Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-15 / 46. szám

6 1955. novpmHef 15. „Boldog életük van nálunk a A vonat lassú döcögéssel megáll. — Csallóközaranyoson vagyunk. Novem­berhez híven a szürkén tornyosodó felhőtömegböl ködszerűen esik az eső A vasút jobb- és baloldalán mintegy 30 új ház látható. Mind egyformák s Így az ember arra gondol, az állam építette ükét. A faluba érve itt is. ott is, szintén új házak láthatók. A hang­szóró felveri az utca csendjét a szép magyar népdalokkal. Majd jelenti, hogy Varjú Sándor azonnal jelenjen meg a szövetkezet irodájában. Később megtudjuk hogy Varjú elvtárs a szö­vetkezet elnöke. Magastermetű 50 éves lehet. Magatartásán határozott cél • tudatosság észlelhető Munkáján ez megmutatkozik mert olyan szövetke zetet. mint az aranyosi, nem találunk az egész járásban. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére a szövetkezet fe'aiánlott 80 mázsa ser­téshúst Ezenkívül felhívta a komáro mi járást és a nyitrai kerület vala­mennyi szövetkezetét mérlegverseny re, hogy melyik zárja le jobb ered ménnvel a gazdasági évet. — Mi nemcsak ígérünk — mondja az elnök — hanem szavunkat be is tartjuk. Már a mai napig terven felü' beadtunk 120 mázsa sertéshúst Ser­tésállományunk 30 darabbal több a tervezettnél. A tejbeadással ugyancsak jól állnak Erről Bitter József zootechnikus be­szélne. de az elnök csípősen meg­jegyzi: — Beszélj Malinyínova módszeréről A zootechnikus elpirul az elnök közbeszólására, úgylátszik, már nem egyszer vitatkoztak erről a kérdésről — Sajnos sokat nem beszélhetek. — mondja kinosan, — de egy napot sem várok tovább. Bevezetjük Malinyino­­va módszerét Már eddig is gondosan takarmányoztunk, amit eredményünk is megmutat. Eddig terven felül 14 000 liter tejet adtunk és még 10.000-et adunk be újévig. A SILÔZÄS SZAKADATLA­NÜL FOLYIK Még fokozhatják elért eredményei­ket, takarmányuk van bőven. A szá­raztakarmányon kívül 1000 köbméter sílptakarmányt biztosítottak, de nem elégedtek meg ennyivel, mert a siló­­zás most is napról-napra folyik. Je­lenleg is két hatalmas sílógödör ké­szül, amelyekben nagymennyiségű sí­­lótakarmányt fognak tárolni. — Van két hektár másodvetésfl mus­tárunk — folytatja Bitter elvtárs. A kpkoricaszárat répafejet, napraforgó­fejet a cukorgyárból kapott répasze­lettel rétegenként savanyítjuk. Ettől azután emelkedik a tejhozam de az is fontos, hogy tügymaszírozást és a háromszori fejést végezzünk. A szövetkezet könyvelője. Kovács Zsiga könyvei fölé hajolva, szorgalma­san dolgozik. Amikor a tervenfelül beadott termékek árára terelődik a szó. hirtelen felfigyel, a könyvet el­tolja maga elől és várja az alka'mat hogy közbeszólhasson Nem kell sokat várakoznia. Kockás elvtárs rátér a tárgyra, a fejében őrzi a számokat és könyv nélkül is felsorolja az adatokat FÉLMILLIÓ KORONA A BANKBAN — Öt vagón búzát adtunk terven­felül Mivel államunknak szüksége volt sörárpára. 10 vagont felajánlot­tunk. amiért 217 000 koronát kaptunk Pártunknak és kormánvunknak soka* köszönhetünk, mert a gabona árának felemelése után 87 000 koronához ju­tottunk A tervenfelül beadott serté­sek. tej. zöldség olvan bevételhez jut­tatta a szövetkezetét—hogy november végére közel félmillió koronánk lesz a bankban. Ezek szerint minden tel ar­ra mutat hogy a másik 50 százalékot is kifizetjük az év végén. Vidám mosoly jelent meg e kije lentésre az arcokon Mindenki mond va'ami derűset vidámat. Látni a ta­gokon, hogy munkájukat odaadóan és jól végzik A szövetkezet mega'aku­­lásától kezdve jól dolgoztak. — Boldog élete van nálunk a ta­goknak — mondia varjú elvtárs. — Nézz körül a faluban Hetven új ház épül. Ebből 50 már kész. Az új há­zak legnagyobb rész°t szövetkezet' tapiaink építették Itt van Kockás elv társ. Aranyosi István. Farkas Károly Kóckás Lajos és sorolhatnám még soká. A legjobb szövetkezeti tagjaink mind új házban laknak, vagv ép'tkez­­ni fognak. Ezért mindnyájan szeretet­tel emlékezünk meg a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 36-ik évfordu­lójáról és a most kezdődő barátság: hónapról, mert pártunk és kormá­nyunk segítsége révén elértük, hogy emberhez méltó módon élhetünk. Én itt születtem s mondhatom, hogy 50 esztendő alatt nem készült annyi ház mint az utolkó két évben. Tegnap osz­tottunk szét 29 háztelket s már is egyesek hordják oda az anyagot. Pénz. új bútor, rádió van majdnem minden házban. Ezek a tények arra késztettek ben­nünket, hogy megnézzük, hogyan él­nek a tagok az aranyosi szövetkezet­ben. Az úton Nagy Bálinttal, a szövet­kezet agronómusával találkozunk. — Erős. magas ember. Kémleli az időt és mt ólít.ja egy arra haladó, kuko­ricával megrakott szekér kocsisát. — Néni jöttek haza az emberek? A kocsis nemet int. Kiderül, hogy a csoport tagiai a kel­lemetlen idői ellenére s-’- ’-'k a kuko­ricát, mert be akarják fejezni annak betakarítását. A kukoricaszedéssel bevégezzük az őszimunkákat — mondja Nagy elv­társ. — Vetéseink már kikeltek. A repce és az ősziárpa zöldje elborítja a földet. A vetést szeptember eleiAn megkezdtük és nem hagytuk abba mig be nem fejeztük A korai vetés­nek köszönhettük ez évben is hogy 27 ...ázsa átlagot értünk el gabonából A burgonyát szeptember 15-re a cu­korrépát Dedig október 5-re felszed­tük. Az egész évi munkában, de kü­lönösen az ősziek betakarításában nagv segítségünkre voltak az asszo­nyok Volt olyan nap. hoŕv 70—.0 asszony is dolgozott a földeken. A RÚNA-CSALÁD E felett elsiklani nem lehetett Ok­vetlen beszélni kell a lánvokkal és asz szonyokkal. mi készteti őket erre a szorgalmas munkára. Az agronómus szívesen elkísér. Nem válogatunk a házak közt Betérünk oda. ahol otthon vannak, lem akadunk Rúna Jánosék­­nál három szép kislányra. Szüleik nincsenek odahaza. A legidősebb, a 20 éves Mária, munkájáról, életéről nyíltan beszél: — Ebben az é"ben a dohánycsoport­ban dolgoztunk mindhárman. Kivéte­lesen az aratásnál és a cséplésnél se­gítettünk. Úgy dolgoztunk ahogy a munka megkívánta. Fűztük a dohányt, tréfáltunk, daloltunk, észre sem vet­tük, hogy éjfél van. Munkánkat meg is jutalmazták. Eddig hárman együtt október 1-ig 825 munkaegységet le­dolgoztunk. Az egy munkaegységre járó előleg 12 korona, a eabonajáru­­lék pedig félévig 4 kilogramm, a má­sik félévre pedig 2 és fél -kilogramm. Apám. aki 31 malacnövendéket etet. 581 munkaegységet szerzett Október 31 -ip 16.872 koronát, szeptember 30-ig pedig 42 mázsa gabonát kaptunk. tagoknak.. Ekkor a szőkébb, mosolygó szemű Erzsiké is megszólalt. — Tizenhat mázsa gabonáért pedig szép pénzt kaptunk Nagyon szeretünk a szövetkezetben dolgozni, de különö­sen a dohányban, mert 3 éve már ott dolgozunk Ha itt megszűnik a mun­ka megyünk a komáromi dohány­gyárba dolgozni. Kitermeltük a do­hányt. hát segítünk feldolgozni is — Egy percet sem akarunk tétlenül ma­radni Munkánk után a szövetkezetben szén jutalmat kantunk. A tavalyi el­számolásnál 16 000 komnát Újévkor az 1600 munkaeevségér^ szintén szép összeg jár. Tehát érdemes dolgozni. Vettünk új konyhabútort, most leoad­­lózzuk a szobákat, a kis ablakok he­lyett nagyokat teszünk és szép új ru­hákra is futja VAN, AKITŐL PÉLDÁT VEHETNEK A LÁNYOK Majdnem a szomszédban van Gyu­­renka Mária Hat gyermek édesanyja Jelenleg 90 darab növendékser'4st gondoz Ezenkivü1 mindenhol ott van. ahol sü’güs a munka Férje kocsis Most gyűjtik össze pénzüket mert háztelket kaptak és építkezni akarnak. Az asszony 317, a férfi 600 munka­egységet dolgozott le október 1-ig. — Gyurenka elvtársnő választott mala­cokat nevel és ebben az esztendőben 125 darab süldőt adott át a hizlaldá­nak. Bartós Mária a kertészetben dolgo­zik. A múltban férjével 10 hold ha­szonbéres földön gazdálkodott. — Éjjel-nappal gürcö'tünk — mondja. — mégis szegénységben ten­gődtünk. Arra dolgoztunk, akié a föld volt. mert tisztán haszonbérre ment rá bevételünk. Most más a helyzet, munkámat becsületesen elvégzem s olyan jutalomban részesülök, amiből könnyen megélek Eddig 280 munka­egységem van Fél hektár földben termett 7 mázsa árpa és 2 kocsi ku­korica. A szövetkezettől pedig 623 ki­logramm gabonát kaptam. Nem félek a jövőtől Bátran mondhatom asszony­társaimnak. akik még idegenkednek a szövetkezeti gondolattól, hogy jobb a közösben, mert a közös munka meg­hozza a várt gyümölcsöt. A szövetkezet vezetősége elismerte mpenvire fontos asszonyaink dolgos keze a munkában Ezért Bartos Má­riát, Kucseránét Csóka Zsigánét. a szövetkezeti tanok a vezetőségbe vá­lasztották Ebből a többi szövetkezet is tanulhat Ha elvárjuk asszonyainktól, hogy segítsenek a munkában, ők is viszont jogosan elvárják, hogy az irá­nyításba is beleszólhassanak, hogy ez­­á'tal még nagyobb segítséget nyújt­hassanak a szövetkezetnek S. G. Az önkötöző aratogép nemcsak a nyár totyaman tesz nagy szngaiaio , de nagy sikerrel alkalmazható » kukoricakóró kivágásánál is SÁNDOR GÁBOR: JuMszék -rágyai teljesül... Jánosházán, 1950 nyarán olyan hí­rek keringtek, hogy kis- és közép­parasztok összeadpk földjüket, szö­vetkezetei alapítanak és "A~iidemokra­tikus kormányunk segítségével, gépi­erővel fogják megművelni a közös határt. Az öreg Juhász Józsefet ezek a hírek nem hagyták nyugton, akár evett, akár munkába meri, de f'lleg mielőtt leleküdt, állandóan a szövet­kezetre gondolt, mi tagadás lenne, eleinte idegenkedéssel. Később azon­ban. amikor a község földműveseivel elbeszélgetett, már közelebb jutott a szövetkezeti gondolathoz — Otthon ugyancsi' állandó szóbeszéd tárgya lett a közös gazdálkodás Nagy meg­lepetésre se fia, se Ián na nem elle­nezte a belépését. Végül a Juhász­­család arra a megállapodásra jutott hogy belépnek a szövetkezőt be.-leg­alább öregségükre nem kell annyit robotolni, mert a legnehezebb mun­kát maid elvégzik a gépek. Augusztus végén, amikor az Oszi­­munkák meol-ezdfldtek. a: öreg Ju­hász J ’zsef aláírta a belépési nyilat­kozatot s fiával együtt dolgozni kez­dett a szövetkezetben, az egybeszán­tott földeken Eleinte az öreg Juhász: nak nem volt könnyít d'<,na. valahogy másképpen képzelte, mint az a való­ságban volt. De úgy volt ezzel min­denki. Sok nenezsf" gördült a közös munka elé Ennek ellenére bizakodva néztek a jövőbe, mert minden kezdet nehéz és lesz az még - jobban is. ha szorgalmasan fogunk dolgozni. Bizt s hogy a közös munka gyümölcsözni fog életük szebb és jobb lesz. Mindez idén megíró!ásnit A jól meg­művelt földek olyan termést hoztak am" enre a község történetében még nem volt példa. Amikor cséplés után a tc^mészetbeniek szétosztásánál az öreg Juhász József tartotta a zsákokat és ömlött beléjük az "imvszeml! ga­bona, bizony sokszor rámosrJugotl feleségére, hűséges pórjára. Az asszony ezt a mosolyt százszorosán viszonozta, úgy tükrözte vissza ura jóságos te­kintetét. mint a csillár krjstépuai a fényt. Aznap 3C mázsa gabonát szál­lítottak haza. Nem fs fért él a ko­csira. kétszer kellett fordulni, hogy elraktározhassák a félévi közös mun­ka eredményét. Jühászne már szá­molt is.'Arra gondolt, hogy a család­nak elég lesz W mázsa búza. 5 mázsa árpát pedig a sertéseknek tesznek fél­re, 3 mázsa zabot és 2 mázsa ocsút pedig az apróiószágnak. Szólt is mindjárt a 1é-Aév‘>i- — Ti­zenöt mázsát beadhatunk, hisz te is olvastad az újságban, hogy a terven­felül beadott gabonáért 280 koronát kapunk Jó pénz ez Hozzá is fogha­tunk mindjárt az építkezéshez. "e Józsi végre nekünk is ’ ázunk lesz. Végre öregségünkre megvalósul régi álmunk. De olyan ház lesz ez, mint egit álom Megnézheti azt bárki Juhász bácsi felesége szavaitól tel­jesen megfiatalodott. Megfeledkezett arról, hogy már hatvankét esztendős flgy elkavt.a és macához szorította Zsuzsa nénit mint egűkor, azon a felejthetetlen alkonyaton. legénykorá­ban. Juhász bácsi ezen a napon jött rá arra hogy mit íatent szövetkezeti tag­nak lenni, mit jelent a közösben dől gozni. Ez a mai öröme azonban szo­rosan hozzátartozott feilőd^sr-óa- meri amióta szövetkezeti tág lett érdeklő dési köre kitágult. Már nemcsak a távosházit s-öTetkezet fejődése érde­kpite hanem felfiarielt a szomszédos 4?ŕ>T<c>tb'0?ptplr 0'roArr)Pr\.VPÍrp IS PZ nrni­óta rádiót szereztek, már nagyban ér­dekelte a külmiitika a šzgviefyniŕ, és a népi demokratikus államok hírei Este. ha hnzaiött az istállóból ahol az állatokat aoráe-r+n ieiVt ,n h-nnuhábо feleségével együtt és hallgatta a 'hí­reket a dalokat nmeinek hi- ették a Szovjetunió és a néni demokratikus államok virágzó életét r.eteUrSc előtt pedig az Üj Szót és a Szabad ,<V í müi'pst nh'asta rádiózene mpUctt A rádió mind”” psethen előkelő helyei foglalt el a Juhász-családban. TI. Egy este Juhász bácsi azt a hírt közölte feleségével, hogy a beadói‘ t tizenöt mázsa gabona árához még egy csomó pénzt kapnak, mert 20 koroná­val felemelték a gabona alapárát. — Mindjárt meg is mulatta az Üj Szót. aznapi számát amely ezt a hírt hozta Persze, az asszony ezt már nem bír­ta szó nélkül. — Tudod — mondta lelkesedéssel -­­ha kormányunk ilyen magas árat ad a gabonáért, adjuk be azt a tíz má­zsát. is, amelyet október elsején mér­nek ki az augusztusi és a szeptemberi munkaegységekért. — Az árgyélusát! — kiáltott fel az öreg fiatalosan — annyi gabo., nk lesz, hogy már nem is tudunk vele mit kezdeni. — Attól maga ne féljen — szólt a belépd Józsej, Juhász bácsi fia. aki fél év alatt több mint 500 munka­egységet dolgozott le a szövetkezetben Csak számítsa hozzá azt a tizenöt mázsát is, amit újévkor kapunk, tegye hozzá a hízót váltsa fel százasokra és kijön belőle az új ház, m°rt hiszen a cserép már megvan. — Azt kifelejtetted Jóska — szólt az anv’a — hogy havonta 1200 korona előleget is kapunk a szövetkezettől aztán a kukoricát is kihagytad a szá­mításból. — Dehogy felejtettem ki. Ruha is kell az embernek, nem lehet mindent az év tk.erésbp fektetni. *z öreg Juhász hallgatott. Ahány­szor hallott az ilyen s—ímolgatásokat öreg szíve mindig ayönvö'üségben úszott Felesége is eltűnődött vár pA1- lanatra arra gondolt hn mealpsz az új ház. utána a lakodalmat is meg kell tartani Az már olyan régi szokás Az új házhoz menveeri-- к k.r'i. Jóska те gva csór ázott aludni tért Juhász bácsi azonban nem tudott el­aludni Csak forgolódott az áovábnn A számok ébrpnt.artntiák. A torony óra már elütötte az *"*it, mégsen jött álom a szemére A s-é-m^k szinti világítottak Az esti beszélgetés az éyitkezósrSl a szép házról és arról hoQv egyévi munkáinkkal mit tudnak elérni Valahogy izgalomba hozták és nem tudott szabadulni attól a gon­dolattól, mely minduntalan visszatért hogy a felszabadulásig a kizsákmányo­lás ideje alatt, tulajdonképpen hiába­valóan élt, mert mindig csak másnak dolgozott A múlt keserűsége még hat­ványozta a számok jelentőségét és ! öröme, boldogsága egyre fokozódott Örc lét már nem bírta magában tar­tani, csendesen odaszólt az asszony­hoz: — Zsuzsi, alszol? Az asszony még csendesebben felelt — Le se hunytam még a szemem — Öt is ébren tartotta a felszabadult élet, a tervek az építkezés láza Neki is valahogy mindenre egyszerre kel­lett gondolnia a szövetkezetre, a hol­napra. amelytől nem kell többé félni János fiára, aki most nilótafőhadnagy és olyan elegáns ruhákban jár mim valamikor az urak gyermekei Mindez most a sötéthpn szinte ragyogó álom nak hatott mert arra is emlékezett hogy ugyanez a János fia még né­hány esztendővel ezelőtt három napot dolgozott a kálóknál azért, hogy egy kotlási adjon kölcsön Most vedig pi­lótafőhadnagy Ugyanakkor a lányára is gondolt aki a szövetkezet könyve­lőjéhez ment férjhez. Annak is már új bútora van A Jóska is nősülni ké­szül. Ezek a gondolatok és kévék amelyek filmszerű gyorsasággal pereg­tek íe előtte, ébren tartották Zsuzsi nénit — Tudod, arra gondoltam., konyha­­kredenc kéne meg neked ruha télire — mondta férjének. — Ugyan mire gondolsz te Zsuzsa — felelt a férfi Nem lehet egyszerre mindent beszerezni házat is építeni és ruhát is vásárolni... III. A naptár szeptember 15-öt muta­tott Ez a nap ünnepi légkört árasz­tott A faluban már a reggeli órák­ban híre ment hogy široký elvtárs beszélni fog A Juhász házaspár az alkonyodo órákban a rádióhoz ült és visszafojtva lélegzetüket, hallgatták Široký elvtárs kormánynyilatkozatát Roldoaan ragyogó arccal néztek egy­másra amikor Široký elvtárs az épít­kezésről és аг építőanyagról beszélt. Arról, hogy most már könnyebben le­het hozzájutni az építőanyaghoz, mert olcsóbb lesz. Mi az, hogy olcsóbb ... Zsuzsi néni könnyei megeredtek a fel­indul tságtól. Szive mélyéből sóhajtott fel. — Jaj. legalább megszoríthatnám Široký elvtars kezét és legalább meg­köszönhetném a kormánynak ezt a gondoskodását — kötényével máris törül gette a szemét Majd hirtelen kijózanodva szinte parancsoló hangon a következőket mondta az öregnek: — Te, várjunk az anyagbeszerzéssel. Ha Široký elvtárs megígérte, hogy olcsóbb lesz az építőanyag akkor meg­látod ez rövidesen be is következik Ha a cserepet drágán is fizettük, leg­alább a többi anyagot szerezzük be olcsóhban Ebben maradtak. Teltek a napok Zsuzsi néni minden nap izgalommal olvasta az újságokat Szerette volna, ha személyesen adhatja tudtára sze­retteinek a megígért várva-várt ár­­leszállítást. Este-reggel a rádióban nem a zene a dal érdekelte hanem valami egészen más De nem történt semmi A napok hosszúnak tűntek fel, holott mindössze tizenhárom nap múlott el Široký elvtars beszéde óta. Végre megérkezett szeptember 28- ka Este a rádió közölte az árleszállí­tást Jaj izgult a két öreg mikor ér­nek el végre az építkezési anyagokhoz. De nem kellett már soká várni. Sor került az építőanyag és a faipari ter­mékekre Cement 20 mész 20. cserép 30 százalékkal olcsóbb lett. — Szentisten! — sóhajtott fel iz­gatottan Zsuzsi néni — az átkozott cserép ha nem vettük volna ... — De nincs ideje bosszankodni mert a faanyag következik mely 20 száza­lékkal lett olcsóbb A többire a ru­hára a te etil anyagokra a dohányra már nem is figyelt Olyan mélyen el volt merülve az építkezés lázéban — Még Jóskát is alig látta, aki derűs arccal lépte át a konyha küszöbét ö már az udvaron hallotta az árcsökken­tést a nyitott ajtónál pedig аг épít­kezési anyag árának csökkentéséről szóló híreket mert nem akarta az öre­geket zavarni akik csöndesen és meg­hitten ültek odabent. Zsuzsi néni volt az aki megszólall Hangja józan és erélyes volt.

Next

/
Thumbnails
Contents