Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-08-23 / 34. szám

__________________________________3 Költemények tükrében Tíarxrtf 1953. augusztus 23. FííIdlľlťífRs A Magyar Népköztársaság nagy ünnepe Augusztus 20-án ötödször ünnepli a Magyar Népköztársaság az alkot­mány napját. Ötödször ünnepli a szo­cializmust lerakó, szabad magyar nép hazája függetlenségének, a dol­gozók szabadságának és az új élet építésének alaptörvényét. Nagy ünnep ez, mert a dolgozó nép alkotmánya a magyar történelem döntő furdulatá­­nak határkövét jelenti. A régi Magyorországon a tőkések és a nagybirtokosoké volt a hatalom. A gyötrő kenyérgond, a munkanélkü­liség, a sötét nyomor, az üldöztetés, a kisebb és nagyobb gyárosok és haj­csárok zsarnokoskodása jellemezte a munkások sorsát. Ma a dolgozó pa­rasztsággal szövetséges munkásps/.­­tályé a hatalom. Munkásminiszterek, munkásigazgatók, munkástábornokok: alkotó emberekké vált munkások tíz­ezrei tesznek tanúságot arról, hogy milyen mélyen igaz az alkotmány minden szava: „A nép demokratikus egységére támaszkodó és élcsapata által irányított munkásosztály az ál­lami és társadalmi tevékenység veze­tő ereje." A régi Magyarországon a tőkéseké lesötétebb elmaradottságot és nyo­mort jelentette. A dolgozó paraszt, a múltban kisemmizett, jogtalan, látás­­tól-vakulásig robotoló, igavonó volt. Ma a falun gépek, új iskolák, kul­­túrházak, villanyfény teszi könnyebbé 'és szebbé a paraszti életet. A dolgozó parasztok a föld gazdái lettek s a paraszti felemelkedés nagyszerű út­jára, a szövetkezeti gazdálkodás út­jára léptek. Az új f.alu, az új pa­raszti élet tanúskodik arról, hogy mi­lyen igaz és milyen mérhetetlenül sokat jelent a parasztság számára al­kotmánya, amely kimondja: „A Ma­gyar Népköztársaságban megvalósul a munkásság és a dolgozó parasztság szoros szövetsége a munkásosztály vezetésével.” A régi Magyarország rabország volt: amerikai, angol, német imperialista hóditók zsákmánya és játékszere, a dolgozó emberek börtöne. A' magyar alkotmány ma törvénybe iktatja, hogy „a Magyar Népköztársaság állama védi a magyar dolgozó nép szadadsá­­gát és hatalmát, az ország független­ségét, harcol az ember kizsákmá­nyolásának minden formája ellen ..." Az alkotmány azt iktatja törvénybe: „A Magyar Népköztársaság a munká­sok és a dolgozó parasztok állama.” A Tanácsokban a dolgozó emberek száz­ezrei — a dolgozó milliók képviselői — közvetlenül intézik, igazgatják az ország ügyeit. A magyar alkotmány biztosítja azt, ami a dolgozók szá­mára a múltban tilos volt, vagy elér­hetetlen álom és ami ma minden­napi valóság: a munkához, a műve­lődéshez, a pihenéshez való jogot. A párt, a kormány, az egész nép szeretete, gondoskodása veszi körül a fiatalokat, segíti őket , abban, hogy testben és lélekben egészséges, kép­zett, öntudatos, bátor, m'inden. hely­zetben rendíthetetlenül hű fiai le­gyenek a szabad hazának. A régi Magyarország elmaradt, gyenge ország volt. Az alkotmány kimondja, hogy: „A Magyar Népköz­­társaság állama ... szervezi a társa­dalom erőit a szocialista építésre.” A munkások, a dolgozó parasztok és az értelmiségiek közös munkája nyomán, amelyet a párt vezet, Magyarország ma erős, ipari országgá vált. Az alkot­mány az alaptörvénye annak a fejlő­désnek, amelynek során végrehajtják az ötéves tervet. Az alkotmány az alaptörvénye annak a fejlődésnek, amelynek során kibontakozott a kul­­tűrforrádalom, felvirágzott a kultúra, a tudomány, a sport. A dolgozó