Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-20 / 38. szám

10 Rabatt • .____ Földműves Csilizradványba beköszöntött az ősz Az ember az évszakok változásait szemléltető módon, leginkább falun veszi észre. A városban a kőhazak rengetegében valahogy 'elsikkad a ta­vasz zöldje es'egybeolvad ki nyár ga­bonát- és gyümölcsöt érlelő pompás színjátékéban. Falun azonban, ahol a munka szervesen egybe van kötve az időzárassal a dolgozó paraszt munká­ja minden mozdulatával mintegy te­­remiőjévé, alkotójává válik az évsza­koknak. Amikor minap Csilizradványon jár­tunk, úgyszólván szemünk előtt vo­nult be a faluba az ősz. Az őszi mun­kákkal érkezett, a szövetkezet szor­galmas asszonyainak a munkájával, akik .ellepték a földeket és szedték a krumplit, meg a dohánylevelet. Az ősz a szövetkezel megrakott szekerein érkezett, ai .elljek a csalamádé- és a krumpliszárat szól ították a sílógödör felé. Innen a szállítmány azonnal a szecska vágóba került ahonnan aztán ezer és. ezer apró darabra szaggatva a villunyerő mind a silóba röpítette. Messziről úgy tűnt, mintha az ősp szél falevelet sodorna. Benn a gödör­ben hatalmas, nehéztestű ökrök jár­tak körbe-körbe és taposták le a sí­­lótakarmányt. Az érés - ~i illatát átszőtte a kö­zös munka gyors üteme, a sílózusnál dolgozó és krumpliszedő asszonyok, lányok s - a termékeny ősz lég­körét teremtették meg. _ A csilizradványi tagság zöme szor­galmas munkával köszöntötte az oszt. így készül már must a télre. Nem­csak a csalamádét, hanem minden megjelelő terméket silóznak. ’gy a len- és a kölespelyvát, csalamádéval és krumpliszárral keverve. — Jó, iz'etes takarmány lesz ebbői — mondja Szabó László a szövetke­zet zootechnikusa — körülbelül 500 köbméter takarmányt sílózunk. A napraforgót és a kukoricaszárat is felhasználjuk takarmánynak, mert nincs az a sok, ami el ne fogyna. Csilizradványon azonban nemcsak a krumpli — és kukoricaszárat tartják szamom, hanem a napokra is ügyel­nek, hogy most az őszi vetéskor meg­jelelő időben, jól elkészített talajba kerüljön a mag. A 15 hektáron elve­tett repce dacolva az ősz sárga, bar­na és vörös színeivel élénken zöldéi. Elvetették már a 10 hektár rozskeve­­reket. toiábbá a 15 hektár ősziárpat, 14 hektár rozsot és 2 hektár magbük­­könyt. Ugyanakkor már nagyban fo­lyik a talaj előkészítése a 187 hektár őszibuza alá. Valamennyi gabonafélét keresztsorosan vetik. Ez az eredmény természetesen nem azoknak a tagoknak köszönhető, akik most a legsürgősebb munka közepet­te kimaradtak a munkából, hanem azoknak, akik elsősorban a jövőbe tekintenek és akik tudják, hogy a jövőévi nagyobb hektárhozamokat, csak az agrotechnikai intézkedések pontos betartásával biztosíthatják. Az elnök, aki szereti a tagságot Benn az irodában, amikor Füssy elvtárs szövetkezeti elnöknél érdek­lődünk. kik azok a tagok, akik kima­radtak az őszi munkákból, zavartan hallgat, ma.d alapos megfontolás után ezeket monxja: —■ Nos, hogy tiszta helyzetet te­remtsek szükséges, hogy önkritikát .gyakoroljak. Azt hiszem, ebben a mostani helyzetben részben én, és az egész szövetkezeli vezetőség hibás. Mi ugyu 's nem tartottuk be azt a sza­bályt, hogy a természetbeni jutalékot a félévi munkaegységek után osszuk szét, hanem a hét hónap után ledol­gozott munkaegységeket vettük szá­mítás c i. Már pedig jól tudod, hogy a szövetkezeti tagok a legtöbb havi munkaegyseget az aratás-cséplés alatt szerzik. Sokan 60—70 munkaegységet dolga Jak le tehát igen szép