Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-05-09 / 19. szám
1954. május 9. 12 Nem sikerült az amerikaiak terve Genfben A világ dolgozóinak május 1-i seregszemléje A világ közvéleményét ezekben a hetekben a genfi értekezlet eredményei foglalkoztatják. Az értekezlet első hetének eredménye az amerikai politika veresége volt. Öt nap elegendő volt ahhoz, hogy ez értekezletre előkészített amerikai tervek összeomoljanak, az amerikai álláspont elszigeteltsége mindenki előtt világossá váljék, s hogy Dulles az értekezletről hazautazzon, jobban kifejezve: elmeneküljön. Legelső sorban is felvethetjük a kérdést, vájjon mi volt Dulles — és nyugodtan hozzátehetjük — Eisenhower terve? A válasz egyszerű A lehető legrövidebb idő alatt megbuktatni a genfi értekezletet, amire elsősorban az indokínai kérdést akarták felhasználni. Az volt a céljuk, hogy a genfi tanácskozások alatt „párhuzamos értekezleten” 20 napon belül a délkeletázsiai háborús paktumok aláírására kényszerítik Angliát és Franciaországot. Angliával együtt közös akciót, fegyveres beavatkozást hajtanak végre Vietnamban. Ez a terv megbukott Megegyezés és béke helyett a háború kiszélesítése — ez volt az amerikai terv. Az amerikaiak legszívesebben letagadnák, hogy az indokínai háborúba való beavatkozással fenyegetőztek. Az amerikai sajtó igyekszik úgy feltüntetni a dolgot, hogy belpolitikai okokból kell a vietnami fegyveres beavatkozás dédelgetett tervéről lemondani, hogy a kongresszus nem járul hozzá a dologhoz sSb. Mindebben persze lehet valami, különös tekintettel arra, hogy ősszel választások lesznek az Egyesült Államokban, ahol a háborús politika a választók nagy tömegei előtt ugyancsak nem népszerű. De mégsem ez a fő ok. Közelebb jár az icrazsághoz Waltei Lippmann, az ismert és reakciósnak ismert amerikai külpolitikai szakértő, aki a Herald Tribune multheti számában az Indokmával kapcsolatos amerikai tervek genfi vereségét elemzi. „Nem lehet letagadni, hogy Eisenhower elnöktől lefelé minden magasrangú állami funkcionárius túl nagy hangon beszél, s hogy nyilatkozataikban a blöffnek az elemei voltak ..'. Nem tudom, hogy fenntartás nélkül és világosan megmondták-e a francia kormánynak, — kérdi Lippmann, hogy egyszerűen nem vagyunk olyan katonai helyzetben, hogy azonnal beavatkozzunk valamibe, amiből kiterjedt és hossszantartó háború lehet”. Nem tudja? Az egész világ tudja, hogy az amerikaiak az ellenkezőjét mondták a franciáknak. Elküldték a négy repülőgépanyahajót a tonkéni öbölbe. Csakhogy ez kevés volt... Azért volt kevés mert az amerikai tervvel szemben szinte az egész világ felsorakozott. A Szovjetunió, a népi Kína, valamennyi szabad ország, a békéért harcoló emberek százmilliói természetesen kezdettől fogva az amerikai terv ellen voltak, a béke megszilárdítását akarták Genfben elérni; s már nem egyszer bebizonyosodott, hogy a béke erői meg tudják hiúsítani a háborús terveket. A jelenlegi helyzet érdekessége új vonása az, hogy szokatlanul nagy, más erők is az amerikaiak ellen fordultak. Kezdjük Angliával. Az amerikai terv egyik sarkköve az volt, hogy az angolok csatlakozzanak a délkeletázsiai paktumhoz és csapatokat küldjenek Vietnamba. És a franciák? Indokína nyitott seb a Francia Onió estén, amelyen keresztül Franciaország vére és