Szabad Földműves, 1953. július-december (4. évfolyam, 28-52. szám)

1953-09-13 / 37. szám

1953. szeptember 15. ntrtKTtr -FoldmnvPS «ZÁHAMI IBilPirO'WCt-Ч HÍREI. A tornóci gazdaságok dolgozói harcba indultak a jövöévi gazdag termésért Az őszi .nunkák, különösen Dél- Szlovákiában már teljes ütemben foly­nak. Állami gazdaságaink dolgozói an­nak tudatában, hogy idei jó eredmé­nyeik jó munkájuk alapján jöttén létre, most gondos előkészületek után időben munkának lendültek, hogy ed­dig szerzett tapasztalataikat haszno­sítva a jövő évben még jobb termést érjenek el. A tornóci állami gazdaságok dolgo­zói is jól felkészültek az őszi mun­kákra. A legaprólékosabban megtár­gyalták a mladý-boleslavi gazdaságok dolgozóinak a CsKP Központi Bizott­ságához intézett levelét és elhatároz­ták, hogy a mladý boleslaviak példája nyomén még jobban megjavítják mun­kájukat, mind növényi, mind- áz állati termékek termelésében. Erre eddig el­ért sikereik is ösztönzik őket. Hiszen a gabonaneműekből átlagosan 28.61 mázsát értek el hektáronként, ami any­­nyit jelent, hogy összesen 3479 mázsa gabonát termeltek terven felül. Ezzel nemcsakhogy túlteljesítették gaboná­ból állami tervüket, de egyúttal bizto­sították azt is, hogy minden dolgozó az erre vonatkozó kormányhatározat utasításának megfelelő mennyiségű ke­nyérgabonát kapjon. Bizony nyugodtan mondhatjuk, hogy az összes dolgozó sokat tanult az el­múlt esztendőben. Fényes bizonyítékát látták, hogy mit jelent az agrotechni­kai intézkedések és határidők betar­tása és milyen nagy lendítő ereje van a szocialista munkaversenynek. A szo­cialista munkaverseny volt az, amely hozzásegítette őket a munkák időben való elvégzéséhez. így most nem (f­­het csodálkozni azon, hogy az őszi munkatervek megvitatásánál, minden gazdaságban újabb kötelezettségválla­lások születtek, melyek ismét nagy­méretű szocialista munka verseny ki­bontakozását segítették elő. Megindult tehát a harc a jövőévi gazdagabb ter­mésért. Minden gabonát keresztsorosan vetnek A jövőévi gazdagabb termésért ví­vott harcukat a gazdaságok dolgozói tulajdonképpen már akkor megkezdték, amikor a kasza után nyomban végre­hajtották a tarlóhántást, mégpedig száz százalékra. A tarlóhántás után 500 hektáron másodnövényeket vetettek, hogy minél több takarmányt biztosít­sanak az állatállomány számára. U- gyancsak időben elvégezték az őszi­repce vetését. Augusztus 22-ig minden gazdaság elvetette a tervezett őszi­repcét. Ugyancsak időben elvégezték a talaj előkészítését rozs alá, hogy a vetésig a talaj megnyugodhasson. Ez még azonban csak a kezdet, de mát ez is megmutatja, hogy a gazdaságok dolgozói valóban minőséges munkát végeznek. „Az őszi munkákat időben és jól el­végezzük, száz százalékra alkalmazzuk a kereszt- vagy súrűsoros vetést, a maggal egyidöben szemcséstrágyát is vetünk az erre a célra átalakított ve­tőgépekkel és ezzel biztosítjuk, hogy a jövő esztendőben 200 kilogramm ga­bonával magasabb termést takaríthas­sunk be minden hektárról. A munká­ban pontosan betartjuk az agrotech­nikai határidőket. így például 40 hek­tár ősziá rpfit szeptember 10-ig, (ezt már teljesítették is. — a szerk.), 100 hektár rozsot pedig szeptember 20-ig vetünk el és október 20-ig készen le- 5 szünk 700 hektár búza vetésével is. Ugyancsak szeptember 31-ig elvetünk 200 ha őszi takarmánykeveréket. A cu­korrépa betakarítását az előre kidol­gozott pontos terv