Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)
1954-01-10 / 2. szám
19Я4. larmÄr 1б. TbW Földműves ? AZ ÉPÜLŐ KOMMUNIZMUS NAGYJJHSZÁGÁBÓL Fjodor Tyitov, a Szocialista Munka Hőse s ötezeregyszáz literes évi tejátlag tehenenként A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége nemrég a „Szocialista Munka Hőse” kitüntetést adományozta a Kirgiz Szocialista Szovjet Köztársaságban levő „Alamegyin” szavhoz tejgazdasága egvik brigádvezetójének, Fjodor Sztyepanovics Tvitovnak, az 1952- ben elért magas fejési átlageredményért. Az alábbiakban közöljük Fjodor Tyitov cikkét arról, miként érte el a brigád ezt a kiváló e’-edményt. * Brigádunk a műit évben a legjobbTM tejelő 21 darab tehéntől átlagban 5790 liter tejet fejt. összesen 76 tehenet gondoz a brigád Az egész tehénállomány évi fejési átlaga 4785 liter volt Ez évben tavasszal a brigád kötelezettséget vállalt, hogy mindén tehéntől 5100 liter tejet fej évi átlagban A fel— alánlást sikeresen teljesítjük A fejési átlag 9 hónán alatt elérte a 4000 litert Nagy gondot fordítunk a takarmányozásra. Teheneink télen szénát, takarmánvrénát, silótakarmányt és abrakot kapnak. Szovhozunkban évekkel ezelőtt bevezettük az egyedi takarmányozást. Hogyan apasztjuk el a tehenei elles előtt? Függetlenül az állatok tejhozamától minden tehenet két hónappal ellés előtt apasztunk el. Legtöbb tehén ilyenkor még naponta 12—13 liter tejet ad. Ilyen tehenet elapasztani nem is olyan könnvű dolog. Takarmánvadagiából el-' hagvjuk a nedvdús takarmányt és az abrakot, kizárólag száraz szénán tartjuk. Naponta egyszer fejünk, de akkot sem fejjük ki egészen a tejet. A szárazonállás időszakában jól takarmányozzuk a teheneket, hogy normálisan fejlődhessék a borjú, s a következő tejelési idő alatt sok tejet adjon. Átlagosan ^jninden tehénnek 8 küó szénát, 30 kiló nedvdús takarmányt és 3 kiló abraktakarmányt adunk. Ellés előtt 10 nappal a tehenet az elletó rekeszben helyezzük el Ilyenkor csökkentjük, vagy pedig egészen megszüntetjük a nedvdús takarmány adagolását. Az ellető-rekeszben az ellés után még további tíz napig marad a tehén, utána ismét átveszi a brigád. Naponta négyszer etetünk... Amíg a tehén tejhozama növekszik, mindig több takarmányt kap, mint amennyi a tejhozama szerint járna Utána pedig a takarmányadag mindig megfelel az állat tejhozamának. A téli időszakban egy, átlagban 25 liter tejet adó tehén naponta 8 kilogramm szénát. 50 kilogramm nedvdús, 6—7 kg abraktakarmányt kap. A „Dácsa” nevű tehén, amelynek napi fejési átlaga eléri a 35 litert, naponta 8 kiló szénát, 60 kiló nedvdús- és kilenc kilogramm abraktakarmányt kap. Az ellesi időszakban jóminőségű !ucemaszénát, takarmányrépát, silót, gabonafélékből pedig árpadarát, darakever'’ et esznek a tehenek. Etetés előtt m’nden takarmányt megfelelő módon “lőkészítünk. A szénát és az aprórépát feltétlenül felaprózott állapotban, a na jy takarmányrépát oedig tisztítás után egészben adagoljuk. Az abraktakarmányok egy részét erjésztésl eljárással tesszük izletesebbé. A tejelő tehenek takarmányadagjában; a burgonya is szerepel. Naponta 10—25 kilogramm burgonyát adagoljunk a teheneknek. Négyszer etetünk napjában Először az abrakot kapják, aztán a nedvdús és a szálastakarmányt. A helyes takarmányozás) nagymértékben 'hozzájárul a tehenek tejhozamának növeléséhez. ... és négyszer is fejünk Az istálló tágas, világos, tiszta és modem szellözöberendezés biztosítja a friss levegőt. Minden tehénnek külön önitatója van. A fejest elektromos fejőgéopel végezzük, A takarmány behordására és a trágya elszállítására füooö csillepályát szereltünk be az istállóba. A brigád minden munkáját a napirendnek megfelelően végzi. Most a téli napirend van érvényben. Naponta négyszer fejünk, minden fejős előtt etetünk. Naponta háromszor meoiáratjuk és kétszer megtisztítjuk a* ágatokat. A brigád munkanapja 3 óra 30 perckor kezdődik és 23 óra 30 perckor ér véget. A feiőnők két műszakban dolgoznak. A hosszú jartatások, az idejében végzett ápolási munkák és az Istálló tisztasága mind kedvező hatással vannak az állatokra. A brigád versenytáblájára naponta kifüonesztfük a napi fejé«! eredményekről szóló adatokat. Tímanonkiot termelési értekezleten értékeltük a a vprcpnv pfpdw’övpü óq г» on beszéljük a soronkövetkező teendőket. ★ A tenger ajándéka Hatóránkénl váltakozik az apály és dagály a Fehér-tengeren, óriási víztömeg fut ki messzi a partra, majd visszahúzódik — mintha lélekzene a tenger. Minden lélekzetvételnél” zöld. sárgás-barna, vöröses hínárfélék, тоszátok, tengeri növények tömege ve tődik partra, viharban valóságos hegyek tornyosulnak belőlük. Szárazföld ,.kalandjuk” azonban nem tart sokáig az apállyal ismét visszakerülnek a ten gerbe. Egy részük mégis a pari n: marad ugyanúgy, mint a tenger egyelkincsei: a különféle puhatestűek myriádjai, az osztrigák, ehető fekete kagylók, csigák. Valóságos kincs a hínár. Az anf el (álnevű tengeri máskaiból készül .példán' az agar-agar: ez egy kocsanyaszerü anyag, amelyet a konzerv és cukrász iparban a gyóguszeri r-orban és a baktériumok tenyésztésénél (táptalajként) hasznosítanak A tengerifüvet a kárpitosipar használja fel. Egyes moszatfajtákból vegyianyagckat lehet kivonni, mások a papír-, festék-, mítanyiges épitólanyaggyártásnáL hasznosíthatók. A mezőgazdaság és az állattenyésztés szempont jából felbecsülne teilen értékű az északnyugati partvidék tengereinek aiándéka. Valóságos vízalatti lege!ők-és rétek terü'nek el itt a legtöbb h\irféle ugyanis igen magas tápértékű takarmány, amelyet frissen, piľzva, vagy szárítva szívesen fogyaszt a jószág. A porivá ki vetődd kagylók csigák héja pedig megőrülve, értékes tápliszt a háziszárnyasok számára. - Ezenkívül azonban a mészben szegény talani szánfófö'dek trágyázására is kitündén felhasználható Sokszázezer torma takarmányt ad a hajókra szerelt vízalatti kaszálógépekkel begyűjtött hínár. Az ilyen hajókat, takarmány feldolgozó üzemekké alakítják át, amelyek — még a kisebbek is — napi 400 métermázsa kombinált takarmányt dolgozhatnak fel, vagyis évente — a hajózási idényt kétszáz napra számítva — 80 ezer métermázsát. A Fekete- és Azóvi-tenger partvidékén például sokhelyütt — főleg a folyók torkolatánál — annyi a hínár hogy ha nem irtanák, komolyan akadályozná a halászatot, de még a hajózást is Ez a náddal és a sással együtt ugyancsak értékes nyersanyaga a papír- és cellulózegyártásnak, a vegyi- és építőiparnak. A távolkéleti partok mentén renqe teg a tengeri len. amelyet a textil-ipar tud jól hasznosítani. KETTŐN ÁLL A VÁSÁR ‘ AZ EGYIK fontos feladat most a szovjet mezőgazdaságban az, hogy a lemaradt kolhozokat felemeljék a kiválók szinvonelára. A Pravda egyik legutóbbi száma igen szemléltető példával mutatja be, mit jelent egy kolhoz lemaradása. Két kolhozzal