ér­telmiség anyagi és erkölcsi megbe­csülése, a Kossuth-dijak, a művészeti és irodalmi díjak és kitüntetések egész sora tanúskodik arról, hogy mennyire megvalósultak az alkotmány szavai: „Á Magyar Népköztársaság hathatósan támogatja a dolgozó nép ügyét szolgáló tudományos munkát, valamint a nép életét, harcait, a va­lóságot ábrázoló, a nép győzelmét hir­dető művészetet, s minden rendelke­zésre álló eszközzel elősegíti a nép­hez hű értelmiség kifejlődését.” A múltban milliók áldoztak vért és verejtéket, hogy megváltsák vele a magyar nép szabadságlevelét. Dózsa, Bocskai, Rákóczi, Kossuth és Petőfi kezében lengett a magyar szabadság zászlaja, de végül mindig elbukott. Elbukott — utoljára — 1919-ben is, amikor a hazához hü nemesek és forradalmi parasztok után először ra­gadta meg a munkások erős keze a régi zászlót, amely ékkor már a régi célokon túl, új célok, a szocializ­mus építése felé mutatta az utat. 1945-ben és azóta bekövetkezett a magyar nép történetének döntő fordulata. A magyar nép újjászületé­sének alapja a Szovjetunió harca és győzelme volt. A szabadság fája azért tudott erős gyökereket verni, és ki­­virágozni a szabad Magyarország föld­jében, mert ezt a földet a magyar szabadságharcosok vére után, szovjet Hősök vére öntözte. És az építés, a munka, a politikai harcok éveiben a Szovjetunió állt a piagyar dolgozó nép mellé, védelmezte, felbecsülhe­tetlen értékű tapasztalataival szaka­datlanul segítette. Néhány csodálatos rövid év elég volt a magyar alkotmány megszületé­séhez* mert a dolgozó magyar nép nem engedte felhasználatlanul elmúlni a Szovjetuniótól kapott nagy törté­­telmi lehetőséget. Nem volt hiány ellenségekben kívül és belül. Nagy Ferencek, rajkok és grösszök, egyfor­mán vérszomjas fasiszták, jobboldali szociáldemokraták és reakciós püspö­kök törtek a magyar nép szabad­sága ellen. A háttérből az amerikai és angol imperialisták mozgatták őket. nyújtották ki véres kezüket, hogy újra elrabolják a paraszttól a földet, a munkástól a gyárat, az értelmiségtől a népért végzett alkotómunka lehető­ségét. De a magyar nép nem en­gedte elmúlni a nagyszerű történelmi lehetőséget, legyőzte a belső ellen­séget, létrehozta a munkások és dol­gozó parasztok államát, kiharcolta az alkotmányt, mert volt és van pártja, a Magyar Dolgozók Pártja, amely is­meri a győzelem tudományát és meg­tanította rá a népet is. A Magyar Népköztársaság, alkotmá­nya megszületésétől eltelt öt esz­tendő alatt hatalmas utat tett meg a szocializmus útján. A alkotmány volt az alaptörvénye annak a fejlődésnek, amelynek során ma felépítik., a Sztálin-várost és a Sztálin-vasművet, a Tiszalöki vízmüvet, a budapesti Földalatti Gyorsvasútat és még szá­mos olyan alkotást, amelyre a magyar nép méltán büszke. Ezek az alkotások visszatükrözik azt, hogy a magyar munkásosztály méltónak bizonyult el ráháruló törté­­telmi feladtokra és minden ellenséges kísértés és aknamunka ellenére szi­lárdan helytállt és megingathatatla­nul harcolt épülő szocialista hazá­jáért. Ezek az alkotások visszatükrözik a magyar dolgozó parasztság szorgal­mát, amely méltán kivette1 részét szocialista hazája ragyogó eredmé­nyeiből és harcolva elemi csapással, károkkal, bajokkal küszködve, minden nehézség ellenére hűséggel, megin­­gadhatatlari hittel kitartott szabad hazája', a népi demokrácia mellett! Ezek az alkotások, amelyeknek szü­lője az alkotmány, egyben visszatük­rözik a magyar nép felszabadítójának, a nagy Szovjetuniónak