Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-08-16 / 33. szám
FoltfiftutôŠ 1953. aiimivtus 16. G. M. Malenkov elv társ, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének beszédéből (Folytatás az T. oldalról.) kozásarg szolgáló új, kiegészítő intézkedések megvalósítására. A folyó évben az állam a mezőgazdaság fejlesztésére egyrészt az állami költségvetésből, másrészt pedig egyéb állami anyagi eszkö zökből összesen körülbelül 52 miliárd -ubelny1 kiadást irányoz elő. Szem előtt kell tartani azt is, hogy a folyó évben a kolhozok 3.5 mik liárd rubel hosszúlejáratú hitelt kapnak az államtól a közösségi tu lajdonban lévő gazdaság fejlesztésé, re. Maguk a kolhozok saját eszkö zeikböl 1953 ban nem kevesebb, mint 17 mjlliárd rubel beruházást eszközölnek. Malenkov elvtárs beszéde további részében az; árúforgalom minden módon való fejlesztésének feladatáról beszélt. Rámutatott arra. hogy úgy az ipari mint a mezőgazdasági cikkek minőségének megjavítását még jobban fokozni kell, hogy így a dolgozók szükségleteit még jobban ki lehessen elégíteni. Kiemelte az önköltség csökkentése és a munkatermelékenysége növelésének óriási jelentőségét a szovjet nép anyagi jólétének fokozása szempontjából. A továbbiakban rátért a jelenlegi nemzetközi helyzetre és a Szovjetunió külpolitikájára. Itt mindenekelőtt a koreai fegyverszünet megkötésével foglalkozott: A nemzetközi helyzetet mindé nekelött azok a komoly sikerek jellemzik, amelyeket a Szovjetunió, a Kinai Népköztársaság, a béke és a demokrácia egész tábora elért a nemzetközi feszültség enyhítéséért, a békéért, az új világháború elhá látásáért vívott harcban. Keleten megszűnt a vérontás, amelynek szörnyű sok emberélet esett áldozatául és amely a legko molyabb nemzetközi bonyodalmak veszélyét rejtette magában. A világ népei kitörő örömmel fogadták a koreai fegyverszünet aláírását és joggal tekintik azt a békeszeretö érők győzelmének, A béke és a demokrácia tábora több mint három éven át harcolt а ко. reai háború megszüntetéséért. A fegyverszünet .aláírása megkoronázta e harcot.. Az embermilliók aka rata olyan hatalmas és hatékony erővé lett, hogy az agresszorok kénytelenek számolni vele. Az agresszív körök — háborút robbantva ki Koreában — abban reménykedtek, hogy sikerül térdre kényszeríteniök a koreai népet. A Koreai Népi Demokratikus Köztársaság ellen háborút Indító intervenciósok azonban elszórni tották magukat. Nem tudták megtörni a hős koreai népet. A Szovjetunió néipei teljes szi vükből üdvözlik a koreai és a kínai népet a fegyverszünet elérése al kalmából. A féladat most az, hogy biztosítsuk az újjászületett békés életet a sokat szenvedett koreai népnek, amely nagy áldozatok árán védelmezte meg jogát, hogy ren delkezhessék saját sorsával, orszá gának sorsával. Mi, szovjet emberek forrón óhajtjuk, hogy a dicső koreai pép élete békében virágozzék. A Szovjetunió segíti a koreai népet, hogy behegesztheese a háború okozta súlyos sebeket. A kormány elhatározta, hogy egymil liárd rubelt juttat azonnal Korea szétrombolt gazdasági életének új játerem Bősére. Ezután a berlini provokációra tért át. majd a Szovjetunió szomszédos államokkal való viszonyáról beszélt: Nyugaton a Szovjetuniónak a bé kés politika folytatásában meg nyilvánuló következetessége és áll hatatossága meghiúsította a bér lini provokációs kalandot. A berlini kaland szervezői mész szemenö célokat követtek. Az volt a céljuk, hogy elnyomják Németor szág demokratikus erőit, szétzúzzák a Német Demokratikus Köztársasá got, amely a német nép békeszere tő erőinek támasza, Németországot