Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-05-23 / 21. szám

1954 május 23. S'öMmflvH s ÚJ KÖNYVEK 1ápotockj Antonín: Régi módon nem élhetünk tovább. Václev Ctpro a könyv előszavában Így jellemzi a szerzőt: „Teetestől-lel­­kpstő! fői radaimár. beeeiilmes jellemű é, erős ekoratú ember, aki e munkás­­muzgalommel nőtt fel”. Г eknek а leezA kne’ összefoglalt Y dásái a nép osztatlan lelkesedéssel f adja már csak azért is, mert élők idősze:üek s mive! n. ..innivalójuk nemcsak a do zó népnek, de az egész nemzetnek sző1 Ezek a beszédek a forradalom utáni élet, a tetterós mun­ka és az országépftő törekvések képét rögzítik le s íav ez eljövendő nemze­dékek száméra Ind bi anyai érté­kes dokumentumai lesznek. Bábi Tibori Ez a te népt i. Nem mindennapi könyv, nem eqysze­­rü verseskötet kerti' B'bi Tibor „Ez a te néped” című vereo„könwével az Íveső kezébe E a <öt több és két­­ségkívü’ feltűnést keltő. Bébi Tibor ne­vére nem elég felfigyelnünk, nevét jól jegyezzük meg. mert a fiatal szlová­kiai magvfcr költő meq!' 5 és merész mondanivalóval jelentkezik Nem fél versbe fog! oi azt, amit mások leg­följebb elgondolni mernek. Versei rö­videk, tömörek és me. győzőek. Ta­karékoskodik a szóval. E- nem adott­ság nála. hanem kér apv belső hart' eredménye, tudatosság. Bármely ver­sé vesszük is. ’’’nd személyes élmény alapján íródott, olyan icialista szív­vé' emel; ek pártossága az őszintén A bretislevai közüzemek üzemi igaz­gatóságának magyar együttese május 8-án szombaton mutatta Ve Ghýmesen Csíki Gerg ly, az első i aaüste magyar színműíró, nagysikerű darabját: „AZ ingyenéiőket", zsúfolt ház él ott Ez volt a színmű 24-ik előadása, s így a mű­kedvelő együttes most a huszonötödik, jubiláris előadás felé közeledik, amely­nek keretében ismét Bretislevában lép­nek fel. ahol a darabot eddig három­­szór is bemutatták, nagy siker kísére­tében. — Játszottunk Pozsonyban, Érsek­újváron és Nyitrán — mondta Lőrinc János, e darab rendezője és egyik fő­szereplője, — de „nnak örülünk a leg­jobban, hogy mi vittük ki először ezt a művet a magyar falura Nemcsak Ghýmesen mutattuk be. de Főréven, Püspökin. Veréknyén, Vásárűföti és Apáceszakállason is. Csallóközben szin­tén elkérünk volt. Veréknyén annyian jöttek el az előadásra, hogy ném volt elég szék, ám a nézők hazamentek, on­nan hoztak székeket és foy nézték vé­gig az előadást. A magya- falu -rdeklödése a darab Iránt érthető. Csiky lerántotta a lep­let j főváros (és általában a város) burzsoa társadalmának figuráiról és leírt igazság feltétlen erejében, a szo­cialista realizrm.s szellemében nyil­vánul meg. A csehszlovákiai Magyar I- /v,,! dó szerkesztősé e nagy sze­retettel készítette elő Bábi Tibor eme első költéflén*',:!,trtf Tolsztoj Alexej Emigránsok. A Magyar Könyvbarátok Körének legújabb tegkönyve Alexej Tolsztoj „Emiriránsok” ( nü regényé, amely Párizsban játszódik, a Nagy Októbert E'/rredslnm elől meneki. • emigránsok, pénzemberek, politik”sok és tntrikusok körében. Rendkívül érdekfeszítő és -zínes események keretében mutatja be az író azokat a bűné cselszövése­ket. amelyeknek központja Párizs volt ugyan, de kihatás út az egész világon érezni lehetett. A regéríy eseményei* nek hátterében Ott vibrál a fasoros bulvárok, a dolgozó, szerető, nevető, kínlódó, politi.. '6 viIágv5rosnak. Fran­ciaország fővárosának varázslatos lég­köre, ame'vnek vendégszeretetével