vagyona folyik el. Mit gondolhatnak a francia burzsoázia képviselői, mit gondolhat Bidault Dulles terveiről, amelyek Angliát és Amerikát is bele akarták rángatni a háborúba ? Bizonyára csábította is öt — hátha mégis sikerül „győzn'” Vietnamban? De mi kell, hogy a második gondolatuk legyen? Feltéve, de meg nem engedve egy ilyen győzelmei világos, hogy ez amerikai győzelem volne.amely után F nela 'rszágnak nincs többé helye Vietnamban. De ilyen háborúban nem lehet győzni. He nem volna elég a franciáknak a maguk hétasztendős háborújának a tanulsága, itt van Korea. Az amerikaiak, akik olyan szívesen gúnyolódnak a fra- cia hadviselés tehetetlensége febtt, nem tudtak győzni Koreában. Miért győznének Vietnamban ? Az amerikai háború- tervek legközvetlenebbül Délkelet-Ázsia népeit érintik, s ott is negyon erős ellenállásba ütköznek. Kolombóban a genfi értekezlettel egyidöben India, Pakisztán, Burma, Indonézia és Ceylon miniszterelnökei tanácskoznak. Az öt közül három olyan országnak e képviselője, amely tegje a brit nemzetkozösségnek. De ezeknek az országoknak külpolitikája között vannak nagyon jelentős különbségek, de vannak közös alepelvek is. Bizalmatlanok e gyarmati politikával szemben ... Ragaszkodnak ahhoz, hogy vegyék figyelembe ez ázsiai szempontot az ázsiai kérdések eldöntésénél. A kólómból értekezlet határozatéi még nem kerültek nyilvánosságra, de az értesülések szerint a határozatok állást foglalnak amellett, hogy a Kínai Népköztársaságot vegyék fel az ENSz-be, s hogy békésen oldják meg az indokínai kérdést. — Indokína teljes függetlensége elismerése mellett. Új Ázsiával lehet együtt élni Amikor Csou-En-laj elvtárs agenfi értekezleten felszólalt, az angol delegátusoknak érezniök kellett, hogy ez új Ázsia beszél, Az új Ázsia vonzóereje az angol birodalomhoz tartozó országok számára óriási. Ugyanakkor az angolok nagyon jól tudják, hogy az új Ázsiával lehet együtt élni, kereskedni, mindkét fél hasznára együttműködni, — csak nem azokkal a módszerekkel, amelyeket az angolok Maiájföldön használnak, és különösen nem azokkal a módszerekkel, amelyeket Dulles javasolt. Dulles tehát magára maradt. Lipp- i mann pedig a fentemlített újságban szépen megmagyarázza, hogy ezek- Jtán mi á helyzet. De próbáljuk kicsit I parasztosabban elmondani Lippman eszmefuttatását. „Képtelen politikát folytatunk, mindenki ellenünk ven, lehetetlen nyíltan fellépnünk valamilyen megegyezéssel szemben, legjobb, ha i Dulles ház jön és egy darabig hallga- I tunk. Hogy ez a „fordítás” helyes, azt megerősítik Lippmenr cikkének befejező sorai, amelyek így hangzanak: I Egyelőre nem játszhatjuk Genfben ; egy vezető hatalom szerepét.” Es ez i fordítás nélkül is félreérthetetlen. A szovjet saitó ünnepe Negyvenkét évvel ezelőtt a forradalmi mozgalom új fellendülésével Pétervárott megjelent á Szovjetunió Kommunista Párti lapjának e „Pravda”-nek első száma. Ez az esemény valóságos ünnep volt a világ összes dolgozói számára. Oroszország munkásai pedig elhatározták, hogy május 5-ét a műnk s-sajtó ünnepének teszik meg. A „Pravda” hatalmas, több mint 130.000 példányszámban jelent meg. Az orosz munkásmozgalom történetében ez volt az első lap, amely érdemben foglalkozott a parasztsággal és a- mezőgazdaság fontos kérdéseivel. A „Pravda” harca ezenkívül