ismertet meg bennünket, amelyek minden tekintetben azonnos feltételek mellett dolgozhatnak. Mindkét kolhoz Rjazány környékem az Oka folyó partján van. Az egyik a Vörös Kultúra, a másik a Konyhakertészet-kolhoz. Mindkettőnek egyformán termékeny a földje, egyformán kövérek a legelői. Mégis óriási a különbség a két kolhoz eredményei között. A Vörös Kultúrában négysze-annyi tejet adnak a tehenek, mint a Konyhakertészetben. A Vörös Kultúrában minden hektár föld átlagosan 1352 rubelt jövedelmezett, az elmaradt kolhozban pedig csupán — 98 rubelt Ör ási a különbség, szinte hihetetlen1 Mi az oka ennek? ELSŐSORBAN az, hogy a Vörös Kultúrában okosan*, használták ki a lehetőségeket. a tartalékokat. Például kis területen, 8 és fél hektáron maghozó hagymát termeitek. F.z a kis terü’et egymaga ISO’000 rubelt jövedelmezett Egv hektár föld tehát 21 ezer rubelt hozott s kolhoznak. Bevezették и füves-vetésforgót. Gondoskodtak a bőséges trágyázásról. Egy hektárra 250— 300 mázsányi trágyát vittek ki. A Konvhakertészet kolhozban viszont rossz volt a munkaszervezés é.s a vezetés Valamikor a járás legfőbbjei voltak, de a siker a fejükbe szállt A sü’tgalamhvárás és a nemtörődömség kerítette hatalmába a tagokat Nem ha -/náitak ki minden talpalatnyi földet és csupán 50 mázsa trágyát használtak fel egy-egy hektáron. A Vörös Kultúra a bőséges termés következtében nagymenny-ségű terményt vihetett a piacra Csupán hagymából 5600 mázsát adtaié el ebben az évben. Fejlett az állattenyésztésük is. Teheneik átlagosan évi 4000 liter tejet adtak, mert állandóan javították a jószág fajtatulaj'kjnságait, szilárd takarmányalapot létesítettek, feijavították a legelőket, réteket, nagy területeket vetettek be takarmánynövényekkel. Minden tehénre egy évre átlagosan 40 mázsa silót, 40 mázsa répát és burgonyát, 10 mázsa olajpogácsát és 25 mázsa szá!a6tekarmányt készítettek be. A Konyhakertészetben a hanyag munka miatt alacsony volt a termés, tehát nem szállíthatott piacra. De elhanyagolták a jószágot is, takarmánytermesztésre nem fordítottak gondot, csökkent a tehenek tejhozama. A VÖRÖS KULTÚRÁBAN a kolhoz jövedelmével együtt emelkedett a kolhoztagok jövedelme is. Anasztászíja Panfilova fejőnő például 1014 munkaegységre 9 mázsa gabonát, 50 mázsa burgonyát, 5823 liter tejet, 1774 kiló hagymát és 4309 rubelt kapott. A Vörös Kultúra tagjai nem elégedtek meg az elért eredménnyel. A szeptemberi határozat után számbavették tartalékaikat s elhatározták, hogy 2—3 év alatt 50 százalékkal növelik a terméshozamot. De vrra is gondoltak, hogy egyidejűleg segítenek elmaradt szomszédjuknak. Alekszander PanfKov elnök elment a szomszédos Konyhakertészet aktívagyűlésére, hogy átadja gazdag tapasztalatait. Felsorolta eredményeiket és elmondta, hogyan és miként érték el azokat... Panfilov beszéde szinte lázba hozta a Konyhakertészet kolhoz tagjait. Feleszméltek, meglátták az eddigi kihasználatlanul heverő hatalmas tartalékaikat, rájöttek arra, hogy miért jutottak ide. Miért? Ültek babéraikon, s közben lemaradtak. Pjótr Szvirin kertész jól megmondta, hogy azért fizetett náluk a gabona csak negyedanynyit, mint e Vörös Kultúrában, mert a füves-vetésforgó náluk, a vezetőség hanyagsága miatt, csak papíron volt meg. IVANOVA FEJŐNÖ beszámolt a Vörös Kultúra kolhoz állattenyésztő telepén tett látogatásáról. „Ott a jószág törzskönyvezett és jóltáplált. Meleg, világos istállóban tartják, nem úgy, mint nálunk. Vizet akkor iszik az állat, amikor megkívánja, mert ott van előtte az önitató, nálunk pedig csak akkor, amikor eléje teszik a vedret. Ezért nem véletlen, hogy a Vörös Kultúrában egy tehén ad annyi tejet, mint nálunk négy.” Л A jó kolhoz elnökének látogatása, a hibák okainak feltárása nagy változást idézett elő. A Konyhakertészet-kolhoz tagjai bírálták önmagukat, de azt is elhatározták, hogy nyomban tettekre váltják a szomszédos kolhoz tanácsait. És — hogy nagyobb nyomatékot. adjanak szavuknak — versenyre hívták e Vörös Kultúrát. Egyesek megriadtak ettől a merész lépéstől, de a bátrak megmagyarázták, hogy a szocialista mumkeverseny törvénye: érd utol a legjobbat... Panfilov elnök pedig így válaszolt a kihívásra: „Ki tudja, egy-két év múlva talán a Konyhakertészet legyőzi a Vörös KultúrátPersze kettőn áll a vásár... De ha győztök — az lesz e md legnagyobb sikerünk. És akkor veletek örülünk mi 1 is!” K. ZIMMERMAN: /Qz önlelf hiúk Tamás minden újításra Úgy néz, mint egy kis bolhára A hatalmas elefánt. Minden újat jól leránt, Megjósolja már előre: Prémium nem lesz belőle! Ha valaki végül mégis Sikert arat, sőt még pénzt Is, Kesernyésen szól Tamás: Szerencse ez, semmi más! Hogyha hívják tanfolyamra, Büszkén harsog Tamás hangja: — Mit tanuljak hozzá még, Amit tudok épp elég! Rossz módszerét féltve őrzi, Aki tanul megelőzi.. Hogyha mellőzések érik, Sértve érzi magát vérig S kesernyésen szól Tamás: Balszerencse, semmi más! Mikor hallja: munkaverseny, így kiált fel Tamás nyersen: — Engem nem érdekel Ösztönzés csak restnek kell! De ha napról-napra látja Hogyan apad a normája, Míg szomszédja lendülettel Éppen dupla annyit termel, Kesernyésen szól Tamás: Szerencse kell semmi más! Nem, a dolog nincs így rendjén, Az én cudar balszerencsém, Mint az árnyék úgy követ, Ez tovább így nem mehet! Szól Tamás és kinn a réten Botorkál a lóherében, Addig kutat fürge szemmel Négylevelüt amíg nem lel: — Fordítottam — kiált — én A szerencse kerekén! Minden maradt úgy mint régen, Nem a siker, de a szégyen Lett most is az osztályrésze: Dühös lett a lóherére. Megfogta és összetépte. * Ti hitetlen tamások, Adhatok egy tanácsot: Ki fejlődik, halad, tanul Nem maradhat sosem alul. Holt biztos a sikere, Nem szerencse kell ide! H. KARIN: y\em kell szerencse t ide ! Tyúkanyó a ketrecre szállt S teli csőrrel így kotkodált: — Kotkodács, kotkodács! Bámuljátok, szárnyasok, Ilyet még nem láttatok! Egetveró, amit tettem, Egy csapásra híres lettem! Kotkodács, kotkodács! Tyúkok, ide süssetek. Ilyet nem tud senki más: Valóságos műremek! Kotkodács, kotkodács ... Y Lelkendezett pulyka néne: — Érthető a büszkesége! De a kakas így kotyogott: — Ne túlozzuk el a dolgot.,. Összegyűlt a tyúksereg: Ugyan, mi történhetett? És mit láttak? Semmi mást, Mint egy frissen tojt tojást, Közönséges, fehér fajta. Nem volt semmi furcsa rajta, Nem volt szép és nem volt rút. Ilyent tojt az öntelt tyúk! Kis versike — nagy tanulság: Ne értékeld túl a munkád, Világgá ne kotkodácsold, Hogy te — nagyszerűnek látod ... Fordította: Gerényi Tibor Háromszázadik évforduló Ezerhatszázötvennégy január 8-an (18-án) az ukrán tanácskozó testület a Rada, kimondta Ukrajna újraegyesítését Oroszországgal. Az orosz és ukrán nép egységes eredetű, de Ukrajna sokáig sínylődött idegen járom alatt А XVII század köjepén Bogdan Hmel nyiekij