Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-07-26 / 30. szám

4 "Л/jW ' Földműves' • 1953. július 26. Sz. Zsurahovics; Ukrán és grúz kolhozparasztok sztálini barátsága PJOTR VOLKODAJEV: Végtelen föld Végtelen föld! Végtelen föld! Mindent megkap, tis ítélik. Zúg a sztyeppe szürkülettől, Szürkülettől esteiig. Foszforíttal telt vagonok Futnak — várják kolhozok. Távbeszélőn száll a szó, hogy — Most azonnal! Csak mozogj! Hosszú sor zöld traktor berreg, Tárva minden gép garázs Gyors brigádok versenyeznek: Hol terem majd szebb kalász: Jól feküdj, te kis mag ott, lenn — Szánt a hús vas, mélyre tép: Nőjön ágas búza telten, Tárja napba szösz fejét, Érje hírnév kolhozunkat. Mindig elsők közt legyen ... Dús országom, izmosodj csak, Gazdagodj csak szüntelen. Polgár István fordítása. A szovjet népek barátsága elválaszt­hatatlanul összefűződött a számukra legdrágább és a hozzájuk legközelebb álló névvel — Sztálin nevével. Ez a megbonthatatlan barátság mérhetetle­nül drága minden szovjet hazafinak. A szovjet emberek úgy dicsőítik és ma­gasztalják ezt a barátságot, mint e­­gvik legnagyobb vívmányukat, mint a szovjet ország hatalmának forrását, mint azt a legyőzhetetlen erőt, amely segíti őket az előrehaladásban, a kom­munizmus építésében. Az a sokéves alkotó verseny és e­­gyüttmüködés, amely az _ ukrajnai „Sztálin” kolhoz és a gruziai „Ord­­zsonikidze” kolhoz között kialakult, egyik legszebb és legfényesebb példája annak, hogy az egyetlen nagy család érzése mennyire áthatotta minden szovjet ember szivét. Az ukrajnai Genicseszk a gruziai Maharadzevszktől sokszáz kilométer kilométerre van. A Herson vidéki pusz­taság és a dúsnövényzetű gruziai me­zők egyáltalán nem hasonlíthatók ösz­­sze. De a szovjet emberek lángoló ha­zaszeretete közelebb hozza őket egy­máshoz és egyesíti őket. Az ukrajnai és gruziai kolhozok e­­gyüttműködésének krónikája 1938-ig nyúlik vissza, amikor Sroma község — amelyben az „Ordzsonikidze” kolhoz működik — testvéri üzenettel fordult Ukrajna kolhozparasztjaihoz. Ebben az évbep találkoztak először Gori váro­sában a Szovjet-Ukrajna kolhozpa­rasztjainak küldöttei gruziai barátaik­kal. Itt, közel ahhoz a házhoz, amely­ben a nagy vezér és tanító, Joszif Visszárionovics Sztálin született, es­küdtek meg az ukrán, a grúz és más testvéri népek képviselői, hogy utolsó leheletükig hűek maradnak szeretett szovjet hazájukhoz, hogy minden ere­jükkel megszilárdítják a népek nagy testvéri együttműködését, amely Lenin és Sztálin zászlaja alatt hatalmas szovjet családdá egyesíti őket. Attól kezdve hagyományossá vált a két kolhoz képviselőinek évenkénti találkozója, munkafeladatuk teljesítésé­nek kölcsönös ellenőrzése, tapasztala­tainak kicserélése, baráti tanácsok és levelek révén. A „Sztálin” és az „Or­­dzsonikidze” kolhozok gazdasága év­­ről évre nagyobbodott és erősödött. A Nagy Honvédő Háború súlyos megpróbáltatásai méginkább megerő­sítették és megacélozták a népek sztá­lini barátságát. Ukrajna „Sztálin” ár­­teljének fiai a szovjet népek többi fiai­val együtt védték a Kaukázusba vivő utakat. S amikor eljött az idő, Sroma kolhozfalu grúz katonái a többi szov­jet nép fiaival együtt enfeláldozóan harcoltak Ukrajna felszabadításáért A hitleri megszállás Idején, amikor az ellenség az ukrán földeken tombolt, Sroma grúz falu lett a „Sztálin" kol­hoz parasztjainak otthona. Ide küldték leveleiket a kiürített lakosság és az arcvonalban harcolók. Ide utaztak és itlgyüjtöttek új erőt a harcra kórházi kezelésük befejeztével a sebesült ka­tonák. Ukrajna felszabadulása után újult erővel indult meg a kolhozok közötti versengés. A nagy orosz nép és a töb­bi szovjet népek baráti segítségével Ukrajna rövid idő alatt kiheverte a háború okozta súlyos sebeket. Feltá­madt romjaiból a „Sztálin" kolhoz gazdasága is. Cseljabinszkból trakto­rok, Barnaulból Diesel-motorok. Rosz­­tov vidékéről juhnyájak érkeztek. Grú­zia kolhozparasztjai értékes ajándéko­kat küldtek barátaiknak — szarvas­­marhát, ruhaneműt stb. „Nincsen számunkra nagyobb öröm, — Írták levelükben a grúz kolhozpa­rasztok — mint a Szovjetukrajna ipa­rának, mezőgazdaságának és kultúrá­jának újraszületéséről és helyreállítá­sáról szóló hírek.” Megújultak a két artel kolhozpa­rasztjainak hagyományos találkozásai is, amelyeknek nemcsak ünnepi, ha­nem mélyreható gyakorlati jellegük is van. Kölcsönösen ellenőrizve kötele­zettségeik teljesítését, grúzok és ukrá­nok útbaigazításokkal és tanácsokkal segítik egymást. Az ukrán kolhozpa­rasztok tanácsai és tapasztalatai elő­mozdították gruziai barátaik állatte­nyésztésének fellendülését. Délszaki növények termesztésénél pedig a grú­zok segítik az ukránokat. A tapaszta­latcsere következtében a háborúelötti színvonalhoz viszonyítva mindkét ar­­telnek jelentékenyen növekedett a ter­méshozama, szaporodott jószágállomá­nya. 1951-ben a „Sztálin” kolhoz bevéte­le túlhaladta a hatmillió rubelt, az „Ordzsonikidze” kolhoz bevétele közel tízmillió rubel volt. 1952-ben mindkét kolhoz bevétele újból növekedett, jelen­tékenyen javult a kolhozparasztok a­­nyagi jóléte. Az utóbbi években vil­lanytelepeket, új állattenyésztő tanyá­kat és más épületeket építettek. Mind­két kolhozban iskolákat, kórházakat, klubokat, könyvtárakat és rádiósítási központot létesítettek. A szocialista versenyek kezdeménye­ző és mozgatóereje mindkét kolhozban a kommunisták és komszomolcok — a kolhoztermelés minden ágának harc­­rakész élcsapata. A két kolhoz hírneve, egymás kö­zötti testvéri barátságuk híre. eljutott messze a szovjetek országának hatá­rain túl. Az utóbbi években például az „Ordzsonikidze” kolhozt különféle or­szágok számos küldöttsége látogatta meg. Itt jártak a Kínai Népköztársa­ság, Lengyelország, Csehszlovákia. Ro­mánia, Magyarország, Albánia, Bul- I gária küldöttei. Az ukrán és grúz kol­hozparasztok együttműködésének ra­gyogó példáján szemléltetően meggyő­ződtek a népek sztálini barátságának szilárdságáról, egyöntetűségéről és te­remtő erejéről. A két kolhoz testvéri egységén, mint napsugár a vízcseppben. visszatükrö­ződik a szovjet népek barátságának megdönthetetlen ereje. Mint szemük fényét, őrizték és őrzik ezt a barátsá­got a Szovjetunió népei és semmilyen ellenségnek nem sikerült és nem fog soha sikerülni azt megingatni. Néhány szó Micsurinról és munkáiról Ma már széles körökben ismeretes Micsurinnak, — ennek a kemény aka­­raterejü, erős jellemű és nagy tudású, kiváló orosz embernek neve. Ivan Vladimirovics Micsurin életé­nek legnagyobb részét a cári Orosz­ország nehéz viszonyai közt élte le. Egészen az 1917-es történelmi évig Micsurin tudományos felfedezéseiben teljesen magára hagyatva dolgozott. Sőt! A tudomány és társadalom reak­ciósai egyenesedi üldözték tlt. Micsu­rin — mint maga mondja — teljesen elszigetelten a külvilágtól, anyagi esz­közök nélkül, névtelenül, állandóan küzdelemben a nyomorral dolgozott. Micsurin tudományos felfedezéseit azokból a szerény anyagi eszközökhöz hozta létre, amelyeket a maga mun­kájával teremtett elő. De hát Ivan Vlaaimirovics vasaka­ratát semmiféle akadály sem tudta megtörni. A Nagy Októberi Szocialista forradalmat frissen, életkedvvel, alko­tóerővel és merész elhatározásokkal telve köszöntötte. Micsurin orosz lel­kének nagy ereje és szilárdsága — ami egyik legjellegzetesebb vonása, — letörü’heteden jegyként húzódik vé­gig mély ■ tudományos elméletén, amellyel utat mutatott a biológusok­nak. Ivan Vladimirovics Micsurin fő jel­legzetessége az, hogy az élettan fej­lődésében új korszak alapját vetette meg. amely teljesen eltérő az előzd fejlődéstől. Azt mondta: ma a biológus fő hivatása az, hogy ne csak magya­rázza az élő természetet, hanem az emberiség érdekében tervszerűen meg is változtassa. Ebben az egy mondat­ban visszatükröződik Micsurin tudó- | mányos munkásságának egész jelen­tősége és következik belőle egész tu­dományos és gyakorlati ténykedésének minden módszere és elvi alapja. Ivan Vladimirovics Micsurinról azt mondjuk, hogy 0 a természet nagy újjászervezője. Ezt a jellemzést meg is érdemli, mert ez a tényeknek meg­felel. Életében több mint 300 fajtájú, különböző kultúrnövényt termelt ki. fiiként gyümö’csfákat és eperféléket. Az összes államok kiválasztási tudo­mányának történelmében nem akad még egy olyan nemesitő, aki ilyen nagymennyiségű fajút termelt ki. Ivan Vladimirovics Micsurin nem egyszer mondta azon földművesek előtt, akik kolchozban dolgoztak: „A kolchozrendszer kísérletezik, és aki kísérletezik, az újjáalakítja a termé­szetet.” Mint tehát látjuk, Micsurin a kolchozistákat a természet újjáala­kítóinak nevezte el. Micsurint szakadatlan törekvésében arra, hogy átalakítsa a növény- és ál­latvilágot, igyekezetében, hogy a leg­eredményesebben idomítsa a növény- és állatvilágot az ember szükségletei­hez — egyetlen egy cél vezette, hogy minden módon segítsen a földművelő dolgozón, aki a gyakorlatban naponta átalakítja az élő természetet. Midőn Micsurin a növényi élet tör­vényeit tanulmányozta, — sohasem távolodott el a főidtől. Tudományos munkáját gyakorlati munkával kö­tötte egybe. Ez mcyarázza meg az­tán azt a tényt, hogy Micsurin szá­mos igen komoly gyakorlati feladat eredményes megoldásával egyidejűleg a tudomány jól átgondolt új elméleté­nek alapjait is lefektette, amelyek ma. arra ösztönöznek minden biológust, hogy újból tanulmányozzák, és átfor­málják az élő természet kutatásának módszereit. Micsurin tanítása követ­keztében, biológiai tudományunk a fejlődés új magasabb fokát érte el. V. I. Lenin volt az első, aki mél­tányolta Ivan Vladimiroiňcs Micsurin tudományos jelentőségét. A frontokon még tombolt a polgárháború, amikor már Lenin határozott lépéseket tett, hogy Micsurinnak normális -munkale­hetőséget biztosítson. Lenin Kozlov vá­rosában Micsurinhoz legbelsőbb mun­katársait kiildt" el. Meghagyta nekik, hogy vizsgálják meg a tudós munka­­körülményeit és rendezzenek el min­dent úgy. hogy minden rendelkezésére álljon ahhoz, hogy munkáját zavarta­lanul végezhesse. Kalinin, 1945-ben Micsurinhoz inté­zett levelében azt írja: „Minél jobban fog fejlődni és erősödni a szovjet, an­nál nyilvánvalóbb és nagyobb lesz az Ön sikereinek jelentősége, a szovjet nemzetgazdaság életének egész rend­szerére.” Kalinin, aki jól ismerte a materialista filozófiát, már akkor előre meglátta Micsurin egyre növekvő je­lentőségét és szerepét a biológia tudo­mányában. Ma könnyen meggyőződhe­tünk arról, miként teljesednek Kali­nin sejtelmei. 1925-ben, amikor Kalinin így nyilat­kozott. Micsurinnak csak néhány tíz. esetleg néhány száz telkes követője volt. az úgynevezett micsurinisták. A következő években azonban materia­lista tudományunk fejlődésével egy­­arányban igen erősen megnőtt a mi­csurinisták sora. Ma a micsurinisták hadának soraiban van mintegy ezen kiváló kutató az élettani és mezőgaz­dasági tudomány különféle ágaiból Kétségtelen az is, hogy „V. 1. Lenin" szovjet mezőgazdasági'akadémia ülése után a Micsurin-követők sora még jobban megnőtt. A Szovjetunióban a materialista élettani tudománynak nincs más fel­adata, mint az, hogy segítsen a kol­­chozoknak és szoi'hozoknak mezőgaz­dasági feladataik teljesítésében E fel­adatok megoldásának útját pedig leg­jobban Micsurin tanítása szabja meg. Mi a Micsurin munkák lényege? Azoktól, akik Micsurin munkáját jellemzik, gyakran ezt halljuk: Micsu­rin azt tűzte ki főfeladatul hogy a délt északra helyezze át. Általános szempontból ez az elbírálás helyes. De maga Micsurin tudományos feladatait és tudományos kutatásainak feladatait mindig sokkal szerényebben formu­­lázta. Micsurin, a múlt évszázad végén még a gyümölcsészét iránt mutatott érdeklődést. Ezzel kapcsolatban be­utazta közép Oroszország főbb tarto­mányait s majd minden gyümölcskert, melyet meglátogatott, igen szomorú benyomást tett rá. A kertekben az al­mafáknak, körtefáknak és eperfáknak csak egész szegényes választékai ta­lálta. Micsurin elsősorban azt tűzte ki fel­adatul, hogy megjavítsa a kerti gyü­mölcsfák, az almafák, körtefák, eper­­fák minőségét. Azt tűzte ki célul, hogy hogy megjavítsa Közép-Oroszország gyümölcsfafajtáit és, hogy ezeket ar­ra szintre emeli, amilyen a délen ter­mesztetteké. Micsurin elsősorban ezt a feladatot akarta megoldani, de ké­sőbb hozzátett egy úi feladatot. A Sz ojetunió középső vidékén jellegze­tes déli termékeket is akarta kitermel­ni, aminők a szőlő, őszibarack, kaj­­színbarack, stb. Amikor Micsurin ezeket a konkrét gyakorlati feladatokat maga elé tűzte célul feltette magában a kérdést: vaj­ion meg lehet-e er‘ ei lósitani, azaz vájjon Közép-Oroszországban a Szov­jetunióban mindenütt elterjedt anto­­novborovicska, anizov- és egyéb ki­sebbértékű almafajokon kívül ki le­het-e termelni a nagyobbértékl! déli­fajokat is? Vájjon Khet-e Közép- Oroszországban, г.’ahol a Tambov alatti Kozlovban. oly növényeket ki­termeszteni. mint amilyen a sző.ô, őszibarack, kajszínbarack. E kérdések mérlegelésében nagy se­gítségére volt a mezőgazdasági gya­korlat. A múlt század végén Közép-Orosz­országban nem szólván már magáról a moszkvai kerületről, nem ismerték a paradicsom-termést. A paradicsom csak Dél-Oroszországban Odessza Ni­­kolajev és Cherzon alatt volt elter­jedve. Közép-Oroszország kertészei nem is tudták, hogy miféle növény ez. Am évszázadunk elején a paradicsom, ez az eredetileg déli gyümölcs hamar terjedni kezdett észak felé. Ma ez a növény már mindenütt otthonos, nemcsak Közép-Oroszország zöldséges Hírek a Szovjetunióból és a népi demokráciákból Az orosz nyelv gazdaságát szembetűnően bizonyítja az új, 65 ezei közmondásból és szólásból álló gyűjte­mény. Érdekes, hogy a gyűjtő egy le­­ntngrádt mérnök: V. N. Podobin. Ma­ga tulajdonképpen csak 15 ezer köz­mondást gyűjtött össze, de amikor az Ogonyok riportot közölt gyűjteményé­ről, a közmondás gyűjtök százai küldték meg neki addigi anyagukat Faiskola és gyár közős munkája Szoros barátság jött léire a jereváni műszaki egyetem és a jereváni szer­számgépgyár dolgozói között. Nem­régen például a gyár azzal a kéréssel fordult az egyetemhez, hogy segítsenek egy újtipusú esztergapad tökéletesíté­sében. A feladatot a főiskola most végzett hallgatóinak egy csoportja oldotta meg. Kaszján professzor és Minaszján asszisztens vezetésével. A növendékcsoport tagjainak ez volt a diplomamunkája. Pénteken nyilvános vitát rendeztek a szerszámgépgyárban, amelyen az ifjú mérnökök megvédték sikeres diploma­munkájukat. Á vitára eljöttek tudó­sok. diákok, szakemberek és a gyár munkásai. Az előkészítő munkában igen nagy segítséget nyújtottak a tervező cso­portnak a gyár munkásai, mérnökei és technikusai. Új szovjet távölbalátókészülék A szovjet távolbalátó technikát az utóbb! években nagy mértékben kor­szerűsítették. Már elkészült egy olyan vevőkészülék, amelynek vetítőfelülete 3x4 méter és amely alkalmas arra, hogy egyszerre 500 főnyi közönség nézhesse meg az adást. Az újtipusú nagyteljesítményű televíziós vevőké­szüléket kultúrpalotákban, klubokban és külön távolbalátó színházakban fog­ják alkalmazni. A szovjet Ipar jelenleg új, 17 csö­ves távolbalátó rádiócsövek gyártását kezdte meg, a többi között 220x280 cm-es képsikkal Eredményes kísérle­tek folynak a színes adások beveze­tésére. A szovjet tudósok és technikusok szép eredményeket értek el a távolba­látó hatósugarának kiterjesztésével. A kievi központ adásai például a fővá­roson kívül a kievi, a poltavai, a cser­­nyigovi. a zsitomlrf területen és a Bje­­lorusz SZSZK több városában is kitü­nően vehetők. kertjeipen, hanem még a Moszkvától északabbra eső területeken is. Micsurin más példát is megfigyelt. A cukorrépa termelés csupán két-há­­romszáz évi létezik. A mai cukorrépa ősei vadon nőttek valahol a Földközi tenger partjain. — Кi~-.ny, fás gyö­kerű volt. amely csak kis százalék­ban tartalmazott cukrot. A vadrépa nem volt alkalmus cukorgyártásra. Amikor felmerül az a szükség, hogy a vadonnövő répából cukorrépát ala­kítsunk, az ember nekilátott ennek. Sőt bizony még többet tett. Ezt a nö­vényt, amely eredetileg csak a Föld­közi tenger partjain nőtt. széles te­rületeken terjesztette el. Ma a cukor­répát már jóval Moszki'ától északra is lehet termeszteni és nem 5—6 száza­lék cukrot nyújt, de sokkal többel, 20—22 százalékot, esetleg többet. Sok példát lehet felhozni a gyakor­latból, amelyek azt mutatják, hogy a növényekben meg van az alkalmasság arra. hogy őket jelentős távolságra át­helyezzük. A növényeknek megvan az a képességük, hogy egyre jobban meg­feleljenek azoknak ' követelmények­nek, amelyeket az ember egyikükkel vagy másikukkal szentben támaszt. A mezőgazdasági gyakorlat arról győzte meg Micsurint, hogy a déli nö­vényeket, amilyen a szőlő őszibarack és sárgibarack, délről északra lehet feltolni és arra lehet őket kényszerí­teni, hogy ott is normális termést hoz­zanak. A mezőgazdaság története iga­zolta azt is, hogy a növényeknek dél­ről északra való feltólási folyamata, gyakorta tíz nemzedéket is igényel. A vak gyakorlat útja kényelmes út, de túl lassú, sok emberöltőt követel meg. Micsurin hozzálátott, hogy e feladat megoldását meggyorsítja. Elhatározta, hogy már életében elhelyezi a déli gyümölcsnövényeket északra. Ezt a feladatot a gyakorlatban is megoldot­ta. Micsurin érdeme, hogy ma a szőlő és őszibarack rendesen fejlődnek és termést hoznak nemcsak Micsurinszk­­ban, hanem akár Moszkva mellett is.

Next

/
Thumbnails
Contents