Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-06-20 / 25. szám
1954 június 20. ftaOBd Földműves 7 Csehszlovákia Kommunish* Pártja X. kongresszusa Viliam Široký elvtárs beszámolójából a CsKP X. kongresszusán (Folytatás a 6. oldalról) állami gazdaságokra és az EFSz-ekre vonatkozik. Ha nem fordítunk nagyobb gondot a talajra, nem javítjuk meg összetételét, úgy nem vehetjük megfelelő hasznát a műtrágyáknak és az agrotechnikai intézkedések, nek sem. A talaj termőképességének és egyben a takarmánytermesztés fokozásának szem. pontjából igen fontos, hogy helyesen alkalmazzuk és viszonyaikra alkalmazzuk a füves vetésforgó rendszerét, a szovjet agrotechnika legújabb eredményei alapján. Továbbá sokkal nagyobb gondot kell for ditanunk a műtrágyák helyes adagolására, tekintetbe véve a talaj összetételét, az előző terményeket, valamint a csapadék mennyiségét. Ebből a szempontból a földművelésügyi minisztériumnak és a mezőgazdasági kutatóintézeteknek sokkal hathatósabb segítsé. get kell nyujtaniok parasztjainknak, szövetkezeteinknek és állami gazdaságainknak Az állattenyésztésben nem goudolunk a szarvasmarhaállomány nagyobbmérvü gyarapítására. Arról van szó azonban, hogy kibövitsük a takarmányalapot és a Kibővített cakarmányalapon lényegesen megjavítsuk az állattenyésztés minőségét és ezzel fokozzuk az állatállomány hasznosságát. A takarmányalap kibővítésével a takarmánygabona és takarmánynövények hektárhozamainak fokozása mellett nagy lehetőségek rejlenek a rétek és legelők jobb gondo. zásában, hisz ezek hozama mindez ideig tűrhetetlenül alacsony, továbbá a széna, a szalma gondos betakarításában, a másodnövények és silótakarmányok termesztésében, a takarmányveszteségek ellen folytatott hathatósabb harcban. Ezen a téren a mezőgazdasági szervektől már az idén hatásos és erélyes intézkedéseket várunk. Az állattenyésztés színvonalának emelésében döntő szerepet játszik majd az, hogyan fogunk gazdálkodni a takarmányokkal. A takarmányhiány és a rossz takarmánygaz. dálkodás következtében sokhelyütt nem alkalmazhatták a haladó takarmányozási módszert. A takarmányok rendszertelen szállítása következtében az etetőket nem tehettük teljes mértékben érdekeltekké a hasznosság magas mutatószámának elérésében, a takarmányokat nem használhattuk ki észszerűen és túlságosan nagy volt a fogyasztás. Különösen súlyos hibákat tapasztalhatunk ezen a téren a szocialista szektorban, az állami gazdaságokban és az egységes földművesszövetkezetekben. Arra kell törekednünk, hogy az állami gazdaságok és egységes földmüvesszövetkezetek gondoskodjanak saját takarmányalapjukról, megfelelő tártaié, kokkal és hogy a hizlalás különleges feladataira központi alapokból juttassanak takarmányokat. mégpedig zavartalanul, megfelelő összetételben így kell biztosítanunk, hogy a közös tenyészetekben és hizlaldákban ér. vényesitsék az etetés haladó módszereit és hogy az etetőket, fejőket és állatgondozókat teljes mértékben érdekeltekké tegyük az elért eredményekben. Állattenyésztésünk további komoly fogyatékossága. mégpedig elsősorban a szocialista szektorban, a fiatal állatok elhullása. A borjak és malacok elhullásának nagy arányszáma különösen Szlovákiában komolyan gátolja az állattenyésztés fellendülését. A mezögaz. dasági szervek, az állami gazdaságok dolgozói és a szövetkezeti tagok tekintsék egyik legkomolyabb feladatuknak hogy végetvessenek ennek az állapotnak és minden állatfaj, tában biztosítsák a tervbevett szaporulatot. Nagy jelentőséget kell tulajdonítanunk annak a feladatnak, hogy megszervezzük a sertéshizlalók, fejők és marhagondozók ok. tatását és öntudatos harcosokká neveljük őket az állattállomány nagy hasznosságának biztosításáért. A felszabadulás óta