vezetésével az ukrán nép győze'mes felszabadító háborút vívott a 'engyel elnyomók ellen, s ebben támogatták az orosz néptömegek is. Az újraegyesülés fordulópontot jelentett az ukrán nép történetében. Közeledik а nany történelmi esemény 300-ik évfordulója. A Szoviet unió Konjmunista Pártjának Központi Bizottsága. Va Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső та nácsának Elnöksége elhatározta, hogy széles körben megünneplik az évfor dűlőt, melyet a Szovjetunió nagy nemzeti ünnepének tekintenek. Szinte megszámlálhatatlan jel mutatja, hogy e határozat mennyire g Szovjetunió népeinek szívébői fakad. Mostanában a határvidékeken különösen sokszor jönnek össze baráti találkozóra az ukrán és orosz kolhozok tagjai. A januári ünnepségekre széles körben folvnak az előkészületek. Pólódéul Ukrajnában a Nyikolájev terü!eten előadásokban emlékeznek meg az évfordulóról. A területi színház Kornejcsuk „Bogdán Hmelnyickij” c. darabját mutatja be. Januárban az évforduló kapcsán rendezik meg а XII- к ukrán képzőművészeti kiállítást. Akkor nyílik meg,a népművészeti kiállítás is. Lvovban I. Jaknskin szobrász Bogdan Hmelnyickij mellszobrán dolgozik, amelyen az utolsó simításokat végzi. Kiev történelmi épületeit gondos tatarozással készítik elő az ünnepségekre. Bolt és olvasóterem Mindnyájunkkal megtörténik, hogy a könyvesboltban belefeledkezünk egyegy érdekes könyv olvasásába. Ilyenkor az előadó fiwelmeztet, hogy ez nem olvasóterem. Litvániában megoldottak ezt a kérdést. A fővárosban VLlnyuszban, a* Sztálin-körúton olvasótermes boltot létesítettek, ahol megtalálhatók a legfrissebb újságok, folyóiratok; ottani olvasásra könyvet, lehet kapni, sőt a folyóiratokra is elü 'ehet fizetni. Litvániában már 9 ilyen őolvasótermes könyvesbolt nyílt meg. A látogatók száma napról-napra nő. Valja megállja a helyét! Valja Szergejeva a moszkvakörnyéki Gorkij kolhozban dolgozik. Amikor belépett a Komszomolba, ezt írta egy füzetlapra: A szovjet fiatalok élcsapatában akarom építeni a ragyoó jövőt”. Sibakov, a növénytermelő csoport vezetője elégedetten tapasztalja, jiogy Valja derekasan megállja helyét. Vitathatatlanul a kolhoz egyik legjobb munkacsapat-vezetője. De még nagyobb dolgokról- ál modo zik: téli estéken szobájában késő éjszakáig ég a vilkny. Az agronómusok nem győzik eleget dicsérni az agro- és zooteehmkai tanfolyamokon. Mi min denre . jut ideje? Népnevelő, felszólal a komszomolgvűléseken, beszámolót tart munkamódszeréről Már ,kora ta vasszal barátnőivel együtt» járja a negL kiielölt t'ö'deket. S meg lehet nézni a határnak azt a részét, ahol ők dolgoznak, Búza- meg burgonyatermésük a legjobb volt a kolhozban. Sibakov egy este burgonyaszedéskor a tábortűznél tanúja volt, amint Valja és leánytársai el gyönyörködtek a sültkrumpli omlós, fehér húsában. — Köszönetét mondanak nekünk ezért, lányok — mondta Valja. •— Emlékeztek rá, . hogy éppen tegnap olvastunk a Sarló és Kalapács gyat sztahanovistáiról. Ki tudja, talán az ő asztalukra kerül. Sokszor gondolok arra, milyen érdekes lenne figyelemmel kísérni a burgonyánk sorsát. Vájjon. ki vásárolja meg az üzletben, a kolhozpiacon? Milyen sok érdekes emberrel ismerkednénk meg. hány ismerőssel találkoznánk! Sibakov elnevette magát és barátságosan mondta: — Ábrándoztok lányok?! Nagvon he'ves! Van is miről! Jövőre még több burgonyát termelünk — ahogy a kormány éc a párt határozott. /