a mensevikek és az ökonomisták ellen is hatásos küzdelmet folytatott. Különösképpen nagy érdemeket szerzett a nemzetiségi kérdés megvilágításában, ezáltal ez egész ország területén nagy népszerűségnek örvendett. De nemcsak az ország területén, hanem a külföldi elnyomatásban lévő dolgozók mozgalmáról, a kapitalizmus elleni harcairól is közölt cikkeket. Különösképpen négy érdemeket szerzett a nemzetközi oportunizmus leleplezésében. A munkásosztályhoz ragaszkodó és hű elvtársak mint Gorkij és Biednij voltak a lap munkatársai. De ezer és ezer azoknak a munkásoknak, kizsákmányolt parasztoknak a száma, akik ügyes-bajos dolgaikkal bizalommal fordultak a lap szerkesztőségéh' z. Amikor az első világháború villámai elárasztották Európát, a cári kormány 1914-ben „Pravda” mellett az összes többi mozgalmi újságot is beszüntette. Lenin elvtárs a „Pravda” megjelenését azonban biztosította olyképpen, hogy külföldön Genf egyik nyomdájában „Szociáldemokrat” néven nyomatta ki. A „Szocialdemokrat” bár illegálisan jelent meg, mégis eljutott az orosz proletárriátus kezéhez. Nagy mozgósító ereje abban rejlett, hogy maga köré tudta tömöríteni a marxistákat és segítségükkel a világháború kérdéseit vetítette a dolgozók tömegei elé. Nagy harcot vívott Kerenszki ellen, aki 1917 februárjában kezébe ragadta a hatalmat, akinek minden törekedése arra irányult, hogy ez illegális sajtó megjelenését megakadályozhassa. De ekkor már felcsapott a forradalom hulláma és Lenin áprilisban megérkezett Oroszországba. Ekkor jelentek meg Lenin áprilisi tézisei. A „Pravda” ettől kezdve ismét megjelenik, a katonaság részére a „Soldateskája Pravda”, a parasztság pedig „Gyerevjinszkája Jednota” újságot kapta. A „Pravda" men jelenésével egyidőben adták ki a „labocsája Puty” újságot is. A munkásmozgalom e kiadványa nagy mértékben hozzájárult ahhoz, hogy az orosz munkások, parasztok és értelmiségiek vállvetve fogtak fegyvert és közös erővel vettek részt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomban. A kommunista sajtó megavőző erővel hirdette a kizsákmányolt parasztságnak e nagybirtokok szétosztását és azzal a jelszóval, hogy a föld azé. aki azt megdolgozza, ez egész parasztságot fel tudta sorakoztatni a Forradalom győzelmes zászlai alá. ,1917—1921 időszak a polgárháború szakeozát jelenti. Megalakul a Szovjet Állam és a cári elnyomatásban szenvedő munkások, akik résztvettek a Forradalomban, kiűzték az ország területéről az intervenciósokat és megkezdték lerakni új államuk alapköveit. Ha a kommunista sajtó eddig a háború szerencsés kimenetelére, a cár megdöntésére Mozgósította az ország dolgozóit, most még nagyobb szerepet kapott, ucvanis a párt és a szovjet kormány köré, a feladatok teljesítésére összpontosította az ország erejét. 1922-ben több mint 837 különböző újság és folyóirat jelent meg. A szovjet kormány nagy gondot fordított arra, hogy a sajtó világosan megmagyarázza a párt- és a kormányrendeleteket, vezesse e dolgozókat azon az úton, amelyet az országépítés nagy feladatai követelnek. A szovjet sajtó nagy ereje különösképpen megmutatkozik a mezőgazdaság kolektivizálására való áttérésénél is. 1925-től 1929-ig az iparosítás időszaka következett. Az 1925-ös XII. pártkongresszus főfeladataként tűzte ki, hogy az elmarad: agrárországból