Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-11-01 / 44. szám

e

Földműves

1953. november í.

Ezekben az őszi napokban, . amikor hatalmas iramban folyik a cukorrépakampány, érdemes követni a répa útját a gyárban, hogyan készül belőle a cukor, az a drága kincs, amely ízesíti mindennapi eledelünket és amely emelkedő életszínvonalunk révén háztartásainkban egyre nagýobb mértékben fogy Biztos, annak a munkás- vagy parasztcsaládnak, amelynek a felszabadulás előtt elegendő volt évente 10—15 kiló cukor, annak ma évente legalább 40—50 kiló cukor keü. Erről bármely dolgozó, családfő meggyőződhet, aki a valósághoz híven számadást végez a felszabadulás előtti és utáni cukorfogyasztásról és az is bizonyos, hogy állami birtokaink és szövetkezeteink határában sok asszony és férfi, amikor kitartó szorgalommal végzi a cukorrépánál a növényápolást, az egyelés, kapálás és betakarítás gondos munkáját, pertunk és kormányunk határozatainak végrehajtására gondol, mert valamenynyiünk közös érdekét szolgálja a jobb és többtermelés.

Mai cukortermelésünk teljes ellentétben van a régebbi, a felszabadulás előtti cukortermeléssel. A régi Csehszlovákiában a cukorbárók, a földbirtokosok határozták meg a cukor árát és miután nem volt elegendő fogyasztó, külföldre szállították a cukrot, ahol jóval olcsóbban árustíották, mint nálunk, így az a furcsa helyzet állt elő, hogy a profittól eltekintve külföldi kizsákmányoló olcsóbban fogyasztotta a mi cukrunkat, mint a mi dolgozóink, akik azt termelték. Tehát az úri demokráciában a munkás és ^paraszt csak azért dolgozott, hogy a cukorbáróknak, földbirtokosoknak és a kapitalistáknak édesebb legyen az élete. E termelési módszerrel ellentétben népi demokratikus j rendszerünknél éppen a munkásosztály I és a parasztság szoros szövetsége mu- í tatható ki, pártunk és kormányunk cél- i tudatos törekvése, hogy a munkás és j paraszt gondos, lelkiismeretes munkája j révén dolgozóink több és olcsóbb cukorhoz jussanak.

Helyes lenne, ha filmeseink egyszer lépten-nyomon követnék a cukorrépa fejlődését és szemléltető módon rámutatnák a szakszerű gondozás, a szovjet módszerek alkalmazásának fontosságára, majd a gyártási folyamatoknál rámutatnak arra, hogy menynyivel több cukortartalma van annak a répának, amelyet szakszerűen ápoltak, ellentétben azzal, amelyet elhanyagoltak.

Sajnos nekünk nem áll rendelkezésünkre filmfelvevőgép. mégis, amint végigjártuk a diószegi cukorgyárat, azi óriási kanálisokban a szép, tiszta, e-1

A cukorrépa útja a diószegi cukorgyárban

gészséges cukorrépa mellett blyan piszkos répát is láttunk, mintha valami mocsárból húzták volna ki, holott a diószegi cukorgyár felhívásban fordult a termelőkhöz, hogy a szállításnál nagy gondot fordítsanak a répa minőségére", tisztaságára, mert ha piszkosan, gazzal szállítják, akkor előidézik a cukorrépa rothadását a rakodóhelyeken és ezzel csökken a cukortartalma, ami nemzetgazdaságunknak nagy kárt okoz.

Az „A”-osztályért mázsánként 1.20 felárat fizetnek

Kulosik József elvtárs a diószegi répaosztály vezetője a felvásárlással kapcsolatban i következőket mondja:

— A diószegi cukorgyár ezidén azt a feladatot kapta, hogy szovjet minta szerint minőségi osztályozás aiapjm vásárolják fel a termelőktől, az állami gazdaságoktól és a szövetkezetektől a cukorrépát. (A magángazdálkodókat ezúttal azért nem említem, mert a mi körzetünkben a mezőgazdaság 95 százaléka szocialista szektor.) A Szovjetunióban három osztályt állapítottak j meg a minőség szerint. Nálunk egyelő- j re csak kettőt. „A” és „B” osztályt j különböztetünk meg. Az osztályozás' módja a termelőkhöz szóló felhívásuk- j ban pontosan meg van állapítva és az; árkülönbözetet is megszabtuk, anieny-: nyiben az A osztályért mázsánként 1,20 felárat fizetünk. Ennek a felhívásnak az eredményei már is megmutatkoznak. így a nagyfedémesi, a tám >ki, továbbá a cukorgyár gazdaságai, ezenkívül a somorjai, vágsellyei, farkasdi, j nagylégi, bácsi és keszölcési szövet- j kezetek végrehajtották az osztályozást j ás elsőrangú répát szállították. Ezeken i kívül még ki kell emelnem azokat s, j akik ugyan nem osztályoztak még, de, gondos növényápolási munkájuk révén j szép 220—300-mázsás hektárhozamot értek el és egészséges cukorrépát szállítottak. így a kosúti állami gazdaság jn kívül a negyszarvai, felsőpatonyi, dióspatonyi, továbbá a nagygurabi és a főrévi szövetkezetek érdemelnek dicséretet.

A továbbiak során Kulosik elvtá-s kiemeli, hogy a felvásárlás időtervét > szeptember 21-től november 8-ig határozták meg a járási nemzeti bizottságok és a termelőkkel való megegyezés szerint. Az eddigi eredmények azonban ezt mutatják, hogy a terme- j lök mindössze 75 százalékban teljesítették a tervet. Éppen ezért szükséges,!-4*.

hogy a termelők minél előbb befejezzék a betakarítási munkákat.

A gondos munka szép eredménye

Kulosik elvtárs végül azt az örvendetes hírt közli, hogy ugyancsak az eddigi eredmények ezt mutatják, hogy a diószegi cukorgyárnak 300 vagonnal több cukorrépát kell feldolgoznia ezidén, mint tavaly. Ezt a jő hírt Lipták László titkár elvtárs még azzal toldja meg, hogy az idei cukorrépának közel 5 százalékkal nagyobb a cukortartalma, mint a tavalyinak. Mindketten hangsúlyozzák, hogy ez az eredmény annál kiemelkedőbb, mert az utóbbi száraz hónapok egyáltalán nem kedveztek a cukorrépának, így hát ez a szép eredmény dolgozóink gondos és szakszerű munkájának köszönhető.

Állami birtokaink és szövetkezeteink dolgozóinak szorgalmas, lelkiismeretes munkája természetesen megával hozza azt, hogy a cukorgyárban is teljes irarnban, szakadatlanul folyik a munka, hogy minél több és jobb cukor jusson dolgozóink asztalára, hogy minél több édesség jusson fejlődő gyermekeinknek A munkásosztály és a parasztság cgyüttműködésének áldásos eredményei természetesen nemcsak a cukorgyártásnál, hanem valamennyi élelmi és közszükségleti cikkeknél kimutatható, mert hiszen minden árucikknél felfedezhetjük dolgozóink kezenyomat, minden árucikk értékét éppen dolgozóink munkája szabja meg, viszont, hogy az érték hozzánk jut és nem a cukorbárók meg a földbirtokosok zsebébe, az énpen pártunk és kormányunk, népi demokratikus rendszerünk érdeme.

Fejlett iparunk ragyogó teljesítményeit láthatjuk a diószegi cukorgyárban, ahol számtalan dolgos kéz végzi feladatát a több és jobb termelés érdekében és folytatja a munkát ott, ahol a cukorrépatermelők abbahagyták.

A szakmunkás éberen ügyel

Amint a cukorrépa a gyár udvarába a vagonokból e kanálisokba kerül, vizíerővel hajtják a földalatti csatornákba, ahonnan a gyorssodrású víz révén alaposan megfürösztve és megtisztítva kerül a mosóba, a gyár épületébe. A répa, attól kezdve, amint a csatornába kerül, egyetlen pillanatra sem áll meg, hanem folytatja útját... Felvonók viszik feljebb a szeletelőbe, ahonnan vagdalt tészta formájában kerül ki

E munkafolyama toknál mindenütt ott a szakmunkás, aki éberen ügyel, hogy ne legyen torlódás, hogy hibe ne essék, hogy fennakadás ne álljon be a munkában.

Bent a gyárban a munka gyors ütemét a hatalmas gépek zúgása kíséri. A kiáradő párák, gőzök forróvá hevítik a levegőt, a munkások mindenütt derékig meztelenül dolgoznak. Az első emeleten már futószalagon érkezik a nyers répaszelet, amelyet a munkások a difuszerekbe irányítanak, ahol párával kivonják a szeletből a cukortartalmat, amely mint szirupos lé hatalmas katlanokban gyűl össze Innen számtalan finomító, vegyi eljáráson megy keresztül, amig finom, fehér portaiakban válik láthatóvá a cukor. A finom forróporanyag ezután a présbe jut. innen

1.5 centis rúdalakban lányok, asszo- I nyok emelik le pléhlapokon. Amikor a j rudak kihűlnek és a cukor megkemé- I nyedik, a vágógépekre helyezik, és u• gyancsak lányok meg asszonyok az is- i mert apró kockára vagdalják, majd 5 i va9y 50 kilós csomagolásban jut ki a : gyárból a raktárba, onnan egyenesen I elixsztó üzemeinkbe, majd boltjainkba

és végül a családi cukortartókba: egyszóval rendeltetési helyére.

Nehéz feladat követni a cukor gyártási folyamatát és még nehezebb feladat mindezt leírni, mert hiszen a finomítók és a kémiai eljárások folyamatába alíif nyertünk bepillantást. Erről a bonyolult munkáról csak annyiban nyertünk fogalmat, amennyiben az viszszatükröződött a munkások verejtékes homlokán, arcán, akik fegyelmezett mozdulatokkal a különböző gépek, katlanok, kazánok segítségével harcoltak a nyersanyaggal, hogy minél több és jobb cukrot préseljenek ki belőle.

Asszonyaink arany keze

i .ďít.-v

I A kockaosztályon azonban, ahol egy j sereg lány és asszony dolgozott, már, i más volt a helyzet. Bár nem nagyon lehetett velük beszélgetni, mert min• degyik azon volt, hogy túlteljesítse na: pi tervét, mégis a kép, amit ott nyer. tünk, önkénytelenül eszünkbe juttatta j ; azokat a lányokat és asszonyokat, akik I állami birtokaink és szövetkezeteink i határában ugyanilyen szorgalommal takarítják be a répát. Ez a kép egyben ' rávilágított arra is, hogy mind gyárainkban, mind állam: birtokainkon és : szövetkezeteinkben dolgozó nőink szor: galmas munkáját egyfajta erő, hűség hatja át, az a hűség, amelyet népi demokratikus rendszerünk teremtett, és amely az egyén érdekét a haza érdekével köti össze erős, eltéphetetlen szálakkal.

Gottwald elvtárs szavaira kell gondolnunk, aki azt mondta: „ ... A mi asszonyainknak aranykezük és jó eszük van”. Ezekkel az asszonyokkal mindenütt talákozunk. Itt a kockaosztályon, például Davis Franciska, Sínké Aranka és Fülöp Anna kiváló munkásnők napi normájukat 150 százalékban teljesítik. Az utóbbival, Fülöp Anna 19-esztendős fiatal asszonnyal, aki egy boldog fiúgyermek boldog édesanyja, sikerült sebtiben néhány szót váltanunk. Munkájával kapcsolatosan a következőket mondta:

— Már lánykoromban is itt dolgoztam és megtanultam azt, hogy a 8 órai munkaidőmet valóban hasznosan töltsem el. A napi norma 103 darab 50 kilós csomag, én pedig 163-at, néha 165-öt is készítek. Ezáltal fizetésen) emelkedik, egyben pedig a cukor Is hamarább jut el rendeltetési ..helyére, Már pedig mi asszonyok tudjuk leginkább. mily nagy szükség van a cukorra háztartásunkban. Különösképpen tudják ezt azok az asszonyok, akiknek olyan apróságuk van, mint nekem.

Arra a kérdésre, hogy a többiek miért nem érnek el ilyen teljesítményt, Uhrik József a ' kockaosztály vezetője válaszol.

Ezidén sok a kezdő, akik elsőízben dolgoznak most a gyárban, tehát még nincs meg a kellő gyakorlatuk. De mindegyikben komoly törekvés él, hogy le ne maradjon. Éppen ezért az a meggyőződésem, hogy kockarészlegünk lépést tart majd egész üzemünk tervével és az eredeti tervhez híven két hőnap alatt befejezzük a cukorgyártást.

