Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-25 / 17. szám
1954. április 25. Пата Földművás A Csehszlovákiai írószövetség I. konferenciájának határozata FECSO PÁL Qeoéi Levelet hozott ma a posta, anyám írta, ő kü te nekem, a szeretet vezette tollát míg írta, írta szerelmesen. Szinte látom, hogy kedves arcán hogyan terül el a- aggodalom, amíg remegve kérdi nincs-e valami bajom vagy bánatom? Mennyi féltés, mennyi szeretet teremhet egy pár kedves sorban es mondjátok tud-e szeretni valaki, mint az anyánk jobban? Megcsókolom kusza betűit ink bb csókolnám a kezét, ha szá'* évig élnék se tudnám meghálálni a szeretetét. A Lőcsei fehérasszooy eredeti arcképe a budapesti Jókai-kiáí lításon 1954 március 5. és 6-án tartotta Prágában a Csehszlovákiai írószövetség első országos konferenciáját. Dráa és Laíčiak elvtársak beszámolója után élénk és heves vita fejlődött ki. A konferencia második napját J. Sekera a Csehszlovákiai írószövetség vezetőtitkára nyitotta meg. Beszédében kritikailag értékelte a választott funkció náriusok, valamint a Szövetség titkai ságának eddigi munkáját. C. Štítnický elvtárs, a szlovák szakosztály vezető titkára osztályának munkájáról számolt be. J. Mukaí-ovský akadémikus elvtárs összefoglalta és értékelte az elhangzott vitákat. A Csehszlovákiai Írószövetség külön gyűlésen elnökének választotta • František Hečko államdíjas írót. Az első országos konferencia új tagokkal bővitette mindkét szakosztályát, továbbá elfogadta az új módosított alapszabályokat és jóváhagyta a végső döntéseket. A kétnapos konferenciát a Munka dalával fejezték be. A Csehszlovákiai írószövetség első országos konferenciájának részvevői ülésezésük befejező részében egyhangú határozatot fogadtak el, amelyben egyebek közt a következőkről van szó: „A világbéke győzelméért folytatott jelenlegi harcban és népünknek a szocializmus építésére fordított törekvésében az irodalomnak a harcostárs és az új élet megteremtésében az a1- kotótárs szerepét kell betöltenie. Antonín Zápotocký elvtárs, a Csehszlovákiai Írószövetség első országos konferenciájával kapcsolatban a következőket mondotta: „Az új társadalmi rend építése megváltoztatja mindenkinek. minden egyénnek az életét. Üj viszonyok, új feltételek teremtődnek és új életcélokat tűzünk magunk elé. amelyek átalakítják a régi embereket s újakat teremtenek. Az írók feiadata, hogy meg. lássák ezt az új életet és hogy helyesen értelmezzék, irodalmi tevékenységükkel segítsék az általános fejlődést és az új emberek kialakulását.'’ A kommunista párt, életünk szervezője és irányítója, utat mutat az Íróknak, hogy alkossanak élethtí es művészüeg meggyőző műveket, amelyek ezt a feladatot betöltik. A konferencia ebben a szellemben hangsúlyozta ki. hogy az irodalom élethűségének az élet ismeretére, az író polgári kötelességérzetére és az emberek napi küzdelmében való harcos részvételére kell támaszkodnia. A tipikusságra való t . eg- 11. a realista művészet objektív törvényeinek, de nem szabad a „tipikus'nak átlagos leírást jelentenie, hanem az adott szociális erő feltárását és kiemelését kell vele megvalósítani. — Ezért harcolnunk kell a sematizmus minden megnyilvánulása ellen, életünk reális társadalmi konfliktusainak eltitkolása, elsimítása ellen, valamint gazdaságunknak és sokoldalúságának -lszűkítése ellen. A társadalom haladó erőinek szolgálatában harcos eszmeiségre. a művészi ábrázolás és népiesség élethűségére törekedve, vagyis arra, hogy a művész álláspontja egyezzék a nép gondolkodásával, érdekeivel és