fejlett korszerű iparral rendelkező nemkevésbbé a kapitalista államoktól teljesen független állam kiépítését. Az országépítés sikerei láttán azonban felütötték fejüket a trockisták, a nép ádáz ellenségei. Ebben a harcban a szovjet sajtó ugyancsak kimagasló teljesítményt nyújtott. Még pedig, a Pártélet rovaton keresztül. Ebben az időszakban a sajtó a következő jelszóval indította meg harcát a trockist ellen: „Következetes bírálattal ás önto ráláttál, az igazság feltárásával, a hiányosságok kiküszöböléséért!” Ez alatt a jelszó alatt indította el a sa. ó azt e nagy kampányt is, amely az ország iparosításáért folyt. A szovjet sajtó a mezőgazdaság továbbfejlesztéséért, a közös gazdálkodás sikeréért is mindent elkövetett. Különösképpen a kielézödött osztályharc sikerei jelit nzik a sajtó nagy erejét. Az első sztálini ötéves tervtől kezdve a szovjet sajtó nagy segítséget nyújtott az ország kiépítésében a nagy Honvédő Háborúig és azontúl pedig nagy szerepet töltött be a kommunizmus építkezéséért folyó gigászi küzdemekben. A szovjet sajtó ma, csaknem 80 különböző nyelven jelenik meg, s így egybeforrasztja a Szovjetunió össze: nemzeteit és felsorakoztatja őket < kommunizmus építésére és a terme szét átalakításáért folyó nemes mun kába. Ezt a feladatot ugyanis Leni és Sztálin elvtársak tűzték ki a saj tó elé. A szovjet sajtó tehát nerr csak propagátora és agitátora a ke zös ügynek, hanem hatalmas szerve zője és a nagy tervek megvalósít; sának. Ezek a legfontosabb kérdése1 melyeket fel kellett vetnünk a szo\ jet sajtó napjának alkalmából. Err a napról országunkban nemcsak sajtó dolgozói, hanem egész dolgoz népünk, az üzemek és földek do! gozói, haladó értelmiségünk, égj szóval minden dolgozó megemlékezik. A legszebben azzal ünnepeljü’ a szovjet sajtó napját, ha minél többen szilárdan elhatározzuk, hog; megtanuljuk a nagy orosz nép nyelvét, hogy többet tudjunk tanulni a szovjet emberektől, s ezzel még hatékonyabban segíthessük hazánk szocialista építését. Szombath Szovjetunió Május elsején Moszkvában a Vöröstéren tartották mep a moszkvai dolgozók nagy ünnepi felvonulását. A Vörös-teret plakátok, zászlók díszítették. A Kremllel szemközt álló épületen V. I. Leninnek, a kommunista párt és a szovjet álltam alapítójának és J. V. Sztálinnak, Lenin ügye nagy folytatójának domborművű arcképe, a 16 szövetséges köztársaság címere, a kommunista párt május elsejei jelszavait hirdető transzparensek voltak láthatók. Az OSZSZSZK és Ukrajna címerei és állami lobogói díszítették a Vörös-tér bejáratánál álló Történelmi Múzeum épületét. A hagyományos katonai díszszemle befejezése után azonnal megkezdődött Moszkva dolgozóinak felvonulása. Az ünnepi menetet az ifjú pionírok nyitották meg. Soraikból néhány fiúcska j és leányka szaladt ki, kezében virág- j csokorral Felmentek a mauzóleum! díszemelvényére és virágot adtak át a kommunista párt és a szovjet kormány vezetőinek. A Vörös-téren jelenlévő vendégek lelkesen megtapsolták a gyermekeket. A felvonulók oszlopai felett bíborvörös zászlók tengere, Marxnak, Engelsnek, Leninnek, Sztálinnak, a kommunista párt és a szovjet kormány ve- j zetőinek képe, a Szovjetunió Kommu- I nista Pártja központ: bizottságának má- j jus elsejei jelmondatait hirdető transzparensek voltak. A moszkvai üzemek és gyárak munkásai a munkában elért új sikereket jelentve jöttek ei a május elsejei felvonulásra. Moszkva dolgozói már ebben az évben sok szerszámgépet, gépet, fémet, szerszámot és egyéb ce.