Amikor elhagyjuk a gyár épületét, Lipták László elvtárs rámutat arra, hogy a kifőtt répaszeleteket futószalag viszi egyenesen a vagonokba és teherkocsikba, amelyek azonnal a termelőhöz, az állami gazdaságokhoz vagy a szövetkezetekhez szállítják vissza. Hasonló a helyzet a melasszal, azzal a folyadékanyaggal, amelyből kivonták a cukortartalmat. Mindkét anyag kiváló takarmánynak számit. A termelők szinte lesik azt a pillanatot, hogy elszállíthassák a répaszeletet. Egvmás-után fordulnak meg a traktorok répaszelettel zsúfolt kocsijukkal és szállítják hazafelé. A vagonok is sorjában telnek, így folyik a munka szakadatlanul s gyárban, hasonlóképpen állami birtokainkon és szövetkezeteinkben, hogy a munkásosztály és parasztság szövetsége még jobban megerősödjön és soha ellenség rést ne üthessen közéjük.

Szabó Béla

A két versenyzászló birtokosai

Hűvös őszi szél fogad bennünket, amint Sztmőre érkezünk. Az országút mentén elterülő határ a szövetkezeti tagok dolgos keze nyomán újra zöldéi, az elvetett magvak milliói új életet hajtanak. Ahol még pár héttel ezelőtt száraz kóró. vagy cukorrépa volt látható, ott most a kikelt őszi vetés terül el, amelyet szüksorosan vetettek. Az őszi szél és a sodródó, hervadó falevelek közepette szemet gyönyörködtető látványt nyújt a tavaszi színekben pompázó őszi határ.

Messziről traktorok^ dübörgését tehet hallani. Éppen arra gondolunk, hol tart a szimői szövetkezet az őszi vetésben, amikor véletlenül az út mentén találkozunk a szövetkezeti elnökkel. Az elnök vidám s jókedvű, mint olyan ember, aki jól végezte dolgát.

Két versenyzászló van birtokukban

— Hogyne örülnék — mondja — elsők vagyunk a járásban az őszi mun- | kákban és a beadásban is. A trakto-1 rok most fejezik be a munkát az utol- | só táblán. Már eddig elvetettünk 22; hektár repcét, 67 hektár rozsot, 45; hektár ősziárpát, 163 hektár búzát, 80 ha i elkészítettünk vetés alá. Ma van | 21-ike és október 28-ra befejezzük ai vetést, pontosan úgy, ahogy azt a Nagy Októberi szocialista Forradalom tiszteletére válalltuk. Nemcsak "zt vállaltuk, hanem azt is, hogy a mélyszántást november 30-ra befejezzük. Eddig már 70 hektáron elvégeztük a mélyszántást. Tudjuk, hogy nemcsak az idejében való vetés a fontos, hanem a tavasziak alá, az előhántós ekével történő mélyszántás is.

Az őszi mélyszántásnak jó termésfokozó hatása van, mert magábaszívja a csapadékot, hólevet és ha tavasszal időben elsímítozzuk a talajt, a vetésnek egész tavaszon biztosítva lesz e vízszükséglete.

A nap már nyugovóban van és elbújik egy sötét felhőtömeg mögött, mintha szégyenlené magát, hogy ezen a napon nem tudott olyan meleget ontani, mint 3z előző napokban. A kabátot szorosabbra fogjuk magunkon, mert a falu mellett elhúzódó Vág felől hideg szél fúj.

— Reggelre dér lesz — jegyzi meg

az elnök. — Igaz már kárt nem csinálhat, a kertészet rendben van, a dohányt pedig már mind egy levélig beszállítottuk.

Leszállt az est, mire a szövetkezet irodájához értünk. Az udvaron, a falon feltűnt a versenytábla. ícözelebuérve hozzá, még tisztán olvasható: I. csoport — vetés 40 százalék, II. csoport 20, cukorrépa, burgonya felszedése I. csoport 30 százalék, II. csoport 40 százalék. Hát hogyan szereztétek meg a versenyzászlót, kérdjük, he így le vagytok maradva a munkával?

— Ne izgasd magad, elvtárs — mondja az elnök, gyere be az irodába, majd az agronómus megmagyarázza.

A fényesen kivilágított helyiségben már többen ültek és a másnapi munkáról beszélgettek. Az elnök egyenesen az agronómushoz fordulva szólt:

— Mit mondtam, hogy baj lesz a verseny táblával. Aki olvassa, azt hiszi, hogy le vagyunk a munkával maradva

Az agronómus mosolyogva válaszol, azt mondja, hogy a tábla valóban félreértésre ad okot, mert az még az egy hónappal ezelőtt elvégzett munkát mutatja.

— Mi attól már messze vagyunk. Nézz oda, a két zászlóra. Azok a versenytábla helyett is beszélnek és jól össze kell szednie magát annak a szövetkezetnek, aki tőlünk el akarná vinni. Máskor azért ügyelni fogunk arra, hogy a versenytábla napi eredményeinket hirdesse.

Sajátkészítményű szemcséstrágyát használtak

— Vetés előtt — folytatja az agronómus — az összes földre szuperfoszfátból készült szemcséstrágyát vetettünk, mégpedig 2 és fél mázsát minden hektárra. Fáidig 160 mázsa szemcséstrágyát gyártottunk és a tél folyamán készítünk annyit, hogy a tavaszi vetések számára is megfelelő mennyiség legyen. Az előhántós ekével való szántás, a talaj jó előkészítése, továbbá a szemcséstrágya és a korai vetés biztosítják a gazdagabb termést, így akarjuk pártunknak ás kormányunknak meghálálni mindazt a sok kedvezményt, amit nekünk biztosít.

Balogh István, a szövetkezet köny- 1 velője már alig várta, hogy szólhasson. Nem cscda, van mit mondania.

Ő tudja legjobban, hogy a beadott gabonáért és a 350 mázsa többletért mekkora összeghez jutottak.

— Igaz — mondja Balogh elvtárs — eddig csak hat. korona előleget fizetünk egy munkaegységre. Ez azárt van, mert a tervet körültekintéssel állítottunk össze, hogy biztosíthassuk j év végén a munkaegység teljes kifizetését. A bankban 310 ezer koronánk van. Az évi hitelt és a gépállomást száz százalékosan kifizettük. Minden jel arra mutat, hogy az új évi elszámolás minden tagunknak örömet fog1 hozni.

Derűs légkör alakult ki erre az irodában. Kutruc Alajos, a harmadik csoport vezetője sem állhatja sző nélkül.

— Eddig már beadtunk — mondja

— 59.734 tojást 628 mázsa sertéshúst, marhahúst, sok kerti és szántóföldi terméket, amiért szép pénzt kaptunk. Ha még ezen kívül újévig beadjuk a 200 darab hízót terven felül, 1 nem mondhatja senki, hogy rosszul gazdálkodtunk.

Kutruc elvtárs, aki a négy csoport között egész éven át tartja az elsőbbséget, kiváló dolgozóhoz méltóan így beszél munkájáról:

— A versenyszerű munka — folytatja — meghozta a gyümlöcsét. A cukorrépánkból már ez óta készül a cukor, hisz szeptember 30-ra felszedtük és be is szállítottuk. Az én csoportomnak 12 hektár cukorrépa jutóit megművelésre. Bekapcsolódtunk á proszenicei mozgalomba és aszerint végeztük a répával járó munkákat. Igaz, sok munkát adott, de meg is lett a látszatja. A mi 12 hektárunkon 40 vagon répa termett, ami hektáronként 330 mázsát tesz ki. A többi csoport átlagosan pedig csak 230 mázsát ért el hektáronként. Ezért elhatároztuk, hogy jövőre kiszélesítjük e bevált mozgalmat, hogy több cukorrépát adhassunk iparunknak. A burgonya szedésével ugyancsak végeztünk. Most a takarmányrépával dolgozunk és a kukorica utolsó részét takarítjuk be. [.esz bőven kukorica. A takarmányrépa meg lófej nagyságra nőtt. Nem ritka a nyolc-tíz kilogrammos répa sem. Az ősziek betakarítási idejét lerövidítjük, hogy eleget tegyünk íz

Október; Forradalom tiszteletére tett felajánlásuknak. Csoportom tagjai mind lelkiismeretesen dolgoznak, mert látják, hogy szorgalmas munkájuknak maguk veszik hasznát. Magunkévá tettük a szövetkezet ügyeit, mindent megbeszélünk, az összes tag beleszól az irányításba. így legjobb tudásunk szerint gazdálkodunk. A vetést szűksorosán végezzük, mert jövőre még több pótjutalmat akarunk kapni,

Kutruc elvtárs beszédéből kitűnik, hogy a pótjutalom hajtóerő a munkában. Jobb munkára serkenti a dolgozókat. Ezzel a szövetkezet vezetősége is tisztában van. Ajánlatos lenne tehát, hogy a pótjutalmazást minden munkaszakaszon bevezessék.

— Öröm és megelégedés töltötte el a mezei csoport tagjait, mikor kimértük számukra a pótjutalmat — mondja a könyvelő. Az első csoport 36 mázsa búzát, a második csoport 55 mázsa búzát, 24 mázsa árpát, a harmadik csoport 485 kg búzát és 32.60 mázsa árpát kapott pótjutalomként. Sajnos a negyedik csoport nem tudott terven felül termelni, ezért nem részesült pótjutalomban sem, Bombic József és Jóba Ferenc háromszáz kilogrammon felül kaptak, mivel az ő munkaegységük száma volt a legmagasabb. Az őszi munkákban is az elsők között vannak.

Öt nap alatt 114 malac

Beszélgetésünk során szó esett az állattenyésztésről is. Bohos Mátyás, zootechnikus számol be az anyadisznók gondos etetéséről.

— Vigyázunk arra — mondja —, hogy anyakocáink jól betőgyeljenek és leellés után legyen bőven tej a malacoknak és a szoptatás alatt az anyák ne menjenek tönkre. Ezért a következő takarmánykeveréket kapják disznóink: borsóiisztbö1 15 százalék, melaszból 15, csöves kukoricából 40, herepelyvábó! 15 és korpából 15 százalék. Ehhez bőven vizet és másfél kg burgonyát, meg négy kg nyers takarmányrépát kap egy-egy anyasertés naponta. Van is tej az anyáknál, s kövérek a malacok.

A fhalacok gondozásában a legnagyobb érdem Vantara Jánosé. Am Vantage elvtárs nem szói semmit. Hallagat. Ő már úgy beleélte magát az anyák gondozásába, hogy észre sem veszi, rrrflyen eredményeket ért el. Csak kérésünkre szólal meg.

— Hát nincs abban semmi — mondja — végzem kötelességem, ahogy egy szövetkezeti taghoz illik. Én nem tartom nagy eredménynek, hogy fél évre hat 5s fél darab malacot értünk el kocánként. Most mi van a napokban?! Ez aztán az eredmény! Minden nap ellik egy-két disznó. Van tíz-tizennégy darab is egy anyának. Öt nap alatt száztizennégy malac jött a vi! lágra.

Ezt olyan lelkesen és boldogan mondta, hogy hangjából ki lehetett érezni, hogy szereti munkáját és igenis örül, hogy szép eredményeket tud felmutatni. Persze azt nem közli velünk, hogy mennyi gonddal jár ügyelni arra, hogy az öreg kese, amely nyugtalan malacozás közben; agyon ne nyomja valamelyik malacát. Az ilyen tagokkal boldodulhat a szövetkezet. A zootechnikus nyugodtan jósolhatja, hogy újévre 13 és fél—14 malacot érnek el kocánként. Vantara János azt sem mondja el, hogy eddig 534 munkaegységet dolgozott le. Nagyban az ő érdeme, hogy a szövetkezet a járási vásárra négy darab hízót levágott és eladott a város ‘ dolgozóinak. A 200 darab hízó, amit újévre beadnak terven felül államunknak, ugyancsak az ő munkáját dicséri.

Ne maradjanak le a tejbeadással

Beszélgetésünk során kiderül, hogy mindenből adtak még terven felül is, csak tejből nem tudnak eleget tenni kötelességüknek. Ez pedig hiba, mert van rá lehetőségük. Bizonyíték erre a sok kazal száraztakarmány, és e 2200 köbméter siló. Tehát, ha a • szarvasmarhaállomány dolgozói úgy fognak dolgozni, mint a sertésgondozók, biztos, hogy teljesíteni tudják a tejbeadást is. Most készül el az új istálló 120 fejőstehén részére, s ez szintén elősegíti a szakszerű munkát. Pleska János az építkezési csoport vezetője ezeket mondja:

— Igyekszünk a munkával, hogy a hidegek beállta előtt készen legyünk. Nekünk érdekünk, mert valamennyien szövetkezett tagok vagyunk s alig várjuk, hogy e korszerű új istállókba helyezhessük el teheneinket, mert ott elkezdhessük a helyes takarmányozást, ezáltal tejtermelésünk megnövekedik és minden terményünkből tehát tejből is teljesítjük a beadást.

Sándor Gábor