Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-10-18 / 42. szám
4 FAIdmävM 1953. október 18. Pávlov a világ egyik legnagyobb szovjet tudósa A szovjet tudomány nemcsak az élet keletkezésével, új fajok létrehozásával foglalkozik, hanem rendkívül jelentős eredményeket ért el a legmagasabbrendú életjelenségek felkutatásában, az ösztönök és tudat megismerése terén is. A tudomány ezen területén a világ egyik legnagyobb tudósa: Pávlov működése egészen új, forradalmi korszakot nyitott meg. Pávlov bebizonyítottta az idegrenszer rendkívüli jelentőségét a magasrendú élő szervezetekben Kimutatta, hogy az élő szervezetek minden életfolyamatában igen jelentős, sőt döntő tevékenységet fejt ki az idegrendszer. Pávlovnak és iskolájának eredményei ezen a téren forradalmasították a tudományos gondolkodást. Pávlov munkásságát a reflexek területén kezdte meg. Reflexnek nevezik az élő szervezeteknek a központi idegrendszer segítségével adott válaszát a külvilág meghatározott ingereire. így pl. forró tárgy megérint tésekor a fejlettebb állatok és az emberek elrántják végtagjaikat. Ez a mozgás minden esetben létrejön, c^ák akkor marad el, ha a központi idegrendszer megfelelő hálózata sérült. Pávlov az ilyen egyszerű és állandó reflexeket feltétleneknek nevezte. Ezek a feltétlen reflexek, az ösztönök. Nélkülük az állat és az ember teljesen gyámoltalan lenne és elpusztulna étlenszomjan. Pávlov kimutatta azonban azt, hogy e feltétlen reflexek magasabbrendü élőlényeknél alapul szolgálnak sajátos, időleges kapcsolatok keletkezéséhez. Pl. éhes kutyák nyála csurogni kezd, ha húst adnak nekik. Ha a kísérleti ál- . lat minden etetése előtt 5 perccel meg- j fújnak egy sípot .elérhető, hogy a I síp megszólaltatása után 5 perccel, a- j kár kap enni az állat, akár nem, a! nyálcsurgás megindul Ez is reflex ,de j ez a reflex annak a feltételnek alap- j ján jött létre, amit mesterségesen, a : síp megszólaltatása és az etetés idő- j pontjának összekapcsolásával a kísér- ! letező tudós hozott létre. Ezt a reflexet Pávlov feltételes reflexnek nevezte. A feltételes reflexek vizsgálatával Pávlov rendkívül pontos és érzékeny kutatómódszerhez jutott. Világosabb megértéshez vegyük az előbbi példát. Ha a síp megfújása után 5 perccel az állat néhányszor enni kapott, akkor minden síphang után 5 perccel megindul a bő nyáltermelés. Tegyük fel, hogy egy mély- és egy magashangú sípunk van. Ha a mély megfúvását 5 perccel követi az etetés, de a magasét nem, akkor a kutya megtanul különbséget tenni a két hang között. Ezzel a módszerrel elérhető, hogy kísérletileg megvizsgáljuk azt, milyen hallása van a kutyának, mi az a két hangmagasság, amelyek között még tud különbséget tenni. Pávlov így bebizonyítottta, hogy pl. a kutya hallása sokkal finomabb, mint az emberé, viszont kiderült az is. hogy a kutya nem tudja megkülönböztetni a színeket, a kutya szinvak. A Pávlov által felfedezett feltételes reflexek megfelelnek annak, amit az emberek általában megszokásnak neveznek. Kivétel nélkül minden állat — ha csak nincs megsérülve központi idegrendszere — képes a körülményekhez képest cselekedni, a kellő pillanatban bármikor felhasználni tapasztalatait, szokásait. A feltételes reflexek a céltudatos viselkedés új, bonyolult formái. Ezek elsajátított egyéni tapasztalatok eredményei és bonyolultabb körülmények között fejlődnek ki, mint a feltétlen reflexek. A feltétlen reflexek született