Szabad Földműves, 1954. január-június (5. évfolyam, 1-26. szám)

1954-03-21 / 12. szám

и

'tabacr- __

FöStim lives

„élelemlegszebb

POCSAJI GÁBORRAL, a komáromi EFSz sertésgondozójával a járási szövetkezeti konferencián hozott összebennünket a véletlen.

A figyelmet akkor vonta magára amikor szövetkezete küldöttjeként zavartan es izgatottan a hangeri’sitö elé lépett. Hogvne izgult volna, hiszen sohase volt ő még ilyen helyen, env nvi temérdek ember között. A nagyobbik dolog pedig az, hogy most maid ő beszél a munkában elért eredményen öl . .. Mozgolódott, topogott egyhelyben ... maid az oly sokszor átgondolt mondamva ólát kezdte lassan. megfontoltan szavakba önteni ...

.... Beszédéből megtudtuk, hogy a gondjaira bizott 40 anyakocától a mű t évben összesen 500 darab ma a cot választott el ... majd. mintha szj vát szegték volna ... hirtelen e'akadt a beszédben ... egy szóvai sbm mondott többet... Homlokán és kopaszodó fejt búbján apró izzadsággvöngvök csillogtak, s csak nézte, nézte maga előtt a sok embert, azok pedig őt... nem tudták mire vélni a dolgot. Végül a nagy hallgatásnak, az egyik kü’dött vetett véget, aki vaskos, kidolgozott két nagy kezét összecsaokodta s ezzel mintegy megmeri tette Pocsaji bácsit feszélyezett helyzetétől — a tapsot mint visszhangot a többiek is átvették — 0 pedig eközben visszaballagott előbbi helyére.

AZ ESET CSAK NEM hagyott nyugton bennünket. Amikor a kon ferencia befejeződött, felkerestük Gá bor bácsit, hogy elbeszélgessünk vele életéről és munkájáról.

Gábor bácsi aiacsonvtermetű, időben közel áll a hatvanhoz. Megtudtuk tőle. hogv már gyermek-korától az állatok mellett dolgozott. Jó'tápláit „kenyéradó” gazdái a kutyáikat nagyobb becsben tartották, mint üt. —

Élete — egészen a felszabadulásig - csak a látástól — vakulásig tartó robot volt. Hányszor megjárta a reabízott, mintegy 100 anyakocával az Ecsedi-lápot. sokszor korgó gyomorrai!

De mit is törődött azzal a biharmegyei Okánvi — Schwarcz. E vérszoüó pióca előtt csak egy cél lebegett: kövérre hizlalni pénzes-zsákját a Pocsaji-féle emberek Keserves, verejtékes munkájának hasznából

— Ha érdeke úgy kívánta, olyan szívhezszólóan tudott beszélni, mint

valami á.itatos plébános; a másik percben. — mintha kicserélték volna — még a kincstári pokrócnál is durvább, komiszabb volt — mondotta Gábor bácsi. Láttuk rajta, nem sz-vesen túr. kál régi, sajgó, szomorú em'ékei között. Annái örömteljesebben csendül, ajkán a szó a jelemül, felszabadult életünkről, elért eredményeiről.

— ÉLETEM EGYIK LEGSZEBB emlékeként fog élni bennem — mondotta lelkesedéstől átforrósodott hangon — az, hogy ió munkám eiismes réseképpen a konferencia diszalnökségébe választottak. Engemet, ak: telies életemén át keserves munkában. ugyanakkor vajmi kevés tiszteletben részesültem. Ezért megfogadjam. hogv még hűségesebben szolgalom közös ügyünket, mint eddig, mert munkámat megbecsü'ik, nem úgy. mint a múltban.

— És mi volt magával a konferencián,. amikor beszéd közben elakadt? — kérdeztük tréfásan.

— Hát-mi is no? — Megmondom én nyomban... az a bizonyos lámpaláz, vagv hogy is mondjak ... az kerített hatalmába — válaszolja biza'masau majd megpödri hatalmas, sötétszemű bajszát s leplezett mosolya felenged, arca kiderül. Mint a tavaszi felhőtlen égbo’t, olyan ...