szerint időben el­végezzük. mégpedig október 20-ig. Ezt úgy biztosítottuk, hogy a cukorrépá­val kapcsolatos összes feladatokat szét­írtuk minden csoportra, csatára, sőt I még az egyénekre is, éppúgy, mint a j többi munkáknál. Dolgozóinkat jól I megismertettük a tervvel, melyet az­után magukévá tettek. Csak csávázott j és tisztított vetőmagot vetünk. Október I 20-ig 808 hektárra kihordjuk az istá' - ! lótrágyát és azt beszántjuk. Ebből a j területből 400 hektárt cukorrépa alá i készítünk el" — mondja egyebek kö- i zött a nagyvonalú terv. \ Minden állatra 25 mázsa siló­takarmányt biztosítanak i 1 ' i Nagy hiba volna azonban, ha a fent j felsorolt munkák mellett megfeledkez­­í tek volna a takarmányalap további ki- I szélesítéséről, megfelelő mennyiségű I takannány biztosításáról. Amint a gon- i dosah elkészített terv mutatja, erről j sem feledkeztek meg. Szeptember 30-ig 200 hektáron őszi takarmánykeve­réket vetnek el. Hogy a tavaszi hóna­pokban biztosítva legyen az állandó zöldtakarmány, a következő takar­mánykeveréket vetik el: rozs-bükköny és búza-bükköny keveréket. November 20-ig betakarítják az ősszesi silózásra alkalmas növényt 224 hektárnyi terü­letről. Ügy készülnek a télre, hogy minden jószág a 25 mázsa silótakar­­mány jusson. Ugyanakkor gondoskod­tak arról, hogy minden gazdaságban ésszerűen és jól gazdálkodjanak a ta­karmánnyal, hogy helyesen etessék azt az állatokat. Ez minden egyes istálló­ra pontos takarmányozási tervet készí­tettek és a tervek betartását állandó­an elenőrzik. 1 Mindennek ellenére azonban az ál­lattenyésztésben komoly hiányosságok vannak. A dolgozók nem niitden gaz­daságban alkalmazzák következetesen a szovjet módszereket. A gazdaságok vezetősége, hogy ezen a téren is meg­javuljon a munka, rendszeres érte­kezleteket hív össze, melyeken részt vesznek az összes gazdaság állatgondo­zói beosztásuk szerint. Ezeken a gyű léseken ismertetni fogják a legjobb dolgozók módszereit és eredményeit. Ugyancsak behatóan megismerkednek az állattenyésztési dolgozók az élen­járó szovjet módszerekkel, mint Mali­­nyinová, Surík és Ljuszková bevált módszereivel. Igv készülnek tehát az új feladatok­ra a tornóci gazdaságok dolgozói. Azt akarják, hogy valóban mindannyian jó gazdák legyenek munkahelyükön. Jel­szavuk a következő: „Azt akarjuk, hogy gazdaságaink a szocialista mező gazdasági nagytermelés példáivá válja nak, hogy többet, jobbat és olcsóbbat termeljünk”. Amint a fentiekből láthattuk, enne*, elérését minden tekintetben igyekez­nek biztostíani. -mj-A TERV A kisgyerek, ha várakat épít a nyári fák alatt a part homokján, tervezi hogy később is majd ezt teszi. Szerelmesek, ha csókjaik magasba zengnek, tervezik, hogy mely a szíven illan át, megőrzik csókjuk dallamát. És nincs szebb, mint ha teljesül miért a vágyó lelkesül. Terv nélkül semmi nem terem: az almamag sem tervtelen. Mert benne él az aJmafa törzse, virága, illata, gyümölcse tervként ott feszül a munkáló magon belül. Tervek? Remények? Fellegek? Nem. Nem vagyunk már gyerekek. Jól tudva tesszük mit az ész okos tervként elénk idéz. Nem homokvárat építünk. Hogy arassunk, azért vetünk. Hogy öltözzünk, azért szövünk; magunk kertjében öntözünk. Nem sorsot és csodát leső — tervünk ma éltető eső; az elgondolt jövőre hull, s a szép jelenné lombosul. Kis hírek az állami gazdaságokból A kassai kerület állami gazdaságai már megkezdték az őszi