vágyaival, szükséges, hogy a formalizmus és naturalizmus összes megnyilvánulásait kiirtsuk. A mesteriesség kérdéseit lehetetlen elválasztani a művészi alkotás élethűségének, eszmeiségének s népiességének kérdéseitől. Ez nem jelent korlátozást, hanem ellenkezőleg, annak lehetőségét, sőt szükségességét, hogy az egyes művészek gazdagon fejlesszék személvi tehetségüket, az élet sok. oldalúságának ábrázolására irányuló alkotó kezdeményezésüket és igyekezetüket a legkülönbözőbb irodalmi műfajok gazdag kifejlesztésével. Ez-зк. ben a kérdésekben tanulságot nyúit nekünk gazdag kulturális örökségünk a kritikai értékelésről és annak tovább fejlesztéséről, amelyre'egész íróközön, ségünknek törekednie kell. A szövetség feladata, hogy vitát indítson a kulturális örökség számos kérdéséről, melyeket még nem látunk tisztán, különösen ami az utolsó évtizedek irodalmát illeti. Tanulni akarunk irodalmunk haladó hagyományaiból, Nemzetébresztőink és szocialista úttörőink hagyományaiból. Szükséges, hogy ennek az örökségnek hazafias szellemét népi demokratikus köztársaságunk és a szocializmus építése iránti mély odaadással fejlesszük. A cseh és szlovák irodalmi alkotásoknak közösen az új csehszlovák hazafiság megszilárdítására és elmélyítésére kell összpontosulniok, valamint népünk erkölcsi-politikai egységének fnegteremtésére. Ezért hathatósan támogatnunk kell a nemzetiségi csoportok irodalmának fejődését is. Irodalmunk e feladatai megkövetelik az írószövetség munkamódszereinek alapvető megjavítását. Ezért a konferencia elítélte az összes irányzatokat, amelyek lehetetlenné akarják tenni a nép: demokratikus szellemű írók egységes harcos arcvonalának kialakulását. Le kell számolnunk a baloldali szektaszellemmel és az elvtelen liberalizmussal, a személyeskedő ócsárlással és a klikkrendszer kialakulásával, az öszszes problémák megoldásához vezető helyes útként az elvi kritikát és önkritikát kell érvényre hozni. A szövetség fő feladata, hogy nyílt, szaoaö vi; t indítson az alkotás problémáiról és megteremtse az elvtársi együttműködést. a kölcsönös felelősség légkörét. A szocialista realizmus kiharcolásában, amely irodalmunk alapvető módszere, fontos feladat vár az irodalmi kritikára és tudományra. Szükséges, hogy a kritikus úgy ítélje meg a művészi művet, mint a társadalmi folyamat pontos tükrét és ne induljon ki az elszigeteltség jóváhagyásából, vagy visszautasításából. A j& kritikai munkának az élet és művészet mély ismerete legyen az előfeltétele. A kritikusnak ugyanolyan felelősséget kell éreznie az olvasóközönséggel szemben, mint a szerzővel és művévé1 szemben. Mindezeknek a feladatoknak teljesítésében nagy segítségünkre van a szovjet irodalom és irodalomtudomány példája, valamint az elméleti vitákból szerzett tapasztalat a Szovjetunióban és a népi demokratikus országokban. Váljék a Csehszlovákiai Írószövetség további munkájának irányelvévé az az igyekezet, hogy egyesítse irodalmunk összes becsületes erőit úgy, hogy alkotói Antonín Zápotocký elvtársnak. köztársasági elnökünknek bölcs és buzdító szavai alapján egyre több olyan müvet alkossanak, amelyben rámutatnak a dolgozó népnek, a munkásosztálynak és a kommunista pártnak az új boldog élet építéséért folytatott harcban és munkában betöltött történelmi szerepére a békés Ötven — hetvenöt — négyszáz ... Ez a három szám irodalmi évfordulót jelöl, Jókai Mór ötven éve halt meg, Móricz Zsigmond hetvenöt éve, Balassa Bálint pedig négyszáz esztendeje született. Mindhármukról kiállítás keretében emlékezik meg a Nemzeti Múzeum. A Jókai-kiállítás május 4-én nyílik. A Nemzeti Múzeum kupola- és dísztermében állítják ki azokat az emlékeket, amelyek Jókai életéről, munkásságáról beszélnek. Képekben szinte megelevenítik a nagy mesélő egy-egy regényét: Az aranyember világát miniatűr dunai vontató idézi, Kifüggesztették a Lőcsei fehéresszony egyetlen eredeti portréját. Az egyik kiállítási terem közepén a Heokenast-nynmda sajtógépe áll, ezen nyomták, ki a márciusi ifjak Petőfivel, Jókaival az élen a Tizenkét pontot éj a Nemzeti dalt. A kiállításon szerepel mindaz e zászló, ami Jókai életében és műveiben előfordult, Rákóczi szabedságiobogójátó! kezdve addig a terézvárosi korteszászlóig, amellyel Jókai képviselőválasztását követelték. Ezen e kiáliitáson látjuk igazán Jókai életművét teljes nagyszerűségében. Kiszámították egyt'er, hogy ha Jókai írásait normális betűkkel a bécsi országútra másolnák, háromszor kellene oda-vissza országúira írni: az összes betűk sora mintegy 700 kilométer lenne. Megmutatja a kiállítás, Jókai munkásságának milyen visszhangja volt az egész világon, cikkek, életrajzok, méltatások egész serege jlent meg. Zola például így nyilatkozott: Magyarországnak az utolsó ötven évben sok nagy embere volt: Kossuth a hérosza, Petőfi a Pinderosza, Jókai a Homérosza. Egy nemzet, amely fél évszázad történelmének egy lapjára három ilyen nevet tud felírni, méhéten nagy termékenység csiráit rejti, melyek biztosítják jövőjét.” Jókai műveit a világ összes kultúrnyelveire lefordították. Lengyelül például nyolcvan regénye jelent meg. orosz fordítás már a múlt század hatvanas éveiben készült. A „Nincsen ördög” című könyve Angliában nyolc kiadást ért meg. Jókai Mór Petőfivel együtt Pápán diákoskodott. Ebben a dunántúli városban is rendeznek kiállítást halálának évfordulóján és megkoszorúzzák azt a házat, amelyben gyermekkorában lakott. szocialista hazában. Kultúrmunkások! Nagy nemzeti hagyományaink szellemiben emeljétek népünk kultűrszínvonalát! Műveitekben ismertessétek meg a dolgozókat az összes kultúrkincsekkel és nyissátok meg előttük a tudás és a szépség kapuját! Segítsétek a szocialista ember nevelésének gyönyörű művében! Munkátokkal járuljatok hozzá a Szovjetunióval való barátságunk és szövetségünk elmélyítéséhez! (A nemzeti arcvonal május 1. jelszavaiból) Az állomástól be a templomig díszben állt Balassagyarmat. A házak szil. ziesen, fehér virágfüzérrel övezve, csipkefüggönyökkel mennyasszonyossá pompáztatva várták a hercegprímás urat■ Az ég húsvéti ragyogását átvette az egész város, tisztán, fényesen várta a kegyes érkezés pillanatát. A Városházáról, az Ipartestiüetről, de még a Nagyszállóból is kihordták a bordó futószönyegeket s végesteien végig leborították az utat a vasúti perrontól a templomküszöbig. A szőnyeg két oldalán közvetlen az állomás előtt, a megbízottak glédája: beljebb a templom felé a kiváncsi városi nép■ A negyei. városi urak zsakettben, fehér keztyüben az állomás kijárata közelében igyekeztek maguknak méltó helyet biztosítani. A hölgyek virágbaborulva álltak a szőnyeg szegélyén, dagadoztak a honleányt pruszlikok, virítottak a párták. Maga a polgármester díszmagyarban, a honalapítás fenkölt érzelmeitől pirosán áll a díszhelyen Az ünnepélyes ábrázatok, a gyakorlott balassagyarmati bokák megdicsőülése volt ez a nagy várakozás. Az urak izgatott képe történelmien butává magasztosodott, miközben ki-ki hivatali beosztása, ‘rangja szerint elfoglalta azt a helyet, ahová a hercegprímás kegyosztó útján remél, hetően odaláthat. Amikor a különvonat