militarista állammá tegyék, Euró pa közepén újjáélesszék a háborús tűzfészket. Kétségtelen, hogy ha a Szovjetunió nem lenne ki tartó és állhatatos a béke érdé beinek védelmezésében, a berlini kaland igen komoly nemzetközi következményekre vezetett volna. Ezért kell úgy tekinteni a berlini kaland felszámolását, mint a bé ke ügyének fontos győzelmét. A Szovjetuniónak a nemzetközi feszültség enyhítéséért vivott harc terén elért sikereihez tartozik a szomszéd államokkal való viszony megjavítása. A valamennyi ország békés együttműködésének fejlesztésére törekvő szovjet kormány külö nős jelentőséget tulajdonít a Szov jetunió és a szomszédos államok közötti kapcsolatok megszilárdítá sának. E kapcsolatoknak az igazi jószomszédság színvonalára való felemelése: ez az a cél, amelynek megvalósítására törekszünk és fogunk törekedni. A Szovjetuniónak nincs területi követelése egyetlen állammal szemben sem, így egyet len szomszéd állammal sem. Külpo litikánk megingathatatlan alapelve minden ország — legyen az nagy vagy kicsi — nemzeti szabadságá nak és szuverénitásának tiszteletbentartása. Magától értetődik, hogy a különbség országunk és néhány szomszédos állam társadalmi és gazdasági rendszere között nem le hét akadálya a baráti kopcsolatok megszilárdulásának. A szovjet kormány a maga részéről lépéseket tett a jószomszédi barátság megerősítésére ezekkel az államokkal kapcsolat ban és most az a kérdés, hogy kormányaik készek-e tevékenyen hozzájárulni a barátság megte remtéséhez nem puszta szavak kai, de tettekkel, olyan barátság megteremtéséhez, amely kölcsö nos gondoskodást tételez fel a béke és országaink biztonsága . megszilárdításához. Malenkov elvtárs beszéde tovább: részében a demokratikus tábor országaival való kapcsolatokkal foglalkozott: A Szovjetunió kormánya elsőrendű jelentőséget tulajdonit a demokratikus tábor országaival való kap csolatok további megerősítésének. Ezeket a kapcsolatokat a szoros együttműködés és az igazi testvéri barátság jellemzi. Hatalmas és megbonthatatlan barátság fűzi össze a Szovjetuniót a Kínai Népköztársasággal; gyors ütemben é>s jelentős mértékben növekednek e két ország gazdasági és kulturális kapcsolatai. Bővül és erősödik a Szovjetunió sokoldalú együttműködése Lengyelországgal, Csehszlovákiával, Romániával, Magyarországgal, Bulgáriával, Albániával, a Mongol Népköztársasággal, a Koreai Népi Demokratikus Köztársasággal. Állandóan erősödnek baráti kapcsolataink a Német Demokratikus Köztársasággal; a Szovjetunió se gítséget és támogatást nyújt és nyújt továbbra is a Német Demokratikus Köztársaságnak, amely az egységes, békeszerető, demokrati, kus Németországért folyó harc támasza. A demokratikus tábor egyik döntő előnye — és ebben elvileg különbözik az imperialista tábortól, — hogy nem marcangolják belső ellentétek és harcok, hogy erejének és haladásának döntő forrása a de mokratikus tábor valamennyi orszá gának érdekeiről való kölcsönös gondoskodás és a szoros gazdasági együttműködés. Éppen ezért a demokratikus tábor országai, nak baráti kapcsolatai és test. véri együttműködésük töretlenül fejlődni ée erősödni fog. A Szovjetuniónak és az egész de- J mokratikus tábornak a békéért ví í vott tevékeny és céltudatos harca bizonyos eredményekkel járt. A nemzetközi helyzetben bizonyos változás történt. A feszültség fokozó- I dósának hosszas időszaka után, a háború utáni években először vált érezhetővé a nemzetközi lég. kör enyhülése. Ezekután rátért az imperialisták i mesterkedéseire, akik makacsul szem- I beszállnak a nemzetközi helyzet eny- I hül ésével, mert félnek, ha az esemé- I nyék alakulása a nemzetközi helyzet I enyhülésének útján halad, akkor csökkenteniök kell a fegyverkezési hajszát, amely hatalmas profitot hoz a fegyvergyárosoknak és mesterségesen tartja fenn az ipar foglalkoztatottságát Malenkov jlvtárs rámutatott arra. hogy a hábor-ús gyújtogatok e politika szolgálatába állították az ..