— Ezen a tűzkeresztségen — nyugtatjuk пкg — mi is átestünk, amikor egelöször léptünk a nyilvánosság été és beszélni ke'lett.

Elragadtatással beszélt a továbbiakban arról, hogv milyen jól érezte ma gát az egyhetes tátrai üdü'ésen.

— Nagyot néztem, anvkor megérkeztem erre a pompás, gyönyörű hely. re. Bizony akármerre néztem, csak ott ragadt a sze mem a sok szép látni, valón s elgondolkoztam azon. hogy mindezt csakis népünk államának és pártunknak köszönhetjük.

Pocsaji bácsi mindezt jól végzett munkájával viszonozza. A múlt évben több, mint 800 munkaegységet dolgozott le, amelyre az 5000 koronán kívül még 26 mázsa terményt is kapott természetbeni járandóságként Az elválasztott ötszáz malac után pótjutalom fejében pedig két ma'acot.

De Pocsaji bácsi nem húnv szemet a munkáját akadályozó hibák felett sem. Arról beszél, hogy áldozatos, szorgalmas munkájának az eddiginél

még szebb eredményei is lehetnének ha a szövetkezet Vezetősége nagyobb gondot fordítana az állattenyésztésre, főleg, ami az állatok elhelyezését tó takarmányozását illeti. A régi várerőd pincéje nem megfelelő a sertések részére mert az a'apburkolatot téglából rakták ki és egyébként is hideg. Szellemesen, kissé huncut mosollyal az arcán, megjegyzi, hogy az általa gondozott ma'acokra „bugyogó" kellene, akkor nem fáznának. Tudniillik angol york-shire ía.jtájuak. Erre mi is elmosolyodunk ...

Aggoda'mát fejezi ki az iránt, hogy rövidesen 30 anyakoca ellésére 'e. hét számítani és az ellető kutricákban a iuhok vannak elhelyezve. Továbbá megjegyzi, hogv az eliés előtt álló anyakocáknak igen nagv szükségük volna a teiképződés elősegítéséhez korpára és ehelyett csak kukoricát кэ pnak

MEG KELL JEGYEZNÜNK, hogy Pocsaji bácsi aggodalma valóban jogos, mert hogyan is akar a szövetkezet sertésállományt neve'ni, ha igv gondoskodik az anyakocák-' takarmányának biztosításáról és /elhelyezéséiül. Az állattenyésztés egyik legjövedelmezőbb ágazatát a sertésállomány képezi, tehát az eddiginél nagyobb gondot fordítsanak, rá a szövetkezet vezetői.

..Aki a jószágnál van, az legyen a jószágnál, ne egyik nap Pityi-Palkó, a másik nap megint más és más” — mondotta Pocsaji Gábor. Ez legyen figyelmeztető tehát egyszersmmden korra. Jelöljön ki 9 szövetkezet vezetősége olyan tagokat az állattenyésztésbe. akik lelkiismeretesen végzik feladataikat, akik szeretik az állató, kat, s mindent megtesznek’ annak érdekében. hogy szaktudásukat bővítsék, továbbá, bátor alkalmazói az álattenyésztés új módszereinek.

* * *

Pocsaji bácsi jó kedvvel végzi mindennapi munkáját. Szeret „danóni”, szórakozni. Munkája közben rá-rá gyújt egyik legkedvesebb nótájára ..Sudár magas, sudár magas a nyárfa teteje...” s eszébe jut sivár, gondokkal zsúfolt ifjúsága, a szolgaság és ez még nagyobb munka'elkesedésre serkenti. hogv ép tse a jelent és segítse lerakni a jövő szilárd alapjait.

KOVÁCS ISTVÁN.

