Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)
1953-09-27 / 39. szám
10 1953. sieptpmber 27. Az állami gazdaságok dolgozói a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tiszteletére meggyorsítlák az őszi munkákat A nagymegyeriek értékes A nagy megyeri állami birtok gazdaságaiban már javában folynak az őszi munkák. A dolgozók látva a szovjet tapasztalatok alkalmazása következtében eleit szép eredményeiket. most mégjobban felkészültek az őszi munkákra mint tavaly, holott a mull ősszel is idejében készen lettek A munkának még nagyobb lendületet adott kormányunk határozata, amely még szélesebbre tárja ki a jólét kapuját dolgozóink előtt. Nem csoda, hogy a gazdaságok dolgozói nagv figyelt mel olvasták el Sirokv elvtárs beszédének és a kormányhatározatnak mmdpn sorát. Sokat és lelkesen beszéltek ezekről a dolgokról és nyomban nagv elhatározások érle'ődtek meg bennük. A dolgozók felismerték hogy a jövőévi gazdag termés alapjait most rakhatják le ha minden munkát idejében. sőt az agrotechnikai határidő élőtt el.’geznek és betartják az öszsžes agrotechn’kai intézkedéseket. Ezért minden gabonát keresztsorosan vagy sű'iűsorosan vetnek el. mégpedig szemcséstrágyával együtt. Hogy a munkák menetét biztosítsák, pontos tervet—dolgoztak ki mindengazdaság számára, maid a gazdaságokban részletes terveket kaptak a csoportok és a csanatok vezetői, melyekkel megismertették az összes dolgozókat. úgyhogy mindenki pontosan ismeri a ráváró feladatokat. Ez megteremtette a szocialista munkaverseny alapját. A szocialista munkaverseny lenditőere.e A gazdaságok dolgozói mindjárt az elején komoly kezdeti sikereket értek el. így az őszi-repcét és a rozsot a tervezett idő előtt négy nappal elvetették. az árpa vetését pedig három nappal korábban befejezték. Az istállótrágva kihordásával az elmúlt hét végéig 97 százalékban, az őszi keverékek vetésével 93 százalékban végeztek. A burgonya szedése több mint 70 százalékra kész. A dolgozók azonban ezzel meg nem elégednek meg. Látják, hogy a pontosan kidolgozott tervek és a jó munkaszervezés lehetővé teszi a munkaütem meggyorsítását s ezért a Nagy Októberi Szocialista Forradalom évfordu'ójának tiszteletére felajánlották. hogy a gabonaneműek vetési idejét három nappal lerövidítik. és két narpal hamarabb befejezik a cukorrépa betakarítását. Ezt úgy biztosítják, hogv minden dolgozó kiosztott és az általa megművelt répaterületen dolgozik. A kiszántás után nyomban végrehajtják a cukorrépa tisztítását, elszállítását és ugvan csak a cukorrépa elszállításával egyidőben a silóhoz szállítják a répafejeket, s ezáltal a cukorrépaterület, a cukorrépa kiszedésével egyidőben megtisztul. Igv nyomban megkezdőd hét a szántás és a talaj előkészítése további vetések alá. A gazdaságok dolgozói arra is kötelezték magukat, hogy — mint már említettük — minden területet keresztsorosan vagy sűrűsorosan vetnek be. és minden hektárra egy mázsa szemcséstrágyát vetnek a gabonával egyidőben. Gondoltak a kukorica kötelezettségvállalásai gyors betakarítására is. Ezt a munkát 3 nappal a határidő előtt befejezik a mélyszántást pedig teljes egyhéttel hamarabb fejezik be. mint tervezték. Hogyan megy a munka a füzesi gazdaságban A gazdaságok közötti versenyben az újmajori és a nyárasdi gazdasagok között fejlődött ki legkifejezőbben a szocialista munkaverseny. A két gazdaság úgyszólván fej fej mellett halad. de a többi gazdaságok sem akarnak elmaradni. Igv például a füzesi gazdaságban az elmúlt hét végéig 176 hektárt szántottak fel vetés alá. Elvetettek már 36 h őszibükköny — és rozskeveréket. 