Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-08 / 45. szám

W53. fibvefriSef H. то ______ Tegyünk meg mindent a legeld hozamának és a széna termésetek fokozására Mindnyájan tisztában vagyunk azzal, hogy ha pártunktól és kormányunktól az élelmiszerek árának további leszál­lítását várjuk, mezőgazdasági, de kü­lönösen állattenyésztési termelésünket lényegesen fokoznunk kell és gazdasá­gosabbá kell tennünk. Az állattenyész­tés tökéletesítésének biztosítása vi­szont a takarmányozás megjavításától és a takarmányféleségek fokozott ter­melésétől függ A takarmányféleségek fokozottabb kitermelésére megvannak lehetősé­geink, azokra azonban nem fordítunk kellő gondot A takarmánytermelés egyik legbőségesebb forrását léteink és legelőink jelentik, amelyek Szlová­kia egész mezőgazdasági területének teljes egyharmadát képviselik. Mégis kevés legelőt és szénát biztosítanak, mert hiányosan gondoskodunk róluk. A tökéletesebb és alaposabb munká­val mindössze 10 mázsával növelnénk a legelők zöldtömegének hektártermé­sét, ezzel csaknem teljes mértékben biztosítanánk mintegy 70.000 szarvas­­marha nyári takarmányozását, ami a tejkitermelésben 300.000 hektoliterrel nagyobb eredményt, illetve húsban 3,500.000 kilogramm többtermelést je­lentene. A 300.000 hektóliternyi tej­többtermelés annyit jelentene, hogy Szlovákiában 300.000 gyermek csak­nem háromnegyed éven át kaphatna fél liter tejjel többet, mint jelenleg Ha pedig a hús kitermelését növelnénk 3,500,000 kilogrammal, az annyit je­lentene, hogy Szlovákia valamennyi lakosára 1 kilogramm hússal több jut­na, mim most. Ha rét.eink szénatermé­sét hektáronként mindössze 3 mázsá­val növelnénk, ezzel mintegy 52.000 szarvasmarha számára biztosítanánk a szénaszükségletet, ami ugyancsak nagyban elősegítené az állattenyészté­si termelés fokozását. A legelők hoza­mát és a szénatermést, persze, ennél jóval nagyobb mértékben is fokozhat­juk. A gútai szövetkezetesek például a legelők rendezése nyomán 100—200 mázsával magasabb zöldhozamot, szé­nában pedig 30—50 mázsával maga­sabb termést értek el. Ne szalasszuk el tehát az alkalmat! Kezdjük meg a rétek és legelők őszi rendezését, tegyünk meg mindent a legelők hozamának és a széna termé­sének fokozására. Segítsük elő a köz­ellátás javulását, teremtsük meg az élelmiszerek további árleszállításának előfeltételeit. GAZDANAPTÁR GONDOSAN tisztítsuk meg, ola­jozzuk le és zsírozzuk be haszná­lat után a mezőgazdasági gépeket és szerszámokat. Külön óvjuk a rozsdásodástól az ekekormányt, a kultivátor késeit, az ekekapa ka­páit. A rozsdás kormányú eke, a berozsdásodott kultivátor és eke­kapa rossz munkát végez; túrja a földet s jelentősen több erő kell a vontatásukhoz, mintha fényesek simák a föld alatt járó alkatrészek A gépeket ne hagyjuk kint a sza­badban. Rakjuk fedél alá s ha más lehetőség nincs, fedjük be kuko­ricaszárral, napraforgószárral. ★ A vékonyan betakart burgonya-, takarmányrépa-prizmát takarjuk be ásónyom-vastagságú földdel s fölébe rakjunk kukoricaszárat, hogy a fagy ne érje az elvermelt terményt. Elföldelés után legyen gondunk a prizmákra. Ha a prizma valahol behorpad, az a rothadás csalhatatlan jele. Ilyen esetben az első fagymentes napon ki kell bon­tani a prizmát s a rothadt részt át kell válogatni. Csak a teljesen egészséges burgonyát, illetve ré­pát vermeljük újra. A prizmák hőmérsékletét télen át lécre szerelt hőmérővel ellen­őrizzük. amelyet a prizmába bele lehet szúrni. A jól telelő prizma hőmérséklete 6—10 Celsius fok között van. Ha 10 Celsius foknál magasabbra emelkedik a hőmér­séklet, rothadástól lehet tartani. Ha viszont alacsonyabb a hőmér­séklet, akkor komolv fagyveszély van Rothadás ellen átválogatással, a fagyveszély ellen pedig vasta­gabb takaróval védekezzünk. Állami gazdaságaink, EFSz-eink térjenek át az istállótrágya nyers­­foszfátos kezelésére, amellyel a Szovjetunió szovhozaiban és kolho­zaiban nagyszerű eredményeket értek el az elmúlt esztendőkben. Egy mázsa istállótrágyához egy-, illetve másfél kiló nyersfoszfátot kell keverni s a trágya értéke más­­félszeresére, kétszeresére növeke­dik. Jó, ha összegyűjtjük a fahamut, amely kitünően használható tava­szi fejtrágyázáshoz s tavaszi pa lántázásnál öntözővíz készítéséhez. ★ Itt a faültetés ideje. Előre mér­jük ki a gyümölcsfák helyeit, és pedig úgy, hogy a nagy koronát nevelő fafajtáknál, például a dió­nál. 10—12 méter, a közepes кого nájúaknál 6—8, a kiskoronájúak­­nál pedig 4—6 méter legyen a fa csemeték egymástól való távolsá­ga. A kiásott gödör átmérője a fa­­csmeték gyökérzetének terjedel­métől függően 70—100 centiméter, a mélysége pedig 50—70 centimé­ter legyen, A csemetéket lombhul­lás után — amikor már a nedv­keringés teljesen megállt — ültes sük ki. Az őszi ültetésű fa biztosabban ered meg, mint a tavaszi, ezéit ne halogassuk tavaszra a faültetést, hanem mielőbb lássunk hozzá. ★ Juhainkat ne szalmán és kuko­ricaszáron teleltessük, hanem ne­kik is adjunk tápdús ízletes ta­karmányt. Különösen szükséges e­­a vemhes anyák részére. Adjunk nekik silótakarmányt és ne sajnál juk a szemes takarmányt se. Csak így várhatunk egészséges szapc.ru latot és így lesz jő a gyapjűterme­­lés. Amíg a hó le nem esik, legel tessünk. ★ Osszuk be gondosan a takar mánykészletet, hogy a tavaszi hó napokra is maradjon jóminöségt takarmány. Változatos étrenddé fokozzuk állataink étvágyát. Még bátrabban Micsurin nyomdokain Időről-időre látogatom a Micsurin­­köróket. Az a meggyőződésem, hogy égy év óta is sokat fejlődtek. A fia­talabb Micsurin-körök versenyeznek az idősebbekkel; melegegövi növények teremnek ott, ahol kezdetben a ter­ven is mosolyogtak. A szép eredmé­nyek azonban nem jelentik azt, hogy már mindenünk van. Kevés körnek van például faiskolája. Itt azonban sokkal bátrabban kell alkalmazni a haladó micsurini elveket, Micsurin, a nagy szovjet természettudós mód­szereit. A faiskolák telepítését ősszel kez­dik. Magokat, gyökérsarjakat, vetnek, ültetnek, dugványoznak. Ez helyes Ez a telepítés módja... de nem mindegy, hogy milyen magot vetünk, milyen gyökérsarjat ültetünk és mi­lyen ágat dugványozunk Micsurin e téren úttörő munkát végzett. Nekünk már csak az ő tapasztalatait kell át­vennünk, alkalmaznunk kell saját vi­szonyainkra követnünk kell az ő ta­nításait, csak így válhatunk igazi mi­­csurinistákká. Vessünk ősszel mákot segítjük Az ősszel elvetendő mák vetési ide­jének meghatározásához tudni kell a talaj hőfokát. A mákot ez esetben, akkor kell vetnünk, amikor a talaj hőmérséklete már 3—4 Celziusz fokra csökken. Erre azért van szükség, hogy a mag ne tudjon ősszel kikelni, csak tavasszal. A vetési sortávolság 25—26 centi­méter, a vetési mélység 5—6 cm le­gyen. Tavasszal, a vetőmag csírázása előtt, a talajt boronáljuk meg, hogy ezáltal a talaj felszínének cserepese­dését megakadályozzuk, ami által elő-Tisztaságot A tej minőségét igen nagy mérték­ben befolyásolhatja a környezet és a fejés módja. Tiszta, egészséges tejet csak tiszta, egészséges környezetben kaphatunk. Poros, piszkos. rosszul szellőztetett, rosszul almozott istálló­ban tiszta, kevés csirát '■artalmazó te­jet nem lehet előállítani. Természetesen gondosan kell tiszto­gatnunk a teheneket is. mert csak úgy tudjuk elkerülni, hogy a tehén szőréről, bőréről a fejés ideje alatt a csírák millióit tartalmazó por- és trá­­gyamaradvánv ne hulljon a tejbe. Különösen nagy gondot kell fordí­tani feiés előtt a tőgy és a tőgy­­gyel érintkező testrészek gondos tisztítására Ha ezt nem végezzük el tökéletesen, a kézi fejés alatt állandóan hullnak a tejbe, a csirát tartalmazó szennyeződések és rontják annak minőségét. A tej szennyeződését nagy mérték­ben előidézheti a fejés. Piszkos ruhá­ban. szennyes kézzel nem lehet tiszta tejet fejni. Fejés előtt a fejőnek tiszta ruhát, vagy kötényt kell magára ven­ni. kézmosás előtt kell felcsatolni az egylábú fejőszéket, s ezután kell szap­pannal. folyóvízben, alaposan kart és kezet mosni. A nedves kézzel való fejés növeli a tej szennvtartalmát. Ezért. sohase féljünk nedves kézzel, ne nedvesítsük meg tejjel a kezün­ket feiés közben. He szükség van a kéz sikamlóssá té­telére. akkor használjunk fejőzsirt. amely fejés közben nem csepeg a tej­be. A fejők minden tehén kifejése után mossák meg kezüket. Elkerülhe­tetlen, hogy a fejéstő! való felálláskor a fejő az állathoz, vagy a fejőszékhez Micsurin azt tanítja, hogy minden vidéken létesítsünk külön faiskolát és minden környék a maga vadontermő alma-, körte-, cseresznye-, szilvafájá­ról stb gyűjtse a magot s azokat ül­tesse alanynak. Az így kelt vadócok hosszúéietüek, viharálíók és a talaj­ban nem válogatósak. Ezt bizonyítja a méhészt EFSz példája is. Erinek a szövetkezetnek az országút mentén két fiatal gyümölcsöse van. Az egyikbe hozatott csemetéket ültettek, a má­sikban helybeli vadóc.okra oltott, nemes gyümölcsfák díszlenek. A különbség lényegesen nagy a kettő között. A hozatott csemeték 3 év óta már terem­nek, de a csemeték 60 százaléka már elszáradt, 20 százaléka feltűnően be­teges és hogy a maradék 20 százalék meddig bírja az időjárás viszontagsá­gait, nem lehet tudni. A saját vadó­­caikból, vagy magnem.es diófákból ne­velt fák 99 százaléka teljesen egész­séges és bő termést ad. Csurilla József, Udvarnoki. a később csírázásnak induló mag kikelését. A szovjet tapasztalatok ezt mutat­ják, hogy az ősszel vetett mák hek­táronként 20 kilogrammal több ter­mést ad a tavaszi vetésű mákkal szem­ben, ugyanakkor ez előbbinek a ter­mése minőségileg is jobb. Előnye meg­mutatkozik abban is, hogy 10—12 nappal hamarabb kikel, továbbá nem pondrósodik, egészséges, szép nagy gubók fejlődnek. Haraszty János Lelesz a fejésnél ne nyúljon. Ezáltal már szennyezi a kezét. A kézmosás különösen fontos a brucellózis — járványos elvetélés — továbbhur­­colásának megakadályozására is, olyan tehenészetekben, ahol veté­lés fordult elő. A fejésnél az első sugarakat sohase fejjük a fejőedénybe, ha­nem a külön erre a célra igény­bevett bögrébe. A tőgybimbő nem zár tökéletesen, az istálló levegőjétől, az alomtól csírák hatolnak be a bimbócsa torna első ré­szébe, ott megtelepednek és csak az első sugarakkal távoznak el. Az első sugarak különfejése a tej szennytartalmát nagy mértékben csökkenti. Sohase fejjük az első sugarakat a földre, illetőleg az alomra. Az alomról ugyanis a fek­vő tehén tógybimbójába még na­gyobb számban nagyobb életké­pességgel kerülnek vissza a csírák Ezáltal nemcsak a bimbócsator­nában levő tejet fertőzik meg, hanem különböző betegségeknek is (tőgygyulladás stb.) okozói lehet­nek. Sajnos, ezt a rendszert több gazdaság­ban elhanyagolják, vagy legjobb eset­ben az alomra fejik a tejet, amellyé! igen gyakran idéznek elő súlyos be­tegségeket. A tej, mint az ember legértékesebb tápláléka, megérdemli, hogy előállítá­sát és kezelését a legnagyobb gondos­­' Sággal és körültekintéssel végezzük I mert csak a tisztán kezelt tej ielent ! az ember számára értékes táplálékot. míg a nagy csíratartelmú, baktériu ! mokka! fertőzött tej. frissen fogyaszt- I va, megbetegedést okozhat, ipari fel- I dolgozásra pedig alkalmatlan. Teleltetés szűkített kaptárakban A sikeres teleltetésnek egyik fontos. feltétele a kaptár levegőjének pára­tartalma. Erre vonatkozólag érdekes kísérleteket végzett Dr, Büdel német. méhész. Megállapította, hogy a le nem szűkített kaptárakban a páratartalom egészen 100 százalékig emelkedhet. A fedetlen méz 60 százalékon felüli vi­szonylagos nedvességnél vizet szív magába. A lépeken, de különösen a virágporon penész képződik; a kaptár1 belső részei maguk is nedvesekké, j lucskosakká válnak. ' A leszűkített kaptárban ezzel szem­ben a levegő páratartalma körülbelül 50 százalék körül marad, a fészek kö­zelében meg éppen 25 százalékra csök­ken. Csak a kijáró közelében lép fel nedvességképződés, a beáramló hideg levegő hűtő hatására. A belső lucsok­­képződés, penészedés elmarad. Ez már egymagában is arra késztethet ben­nünket, hogy ősszel családjainkat sző­kébb térre szorítsuk. Még fontosabb dr. Bűdéinek az a megállapítása, hogy az őszi leszűkítés által biztosított kedvezőbb hőgezdálko­­dás az alapja a tavaszi fejlődésnek, i Ismert tény, hogy a méhcsalád nem fűti kaptárját a tél folyamán. A tele- : lőfürtben is lesüllyed a hőmérséklet 18—20 fok C-ig, míg megában a kap- j tárban, a méhektöl meg nem szállott j részeken leszállhat a fagypont alá Más a helyzet azonban a fiasítás meg­indulása után. Az álcák fejlődéséhez melegre van szükség, ezért már a te­lelőfürtben 34 fok C-re emelkedik a hőmérséklet. Ezt a hőfokot a méhek fokozott fogyasztással érik el. Nyil­vánvaló, hogy ennek a melegnek egy része kisugárzik a méhlakásba és azt is melegíti. A leszűkített kaptárban a téli fürt lazább lesz. mert e szűk helyen a 34 fokos meleg — a méhek és a lépek által felfogva —, lassan, fokozatosan j csökken 30, 25, majd 20 'okra Hideg betörések alkalmával előfordulhatnak kisebb kilengések, de a meleg kiszi­várgása a kijárón keresztül aránylag csekély, dr. Büdel szerint mindössze 8—10 százalék. A szűkebb térre szo­rított meleg természetesen a költőtér gyorsabb fejlődését idézi elő. Mi a helyzet a le nem szűkített kap­tárban ? A költőtér melege itt is 34 fok. De itt nemcsak 20 fokra süllyed le a hőmérséklet, hanem a lakatlan térben leszállhat 5 fokra, sőt hideg betörésekor mélyebbre is. Eltekintve a méhek által használt térség felesleges felmelegítésétől, a költőtér is kisebb, míot a leszűkített kaptárban. A leszűkített térben a fia­sí tás csak lefelé és felfelé bővülhet, tehát kevesebb, de nagyobb kiterjedé­sű fiasításos területet kapunk. A köl­tőtér tágításakor, később beadott é­­peken is, mindjárt nagy területű Ha­sítást nyerünk. A le nem szűkített térben a fiasítás több lépen aprózod ik el, de ez lényegesen kisebb terjedelmű. Erőltetett korai serkentő etetéskor pedig könnyen előfordulhat, hogy egy­­egy hirtelen lehűléskor a méhek szű­kebb térre szorulnak össze s a fias keretek egy részét takaratlanuf hagy­ják. Ez a leszűkített képtárakban so­hasem fordulhat elő. A le nem szűkített fészekben télen igen nagy a melegveszteség, ami az emelkedett fogyasztásban nyilvánul meg. A tavaszi fejlődés vontatottan indul, sőt egyes esetekben veszélyez­tetve is lehet. A nagy nedvességiecsa­­pódás következtében pedig tönkre megy a virágpor, megpenészednek a lépeik. Sőt, mindenki tapasztalhatta már, hogy a család egy része gyakran elveszti összeköttetését az életetbiz­­tosító egésszel és a téli fürttől elsza­kadva, elpusztul. Ez is csak a le nem szűkített fészekben lehetséges, mert a leszűkített kaptárban a téli készletek a lehető legkisebb helyen vannak fel­halmozva és a család legkisebb része sem talál helyet az elkalandozásra. A leszűkítés ideje a telelésre való előkészítéskor van. A családokat annyi keretre szűkítjük le, amennyit 12—15 fok C-os külső hőmérséklet mellett elfoglalnak, ügy, hogy az erősen ví­­rágporos lépek feltétlenül a megmara­dó fészekbe kerüljenek. A virágpor­készlet ugyanis nélkülözhetetlen a ko­­raitavaszi fiasítás megindulásakor. Nők is méhészkedjenek hozzászólás a 43-ilt számban megjelent cikkhez Nagyon helyes, hogy felhívjátok a nők figyelmét a méhészkédésre. En már ezt természetesnek vettem, mert édesanyám és két húgom is méhészek. 1942-ben, mikor édesapámmal katonák lettünk, szeretett méhészetünk magá­ra maradt. Legalább is így gondoltuk. Október 6-tól 1943 július 10-ig eltávo­zásra sem jöhettünk haza. Én már csak a júliusi meglepetésemről írha­tok, mikor 10 napra aratási szabadsá­got kaptam. Első utam a méhekhez vezetett. Váratlanul apam is hazajött. Kíváncsian nézegettük a családok méz­­üreit. Volt olyan, amelyben öt-hat kg-ra becsültük a mézet, de abban ál­lapodtunk meg, hogy átlag négy kg méz van családonként. Ügy gondol­tuk, míg 'az aratási szabadság tart, a méhek összegyűjtenek annyit, hogy az első pergetést elvégezzük. Tervez­­getésünkre derűt hozott a mezőről liazatérő édesanyám. Kifogta az ökrö­ket a szekérből, azután szappanos­vízzel megmosta kezét — arcát. Oda­­lött a méhekhez és elkezdett magya­rázni: — Ennél a három családnál azért nincs elegendő méz, mert egy hete megrajoztattuk. A többi család­tól pedig három napja pergettünk. A hatalmas női konkurrencia előtt mast már kicsinynek éreztük magunkat, de kellemes meglepetés volt. Azóta ter­jesztem munkakörömben a nők kö­zött, hogy méhészkedjenek ők is. A nők, ha méhésztednek, ugyan­azon követelmények előtt állnak, mint a férfiak: tiszta ruha és test szüksé­ges. Még csak a kölni, rúzs, a hajolaj is zavar a méhek életében. A méh­­szúrást a test megszokja. Minden méh­­csípés növeli a szervezetben az ellen­álló-mérget. Az egész esztendőben annyira felsokszorosodott, hogy ha 10—20 méh megcsíp bennünket, nem kell attól félnünk, hogy megdagadunk. A méhészkedés nem csak államunk­nak hoz hasznot, hanem a méhésznek is. I Elvtársnők és pionír-lányok, tegyé­tek magatokévá a Szabad Földműves j felhívását — méhészkedjetek. Az én tanácsomat is hallgassátok meg Köny­­nyen és tisztán öltözködjetek, a füs­tölőt alkalmazzátok, mert az jó szol­gálatot tesz. A füstölőoen tiszta fUzfa­­taplót égessetek. Ennek nem kelle­metlen a füstje, a méheket mégis en­gedelmességre kényszeríti. J Csurilla József. A méhek betakarása A takaróanyag annál jobb, mi­nél finomabb részekből áll. A víz és a nedvesség a takaróban hide­­gíti a fészket. Ha a kaptárban van három teli deszka-rekesz, lehet két családot egymás mellett telel­tetni a kaptár közepében. Az olda­lakat azonban jól be kell takarni. A fészekre először légmentes ta­karót (filc-, papír, viaszlemez, bőr­lemez), s erre szellőző anyagot, 'mohavánkost, szalmát, szénát, szecskát, stb.) kell adni. Ha a szel­lőző anyag megnedvesedne. Alá­­lakarót, akkor a párák lecsapód iának rajta és az alatta lévő szel­lőző anyag megnedveskedne. Alá­tét használata a kaptár fenekén nagyon fontos, védi a méheket a hidegtől és a méhésznek nagy se­gítségére van az első tavaszi át­vizsgálásnál, megmutatja van-e a méhek ek mézük, van-e Hasítá­suk, stb. A kaptár melegentartása és a szél. Ha 4 m sebességű szél fúj, ak­kor egyszerűfalu kaptárban a le­vegő, a kaptár falán keresztül, óránként kicserélődik — 7—11 m sebességű szélnél, óránként több­ször is. Ezért a méhest a szél­től óvni kell!

Next

/
Thumbnails
Contents