-méket gyártanak terven felül. A moszkvaiak az egész országgal együtt sikeresen vesznek részt a közszükségleti cikkek termelésének gyors-ütemű növelésében. A felvonuló moszkvaiak 6orai fölött e transzparenseken díszes feliratok hirdették testvéri üdvözletei a népi demokratikus országok dolgozóinak, a nagy kínai népnek, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság hős népének. A felvonulók üdvözölték Németország és Japán demokratikus erőit. A feliratok éhették Anglia, az Amerikai Egyesült Államok és a Szovjetunió népeinek barátságát abban a harcban, amelyet a háború elhárításáért és világszerte a tartós béke biztosításáért vívnak, éltették a Szovjetunió, Franciaország és Olaszország népei közötti barátságot. Az ünnepi felvonulás öt órán át tartott. Ez a felvonulás ragyogóan megmutatta a szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány megbonthatatlan egységét. Megmutatta a szovjet embereknek a béke fenntartására és megszilárdítására, a nemzetközi feszültség további enyhítésére, a nemzetközi együttműködés elmélyítésére irányuló rendíthetetlen törekvését. Franciaország A francia dolgozók az április 28-i sztrájk nagyszerű sikere után nagy lelkesedéssel ünnepriték meg május elsejét. Azok a törpepolitikusok, akik sa- j ját törvényeiket is felrúgva el akarták ! nyomni a néptömegek növekvő ellenállását, csattanó« pofont kaptak május elsején. A francia burzsoázia megbízottai féltek attól, hogy ismét látniok kell majd, hogyan vonulnak fe! a tüntető munkások St. Antoine, a dicsőséges negyed utcáin át, hogyan' követelik az elviselhetetlenné vált helyzet megszüntetését. így tehát a „rend fenntartásának” ürügyével — mint ismeretes — betiltották a hagyományos felvonulást. ,i május elsejei felvonulás hagyományos útvonalán Martinaud Déplat belügyminiszter hatalmas rendőrségi erőket vonultatott fel. Mindenütt rendőrcsapatok álltak készenlétbe helyezett fegyverekkel, f ;t még páncélos autókat is felvonultattak. Anglia Angol munkások tízezrei vonultak fel ez idei május elsejei tüntetéseken, amelyek középpontjában az a követelés állott, hogy tiltsák be a hidrogénbombát és ne avatkozzanak be az indokínai háborúba. Ez volt a fő gondolata annak a beszédnek is, amelyet Harry Pollitt, Nagy-Britennia Kommunista Pártjának főtitkára intézett a Hyde-perkban (London népe minden évben itt ünnepli meg május elsejét) összegyűlt 15.000 főnyi tömeghez. Annakidején is Pollitt elvtárs szervezte a londoni dokkmunkásokat, hogy tagadják meg a lőszer berakását a Jolly George nevű hajóra, amely az Oroszországban lévő intervencionista erők számára szállította volna a hadianyagot, Harry Pollitt szombaton kijelentette: „Amit 1918—1919-ben m gtettünk, meg tudjuk tenni 1954-ben is, hogy megakadályoztuk Nagy-Britannie belesodrását az Indokína elleni háborúba. A hidrogénbom.ba korszakában erre e szelllemre ven szükség. Világosan meg kell mondanom: ha a munkások ma is úgy felhasználják erejüket, mint annakidején tették, meg tudják akadályozni, hogy országunk háborúba keveredjék.” Olaszország Az olasz dolgozók a nagyvárosokban éppúgy, mint a legkisebb falvakban, felvonulásokkal, ((''ülésekkel ünnepelték meg május elsejét. A gyűléseken felszólaltak a szakszervezetek és más demokratikus tömegszervezetek vezetői. A tüntető megmozdulásokon sokszázezer dolgozó vett részt. Különösen nagyszabású volt a Milánóban tartott nagygyűlés, amelyen Giuseppe Di Vittorio, a CGIL (Olasz •Általános Munkásszövetség) főtitkára mondott beszédet. Bár az eső szakadatlanul zuhogott, több mint százezer milánói vonult fel г város központjában levő Dóm-térre, a nagygyűlés színhelyére. Amikor Di Vittorio elvtárs a többi szakszervezeti vezetővel együtt megjelent az elnöki emelvényen, hoszszantartó, meleg taps, zászlólengetés fogadta őket. Rómában is nagyszabású megmozdulásokkal ülték meg a dolgozók május elsejét. A főváros népe a május elsejei nagygyűlésre a Piazza dél Popolón gyűlt össze, ugyanazon a téren, ahol 1890- ben elsőízben tartották meg a munka ünnepét. Az egész városból, a legtávolabbi külvárosokból is, a dolgozók tízezrei vonultak gyelogszerrel vagy különböző közlekedési eszközökön a város központjában fekvő térre. Nem lebet általános békés rendezés a Szovjetunió nélkül Churchill angol miniszterelnök az elmúlt héten az egyik konzervatív szervezet ülésén nagyszámú hallgatóság előtt beszédet mondott. A miniszterelnök beszédének középpi ntjában Nagybritánnia és a Szovjetunió viszonya állott. Churchill egyebek kožllfct azt mondotta, hogy olyan kapcsolatokat kellene teremteni Oroszországgal, amelyek meggyőzik az orosz népet és a szovjet kormányt arról, hogy békét, boldogságot és egyre növekvő virágzást, hatalmas országuk életének gazdagodását kívántuk nekik, hogy büszke és ragyogó szerepet szánunk nekik az emberiség vezetésében. Ugyanakkor ebben a beszédében figyelmeztette Franciaországot, hogy ratifikálja az .Európai védelmi közös'•ég”-ről szóló sz' -'ődést. Az angol sajtó fő-témája e héten Churchill fentemlített beszéde volt. A lapok a miniszterelnök kijelentései kapcsán elsősorban az angol-amerikai ellentétekkel foglalkoztak. A konzervatív „Scotsman” vezércikkében megállapítja, hogy a genfi értekezlet során még világosabban tűnik ki, hogy Anglia politikája eltér Franciaország és az Egyesült Államok politikájától. Churchill beszéde még jobban kiemelte ezeket az ellentéteket. Egváltalában nem lehet örvendetes, Dulles számára, hogy Churchill éppen a mostani pillanatot választotta ki arra, hogy ilyen szavakat intézzen a Szovjetunióhoz. A lap ezután arra i utat rá, hogy ma már nem lehet általános békés rendezés a Szovjetunió nélkül. Nem lehet tartós az olyan rendezés, amely mélyen gvökerező és el nem oszlatható bizalmatlanságon alapszik. Amerika azonban ezt az utat választja. Szabad Földműves, a Földművelésügy: Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal. Bratislava, Krížková 7, — Te, efon 332-29 Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Štát pôdohosp nakladateľstvo” n. p., závod Bratislave Krížková 7 — _ Nvomia - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. _ Évi előfizetés Kčs 20.80. félévre Kčs 10.40 A lap felmondható minden év végén okt — Szerkesztőség, Bratislava, Krížková 7. — Telefon 243-46. — Merkantilné tlačiarne, n. p. zz., Bratislava, Ul. Nár. Povstania 41. elsejéig. — Eng szám: PIO 566/52. IV. 2. D-50879
