Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-10 / 2. szám
10 ’Tietouf Föld fitlő ves 1954. január 10. Milyen nagy legyen a káplár kijárónyílása E kérdésben felvetett vita befejezésénél kijelenthetem, hogyha nem is sikerült a kérdést teljesen megfejteni, mégis jelentékeny hozzájárulást jelent a gyakorlati méhész számára. A méhészek behatóbban megismerkedtek a méhek telelés! viszonyaival, utasítást szereztek munkáik irányítására és ami a legfőbb, irányítást nyertek, hogy saját tapasztalataik alapján, ki-ki a saját gazdaságában megfejthesse a fölvetett kérdést, saját körülményeinek megfelelően. A kérdés megoldása nem olyan nehéz, amilyennek az első pillanatban látszott. Fontos, hogy a méhész feljegyzéseket vezessen a méhek téli takarmányáról, a fészek betakarásának módjáról és a kijárónvílás nagyságáról. Tavasszal a méhek első alapos megvizsgálásánál összehasonlítja betelelési jegyzeteit a tavasszal talált megfigyeléseivel. Ez az összehasonlítás tiszta képet nyújt, hogy hogyan telelte be niéheit. Amelyik kaptárban nem talált nedvességet, penészt, megállapíthatta, hogy a téli élelemfogyasztás átlagon aluli volt, hogy kevés a méhhulla, ez azt jelenti, hogy a méheket jól betelelte. Hogy a jövőben hasonló módon betelelhesse méheit, feljegyzi, hogy hasonló erősségű családokat hány léputcában, milyen betakarással és milyen nagyságú kijárónyílással kell betelelnie. Ha sok méhhullát, nagy mézfogyasztást, nedvességet, penészt talál, ez figyelmeztetés, hogy a jövőben hasonló erősségű családnak nagyobb kijárónyílást hagyjon Ha a család jól telelt, száraz, nem penészes, de átlagon túl fogyasztott mézet, az azt bizonyltja, hogy túl nagy kijárónyílásnál teleltek. Ha ezeket az észrevételeket évente feljegyzi, sokat tanul és jól telelheti méheit. A méhek télen át, míg nem fierttanak, a friss levegőt természetes légcsere útján kapják anélkül, hogy saját energiájukat erre felhasználnák. Ez az eset akkor áll fenn. ha a fészket célszerűen betakartuk és a kaptárnak a család erősségéhez megfelelő kijárónvílása van. Ha túl nagy, a méhek ugyan csendesen zümmögnek, de mivel a levegőcsere élénkebb, jobban hat rájuk a hideg, kénytelenek több meleget fejleszteni (mézet enni), idő előtt megtöltik végbeleiket. Ha a méhcsalád kaptárának kijárónyílása kicsi, kénytelenek szellőztetni, mert a természetes levegőcsere gyönge. A túl kicsi kijárónyílás ismertető jele, hogy a méhek a csendes zümmögés helýett zúgnak és a kijárónyílásuk nedves. Az első esetben a kijárónyílást fokozatosan kissé bbíteni kell, a másik esetben nagyobbítani. A röplyuk nagyságának szabályozását olyan időben kell végrehajtani, amikor a hőmérséklet olyan, mint a helyi viszonyok átlagos hőmérséklete. Tavasszal, amikor a méhek vízre járnak és nagyban folyik a fiasítás, saját szellőztetésükre utaltak és ezért, hogy jobban megtarthassák az általuk kifejtett meleget, nagy szükségük van a jó betakaráson kívül, kisebb kijárónyílásra. Tavasszal ezért szűkítsük a röplyuk nyílását addig, míg a szellőztető méhek nem jelentkeznek a nyílásban. Ha a röpnyílás túl nagy, a levegőcsere élénk és léghuzatot okoz, ami igen káros a méhek téli és tavaszi életviszonyaira. Olyan röplyuk, amely a hidegépítmény összes kereteit födi, nem alkalmas, mert az összes léputcákra közvetlenül hat és szintén léghuzatot okoz. Azért a röpiyukat célszerűbb a magasság és nem a hosszúság irányában bővíteni. Ez a megjegyzésem Sinkovics Béla méhésztárs felszólalásához Csurilla József méhésztárs azon megjegyzésére, hogy a méhei a nagyon megszukített röplyuk mellett vérhast kaptak, — ha ezt nem valami betegség okozta — annak tulajdonítom, hogy a méhek kénytelenek voltak akkor is szellőztetni, amikor azt a természetes levegőcsere helyettesíthette vo'na. A méhek ezen munkánál több hajtóanyagot (mézet) használtak fel és időelőtt megtöltötték végbeleiket. Brencsik Alajos méhésztárs felszó’alásához az a megjegyzésem, hogy