reflexek. Mélyen a szervezetben rejlenek, a központi idegrendszer alsó részeiben és sokkal lassabban fejlődnek ki, mint a feltételes reflexek. Ezekhez a veleszületett reflexekhez tartoznak: törekvés a táplálék után, védekezés az ellenséggel szemben, vagy a fajfenntartásra, utódokról való gondoskodás Ezeket a reflexeket más szóval ösztönöknek nevezik. A madarak például tengereken és hegyeken át repülnek, hogy fiaikat északon költsék ki, ősszel azonban délre repülnek, eközben nagy távolságokat tesznek meg, természetesen térkép és iránytű segítsége nélkül. A hódok a folyónál nagy gátakat építenek, amelyek elrejtik a lakhelyükhöz vezető utakat, a méhek lépet készítenek és mézet gyűjtenek. Mindezek a jelenségek az ösztönök sorába tartoznak. Az idealista tudósok az ösztönöket isteni, természetfölötti erők „titokzatos” jelenségeinek tekintik. Egyes középkori szerzetesek, akik állatok megfigyelésével foglalkoztak, azt állították, hogy a madarak, hangyák, méhek és más társas életet élő lények ösztöneiben „isteni mesterség” nyilvánul meg. A tudomány, különösen az agy fiziológiája (élettana) áttanulmányozza az ösztönös cselekvések anyagi alapját, véget vetett ennek a hamis értelmezésnek. Pávlov az ösztönöket bonyolult, szigorúan törvényszerű reflexnek tekintette s valóban azok is. A feltételes reflexek A feltételes és a feltétlen reflexek közötti különbségét könnyen megérthetjük a következő egyszerű kísérletből: a kölyökkutya szájába helyezzünk húst. Azonnal megindul a nyálképződés, bár a kölyökkutya még életében ' nem evett húst. Ha viszont ennek a kölyökkutyának csak megmutatják a húsdarabot, ez az inger nem vált ki nála semmiféle hatást. Ennél a kölyökkutyánál a hús látására tehát egyelőre még nem képződik a feltételes reflex. A hús megmutatása után a kölyökkutya szájába kell helyezni azt, ekkor a feltételes reflex is gyorsan létrejön a hús látására és szagának érzésére. A kölyökkutya most már sokkal „tapasztaltabb” lesz, szokásainak tere egyszerre kiszélesedik. A fiatalkorban az élelem látására és szagának megérzésére kifejlődő ilyen reflexeket, természetes feltételes reflexeknek nevezik. Jellegükre nézve közel j állnak a feltétlen, vagy született reflexekhez. I. P. Pávlov megállapította, hogy a j feltételes reflexek képződésének helye! az agy „felső emelete", — a nagyagy j kérge. Itt időleges, vagy feltételes j kapcsolat létesül a megfelelő idegköz- | pontok között. Pávlov nemcsak kutya- | kon, hanem más állatokon végrehajtott j kísérletek százaival bizonyította be ezt ! a kapcsolatot. H aa kutyának eltávo- j a kapcsolatot. Ha a kutyának eltávo-1 htjuk, pontosabban kimetszük a nagy- j agykérgét, azaz eltávolítjuk az össze- j gyűjtött élettapasztalatait, minden fel- j tételes reflexe eltűnik és többé soha- j sem jelenik meg, a veleszületett refle- I xek azonban megmaradnak. Ekként Pávlov véleménye szerint az j állatok felsőbbrendú idegtevékenysége j különböző bonyolultságú feltételes reflexek sokaságából tevődik össze. Minden egyes újonnan képződött feltételes reflex az állat személyes tapasztalatának kiszélesedését vonja maga után. Ha az állat személyes tapasztalatainak száma növekszik, ez azt jelenti, hogy feltételes reflexeinek száma is növekszik. Pávlov 35 évig dolgozott ezen a problémán. A feltételes reflexek tanulmányozása azt is bebizonyította, hogy milyen | hatalmas jelentőségük van a szokásoknak, melyek feltételes reflexekként