hathatós és felbecsülhetetlen segítségét, , aniely­­lyel támogatta a dolgozó magyar nép hatalmas erőfeszítését, hogy szocia­lista hazáját fejleszthesse és a béke bevehetetlen bástyájává építhesse. És ugyancsak a magyar alkotmány tette lehetővé az új magyar kormány- Programm kihirdetését, amely Nagy Imre kormányelnök beszédében ju­­jott kifejezésre: „Az eddiginél lénye­gesen nagyobb súlyt kell helyezni a szükségleti cikkeket gyártó könv­­nyüiparra és élelmiszeriparra, amivel lehetővé kell tenni a lakosság növek­vő szükségleteinek mind nagyobb­­mérvű kielégítését.” Nem fér kétség hozzá, a magyar kormány célkitűzését megvalósítja, mert a magyar nép al­kotmányának minden törvényéből ki­sugárzik a lényeg, hogy a legfőbb ér­ték az ember, mindent a dolgozó em­berért. A Csemadok központi kultúrosztá­­lyához egyre többen küldenek be ver­seket. melyek tartalmuknál fogva rpár az új szocialista életünket tükrözik, de még forma és ritmus tekintetében nem ütik meg azt a mértéket, hogy mint önálló, kész versek jelenjenek meg lapunk hasábjain. De nem akar­juk azt, hogy ezek a versek egészen elkallódjanak, éppen ezért szükséges, hogy az értékes részeket kiemeljük és megismertessük dolgozóinkkal, akik­hez e költemények szólnak. Kezdjük mindjárt Batyalik László­val, aki legszorga!masabban irogat és figyelme mindenre kiterjed. Versei .rigmusszerűek. éppen ezért közvetle­nek, egyszerűek, egyenesen a dolgozó nép leikéhez "Inak. Batyalik Eászló maga is munkás, nem fiatal már. de olyan fiatalos lelkesedéssel tud írni a munkáról, boldog életünkről, hog;/ bármelyik fiatal költőnek becsületére válna. A „Békearatás” c. versében a következőket írja: Dolgozó népünk békearatása, szép életünknek élni akarása. Dohog mindenfelé traktor, aratógép. Boldog lett az ember — boldog lett a nép. vagy: f Acélos a búza. cséplőgép úgy ontja, aki igyekezett, nem lesz annak gondja. Nem végzi ma soká a fárasztó munkát, alig pár nap ;latt. leveti a gondját. Sztálin, Gottwald elvtárs segített a népen, Játszi könnyedséggel kombájn arat — csépel. Hogy feszü't az izmod, hogy görnyedt a hátad. Híre sem volt régen traktornak, kombájnnak. Így ír Batyalik László a mai ara­tásról, egyszerű színekkel ecseteli és mégis milyen elevenen. Nézzük meg, hogy lássa ő a régi aratást: a „Zsellé­rek régi aratása” c. versében. Ojtól-újig nem bírhattad, a szűk termést odaadtad; Hiteleződ már úgy várta , pedig tele 'volt kamrája. Bőröd a csontodra száradt, maradt néked gond és bánat. Prágától^ 25 kilométernyire fák és virágok sűrűjében megbújó Bojkov fa­luban, két világossárgára festett három­­emeletes épület vonta magára figyel­münket. Amikor az épületekhez ér­keztünk, a főbejáraton át hangosan nevetgélő, -itatkozó diákcsoport lépett az utcára. Vidámságuk jól illett a me­leg, tavaszi nap verőfényes hangulatá­hoz. E diákok az egyéves tanfolyam hallgatói. Itt készítik elő a munkáso­kat, hogy felsőbb iskolába léphessenek. Egyetemi balgátok, majd tudósok, mérnökök, az ország nemzetgazdaságá­nak vezetői lesznek belőlük Karel Kominek mérnök fogadott bennünket, az iskola igazgatója, aki úgyszólván annak alapítása óta mű­ködik itt. Szigorú és igényes nevelő, aki sok szeretette) adja át tapasztalatát és tudását a munkásszármazású új ér­telmiségi nemzedéknek. Karel Kominek különös szívélyes­séggel tájékoztatott az újtipusú iskola szervezetéről és működéséről. A nö­vendékekről minden tekintetben az állam gondoskodik. Nem fizetnek tan­díjat. ingyen laknak a diákotthonban, díjmentesen kapnak ellátáár és tansze­reket. A természetbeni járulékokon kí­vül minden diák havi ösztöndíjban részesül. Az iskolát 1948-ban alapították. — Fennállása óta 4 tanév alatt 140 em­bert készített elő, akik közül többen most fejezik be a főiskolát. Az idei — ötödik — az eddig leglátogatottabb tanfolyam. 93 tanulója van. Innen ke­rül a főiskoládra az ipar, szállítás és a GTÁ-k számos élenjáró dolgozója. A burzsoa Csehszlovákiában túlnyo­mórészt csak a földbirtokosok, vala­mint a városi és falusi burzsoázia gyer­mekei részesültek felsőfokú oktatás­ban. A felszabadult élet nyolc éve alatt Csehszlovákí/,'an a főiskolák szá­ma megháromszorozódott, a diákok száma — 18 perről 38 ezerre emel­kedett. Ez a népi demokratikus Cseh­szlovákia legfigyelemreméltóbb vívmá­nyainak egyike. Az egyetemi hallga­tók között ma 6349 munkáselőkészítő iskolát végzett diák tanul. A könyvtárban a hallgatók egy cso­portjával meleg baráti társalgásba el­egyedünk. Szívélyesen válaszoltak a tanulásukkal, életükkel és munkájuk­kal kapcsolatban feltett kérdéseinkre. Élénk részt vett a beszélgetésben egy erős testalkatú, világoskék szemű fiatalember — Václav Svoboda. az or­szágszerte ismert vasesztergályos. — Alig 22 éves és már mrnevet szerzett magának. — 1951-ben új gyorsvágási Ilyen volt az aratás régen. Batyalik László tudja ezt, biztos volt benne ré­­yze a régi úri-viiagban, ezért rajzol róla oly hűséges képet. Versei, gondo­latai azonban szakadozottak, ez azért van. mert egyszerre sokféle témát akar egy versbe megírni, mellyel az­tán nem tud megbirkózni. Verseinek lényeges hiányossága (ez másoknál is gyakori), hog;’ sok helyen sántit a vers ritmusa, nem tartja magát ere­deti formáiéhoz, amit elkezdett a vers elején és igv néha prózaivá válik. So­kat kell olvasnia, különösen Arany János költeményeit és a mai magyar és szovjet szocialista költőket, írókat. A másik költő Orbán György, nyit­­rai munkás. Terjedelmes és tartalmas életrajzában összeliasonlítja mai éle­tét, régi keserves, nphéz életével, hogy mit szenvedett a kapitalizmus alatt és hogy most milyen megélhetést bizto­sit számára a népi demokrácia. Nézzünk meg egy részletet életraj­zából, hogy hogyan ír magáról: — ..Apám 60 évvel ezelőtt a méltóságos úr kocsisa volt. Téli időben sokszor kimaradtunk az iskolából, mert nem volt cipőnk. Heten voltunk testvérek és sohasem volt elég a nagy családnak az a kevés fizetés és élelem, amit az apám kommenció fejében kapott. Ma a népi demokráciában két fiam taxi-sofőr az autófuvarozó vállalatnál. Engem 1951-ben majdnem teljesen ki­gyógyítottak reumás betegségemből. Ha a „régi jó” világban ka|>tam volna ezt a betegséget, azóta már nem élnék, mert sohasem bírtam volna megfizetni kigyógyítását. — 60 évet kellett meg­élnem. hogy a szocializmus áldásaiban részesüljek. Orbán György most 60 éves, de ver­sei fiatalos, vidám hangon szólnak hozzánk. A munkások életéről és a munkáról ír: Ifjúnak, öregnek egy a véleménye, építés, haladás népünknek reménye. Elért eredményre csak büszkék lehetünk, gazdagon aratunk, ha közösen vetünk, Ozsvald Arpád. módszere feltalálásáért es alkalmazá­sáért Csehszlovákia legnagyobb érdem­rendjével, a Köztársaság Érdemrend­del tüntették ki. Kérdésünkre Václav Svoboda kész­séggel beszél eddigi életútjáról. 1951 'g a Csehszlovákiai Ifjak Szövetségében vezető feladatkörből dolgozott. 1949- ben kezdettel először gyárban dolgoz­ni. Rengeteg műszaki szakkönyvet ol­vasott, nagy kitartással tanulmányozta a szovjet gyorsfémvágók — Bikov, Bortkevics, Ponomareva és mások mód­szereit, majd kezdte alkalmazni őket munkájában. Az első sikertelenségek nem rémítették el a további próbál­kozástól — ő úgy akart dolgozni, ahogy a szovjet gyorsfémvágók dolgoznak. — Elért sikereiről igen tartózkodóan beszél. Véleménye szerint sikereit szovjet barátainak és a Csehszlovák Kommunista Pártnak köszönheti, amely megtanította a kitűzött célok iránti állhatatosságra és szívósságra. Beszélgettünk a 19 éves barnaszemű, korához képest igen komoly Bratislava környékbeli szlovák fiúval, Pavel Krcsmárikkal is. Szüleinek a múltban nagyon nehéz élete volt. Apja. egy szlovákiai faluban él. A tőkés uralom alatti fáradságos munka megrongálta egészségét; Ö is azon soktízezer szlo­vák dolgozó közé tartozott, akik a burzsoa Csehszlovákia idején munka hiányában, éhségtől hajtva, távoli cr­­szágokba • vándoroltak, sorsukra hagy­va feleségeiket, gyermekeiket és az öregekét. Még az első világháború előtt Kanadába vándorolt ki, ahonnan súlyos betegen tért vissza hazájába az 1932-es gazdasági válság idején. A család tíz tagból állott. A szlovák he­gyekben fekvő maroknyi földje nem tudott ilyen nagy családot eltartani. Pavglnak nagy nehézségek árán sike­rült a hétosztályos iskolát elvégezni, felsőbb iskolába lépésről régebben nem is álmodhatott. A népi hatalom uralomra jutásakor Pavel Kresmárik elvégezte a GTA- rrjunkára előkészítő egyéves tanfolya­mot. Kezdetben kisegítő munkákat végzett, a műszaki kérdésekben a GTA igazgatójának helyettese lett. mindad­dig. amíg ebbe az iskolába be nem iratkozott. — A mi életünk nem lesz olyan, amilyen apáink élete volt. A régi vi­lág örökre letűnt, — mondotta Pavel Kresmárik, amikor elbúcsúztunk. Ezek a szívből fakadó szavak fejezik ki Csehszlovákia ifjúságának hazája boldog, szocialista jövőjébe vetett szi­lárd hitét. A román nép lelkesedéssel ünnepli felszabadulása 9-ik évfordulóját A román nép hazája felszabadulásá­nak 9-ik évfordulóját ünnepli, melyet a győzedelmes szovjet hadseregnek kö szönhet. A román nép megingathatat­lanul halad előre azon az úton, me­lyet 1944 augusztus 23-ka számára megnyitott. Kilenc évvel ezelőtt katasztrofális helyzetben volt Románia: a súlyos ká­rok, melyeket a háború okozott, a gaz­dasági felfordulás, a zavar még foko­zódott, a nagy szárazság, az ellenséges elemek szabotálása, az éhség és inflá­ció következtében, s ezek a csapások a legerősebben a kizsákmányolt mun­kásságot és az elnyomott parasztságot érték. A román nép megbirkózott ezekkei a nagy nehézségekkel, megsemmisítet­te az ellenséges cselszövéseket,1 melyek a régi világ visszaállítására törekedtek, — és bebizonyította az új világ nagy győzelmét. A Román Népköztársaságban a dol­gozó parasztságot kiszabadították >a földesurak karmaiból— ma azoké a föld. akik rajta dolgoznak, a gyárak­ból és nagyüzemekből is eltávolítot­ták a kizsákmányolókat. Románia gaz­dasága ma, állandóan fejlődő béke­­gazdaság, melynek célja a dolgozók állandóan fejlődő kultúr- és anyagi jó'étének maximális kielégítése. Jelentős sikereket értek el a szocia­lista ipar fejlődésében, különösen a nehéziparban, amely alapja az ország gazdasági fejlődésének, valamint a dolgozó nép életszínvonala emelésének. A Szovjetunió hatalmas és baráti tá­mogatással segítette a román ipar fej­lődésit. úgy, hogy 5 év alatt terme lése elérte háromszorosát régebbi ter­melésének. Gépesített ipara ma, — me­lyet a népi demokrácia rendszerével egyszerre alkottak — sok modern gé­pet gyáit, melyek az ipar különböző ágaiban az új technikai felszerelések­hez szükségesek, traktorokat, továbbá más nélkülözhetetlen gépeket, melyek a korszerű mezőgazdaság fontos té­nyezői. I A haladó mezőgazdaság építésében is jelentős sikereket értek el. Az idei első félévben mezőgazdaságuk több. mint 1325 traktort, 600 önkötözőt. 