Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-27 / 26. szám
10 Stetavct Földműves 1934. Június 27. Hogyan segíthetünk a lucerna es vöröshere vetömaghiányon A tavalyi kedveztőlen esztendő miatt kevés a lucerna és vöröshere vetőmagunk. Pedig ezeknek a legfontosabb takarmánynövényeknek magvából évről évre többre lesz szükségünk. Mindent el kell tehát követnünk, hogy lucerna és vöröshere magtermésünket fokozzuk. A maghozam fokozásában a fejlett agrotechnikai módszerek mellett természetesen igen fontos a tökéletes beporzás biztosítása. Ezt pedig legjobban a méhek tudják elvégezni. A melleknek a mezőgazdasági növények megporzásában betöltött fontos szerepét kísérletek és gyakorlati megfigyelések hosszú sora tanúsítja és külföldön, különösen a Szovjetunióban nagy jelentőséget tulajdonítanak a méhek ezirányú tevékenységének. • Egyesek a méhészetre még ma is úgy tekintenek, mint „bogaras” emberek haszontalan időtöltésére. Pedig a méhészét jelentősége nemhogy csökkenne, hanem inkább növekszik. A méhek munkája két legfontosabb takarmánynövényünknél is igen jelentős. A lucerna és vöröshere rovarok beporzása nélkül alig hoz magot. A lucerna és a méhek kapcsolatával a Szovjetunit ban Davidova N. Sz. foglalkozott tüzetesen. Megállapította, h gy a vadon élő rovarok a lucernavirágnak csak kis részét (8—16 százalékát) látogatják meg. A többi virág hiába várja a rovarokat. Vagyis a vadon élő rovarok száma a lucerna virágainak megporzására kevés, s minthogy ezek számát nem növelhetjük, módunkban van a megporzó munkát helyettük mézelő méhekkel '’végeztetni. A megfigyelések eredményei kézzelfoghatóan bebizonyították, hogy ott, ahol a lucernát több méh látogatta, nagyobb lett a maghozam is. így például a „Kubánszkaja sztyep" kolhozban a méhészet köztiében, ahol 1 hektáron 680 méh látogatta meg a virágokat, a maghozam hektáronként 171.4 kg volt. A méhészettől távol, ahol egy hektárra csak 430 méh jutott, a maghozam -'«ak 68.9 kg volt. 1939-ben a krasznodari területen végeztek nagyobb összehasonlító megfigyeléseket. Három gazdaság magtermését hasonlították össze. Az egyikben 1 hektár lucernásra több mint másfél, a másikban ennél kevesebb méhcsalád jutott. A harmadik gazdaság lucernását a méhek egyáltalán nem látogatták. A maghozam hektáronként az első gazdaságban 136,2 kg, a másodikban 95.7, a harmadikban csak 40 kg volt. Ugyanez a helyzet a vörösherénél is. A vöröshere maghozama és a méhek közötti kapcsolat kérdésével legbehatóbban Gubin A. F. foglalkozott. Kutatásainak eredményét „A mézelő méhek és a vöröshere megporzása” című munkájában ismertette. Megállapította, hogy a közönséges, rövidebb szipókájú méhek is látogatják a vöröshere virágait, azonban csak igen gyéren, mert a hosszú virágcsövecskékben a nektárt nehezen érik el. Ott, ahol a vörösheretáblák közelében méhészet var és a virágokat több méh keresi fel, a maghozam is magasabb lesz. A méheknek a vöröshere maghozama növelésében betöltött fontos szerepét fényesen bizonyítják a moszkvai terület egyik kolhozában 1953-ban végzett megfigyelések alábbi adatai: A méhek átlagos száma vörösherén 100 m--ként A magvak át lagos száma egy virágzatban Maghozam q ha 45 24,5 5,81 42 22,6 4,54 39 24,0 3,96 36 16,1 3,84 32 15,4 3,79 26 15,5 3,49 Mivel a vörösherét és lucernát a méhek nem látogatják szívesen, megporzásukra hektáronként hat méhcsaládra van szükség. Ennyi méhcsalád biztosítása azonban különböző okok miatt lehetetlen. Ilyen sok mehet a Szovjetunióban sem tudtak erre a célra beállítani. Azért olyan megoldást kerestek, hogy a célt — a vöröshere és lucerna tökéletes megporzását — kevesebb méhcsaláddal is elérjék. Gubin A. F. és munkatársai többévi fáradhatatlan munkával ezt a megoldást meg is találták. Ma 1 hektár megporzását egy méhcsaláddal tökéletesen elvégzik éspedig úgy, hogy a méhcket a nekik nemtetsző virágokra szoktatják.