gyapjúrágó juhok sz.áma gyorsan növekszik, amiáltel nagy károk keletkeznek a gyapjútermelésben Ez a hiba különösen télen, az állandóan istállóban élő juhoknál terjed. Amint kihajtjuk őket a legelőre, rövidesen megszűnik. A juhok csak nappal rágják a gyapjút. Ugylátszik, hogy az ásványi só és a mész elégtelensége idézi elő ezeket e tüneteket. De unalomból is csinálják, ha a juhok felügyelet nélkül vannak az istállóban. Ezért nagyobb gondot kell fordítanunk a juhok téli gondozására. A hibát legegyszerűbben úgy szüntetjük meg, hogy a juhokat mindjárt a legelőre engedjük. Ha az időjárás ezt nem engedi meg, akkor eltávolítjuk azokat a nyájból, melyeknek gyapját mások megrágták. A takarmányt megváltoztatjuk és nyalogatás céljábó; konyhasót adunk a juhoknak. Árvái János, Lelesz A magnak való kukorica kiválasztása Készítsünk szalmából takarmányt Az őszi szalmaféléket eddig kizárólag almozásra és fűtésre használtuk. Pedig van mód arra, hogy ezeket is alkalmassá tegyük az állatok takarmányozására. Ennek egyik módja a szalmafélék erjesztése. Erre a célra az istállók körül az udvaron, esetleg a takarmányelőkészl- | tőben négy gödröt készítünk. Egy gödör nagysága olyan legyen, hogy beleférjen az egy nap alatt etetendő menynviség. Végezhetjük az erjesztést nagyobb kádakban, hordókban is. Fontos, j hogy a gödör vagy egyéb tartály oldala I ne engedje át a vizet. A felszecskázott szalmát 30—35 ernes rétegben kell e tartályba rakni és az egyes rétegeket 25—30 C°-os vízzel kell megöntözni. Minden réteget alaposan döngöljünk le. A tartály megtelte után az egészet fedjük be s nehéz súllyal terheljük meg. A ledöngölt szalma 3 napig álljon így, a negyedik nap etethető. Közben ügyeljünk arra. hogy a ledöngölt szalma hőmérséklet 30—35 C° fölé ne emelkedjék. Ha magasabbra emelkednék, a fedőket fel ♦éli nyitni, míg a takarmány a kelló hőfokra le nem hűl. Növeli a szalmafélék Ízletességét, emészthetőségét az egyszerű füllesztés is. Ez esetben a szalmaszecskát, töreket vagy pelyvát sós vízzel (1 mázsa szalmára fél kg sót számítva) leöntjük, jól összekeverjük, hogy átnedvesedjék, s utána 24 óráig, álltái hagyjuk. Az erjesztett vagy füllesztett szalma készítésekor a korpát, takarmánylisztét, vagy egyéb ízesítő anyagot keverünk a szalma közé. Ezekkel az eljárásokkal előkészített szalmaféléket az állatok eleinte esetleg nem szívesen es3ik. ezért fokozatosan szoktassuk őket hozzá. Kis adagokkal kezdjük az etetést s keverjünk hozzá abrakféléket, melaszt, répaszeletet, is. Uiítás a gyengébb malacok felerősítésére Minden állattenyésztési ágnak megvarrna a maga mesterfogásai, amelyeket el kell sajátítani a szapo'-aság, valamint a termálé ' és tenyésztési eredmények lói. ozása érdekében. A7 alábbiakban ismertetünk egy új módszert amelynek alkalmazásával a malacelhullási százalékot 1-nyegesen csökkenteni lehet. A nagyobb <-zaporaságú, 12— 18 malacot ellő kocák szaporulatának felnevelésénél nagy gondot okoz a gyengébb malacok első, bővebben tejelő csersbirrbóra szoktatása. Közismert, hogy az erősebb malacok a gyengébbeket a szopásnál elnyomják & ez azt eredményezheti. hogy az amúgy is gyengébb makrók még jobban legyengülnek és el is hullhatnak. A seítésgondozőknak sok fáradságot okoz az. hogy a kisebb, illetve gyengébb malacokat megvédjék és a megfelelő csecsbimbókat biztosítsák részükre. A fenti nehézségek kiküszöbölése érdekében Takács Barnáné eqy nagyon ötletes módszert vezetett be a gondjaira bízott sertésállománynál. Az új módszer lényege a következő: a gyengébb malacokat egy 40—50 cm hosszú és kb. 20—30 cm magas deszkával választjuk el, ^melyet a szétválasztott malacok között élére állítva balkézzel a koca hasfalához kell szorítani (szükség szerint az első vagy második pár csecsbimbó mögött). Így az erősebb malacoktól a gyengébbeket kitünően el lehet választani, illetve meg lehet védeni, 9 egyben így a legtőbo tejet Hválasztó csecsbimbőkia is •».oktathatók. Ezzel az egyszerű gyalult deszkalannal. melv m’-'.'l-riWt beszerezhető, a fent elmondott módszerrel biztosítani lehet a gyengébb malacok felnevelését, ezáltal az elválasztott malacok felnevelése sokkal gazdaségossabb és lényegesen kevesebb munkával jár. Az úgynevezett „elválasztódeszkát” a fialás időpontjától kezdve kb. 4-5 napig kell használni. Ez alatt az idő alatt ugyanis a gy'ngébb malacok rendszerint megerősödnek, a többi malac pedig megszokja a korábban e.foglalt csecsbimbókat. —Az ismertetett módszer a gyakorlatban kitünően bevált, s ajánlatos az ország többi sertéstenyésztő telepein is íjevezetni. Alkalmazásával nemcsak a gondozó munkája könnyebbül meg. hanem '-ertésállományunk számbeli növekedését is biztosítani lehet. Аг új módszer bevezetése különösebb beruházásokat nem inén vei. A fekvő kaptár Az Uzb'-' SzSzK élelmiszeripari minisztériuma gyümölcstermesztő gazdaságainak trösztje az utóbbi 3 évben három keptárrendszért próbált ki: 12 keretes egységes kaptárt, többfiókos rakodót alacsony keretekkel és fekvő-Uzbekisztánban kaptárt 18—20 egységes — 435X300 mm-es kerettel. Azt kívánták megállapítani, milyen kaptárakban lehet legtöbb mézet termelni ott, ahol a nyári időszakban a méhészetet 3—5 esetben kell vándoroltatni. A kísérletek eredményét az alábbi táblázat mutatja: A méhcsaládok hozama 3 év alatt Kaptárrcndezer Btto méz kg 12 keretes kaptárak 37—46 Többfiókos kaptárak alacsony 25—33 12 keretes kaptárak mézűrökkel 39—51 Fekvő kaptárak 18—20 kerettel 54—69 A fekvő kaptárakban tartott családok mézhozama és egyéb teljesítménye sokkal nagyobbnak bizonyult, mint a másféle képtáraké. Ezért a legközelebbi ket év alatt valamenyi egyéb kaptártípust 20 keretes fekvőre kell kicserélni. Ez a kaptár jóval könnyebb a 24 keretesnél, vagy a 12 keretes rakodónál. Vándorlásra ekalmas és a méhészek kívánságait mindenféle hordásnál teljesen kielégíti. A Tröszt elhatározta, hogy már az 1953—54. évben 500 családot fekvő kaptárba telepít át. A fekvő kaptárakban tartott családok hozama némely szovhozban másfélszer, kétszer nagyobb volt, mint a más rendszerű kaptárakban. Kutürlanov F. H. élenjárt méhész azzal, hogy fekvő képtárakra tért át, minden évben 120—170 százalékban teljesíti a mézternaelési Viasz kp Kiépített tépek Szaporulat 7, 0.36—0.45 4—5 15—18 0.25—0.30 4—6 20—22 0.45—0.60 5-6 18—24 0.55—0.75 7—9 31—37 tervet. Bibik J. P. 1952-ben alkalmazta először a tartalék anyákat. Ezzel a mézhozamot íz előző évekhez viszonyúvá 25—30 százalékkal fokozta. Akimov Sz. A. azzal, hogy méhészetét idejében vándoroltatta sztyeppéi és pusztai mézelőkre, a méztermelési tervet 134 százalékra teljesítette. A Kablukovról elnevezett 1. sz. méhészeti szovhoz Szamarkandban a méztermelésben elért eredményekért 1951- ben a Szovjetunió élelmezési minisztériumának vörös vándorzászlaját nyerte el és 12.500 rubel jutalmat kapott. Ilyen eredményeket értek el a tröszt méhészetének dolgozói azzal, hogy áttértek a fekvő kaptárak használatára, ami lehetővé teszi, hogy erős, nagyhozamú családjaik legyenek. (A Méhészet című folyóiratból) Zander professzor 80 éves Most ünnepelte a német méhészvilág Zander professzor 80. születésnapját. Ebből az alkalomból Zander Fe tschrift címen ünnepi kiadványt bocsátottak közre. Ez valóságos keresztmetszete a tudományos méhészeti kutatásnak Németországban. Dzierzon óta senki sem adott a méhészeti tudománynak és gyakorlatnak olyan hatalmas indítékot, mint Zander. Ennek a fáradhatatlan óriásnak a tettereje még ma sem bénult meg. Hogy az általa elvetett mag jó földbe kerülu, mi sem bizonyítja jobban, mint a fiatalabb nemzedék ezen ünnepi kiadványa, amely az alkalomhoz illő tetszetős külsőben és igen gazdag tartalommal jelent meg. Hogy néhány nevet is említsünk: Altmann, Morgenthaler, Gontarski, Evenius, Mayer, dr. Büdel és Frisch szerepelnek a cikkírók között. Mutatóul H. Knaffl cikkét közöljük a következőkben. A méhcsalád röpkörzete Ismeretes, hogy a riszdlótánc gyorsaságából következtetni lehet a jelzett legelő távolságára. Ezzel a módszerrel sikerült megállapítani « gyüjtőméhek röptávólságát. Eszerint a méhek gyűjtőtevékenysége nagyrészt 1—2 km-es körzetre terjed ki. De kitűnt az is, hogy 6 km-es távolságra mutató táncok sem tartoznak a ritkaságok közé. Ezeket az adatokat Gráz, virágban és gyümölcsben rendkívül gazdag városszéli vidékén gyűjtötték. ahol lényegesen rövidebb táv is bőséges legelővel kecsegtetett м En-пек ellenére egyes méhek 9—10 kmes távolságot jeleztek. Hasonlót eddig csak Amerika sivatagos vidékein sikerült megfigyelni, kifejezetten kényszer következtében. Kiderült az is, hogy a megfigyelő kaptár gyűjtő méheinek röptávólságát lényegesen befolyásolta a környék méhsűrűsége. Olyan kísérleti családok amelyeknek közvetlen környékén nem voltak más méhek, a kaptáruk közvetlen környezetében, kb. 800 m-en belül gyűjtöttek. Ezzel szemben azok a családok, melyeknek szomszédságában aránylag nem is sok (jelen esetben 25) más család is volt. már 1—2 km-es körzetben gyűjtöttek, még akkor is, ha virágos gyümölcsös kertekből szálltak fel gyüjtőútra. E kísérletekből három fontos következtetést vonhatunk le: 1. Egyes méhek lényegesen nagyobb távolságról gyűjtenek, mint azt eddig lehetőnek tartották. 2. A szomszéd * jrzsek versenye megnyújtja a röptávolságot, de csökkenti a hozamot. 3. A riszáló táncbóT nagy távolságoknál is megállapíthatjuk a röptávólságot és a repülési irányt. (a Méhészet-bOl) Anyaváltás A következő kísérletet végeztem. Május 25-én egyik családom anyjának mindhárom baloldali lábfejét levágtam. Az anya tovább petézett és egy .tápon belül bepetézte a méhek által húzott bölcsőkezdetet is. A megcsonkított anya az új anya megtermékenyüléséig petézett. Azután a méhek kidobták. Ez a család csak egy, de igen nagy anyabölcsőt húzott. Olyan volt, mint a -ajbölcsők szoktak lenni: a fészek középpontjában, a lép közepében építették, a kaptár hátsó falánál. Az anya rendes időben kelt ki és termékenyült meg. Anyjánál sokkal nagyobb volt. Kikelése után a bölcsőben igen sok pempő maradt. Szeptember végéig petézett ugyanakkor, amikor a többi fiatal anya már csökkentette a petézést, az előző éviek pedig teljesen beszüntették, annak ellenére, hogy serkentő etetést kaptak. Június 25-én másik család anyjának vágtam le mindhárom baloldali lábát. Az anya в dolgozósejtek bepetézését beszüntette, de egy napon belül bepetézte a méhek által húzott 4 bölcsőkezdetet. Az anyabölcsők most is szép nagyok, a ca.ibölnsökhöz hasonlóak voltak. Befedésük után az anya eltűnt a kaptárból. Az anyabölcsők 4 lépen, a fészek közepén, egyesével voltak elhelyezve. Érett állapotukban hármat áttettem más családokhoz. A fiatal anyak rendes időben megtermékenyültek. Valamennyi szép nagy és jól petéző lett. Július 25-én egy harmadik, augusztus 25-én negyedik családnál csináltam meg ugyanezt az anyával. A családok egy-egy anyabölcsöt húztak. Az összes jelenségek ugyanúgy zajlottak le, mint az első családnál. Még a negyedik családnál is jó minőségű anya kelt ki, habár akkor hordás már nem volt. A végzett kísérletek még nem elegendők arra, hogy belőlük végleges, határozott következtetést vonjunk e. Azonban a fenti esetekből láthatjuk, hogy az anya megcsonkításával a családok csendes anyaváltásra késztethetők. A régi anya jelenlétében igen jó tulajdonságú anyákat nevelnek. A megcsonkított anya csökkenti a petézést. Ennek hatására a család a föhordás alatt több mézet gyűjt, mint azok, amelyeknél az anyák rendesen petéznek. Szatyemyikov — (Méhészetből)