összekapcsolódnak egész életünk jelenségeivel. Pávlov kimutatta, hogy egészen más a kihasználása annak az é-A szovjet tapasztalatokat nákmk is eg yre eredményesebben alkalmazzák leiemnek, amelyet ízlésesen tálalva, jó gusztussal fogyasztunk el, mint amelyet kedvetlenül, sőt undorodva. Említettük, hogy a veleszületett, feltétlen reflexek soha nem tűnnek el, hacsak az ember, vagy állat súlyos ideg-, vagy más betegségben meg nem betegszik. A feltételes reflexek azonban könnyen eltűnnek, gátlódnak, ha a körülmények megerősödésükhöz, kifejlődésükhöz nem kedveznek. Ha például a hangot nem kjééri etetés, belső gátlás következik be és a nyálképződés megszűnik. A feltételes reflexek kialvásának lehetősége ugyancsak rendkívül fontos tényező az állatnak a létért folytatott küzdelmében. Az alacsonyabbrendű állatok nem képesek feltételes reflexeik gyors kioltására. A belső gátlás és alvás kölcsönhatása Pávlov sok időt szentelt a belső gátlás és alvás kölcsönhatása kérdésének. Kísérletei során Pávlov bebizonyította, hogy minden élő szervezet állandóan és szoros kapcsolatban áll a külvilággal. „így hát az egész élet — írja — a legegyszerűbb szervezettől a legbonyolultabbig — ideértve természetesen az embert is — hosszú sorozata a külső környezettől, a legmagasabb fokon szövődő kiegyensúlyozási folyamatoknak”. Pávlov munkásságának tudományos jelentősége óriási. Bebizonyította, hogy a „lelki” jelenségek hogyan épülnek fel a legegyszerűbbtől a legösszetettebbekig. Módszert adott a kezünkbe az élőlények ösztöneinek és értelmének vizsgálatához. A szovjet udomány továbbfejlesztette Pávlov kimeríthetetlen hagyatékát. Pávlov módszereivel bebizonyosodott, hogy az ember belső szervei is a legszorosabb kapcsolatban állnak agya működésével. Az ember tevékenységében az agy játsza a döntő szerepet. Pávlov és tanítványai az agy pihentetésével, tartós altatással értek el nagy eredményeket gyomor-, bőr- stb. betegségek gyógyításában. Pávlov tanítványa, Szperánszkij, bebizonyította, amit Pávlov állított, hogy az idegrendszeré a főszerep a megbetegedéseknél. Az idegrendszer behatása és nem a kórokozó maga dönti el a betegségek formáit. Ugyanaz a kórokozó eszerint különböző betegségeket, különböző kórokozók azonos betegségeket okozhatnak. A pavlovi tanítások fő jelentősége az, hogy megszüntette a testi és „lelki” jelenségek közötti állítólagos szakadékot s bebizonyította a legmagasabb élet jelenségeknek: az ösztön és tudat jelenségeinek anyagi természetét. Kiemelte az idegrendszer döntő jelentőségét, különösen az emberi élettanban és kortanban. Megteremtette a kísérletező tudomány egységét a főleg tapasztalati orvostudománnyal. Megvetette a tudományos elmegyógyászat alapját. Pávlov munkásságát a Szovjetunió kormánya lelkesen támogatta. S ez természetes, hiszen a szocializmus építése megköveteli a tudomány előmozdítását. Természetes viszont az is, hogy a’z imperialisták „tudósoknak” nevezett ügynökei mindent elkövetnek Pávlov eredményeinek elhallgatására, vagy cáfolgatására. Terméketlen „tudományuk” következménye Uyen állítások hangoztatása: „az értelem független az agytól”. Ezzel akarják elérni, hogy ködös, vallásos zűrzavart csempésszenek a tudományba, megnehezítsék az értelem fényének behatolását tőkés uraiknak sötét működésébe. Az imperializmus „tudósai” nem egyebek, mint az imperialisták uralmának szekértolói. Nem előmozdítják, hanem akadályozzák a tudomány előrehaladását. Pávlov