10 ha őszi árpát stb. Minden munkára pontosan betervezték az igákat, traktorokat és a munkaerőket. Ugvancsak jól felkészültek a harmincnvolc hektár cukorrépa betakarítására is. amit hasonlóképpen hajtanak végre, mint ’fentebb eml'tettük. A kiszántást négy pár iga végzi, két traktor az elszállítással foglalkozik. 40 ember pedig a tisztítást végzi. úPvhogv további fogatok nyomban elszállíthassák a répafejeket is. Ezzel a szervezéssel e’érhetik, hogy október 28. helyett már 25-én készen lesznek a betakarítással. 50 mázsás kukoricatermés hektáronként Amikor^ a szovjet módszerek a'kalmazása által elért sikerekről beszéltünk, nemcsak a kenyérgabonánál elért hektárhozamokra gondoltunk, de a többi növé""°kre is. Dohányból átlagosan négy mázsával nagyobb a hpktárhozam, mint tervezték, nagyon szép hektárhozamot értek el a fészkes módszerrel vetett heterózis kukoricából is, Több mint húsz hektáros táb'án öt ven mázsás átlagos hektárhozamot értek el. míg a rendesen vetett kukoricából 32—35 mázsa termett hektáronként. A dolgozók szívesen beszélnek arról, hogy mennyivel könnyebb a fészkesen ültetett kukorica ápolása, mert ezt keresztül kasul lehet sarabolni. A munka minősége így sokkal jobb és sok munkaerőt lehet megtakarítani. Tavasszal nem is vetnek másként kukoricát, csak fészkesen. TT zül nocrv örömöt <57PT'7Ptt RelseKKxvut ггсент» a dolgozóknak a jó kukoricatermés de van itt még más is, arnib m örömük telik. Ez pedig a 48 hektáros rizstelepük, amely az idén először hoz sokat Ígérő termést. A szemek már beértek s most már az fontos, hogy a betakarítást minél kisebb veszteséggel végezzék el. Am-mnyiben lehetséges lesz. önköt.özö<tepekkel, vagy kombájnnal szeretnék a termést betakarítani. Mind n esetre gondoltak arra hogy a többi munkák mellett ezt a fontos munkát is idejében elvégezzék. Csak röviden emlékeztünk meg a nagymegyeri gazdaságok dolgozóinak nagy igyekezetéről, s ebből is világosan kitűnik, hogy a dolgozók felismerték az agrotechnikai határidők betartásának jelentőségét, amit értékes felajánlásaik és eddigi eredményeik is bizonyítanak. Ha a többi gazdaságok is követik a nyárasdi és az újmajori, meg a füzesi gazdaságok dolgozóinak példáját, akkor már az ősz folyamán teljes mértékben biztosítják a jövőévi gazdag termés alapjait. —mj— Beérett az első gyapjú, a szőlőskei gazdaságban A k'rályhelmeci állami gazdaság szőlőskei К tokának kísérleti parcelláin — egy teljes hónappal előbb, mint tavaly — beértek a félhektáron levő gvanotnövény első gübói. A termés jónak mutatkozik s ezért a dolgozók ez évben először adják be a szovjet árnyékolással kitermelt gyapotot iparunknak, próbafeldolgozásra A gvapotmagot pedig tavasszal a gyapotterm további kiszélesítésére használják fel. A földi moworó, mellyel már harmadik éve kísérleteznek, szintén szépen terem. Egy bokor alatt 60—70 mogyoró is van. A következő évben már legkevesebb egy hektáron vetnek földi mogyorót. A kísérleti állomáson 20 bokor guminövény érik. Leveleik sűrű' fehér folyadékkal telítődnek. A meleget kedvelő növények termesztésével Sző’öskén tovább kísérleteznek. így akarnak hozzájárulni a kormány irányelvének teljesítéséhez mely a mezőgazdasági kutatásokat tartja szem előtt. Nád és csaté helyett félvagon rizs terem hektáronként az egykori posványos földön népi demokratikus rendszerünk hatalmas segítsége korszerű szocialista mezőgazdaságunkban igen szemléltetően megmutatkozik hazánkban a rizstermelés meghonosításában. A felszabadulás előtt a rizstermelésnek még híre-hamvát sem hallottuk. Egyszerűen tudomásul vettük, hogy a rizst külföldön termelik és senkinek eszébe sem jutott, hogy saját termésű rizsünk is lehetne. Ma azonban hatalmas területeken, amelyeket néhány esztendővel ezelőtt az elárasztod. víz vett birtokába és nádon, csatén kívül nem termett egyéb, most rizst termesztünk és negyven-otven mázsát takarítunk be egy-egy hektárról. Akik részesei szocialista hazánk felvirágoztatásának Minderről bárki meggyőződhet, aki meglátogatja a bratUlavai. nyitrai. besztercebányai, királyheimeci kerületek állami birtokain és szövetkezeteiben létesített számos rizstelepet. Ha a múlt héten hírt adtunk arról, hogy a nagymegyeri járás csilizradványi szövetkezetében most takarítják be elsőízben a rizst a község történetében, hasonlókép arról adhatunk most beszámolót, hogy az Ipolysági igazgatóság ipolynyéki gazdaságán tői megóvjam, mert hiszen államunk az én gondjaimra bízta a 36 hektár rizst. Bevallom, szívesen vállaltam ezt a megbízatást, ezért minden tudásomat befektettem, hogy jól végezzem munkámat és hogy rizstermelésünk sikerüljön. Éppen ezért nem elégedtem meg a tanfolyamon szerzett tudásommal, hanem arra is gondot fordítottam, hogy szakkönyveket olvassak, hogy tudásomat gyarapítsam. A tudás, a szakértelem sok nehézségen segíti át az embert. — Ma — folytatja — szívből örülök, hogy fáradtságom nem volt hiábavaló és hogy gondos, közös munkánk meghozta gyümölcsét. Azért mondom, hogy közös munkánk, mert az én tudásom nem volt elegendő. Abban, hogy elértük ezt a szép eredményt, az 50 mázsás hozamot, v.aqyrésze van Szolcsánszky Ferenc igazgatónak, aki mindenben támogatott es része tan mindazoknak a munkásoknak, lányoknak, asszonyoknak, akik le'kiismeretes gonddal gyomlálták a rizst, most pedig arainak és csépelnek. Nemes envszerüség, amellett öntudatos szerénység hatja át Valkovics Béla hangját, egész magatartását, amikor beszámol munkájáról. — A legnehezebb idő a kelés ideje volt. Közel -. így hétig tartott, a^jg Amikor megkérdezzük a vezetőtől, hogy megy a munkájuk, mosolyogva, magától értetődően így válaszol: — Mi szécsénykeiek lelkiismeretes munkát végzünk, ezt Valkovics elvtárs is megmondhatja ,.. Valkovics mintegy igazolásul elégedetten, ' '•leegyezően bólint. Erre az igazolásra nincs is szükség, mert aki látja a szécsénykei lányokat, asszonyokat dolgozni, az lendületes, fürge mozdulataikon észreveszi, hogy szívesen dolgoznak, hogy a munka az elemük, akár a halnak a víz. De ez nem is csoda, hisz olyan községből származnak, amely még a felszabadulás előtt a Vörös Moszkva nevet viselte. Olyan községből származnak, ahol a munkát mindig értékelték és nagy rabé csülték és ahol a parasztok nemcsak dolgozni, hanem öntudatosan harcolni is tudtak a sztrájkok idején a kizsákmányolok ellen, a párt irányítási mellett. Párhuzamosan az aratással folyik a csáp les A rizsaratássál egyidőben folyik már a csép’és is. Az 1200-as géppel naponta 80—90 mázsát csépelnek el. A cséplésnél dolgozók hangsúlyozzák, hogy. -jx rizs aratása nem mehet olyan ütemben, mint a búza aratása, mert ha gyorsabban etetik a gépet, akkor betömődik, zavarok állnak be. így óvatosabban kénytelenek eljárni a rizs cséplésénél. — Óvatosan kell bánnunk a rizszsel — mondja Hocsak István, cséplőmunkás — ha már annyit dolgoztunk vele, akkor legyen meg a látszata. Vigyázunk minden szemre, hogy tényleg legyen félvagon egy hektárról, mert ennyire számítunk. Sokat jelent ilyen szép termés, kü önösen nálunk, ahol mindenki csak lemosol у gott bennünket, hogy egy ilyen mocsaras talajba, ahol sosem nőtt rendes, használható növény, annyi munkát ö ünk be’é. Most aztán láthatja mindenki, hogy nem volt hiábavaló a munkánk. Hocsak István munkájával a gazdaság vezetősége meg van elégedve. Hét év óta, amióta itt dolgozik, mindenütt, ahová állítják, becsü’etesen megállja a helyét. Munkája eredménye meg is mutatkozik. Most építi családi házát, amelynek minden téglája és cserepe szorgalmas munkáját dicséri. nagyban folyik e napokban a rizs aratása és cséplése, dolgozóink nagy örömére. A rizstermelők őszinte, szívből jövő öröme egyenes arányban van a terméshozam nagyságával. A csüizradványi szövetkezetben Király Antal, a rizstelep gondozója az, aki az alkotó ember módján irányítja a rizs betakarítási munkálatait, az ipolynyéki állami gazdaságon pedig Valkovics Béla az, aki lelkiismeretesen vigyáz, ügyel arra, hogy a rizstermést minél eredményesebben arassák, csépeljék. Mind Király, mind Valkovics lelkére kötik a lányoknak, asszonyoknak, hogy gyöngéden bánjanak a rizskévékkel, nehogy a szem kiperegjen. A két elvtárs magatartása egyazon forrásból táplálkozik, mindketten úgy t zik, hogy lelkiismeretes munkájuk révén részesei szocialista hazánk felvirágoztatásának. Ezért egyfajta lelkesedés fűti hangjukat, amikor beszélnek munkatársaikkal és jobb, körültekintő bb munkára serkentik őket. Egyfajta hűség fűti minden mozdulatukat, amikor arra törekednek, hogy egész évi munkájuk eredményét a sikeres betakarítással megkoronázzák. E nemes törekvésükben úgy hasonlítanak egymásra, mintha csak testvérek lennének. Sem Király, sem Valkovics elvtárs soha ezelőtt nem hallott a rizstermelésről. Mindössze egy-egy heti rizstanfolyamot végeztek és tudásukat nyomban a gyakorlatba kellett átvinniök, amit habozás nélkül sikeresen végrehajtottak. A közös munka meghozta gyümölcsét Valkovics Béla munkájával kapcsolatban ezeket mondja: — Az első perctől, amint elvetettük a rizst, állandóan ellenőriztem fejlődését. Mihelyt valahol észrevettem valami nemtetsző jelenséget, vaami betegség jelét, azonnal intézkedtem, leeresztettem a vizet, eltávolítottam a gyanús növényt és pár napig hagytam szellőztetni a talajt hogy lei égőhöz jusson. Ez így ment heteken, hónapokon át. Ezidő ala'l megszakítás nélkül a rizzsel foglalkoztam, itt az elárasztással, itt meg a gyomlálással, hogy minden veszélykikéit az elvetett mag, amíg észre lehetett v^nni a rizs zöldéiö sorait. Most m’. azt is bevallhatom, hogy sokszor bizony kétségbe voltam esve. Éjjel, ha hiszed, ha nem — mondja nevetve — gyakran zöldéi ö rizsföldekrő! álmodtam. Amikor végre a valóságban is zöldéit a rizs, kezdődött csak meg az igazi munka, a beleavatkozás, hogy elősegítsük a rizs növését, fejlődését. Szívesen és fáradhatatlanul végeztem a rizs gondozását, mert nem egyszer gondo lám arra, hogy ez az egész terület, amely nemrégen még posványos és hasznavehetet'en volt, most ezt a drága és nemes növényt táplálja. Mert nagy dolog ám ilyen változásban résztvenni, ilyen nagy változást elősegíteni. Különösen nagy dolog ez akkor, amikor