Mi magángazdák, érezzük kormányunk segitslgéi

Nagv Lőrinc, terbelédi gazdára a tágas istállóban akadunk rá. amint etetés alatt a kis széken ülve kézi fűrészét élesíti. Néha-néha félszemmel végignéz a fűrészen, azt kémleli, egyenlőek-e a fogai. Az istállóban két nagy ökör a legszebb állat, melyek az eleséget fogyasztják kényelmesen. Sarjút esznek. A gazda elégedetten veszi észre, hogy szép állatait figyeljük.

— Ilyenkor tavasziéiban — mondja a jó gazda módján — erősebben kell takarmány óznunk igavonó állatainkat, hogy bírják a munkát. Már itt van a vetés ideje, de olyan méc a föld, hogy nem foghatunk munkához. Alig várjuk azt a pillanatot, hogy a zsákból földbe tegyük a magot, hadd sokasodjon, kamatozzon. Bő termésre számítok, erre megvon minden reményem mert minden második évben iregtrôgyôzom földjeimet. Hot hektár 27 ár fö'dem van, amire hét darab állattól -kapom a trágyát, tehát van bóven. Az ezévi termés alá eddig 40 szekér trágyát k'hordtarn, és még harminccal kiviszek. De micsoda jó érett trágvát! Csak az a baj, hogy nálunk akkor van jó termés, ha nem nedves az esztendő, me t két hegy között vagyunk és nagyon lecsapódik a nedvesség. Nyáron pedig a nagy melegek megapeszt.ják a gabonát.

Azért dicséretre legyen mondva Nagy Lőrincnek, a beadással egy éven sem maradt el. Ezt bizonyltja Mari néni, a felesége i6 aki két sajtárral a kezében jön be az istállón-- és készülődik a fejőshez.

— Tavalv, - mondja az asszony — négy darab disznónk elpusztult, a beadást méqs teljesítettük.

— Azért nem baj — folytatja — leküzdöttük a nehézségeket. Most már sokkal könnyebb, mint az elmúlt esztendőkben volt. Tavaly is már könnyebb volt, mint 1952-ben, mert beadásunkat csökkentették. Maradt élelem magunknak. az állatoknak, és a vetőmag is biztosítva van. Milyen jó érzést és meonvugvá-st jelent az, hogy tudj 4. t)oay a padláson van a vetőmag, nem kel! azon tömi a fejünk, hol szerezzük be. És .biztos, ezidén még könnyebb lesz. Erről gondoskodó népi demokráciánk.

NAGYON SZÉGYELLEM . . .

A nap utolsó sugarai vörösen törnek át az istálló ablakán. Nagy Lőrinc pislogó szemmel a napfényes ablak felé tekint s így a lenyuovó nap fénye .ég jobban megszinezl 58 éves, borostás arcát. Vagy talán nem is a lenyugvó napot nézte? Ráncok keletkeznek homlokán és arcán.

— Minden hiába — mondja — községünket akkom szégven érte, hogy azt lemosni nem lehet. Legalább is az egész község lakosságának hozzá kellene járulni, hogy a hibát helyrehozzuk. Ugyanis a múlt évben Losoncon 'b szégyentáblán díszelgett a község neve. mert egyesek a beadást nem teljesítették. Hát ezt én nagyon szégyellem.

Már ekkor Telek István, Nagy Lőrinc barátja, kinek egy hektár 80 ár földje van. beleszólt a beszélgetésbe.

— Én — mondja — a nemzeti bizottság tagja vagyok, nem tudtunk rendet teremteni a beadások körül. Persze tehetetlenek vagyunk olyanokkal szemben, mint Vaculcsiak András, akinek 26 hektár földje van és állandóan arról panaszkodó, hogy cseléd nélkül nem tud termelni. „Szegénynek" vérében van a cseléd. Ő tnaga nem dolgozhatja meq a földjét, azért felesbe szokta kiadni. Belesbe 1 iadott földben pedig nem terem annyi, hogy beadásra elég legyen. Inkább nem ad semmit, ő megteheti. Vannak pártfogói. Veje csendőr, lánya tanítónő. Ahelyett, hogy gyerekei megnevelnék ez öreget, hogy megmagyaráznák neki, hogy teljesíteni kell az állam iránti kötelezettséqét, pártiát foniák, ha „bajban van". Sok esetben még segítenek eltüntetni, pénzzé tenni azokat a terményeket, emeiveket be kellene adu1', hogy 'egyen a kórhá-aknak, városi ’munkásoknak elén élelem.