füstje tajtékot vert az állomás fölötti égen. olyan tolakodás kezdődött a szinte üdvözóltté piperézett hölgyek és fényesre nyo.it urak között, hogy az állomásfőnök lónak látta — igaz, hogy csak a foga között. — illatos csőcseléknek nevezni a város előkelőségeit■ A tolakodás annyira megbontotta a gondosan kitér, veit rendet s a sorfal oly tragikusan összeomlóban volt, hogy Karpuly Dénes, a város rendőrkapitánya kénytelen volt odalovagolni a zűrzavar helyére. Karpuly, valóban hadvezért látványt nyújtott ezekben a pillanatokban, amint a fehér lipicai ménen ünnepi díszben ráharsogott a hódolat, tói fejét vesztett fogadóközönségie Zseniális éleslátással táncolt be a '~zéfeshátú paripán a bordó szőnyegre és Gyárfás Miklós: éles „jobbra-balra” parancsokkal jóformán néhány szempillantás alatt rendet teremtett a megbomlott sorokban. Mire a különvonat mozdonya utolsót pöfögött, a sorfal épsége biztosítva volt. igen ám, de a legnagysze. rübb dolgok sem történnek apróbb kellemetlenségek nélkül. így esett ez az állomás előtti ünnepi várakozással is. Miközben Karpuly Dénes diadalmas arccal visszalovagolt a díszszázadhoz, a hercegprímási lábak alá készített bordó szőnyeget a délceg paripa nem hagyta el nyomtalanul. A sorfal két oldaláról rémülten pillantották meg az előkelőségek a szőnyeg közepén az oda nem tartozó gömböcskét. A teremtő erőnek ez a váratlan megnyilvánulása nagyobb hatást tett a közönségre, mintha hirtelen azt közölték volna, hogy meghalt őfőméltósága, a kormányzó. Nincs olyan képzelet, lefestő erő, amely ezt a megdöbbenést leírni képes. Mint a kör a középpont körül, lenyűgözve állt a gömb igézetében Balassagyarmat színe java. Nem túloz a krónikás, ha a gömbről viszont megállapítja, hogy bizonyos kajánsággal tekintett vissza az urakra a szőnyegről. Kajánul, sőt diadalmasan, mint a helyzet ura s mint aki fontosságával tisztában van. Ha nem hat túlzásnak, azt is mondhatnánk, a gömb hencegve üldögélt a szőnyegen. Az előkelőségek legalább is így látták. A nehéz helyzetet az tette végkép drámaivá, hogy az állomás diadalkapujában ekkor jelent meg maga a her. cegprímás. Kezében az oltáriszentséggél, körülötte a díszes papi kísérettel. A szőnyeg mindkét pereménél térdreborultak az emberek s a hercegprímás aranytól roskadozva elindult a város felé. Doroghy főjegyző ekkor odasúgta a mellette térdelő polgármesternek: Carrier —. Kérlek, méltóságos uram, most mi lesz? — és tekintetét nem tudta levenni a szőnyegen pöffeszkedő gömböcskéről. — Nem tudom — nyögte a nyusztprémes polgármester, miközben arcáról ömlött a verejték, — ha belép .. Isten őrizzen minket! A zenekar lassan, mély zengéssel kezdett a „Téged Urunk dicsér ■. ” kezdetű énekbe, az utcán egyetlen nagy sóhaj remegett végig. Doroghy még mélyebben elöregörnyedt, fogai között odasúgta a polgármesternek: — Méltóságos uram, az lenne a legjobb, ha felméltóztatnál kapni azt az ízét... Te vagy hozzá a legközelebb. — Megőrültél, főjegyző úr? — hörögte a díszmagyarban a polgármester — talán inkább te nyúlnál érte, azokkal a hosszú karjaiddal... Doroghynak a szíve közepébe vágott a polgármesteri szó. Ez a felkapaszkodott középdzsentri, mert neki ajánlani, hogy kapja fel a szőnyegről azt az izét. Neki, akinek ereiben árpádházi vér is csörgedezik. — Kikérem magamnak — sziszegte vissza. — Te minden áldozattól húzódozol — csikorogta a polgármester. — már régen figyellek . ■ ■ — Te pedig azt hiszed, hogy leesik az ujjadról az aranygyűrű, ha felveszed ezt a gömböt... — Naplopó! — Felkapaszkodott iparos! Közben