*) *) A szoktatás módszeréről a következő számunkban megemlékezünk. Jó, ha tudják a méhészek Mi az oka annak, ha a kirepült raj újból visszahúzódik a kaptárba, ahonnan kijött? Vagy nem jött ki az anya, vagy ha ki is jö , leesett a földre és nem tud fölrepülni. Mit csináljunk az olyan rajjal, amelynek leesett az anyja ( a nép viszszahúzódik abba a kaptárba, ahonnan kijött? Ha a leesett anya még fiatal, akkor vegyük fel és tegyük vissza a röpnyíláson át a kaptárba és siná Íjunk a családból másnap műrajt; ha pedig már öreg az anya, akkor lagvjuk a földön elpusztulni. A raj g nis ebben az esetben esetleg egy Hatal anyával fog néhány n?" múlva kijönn* Esetleg készíthetünk a családnál lévő anyabölcsőve! műrajt és akkr nem rajzik. Mikor megy a raj a fa legmagasabb ágára ? Ha az anya fiatal, potrohja nem nagy és könnyű. Hogyan segítenek azon a méhészek, hogy a rajok ne menjenek magasan? Van méhész, aki levágja az anya szárnyainak a felét. Vannak, akik a méhes elé árom-négv kast kötnek ki, 4-5 méter magasságba, az egyiket csúcsával felfelé, a másikat ; felé és bele zúrnak egy öreg anyát (ha nem is él), vagy üres lépet teszne'- bele, amiben már volt fiasítás; ebu a raj belehúzódik, könnyű levenni. Mit jelent az, amikor в máeodraj több csomóba telepedik le a fára? Azt jelenti, hogy annyi terméketlen anya v nála, ahány csomóba telepedtek le. Hogyan fogjuk be a több csomóbe telepedett másodrajt? Ha a méhész az anyákat fel akarja használni, akkor f- 'jo be minden csomót külön-külön és tegye őket különül jn anyanevelőbe, ha pedig nincs anyára szüksége, akkor is fogja be őket külön-külön, de az egyik csomó kivételével fogja ki az anyákat és dobja el, a épet pedig tegve össze egy kaptárba. Hogyan fogjuk be a rejt? Ha elérjük a rajt tömőt, permetezzek meg jól vízztl és úgv rázzuk be a rajfogóba, vagy ha a fa törzsén van, szintén permetezzük meg, de ilyenkor egv libatollal alulr '. felfelé söpörjük a rajfogóba. Akácméz, vegyes virágméz és métharmatos méz összetétele. Víz - szölőcukor gyümölcse j.kor -, rá pacakor és dextrin -tartatom. «’•V» A nektár a méhben ritkul a sejtben megsú rá s od ik. Vigyázzunk a méz minőségére V. Nekraszov, szovjet méhész e mézről a következőket írta. A méz 7—10 népig érik meg a kaptárben. Hideg, nyirkos időben az érés hosszebb ideig tért. Ha a kipergetett, érett mézbe egy kanalat mártunk és azt lassan forgatjuk, ekkor a méz a kanalat teljesen befedi és nem csurog le róla olyan gyorsan, mint az éretlen' méz. A méz érettségét egy kis üvegpálcával is kipróbálhatjuk. Az érett mézbe elegendő egy kis pálcácskát egyszer-kétszer bedugni. A pálcán egy. sőt két kávéskanálnyi méz is marad. Ha az előbbi kísérletet megismételjük az éretlen mézzel, akkor négyszer, sőt ötször is be kel! merítenünk az üvegpálcát, hogy uayanannyi mézet felszedjen, mint az előbbi esetben. Fontos, hogy biztosíthassuk a méz teljes tisztaságát, ezért pergetés után meg kel! várni, míg a méz leülepedik. Ezt mi meleg helyiségben hajtsuk végre. Ezután a mézet a kolhozban 50—70 kg-os hordókban raktározzuk el. A hordók simára gyalultak és többnyire hárs-, bükk- vagy cédrusfáből készültek. A mézet azután hűvös, minden oldalró! széltől védett helyen raktározzuk el A szellőztetést úgy végezzük el, hogy a raktár ajtaját néhány órára nyitva hagyjuk. A mézzel nem szabad olyan élelmiszereket, vagy anyagokat elhelyezni, amelyek porzanak. Például: lisztet gyapjút, rongyokat stb. Szintén szigorúan óvjuk a mézet olyan anyagoktól, rreiyek bűzlenek, vagy különleges tipikus szagot árasztanak, Ilyenek például az olajok, benzin, bőrárú, orvosságok. hagyme stb. Éretlen mézet nem lehet még rövid időre sem raktározni, azért azonna' el kell fogyasztani, vagy fel kell dolgozni. Sík István, Bratislava. Mikor kezdjük meg az aratást ? A gabonaféléknek négyféle érési állapotát különböztetjük meg: úgymint a tejes- vagy zoldérést, a sárga- vagy viaszérést, a teljes érést és túlérést. Az aratás legmegfelelőbb ideje általában a sárgaérés, kivételt képez a rozs és a sörárpa. A rozsnál a sárga- (viasz)érés és a teljes beérés közötti átmenet a legjobb időszak az aratásra, míg a sörárpánál meg kell várni г teljes beérést. Ha a sörárpát viaszérésben aratjuk, akkor lényegesen csökken a sörárpa minősége, mert megmaradnak a magban a feldolgozásnál nem kívánatos, nem fehérje-nitrogén vegyületek és nagymértékben növekszik albumintartalma is. A Szovjetunióban a takarmányárpát viaszérésben, a sörárpát pedig teljesérésben aratják. Avetyiszján szerint a sörárpa későbbi aratása az albumintartaimat az egész fehérje-nitrogénhez viszonyítva 27 százalékról 17 százalékra csökkentette. A sörárpának teljesérésben történő aratása megkönnyíti a további szárítást a keresztekben, illetve asztagokban. biztosítja a szemek világos színeződését, valamint a sörárpa feldolgozásánál oly fontos egyenletes csírázóképességet. Teljesérésben késedelem nélkül aratni kell, mert a szemveszteségen kívül az árpa az esetleg ilyenkor beálló esőzések hatására még száron is elvesztheti minőségét és színét. A friss aratású árpa, ha túlérésben aratták is, eleinte nem teljes csiraképességű. A csírázóképesség a megfelelő tárolás során gyorsan növekszik. A gabona érési állapotának meghatározásánál nagv hibát követnénk el, ha nem vennénk figyelembe, hogy milyen géppel aratunk. Például, ha kombájn áll rendelkezésünkre — amelyeknek száma örvendetes módon évről-évre szaporodik — akkor teljes érés idején kell aratnunk, hogy ne kelljen sokat gondozni az elraktározott gabonát. A szovjet kombájhisták sokéves tapasztalat alapján rájöttek, hogy a mag minősége és veszteségének százaléka szorosan összefügg a mag érettségével és időtartamával. A szovjet tapasztalatok azt mutatják, hogy a mag 15—16 százalékos nedvességtartalma a legalkalmasabb a kombájnnal történő aratásra, így a mag minősége a legjobb, a szemveszteség a legkisebb és a kombájn a legmagasabb teljesítményt tudja nyújtani. Ez a nedvesség található a szemben teljesérés idején. Ha közönséges önkötöző-aratógéppel vágjuk a gabonát, akkor a helyes aratási időpont az, amikor a szem már nem gyűjt tartalékanyagokat magába. A rozs sárgaérését úgy ismerhetjük fel, ha a magot körmünkön meghajtjuk és az eltörik. A búza teljesérésének ideje akkor van, ha a kalász végén a magok teljesen érettek, míg a kalász közepén viaszérés található. A zab érési idejét úgy állapíthatjuk meg, hogy a kezünkkel gyöngéden megszorítjuk és a kalászból pár szem 1 hullik. A legtöbb fajta zab szalmája a szem beérésekor még zöldes-sárga, л szár könyökei pedig zöldek, ezért szükséges, hogy 2—3 napig rendesen hagyjuk száradni. Ha önkötöző-aratógéppel aratjuk, akkor pedig kévékben hagyjuk száradni. Ha nem alkalmazkodunk ehhez az eljáráshoz, — vagyis nyomban az aratás után keresztekbe rakjuk — akkor ezzel saját magunknak okozunk kárt, mert az ilyen zabkereszt bemelegszik, penészedés következik be mind a szalmánál, mind a szemnél, ráadásul a szemveszteséget ezzel csak fokozzuk. Ha a gabonát marokrakó- vagy önkötöző-aratógéppel vágjuk, kisebb kévéket készítsünk, különösen akkor, ha a gabonának lóhere, vagy lucerna-alávetése van. A kereszteket szép, egyenes sorba rakjuk, hogy minél nagyobb területen elvégezhessük nyomban a tarlóhántást. így megőrizzük a talaj nedvességtartalmát, ugyanakkor elősegítjük a vetendő másodnövény gyors kikelését, s kikelés utáni fejlődését. Akadályozzuk meg a tej savanyodását! Itt a meleg idő, úgyszólván sarkunkban a nyár. Ilyenkor tejüzemeink komoly probléma előtt állanak; meg kell akadályoznak a tej savanyodását Ebben az időszakban éppen a eavanvú tej miatt van a legnagyobb vesztesé gük. A tejsavanyodásnak megakadályozása nagy jelentőséggel bír, mert ezáltal sokezer, süt több millió liter tejet mentünk meg dolgozóink részére. Mezőgazdaságunkban a tejsavanyodús által képződ!) károk nagyok. Ezt bizonyítják a múlt évi tapasztalatok 1« Például a besztercebányai tejüzem zólyomi tejcsarnokában tavaly több. mint fél millió liter tej savanvodott meg. Mindezen károk elkerülése végett tejüzemeinknek gyorsan meg kell tenniük a szükséges óvintézkedéseket hogv az ilyen esetek ez év nyarán újra meg ne ismétlődjenek. A tej. savanyodásának okát azonban nemcsak a tejüzemek gondatlan tejkezelésében kell keresni, hanem a tejtermelés színhelyén: az EFSz-ekben, Állami Gazdaságainkban és egyéni gazdálkodóinknál is. A tejsavanyodás egyik főoka az istállók tisztátalansága, továbbá a feiés alatti tisztasági szabályok megszegése. A tej savanyodását szabad szemmel nem látható, parányi élőlények okozzák, amelyek az istállópiszOkkal, vagy tejmaradékkal, másrészt rosszul mosott tejes edényekből kerülnek a tejbe. Mindezektől tehát óvnunk kell a tejet. Éppen ezért szükséges, hogy fejes közben tiszta legyen az istálló levegője. Ezt úgy érhetjük el, ha "ejés után aljazunk, avagy takarmányozunk, Fejés után pedig a tejet azonnal el kell szállítanunk az istállóból. A tejet a szállításig hűvös, tiszta hűlvén, nyitott kannákban tartsuk. A tejüzemekből küldött tejeskannákat alaposan vizsgáljuk át, hogy nincs-e benne tejmaradék. vagy egyeb szenny. Ahol a távolság miatt nehézségek mutatkoznak a tej gyors elszállításánál, ott a tejüzem éjszakai szállítással könnyítsen a helyzeten. Állatgondozóinknak minden erejükkel arra kell törekedniök, hogv a tejüzem dolgozóival karöltve a legkisebb százalékra csökkentsék a tej megsavanyodását. Így hozzájárulnak dolgozóink több és jobbminőségű tej- es tejtermékkel való ellátásához. Állami Mezőgazdasági Kutatóintézet, Zólyom Pusztítsuk az almamolyt! A Ima termésünk legveszedelmesebb kártevője az almamoly. Tekintettel arra, hogy az állandó és rendszeres védekezés költségei hatalmas összeget jelentenek évente, ezért szüntelenül keresnünk kell azokat a lehetőségeket, amelyek az eddigi védekezési eljárásoknál eredményesebbek, jobbak és olcsóbbak. A lehetőségekhez képest a permetezések számát csökkentsük. Kísérleteink során feltűnt, hogy az „alapfertőzés” nem egyforma a gyümölcsösökben. mert bizonyos fajta fák mindig jobban fertőződnek. Ennek okai előttünk még idáig ismeretlenek. Minden gyümölcsösben meg kell tehát keresni azokat fákat, amelyeket jobban megtámad az almamoly. E fákat jelöljük meg és rendszeresen figyeljük. Amikor azután a védekezés végrehajtására kerül a sor, akkor e kijelölt fákat 7—8. a többit pedig 3—4- ízben permetezzük meg. Ez a módosított védekezés feltétlen az anyag- é* munkaköltségek csökkentését segíti elő. A kéregkaparást, a hemyófogó-öv kihelyezését feltétlenül végezzük el. Ez ugyan nem ad tökéletes védelmet, de jó gyérítést végez a kártevők pusztítása terén. A hernyófogó öveket kéthetenként váltsuk egészen gyümölcsszedésig. A lecserélt öveket égessük el. Ha a molyfogó öveket leveszzük és a bennük talált bábokat, hernyókat erősebb tövei átszúrjuk úgy, hogy azok elpusztuljanak, — ez a módszer anyagmegtakarítással jár, mert ezen hernyófogó öveket újra elhelyezhetiük a fákon 1—2 hétre. Pósa Gyula, Ostrava-Radvance