Persze, ezekután Vaculcsiaknak vannak követői is. akik miatt a község neve a szégyentábiá’-a került.

AKIK ÉLENJÁRNÁK a beadásban

Csömör János. 7 hektár földön gazdákodik. A marhahúst egész évre, disznóhúst, tojást az első negyedévre beadta. Görös Béla, hathektáros gazda a marhahúst egész *vre. disznóhúst félévre, teiet és tojást az első negyedévre beadta Mucs'na Pál szóién élenjár a beadásban. A becsületesen dolgozó kis- és középfö'dműveseknek meq kell akadályozniok, hogy a község neve mépegvszer a szégyentáblára kerüljön. Le kell leplezn ek kormányunk, népünk ellenségeit, akik szabotálták a beadást. Ha a nemzeti hi'znt,ság tehetetlen, "»gv eltűr ilye dolgokat. A közeljövőben meg vábi sztori új nemzeti bizottság rendet fog majd teremte i. A becsületes kis- és középgazdáknak olyan dolgozókat kell megválasztanak, akik szívükön viselik a község ügyét, a nép jólétét.

Erre vonatkozólag Telek Istvánnak van megjegyezni valója.

— A nemzeti bizottság választásaiban mindannyian bízunk, örültünk az új törvényjavaslatnak. Azonban ébereknek kell lennünk a választásoknál, mert ’• Vaculceiaxot és hü társait beválasztják oda, újra nem fogunk zöld ágra vergődni a beadással. De én azt hiszem, hogy kormányunk ránk is gondol, mert a törvény kimondja, hogy ha rájövünk, hogy a megválasztott nem a népet, hanem saját hasznát nézi, akkor visszahívhatjuk hivatalából.

Szép és jó törvények ezek. Látni, ’ hogy a terbelédi gazdák alaposan tanulmányozták. Éppen ezért mindent el kell követniük a becsületes választások diedelrajutása érdekében és tanítsák meg rendre, fegyelemre azokat, akik a beadás miatt szégyen' e hozták a községet. Ebben a munkában pedig legelőször a járásnak kell segítenie, mert a nemzeti bizottság a járás segítsége nélkül majdnem tehetetlen.

BÍZOM a JÖVŐBEN

Már a lámpa sápadt fényénél folyó a beszélgetés, néha panaszos, néha elégedeft hangon.

Nagy Lőrincnek tervei vannak, mégpedig "z ökrökkel. Ügy számítja, hogy őszre egy kicsit "e nlz'alja őket, azután eladja. A két tftió már szépen fejlődik, melyeket az ökrök helyet be akar fogni. Ő sem akar elmaradni vejétő', Kurinszi Lajostól, akinek több mint hat hektár földje és 9 darab marhája volt. A kilencből két ökröt felhizlalt és eladott. Tizenhét mázsát nyomott a két ökör. A fiatalember persze nem nevelt az ökrök helyett tinókat, mint az apósa, hanem egy pár szép lovat vásárolt helyettük. Persze, a lovak szebbek, frissebbek, mir., az ökrök.

Г ajos megígérte apósának, míg gyengék lesznek a tó ők, addig segít nekik dolgozni a lovakkal.

— Látom. — mom’je Nagy Lőrinc

— hogy minden nap könnyebb nekünk magángazdáknak is. És mert. érezzük kormányunk segítséget. támogatását, mi Is módent elkövetünk, hisz saját érdekünk is, hogy munkánkat idejében és jó! elvégezzük. Ha több terem, nekünk is, államunknak is több lesz. Ér bízom a jövőben é. hiszem hogy közséoünk neve a szégeemáb'árp többe nem kerül. ' SÁNDOR GÁBOR

1951. rnárclui

II.

A kajali szövetkezetben Tuzskó Erzsébet, Puskel Erzsébet, Molnár Zs\ a és Rozkoš Zsófia a karfiol palánták kiültetésénél.

Az elnök bemutatja szövetkezeti г gazdaságát

Minden aprósáp számát és a sok kicsiből lesz а пари — mondja Kondás József, a perbenyíki szövetkezet elnöke. A facsemeték, a szőlővenyigék e ültetése, gondos takarmányozás, a lovak, disznók helyes gondozása, mindmind hozzájárul a szövetkezet fejlődéséhez. Nem árulunk zsákbamacskát, nézd meg gazdaságunkat.

Utunk a falu felső végére vezet. Ott nagy tég'arakások, új házak tün<’deznek fel.

— íme, az új falu itt épül ezen л dombon — szól büszkén az e’nök. -Harmincnégy ház. Munkások, szövetkezeti tagok építkeznek.

Kínt a határban őrömújjongva, szeles ívben kitárja két karját és rámutatva az előttünk elterülő ősziszántás:a, vetésre, legelőre, elragadtatással mondja:

— Ez mind a miénk.

Beszélgetésünk során akaratlanul arra kell gondolnunk, hogy ez az ember igazán szereti a földet, a szövetkezetét.. Szavaiból, ahogy a fődről beszéli, az édes, kenyeretadó földről úgy árad a lelkesedés, mint mikor и szerető anya beszél csacsogó, beszélni 1 tanuló gyermekéről.

A baromfifarmhoz érünk, ahoi Illés Anna az elkerített udvaron eleséget szór a sok gyönvöríl fehér tyúknak.

Illés elvtársnő mindent elkövet, hogy a tojáshozamot emelje tyúkjainál. ťígy kezeli az állatokat, mint n sajátját. ' De nemcsak jó baromifqondozó, egyben ügyes méhész is, О fogja a szövetkezet 50 családos méhészetét gondozni, amelyet ez évben szereznek be.

Utunkat: most az istállók felé vesz szűk, hogy megtekintsük az állatállomá..yt is. Csizmáink csak úgy cuppognak a sáros dü'őútbn. A középteimetii elnök otthonosan mozog a sárban, hogy tűig lehet vele lépést tartani. — Látszik, hogy mindennap megteszi ezt az utat. sőt amint beszédéből kitűnik, addig nem nyugszik, mai az egész gazdaságot minden nap körül nem járja.

Az adaptált istálló előttünk áll a eggeli napsütésben. Meleg, párás a levegO, tavaszias, jókedvre derítő. Az udvaron nővendéká'latok isznak a vályúnál. Az istállóba lépünk, ahol rendet, meglepő tisztaságot látunk.

— Ezek a hízómarháink —- mondja az elnök. Tizennyolc darab. Mi csak elsőrendű marhát adunk el, mert több pénzt kapunk érte és kevesebb darabot kell beadnunk.

Máté G.í/u’ö ott terem az istállóban és megtudjuk, hogy a hízókat ö gondozza.

— No szépek-e a hízók? — kérdezi.

— Szebbelc is lehelnének — mondja mosolyogva az elnök és félszemmcl felénk kacsint.

— No hát, ami rajtam múlik, mindent megteszek, hogy gyorsan hízzanak.

Máté Gyula nagyon helyesen emlegette az elnöknek, hogy le kellene mérni a hízókat, megtudni, mennyit qyarapszanak havonta Ez azért is jó lenne, mert akkor be lehetne vezetni a hozamszerinti jutalmazást éppenúgy. mint ahogy a teheneknél bevezették.

A másik istállóban szorgalmasan tisztítják a teheneket, hogy a bortól megszabadítva csillogjon a szőrük. - Sávos Lajos és Tóth Mihály 28 da-ab tehenet gondoz már tizennyolc hónapja- Ök a hozamszerinti jutalma zás úttörői. A tagok kíváncsian kérdezik tőlük, hogy így több jutalékhoz

jutnak-e, mint azelőtt, mikor még nem hozam, szerint kapták jutalékukat.

Amint kiderül, bizony többhöz jutnak. Tóth elvtárs múlt évben ledolgozott 700 munkaegysége fényes bizonyítéka ennek.

— Még eddig szénát nem is etettünk — mondja Tóth elvtárs — mégis a 20 darab tehéntől 120 liter tejet fejünk naponta. A szövetkezet ez énben 20.000 liter tejjel akarja a tejbeadást túlteljesíteni. Ezzel pedig megnövekedik a mi jutalékunk is. - — Azt is a hozamszerinti jutalmazás segítette elő, hogy mind a 28 tehén, amiket gondozunk, hasas, tehát minden reményünk megvan arra, hogy mind a tejet, mind az állattenyésztést gyarapítani tudjuk.

Oda kell hatnia a vezetőségnek, hogy sápos és Tóth elvtársak példájára, az összes munkaszakaszon bevezessék a hozamszerinti járulékot a pótjutalmazással együtt. Ez nemcsak a tagokat serkenti jobb munkára, hanem a szövetkezetnek is több jövedelme lesz.

A növendékállatok is rendben vannak. Tóth Lajos, aki 6 hektár főiddel lépett a szövetkezetbe, szakszerűm kezeli őket. Idősb kengyel Istváji és Pirigyi Albert 40 darab lovat gondoznak.

— Itt nem a kocsisok etetnek? — kérdezzük az elnöktől.

— Nem, így jobb, mert ez a két ember nem csinál kivételt Jóska vagy Pista lovaival. Egyformán takarrrvínyozzák őket a megszabott takarmánymennyiséggel, A kocsisok mindig „csórtak’' lovaiknak s amelyik élelmesebb volt, annak a legjobbak voltak a lovai. Sokszor egész fölöslegesen fogyasztották a. takarmányt. Ezenkívül a kocsisoknak nem kell korán és későn etetni, így napközben jobban bírnak dolgozni.

Ezután az elnök megmutatta a mosókonyhát és a fürdőhelyiséget. Ez U, azt bizonyítja, hogy a vezetőség mindent elkövet, hogy a tagok életét szebbé, jobbá tegyék.

— A tagok — mondja az elnök — munka után megfürödhetnek, felfrissülnek. tiszták lesznek. A mosógép pedig felszabadítja az asszonyokat a nehéz testi munkától.

Utoljára a szövetkezet sertésállományát nézzük meg. Takács János és Fü‘öp József Bácskái Jánossal a zootechnikussal beszélgetnek. Ök 54 darab anyasertést gondoznak. Van olyan anyakocájuk, melyik 12—13 darab malacot is felnevelt. A hízósertések körül Füöp Bertalan foglalatoskodvc. A gömbölyűhátú kövér hízók bizonyítják Fwöp elvtárs jó munkáját.

A dohányszárító pajtánál furcsa dolgok készülnek. Nagy hordószerű ólak.

— Hát ezek meg mi a csodák? — kérdezzük az elnöktől.

— ' Hát itt bebizonyítom neked, hogy olvasunk és tanulunk a szovjet tapasztalatokból, mert ezek hordozható baromfiólak szovjet mintára. Tavasszal és nyáron kivisszük az aoróbaromfit, kacsát, pulykát, libát, csibét a ‘mezőre, mindig oda. ahol akad számukra élelem, így minden lehetőséget kihasználunk, hogy minél kevesebb kiadással, minél nagyobb bevételt érjünk el.

Még sok apróságot mutat meg Kondás elvtárs, melyek pár év alatt jövedelmezni fognak a szövetkezetnek. Mindent eqybevetve a perbenyíki szövetkezet ió úton halad és ha az alapszabályzat pontjait betartják, szövetkezetük rövidesen erős és gazdag lesz. S. G.