az emigránsok visszaélnek. A cél akkor is - akár csak ma, a Szovjetunó meg­semmisítése. Ezek az erőfeszüé 'k csú­fosan Csődöt mondotta' Ami meg* meredt, a reakció romlottsága, sötét, felelőtlen rosszind latú áná'áse és el­kerülhetetlen történelmi bukása. Alexej Tolsztoj 1945. február 23-án ! К meg, alkotóerejének teljes virá­gában. Méltán '"ta róla akkoriban « szovjet sajtó, hogy Maxim Gorkij el­vesztése utár Alexej Tolsztoj halál* volt a leasúlviKabb csapás, amely a szovjet iroaelmat e. annak erkölcséiről, az úri külső mö­­qöt, met bújt esa’ó’ rő! uzsorásokról éa lelketlen üzérekről, akiket a fel­szabadulás egyez« és mindekorra el­söpört, hopv helvet ádjon annak a vá­rosnak. те'-'пек dolgozói a falu dolgo­zóival együtt közösen építik a szo­cializmust. Megtudtuk, hogy . lelkes, műked­velő gárda, mely önz4iehül járja a magyar falvakat IS, 1962-ben alakult, ť néhány tagját ä vette a Falu-szín­ház. Első darabjukkal a „Liliomfí“-ve mégelőzté e falu-színház nagy sike­rét. Mos; a „Divá B "-t. Božena Nemcovž darabját tanulják be, me­lyet az együttes rendezője Lőrinc Já­nos fordított ma ivarra, s viszik ki ugyancsak ь magyar falura. Az együt­tesben sok régi rutinos műkedvelő dol­gozik. A ahýmesi előadáson kitűntek sikerült alakításukkal Grünner Erzsi. Huber Mariska. Réti M-rika, Varga Gi­zella, Bódi Emma, és Dérzsy Sarolta. A férfiak közül Pados Férkő. a vidéki juh-kereskedő sze>- pébei Huber Lász­ló, továbbá Lőrinc Ján js, Varga Lász­ló Klimach Nándor, Varga Liezlő, Ko­vács Dezső Tóth Gyula és a többiek Már ..nvölgyi László Nvitra. Smeiana, a nagy zenekölto j Röviddel azután, nogy 1848. március t napjaiban Pest-Buda népe Petőfi „Nem- | zeti daľ’-éval köszöntötte a kivívott 1 szabadságot, a HabsbUt . -birodalom más ' „örökös »■ urmánveib. *” is fellángolt - a forradalom tüze. Az ósi cseh város. Prága népe júniusban kelt fel a zsar­nokság ellen. S a szabadságharc egyik | leglelkesebb, legtevékenyebb tágja Bed­­rich Smetans. a cseh nép későbbi nagy zerieköltője volt. S 1848. nem futó epizód Smetane életében, A hazafiasság, a humanizmus és a szabadság nagyszerű eszménye; - világítják be egész életét és sokoldalú alkötőmunkásságát 1824-ben született Litomyšlben. egy kis cseh városkában. Innen hozta magával a népdal szere­­tetét e azt a gazdag, szinte korláttalan ' fantáziát, amellyel beszámyaltá nem­zete dicső múltját. A forradélom bu­­kása Után külföldön bolyong, de a tá­voli szülőföld képe sohasem fakul meg lelkében. Az „Emlékezés Csehországra" ,, című Zongoradarabok, e „ITI Richárd" a „Wallenstein tábora” és a „H«ko-> , Král” című szimfonikus költemények ékes tanúbizonyságai hűséges hazafiúi érzéseinek, öt év után hazatér, s ma­gával hozza Liszt Ferenc útmutatását­­„A szimfőnikus költemény hatalmas eszköz a határozott eszmei tartalom ki­fejezésére” a művészi realizmus meg­valósítására. Hozzálát a cseh zenei é­­let újjászervezéséhez, közben fáradha­tatlanul komponál, zongorázik, vezé­nyel, tanít és kritikai munkásságot folytat. 1864. és 71. között bontakozik ki a maga teljességében alkotömüvé­­szete, ebben az időben írja a „Bran­denburgiak Csehországban”, az „Eladott , menyasszony”, a „Dalibor” és a „Li­­buše" című operáit. Közülük az „Ela­dott menyasszony” sziporkázó dép hu­mora, bensőséges lírája, kecses melö­­d-'ái és csapongó ritmusai az egész vi­lágot meghódították. A „Dalibor” és a „Libusa” (az títóbi különösen az elnyo­mók ellen hercbahívő huszita dallamai- | val) a cseh nép szabadságvágyának legszebb tükröződései. 1874. októberében Smetanáve! meg­ismétlődik Beethoven muzsikustragé­­diája: megsüketül. De kemény lélekkel viseli a sorscsapást. Talán legkedvesebb költőjének, Karel Erbenhek sorai zsongtak lelkében: „Szülőföldem. Cso­dálatos erődet mondáink hirdetik!”... s megszületik a „Hazám" című hétré- 1 szes szimfonikus költemény. Széles ' ecsptvonásű, gondosan kidolgozott ze­neképp sorozata ez, amelyben a régi " dicsőség, a hegyek közt hömpölygá - Moldva, a partján épült „Arány Prága”. ; Sárka. a cseh mondavilág nőalakja és a huszita harcok emlékei kapnak fog- 1 lalatot. A derűs, népi hangulatú cseh táncok, a finomveretű vonósnégyesek s a líra: zongoradarabok Zeneköltője 1884 ja­nuárjában új partitúralapot tesz maga elé. A jobbsarkábe felírja: „Utolsó ol­dal" ... A kottapapír valóben ez utol- | só oldal volt, a papirosra nem kerültek f hangjegyek. Smetane 1884. május 12- | én — most 70 éve meghalt. • ..... „Az itigyenélők“ sikere falun VÉSZI ENDRE: /*Q jövendő barackfái Sorakoznak karcsún, mint a kisleányok most ültetett őszibarack-csemeték, barna-vöriis színben reszket koronájuk, felettük a koratavasz- kék az ég. Gőzölög a rögök szürke-barna hamva, hajladoznak a vesszők a szél alstt, vált a délutánnak hideg tört arany ja, lila fénybe olvadnak a sugarak. Cipőmet a zsíros, kövér sár tetőzi, a jövendő hararFochan járok én, kicsi vesszők — ám a képzelet is győzi, lomhos gvümölrsliget oyüíik énkörém. Reszkető zöld fészekben barackok képe, barackoknak szép poQáosá mosolva, gödrHfsl é'b annyi tavasz" kelvke, méhe, gyűjti őket álmaimnak kosara. Izmos fákat látok, szedő-lányok karját, szoknyájukat combig gyűri fel a nyár, s mint a nap. ők kemény testük színaranyját Sugározzák — megannyi lány — napsugár! Kél a szellő s kemény mellük pihegése zünimöget, mint méhek zizzenő hada. ószibarackligeteknek álomképe, kísérjétek zúgástokkal csak haza! Kétoldalt kísérnek jövőnk barackfái, akik most még csemetényi csecsemők, három-négv év. jövőnk növekvő csodái, Illatozzák az életet, az időt. Márciusvég, kabát kéne? Félre kabát! . Fent a kotlós — nap-anyácska lépeget. Él a tavaez, megújítja mindig magát, s hangol számon barack-ízü éneket. Jtt a favasz ' Itt a tavasz, itt van újra. Traktoroslány vígin mondja: Harcra a jobb termésért a boldogabb jövőért! Traktor dübörög odakint, Itt a tavasz újra itt. Hív a zöidelő határ, a tavaszi arány napsugár! К zdődik a szorgos munka, a határban nő a búza, cukorrépa, kukorica, mindannyiunk közös haszna. Harcra hát a jobb termésért, a mi boldogabb jövőnltért. Harcra a dús olaszokért! Egész világ békéjéért! Szőcs Izabella Deáki néni is gondolkozik Karácsékról egyetmást tudnunk kell. Karács mérnök egy üzemben, a feleségét Margitnak hívják és tíz esz­tendővel ezelőtt kötöttek házasságot Az asszony szülei akkoi nem akartak a házasságba beleegyezni, mert gazda­gok voltak és csak gazdag, vagy leg­alább is naqykeresetfí férfihoz aktír­ták nőül adni a lányukat Margit a szülei jóváhagyása nélkül ment fele­ségül Karácshoz, Karács már negyven­öt előtt résztvett a földalatti kom* munista mozgalomban, a felesége negyvenötben, a felszabadulás után lé pett be a kommunista pártba. Az asz­­szony igyekezett alkalmazkodni a tér• jéhez. amennyire csak tudott. 9zs­­tnináriumra járt. szorgalmasan tanult méavedig nemcsak a férje kedvéért, hanem őszinte érdeklődéssel. Azután beiratkozott az egyetemre, művészet­történeti szakra Valójában az asszony is egész nap do'nozott. tehát háztartási alkalmazot­tat kellett tartaniok, körülbelül négy ér óta A háztartási alkalmazottal sok bah к volt. mindig mással és mással mett gyakran keltett változtatni őket „Jaj. sphogu sem tudok boldogulni ezekkel a lányokkal" — panaszkodott r'Aha Karácsáé. 1eginkább az anyjának, lén vénák nevezve még a hatvanéves özvmyasszonvt is. akivel mint bejáró­­n'T’-el próbálkozott. Ingyen, az egyik alkalmazottja nem tudott, vagy nem akart dolgozni, a másik hirtelen meg­betegedett és kórházba került. Volt olvan is. aki — erről beszélni sem jó. — lopott Egy taabaszakadt negy­venéves öreglánv aki éppen a heten után következett naponként járt a templomba és onnan lövet mindig találkozott valami férfirokonával. két­szer soha ugyanazzal. ezek az állítóla­gos rokonok az éjszakát gyakran V1 töltötték Karácsék személyzeti szoba iában és hajnalban nem éppen zaj nélkül sőt oh/lfOr-olykor rút károni­­kodássgi tévoztak Mit tegyek mit tegyek, óh? — sóhajtozott egy ilyen NAGY LAJOS: Erzsi zajos rokon távozása után Karácsaié, de csak tehetetlenül magában, tehát nem a anyjának, aki akkor már gyakran látogatott el KarácSekhoz, de még férjének sem. aki mint jó alvó. semmit sem hallott a hajnali zajokból Ezeknek a szüntelen bajoknak azon­ban egyszer végük leit, Szerencsés véletlen következtében. Karács barát­ját, Döményt. kinevezték egy üdülő vezetőjének és Döményék Erzsi nénit a háztartásuk vezetőjét nem vihették magukkal. DŐményné szaladt Kgrács­­ékhoz: — Találtál már alkalmas lányt, Margit? Karácséknál éppen súlyos volt a helyzet, csaknem megoldhatatlannak látszott: — Nem, felelte Karácsné. — Tudod annyi kínos tapasztalat után ha csak ■ánézek a jelentkezőkre, már iszonyö­­dnk tőlük. Mert ami nálam folyt éve­ken át. az.. . Dömémmé közbevágott­— Jó, jó Már tudom. Nincs segít séged Hát lesz! És tudod, hogy mi­lyen? A háztartási alkalmazottak gyöngye. Istvánt elhelyezték Hegy főre. Erzsi nénit sajnos oda nem vi­hetjük magunkkal. Az üzem teljes létszámmal működik és ha Erzsi né­nit be akarnánk erőszakolni, valakit onnan él kell bocsátani Hát István nem kezdheti így a működését, ugye bár. Karácsné csaknem felsikóltöit örö­mében: — Erzsi nénit átengeded nekem ’ — és cSaknem sírva borult a barát­nője nyakába Mén bes-élamnek Erzsi néniről b' arról hogyan kell ,.p/p hánni — Csak nem barátkozni vele, -intette Karácsnét a barátnője. - Búcsúzáskor azonban ezt mondta De ha egyszer esetleg visszaköltöz­tünk Pestre, akkor Erzsi néni isméi az enyém lesz! Erzsi néni csendes, hallgatag nő volt. Középtermetűnél valamivel ala­csonyabb, öregedő, de még jókorban levő. Kitünően főzött, belépésétől kezdve KarácSék lakása ragyogott a tisztaságtól. Karács tréfásan panasz­kodott is a feleségének: — Én egy kicsit szeretem a rendet­lenséget. És ezt most már sohasem látom. * * * Erzsi néni takarékoskodott minden fillérrel. Elszámolt esténként a kiadá­sokról. A KÖZÉRT-ből. piacról cédu­lákat hozott hol mennyit fizetett Karácsné el volt tőle ragadtatva, any­agira, hoqy szinte gyanakodott rá. Az anyja tanácsára néhány csalétket ra­kott eléje és buktatót, de hiába. Er­zsi néni nem követett el semmi becs­telenséget. Karácsné így ábrándozott néha róla- ,,Mi lesz az ilyen szegény nőből ha megöregszik?” Aztán meg­nyugtatta magát elméleti alapon: A akkorára már biztosított lesz minden­kinek az öregkora". — Szóval — és ez a fő — Erzsi nénivel nyugalom költözött a házba és Karácsné mén azon is elmélkedhetett, hogy miért érvényesült oly nehezen Van Gogh a hires holland festő akinek á képei annyira tetszenek neki — Jaj csak azok a Döményék o­­köHözzenek vissza Pestre — monda Qatta szorongva Karácsné a férjének "gy megszerettem ezt az Erzsi nénit. Karács egy kicsit még csúfolta ú a feleségét: — Patriarkális viszonyban vagy ve­le, mint régen voltak az urak a cse­lédeikkel. Érthető. No de Döményék nem költöztek vissza és Erzsi néni is ott maradt Karácséknál. Főzött, takarított, a mo­sónőnek kiszámolta a szennyest, szi­gorú ellenőrzéssel vett aztán át tőiV a tisztát, vasalni 0 maga vasalt, vétek is lett volna mással vasaltatni, hiszen olyan tükörsimára senki sem tudta vnlna vasalni Karács ingeit. Karács ezt mondta a feleségének: — Nagy szerencséd volt ezzel az Erzsi nénivel. Nem kell semmi ház­tartási munkát végezned, amit te úgy­sem szeretsz. Az asszony nem minden él nélkül válaszolt erre. — Bizony nem vagyunk úgy, mint Kelemenek náluk a hivatala előtt és után itthon is dolgozik az asszony, az igaz viszont, hogy Kelemen is segít neki. ő hordja fél a kokszot a Vincé­ből ő rak tüzet, még a mosogatásnál is segít a feleségének, legalább is ő törülgpt. Egy kis baj azonban mégis csak volt Erzsi nénivel. Nép, nagy. de azért baj volt mert bosszantotta KarácsnH Az asszonyát nagyságos asszonynak szólította Pedig mégis csak furcsa ez a mai viláaban. ha kettesben nem is de mások előtt. Egy ilyen „nagyságos asszonyom” után így biztatta Erzsi nénit szelíden Karácsné­— Mondja csak úgy hogy- elvtárs. nő, — Igenis kérem — felelte Erzsi nőni de eay óra múlva megint csak “r kfj'-rtkezett nagyságos asszonyon Margit, azaz Karácsné. most már a férjének is megemlítette, hogy neki nagyon kellemetlen Erzsi néninek ez a makacssága. Miért van ez, hiszen úgy mondja, hogy „Karács elvtárs’, még arra is emlékszik, hogy Dömény­­nét elvtársnőnek szólította. És tovább tűnődött — Nem értem, miért ragaszkodik, ehhez az elévült és most már eltö­mít komédiához, Karács nem szólt semmit, de va­csora előtt behívta Erzsi nénit Ss be­szélgetni kezdett véle. a felesége je­lenlétében: — Valamit kérdeznék magától, Erzsi néni. — Tessék. — Miért nem szólítja a feleségemet elvtársnőnek. H’szetudja, hogy mi kommunisták vagyunk. Erzsi néni nyugodtan nézett d Ka­rács szemébe — Nem haragszik rám. ha meg­mondom? Karács bíztatta: — Csak ki vele bátran Halljuk' Erzsi néni elmosolyodott Szemér­me s kissé szégyenkező mosollyal — Az elvtársnő megszólítást meg kell érdemelni, kérem Karácsné elpirult — Talán valami kifogása van elle­nem? Nem tart jó kommunistának ’ — Ahhoz én kérem, nem értek 4z már politika és abba én kérem nrm avatknzok bele — De hát mégis mondja meg mi a baja vetem? — heveskedett most már Karácsné Erzsi néni arcán kicsit gúnyosra torzult a mosoly: — Addig, amíg ott tetszik pará­dézni abban a ió puha Icarogszékben es ha megszomjazik, bécsőnopt engem ogv hozzak egy pohár vizet én r-d- i csak nagyságos asszonynak fog< m szólítani No de sietek ki mert még odaéo az étel annak pedig nálam nem szabad megtörténni

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents