Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-04-18 / 16. szám
— 1954. április Iff. Időbeni sarabolás, több termes A cukorrépa fejlődése kezdetén különösen igényes. A növények sorközét kikelés után azonnal sekélyen kell megsarabolni. Sarabolás A sarabolással a növények részére a talaj levegős morzsái között biztosítjuk O gyors felmelegedést és csökkentjük a talajvíz elpárolgását. A sarabolással megadjuk a növényeknek a szükséges fényt és meleget, kiszabadítjuk okét a gyomok közül és ellenáilóbbá tesszük a növényeket a kártevőkkel szemben. Elősegítjük a talajhaktériumok elszaporodását, a tápanyagok feltárását. A nagyüzemi szociálist« gazdálkodás egyik fófeledeta, hogy a baromfibetegségnek elejét vegye. A baromfibetegségek közül a legnagyobb jelentőségűek a fertőző betegségek, melyeket ' ülönféle baclllusok idéznek elő. Ezek lehetnek különbözők: A baromfitífusz vagy fehér hasmenés Ez a betegséget nem lehet kigyógyítani, ezért vérvizsgálattal ki kel válogatni a megfertőz tt fojókat és le kell vágni őket. A megfertőzött kiscsirkéket azonnal el kel! pusztítani. Jellemző tünete, hogy a fertőzött állat állandóan gunny ászt és ürüléke fehér, vizenyős. A baromfi-gümökór A beteg állatoknál makacs hasmenés lép fel és lassan teljesen lesoványodnak, majd elpusztulnak. Gyógyítani ezt sem lehet, csak oltási próbával kiválogatjuk a fertőzött állatokat és leöljük őket. Itt vigyázni kell erre. hogy a hullákat elássuk. A baromíihimlő (diftéria) Ez a baromfinál leggyakrabban előforduló betegség, főképpen a tyúkok ée galambok betegsége. A taréjon, a torok és füllebbenyeken. szemhéjon és a szájszeglet kornyékén sárgás, sárgásbarna dudoros csomók jelentkez-A sarabolás főbb szabályai: 1. Túl nedves, sáros talajt nem szabad siiabolni, mert elősegítjük a rögök és a hmtok képződését. De nem szabad várni a sarabolással a talaj kiszáradásáig sem. 2. A sarabolás mélysége általában 1—2 cm. Csapadékos t. asszál, hideg talajokon a sarabolás mélyebben is végezhető. 3. A saroktól jobbra és balra kis sarabolatlan rész maradjon, nehogy a növények gyökerét meglazítsuk. 4. A sarabolást meg kell ismételni, ha erősebb záporeső összetömíti a talajt, vagy a gvomosodás újból megindul. Készítsük elő az állatokat a iecelteíésre Az átmenetnélküli takarmány- és környezetváltozás mindig erősen megviseli ez állatokat. Különösen a téli, gyengébb száreztakarmányok etetéséről a zöldetetésre velő áttérés idején szokott a takarmány- és környezetváltozás súlyosabb zavaroka1 okozni. Még súlyosbíts a helyzetet, ha az állatok legelőre való kihajtása leromlott kondícióban és hűvös, vagy éppen szeles, esős napokon történik. Ilyenkor az emésztési zevarokbul eredő bajok (hasmenés) mellett ez állatok könnyen 4 is pusztulhatnak. A téli gyenge táplálkozás miatt a szervezet legyengül és az állatok ellenállóképessége a betegségekkel szemben erősen csökken. Ezért az állatok legeltetésre való előkészítésére különösen fokozott figyelmet kell fordítani. Az állatok előkészítését már jóval з kihajtás előtt meg kell kezdeni. Az állatokat először a levegő- és környezetváltozáshoz kell hozzászoktatni. Az istállót fokozottabban kell szellőztetni és később az ablakokat az istálló egyik oldalán éjszakára is nyitva kell hagyni. A szellőztetést mindig huzatmentesen kell végezni. Azután, mihelyt az idő megengedi, meg kell kezdeni az- állatoknak szabad levegőn való tartását, jártatását. Az állatokat kezdetben csak a melegebb dél-' órákban 1/2—1 éra hoszszat járassuk, majd az idő felmelegedésével fokozatosan emeljük a szabadon való tartás, mozgás időtartamát. A levegő és környezet változtatása hoz való szoktatással, a szabad levegőn tartással egyidejűleg, de a kihajtást megelőzően legalább 10—14 nappal meg kell kezdeni az állatoknak a zöldetetésre, legeltetésre való előkészítését is. A száraz, szálestakarmányok etetésmellett meg kell kezdeni az c célbó; tartalékolt lédús (répa, vermelt répaszelet. siló) takarmányok etetését. A lédús (vizenyős) takarmányok mennyiségét fokozatosan emelni kell A k hajtás előtti napokban, ha már kaszálható zöldtakarmányunk van. etessünk szalmával keverve szecskázott zöldtakarmányt is. A szecska zással egyrészt elkerülhetjük a takarmányszóródásokat, másrészt biztosíthatjuk a zöld-takarmánynak a szalmával, száraz takarmánnyal való egyenletes fel etetését és ezzel emésztési zavarok (hasmenés) előidézése nélkül tudunk áttérni A zöldtakarmányok etetésére. Kihajtás előtt 2—3 héttel végezzük el az állatok körmözését is. A tél folyámam. az állandó istállóbantertás következtében az állatok körme rendszerint erősen megnyúlik. A szabad levegőre, mozgásra, legelőre vágyó állat, amikor ez istállóból kiszabadul. fékeveszetten ugrálni kezd, ugrálás közben a megnyúlt papucsköröm letörik és az állat lesántul. Ezért nem szabad a körmözést к-hajtás előtt elmulasztani. Emellett fordítsunk figyelmet, különösen a kihejtás előtti napokban az állatok fokozott ápolására, tisztántartására, a téli szőr eltávolítására. A kihajtást meleg napsütéses időben kezdjük! Ha már az állatokat az elmondottak szem előtt tartásával kihajtásra előkészítettük és a jegelő talajának szikkedtsága, továbbá a legelőfű fejlődése a kihejtást lehetővé teszi, — különösen az átteleltetés lehetőségének biztosítása érdekében, meg kel! kezdeni a legelőre való kihajtást. A kíhajtást lehetőleg meleg, napsütéses napon a délelőtti órákban akko-' kezdjük el, amikor az idő már kissé felmelegedett. Az első napokban a haza, vagy behajtást is korábban fejezzük be. Behajtás után pedig pár napos át adjunk a legelőre járó állatoknak kevés szénát, vagy szalmát a mohón fogyasztott zöldfú hatásának ellensúlyozására. Alapvetően fontos, hogy a környezetváltozásra, zöldetetésre való átmenet tartására fokozatosan, megfelelő átmenettel készítsük elő az állatokat, mert csak így kerülhetjük el azokat a bajokat, melyek nagyrészt gondatlanság bői és a megszokott régi rossz szokásokhoz való ragaszkodásból származnak. Az állatoknak a kihajtásra való előkészítésével, a kihajtással járó megbetegedések elkerülése mellett, - biztosítjuk az állatok termelésének folyamatosságát. sőt elősegítjük a termelés fokozását is. Jó előkészítés mellett az állatok termelése a legelőn nem csökken, hanem emelkedik. A növendékálletok rőteljesebben fejlődnek, a tejelőd Hatok tejtermelése pedig megsokszorozódik. jé gondozással, védőoltással előzzük meg szárnyasaink betegségét i Védekeznünk яя ^rmánvosbo£arak i Az idő felmelegedésével együtt megmozdulnak a pihent ferügyek is. Ilyenkor megkezdődik a munka a gyümölcsösben. A fagy előtt betakart szőlőt kinyitjuk, gyümölcsfáinkat ideiglenes szalma- és háncsruháitól megszabadítjuk. majd végignézzük kertet, vájjon a vadak mi kárt tettek, hogy a ned vkeringes megindulásakor lehetőleg mindent orvosoljunk. A gyümölcsösünket nem szabad elhanyagolnunk. A fák fejlődése nár lassan megindult Már itt-ott kifeslett rügyeket s talá!ur>k. A rügyek ébredésével egytftf kezdi meg munkáját a gyümölcsösök hírhedt ellensége: az ormányosbogarak tarka serege. Mindannyian ismerjük ezeket a telhetetlen kis állatkákat. Az A gyümölcsfák köriílásása Sok helyen láttam, hogy a gyümölcsfák töve körül felássák a talajt. Ez he v- nvaió is volna, ha megfelelően végeznék el ezt a munkát. Sokszor eilig egy méteres körben van körülásva ь azt hiszik jóekaratúlag, hogy helyesen cselekedtek. Ez tévedés! A fa földalatti része, a gyökérzet, nagyjából hasonlít a fa koronájához, a lombozathoz Ha tehát csak a fa tövét ássul, körűi, ezzel nagyon keveset segítettünk, mert esek a vesteg gyökerek fölazítottuk meg a tato jt s csak e-I nek. A diftériát néha csak súlyos nát! ha jellemzi, de legtöbbször sárgásszür- i ke, hártyaszerű lerakódás lép fel e szájban és nem ritkán a szem környékén is, mely bedagad. A beteg baromfi, különösen, ha >. gégén is van lerakódás, nehezen lélekzik. Ha a betegséget idejében észrevesszük, könnyen kikezelhető. A szájbanlévő lerakódásokat óvatosan leszedjük és helyüket jódtinktúrás glicerinnel beecseteljük. Ahdl a betegség már env-.zer előfordult, minden évben legalább egyszer védőoltással kell beoltani baromfiállományunkat. A baromfikolera A baromfikoleraban néha hirtelen, minden előzetes betegeskedés nélkül ousztulnak el az állatok. Máskor viszont hosszabb ideig szomorkodnak. ürülékük néha véres, orrnyílásukból váladék szivárog, az .illatok lesoványodnak, Ízületük megduzzad Főleg ott üti fel fejét ez a betegség, ahol a baromfiak ellenállóképessége valami oknál fogva gyengült. Befolyásolhatja a helytelen gondozás, takarmányhiány, meghűlés, kimerítő hurcolás stb. Feladatunk arra törekedni, hogy a baromfiakat helyesen gondozzuk, nem szabad beletörődni a betegségekbe azzal, hogy úgy sem lehet rajtuk segíteni, hane mindent el kell követnünk a betegségek megakadályozására. Kalapos József, Lelesz ellen egész családjukra jellemző, hogy fejük ormányszerűen megnyúlt, ormányuk végén igen finom rágószervük van, amellyel nagy ügyességgel tudják a fák védtelen rügyeit tizedelni. Valamennyi között iegismertebb a I rügylyukasztó vörösesbarna hosszúala' kú bogár. Petéit még ősszel a rügyekbe rakja, melyekből tavasszal fehér, lábatlan kukacok, április közepére bábok lesznek, ezekből pedig májusra új bogár fejlődik. Hogyan védekezzünk az ormányos bogarak ellen ? Reggel még harmatosén megrázzuk a fákat többízben — mert egyszeri rázással még nem esnek te mind a fáról — és a földre pottyant kártevőket összeseperve elégetjük azokat. i zekhez juttattunk levegőt, amit ezek I nem tudnak úgy felhasználni, mint a I iiejszálgyökerek, amelyek a lombozat, I a korona kerülete irányában vannak. : Ha tehát tökéletes munkát akarunk végezni, e korona k.terjedéséig kell a talajt felásni, hogy a hejszálgyökerekhez is juttassunk levegőt és nedvességet, mert ezek tudják azt felhasználni, ezek veszik fel a tápanyagot. Ha ilyen munkát végzünk, akkor munkánk tökéletes és eredményes lesz. Nagy József, agronómus A munha megszervezése es dijazasa a stolho/méhészelekiien Azokban a kolhozokban, amelyeknek | nagy méhészeti farmjuk van, nagyobbszámú méhészeti dolgozóval, állandó méhészeti brigádokat szerveznek. Kisebbszámú méhész (2—3 fő) esetén pedig azok állandó munkacsapatot alkotnak. A kolhoztagokat méhészeti brigádba vagy munkacsapatba legalább 3 évre kell beosztani. A nagy méhészeti farmokat küjpn méhészetekre osztják. Az egyes méhészetek munkáját a főméhész irányítja. Az őszi és téli időszakokban a méhészeknek a méhek kezelésével munkájuk nincs, egyéb munkára — elsősorban kaptárépítésre — osztják be őket. A méhészek munkáját a kolhozméhészetekben teljesítmény alapján díjazzák. A méhészek javára írt munkaegységek száma attól függ, hogy azok hány méhcsaládot kezelnek és mennyi méhterméket termelnek. Az elfoglaltság normáját és a teljesítménybért a kolhoz közgyűlése hagyja jóvá. Az Orosz Szovjet Szövetségi Szocialista Köztársaság Földművelésügyi Minisztériumának a kolhozméhészetekben végzett munka megszervezéséről és díjazásáról szóló 1939. április 20-án kelt utasítása szerint egy szakképzett méhész teljesítményét 50 méhcsalád kezelésében ajánlatos megállapítani. E- zeket ő kezeli az azévi szaporulattal együtt. Egy méhészre, ha annak segítsége is van. — a segéderő szakképzettségétől függően — 70—100 méhcsaládot ’ehet számítani. Ezenkívül a kolhoz vezetősége a méhészetek őrzésére őröket jelöl ki. egyes dőszaki munkák elvégzésére pedig, i mint amilyen munkák például a méhcsaládok kihordása, a pergetés, a méhek behordása a telelő helyiségekbe stb.. a méhészek kisegítésére segédmunkaerőket oszt be. Ugyanez az utasítás a kolhozméhészetek számára a következő eránylegos darabbért javasolja: 1. A méhek kezeléséért a nyári időszakban, a méhcsaládok telelőből való kihordásától a behordásig, egy méhcsalád után naponként 0.015 munkaegység. A 20 családon aluli méhészetben a darabbér a méhek nyári kezeléséért méhcsaládonként és naponként 0.03 munkaegységig emelhető, azokban a méhészetekben pedig, amelyeknek 20— 40 méhcsaládjuk van 0.02 munkaegységig családonként. 2. A méhcsaládok téli időszak alatti kezeléséért, a telelőbe való behordástól a kihordásig.. egy méhcsalád után havonként 0.1 munkaegység. Húsz családon aluli méhészetekben i darabbér a méhcsaládok téli kezeléséért egy méhcsalád után havonként 0.3—0.4 munkaegységig növelhető; azokban a méhészetekben, amelyeknek 20—40 méhcsaládjuk van, a darabbért a téli gondozásért 0.2 munkaegységig, azokban a méhészetekben pedig, amelyeknek több mint 8( méhcsaládjuk van, méhcsaládonként és havonként 0.05 munkaegységig lehet csökkenteni. 3. Minden tartelékcsaládban áttelelt-etett anya után — 0.75 munkaegység. 4. Minden új méhcsaládért — 1—1.5 munkaegység. 5. A termelt méz minden kilogrammjáért (a kaptárekból kivett és a telelőre benthagyott méz együttes menynyisége) 0.04—0.07 munkaegység. Itt figyelembe kell vennünk azokat a körülményeket, amelyek a mézgyűjtés eredményét befolyásolják, de a méhésztől függtelenek. 6. Minden kg kiolvasztott viaszért 1.5 munkaegység, minden kg keretbe’ kitördelt vagy más módon nyert lápért 0.75 munkaegység és minden kg sonkolysalekért 0.2 munkaegység. 7. Minden kiépített lápért — fészeklépre átszámítva — 0.1 munkaegység. 8. Minden, vöröshere megporzására idejében kiszállított méhcsalád után 1.0—1.5 munkaegység. A méhek vöröehereillatú sziruppal való etetéséért 1.5 munkaegység méhcsaládonként. Az etetés a virágzás egész ideje alatt folyik. A munkaegységek elszámolásának rendszere Az új méhcsaládért akkor kell felszámítani a munkaegységet, mikor az legalább 6 Iéputcát foglal el. Ettől az időtől fogva kell felszámítani az új családok kezeléséért járó munkaegységeket is. A kaptárakból kivett mézért, a viaszért és viaszalapenyagért járó munkaegységeket a termékek raktárba való beadása után, az átvételi elismervény vagy szállítólevél alapján számolják el. A telelőre fészekben hagyott mézért, i — a méhek őszi ellenőrzéséről felvett jegyzőkönyv alapján. A kiépített lépek után csak az év végén számolják el a munkaegységeket, és csak annyi lép után, amennyi az év elejei készlethez viszonyítva szaporulatként jelentkezik. A méhek vöröshereillatú sziruppá! való etetéséért a munkaegységeket annyi család után számolják el, ahányat 0 vöröshere virágzásának tartama alatt naponként etettek. Az Orosz SzSzSzK Földművelésügyi Minisztériuma utasítása szerint, ha a méhészetekben két vagy három méhész dolgozik és a méhcsaládok nincsenek közöttük megosztva, a munkaegységeket szakképzettségük és az egyes méhészek által végzett munka mennyisége szerint kell közöttük szétosztani, például, két méhész esetében, e főméhész teljesített munkaegységek 60—70 százalékát, segédje pedig 30—40 százalékát kapja. Az utasítás azt javasolja, hogy nagy méhészfarmokon a vezetőnek a közvetlenül hozzátartozó családok kezelése és a nyári termékek után a munkaegységeket a megállapított darabbér alapján kell javára írni; ezenkívül и farm többi méhészetének irányításáért pótlólag, a kolhoz vezetőségének határozata és a közgyűlés jóváhagyása alapján, a farm többi méhészetében e méhészek által ténylegesen teljesített munkaegységek 4—7 százalékát kell javára írni. Fokozatosan bővítjük a családok fészkét Az anyának hely kell a petézésre, a kikelt munkásoknak az elhelyezkedésre. Ha a család nem a fészek valamennyi lépjén teteit, fejlődéséhez képest bővíteni kell fészkét. Bővítésre szép, szabályos építésű, nem túlságosan régi lépek, vagy egész műléptáblák valók. A lépet a fészek szélére, a legszélső fiasításos lép mellé kell beakasztani. A fiasításos lépek közé annál kockázatosabb üres lépet iktatni, minél korábban van. Az ilyesmi megbontja a fészek egységét és ha rossz idő következik, a méhek takaretlenul hagyják a Hasítás egy részét. Az elhagyott fiaeítás elpusztul. Egész müléptáblával akkor bő vehetünk, ha már meleg az idő és a méhek jócskán gyűjtenek. Építtetésre alkalmas időszák pl. a fűz, gyümölcs és repce virágzása. HELYCSINÄLÄS. Ha a Hasítás mellett virágporral vagy mézzel erősen telt lép van a melegebb к elérkeztekor, eggyel kijjebb kell tenni az ilyent, hogy az anya a fiasítás mellett üres sejtet kapjon. Az is jó, ha a mézeslép helyén marad, de fedelét késsel, vagy villával felnyitjuk, vagy legalább zsebkéssel felkercoljuk. A méhek ugyenis a fedett sejteket nem szívesen bontják ki» a nyitottból a-zonban elhordják a mézet. Szeretettel búcsúzunk munkatársunktól Fájdalommal emlékezünk meg Natsin ! János méhésztarsunkról, aki február J 21-én eltávozott közülünk. Natsin elvtárs élete során sokat fá- ; radozott és kísérletezett a méhészke- ! déssel. Joggal mondhatjuk, hogy szén- j vedélyes méhész volt. Mint méhész- ! szaktanító sok értékes előadást tartott, j ahol igyekezett tudományát átadni mé- | hésztársainak. Bárki fordult hozzá le- ! veiben kérésével, még személyesen is I kiutazott a helyszínre, hogy a méhe- 1 ezeknek segítséget nyújtson. Mi sem bizonyítja jobban, hogy tudását igyekezett átadni a köznek, mint az a tény, hogy sok hasznos cikket írt méhészújságainknak, hisz a Szabad Földműves méhészrovatában olvasóink nem egyszer találkoztak nevével. Ügy a szerkesztőség tagjai mint méhészolvasóink szívükbe zárják Natsin elvtárs emlékét. A szerkesztőség.