mind a ketten bűnbánattal hajtottak meg a tejüket a közeledő Szentség előtt A hercegprímás lábai is egyre nagyobbaknak látszottak innen az áhítat mélyéből. A polgármester úgy érezte, hogy most már csak az államhatalom hangján mentheti meg a helyzetet. Ráparancsolt a szomszédjára: — Főjegyző úr, követelem, hogy ragadja fel azonnal a ... — Nem! — vágott közbe a főjegyző. — Ön erre nem kényszeríthet! — A fölöttese vagyok! — Államügyekben! — Ez államügy! — mutatott a város első embere a gömböcskére. A főjegyző erre nem tudott válaszolni. Lelkében irtózatos harcok dúltak, a választások közelednek, a polgármester befolyásos ember, amellett rosszindulatú. Uramisten, mit tegyek, kérdezte magában a kürtök, oboák gyöngéd zengése közben. Keze, mintha lassan előrenyúlt volna, de aztán mégsem! Nem tudta megtenni. Az erre tartó hercegprímás lépéseinek növekedő suhogása figyelmeztette a gömböcske körüli vezető urakat a kétségbeejtő helyzetre. A főjegyző végül is döntött. Amilyen halkan csak lehetett, odaszólt másik szomszédjának. — Kérem tanácsos úr, vegye fel onnan azt a ... A tanácsos végignézte a főjegyzőt, aztán szemrebbenés nélkül tovább adta a parancsot a polgármesteri titkárnak. — Kérlek, Béla öcsém, parancsoljál fölvenni azt a hogyishívjákot. A titkár máris a következő térdeplőhöz fordult: — Aljegyző uram, lesz szíves fölemelni ... Az aljegyző pillanatnyi habozás nélkül lökte oldalba másik szomszédját — Pénztárnok úr, azonnal fölveszi! — és odamutatott. Senki nem mozdult. Az államgépezet, amely olyan pontosan és kíméletlenül működött a városnál, most megállt. Az arak fellázadtak, Megtagadták — életükben először — a magyar királyi érdekeket. Szembeszegültek az egyházzal és isten magyarországi helytartójával is. A kis gömböcske fölzak. latta olyan régen szunnyadó önérzetüket s mivel sehol a közelben nem veit egyetlen szolga sem, akivel fölkapathatták volna a gömböcskét, sztrájkba léptek. Elborította lelkűket az indulat. Hát kik ők tulajdonképpen, hogy a hercegprímás lábai elől elsöpörjék a ganéjt? A polgármester büszke lelkében meg is fogalmazódott a bátor kiáltás: Lépjen bele! Lépjen bele, az anyja úristenit, nem vagyok én neki a kapcája! S így háborogtak — ha nem is ilyen merészen — a többi urak is. A fehér keztyük nem mozdultak. Körültérdelve a rendőrkapitány lovának emlékjelét, a zene- és énekszó mennyei zsongása közben úOu érezték, nem veszhet el az a nemzet, amelynek ilyen nagyszerű fiai vannak. A harangok is zúgni kezdtek. Ég és föld, minden csupa magasztos hangzás. A hercegprímást már csak három lépés választotta el az urak szemében szinte óriásra nőtt gömbtől. Ekkor hirtelen benyúlt egy fehérkesztyűs kéz és merész mozdulattal felragadta a gömböcskét a szőnyegről. Ügy tartotta kezében diadalmasan, mámorosán, mint a győzelem jelképét. A hős Miszley Pista volt, fiatalember, jogász, aki néhány napja idehaza volt látogatóban a szüleinél. A polgármester és a többiek egyszerre kapták fel fejüket, amikor a gömb eltűnt a szőnyegről és a hercegprímás zavartalanul haladhatott tovább az áhítat folyosóján. Megkönnyebbült sóhaj tört fel belőlük. De az a boldog állapot csak egy pillanatig tartott, mert észrevették, hogy a hercegprímás elégedett, hálás pillantást vetett Miszley Pistára. Amikor ezt meglátták, szemükben felgyulladt az irigység tüze Sóvárogva nézték Miszley Pista fehérkeztyűs kezében a kis gömböcskét. — Lelkűk összecsengett. Mindnyájan úgy érezték, mintha megroppant volna a pozíciójuk. Miszley Pistában megseitették a jövő emberét.