jelentősen csökkent a termőföld nagysága. Ez azt bizonyítja, hogy nem fordítottunk elég gondot a földre, amely a mezőgazdasági termelés alapvető termelő, eszköze. Könnyelműen tűrték, hogy parlagon hagyják, nem művelik meg a termőföldet és ennek az az eredménye, hogy évről, évre csökkent a szántók és termőföldek terjedelme és nagy területek ugaron maradtak. Ezért alapvetően meg kell változnia magatartásunknak a termőföldet illetően. A nép élelmezésének biztosítása megköveteli, hogy minden hektár földet megműveljünk, ugyan, akkor azonban be kell tartanunk a kormány határozatát a mezőgazdasági termelésről és begyűjtésről különösen a beadási kedvezmények tekintetében. Az a feladat. hogy 1957-ig a megművelt földterületet legalább 200 ezer hektárral nagyobbit. suk. Lényegesen meg kell javítanunk a rétek és legelők kihasználását azáltal, hogy rendesen gondozzuk őket és állandóan gondot fordítunk hozamaik növelésére. Az a feladat, hogy ily nagy területet tér. mövé tegyünk, csak akkor teljesíthető sikerrel, ha a nemzeti bizottságok gondosan osztályozzák a földet, ha biztosítják a traktorral való megművelést és gondoskodnak a föld gazdájáról is. Már a tavaszi munkák idején megállapíthattuk az első sikereket, amelyek az eddig megmüveletlen, parlagon heverő föld termövétételében mutatkoztak, különösen a pilzeni kerületben. De ezek a szórványos eredmények távolról sem elégíthetnek ki bennünket. Ez évben még tíz és tízezer hektárt kell előkészíteni a vetés alá. A legrövidebb időn belül példás rendet kell teremtenünk a nyilvántartásban, hogy a jövőben ne következhessek be a termőterület indokolatlan összezsugorodása. Ne legyen olyan helyi nemzeti bizottság, amelynek ne volna pontos áttekintése a szántó- és termőföldekről, valamint az egyes növények vetésterületéről. A eddiginél sokkal nagyobb figyelmet kell fordítani a talajjavító munkálatokra, vala. mint a föld újból termövétételére. Ezért biztosítani kell a talajjavító munkálatok rendes és ésszerű megszervezését, mégpedig mind az állami terv, mind az EFSz-ek feladatainak keretében, hogy e munkálatokat minél célszerűbben, kis költséggel és a legnagyobb eredménnyel hajthassanak végre. A szántók kiszélesítésére irányuló igyekezet nem kisebbítheti a megművelt földre fordított gondot. Közismert tény, hogy a föld terület egy része, amelyet megmüveltként tartanak nyilván, de amelynek nics állandó gazdája, a gondatlan munka következtében csak jelentéktelen termést hoz. Meg kell ol. dánunk mind a két feladatot: maximálisan fokozni a megművelt földek hektárhozamait és ugyanakkor biztosítani az ugaron heverő földek minél gondosabb megművelését. 1954—1957-ben a mezőgazdaság részére 320.000 munkaerőt kell szerezni, elsősorban az ifjúság soraiból. Meg kell teremteni e feladat teljesítésének minden előfeltételét. Szem előtt kell tartanunk, hogy az ifjúság azért hagyta el a falut, mert egyrészt ipari munkára toborozták, másrészt azonban a fiatalok önként is elköltöztek a falvakból, mert ifjúságunk jelentékeny része tévesen és helytelenül a mezőgazdasági munkát kisebb értékűnek tekintette, és a rossz munkaterme, lékenység következtében a rosszul gazdálkodó EFSz-ekben a jövedelmek is alacsonyak voltak. Ha munkaerőket akarunk biztosítani mezőgazdaságunk számára és a fiatalokat meg akarjuk tartani a falun, úgy egyben gondoskodnunk kell arról is. hogy a mezőgazdaságban a munka vonzó legyen, hogy különösen az állami gazdaságokban és a gépállomásokon megfelelő szociális feltételeket teremtsünk és biztosítsuk a gazdag kul. turális élet előfeltételeit. A kapitalizmus ideién egyre jobban elmélyült az ellentét a Város és falu kozott. A szocialista rend égjük jellemző vonása, hogy fokozatosan megszünteti a város és