az általa ajánlott röplyuk nagysága (25X2.5 cm) túl nagy és legfeljebb a főhordás alatt alkalmazható. A kijárónyílás nagysága különböző mé A felvetett kérdés teoretikus és gyakorlati megtárgyalása lehetővé teszi, hogy meghatározzunk egy hozzávetőleges normát, amelyet, mint kiinduló pontot felhasználhatunk a kijárónyíiás mef állapításánál. A kiszámítás alapjául egy jól izolált és légmentesen betakart (szlov. norm. В típus) kaptár, méhekkel elfoglalt léputcáinak térfogata szolgáljon. Ebben a kaptárban egy erős család 7 léputcát foglal el, amelynek ÍO—14 cm nagyságú röplyuk felel meg. A mellékelt táblázat ezen az alapon kimutatja, hogy a különböző tipusú és keretméretű kaptáraknái egy erős családnak milyen nagy legyen a kijárónyílása, télen és tavasszal. Ezt a nagyságot a körülményekhez-..képest kisebbíteni vagy nagyőbbítani kell. Наведу léputeára eső térfogat alapszámát megszorozzuk a léputcák számával, megkapjuk a megfelelő röplyuk nagyságát. Például, a szlov. norm. В típusú kaptárakban az alapszám 1,50, és ha 4 utcában telelnek a méhek (1,50X4), a röplyuk nagysága 6 cm lesz. Más, itt fel nem sorolt méretű kaptáraknái úgy számítjuk ki az egy utcára eső röplyuk nagyságát, hogy a keret felületének a térfogatát megszorozzuk 0.13 váltószámmal. Példa: a szlov. norm. В típusú kaptár keretének külső mérete 42X20, térfogata 8.40 cm2. Ha égy léputca térfogatát, 8.40 cm2-t megszorozzuk a 0.13 váltószámmal, megkapjuk az egy léputcának megfelelő röplyuk nagyságát, amely jelen esetben 1 092 cm2. Ezen szám segítségével könnyen kiszámíthatjuk a röplyuk nagyságát, bármilyen számú léputca számára. retű kapfáraknál Kaptártípus A keret külső mérete cm-ben Egy léputca térfogata cm2-ben Alapszám, egy léputcának megfelelő nyílás cm2-ben. Erős család elfoglal léputcát. Szlov. norm. В 42X27.50 11.55 1.50 7 Szlov. norm. C 42X36 15.12 1.97 5 Balogh 37X36 13.32 1.73 6 Boczonádi—Szabó 32X28.60 9.15 1.18 9 Boczonádi fekvő 42X36 15.12 1.97 5 Ignácz féle 50X32 16,— 2.10 5 'Я o> = ! c <" £ E E о 10 50 9.85 10.38 10.62 9.85 10.50 Natsin Ján, Pőstyén A kis boconádi hármas fekvőkaptér ism&rieíése Ollári István méhész cikke a Szabad Fö dm ti vés november 28-ki számában nagyon meglepett. „Az 1952. évben rossz idíiiárás volt az akácra, mégis 67 kg mézet kaptam tőlük, míg a töb bt'il alig 3 kg-ot családonként” — írja a cikkíró Ezek szerint egy darab hár más fekvőkaptárból több mézet lenetett pergetni, mint 20 darab egyes kaptáiból. Ha Ollári elvtárs az 1952- es év ellenére elért egy kaptárból 67 kg mézet, az nagy siker. Szinte hihetetlen. Meg lehet ezt a gyakorlatban csinálni? Szeretnék hallani hozeászól ásókat Ollári elvtárs cikkéhez. 1952. évben nálam is sikert hozott az egyesítés de ez éven más eljárást alkalmaztam Minden éven az időjárás és a legelő figvelembe vétel ével méhészkedtem. A mi vidékünkön (nz alatt az egész szepsi és rozsnvói iárást értem) ez, évben nem sikerültek a többanyás, kettes, vagy hármas kaptárak. Jó lenne, ha Ollári méhésztárs is nyilatkozna ezévi eredményéről mert ha ezt a cikket nem tesszük vita tárgyává, sok tapasztalt méhész ráfizethet a kísérletezésekre, hát még a kezdők! Én ez évben családonként 20 kg mézet értem el és 50 százalékos gyarapodást a méhállományban. Ezenkívül 25 dkg viaszt. családonként is termeltek méhcsaládjaim.‘Nemcsak ez évben volt jó eredményem, de minden évben szép ered ményeket érek el még országos v • szonylatban is. Nem a kaptár, hanem a méh hordja a mézet. A méhek oe dig nagyon érdekes természetűek. -Megfigyelésem szerint sokszor a túlnépesség olyan káros lehet, mint a néptelenség, ha nem alkalmazunk helyes módszert. Példa rá ez az év. Számos méhészetben sok volt a természetes raj, de kevés a méz. Nálam természetes raj nincs, de méz igen. CSURILLA JÓZSEF. A bratislavai Kerületi Méhészegyesület december havi ülése December havában a bratislavai óregvárosháza tanácstermében — mint nvnden honaitban egyszer — megtartották a kerületi méhészgvűlést. Ezeket a gyűléseket szorgalmasan látogatják a méhészek mert itt sok érdekes újdonságot tanulhatnak, amit könv vekbő1 és gyakorlatból csak hosszú idő után tudnának elsaiátitani. A vezet,’! ség tényleg nagy gonddal választja kj a szakelőadásokat s ezért a hallgatok száma mindig nagv. Ochrnial elnök megnyitója után Svancer tanár beszélt nagv szakértő lemmel es előadói készséggel arról hogv mit nevezünk erős családnak es mit érett családnak. Elmondta, hogv az őszi fiatal méhek tovább élnek hosszabb életűek, mint a tavasziak, mivel energiájukat nem használlak ki olv gyorsan EgV rövid összehasonlító példát is felhozott Az egyszerre kik-lt méhek egvikét a m.i sndik nation dolgozni hagvlák és ez a méh 36 napig élt A másik méh am-;!v csak a 21. народ kezdett hozzá a munkához, elélt 50 napig. A harmadik I 28 napi pihenés után kezdett dolgozni, | 93 napig élt. Ebből a példából lát- J hatjuk, hogy a fiatal méheket kímélni j kell, különösen ősszel. Tehát a mi vidékünkön az etetést szeptember 15-ig be kell feježni. Ha később is etetnénk, különösebb fontos ok nélkül, a fiatal méhek kifárasztanák magukat a szirup átdolgozásával és tavasszal kevés életerős méhhel kezdhetnénk neki a munkának. Egy svájci kutatónő Dr. Maurici megállapította, hogy azok a méhek amelyek több zsiradékkal és fehérlével rendelkeznek, hosszabb életűek Ezért fontos a nagv tápértékű virág por, amely bőven tartalmaz fehérjét és zsiradékot. A hosszúéletű méhek alkotják az érett családot, amelyre szükségünk van a főhordás idején, amikor az akác virágzik. A hosszú életű méhek tehát a gazdag virágporéi ésiár eredményei. Sýkora elvtárs hozzászólásában többek között rámutatott arra, hogy a betelelés előtt meg kell vizsgálni a család helyzetét és itt 5 főszempontot kell tekintetbe venni: az első az, hogy milyen a mézkészlet (egy családnak télre körülbelül 12 kg mézének Kell lennie), a második az, hogy milyen a virágporkészlet. Harmadszor az elő méhek ereje, negyedszer az élő álcák állapota és ötödször, de nem utolsó sorban, milyen az anya. Ezen főpontok kiértékelése után láthatunk csak hozzá a tulajdonképpeni teendők elvégzéséhez. Az előadást élénk vita követte. Az után a közgyűlés különböző közérdekű méhészkérdéseke* vitatott meg. A viaszbeadás nagyságát a tagok kedve zőnek ismerték el. Úgyszintén elisme rőleg nyilatkoztak az új, olcsó cukoi kiadásáról is. A gyűlés része vöi nagv lelkesedés sei elhatározták, hogv a leginbb szak ember-к közül kutató otfbportot a’akí tanak. hogv ezzel is hozzáiárul.lanak a méhészet fellendüléséhez hazánkban. S. I. Alkalmazzuk a tögymasszázst, mert ez elősegíti a tejmirigyek működését és a' t(Jgy teljes kiürülését i*. Gondos téli takarmányozás; több tej, nagyabb jövedelem! Egyetlen gazda előtt sem lehet vitás, hogy gondos takarmányozás és helyes istállózás mellett a tehenészet az állattenyésztés egyik legjövedelmezőbb üzemága. Az évenként borjazó és bőven tejélő tehén kamatos kamattal fizeti vissza a gondozást és a beletetett takarmányt. Ahol viszont csak immel-ámmal ápolják, helytelenül takarmányozzák és istáüózzák a teheneket, ott vakarhatja fülét a gazda, mert elmarad a jövedelem. Egyes helyeken különösen érezhető a tejhozam csökkenése most, amikor a legelőről istállóba szorult a jószág, amikor máról holnapra száraztakarmányra fogták a legelőhöz, zöld eleséghez szokott teheneket. A nagy tejhozam biztosításának első és legfontosabb feltétele a helyes takarmányozás, ami viszont nem képzelhető el a nedvdús takarmányok bőséges adagolása nélkül. Minden állami gazdaság, szövetkezet és egyénileg gazdálkodó készítsen számvetést: mennvi takarmány van a magtárban, a silóban, a pajtában, a kazalban. S a számvetés alapján úgy aadagolják ki a különféle takarmányokból a tehenek napi adagját, hogy az változatos és ízletes leg.yep. Ahol bőségesen van siló, ott napi 25—30 kilót etessünk a fejőstehenekkel. Ha pedig silónk nincs vagy a siló felbontását későbbre tervezzük — felszeletelt takarmányrépával, nyers répaszelettel biztosítsuk a bőséges, nedvdús takarmányt. Igen sok függ a takarmányok előkészítésétől is . A takarmányszalmát, gyengeminőségű szénát, kukoricaszárat szecskázzuk, hígított melasszál, szeszgyári moslékkal vagy sós vízzel pároljuk, ízesítjük és csak egy-két napi állás után etessük. Az abraktakarmányokat sohasem szabad szemesen adni a teheneknek. Az árpát, kukoricát és egyéb szemestakarmányt daráljuk meg és bő vízzel moslékolva vagy élesztősítve etessük. Persze, a helyesen összeállított és változatos takarmányadagoktól se tejel egyformán minden tehén. Az állami gazdaságokban, szövetkezetekben vezessük be az egyedi takarmányozást és a háromszori, esetleg négyszeri fejőst. így rövid idő alatt másfél, két literrel is emelhetjük a tejátlagot. A gondos takarmányozás mellett nagyjelentőségű a tejhozam fokozásában a2 is, hogy az állatot szerető s annak minden tulajdonságát jól ismerő ember gondozza a jószágot. Fontos az is, hogy az etetést, itatást és a jártatást pontos időben, gondosan végezzük. A tőgymasszázs, a tőgy langyos vízzel való lemosása, a tőgyben összegyülemlett tej utolsó cseppig való kifejése ugyancsak elősegíti a nagy tejhozam elérését. Az se mindegy, hogy a takarmányok közül m;t, mikor etetünk. A mohóság csökkentésére először a kevésbbé ízletes tömegtakarmányok egy részét adjuk a jószágnak, aztán az abrakot. Abrak után Ismét tömegtakarmányt, végül szénát etessünk. A kérődzés idejére pedig feltétlen csendet és nyugalmat keil biztosítani az istállóban. A gondos takarmányozás, az idejében történő fejés, itatás, minden állami gazdaság, szövetkezet és egyéni gazda számára több tejet jelent, amelyből bő«n jut az állattenyésztő gazdák aszlára, meg az egész országnak. Kezeljük az ístálíóírágYát szakszerűen A nagyüzemi mezőgazdaságban a helyes agrotechnikai szabályok megkövetelik nemcsak a különböző mű trágyáknak az alkalmazását, hanem az istállótrágyáét is. E két trágvanemüség külön alkalmazásával nem érünk el megfelelő terméseredményt. Ezért szükséges, hogy télen és úgyszintén az év minden évszakában, kellő gondot fordítsunk az istállótrágya kezelésének. A trágyakezelést szakszerűen kell megszervezni. A kezelés módjától függ a trágya minősége is. A trágya helyes kezelésére külön trágyatelepeket létesítünk. A trágvatelep alját és oldalait olyan anyagból készítsük, amely nem ereszti át a trágva levét. Az aljazatta legcélszerűbb cementből készíteni és trágyalé lefolyóval ellátni. A trágvalevet, nedvességet át nem eresztő fai lal és fenékkel ellátott külön kútba kell vezetni. Az istái lótrágvát a trágyatele >sn rétegezve rakjuk gondosan tömorítsük. Az útállótrágya lehetetlenné teszi a .levp^ő behatolását, ezzel m.;g előzzük a trágva gyors bomlását és a vele kapcsolatos minőség- és mennvi ségves7tPSAget. Hogy az istállótrágya ki ne száradjon, időnként a trágyalékútból öntözzük meg trágy ’ével (szivattyú segítségével.) Istállótrágyával tavasziak alá legiobb ősszel trágyázni. Ha télen hord’uk a mezőre az istállótrágyát, szarvasokba rakjuk. Ezek szélessége legalább 3—4 méter, magassága pedig 1 és fél méter legyen. Egy szarvasban 30—40 tonna istállótrágyának kell lenni. A veszteségek elkerülése végett a szarvasok alá ajánlató« tőzegréteget tenni. A trágyalé A trágyakútban összegyűlt trágyalé igen értékes és gyorsan ható trágyaanyag. Vízben (2—3 rész víz, 1 rész trágyalé) való felhígítás után főként fejtrágyázásra használjuk, hektáronként 3—5 te 'a mennyiségben. Gazdálkodóink fordítsanak nagy gondot a trágvakezelésre. Nem úgy, mint a múltban, hogy mire a trágya bekerült a földbe, akkora már a tápanvagkészieteinek nagv százalékát elvesztette Ezért fordítsunk kellő figyelmet a trágya kezelésére, mert csak az istállótrágva és műtrágya alka>mazásáva! érhetünk el magasabb terméshozamokat. FECSÔ BÉLA, PTŠ as Lelesz.