200 kombájnt, a cséplőgépek és vetőgépek százait kapta, továljbá 5250 képzett technikai munkaerőt kapcsoltak be a munkába. A népi demokratikus kor­mány hatalmas segítséget nyújt a kol­lektív mezőgazdálkodás megszilárdítá­sára, valamint állandó fejlődésére, mert ez a kollektív gazdálkodás az egyetlen útja a román mezőgazdasúg jövőjének, az egyetlen út, amely fel­szabadítja a dolgozó parasztságot a nyomortól és a kizsákmányolástól. A népi demokrácia segít a dolgozó pa­rasztságnak vetőmag-kölcsönökkel, ag­rotechnikai és zootechnikai irányítá­sokkal, hitelekkel és adókedvezmé­nyekkel, hogy a magas hektárhoza­mok lehetőségeit minél jobban kihasz­nálhassák. hogy ezzel életszínvonalu­kat emelhessék. A román parasztság a kollektív mezőgazdaságban elterjedt szervezett gazdálkodásnak köszönheti idei gazdag termését. Az állami mező­­gazdasági kollektívák, továbbá a me­zőgazdasági szövetkezetek újból bebi­zonyították a szocialista mezőgazdaság nagy előnyeit; sokkal nagyobb és gaz­dagabb eredményeket értek el, mint az egyéni gazdálkodók kis parcellái­kon. Ennek a politikának gazdag eredmé­nyeit a dolgozó, nép priási. változásá­ban észlelhetni. A román dolgozó em­ber, aki ma igazán ura a földjének, a legszélesebb jogokat és szabadságot élvezi; mindebben erősen visszatükrö­ződik a népi demokratikus rendszer célkitűzése. A népi demokratikus kormány gon­doskodik arról, hogy számos rekreációs hely várja a dolgozókat a legszebb fürdőkben, valamint klimatikus gyógy­helyekei«, ahol közösen élvezhetik fize­tett szabadságukat, pihenhetnek, hogy aztán újult erővel munkához láthassa­nak. A dolgozó nép érdekeit és gon­doskodását szolgálják azok az óriási összegek, melyeket az állam évente kórházak, szanatóriumok, szülőottho­nok, polyklinikák. továbbá munkásott­honok. új városnegyedek, iskolák, kul­­túrházak, klubok, könyvtárak, kutató­intézetek építésére kiad. A román dolgozók százezrei tanul­nak, különböző szakiskolákon és kur­zusokon. Külön 2 éves szakiskolákat létesítettek munkások részére, 4 éves iskolákat a sztahanovisták közül ki­került mérnökök' részére. A művészet és az irodalom ugyancsak hatalmas ira­mú fejlődésnek indult. A román nép sikerei a szocializmus építésében, valamint abban, hogy ál­landóan emelik dolgozó népük színvo­nalát, a nagy Szovjetunió állandó és érdeknélküli segítsége nélkül lehetet­len volna. Éppen ezért augusztus 23-ka a román és szovjet nép barát­ságának nagy ünnepe. A lelkesedés és az öröm, mellyel Románia augusztus 23-át ünnepli, ra­gyogó bizonyítéka annak, hogy a ro­mán nép lelkes és tehetséges építője új életének. A munkásosztály vezeté­sével a marxi-engelsi-lenini tanoktól irányítva és Sztálin útmutatásaihoz igazodva, gyönyörű eredményeket ér­tek el a román dolgozók. Óriási erővel rendelkezik ma a román nép, mellyel minden akadályt és'nehézséget legyőz, olyan erővel, mely csodákat művel a békét és a szocializmust építő úton, a dolgozók jóléte és boldogsága útján. N. Szadcsikav': AZ I J ELET ÉPÍTŐI

Next

/
Thumbnails
Contents