munkákat. A kassai állami gazdaságban például szep­tember 6-ig 12 hektáron elvetették a rozsot, ezenkívül 30 hektár, ősziárpát és 15 hektár őszi takarmánykeveréket. Az iglói gazdaságban megkezdték a legelők és rétek őszi gondozását. A tornai és gálszécsi gazdaságokban fo­lyik a burgonya szedése. Az eddigi e­­redmények azt mutatják, hogy az idén mintegy harminc százalékkal nagyobb a burgonya hektárhozama, mint tavaly volt. Az összes gazdaságban folyik a középszántás, a trágya széthordása stb. s a kiinai gazdaságban már meg­kezdték a rizs aratasát is. Az idén 14 nappal hamarabb kezdték meg a rizs­aratást mint tavaly, amit úgy értek el, hogy a rizst terv szerint vetették el. TORNÖC A tornóci állami birtokhoz tartozó Hetményi gazdaságban fajcsordát lé­tesítettek, amelytől évi 3500 liter te­jet érnek el tehenenként. Az elsőren­dű, kiválasztott tehenektől borjakat és bikákat nevelnek fel, amelyekből faj­tenyészetet létesítenék. A garázda! gazdaságban pedig faj anyasertéscsor­­dát létesítenek. A felsőjatói gazdaság­nak pedig fajbírkája van. (Erről * nyájról külön cikkben beszelünk). GALÄNTA A galantai gazdaságok dolgozói, mind a növény, mind az állati termekek ter­melésében nagy előrehaladást mutat­nak fel. Az állattenyésztésben egyre több dolgozó, követve a legjobbak pél­dáját, alkalmazza az élenjáró szovjet tapasztalatokat. Ennek, köszönhető, hogy ebben az esztendőben a gazdasá­gok dolgozói az első hét hónap alatt 228 400 kilogramm sertéshússal töb­bet, s ugyancsak ezen idő alatt 42.000 liter tejjel többet termeltek, mint tan valy ugyanilyen idő alatt. CHEB A chebi állami gazdaság dolgozói 150 hektáron két héttel korábban elvé­gezték az őszi-repce vetését, mint azt a tervük előírta. így tehat a repce már augusztus 2-án a földben volt. A talajt jól előkészítették, megtrágyázták is-, tálló- és műtrágyával. A repce most már plérte a 12 cm magasságot s a dolgozók hozzáfogtak a saraboláshoz. Ügy számítanak, hogy az ősszel még­­egyszer mégsarabolják, hogy feltöltve jól áttelelhessen. A tornai agrónómus sikeres kísérlete 1950-ben kutatóink a baráti Szovjet­unióból különböző fajtájú növényeket kaptak, hogy azokat éghajlatunknak megfelelően átalakítsák, hogy így nö­veljék a hektárhozamokat. A különbö­ző fajták között ott volt a Liszenkó ágasbúzája is, amely nagyon megtet­szett Furman elvtársnak, a tornai ál­lami gazdaság agronómusának. Mivel nagy szeretettel foglalkozik a növény­­termeléssel, a szaporítással és nemesí­téssel, elhatározta, hogy ebből* a faj­tából minőséges vetőmagot fog termel­ni az állami gazdaság részére. Ruta-' tóinktól elkért egy ágas búzakalászt, melyből 200 magot fejtett ki és otthoni kertjében jó földben sorokba vetette. Növését nagy gonddal figyelte. A leg­kisebb esőnél is kiskapávál meglazí­totta a földet, hogy a búzának állan­dóan morzsás földje legyen, önfelál­dozó munkájának meg lett a gyümöl­cse. A 200 szemből 200 kalász termett. Ha átlagosan egy kalászra csak 150 magot számítunk, így már Furman elv­társ az első évben 3000 mag szaporo­dását érte el. Rákövetkező évre már nagyobb földecskét vetett be vele, ta­valy őszön pedig már a szabad termé­szetben végezte kísérleteit. Krásna nad Hornádom-on és Zsarnón több mint fél hektáron kísérleteznek az ágas búzá­val. Habár a föld nem volt jól és mi­­nőségesen a búza alá előkészítve, mé­gis 24 mázsa termést sikerült elérniök Liszenkó ágasbúzájából Ez év őszén már az alapos magtisztítás után na­gyobb területet fognak bevetni. Ennek a búzának egyetlen kalásza 3—4-szer nagyobb termést ad, mint a rendes búzáé. ) Furman elvtárs még jól emlékszik árrá, mikor először végezte kísérleteit kis földjén, arra ment egv zsamói 60 éves munkás. „Na — mondotta — semmi különöset nem látok abban, ha a búzát sorosan vetik, már régebben is láttam ezt, semmi különös nem lett belőle”. De aztán, mikor újból arra ment, s látta, hogy a búza már ka­lászba ment ,nem győzte eleget nézni különleges növését. Habár annak ide­jén Furman elvtárs komolyan megha­ragudott rá, nem tudta .visszatartani magát és letépte az egyik kalászt. Az­tán figyelmesen megszámlálta a mag­jait és diadalmasan a kalapjába tűzte. — „Tudjátok — mondotta — habár 60 éves vagyok, de ilyet még nem Iát- f tam. A mi búzánk, ha ig„zán jó, ka­lászának akkor is csak 40 magja van. És ez? Majdnem 203-at számláltam meg rajta! Sokat kell még a szovjet tapasztalatokból tanulnunk, hogy ha­sonlóak lehessünk a szovjet kolhoz­tagokhoz.” Furman elvtárs sokat is tanul a szovjet emberektől. Állandóan tanul­mányozza a szovjet szakirodalmat, s uz itt tapasztaltakat aztán kísérleti földjein érvényesíti. Az ,eredményekről értesíti az állami gazdaság tagjait. A tornai állami gazdaságban Gonazsen­­kova Olga elvtársnő módszerét kezd­ték alkalmazni a cukorrépa-termelés­ben, amely módszer már a proszenicei mozgalom alapján terjed. Bevezették továbbá a burgonya előcsíráztatását, valamint sok más módszert is a lek­­tárhozamok emelésére Furman elvtárs­hoz hasonló szakemberekre van szük­sége mezőgazdaságunknak, hogy emel­hessük hektárhozamainkat- (A. M.) Az ember a juhászokat rendszerint úgy képzeli el, akiknek harcsa baju­szuk van, félvállukról cifra szűr lóg le egészen a földig, s lábuknál pedig pulikutyák heverésznek gazdáikra néz­ve, hogy azok miként merednek -mé­­labúsan a messzi távolba... Eremiás János is juhász. Még pe­dig a javából, a felsőjatói állami gaz­daságon. Az ő lábánál is ott fekszik egy fekete juhászkutya, amely ébe-en figyel gazdája minden mozdulatára. Kampós botja Is van Eremiás János­nak, de nincs harcsa bajúsza, se szű­re. se subája. De erre nincs is szük­ség, mert a szeptembereleji nap olyan melegen tűz le,, hogy a szürke len­vászonból készült kiskabát is soknak k tszŕk. Ezenkívül a jatói juhász egyál­talán nem mélabús s nem mered sem­mitmondó tekintettel a messzi távol­ba. Szürke micisapkája alól még akkor is a legelésző birkanyájra néz, ami. ko- gyakorlott kézzel cigarettát so­dor. Sovány, de izmos alakja olyan egyenes, mint nádszál s a széltől bar­nára cserzett arcán a két szeme min­dig mosolyog — talán még akkor is, ha haragszik. Akkor hogyne moso­lyogna a szeme most, amikor a leg­kedvencebb témájáról, a birkainyájról beszélünk.. Erről pedig valqban sokat lehet beszélni, hiszen a fiatal juhász ebben az esztendőben országos vi­­szonvb*b-»-i is a legjobb eredményt érte el a gyapjútermelésben. — Tfz évvel ezelőtt, tizennyolc éves koromban kerültem először juhokhoz, de akkor bizony nem sok örömem volt a munkában. Nem volt értékel­ve. Ki törődött akkor egy birkapász­torral. Utolsó ember volt a majorban és olyan volt a bére is. Pedig a többi d ilgozónak sem volt jó sora a kapi­­tel'sta Világban. — kezdi el a beszél­getést Eremiás János keskeny arca eifelhősödik, de nem sokat időzik a rosszemlékű múltnál, szívesebben be­szél az örömteli máról. A felsőjatói juhász — Tavaly nyáron értékes nyájat bí­zott rám a gazdaság vezetője — foly­tatja. — Több mint háromszász da­rab fajbirkából és 10 faj apaállatból álló sztavropolszkei merinó fajtájú ju­hokat bíztak rám. Nagy dolog volt ez, hiszen a szovjet állattenyésztés meste­rei által kitenyésztett nagyszerű faj­tájú juhokról kellett gondoskodnom. A nyáj 1950-ben először Zsgárdra ke­rült, ahol elvégezték az első nyírást is. Akkor a birkák darabonkint 5.10 kilogramm a bárányok pedig 6.82 ki­logramm gyapjút adtak átlagosan. Zsi­­gárdon azonban nem voltak meg a megfelelő előfeltételek birkatenyész­tésre. Nem volt legelő és a gondozás sem volt kielégítő. A juhász hirtelen elhallgat s figyel­me a birkamyájra összpontosul. Mint amikor hirtelen szél felkorbácsolja az állóvizet úgy hullámzott fel a nyáj, de csakhamar elcsendesedett, mintha semmi sem történt volna. Eremiás Já­nos mindjárt megmagyarázza a moz­golódás okát: — Vannak a nyájban úgynevezett »Ijereső« bárányok. Most azonban nem engedem őket párosulni, erre a célra a legjobb 10 bárányt tart­juk. Amikor a kereső megtalálja a zúgó bi-kát, nyomban feljegyzem a számát és a legközelebbi hat órában párosításhoz engedem. A mostani csak egy kis »vakriadalom« volt mondja nevetve, majd zsebéből egy kis no­teszt szed elő s elkezd lapozni fel­jegyzéseiben. Bizony a fiatal juhász nagy fontos­ságot tulajdonít a feljegyzéseknek. Mindent megfigyel és mindent felje­gyez. Tavaly már 6.84 kilogram gyap­jút értem el átlagosan egy-egy bir­kától, míg a bárányoknál 10 kilogram gyapjú volt az átlag — mutat fel­jegyzéseire. Valóban komoly növekedést ért el egy év alatt 's felsőjatói juhász a gyapjútermelésben. Ezzel azonban ко. rántsam volt megelégedve. Jól látta, I hogy ennél a nagyszerű nyájnál sokkel j többet is elérhet. Célt tűzött ki maga j elé. Kötelezettséget vállalt, hogy 1953- ban 7.10 kilogramm legjobb minőségű gyapjút ér el átlagosan. Kihívta ver­senyre az összes gazdaságok juhá­széit. Ámde Eremiás János azt is tudta, hogy nem elég csupán megtenni a fel­ajánlást, de teljesítését is biztosítani kell. Ezt pedig esalť úgy érheti el, ha még jobban kimélyíti kapcsolatait a vglasi kutatóintézettel, amely eddig is sokat segített neki állandó szaktaná­csaival. Nem is mulasztja el sosem, hogy legújabb észrevételeit közölje a kutatóintézettel és hogy további ta­nácsot kérjen. Ugyancsak teljesmér­tékben együtműködik Chudy elvtárssal az állam' birtok zootechrakusával. Nem féltékenykedik eredményeire, szívesen beszél róla másoknak is, hadd váljanak közk'nccsé eddig szerzett tapasztala­tai. , Ennek a nagyszerű együttmunkálko­­dásnak meg is lett az eredménye. Az idei május 27-től jundus 17-ig elvég­zett nyírás eredménye még örvende­­tesebb lett az előző eredményeknél. 408 birkától es 10 apaállattól összesen 3371.60 kilogramm első minőségű gyap­jút ért el. Ez 8.06 kilogramm dara­bonként átlagosan. De részletezzük csak tovább: A birkák átlagos hozama 7.92 kg volt darabonként, a bá~ányoké pedig 14.34 kilogramm. A bikáknál a legkissebb hozam 7, legmagasabb pe­dig 12.20 kilogramm volt. A bárányok­nál a legalacsonyabb hozam 12.20 kg a legmagasabb 18.40 kilogramm (ez eddig országos rekord) Ebből világosan látszik, hogy a fia­tal jatói juhász nemcsak, hogy becsü­letesen teljesítette kötelezettségválla­lását, de magasan túl is teljesítette. Ezenkívül 293 anyától 340 kisbárányt nevelt fel, hatvanat pedig az aukciós piac számára adott át. E szép eredmények ellenére sem ál­líthatjuk, hogy Eelsőjatón legjobbak lennének a feltételek a birkatenyész­tésre, mert ezidőszerint még itt sincs elegendő legelő. A birkák nagyrészben mezsgyéken és a kanálisok partjáin legelésznek. Tény azonban, hogy ezen a téren az elkövetkezendő években javulás áll be, mert tavaly bevezették a füves-vetésforgót. Amikor beszélgetésünk során a le­gelők kérdéséhez értünk, arca még­­jobban felélénkül: — A füves-vetésforgó máris jobb legeltetési lehetőséget biztosít a bir­kák számára és az eredmény még jobb lesz. Eddigi eredményem még nem je­lenti a végső határt. Fontos, hogy a nyáj mindig jó erőlétben legyen, meg azután jól kell gondozni őket. A nyáj a jó gondozást meghálálja. Az anyákat külörjönsen a párosítás előtt és után kell jó erőben tartani. Eddig nem volt takarmányozásban semmi különbség a más gazdaságokban lévő nyájak ta­karmányozási adagjai és a fajnyáj adagjai között. Ezen a téren bizonyos igazításra volt szükség, ami *gy ala­kul: párosítás előtt az anyabirkák da­rabonkint naponta 0.20 kg árpada-át O.l'O kg kukoricadarát, 0.20 kg árpa. derát és 2 ki'ogram lucernát kapnak naponta. Párosítás után az anyabirkák árpaadagját napi 25 dekagrammra emeljük — magyarázza Eremiás János. * Az ember el sem hinné mennyi min­dent lehet beszélni egy juhnyájról. Mindig akad valamilyen új dolog, amely egy újabb lépést jelent előre, így a mi juhászunk is sokat gondol­kozott azon, hogyan gyorsíthatná meg a nyáj növekedését. Sehogyan sem volt megelégedve a szaporulattal. Nem mintha sok kisbárány hullott volna el! Az volt a baj, hogy kevés anyabirká­nak voltak ikrei. Addig gondolkozott Eremiás János, amig elhatározta, hogy a birkáknál is bevezeti a kettős ugra­tást. Ha ez bevált a sertéstenyésztés­ben, miért ne válna be a birkáknál is? — gondolta. Kiválasztott 50 anyát, pontos: n feljegyezte számaikat, majd kétszer párosította őket. Ennek az lett az eredménye, hogy ötven anyabirka közül 28-nak ikrei voltak. Ez bizony komoly eredmény volt, ha tudjuk, hogy előző évben az egész nyájnál csak hat esetben fordultak elő ikrek. Lám, mire képes egy jó dolgozó, aki gondolkozüt és akinek uj viszonya van a munkához. A fiatal juhqßz is erre gondol. Mintha eltalálta volna a gon­dolatunkat: — Azt mondtam beszélgetésünk ele­jén, hogy a kapitalista múltban nem becsülték meg az ember munkáját és nem is fizették meg. Mennyivel más­képp van ez most. Most segítenek ne­kem, hogy minél többet termelhessek és hogy így többet is keressek. Fi­gyelemmel kisérik munkámat és ér­tékelik eredményeimet. Tavaly is 5000 korona jutalmat kaptam a Földműve­lésügyi Minisztériumtól, az idén meg alig néhány napja 600 koronát aján­dékozott a víglasi kutatóintézet. A gazdaságban meg átlagosan 1.700 ko­ronát kapok, úgyhogy nemcsak ma­gam, de két gyermekem jövője is biz­tosítva ven. Most igazán érdemes jól dolgozni. Szeretem munkámat. Ezért egy cél van előttem: giinél több és jobb minőségű gyapjút termelni dol­gozóink számára — fejezi be a be­szélgetést s szavat úgy hangzanak, mint egy ünnepélyes fogadalom. — Ez valóben a legszebb cél — ismerjük el. , Ilyen ember tehát Eremiás János fel­sőjatói juhász. Csuppa akarat és lel­kesedés az egész ember. Tanul és ta­nulni lehet tőle. Miklya János.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents