Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-12-27 / 52. szám

1953. december 27.

Földműves

Mezőgazdasági termelésünk további fellendüléséért

(folytatás az 1. oldalról.) és falu között a gazdasági kapcsolatok elmélyítését és a párt, meg a kormányhatározatok következetes és pontos teljesítését.

Ezirányú feladataink nagyok és bizonyára bonyolultak is. De tekin tettel azokra a jelentős tartalékok

ra, amelyek a mezőgazdaság terme, lésének fokozását lehetővé teszik, reálisak. Mivel új feladatok előtt állunk mezőgazdaság-unk fejlesztésében, helyes lesz, ha figyelemmel kísérjük . mezőgazdaságunk fejlődését az utóbbi időben és a mai hely zetet is.

Milyen a jelenlegi helyzet falvaink szocialista átépítésében

A CsKP IX. kongresszusának fő irányvonala konkrét politikai irányvonalul szolgál a szocializmus építésében országunkban Pártunk és kormányunk politikája ezért iparunk átépítésére és elsősorban nehéziparunk kiépítésére irányult. Ezzel hatalmas anyagi alapot teremtettünk népünk kultúrájának és jó létének szakadatlan növelésére és mezőgazdaságunk szocialista átépítésére is

A IX. kongresszus határozatai világos perspektívát nyújtottak a szocialista mezőgazdasági nagyüzemi termelés felépítésére az egységes földmüvesszövetkezetek útján és az állami gazdaságok megteremtésével, amelyek nélkülözhetetlen előfeltételei a mezőgazdasági termelés folytonos növekedésének és egész dolgozó népünk életszínvonala emel kedésének. Mezőgazdasági kisüzemi termelésünk szocialista szövetkezeti nagyüzemi termeléssé való átépítésének kezdetét jelentette. A kis. és középparasztok százezreit vezette rá a közös gazdálkodás útjára, az EFSz ben való önkéntes egyesülésük alapján.

Az EFSz-ek fejlődésében és megszilárdulásában azóta szép ered ményeket értünk el, amelyek világosan megmutatják a szocialista nagyüzemi mezőgazdasági termelés fölényét a mezőgazdasági kisüzemi termelés fölött és megerősítik a párt IX. kongresszusán kitűzött irányvonal helyességét, valamint a megkezdett út helyességét is.

19,49, . és 1952 között az egységes földmüvesszövetkezetek jelentékenyen megszaporodtak, különösen a közös ‘ állattenyésztést és növény termelést űző szövetkezetek.

Az EFSz ek további fejlődése az 1952 júniusi, az EFSz-ek megszi. lárdításárói és továbbfejlesztéséről szülő párt. és kormányhatározat Után Indult meg. 1953. június 30-ig már 8284 П—TV típusú EFSz ala kult meg, ami azt jelenti, hogy községeink 58%-ában működnek már olyan EFSz ek, ahol a földet közösen művelik. Ezek a szövetkezetek R43.911 parasztgazdaságot ölelnek fel és a müveit terület 40 százalékát, az összes szántóterület nek pedig 44%-át művelik meg (az állami birtokok területe nélkül). Ezekből 7038 szövetkezet harmadik és negyedik tipusú, vagyis а IX—IV. típusú szövetkezetek 85% a, és öszszeeen 2,347.906 hektár művelt területen gazdálkodnak, amiből 1,756.074 hektár szántó, vagyis az összes szövetkezetek szántóterületének 91%-a és müveit területük 90 százaléka.

Ezek a számok azt mutatják, hogy a müveit területek több mint egyharmadán, ami 1951 előtt még kisgazdaságokra volt fölaprózva, alapjában megváltoztak a termelési viszonyok. Ez a tény azt a hatal mas változást tükrözi, melyen mezőgazdaságunk a szocializmushoz vezető úton átesett és amely alapjában megváltoztatta kis és középparasztjaink száezreinek életét és termelési viszonyát, és utat nyitott nekik a mezőgazdasági termelés folytonos és sokoldalú fejlődéséhez és megteremtette az előfeltételeket életszínvonaluk szakadatlan emelkedéséhez is. Az egységes földmüvesszövetkezetek, amelyeket kis- és középparasztjaink pártunk vezetésével és a munkásosztály segítségé vei a kulákok és népi demokratikus rendszerünk ellenségei ellen vívott éles harcok árán teremtettek meg, mély gyökereket vertek országunk falvaiban.

1949 óta az EFSz-ekhez hasonló módon az állami birtokok is megnő vekedtek Míg 1949 elején az állami birtokok az összes müveit területnek 1.9%-át dolgozták meg, 1952 vé gén már 8.2%-át, ami annyit je

lent, hogy az állami gazdaságok területe 1949 elejétől 1952 végéig 320 százalékka] gyarapodott Még jelen, tékenyebb növekedés álit be az állam) gazdaságokban az állattenyésztés terén, mivel 1949 eleje óta a marhaállomány 557%-kai emelkedett, amibő] a tehénállomány 433 százalékkal, a sertésállomány 763 százalékkal, ebből a kocáké 638%. kai, a birkaállomány pedig 1214%kal, stb.

Az egész állatállományt tekintve köztársaságunkban az állattenyész tés 10.1%-ka] haladja meg a háború előtti színvonalat. 1948 óta jelentékeny emelkedés állt be a sertésállományban, mely most 51.5 százalékkal nagyobb, mint az 1934/1938 évek átlaga, és a birkaállományban, amely 141.7%-kai nö vekedett.

Egyes egységes földmüvesszövetkezetek a szovjet tapasztalatok felhasználása révén különösen kiváló eredményeket értek el. így például a švihoví EFSz hektáronként 205 kg sertéshúst adott be. Hasonlóképpen a bfnirovi E 'Sz is, amely 1952 ben fejőstehenenként 3.797 liter évi tejhozamot ért el. A vitinkai EFSz ugyancsak több mint 3.200 literes tejhozamot ért el fejőstehenenként.

A növénytermelésben is jelentős sikereket értünk el. A hektárhozamok valamennyi olyan terménynél meghaladták az 1934/38-as termelési évek átlagát, amelyeknek termelése nem kíván meg sok kézzel végzett munkát. így a búza átlagos hektárhozama 17.1 q.ről 19.5 q-ra, a rozsé 16 q-rői 18.4 q-ra, az ároáé 17 qról 18.6 q-ra és a zabé 1G.2 q-ről 16.8 q ra növekedett.

Ezek az állattenyésztésben és növénytermelésben elért sikerek szövetkezeti tagjaink, kis és középparasztjaink, állami gazdaságaink és gépállomásaink dolgozóinak szorgalmas munkáját dicsérik.

A nagyobb hektárhozamokat azért érhettük el. mert az EFSzek növekedésével karöltve fejlődtek gép. és traktorállomásaink is. 1953. szeptember 30-ig 255 állami gépál lomást létesítettünk ‘2077 traktoros brigáddal, amelyeknek 18.911 traktorjuk (15 lóerős gépekben számítva), továbbá 20.075 öntöző gépük, 819 gabonakombájnjuk van, azonkívül sok nehéz ötsoros ekéjük és , sok más új mezőgaz dasági gépiik Ezekből a számokból világosan kitűnik, hogy népi demokratikus államunk mezőgazdaságunkat fölszereli a gépállomásokhoz szükséges technikával és arra igyekszik, hogy sikeresen oldja meg a legfontosabb mezőgazdasági munkálatok gépesítésének problé máját. Vitathatlan. hogy az állami gépállomások jelentős szerepet játszanak a mezőgazdasági termelés biztosításában. Hiszen egységes földmüvesszövetkezeteink már el sem tudják képzelni földjeik művelését a gépállomások gépparkja nélkül. Szövetkezeti tagságunk, kis. és kö zépparasztjaink ilymódon fölbecsül hetetlen segítséget kapnak a mun kásosztáiytői és az államtól, ami nem csak azt teszi lehetővé, hogy megszabaduljanak az évszázadok óta tartó robotolás tői, hanem megteremti a termelés állandó növekedésének előfeltételeit is. elősegíti a termelési költségek csökkentését és a munkatermelékenység fokozódását.

Néhány adatot soroltam föl mezőgazdaságunk fejlődéséről és jelen légi helyzetéről, amelyek élénken tükrözik a szociális gazdasági váltó, zásokat falvainkon. A parasztnak ebben az országban a történelem folyamán még soha nem volt igv biztosítva az egzisztenciája, sohasem volt így biztosítva jómódjának min den lehetősége, mint a mi szocializmust építő népi demokratikus rendszerünkben. A parasztot megsza badítottuk attól a veszélytől, melyet alapvető termelési eszközének, a földnek elvesztése jelentett, megszabadítottuk őt az uzsorásoktól, a kizsákmányolóktól és a végrehaj tóktól. A gabonatőzsdék helyébe, ahol a kapitalisták szemérmetlenül diktálták a mezőgazdasági termékek árát, az állam lépett, mint a mezőgazdasági termékek fölvásárló ja, tiszteletben tartva a szövetkezet1 tagok és parasztok létérdekeit és minden lehető támogatást megadva számukra. Mindez a munkásosztály és a parasztság testvéri szövetségének következménye és megnyílva nulása,

A mezőgazdaságunk átépítésében elért sikerek ellenére ,nagy termé sek mesterei és az állattenyésztés mesterei új munkamódszerei fejlődésének ellenére sem vagyunk és nem is lehetünk megelégedve mezőgazdasági termelésünkkel. A termelés nagysá ga és színvonala még mindig nem felel meg az államunkban bekövetkezett szociális gazdasági változá soknak. Minden objektív feltételünk megvan arra, hogy sokkal többet termelhessünk Állami gazdaságaink ban, az EFSz-ekben és az egyéni parasztgazdaságokban döntö harcra kell indulnunk a termelés fokozásé ért, a nagyobb terméshozamokért és az állatállomány nagyobb hasznossá gáért. Ez pedig az egyéneken múlik, magukon a földművelőkön.

Meg kell állapítanom, hogy szövetkezeteseink, parasztjaink gondo latvüágát még nem tölti be teljesen az a tudat, hogy az EFSz ben a parasztok a szövetkezeti termelési formában olyan földön folytatnak közös gazdálkodást, ami az ő saját tulajdonuk • és amelynek termelési eredményei létük alapját alkotják.

Felsoroltam már néhány jó állattenyésztési eredményt, melyek bizonyítják, mekkora fejlődési lehetőségek állnak fenn. Hiba, hogy a gazdálkodásnak ilyen módja nem vált még általános érvényűvé valamennyi EFSz-ben és állami gazdaságban. Sokkal lényegesebben fokozhatnák a termelést, ha az állatállomány gyarapításának arányában a takarmányalapot is növelnénk és ezzel az állatok hasznosságát is. A takarmánytermelés azonban állan. dóan az állatállomány fejlődése mögött kullog.

Különösen a rétek hozama alacsony, márpedig helyes gondozás mellett legalább egy harmaddal nagyobb lehetne hozamuk. Különösen a határvidéki területeken alacsony a hozam, pedig ott jó rétek és legelők voltak, ma pedig alig tudják fedezni annak az állatállománynak a takarmányszükségletét, amely ezeken a területeken kisebb, mint a háború előtt volt.

Még mindig kevés gondot fordita. nak a tarlókeverékek vetésére, a silózásra, az etetés technikájára és a takarmányok gazdaságos felhasználására általában. A takarmánykészletekben beállt rosszabbodáshoz lényegesen hozzájárult, hogy csökkent a takarmánynövények vetésterülete, úgyhogy az utóbbi években a takarmánykészlet nem fedezi a szükségletet.

Az állatállomány gondozásának döntö befolyása van az állatok hasznosságára is. Ezt a kiváló állattenyésztők eredményei igazolják. Nyugtalanító jelenség azonban, hogy az állattenyésztés terén végzett munka jelentőségét lebecsülik, egyes dolgozókra sok állat gondozását bízzák és különösen az állattenyésztés szocialista szektorában fordul elő, hogy gyakran a szükséges képzett, séggel és tapasztalatokkal nem rendelkező dolgozókat osztanák be a jószághoz. Ennek az a következménye, hogy a gondozás nagyon alacsony színvonalú, ami az állatok csekély hasznosságában és a növendékállatok nagyarányú elhullásában nyilvánul meg. Vétkesen rosszul irányított a zootechnikai szolgálatunk is, amely kádereinek alacsony kép.

Az ellenséges propaganda következtében sok szövetkezeti tag abba a tévhitbe esik, hogy az EFSz állami gazdasági létesítmény és hogy az EFSz ek munkaegységei a szövet kezetesek állam részére végzett munkájának egyik bérezési formája.

Az EFSz-ek földje a szövetkezeti tagoké és az EFSz az ő közös ügyük, az állam pedig csak támogatást nyújt az EFSz eknek fejlő désükben és felvásárolja tőlük tér mékeiket, mégpedig a szövetkezeti tagokra előnyös feltételek mellett. A szövetkezeti tag életviszonyait tehát az szabja meg, mennyire veszi ki részét az EFSz közös gazdálkodásából. A szövetkezeti tagoknak tudatára kell ébredniök, hogy mindazon ked vező feltételek ellenére, melyeket a nagy állami segítség jelent az EFSz fejlesztésére, az EFSz ek jövedel mezösége a szövetkezeti tagoktól függ, szorgalmuktól, felelős és lel kiismeretes viszonyuktól az EFSz gazdálkodásához. A szövetkezeti ta gok és a többi dolgozóparaszt tekintse létérdekének a mezőgazda sági termelés folytonos emelkedését. A mezőgazdasági termelés e felien dülése és a bőséges élelmiszerellá tás hazai forrásokból való biztosi tása elengédhetelen előfeltétele an nak, hogy tovább csökkenthessük az árakat, többek közt az ipar} tér mékek árát is, amelyekre a parasz toknak szüksége van. hogy eredmé nyesebben emelhessük az egész dolgozónép életszínvonalát.

Szükséges, hogy a lehető legnagyobb figyelmet szenteljük mezőgazdaságunk alapvető termelési ágainak. Az életszínvonal emelkedésének szempontjából az élelmiszerek 'terén éppen az állattenyésztés az, amellyel szemben nagy követelményeket kell támasztanunk.

zettsége következtében képtelen az állattenyésztés terén müködö dolgozóknak elég hatékonyan segíteni és tanácsokat adni.

A szocialista szektorban, különösen az EFSz-ben gátolja az állattenyésztés sikeres fejlődését az, hogy kevés az istálló és egyéb melléképü. let. Az építésük lassan folyik, aminek az az oka, hogy a munka nincs kellően megszervezve és a szövetkezeti tagok sem tudják helyesen ellenőrizni. Emellett a közös istállókat építésük során nem szerelik fel teljesen. A gépesítésről csak kis mértékben gondoskodnak, pedig ez megkönnyíti a munkát az istállókban. A gépesített berendezések kar. bantartását, különösen a fejögépekét nagyon elhanyagolják.

A fajtenyésztésnek, amely pedig lényeges része a fajnemesítésnek, államunkban nagy hagyományai vannak. Különösen marhaállományunkban egész sor fajtánk van, amelyeknek nagy a hasznosságuk. Ennek a sokévi szorgalmas munkának az eredményeit gyakran elértéktelenítik azzal, hogy elhanyagolják a faj tenyésztéshez szükséges kedve, ző körülmények és eszközök megteremtését. Az állatállomány hasznosságának fokozásában és a takarmányalap növelésében a szakképzettségen és az öntudatos munkán kívül döntő szerepe van a dolgozók anyagi érdekeltségének is. Az egyes szövetkezeti tagok és az állami gaz. daságok egyes dolgozói nincsenek még kellőképpen érdekelve az állattenyésztési termelés fokozásában, pénzbeli és természetbeni jutalmakkal és pótdijakkal. Az anyagi érdekeltség jelentőségét még mindig nem értékelik eléggé, nem csak a mezőgazdaság egyes szakaszain müködö dolgozók, hanem a szakszer, vezeti szervek és az állami bérmegállapító bizottság munkatársai sem.

Dolgozóink hús-, tej- és zsiradékfogyasztási igényei egyre növeked. nek. Az állattenyésztés terén fölsorolt hibák jelentékeny veszteséget okoznak a hús-, tej. és zsiradékter. i melésben, melyek a fogyasztók asz- I tálát gazdagíthatnák; veszteségeket okoznak az állattenyésztésben és I csökkentik a mezőgazdasági termeié" jövedelmezőségét.

Ezért elkerülhetetlen, hogy a föld.

müvelésügyi minisztérium dolgozói, a pártszervek és a népi közigazgatás szervei tudatára ébredjenek az állattenyésztési termelés fontosságának és döntöfontosságú láncszemnek tekintsék népünk életszínvonala emelésére irányuló igyekezetünkben és gyorsan számolják föl az állattenyésztési termelés minden fogyatékosságát.

Jóminöségü széna termelésének fokozása a réteken és legelőkön és a szántóföldi takarmánynövények termelésének fokozása lehetővé te. szí az állatállomány hasznosságának további növekedését és ezzel az egész mezőgazdasági termelés fejlődését is. Az eddiginél sokkal nagyobb mértékben keli irányítanunk az EFSz-eket, az állami gazdaságokat és az egyénileg gazdálkodó parasztokat, hogy rendesebben gondoz, zák és trágyázzák a réteket, mint eddig, gondoskodjanak megújításukról és vezessék be a takarmányos vetöeljárást, valamennyi takarmányt a legalkalmasabb agrotechnikai határidőben gyűjtsék be, hogy az értékes tápanyagok vesztesége a legkisebbre korlátozódjon. Fontos feladat továbbá, hogy elterjedjen a zöldtakarmány silózása, hogy Így biztosítva legyen a jószág számára a megfelelő mennyiségű nedvdűs ta. jkarmány a téli időszakra. Minden EFSz-nek és állami gazdaságnak ki kell dolgoznia a takarmánysilózási tervet.

Minden fejőstehénre legalább 25 q silótakarmányt kell számítani, minden növendékállatra legalább 10 q-t. Ennek a tervnek a teljesítése lehetővé teszi elsősorban azt, hogy megnövekedjen a takarmánynövények vetésterülete és hektárhozama, különösen az őszi és tavaszi keverékek, a csalamádé, a takarmánykáposzta stb. hozama.

Különösen nagy a hiány fehérjetartalmú takarmányokban. Ezt belföldi forrásokból némileg csökkenteni lehetne, például a vágómarhák vérének felhasználásával. Az élelmiszeripari minisztérium 1954-ben leg. alább kilencmillió liter állati vér felfogását és feldolgozását biztosíthatja és 1955-ben ezt tovább fejlesztheti és az állati vér jelentékeny részét felfoghatja és megszárlthatja takarmányozás céljára. Csekély mértékben használják föl eddig a városok, iparközpontok és munkás, telepek élelmiszerhulladékait. Ezáltal sok tápanyag vész kárba, amelyeket különben felhasználhatnának takarmányozás céljára. Szükséges, hogy ezek összegyűjtését jobban megszervezzék, dolgozzanak ki javaslatot az élelmiszerhulladékok összegyűjtésére t-s fölhasználására.

A bevált szovjet munkamódszerek alkalmazása során elért jó eredményeket ki kell használni és tovább terjeszteni. Feladatunkul tüzzük ki, hogy 36.500 borjút ridegneveléssel nevelünk föl, Malinyinova elvtársnő állatgondozó, takarmányoző és fejő. módszerét 90.000 fejősnél alkalmazzuk és a sertéstenyésztésben bevezetjük Ljuszkova elvtársnö módszerét, a sertéshizlalás terén pedig Surikov és Zajcsuk szovjet zootechnikusok takarmányizesítö módszerét.

Nagy hiányok vannak a tejterme, lésben, amely eddig még igen gyönge pontja az állattenyésztésnek. A földművelésügyi minisztérium feladata gondoskodni róla, hogy biztosítsa a nagy iparvárosok tejellátását és szervezze meg környékükön a tejgazdaságok kiépítését. A tejtermelés fokozásában fontos feladat, hogy 1954-ben a fejőstehenek száma elérje az egész marhaállomány 53 százalékát és fejőstehenenként átlag évi 1700 liter tejhozamot érjen el. A české budéjovicei, plzeni, karlovyvaryi és olomouci kerületek határvidéki járásaiban lehetővé kell tenni a szövetkezeti tagoknak, parasztoknak, járadékélvezöknek és más alkalmazottaknak, hogy háromévi hitelt folyósítsanak számukra tehén, vagy üsző vásárlására. Ilymódon három év leforgása alatt ezeken a területeken a české-budéjovicei kerületben 12.000, a plzeniben 10.000, a karlovy-varyiban 9.000 és az olomouciban 3.000-rel emelkedhetik a

(Folytatás a 6. oldalon.)

Jelentékenyen fokozzuk az állattenyésztést, több húst, tejet és zsiradékot termeljünk dolgozóink számára