eredményei halomra döntik a német fasiszták és utódaik: az angolszász imperialisták „fajelméletét” is, amellyel az volt a céljuk, hogy bebizonyítsák: a magasabbrendü szellemi tevékenység csak a fehér faj, vagy pláne csak az „árják” részére juttatott „felsőbbrendú isteni ajándék”. Ezzel próbálták és próbálják „tudományos” érvekkel alátámasztani világuralmi törekvéseiket. A gyilkos fajelmélet megcáfolásával a szovjet biológia óriási szolgálatokat tesz az emberi haladás ügyének. Néhány évtizeddel ezelőtt mondotta Pávlov: „Az agy — természetesen — hatalmas téma; az agy a maga szerkezetével és működésével a kutatók nemzedékeinek sorát foglalkoztatja. Ez érthető is. Hiszen az agy a földi természet legtökéletesebb és legbonyolultabb alkotása”. Büszkén jegyezhetjük meg, hogy azóta és különösen a szovjet korszakban, Pávlov hatalmas lángesze az agy titkainak megismeréséhez vezető nag< úton meghódította az eddig ismert tu dományos magaslatok csúcspontjait. Gyurcsó István: Vigyázva lépnek és dalolva vágják... Bíborszín ruhában az alkonyat, arannyal hinti be mezőn az utat a délután fénye: rizsföldön járok, előttem hajlongó, vidám leányok vigyázva lépnek és dalolva vágják, marokra szedik a szép rizs kalászát. Bakhátak tetején őrt állva néznek dús napraforgók, tányéros vitézek. Nincs dudmnövénnyel benőve lábuk: mellettük rendben a vízárkot látjuk sövénnyel védve és apró halakat számtalan számban ahogy lubickolnak. ' Aligha hitték az alsóhatárban, mennyi haszon jön a halállományon, de most már tudják és Lénárt Bözsi apja az ácsszekercét fürgébben forgatja: új otthont készít a kocacsaíódnak, a közösen nevelt szaporodásnak. Aligha hitték e lányok apái, — apró parcellák még apróbb gazdái, — hogy régi barázdák mezsgye sorában, déli növényben, a rizs kalászában új élet ereje örömre lobban s boldogan járnak a tarlósorokban. Vigyázva lépnek és dalolva vágják a pirosló fényben jól szaporázzák. Fogy itt a munka, bár hárman is nézik az arató-cséplőt, hogy talán fénylik valahol túl, ott a nyárfák sorában: csak könnyebb lenne a gépek nyomában. Nedves a földje az új rizsmezőnek, várni kell, várni a sok tonnás gépnek. Ám a rizs_ élet szép sárga fejével nem akar várni és peregne széjjel: de itt a leányok, szőkék és barnák. Vigyázva lépnek és dalolva vágják. ÚJ KÖNYVEK Peter Jilemnický: Dübörög a föld Peter Jilemnický, a néhány év előtt elhunyt nagy szlovák író ebben a regényében a szovjet falu életének döntő tényezőit örökíti meg. Öt kis falu simul a Fekete tenger partján a napsütötte hegyoldalak lábához. Az egyikben szlovákok és csehek élnek, jellegzetes színnel gazdagítva az oroszok, ukránok, görögök és örmények érdekes népi keverékét. A múlt század második felében kerültek oda. A kivándoroltak első generációjának élete emberfelettien nehéz volt. Az új nemzedék véresre horzsolt vállán megadással cipeli őseitől örökölt jármát és úgy látszik, nincs olyan erő, mely felébreszthetné lelki mozdulatlanságából. De körülöttük új világ van keletkezőben, munkától zengő, nagy eszméktől, harcos szelektől duzzadó világ. Jilemnický biztos, művészi kézzel ecseteli ennek a történelmi folyamatnak minden mozzanatát. Éles szemmel látja meg és érzékelteti az új világ, az új ember megszületésének és növekedésének nagyságát és szépségét. Borisz Polevoj; Az arany Borisz Polevoj a világszerte ismert szovjet író „Az arany” című új regényében a második világháború első napjaiban átmenetileg kiürített és az j ellenség által megszállt határmenti1 városba viszi az olvasót. Elmondja, hogy az események ára- j datába sodort egyszerű szovjet embe-1 rek két harcoló vasutastól hogyan ve- j szik gondjaikba egy szovjet bank fiók- j jának aranykészletét. Nagy nehézsé- ' gek között kimentik az aranyat a né- j matektól körülzárt, majd felgyújtott' erdőből. Dermesztő hideg lepi meg őket az úton s a fiatal hősök egyre súlyosabb körülmények között küzdik magukat előre a front irányába. Kiéhezetten, kimerültén már készek voltak a halálra, mikor végül rájuktalálnak Teplov tábornok előrenyomuló katonái, akik aztán gondjaikba veszik őket. Polevojnak nagyszerű regényében megint sikerült, — mint az „Egy igaz ember” c. híres művében, — érdekfeszítően megírni az egyszerű szovjet emberek hőstetteit. Itt is látjuk, milyen elszántan törnek a fiatalok előre. Odaadásuk, forró szeretetük, önfeláldozásuk, mind kevés ahhoz, hogy kifejezzék érzelmeiket. Polevoj páratlanul érdekes, fordulatos új regénye méltán sorakozik az „Egy igaz ember” ( világsikert aratott müve malié. Veres Péter: Szegények szerelme A Csehszlovákiai Magyar Könyvkiadó 1952-ben adta ki Veres Péter „Három nemzedék” című regény-trilógia első kötetét, a „Szolgaság-ot”. A regény a szlovákiai magyar olvasóközönség körében osztatlan, nagy sikert aratott. Most a trilógia második kötete, az önálló regényt alkotó „Szegények szerelme” kerül az olvasóközönség kezébe, amely Balogh Jani fiatal parasztlegény életének további útját rajzolja meg, 1913 őszétől 1919 februárjáig. A „Szegények szerelme” feltárja a szegényparaszti élet hátországát, megmutatja a munka és a harc frontja mögött rejtőzködő^ erőket: a szenvedélyes szerelem kincseit, a boldogság féltve őrzött fészkeit. S miközben Veres Péter mesteri tollal írja le Balogh Jani és Varga Julcsi kezdődő, kibontakozó szerelmének minden rezdülését, figyél és számontartja a szülök, a család aggodalmát és gondoskodását, a leány és legénycimborák sorsát, az egész gyepsor belső életét — Veres Péter nemcsak annak bizonyságát adja, hogy alaposan ismeri a paraszti életet, hanem annak -bizonyságát is, milyen mélyen azonos ezzel a dolgozó parasztsággal. Veres Péter könyve új színekké' gazdagítja a magyar irodalmat. M. Dubennov: Fehér nyírfa A fehér nyírfát az egész Szovjetunióban a béke szimbólumának ismerik. Bubennov jól választotta könyvének címét. A békeszerető szovjet népnek, a békés munka emberének,, hazáját védelmező, ellenségét gyűlölő harcossá való átalakulását írja meg benne. Buibennov regényének hőse az egész szovjet nép — Andrej Lopuhov, Melyvej, Jurgin, Czerov kapitány s a többi személyében képviselve. A Vörös Hadsereg kelet felé való visszavonulásában Olhovkát, Andrej szülőfaluját érinti. Andrej ekkor búcsút vesz családjától és fiatal feleségétől, Narujkától. Szeme megpihen a fehér nyírfán házuk táján s lelkében megfogadja, hbgy becsülettel teljesíti hazája iránti kötelességét s szovjet emberhez méltóan tér vissza otthonába. De a győzelmes visszatérés útja tövises; kemény harcot, mérhetetlen áldozatot követel. Ezrede visszavonulóban, az ellenségtől bekerítve végül is elkeseredett, ádáz harcok árán Moszkva alatt áttöri a németek gyűrűjét áe keresztülveri magát övéihez. A regény, melynek minden lapjáról a békevágy, a hazaszeretet s egyben az egész emberiség iránti szeretet sugárzik, a szocialista realizmus egyik klaaaaúkus példája.
