Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-10-11 / 41. szám
19 l3uíniiÍ#S H53. október IT. Jóminőségű őszi mélyszántás — . bőséges termés Régi közmondás az, hogy „Jó szántás nélkül nincs bő aratás”. Ma, amikor a szocializmust építjük országunkban, minden mezőgazdasági dolgozónak fokozott erővel kell harcolnia a több és jobb termelésért, a termelékenység emelésért. A nagy terméshozamok alapja az agrotechnika helyes alkalmazása. Biztos és nagy termést csak jól megmunkált talaj adhat. Leszögezhetjük, azt a tényt, hogy hazánkban az utóbbi években a talajművelés terén jelentékeny javulás mutatkozik a fokozott gépesítés folytán, az eredmény ettől függetlenül nem kielégítő. Nem kielégítő, mégpedig azért, mert a jóminőségű talajművelés »«»rose érdekében alkalmazni kellene az elóhántós ekét, s több helyen ezt elmulasztják, holott rendelkezésükre áll. Továbbá a tavalyi tapasztalatok azt mutatják, hogy egyes járásokban, mint például a nagymegyeri járásban nem fektettek elegendő súlyt az őszi mélyszántásra s ennélfogva többszáz hektár föld nélkülözte azt a nedvességet, amely a tél folyamán bejutott volna a talaj mélyebb rétegeibe. Az idei esős tavaszi évszak ezt a mulasztást bizonyos mértékben kárpótolta. De nem minden év gazdag csapadékban, tehát erre ne alapozzunk, hanem a lehetőséghez mérten mielőbb lássunk hozzá az őszi mélyszántáshoz. Az okszerű talajmüvelés egyik legfőbb szabálya az is, hogy a tavaszi növények alá a talajviszonyokhoz és lehetőségekhez mérten 25—30 centiméter mélységű mélyszántást alkalmazzunk. A jóminőségű őszi mélyszántással a legbiztosabban védekezhetünk a szárazság ellen. Az ősszel felszántott talaj a téli csapadékot: eső és hólevet mind magaba szívja s a következő évben vetett növények részére tartalékolja. így a fagy elmállasztó hatása is jobban érvényesül, ezen keresztül pedig több növényi tápanyag képződik Az őszi mélyszántással a sok állati és növényi kártevőt is elpusztítják, továbbá a gyomosodás ellen is hatékonyan í tudunk védekezni. Mindez kihat a tér- | méshozamok fokozására. Tehát minden erőnkkel arra törekedjünk, hogy egy : barázda se maradjon felszántatlanul, ! amely az őszi mélyszántásra vár. • B. Gy. Fektessünk nagyobb súlyt a szőlőtörköly felhasználására Nagyon gyakori eset, hogy szőlőgaz- i daságunk legértékesebb melléktermékének, a szőlőtörkölynek felhasználó- j sára nem fektetnek súlyt, hagyják a ' préselő-helyek, sajtóházak közelében elrothadni. Pedig, ha hozzátevőleges ; számítást végzünk, rádöbbenünk arra, hogy nagy pénzösszeget dobunk ki az ablakon, ha hagyjuk kárbaveszni ezt az értékes mellékterméket. Az idei szőlőtermés hektáronként, átlagosan véve, eléri a 20 mázsát, aminek mellékterméke megfelel 7 és fél mázsának. Ez a mennyiség pálinkává feldolgozva a minimumot számítva is 30—40 liter ötvenszázalékos pálinkát jelent. Ez olyan jelentékeny mennyiség, hogy érdemes a szőlőtörköly felhasználására sokkal nagyobb gondot fordítani, mint azt eddig tettük. A préselés után visszamaradt törkölyt, mielőtt bemelegedne s cukortartalma veszendőbe menne, a szüret végével felszabaduló és godosan kitisztított kádba, vagy hordóba helyezzük. Az erjesztés történhet föld- vagy cementveremben is. A tároló edénybe a pogácsaalakban összeállt törkölyt szétrázva rétegenként betapossuk nagy gondossággal. A kádat, vagy hordót ilymódon odáig töltjük, hogy körülbelül 10—15 centiméternyi hely maradjon a letapasztáshoz. A letapasztás előtt a törköly felületére tegyünk szőlőlevelet, majd pelyvás-gyagos sárral tapasszuk lé, ilymődon elzárjuk a levegőtől. Nagyon jót tesz, ha a pelyvás-agyagos rétegre 3—5 centiméter vastagságban száraz homokot szórunk, így a száradás következtében előálló repedések automatikusan eltömődnek. Ügyelnünk kell arra, hogy az így elkészített, letaposott hordót, vagy kádat eső ne érje, mert a beszivárgott esőié a törkölyt megrothasztja. Az erjedés — ha a kedvező előfeltételei megvannak — gyors lefolyású, rendszerint 20—30 nap alatt befejeződik. Azonban a szőlőtörköly erjedését befolyásolja: érettségi foka és a hideg, j vagy meleg időjárás. Az erjedés ideje i alatt ajánlatos a tartályok többszöri átvizsgálása: nincs-e süppedés, repedés, vagy hézag, mert ezen keresztül a szesztartalom elillan, a törköly penészt kap és pálinkafőzésre alkalmatlanná válik. Ha vízbeszivárgás nem történt, a kierjedt törköly üde színű marad, míg az esőtől beázott örköly barnás színű. A tartályok felbontásakor a felületén tálát kisebb penészes réteg ne lepjen meg bennünket, ez különösen hosszabb tárolásnál fordulhat elő. A felbontott tartályt lehetőleg a felbontás napján ki kell főzni, mert igen gyorsan penészedik és ecetesedik, ami a pálinka minőségét lerontja. Radi László, a somodi állami gazdaság agfonómusa. A hízósertések etetése és itatása A hízósertéseket, az 50 kg-os testsúly eléréséig naponta háromszor etessük! Ugyancsak naponta háromszor etetjük az expressz-hizlalási eljárással hizlalt süldőket a 80 kg-os testsúly eléréséig. Az 50, illetve 80 kg-osnál nehezebb 6Úlyú hízókat célszerűbb naponta két ízben etetni.. Az egyes etetések közötti idő lehetőleg egyenletes elosztású legyen1 A megállapított etetési időt percnyi pontossággal tartsuk be! Az elkésve történő etetést a hízók nyugtalanul, visítva, a vályúknál tolongva, egymást tiporva várják. F.z súlygyarapodásuk, testi épségük rovására történik. Az egy-egy etetésre kiszabott adagot ne egyszerre, hanem három-négy részletben elosztva adagoljuk! Így a hízók étványa jobb, takarmányfogyasztásuk pedig takarékosabb. A hízósertéseket mindenkor teljes jóllakásukig etessük, és az adagot mindenkor az állatok étvágyára szabjuk! A vályút rövid etetési idő alatt tisztára nyaló sertés nem lakott jől. A fejadagot csak fokozatosan e~ meljük, és a hízók étvágyának t'j a nagy fejadag fogyasztásának érdekében az abrakkeverék váiťztázét is lassan, fokozatosat! hajtjuk végre. A hízók etetését állandu gondos figyelemmel kell kísérni, és a Takarmány mennyiségi és minőségi változását annak alapján keresztülvinni. Háziállataink közül a sertés igényel viszonylag legtöbb ivóvizet. A sertésnek 1 kg szárazanyag feldolgozásához 7—8 liter víz szükséges. Ebbe azonban beleszámít a zöldtakarmányokkal és a gyökérés gumóstakarmányokkal felvett vízmennyiség is. A sertés ivóvize 10—15 fok Celsius hőmérsékletű legyen! A víznek nagy jelentősége van a takarmányozásnál. Az állati testnek fontos alkatrésze. 10 százalékos vízveszteség súlyos éietműködési zavarokkal jár, 20 százalékos vízvesztés .'y pedig az élet megszűnésével jár. A dara keverésénél a különböző takarmányok eltérő mennyiségű vizet vesznek fel. A gabonadarák 1—1,5 liter, az olajpogácsa, a korpa, a szárított répaszelet és a szárított tengeri moslék 3,5—4 liter vizet szívnak magukba kg-ként. Hizlaldákban egy sertésre napi 18-— 25 liter vízfogyasztást vesznek átlagosan számításba. A hízókat etetés .-lőtt, köztien ét, az etetés befejezése Klán kínáljuk rv?í> tiszta ivóvízzel! Gondunk legyen aírá, hegy a hízók napközben ď hozzáférhessenek friss ivóvízhez' Az etetővályúkat etetés után alaposan takarítsuk ki! Etetés előtt friss, tiszta vízzel öblítsük őket. Az etetővályúk fertőtlenítését időközönként frissen oltott mésztejjel való kimeszeléssel és utána tiszta vízzel való öblögetéssel végezzük! GAZDANAPTAR: A LEGSÜRGŐSEBB TENNIVALÓNK MOST az őszi szántás-vetes gyors elvégzése. Olyan és annyi kenyér kerül jövőre az ország asztalára, amilyen áiyat most vetünk neki. EFSz-eink tagjai, egyénileg gazdálkodó kis- és középföldműveseink tartják szem előtt, hogy az olcsóbb, több és jobb minőségű j iparcikk i »léséhez maguk is hozzájárulnak, amikor gondosKodnak arról, hogy a párt és a kormány még jobb feltételeket tudjon biztosítani az ellátás terén. Ez fontos tényezője a mostani árleszállításnak is! Ehhez az szükséges, hogy a hátralévő betakarítási munkákkal egyidőben bátran alkalmazzuk a fejlettebb agrotechnikai módszereket, az új módszereket a vetésnél stb. Követésre méltó példát szolgáltat ezen a téren a dunaszerdahelyi járásban levő felsópatonyi EFSz, ahol az összes vetésterületet keresztsorosan, illetve szűksorosan vetik be. * * * az Árok és gödörsilökat állandóan kisérjük figyelemmel, s ha a silón horpadást veszünk észre, nyomban töltsük fel földdel, hogy a siló teteje domború legyen, különben megáll rajta az esőié s a beszivárgott csapadék rothadást okozhat és egész silótakarmányunkat tönkreteheti. Az ároksilót mindig csak az egyik végén bontsuk fel és úgy fogyasszuk, mint a kazalozott takarmányt. * * * A BAROMF1ÄLLOMÄNY FELÚJÍTÁSÁNAK IDEJE: október. — Különösen tyúkféléknél kell ehhez az időponthoz ragaszkodnunk, mert ezek élettani sajátságaiknál fogva 5—6 hónapos korban kezdik meg rendszeresen a tojásrakást. Lehetőleg a lúd- és kacsa állományok felújítását is ebben az időben végezzük el, hogy a felesleges állatokat tenyésztésre e legalkalmasabb időben értékesíthessük. * * * A KÜKORICASZÄR EGYIK LEGNAGYOBB tömeget adó takarmánya mezőgazdaságunknak. A múlt év tapasztalatai azonban arról dnúskodnak, hogy több gazdaságban nem, hogy idejében betakarították j volna, hanem ellenkezőleg, meg- i érte lábon az idei tavaszt, csúfította a határ képét. Tudvalevő, hogy a lábonálló szárat éri a legtöbb veszteség: az eső veri, tápanyagait kilúgozza, á legértékesebb részét, a leveleket a szél letöri stb. Az aratásban az volt a feladat, hogy ne vesszen el egy szem gabona sem, a takarmánygazdálkodás egyik legfőbb feladta viszont az, hogy ne maradjon október végére egy szál lábonálló kuHpricaszár sem. * * * j ŐSZI MUNKA A LEGELŐN. Általában október végéig legeltetünk. A később beszüntetett legeltetés j — amikor a fagyok beálltáig, vagy j az első hő leeséséig legeltetnek — j igen .áros, mert nemcsak a legelő I tiprása miatt csökken a jövő-' vi j termés, hanem csökken a hófogás i lehetősége is, az állatok könnyen ! átfáznak és megbetegszenek. Л túlságosan lelegeltetett gyep növényéi téfi időre tartalék-táplálóanyag nélkül maradnak. A kiszűrt, lekaszált gyomnövényeket. gyűjt, 'ik össze és égessük el. A legeltetés befejezése után a gyepet keresztben és hosszában fögasoljuk meg, hogy utat nyissunk a téli csapadéknak. Az összetiport legelőt részben ezáltal szellőztetjük. Az összetiport gyep le, vegőztelt'sére és az elhullott trágya részbeni bedolgozására hasznú,junk bor ~t. A boronálást azonban óvatosan végezzük, hogy ле j rongálja, vagy pusztítsa a gyepállományt Különösen az utoljára к - geltetett szakaszon legyen erre I nagy gondunk. Képünk a komáromi mezőgazdasági kiállításon bemutatott üvegkaptárt . ábrázolja, melyben megfigyelhető a méhek munkája. Mit kell tudni a méhésznek a telelésről 1. A jól szigetelt kaptárnak olyannak kell lennie, mint a pincének, nyáron hűvösnek, télen pedig melegnek. 2. Minél nagyobbak a hőmérsékleti különbségek a külső és a belső meleg között, annál jobb a szellőztetési lehetőség. Jobb a nyirkosság elvonása és a széndioxid eltávolítása. A rossz szellőztetés nyirkosságot és penészedést okoz. 3. Ha egyenlő a külső és a belső hőmérséklet, megszűnik a levegőcsere, a méhek lélekzésébőJ származó levegőpárák összegyűlnek és leülepednek a kaptárban. 4. A jól betakart és erős családoknak télire nagyobb röplyukat kell hagyni, főleg enyhe télen. 5. Gyenge családokat levegőmentesen be kell takarni és kis röpiyukat kell hagyni. 6 A kaptárakat minden oldalról jől be kell takarni, de főleg azon oldalról, ahonnan a legnagyobb hideget kapják (északi szél). Hogyha a káplárnak Valamelyik oldala hidegebb lesz, azon fognak a párák lecsapódni. 7. Ha a kettősfalú kaptár bélelése, vagy a téli takaró nedves, ez a fészek' melegét csökkenti. 8. Gyönge családok telelésére igen alkalmasak a köpenyek. 9. Minél gyöngébb a család és téli fészke minél gyöngébben van betakarva, annál több mézet fogyaszt melpgfejlesztésre. 10. Zárt helyiségben telelő méhek téli-takarójának 4—6-fokos melegnél és 80-százalékos levegőnedvességnél szellőseknek kell lenni, gyöngébben kell őket betakarni és nagy röplyukat hagyni. 11. A rendes víz körforgása a téli fészekben megkívánja, hogy a téli íürt közvetlen közelében hidegebb levpyő legyen, mert ha a hideg levegő a fürttől távolabban eső részeken találkozik, ott csapodnak le a párák, a mehek pedig szomjaznak. 12. Hideg időben (fagyban) a méhek nagyon érzékenyek minden zavarásra. Télen a méheknek bármilyen zavarása a jó telelés rovására megy. 13. Azért, mert a méhek télen nem mennek át más léputcákba, kell, hogy minden lépben legyen legalább 1.20 kilogramm, hidegebb vidékeken 1.50 Kilogramm méz. 14. Túlságosan betakart erős családok szenvednek a szomjúságtól, korán szétbomlik náluk a télifürtL az anya idő előtt fiasít és ennek a következménye, hogy az ilyen családok vérhasban szenvednek. 15. A jó telelés biztosítva lesz, ha a családot melegen betakarjuk, ha a család erős és egészséges, ha edzett a hideg ellen és főleg, ha sok fiatal méhhel megy a telelésbe. fl méhekkel való vándorlás nem mindig sikeres Póstyén környékén kisebb-nagyobb dombok és völgyek - varázsolják széppé a tájat, de a fenyőfák és a természet virágai nem elégítik ki az állami erdészet 150 családos méhészetét. Ezért kénytelenek méheikkel vándorolni. Vladimír Kacska, méhészeti szaktanító és Alexi József méhész elmondják, hogy milyen tapasztalataik voltak az ezévi vándorlásnál. Alexi elvtárs elmondja, hogy akácra Kleplotovcére Galgóc mellé vándoroltak. Volt itt repce is, de a hidegek miatt az akác és a repce mézet nem szolgáltatott. Ezért alig értek el valamilyen eredményt. Innen június 25-én elmentek Partizánske Lipcsére (okr. Turč. Sv. Mikuláš), ahol nagy málnaerdők vannak. Tavaly, akik oda vándoroltak málnára, családonként 80 kilogramm mézfelesleget hoztak haza. — Ezért igyekeztünk mi is Liptóba. a málnára — folytatja méhésztársunk. Utunk megint nem volt sikeres, mert olyan hideg idő következett be, hogy az ottani lakósok Uyenre nem is emlékeztek. Az eső majdnem állandóan esett és a hideg hat hétig tartott. Ez idő alatt, ha a nap felsütött és méheink kirepültek, kint megdermedtek a sok gyönyörű virágon. Ekkor nagyon sok kijáró méhünk elpusztult. A hideg olyan nagyméretű volt, hogy a méhek téli gomolyagban húzódtak össze. A Hasítást nem tudták takarni s ezért téliesen be kellett őket takarni. Érdekes és tanulságos az, hogy az odavaló, liptói méhek, ha a nap felsütött is, csak szórványosan repültek ki és nem dermedtek meg a virágokon, mint a mi pöstyéni méheink. Az is meglepő volt, hogy már júliusban nem volt hereméh. Elpusztították őket, mert nem volt rajzási szándékuk. Minden kétévben cseréljük az anyákat — folytatja. Az elvándorlás előtt negyven családot anyásítottunk részben anyával, részben anyabölcsökkel. Ottlétünk alatt szintén harminc családot anyásítottunk. A kikelt fiatal anyák a hideg miatt bepározni nem tudtak, sok kirepült ugyan, de megdermedt es visszajönni nem tudott. MiKor hazajöttünk, -egypár család rendetlenül kirajzott, de mind elmentek, befogni nem lehetett őket. A be nem párzott fiatal anyák kirepültek, velük együtt a nép is, a kaptárban pedig otthagytak a 12 kilogramm mézet. Befogni ezek közül sem tudtunk egyet sem. Ilyen rosszul végződött vándorlásunk, amiből sokat tanultunk. Kilenc hétig tartózkodtak Liptóban. Az összes hordás, amint a kaptarmerleg mutatta, 12 kilogramm volt. Ezután hazajöttek tarlóvirágra, de az a nagy szárazság következtében már nem mézelt. Meg voltak a vándorlási költségek, letelt az év s mézük alig lett. Családjaikat télire fel kell etetni, hogy veszteség nélkül átteleljenek. — Tervünk az — mondja Alexi elvtárs, — hogy jövőre Bajosra megyünk akácra. Ha az akáeerdö elég nagy, száz méhcsaládot elhelyezhetünk egy helyen, de többet nem szabad, mert akkor a terület túl lesz terhelve. Nagy hiba volt például a tallósi . 1- lami nagyméhészetben, hogy ezen az éven egy helyen 140 család méhet tartott. Az ötven család teljesen kihasználja a hordási lehetőséget. Másik ötven családnak csak a fele jut, többinek pedig semmi. Ezért alig lett mézfeleslegük a tallósiaknak. Ebből láthatjuk, hogy ilyen összezsúfolási módszeirel nem érhetünk el nagy eredményeket. Meg kell keresni a módját annak, hogy a nagytömegű akácon kívül ötven családnak több méhet a hordási időszak alatt egy helyen netartsunk. Sándor Gábor.