gabona­­osztalékot kanták. A fejadagon kívül is biztosítottak maguknak elegendő '■ab-nut, amit értékesítettek és ház­építéshez fogtak. Most fejük búbjáig a házépítés lazában vannak elmerül­ve. A házépítés ellen nekünk semmi kifogásunk nincs, me'1 a szövetkeze­tünknek és államunknak egyetlen célja, hogy emelje dolgozóink élet­színvonalát. amit az is bizonyít hogy a szövetkezet adja a háztelket és más seg tségben is részesíti tagjait, de az ellen igenis kifogást emelünk, ha va­laki háza éiítése miatt teljesen el­hanyagolja a közös munkái Éppen ezért a tagság úny döntötthogy aki havonta nem dolgozik le 21 munka­egységet, an ílc havi osztalékából 5 munkaegységet levonnak. Ennek a határozatnak az lett az eredménye, hogy most már többen jelentkeztek munkába. mn"t 21 munkaegység le­dolgozása után, arra is jut ideje, hogy házát építhesse. A kimaradók száma ma mv dössze 7—8 között mo­zog. de ezek is mihelyt megtárgyal­juk ügyüket a taggyil ésen, akkor rájönnek, hogy a közös munka, az idejében elvetett gabona valameny­nyiünk jólétének forrása és becsüle­tesen bekapcsolódnak a munkába. Filssy Gyula elvtárs egész maga­tartáson látni, hogy nemcsak a szö­vetkezetért, mint egészért harcöl, ha­nem minden egy s szövetkezeti tag­hoz erős szálak fűzik, szereti őket mind, és osztozik gondjaikban. Füssy elvtárs minden idegszálával és min­den oondoíatíval arra törekszik, hogy biztosítsa a csilizradványi szövetkezet dolgozóinak jólétét. Vedres, a Jó példa Zsidó Z(#tán, a szövetkezet agronó­­musa az elnök mondanivalójához még a következőket fűzi: — Nehogy azt hidd, hogy a mi szövetkezetünk csak olyanokból áll, akik kimaradnak. Vannak olyan ki­váló tagjaink is, akiket példává le­hetne állítani ország-világ színe elé. Füssy elvtárs arca ekkor felderül. — Sokat foglalkozunk azokkal — mondja, — akik hibát követnek el, holott ezek csak kis részét képezik a szövetkezetnek. Sokkal hegyesebb it ti­ne, ha foglalkoznál eredményeinkkel. Szövetkezetünk 6 vagonnal, tagsá­gunk' pedig 1 vagonnal járul hozzá a beadási terv túlteljesítéséhez. Vala­mennyi alapot biztosítottunk. Csupán szociális alapra fél vagon gabonát és 4000 korona készpénz! tettünk félre. Tagságunk' nagy része igen szorgal­masan dolgozik és mindent elkövet, hogy a második félévi beadást bizto­sítsuk. Szeretném, ha néhány jó ta­gunkkal elbeszélgetnél. Itt van pél­dául Vedres József kocsis, aki annak ellenére, hogy házat épített, úgy osz­totta be munkáját, hogy egyetlen na­pot sem hiányzott. A későbbiek során valóban kide­rült, hogy Vedres azok * közé tarto­zik, akik szívvel-lélekkel hívei a szö­vetkezetnek. Feleségével együtt szor­galmasan dolgozik és csak abban az esetben marad ki a munkából, ha a népbíróság összeül, miután tagja a népbíróságnak. A Vedres házaspár rövidesen be­költözik két gyermekével az új ház­ba. Vidám az asszony, és a férfi is vidám. Három évi szövetkezeti mun­kájuk után felépíthették házukat. Ezidén 438 munkaegységük után 17.26 mázsa gabonát kaptak. Ebből a mennyiségből 4 mázsa búzát és 1 mázsa rozsot adtak be feláron. Ez köze! 1500 koronát jelentett, amit részben a ház építésébe fektettek. Az új ház persze új igényeket is táplál. Új bútorokat, is kell majd vására.ni Es nem fér kétség hozzá, hogy ia Vedres házaspár szorgalmas munká­jával rövidesen ezt is megszerzi. Egyelőre zonban Vedres elvtársnak most a legfőbb gondja az, hogy a rizst minél előbb learassák és beta­karítsák. A szövetkezet büszkesége a rizstermés A rizs ezidén a csilizradványi szö­vetkezet büszkesége. Ilyen rizster­mést az egész vidéken alig látni. — Csodájára járnak az egész kör­nyékből — mondja Király Antal, a szövetkezet rizstelepének vezetője. Ott áll a határban a telep töltésén és gyönyörködve ö.eli át tekintetével a 10 hektár rizst, amelyet félig már learattak. Kaszálógépet használnak és főleg az asszonyok segédkeznek en­nél a munkánál. A kaszálógépet igen ötletesen maguk a , csilizradványikak szerkesztették, hogy megfeleljen a rizs-aratás céljainak. Csilizrad nyon ez az első rizs­aratás. Ritka, szép termés. Nem cso­da. ha Király Antalnak az fáj, hogy nem 20 hektáron termesztettek rizst, ahogy ered'ttíeg tervezték. Egy-egy rizsbokor 20-30 kalászt hajtott, amely tele van érett, egészséges rizsszemek­kel. A Megbízotti Hivataltól már itt jártak szakemberek, akik a szövet­kezetnek .felajánlották, hogy egész termésüket vetőmagnak vásárolják meg. aminek természetesen a szövet­kezet tagsága nagyon örült, mert ez egy ^mázsánál 200 koronás felárat je­lent, De különösen örül ennek Ki­rály Antal. Király Antal mellett Bugán Pált illeti dicséret a kiváló rizs-termesért Ok voltak azok, akik éjjel-nappal kint voltak a telepen és a növényt csírázásától kalászba szökkenéséig szorgalmas és lelkiismeretes munká­val gondozták. Munkájuk eiedménye meg is mutatkozik. — 35—40 mázsás hektárhozamra lehet számítani — mondja Király — szépen fizet az alavosan előkészített talaj. Vigyáztunk ám mindenre, hogy hiba ne essék. Traktorosaink is na­gyon ügyeltek arra. hogy a talaj si­ma. egyenletes legyen. Király Antal ezt az őr-szobán mondja el. ahol asztal, szék és desz­kákból ősszel -költ fekvőhely cépezi a bútorzatot. Ezen a priccsen Király Antal felráílra Bugán Pállal álmod­ták valósággá Csilizradványon a rizst Ám a legérdekesebb az, hogy maga Király Antal is ezidén foglalkozott először rizstermeléssel. Mindössze ta­vasszal vett részt a Tátrában egyhe­tes tanfolyamon. Király Antal munkájáról beszél — Ezel'őtt fogalmam sem* volt a rizstermesztesröl. Annyit tudtam ró­la, amenni it az újságokban olvastam. A tanfolyamon, egyebek között azt is megtanultam, hogy a rizs vetés ideje április 20-tól május .végéig tart. Fon­tos az, hogy legalább 12 fokos meleg talajba vessük. Ez május 4-én követ­kezeit be és 8-ig be is fejeztük a ve­tést. Kilenc nap múlva kikelt végre a várva-várt rizs. Őszintén megmon­dom, nagyon türelmetlenül vártuk. A kelés ideje alatt állandó gondot fordítottunk arra, hogy a talajt át­itassuk vízzel. Ezt olyanmódon értük el, hogy az egész telepet elárasztot­tuk, de un~anakkor mindjárt le is eresztettük a vizet. A talaj így nedv­dús, sáros lett. Ezt mindaddig foly­tattuk, míg a növény nem érte el az 5 cm magasságot. Ekkor következett azután az egyenletes elárasztás. Fo­kozatosan ahogy nőtt a rizs, annál több vizet eresztettünk rá. é — A rizs kelésénél — folytatja Király — azért fontos a sáros talaj hogy elősegítsük a növény megerősö­dését. Tapasztalataim bizonyítják, hogyha azonnal elárasztjuk és nem fordítunk gondot a ta’aj sárosodasá­­ra. akkor a rizs ugyan gyorsan ma­gasra nő, de gyökerei gyengék ma­radnak és' bizony, ha szél kerekedik, akkor a. növény egyszerűen tönkre megy. Kísérleteim igazolják állításai­mat. A telep egy kis részén, ahol nem tudtam a vizet leereszteni, bi­zony a szél gyökerestőI kiszakította a gyönge növényt és most bizony a nyomát se látni annak, hogy valaha rizst vetettem volna oda. — Fontos természetesen, — mond­ja némi szünet után, — a talaj szak­szerű előkészítése. Ezen a telepen hektáronként 120 mázsa istállótrá­gyát, 120 kilogramm szuper foszfátot, 75 ki ogramm kálisót és 100 kilo­gramm sziránamoniát használtunk. Ezenkívül a vízzel elárasztott rizsre háromszor szórtunk 40 kilogramm szuperfoszfátot, 25 kilogramm kálisót és 33 kilogramm sziránamoniát, meg pedig a következő időközökben: bok­­rosodáskor, majd virágzás idején és végül kalászbaszökkenéskor, hogy eíösegítsük a kalász fejlődését. Kint a szabadban Amikor kilépünk az őrszobából, Király Antalt újra elfogja az elragad­tatás. Nem tud eléggé gyönyörködni munkája eredményében, az őszi nap­sugarakban fürdő gyönyörű rizskalá­szokban. Nagyon sajnálja, hogy az aratást félbe kellett szakítani az1' eső miatt, amely feláztatta a talajt és ■gém lehet még rámenni kaszálógép­pel. — Nem baj, — mondja vigasztáló­­lag — majd behozzuk ezt a napot. Asszonyaink nagyon készségesek, se­gítenek az aratás munkájánál. Örül­nek, hogy sikerült végre nálunk is a rizstermesztés. Távoli vidékektől jönnek ide öreg, tapasztalt rizsesek, hogy lássák ezt a csodát. Цаг szep­tember elején leeresztettük a vizet, olyan korán megérett, holott nem is volt ez a nyár kedvező a rizsnek. Ennek a nemes növénynek legalább 1000 órán keresztül kell napfényben lennie, már pedig ennyit ezidén nem kapott. A gondos munka azonban meghozta gyümölcsét. Háromszor en­gedtük le a vizet 3 napra, hogy a talaj levegőhöz jusson és hogy a víz el ne hinárosodjon. Ezt is szaksze­rűen, a megfelelő időben kell végre­hajtani. Ha az ember észreveszi, hogy a rizs szára feketedik, akkor ez annyit jelent, hogy a Brusone-féle betegség támadta meg. mert a talaj­nak nincs-elegendő levegője. Ilyen­kor haladéktalanul meg kell tenni a megfe’elő intézkedést, azonnal le kell engedni a vizet legalább három nap­ra. Természetesen a gyomlálásra is nagy gondot kell fordítani. A rizs legveszedelmesebb ellensége a vadkö­­les és vadmohar, melyeknek szára és bokra hasonlít a rizséhez, pusztán az a különbség köztük, hogy míg a rizs­nek fehér, addig ezeknek a vadnö> vényeknek a szára kékes árnyalatú. Az alkotó ember lelkesedésével mondja mindezt el Király Antal. Hangján érezni, hogy nem a minden­napi gond hajtja munkára, hanem az a kutes a teremtés vágya. Szeret­ne minél többet és jobbat termelni. All ~Jóan olvas szakkönyveket, csi­szolja agyát, hogy tudással felkészül­ten 1 ásson neki a jövőévi xizsterme­­lésnek. me1 vet W hektárral9 bőiül ki a csilizradványi szövetkezet Király Antal ma azok közé a tagok köze tar­tozik. akiket a közös munka sikerei öntudatossá nevelnek. SZABÓ BELA 1953 szeptember 20. Hogyan telepíUink kasból kaptárba A kas a legolcsóbb méhlakás. Szal­mából, gyékényből, vesszőből házilag is könnyű elkészíteni. Éppen ezért a legtöbb kezdő méhésznek kasban van­nak méhei. Természetes, ha már van 5—4 kasunk, akkor bevezetjük a kap­tárral való méhészkedést és így a ka­sok idővel feleslegessé válnak. Ezért szükséges tudni, hogyan telepítsük át a méheket kasból kaptárba. Helytelen egyes, kasokkal méhészkedők munká­ja akkor, ha mézhez akar jutni, a leg­nehezebb kasait lekénezi, vagyis el­pusztítja a legerősebb méhcsaládjait. Ezt a törvény tiltja. A mai tudotnány átfejlesztéssel kidobolással, áttelepítés­sel és kábítással el tudja távolítani a méheket a kasból. ces dobolás után. ha az üres kasban már erősen zúgnak a méhek, az átdobolás sikerült. A felső kast, amelybe a méhek felmentek, visszahelyezzük a kas régi helyére, hogy az esetleg visszamaradt méhek a lépek kiszedése után hazata­láljanak. Ezután a lépeket beszabjuk a keretbe, bekötjük raffiával, vagy erős pamuttal, hogy szilárdan álljon, amit a méhek pár nap alatt odaerősí­tenek. A kasból a méheket, úgy mint rajzás alkalmával, beöntjük, vagy zök­­kentéssel a kaptárba tereljük. A kap­tárt. lehetőleg a kas helyére állítjuk. Ha el akarjuk venni a mézet az ösz­­szes léppel együtt, akkor a méheket gyengébb családdal egyesítjük, a lé­­pékből pedig a mézet kipergetjük. Átfejlesztés csak tavasszal eszközölhető Tavasszal a kast ráhelyezzük a kap­tárra, amely el van látva keretekkel és műléppel. Jó hordáskor a felerősö­dött család leszorul az anyával együtt a kaptárba és kiépíti, az anya pedig bepetézi a lépeket. Anyarácsot teszünk a kaptár és a kas közé, hogy az anya ne jöhessen fel a kasba, llyenkc^ a ki­járó nyílás már ne a kason», hanem a kaptáron legyen .Ezután a kasban lé­vő fiasítás kikelése után a kas lápéit átszabhtessuk keretekbe és beadjuk a kaptárba. Legcélszerűbb az áttelepítést vég­rehajtani a kas lerajzása után 20-21 nap múlva. Ilyenkor fiasítás nincs, a méz is kevés. Kidoboljuik a családot egy üres kasba, átszabjuk a lépeket keret­be és a méheket beseperjük a kaptár­ba. Ősszel is célszerű dobolással, salét­­romos ronggyal való szédítéssel, vagy füstöléssel. Átdobolás A méhekkel teli kast csúcsára for­dítjuk. Föléje körülbelül ugyanakkora üres kast helyezünk. Ahol a két kas érintkezik, átkötjük ruhával, hogy a 2 kas közötti nyíláson a méhek ne tudjanak kijönni. Ezután két pálcával alulról el­kezdjük kopogtatni. Ötperces kopogta­tás után, néhány percet várunk, hogy a méhek teleszívhassák maaukat méz­zel, azután könyebben elhagyják laká­sukat. Ha van a családnak fiasítása, vagy hűvös az idő ez a művelet nehe­zen megy, mert a méhek nehezen hagy­ják el ilyenkor lakásukat. 10—20-per-Közönséges áttelepítés Bármikor eszközölhető, de legjobb kora tavasszal, mikor kevés a méz és fiasítás sincs. Napnyugta előtt « kast félrefordítjuk, jól megfüstöljük, vagy karbolos kendővel szorítjuk vissza a méheket és csúcsára állítjuk A ke­resztfákat kiálló végükön nem éles ha­rapófogóval megcsavarjuk és kihúz­zuk. A kast két középső lépe között éles késsel végig hasítjuk. A kettévá­gott kas, mint nyitott könyv fekszik előttünk; így a lépeket széleiken köny­­nyen kivághatjuk. Ha a kast sajnáljuk kettévágni, nagy görbe késsel a lépekgt sorba kivághatjuk. A lépről a méheket a kaptárba seperjük, de vigyázzunk az előkerülő anyára. A lépet ezután be­szabjuk a keretekbe lehetőleg úgy, ahogy a kasban volt. Ha van fiasítás, úgy rakjuk a kaptárba, hogy az egy csomóban legyen, hogy a méhek jól takarni tudják. Az áttelepítés egysze­rűbb módja, ha salétromfüsttel elká­bítjuk a méheket ,a kasból a kereszt­fákat kihúzzuk, a méheket pedig kiráz­zuk egy ruhára, onnan pedig beöntjük a kaptárba. A léppel teli kassal ezután szabadon rendelkezhetünk. Méhek a salétromfüsttöl három-négy perc alatt kábulnak el,‘ és 10—15 perc alatt esz­mélnek fel. Ezen sok áttelepítési mód mellett nem szabad előfordulni annak, hogy valamelyik méhész egy családot is le­­kénezzen. Ha a méhésznek nincs szük­sége a kitelepített méhekre, a szom­széd, vagy valamelyik méhész szíve­sen elfogadja es ezért segít is a vég­rehajtott műveletnél. Sándor Gábor. Miéit festes a Méhészkedés Korunk* jelszava a többtermelés. A Szovjetunióban és a népidemokratikus országokban mindenütt több a terme­lésre való törekvéssel találkozunk, mind az iparban, mind a mezőgazdaság te­rén. A méh megtermékenyíti az álta­la bejárt virágokat és ezáltal szebb és több termést érünk el. Tehát a mé­hészkedés elősegíti a többtermelési mezőgazdaságunkban és ezáltal az iparnak is több nyersanyagot szolgál­tathatunk. Cáfolhatatlan igazság az is, hogy a méhészet termelő foglalkozás, mert a méhek oly értékeket gyűjtenek össze, amelyek különben elvesznének. Kora tavasztól késő őszig a virágok özöne nyílik hazánk rétjein, mezőin, gyümölcsöseinkben, utak mentén, stb. Minden virág kelyhe mélyén édes mé­zet rejteget. Ez a csöpp mezecske vár­ja a mehet, hogy az felszippantsa, ösz­­szegyűjtse és hazavigye gazdájának. Mennyi virág nyílik el anélkül, hogy méh nem látogatta! Mennyi mézet veszt vele közeilátásunk, mert falvainkon ke­vés, vagy egyáltalában nincs, aki fog­lalkozna méhészettel. A méz közellá­­tásunk, de különösen egészségügyünk egyik fontos tényezője. A mézet úgy kezelik mint a gyógyszert. Ez nem he­lyes. Be kellene vezetni a mindennapi mézfogyasztást, különösen gyerme­keinknél. Erre törekszik szocialista ál* iamunk akkor, mikor bevezeti EFSz­­einkben és állami birtokainkon a nagy­üzemi méhészkedést. És ti, födlművesek, miért nem méhészkedtek? ■Alig van mezőgazdaságunknak olyan ága, amely kedvező időjárás esetén jö­vedelmezőbb lenne, mint a méhészet. Azt szokás mondani, hogy a méhész nem szánt, nem vet, s mégis arat anél­kül, hogy ezzel bárkinek is kárt okoz­na. Hat méhcsalád bevétele feiér egy hold búzatermő földdel, 15 család egy fejős tehénnel. Évente minden jó! dol­gozó méhcsalád ad 10—15, sokszor 20 —30 kilogramm mézfelesleget. Hacsak 10 méhcsaláddal rendelkezünk, egy család 10 kilogrammot termelt, ez 10U kilogramm mézet jelent, ami szép ösz­­szeget tesz ki. Tehát a méhészet igen jövedelmező gazdálkodási ágat jelent. Pártunk és kormányunk nemcsak a magas árak biztosításával támogatja méhészeinket, hanem komoly segítsé­get nyújt azzal is, hogy biztosítja min­den méhésznek a cukorszükségletét a méhek feletetésére, ennek ré.én a si­keres áttelglésre.. Szerezzünk méheket Minden földművesnek meg van rá a lehetőségei hogy méhészkedéshez kezd­jen. Most itt az idő méhcsaládok, ra­jok vásárlására, mert mindig akad olyan méhész, hogy valamilyen oknál fogva szívesen ad el méhcsaládokat. Igaz, méheket vásárolni tavasszal kedvezőbb, mert biztos, hogy átteleltek. Viszont ilyenkor ősszel olcsóbban és több méh­család kapható. A befektetés első pillanata gondol­kodóba ejti a kezdőt. Vegyük tekin­tetbe, amit a tapasztalt méhészek ál­lítanak - s ez az igazságnak megfelel - hogy a méhek sok éven nemcsak ka­matot adnak, hanem az egész befek­tetett összeget visszatérítik. Első lépés: a szakszerű gondozás elsajátítása. Kér­jük a szomszéd méhész segítségét, vá­sároljunk szakkönyvet. Ezenkívül a Szabad Földműves méhészrovatából ta­nulhatunk ,mert minden időszerű prob­lémával foglalkozik és röviden tájékoz­tatja olvasóit a méhek helyes hezelé­­séről. Célszerű három családdal kezdeni és évről-évre szaporítani a méhcsaládo­kat. A méhek lerakására mindig akad tatja olvasóit a méhek helyes kezelé­­hiányzik a méhcsalád. A méhek kezelése nem sok időt igé­nyel. Munka után szórakozásból, vagy szünnapjainkon elvégezhetjük a méhé­szettel járó munkákat. Tartsuk szem előtt, hogy méhészet­tel nemcsak a köz, hanem a saját va­gyonúnkat is gyarapítjuk.

Next

/
Thumbnails
Contents