úgynevezett hidegháború stratégiáját” és a nemzetközi provokációk minden fajtáját. Ezzel hapcsolatban a következőket mondotta: A nemzetközikapcsolatok története nem látott még olyan méretű aknamunkát, olyan durva beavatkozást az államok belügyeibe, olyan rendszeres nemzetközi provokációkat, amilyeneket mostanában folytatnak az agresszív erők. A dolog odáig jutott, hogy egyes amerikai körök a kormánypolitika színvonalára emelték a szuverén országok törvényes kormányai ellen folyó aknamunkát. E célból az USA állami költség, vetéséből hatalmas összegeket juttatnak arra, hogy a társadalom söp. redékéböl diverzáns bandákat toborozzanak. E bandákat azután a demokratikus országokba küldik, hogy ott kártevő munkát végezzenek. E célból kormányszervezetek hálózata létesült. E szervezetek egymásután követik el a nemzetközi provokációkat, a békeszerető országok elleni erőszak és a gyűlölet kultuszát propagálják. Egyes magasan álló, de — engedelemmel szólva — szűklátókörű óceánontúli személyiségek a nemzetközi helyzet kiélezésének irányvonalát követve gyengeségünk megnyilvánulásának tekintik a Szovjetuniónak azt a törekvését, hogy biztosítsa a népek közti békét, gondoskodjék a nemzetközi feszültség eny-hüléséröl. Éppen ez az esztelen feltevés magyarázza meg azt, hogy az USA egyes körei nyilvánvalóan értelmetlenül nyúlnak hozzá a vitás nemzetközi kérdések megoldásához, ez magyarázza meg zsaroló és mindenfajta kalandokba bocsátkozó politikájukat.. Persze, ebben a „filozófiában” nincsen semmi új sem. A világnál: még nem volt ideje elfeledni, hogy nem más. mint Hitler bocsátkozott országunk elleni bűnös kalandba abból az esztelen számításból kiindulva, hogy a Szovjetunió „agyaglábú kolosszus". Ismeretes, hogy ez a német fasisamus teljes bukását eredményezte. Engedtessék meg, hogy megkérdezzem: milyen alapon ismétlik most meg egyes amerikai politikusok, a Szovjetunió gyengeségét emlegető szólamokat? Egyetlen józanul gondolkodó ember sem fogja tagadni, hogy a Szovjetunió nemzetközi helyzete jelenleg szilárdabb, mint valaha, hogy velünk együtt testvéri egységben halad a hatalmas demokra tikos tábor, hogy a szovjet állam következetes harca az új háború veszélye ellen hatalmas tekintélyt és bizalmat biztosított számára аж embermilliók szemében a világ minden országában. Ezután Malenkov elvtárs kitért Bérije államellenes és népellenes tevékenységének leleplezésére, majd beszédét így foytatja: Ismeretes, hogy külföldön a háború hívei régóta illúziókban ringatták magukat az Amerikai Egyesült Államoknak az atombomba, gyártás terén meglevő monopóliumát illetően. Az élet azonban bebizonyította, hogy itt mélységes tévedés történt. Az USA már régóta nem monopolista az atombombagyártás terén. Az utóbbi időben a béke óceánontúli ellenségei újabb vigaszt találtak. Az USA — úgy. mond — hatalmasabb fegyverrel rendelkezik, mint az atombomba, monopolistája a hidrogénbombának. Ez szemmelláthatóan bizonyos vigasz lett volna számukra, ha megfelelt volna a valóságnak. Ez azonban nem így van. A kormány szükségesnek tartja jelenteni a Legfelső Tanácsnak, hogy az USA a hidrogén bomba gyártása terén sem monopolista. Amint látják, a meggyőző tények szétzúzzák a Szovjétunió „gyengeségét" hangoztató fecsegést. Azok azonban, akik az ilyenfajta fecsegéssel töltik idejüket, jobban szeretik a tényéknél a feltevéseket és kitalálásokat. így járnak el még egyes hivatalos személyiségek is, akik az Ame. rikai Egyesült Államok legagresszivebb csoportjainak ideológiáját és politikáját fejezik ki. Ezek a személyiségek mindenféle feltevéseket és kitalálásokat felhasználva az úgynevezett „kemény irányzat” folytatását követelik a Szovjetunióval és a népi demokráciákkal szem ben, nyomást gyakorolnak atlanti tömbbeli partnereikre, rendszeresen élezik, a nemzetközi viszonyokat. A „kemény irányzat’1 politikájának hívei szüntelenül fenyegetik a Szovjetunóit. Nyíltan hangoztatják — mint például Wiley szenátor, a szenátus külügyi bizottságának elnöke teszi — hogy az USA intézzen a Szovjetunióhoz több ultimátumjellegü követelést és „támasszák I alá azokat erővel”. Az amerikai j külügyminisztérium ismert képvisej lói azt követelik, hogy az USA j csakis egy nyelven, „az erő nyelvén” j tárgyaljon a Szovjetunióval. Anélkül, hogy részletekbe bo- I csátkoznánk, azt válaszoljon Wiley úrnak és mindenkinek, aki az ' erő politikáját hirdeti a Szovjet- I unióval szemben; „Hetvenkét tsz , koma, pedig rosszul ropod a tánj cot". Elvtársak! A nemzetközi viszonyok alakulásának jelenlegi szakasza különösen fontos és felelősségteljes. Bűn volna az emberiséggel szemben, ha a nemzetközi légkör észrevehető bizonyosfokú enyhülése a feszültség új fokozódásának adná át helyét. A szovjet külpolitika világos. A Szovjetunió következetesen és j állhatatosan a. béke fenntartásának ; és megszilárdításának politikáját ; fogja folytatni, fejleszteni fogja az j együttműködést és a kereskedelmi j kapcsolatokat azokkal az országokkal, amelyek a maguk részéröl erre ; törekednek, erősíteni fogja a testvé; ri barátság szálait és a szolidarij tást, a nagy kínai néppel, minden I nép-; demokratikus országgal. Szilárdan azon az állásponton vagyunk, hogy nincs jelenleg olyan vitás, vagy megoldatlan kérdés, amelyet ne lehetne békés j úton megoldani az érdekelt orszá. gok kölcsönös megegyezése alap. ján. Ez az USA és a Szovjetunió között fennálló vitás kérdésekre is vonatkozik, A két rendszer békés egymás mellett élése mellett voltunk és vagyunk. Ügy véljük, hogy nincs objektív alap az USA és a Szovjetunió közötti összeütközés számára. Mindkét állam biztonságának érdekei éppúgy,, mint a nemzetközi biztonság érdekei, az USA és a Szovjetunió kereskedelme fejlesztésének érdekei biztosítottak lehetnek a két ország közötti normális kapcsolatok alapján. Napjainkban minden ország kormánya — ha komolyan gondoskodik népe sorsáról — köteles intézkedéseket tenni annak érdekében, hogy tettekkel segítse elő a vitás nemzetközi kérdések rendezését. A nagyhatalmak közti tárgyalások, természetesen, nem csekély szerepet játszhatnának. Magától értetődik, hogy ehhez meg kell teremteni a megfelelő előfeltételeket. Az utóbbi időben Angliában és több más országban fokozódik a széles közvéleménynek az a követelése, hogy tegyenek hatékony intézkedéseket a nemzetközi feszültség enyhítésére. Ezeknek az országoknak politikai köreiben egyre inkább elismerik a vitás kérdések rendezésének lehetőségét. Ma azonban már nem elég az, hogy csupán szavakkal ismerjék el ezeket a lehe. tőségeket. Az USA elnöke április 16-i beszédében az Amerikai Lapszerkesztők j Társaságában kijelentette; „A vitás kérdések közül, legyenek nagyok ; vagy kicsinyeké egyetlenegy sem megoldhatatlan, ha megvan az óhaj í minden más ország jogának tfszteletbentartására". Ez fontos kijelentés, amelyet csak üdvözölni lehet. Sajnos, azonban Eisenhower elnöknek ezzel a kijelentésével az USA uralkodó köreinek politikája kibékíthetetlen ellentétben van. Ha komolyan arról van szó. hogy valamennyi ország jogait tiszteletben tartsák, akkop le kell mondani az agresszív politikáról, a nemzetközi kérdések rendezésének útjára kell lépni az érdekelt felek kölcsönös megegyezésének alapján. Az emberiség érdekében bizonyos nagyhatalmaknak fel kellene hagyniok az öt nagyhatalom közötti békeegyezmény megkötése kérdésének elfogult kezelésével. A Szovjetunió a maga részéről kész minden szükségest megtenni e kérdések kedvező megoldása érdekében. Meg kell oldani olyan halaszthatatlan kérdéseket, mint a német kérdés, amelynek elsőrendű jelentősége van. A német kérdést rendezni kell és rendezni lehet. Ehhez minden európai állam biztonsága, elsősorban Németország nyugati és keleti szómszédai biztonsága megerősítésének érdekeiből és ezzel együtt a német nép nemzeti érdekeiből kell kiindulni. Ennek érdekében le kell mondani Németország agresszív katonai tömbökbe való bevonásának politikájáról, az agresszív militarista Németország újjáteremtésének politikájáról. Azt akarják tőlünk, hogy egyezzünk bele az agresszív militarista Németország újjáélesztésébe és megengedik maguknak, hogy ezzel kapcsolatban až európai béke biztosításáról beszéljenek. Népünk fiainak és leányainak milliói azonban nem azért ontották vérüket a militarista Németország ellen vivott háborúban, hogy újjászülessék ez a legveszélyesebb európai háborús tűz. fészek. A béke megszilárdítása ügyével kapcsolatban még a következőket mondotta: A béke megszilárdítása ügyének fontos feltétele az Egyesült Nemzetek Szervezete tekintélyének és szerepének emelése. Ma ez a nemzetközi szervezet ténylegesen mély j válságban van, mert az északat- I lanti tömb egyik előmozdítójának szerepére süllyesztették. Az Egyesült Nemzetek Szervezetének vissza kell térnie arra az útra, amelyet az ENSz alapokmánya megszabott. Az Egyesült Nemzetek Szervezej téliek egyenes kötelessége, hogy elő. segítse a nemzetközi problémák rendezését és kizárja azt a lehetőséget, hogy az ENSz bármelyik tagja agressziót kövessen el más államok ellen. A szovjet kormány e téren erőteljes támogatást nyújt. A Szovjetunió rendíthetetlenül folytatja és f$gja folytatni békés politikáját. A Szovjetuniónak nincs szándékában bárkit is megtámadni. Idegenek tőle az agresszív tervek. Erről meg lehetnek győződve vala. mennyi ország népei. A béke ügyé. ért állhatatosan harcolva azonban ugyanakkor szilárdan emlékeznünk kell arra, hogy szent kötelességünk fáradhatatlanul erősíteni és tökéletesíteni a nagy Szovjetunió védelmét. Kötelességünk ezt megtenni arra az esetre, ha valakinek az a gondolata támad, hogy esztelenséget kövessen el és megpróbáljon hazánk biztonsága ellen törni. A szovjet embereknek készeknek kell lenniök, hogy bármelyik pillanatban lehűtsék mindenfajta kalandorok és háborús provokátorok forró fejét és arra kényszerítsék őket, hogy tiszteletben tartsák a szocialista vívmányokat és a Szovjetunió erejét. A szovjet kormány számára, számunkra, valamennyi szovjet ember nem taktika és diplomáciai mester kedés kérdése a béke megszüárdij tásának és a népek biztonsága meg. j óvásának ügye. Ez fö vonalunk a i külpolitika terén. í Az emberek százmilliói hisznek és ! reménykednek abban, hogy a közel- I jöóö a nemzetközi feszültség további enyhülését hozza. Gondoakodni kell arról, hogy a népek ne csalódjanak várakozásaikban és r*. ményéikben. (Folytatása я 3-ik oidalo" i