jól tudom, hogy ennek a változásnak az előfeltételeit dolgozó népünk teremtette meg. Lányok, asszonyok dolgoznak a rizsaratásnál Valkovics elvtárs beszámolóját itt félbeszakítja, mert két fiatal lány, Kelemen Ilonka és Majdan' Ilonka érkezik. Közük, hogy a rizstáblán már elvégezték a kéverakást és kérdik, hogy most melyik táb'ára menjenek dolgozni. Mindkét lány csoportvezető. A fiatal lányok jókedvvel és szoraalommal végzik munkájukat. Átlagkeresetük naponta 40—45 korona között mozog. És mert napi keresetük elvégzett munkájuktól függ, tűre metlenek, szeretnének már is újra munkába állni. Valkovics ezt jól tudja, ezért nem is váratja őket, hanem máris megjelöli számukra a legérettebb rizstáblákat. A 36 hektáros rizstelepen egyébként 10 csoport asszony-lány dolgozik a környék falvaibái, A csoportok szétszórva dolgozlak és az egész határ az asszonyok, lányok színes kendőitől és élénkszínű ruháitól tarkái. Velünk szemben a szécsénykei lányok, asszonyok dolgoznak példásan. Vezetőjük Benkó Ilona. Amint látjuk ez már a harmadik Ilona és meg kell jeg/”c~nünk, hogy valamennyi igen vidám, csinos napbarnított Ilona. Benkó Ilona 15 tagú csoportja époen rizskévét kő' és rohamléptekkel közeledik felénk a töltéshez. Szolcsánszky elvtárs, az ipolynyéki gazdaság igazgatója távoztunknál hangsúlyozza, hogy jövőre még jobb termést akarnak e'érni. Már meg is teszik a megfelelő előkészületeket. Mihelyt befejezik az aratást, azonnal mélyszántást hajtanak végre a rizstelepen, hogy tavasszal, mihelyt sor kerül a vetésre, a talaj megfelelően felmelegedjék. Ezt a munkát tavaly nem vo’t módjukban végrehaitani. Ezenkívül nagy gondot fordítanak a talaj kiegyenlítésére is, hogy jövőre géppel végezhessék az aratást. Az első vagon rizst már beszállították a begyűjtési raktárba. Fejes Sándor, az Ipolysági állami birtok igazgató-helyettese részesült abban a megtiszteltetésben, hogy ünnepi keretiek között átadhatta az első vagon rizst a begyűjtési szerveknek. Fejes Sándor szü'ei béresek voltak. A felsőbb gazdasági iskolát csak azért végezhette el, mert egyet en gyermek volt és apja, anyja szakadatlanul dolgozott, csak azért, hogy gyermeküknek könnyebb legyen az élete. — Kü'önösen az anyám volt amellett, hogy tanullak — mondja Fejes Sándor megindultam. — Erélyes céltudatos asszony volt. Fáradtságot nem ismerve szakadatlanul dolgozott értem, hogy tanulhassak. E^ť ékszem, hogy a napi munka után, este elment a baromfikereskedőhöz tyúkokat kopasztani, hogy keressen valamit, hogy nekem több jusson. Ez a munkája belenyúlt gyakran a hajnali órákba is'. Éppen ezért ma, amikor kormányunk vezetőállásba helyezett azokon a birtokokon, amelyeken ezelőtt a szüleim béresek voltak, minden tudásommal és képességemmel odahatok, hogy hasznos munkát végezzek. Nagy megtiszteltetést jelentett számomra az, hogy az első vagon rizst átadhattam államunknak. Igazi ünnep volt ez, mert úgy éreztem, ez az eredmény határkövet jelent fejlődésünkben. Nem fér kétség hozzá, hogy ez az eredmény újabb munkára fog bennünket serkenteni és mindent1 elkövetünk, hogy az ipolymenti, vízzel elárasztott posványos területeket termékeny hasznothajtó földdé a’akíthassuk. Ez lesz a válasz azoknak, akik nemes törekvéseinket fölényeskedve lemosolyogták. Egyben követendő példa lesz ez azoknak is, akik örömmel kisérik figyelemmel közös munkánk sikereit. Szabó Béla í A szécsénkei asszonyok rizsarató-csoportja