a falu közötti lényeges különbséget. Ideje már. hogy végetvessünk a falusi életről és a mezőgazdasági munkáról táplált nelytelen elképzeléseknek. Ez nemcsak agitáció Kér. dése, ez gyakorlati kérdés is. Arrói van szó, hogy ifjúságunk saját tapasztalatai alapján meggyőződjék arról hogy a mezőgazdaságban is megtalálja a jómód és a kultúrált élet minden feltételét. Kívánatos, hogy a mezőgazdasági termelésbe. az EF’Sz ekbe. Különösen az olyan szövetkezetekbe, ahol ma érezhető a munkaerőhiány. visszatéi ívnek azok a dolgozók, akik az üzemekben vállaltak munkát, különösen akkor, ha még mindig falun laknak Mezőgazdasági termelésűn« szempontjából fontos tartalékot jelentenek az asszonyok, akik sok EFSz-ben igen aktivan dolgoznak és sikeresen segítenek a termelés fokozá sában és gazdaságosabbá tételében. A? aszszonyok helyzetében falun is nagy fordulat ál! be annak következtében, hogy a mezőgazdaság fejlődése a szövetkezeti formák felé az egyidejű gépesítéssel együtt megszabadítja őket az eddigi robottól és megkönnyíti nehéz munkájukat. EFSz-eink és egész népgazdaságunk szempontjából azonban nagy kár lenne, ha asszonyaink nem kapcsolódnának be teljes mértékben a szövetkezetek munkájába. Különösen fontos, hogy biztosítsuk a határvidékek betelepítéséhez és az egés^ ottani föld megműveléséhez szükséges munkaerőket. Egyes elvtársak a határvidéken ezzel szemben azzal érvelnek, hogy a munkaerőhiány következtében nem lesznek képesek eredményesen megművelni minden parlagon heverő földet Ezért bizonyos fenntartással fogadják e feladatot Bizonyos, hogy .munkaerők nélkül nem biztosítható az egész termőterület intenzív megművelése, sőt a termőterület kibővítése Éppen ezért most arról van szó. hogy a határvidéki telepítés számára olyan dolgozókat nyerjünk meg. akik lelkesen és szeretettel művelik majd a földet, tekintet nélkül a kezdeti nehézségekre. A ha'ái vidéken működő elvtársaktól függ majd, hogy a párt és a kormány segítségével megteremtsék e dolgozók megnyerésének és megtartásé nak minden szervezési, anyagi, valamint társadalmi és kulturális előföltételét. Elsőrendű hazafias feladat ez. Ha mindnyájan megértjük a határvidék betelepítésének gazdasági és politikai íelentőségét és fontosságát. ha széleskörű hazafias mozgalmat indítunk e feladat teljesítése érdekében, úgy nem lehet kétség afelől, hogy határvidékünket sikeresen betelepítjük és e területeken is biztosítjuk a gazdasági és kulturális élet nagyszerű fellendülését. A munkásosztály öntudatos tagjaihoz, a kis- és középparasztokhoz, öntudatos ég derék fiatalságunkhoz fordulunk és elsősorban a kommunistákat hívjuk fel. kapcsolódjanak be ebbe a nagyfontosságú akcióba. Sürgősen orvosolni kell a hibákat és a jelenlegi áldatlan viszonyokat a szakképzett káderek tekintetében is. Nagyon is érezzük az agronómusok, zootachnikusok és állatorvosok hiányát. A legkevesebb belőlük ott van, ahol a legnagyobb szükség volna rájuk: a falusi munkában, az EFSzekben és az állami gazdaságokban. Még kedvezőtlenebb a helyzet a főiskolai képzettségű káderek tekintetében A földművelésügyi minisztérium nem folytatott rendszeres, átgondolt káderpolitikát és nem biztosította a szakképzett káderek nevelését. Emellett mindnyájunknak világosan kel! látnunk, hogy e káderek nélkül nem oldhatjuk meg a mezőgazdaságban előttünk álló feladatokat, amelyek szorosan összefüggnek a haladó agrotechnikai és zootechnikai elvek széleskörű alkalmazásával. Nem várhatunk addig, amíg a szak- és főiskolák felnevelik a szükséges számú szakembereket. Ezért messzemenő akciót kell indítanunk. hogy a szakembereket a népgazdaság más ágazataiból a mezőgazdaságba helyezzük át. Elvárjuk, hogy a párt felhívása teljesen helyeslésre talál mindazoknál, akik szaktudásukkal ma hozzájárulhatnak a legfontosabb feladat teljesítéséhez, a mezőgazdasági termelés fellendítéséhez. A szakemberek áthelyezésének gyors és eredményes lebonyolítása nagy követelményeket támaszt a földművelésügyi minisztérium és a nemzeti bizottságok szervező munkáiával szemben Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy a jövő évi terméseredményekről az idén ősszel kell már döntenünk Ezért e feladatot minél gyorsabban és cselekvőképesen kell megoldani Elvárjuk hogy a többi minisztéi ium. amelyeknek a megfejelő szakembereket rendelkezésre kell bocsátaniok. minden szempontból a mezőgazdasás kezére iár majd. A mezőgazdasági termelés további fejlődésében döntő szerepe jut a gép és traktorállomásoknak A gépállomások fontos eszköz a munkásosztály kezében, amely segíti a parasztságot, hogy áttérjen a mezőgazdasági termelés fejlettebb, szocialista formáira é' gyarapítsa műszaki színvonalát Alapvető feladatuk minden szempontból biztosítani valamennyi terménv hozamát az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdaságrkhan. Gép- és traktörállomásaink alapvető fogyatékossága. hogy még mindig nem rendelkeznek a szükséges,gépi felszerelésekkel, elsősorban munkagépekkel és az állattenyésztés gépesítését szolgáló berendezésekkel. Ezért az irányelvek azzal számolnak, hogy a traktorok számát s duplájára emeljük. a hernyótalpas traktorokét három és félszeresére, a gabonakombájnok számát a hatszorosára, a répa kom báj nőkét húszszorosára és a lenkombájnoként hatszorosára növeljük. Lényegesen kiszélesítjük a gépesített munkák méretét nemcsak a gabonatermesztésnél. hanem a hüvelyesek sorközi kapálásánál, a cukorrépa és a burgonya kiszántásánál, valamint az állattenyésztésben is. A. gépállomások fontos feladata, hogy ki. használják ezeket a gépeket és biztosítsák a mezőgazdasági munkák messzemenő gépesítését. Ahhoz azonban, hogy a gépállomások eleget tegyenek e feladatuknak, lényegesen meg kell javitaniok munkájukat. A gépállomások munkájában tapasztalható fogyatékosságok egyik fö oka az, hogy nem rendelkeznek megfelelő szakképzett káder, rel. Emellett a gépállomások magasabbfokú technikája föltételezi nemcsak azt, hogy tökéletesebb gépekkel szereljék fel az állomásokat, hanem hogy szakképzett szervezö- és agronómuská dereket is kapjanak. Véget kell vetni a traktorosok ide-oda vándorlásának is és a gépállomások számára állandó szakképzett kádereket kell biztosítani. Ezért a rövid ideig tartó tanfolyamok helyett ki kell építeni -a gépkezelők nevelését szolgáló tanintézetek kiterjedt hálózatát A gépállomá soknak olyan traktorosokra van szükségük akik nemcsak a traktorok, kombájnok és egyéb gépek vezetéséhez értenek, hanem ahhoz is, hogy megfelelően karbantartsák a gépeket, és elvégezzék a kisebb javításokat is. 1955-ig a gépállomások számára 300 főiskolai végzettségű agronómust. 140 gépészmérnököt, 3100 felsőbb és alsóbb szakiskolai képzettségű agronómust és 650 mérnökiműszaki dolgozót kell megnyerni. Ezenkívül a gépállomások számára 1957-ig további 27 ezer dolgozót kell megnyerni az iparból és a népgazdaság többi ágazatából. Ezzel hathatós segítséget nyújtunk mezőgazdaságunknak. Elvárjuk, hogy üzemeink dolgozói, műszaki értelmiségünk a maguk kebeléből a gépállomásokon végzendő felelősségteljes munkára a legjobb és legfejlettebb dolgozókat küldik majd. akik biztosítják, hogy a gépállomások becsületesen teljesítsék a mezőgazdasági termelésben reájuk háruló feladatokat. A gépállomásoknak különös figyelmet kell fordítaniok a gépjavítások és a karbantartás megszervezésére. Példás rendet kell teremteni a pótalkatrészek tekintetében és teljes mértékben biztosítani kell gyártásukat. Gépállomásaink fö feladata jelenleg az, bogy biztosítsák a föld rendes megművelését és ezzel lényegesen hozzájáruljanak valamennyi mezőgazdasági termény hozamának növeléséhez. Ezért meg kell javítani a gépállomások agronómus-szolgálatát és felelőssé kell tenni minden agronómiái intézkedés végrehajtásáért. 1955 folyamán valamennyi gépállomáson állandó szolgálatot kell létesíteni az istállógépek felszerelésére és karbantartására. Ott, ahol nem biztosították a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok számára a kovácsmunkát, kovácsmühelye. két kell létesíteni a munkagépek karbantartására. valamint a kovács és patkolókovácsmunkák elvégzésére. Elő kell készíteni a gépállomásokat arra is, hogy belátható időn belül felelősséget vállalhassanak az egységes földmüvesszövetkezetek közös állatállományának gondozásáért és hasznosságának fokozásáért. Tekintettel a gépállomások döntő jelentőségére a mezőgazdasági termelés további tokozásában, a gépipari minisztériumtól meg kell követelni, hogy a gépek szállításait kivétel nélkül az előírt határidőre és az előírt minőségben hajtsa végre. Megfelelő figyelmet kell fordítani a mezőgazdasági gépek tőkéiétesitésére is és ezzel kapcsolatban számba kell venni elsősorban azokat a munkákat, amelyek a legtöbb emberi fáradságot és robotot igénj'lik. Elsősorban arról van szó, hogy messzemenően gépesítsék a kapásnövények megművelését és az állattenyésztésben a különböző munkafolyamatokat. A mezőgazdasági termelés feladatainak biztosítására a mezőgazdasági szerveknek jelentős beruházási eszközöket bocsátunk rendelkezésére. A mezőgazdasági szervek előtt az a feladat áll, hogy a beruházási tevékenységben tapasztalható nagy hiányosságokat minél előbb megszüntessék és biztosítsák a beruházási eszközök kihasználását a mezőgazdaság szükségleteit szolgáló üzemi épületek, szociális és kulturális berendezések, valamint lakások építésére. Mindenekelőtt biztosítanunk kell, hogy az egyes épületfajtákra célszerű és olcsó típusterveket dolgozzunk ki, melyek lehetőséget nyújtanál? arra, hogy minél nagyobb mértékben kihasználjuk a helyi forrásokból nyert építőanyagokat és lehetővé teszik az állattenyésztés munkafolyamatainak gépesítését. Nagy figyelmet kell fordítani az épületek elhelyezésére, hogy célszerűen megoldjuk faluépítésünk feladatait is. A beruházási építkezés feladatainak teljesítése fontos előfeltétele a határvidék betelepítésének, valamint annak, hogy szakembereket és munkaerőket nyerjünk meg a me. zögazdaság számára, az állattenyésztés fejlesztésére. Ugyancsak nagy feladatok hárulnak a mezőgazdasági kutatómunkára is. Egységes földmüvesszövetkezeteink és állami gazdasá. gaink mindezideig csak kevés hasznát veszik a kutatóintézetek segítségének. Nem törekszünk eléggé az elért eredmények általános elterjesztésére, nem fordítunk elég gondot az egyes vidékek természetadta viszonyainak megfelelő növényfajták meghonosítására, nem visszük át eléggé a gj'akorlatba a növényi kártevők és állati kórokozók elleni harc hatásos módszereit. A propagációs és kutatóügyi főosztály sem teljesíti fontos feladatát. Ezért sok esetben a kutatómunka még elszigetelt a gyakorlattól. Legfőbb ideje, hogy végetvessünk ennek az elszigeteltségnek. Kutatóállomásaink йогов együttműködése a gyakorlati munkában fontos tényező lehet és lesz is mezőgazdasági termelésünk további fejlesztésében. A begyűjtési normák és begyűjtési árak szabályozásával a múlt évben, továbbá az áL lami felvásárlás számára megállapított magasabb árakkal és egyéb intézkedésekkel, nevezetesen a parasztok feleslegének szabad piacrahozatalával emeltük a szövetkezetek és egyénileg gazdálkodó parasztok anyagi érdekeltségét a termelés fokozásában. Mine’ (Folytatás a 8. oldalon.)
