Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-03-15 / 11. szám

Klement Gottwald köztársasági elnök rádióbeszéde J. V. Sztálin halála alkalmából

A NÉP SZÍVE

Mit ér a szó most? Elfullad, lehull, s ha kibuggyan is, bátortalanul, a gyász, a bánat ökle zúzza szét — a te torkod kell ehhez, emberiség, hogy a zajló egeknek vetve vállad, iszonyatos fájdalmunk elkiáltsad!

A szálas bércek, ahol született,

bánatukban megrengenek,

ás mint a nép tűz fájdalma s haragja,

zúdul ki megréből az Aragva,

hogy tűz és víz, hogy mélység és magasság

őrizze meg a népek édesatyját.

Reszket a föld, megrázza a viharzó harcbaindító, rettenetes jajszó, s nyomán, akár a tenger vad hulláma, felcsap a nép, a nép, a roppant végtelen had, a munkások, parasztok, katonák, hogy amit kaptak, adják most tovább.

A földi pokolból, a mélyből, a történet háborgó tengeréből, jönnek, csak jönnek, végeláthatatlan, megbonthatatlan és fáradhatatlan, kezük ökölben, szemükben a könny, — kiket először Ö hitt nevükön.

S zeng, zúg a kiáltás, fájdalmasan-éles, de a harcban az aljas, százmarkú veszély les, testünkre fonódva, megfojtana még — zárkózz szorosabbra, testvér emberiség, hozzá leszel hű, ha magasba tartod a szerszámot s a kardot!

Hogy sújt a pöröly, s megvillan a penge —

hűségre tanított Ö s szerelemre,

hogy verd le az ellent, hogy védd a hazát,

életre-halálra a nép igazát,

hogy a gyászt is az élet igazolja, a tett,

hogy fényben ragyogjon, ember, a neved.

Azt mondod-e, meghalt? Üljük meg a tort? ö győzte a harcot, nem vágyva pihenni, a szíve, a szíve értünk dobogott, a szíve, a szíve, a nép szíve volt s nem szűnik meg az soha verni!

ACZÉL TAMÁS

Drága barátaink, elvtársnők és elvtársak!

A párt és a kormány elnöksége megbízta Bacílek, Csepicska elvtársakat és engem, hogy pártunkat, kormányunkat és egész dolgozó népünket az elhunyt Sztálin elvtárs temetésén képviseljük. Rendkívül megtisztelő, de ugyanakkor rendkívül szomorú kötelesség ez. Amikor a SzKP XIX. kongreszszusa idején küldöttségünk személyesen elbeszélgethetett Sztálin elvtárssal, mindnyájan nagyon örültünk annak, hogy Sztálin mennyire friss és hogy ereje teljében van. És ebben az örömben mindnyájan osztoztatok, amikor a küldöttség visszatérése után erről beszéltünk. Annál nagyobb a fájdalmunk és bánatunk ma, amikor a mi drága, mérhetetlenül szeretett Sztálin elvtársunkat utolsó útjára kell kísérnünk. Sztálin elvtárs távozása pótolhatatlan veszteséget jelent mind a Szovjetunió nemzetei, mind a népi demokratikus országok népei és a kapitalista államok dolgozóinak. Azonban Sztálin műve, akár csak Lenin műve, halhatatlan marad.

Sztálin volt az, aki Leninnel együtt acélkeménnyé edzette a bolseviki pártot, a Szovjetunió mai kommunista pártját, mint a proletariátus kizsákmányolok feletti győzelmének elengedhetetlen előfeltételét.

Sztálin volt az, aki Leninnel együtt a világtörténelmi jelentőségű Nagy Októberi Szocialista Forradalom élén állott, mely a kapitalizmus és imperializmus világrendszerén az első mély, széles rést okozta és a világ egyhatodának dolgozó népét felszabadította a kapitalista járom alól. Sztálin volt az, aki Leninnel együtt megszervezte a polgárháború és az imperialista intervenció nehéz napjaiban az ellenforradalmi és intervenciós hadseregek vereségét és ezzel biztosította a dolgozók októberi győzelmét. Sztálin volt az, aki 30 évvel ezelőtt, Lenin halála után, keményen kézbevette a párt és az állam kormányrúdját, döntő harcot vívott a trockista-bueharinista árulók ellen és így biztosította a szocializmus építését a Szovjetunióban.

Sztálin volt az, aki elindította az ország hatalmas iparosítását, a paraszti dolgozók tízmilliós tömegeinek bekapcsolódását a kollektív gazdálkodásba és aki a gazdaságilag elmaradt agrárországot hatalmas, a legkorszerűbb iparral és nagyüzemi mezőgazdasággal rendelkező szocialista nagyhatalommá formálta.

Sztálin volt az, aki a Nagy Honvédő Háború idején az aljas hitleri agresszorok ellen a haza védelmét szervezte és vezette és végül az ellenség megsemmisítő vereségét előkészítette.

Sztálin volt az, akinek vezetésével a Szovjet Hadsereg megmentette az emberiséget a fasiszta rabszolgaságtól, Európa és Ázsia sok nemzetét felszabadtíotta és lehetővé tette nekik az urak és kizsákmányolok nélküli új, szabad életet.

Sztálin volt az, akinek vezetésével a Szovjetunió hihetetlenül gyorsan kiheverte a szörnyű háború sebeit, gazdaságilag és politikailag hatalmasabb lett, mint bármikor és áttért a kommunizmus építésének útjára.

Sztálin volt az, aki a szocializmus építésének 800 milliós hatalmas tömbje élén állott, akinek neve jelképpé vált

minden jóakaratú ember számára, mindazok számára, akik a békéért és a boldogabb életért harcolnak. Sztálin volt az, aki a SzKP XIX. kongresszusával kapcsolatban, zseniális munkájával, „A szocializmus közgazdasági problémái a Szovjetunióban” felvázolta a kommunizmusba való átmenet nagyszerű távlatait és feltételeit, melyek az elkövetkező egész történelmi időszakra érvényesek. Éppen azért, mert Lenin műve mellett Sztálin művének oly világraszóló jelentősége .van, mert az egész viiág száz- meg százmilliós tömegeire támaszkodik, mert megtestesítője az emberiség boldogabb jövőjének, ezért halhatatlan Sztálin műve.

Sztálin műve, Sztálin neve örökre be van írva nemzeteink, Csehszlovákia népeinek történetébe. Ennek az előbb fentemlítetteken kívül a maga külön oka is meg van.

Emlékezzünk, hogy Sztálin már az első világháború előtt is az első politikai tényező volt, aki nemzeteink önrendelkezési joga és Habsburg-Monarchiától való elszakadás mellett szállt síkra. Ez abban az időben volt, amikor a cseh burzsoázia még csak nem is gondolt a Bécstől való elszakadásra.

Csehszlovákia keletkezése elválaszthatatlanul összefügg a Nagy Októberi Szocialista Forradalommal, amely a nemzetek önrendelkezésének jelszavát tűzte ki, és valósította meg, s ezzel meggyorsította az Osztrák-Magyar Monarchia felbomlását. Amint tudjuk, Sztálinnak döntő szerepe volt a fiatal szovjet köztársaság nemzetiségi politikájának kidolgozásában.

A számunkra legnehezebb időkben, a müncheni napokban, amikor országunkat mindenki magára hagyta és uraikodó osztálya elárulta és eladta Hitlernek, Sztálin híven és szilárdan állott köztársaságunk mellett. Sztálin személyesen felajánlotta Csehszlovákiának a hitleri támadók ellen a katonai segítséget. A csehszlovák burzsoázia ezt a segítséget cinikusan elutasította s inkább a hitleri megszállást választotta és ezzel népünket a legsúlyosabb rabszolgaságba döntötte.

Sztálin azonban tudta, hogy a csehszlovák burzsoázia nem jelent egyet a csehszlovák néppel és a második világháborúban, abban az időben, amikor a Szovjetunió maga is számtalan sebből vérzett, Sztálin kijelentette, hogy a Szovjet Hadseregnek nemcsak az a célja, hogy a Szovjetunióból kikergesse a megszállókat, hanem, hogy a többi nemzetet és így közöttük Csehszlovákia népét is felszabadítsa a hitleri járom alól. A Szövet Hadsereg egyenesen Sztálin parancsait teljesítve az emlékezetes 1945 május 9-én befejezte Csehszlovákia felszabadítását.

Sztálin gondoskodása köztársaságunkról nem szűnt meg Csehszlovákiának a Szovjet Hadsereg által való felszabadítása után sem. Amikor 1947 és 1948- ban a rossz termés következtében éhség fenyegetett bennünket, Sztálin személyesen adta ki az utasítást, hogy a Szovjetunió 600 ezer tonna gabonát száiiítson nekünk. Amikhor a kapitalista államok ellenséges és diszkriminációs politikája következtében különféle nehézségeink támadtak, Sztálin nagylelkűen a szovjet élelmiszerek, nyersanyagok és speciális gépek szállításával segített rajtunk. Maga Sztálin segített bölcs tanácsaival, hogy újjá és szocialistává alakíthassuk nemzetgazdaságunkat. Elsőrangú szovjet szakembereket küldött hozzánk és nagylelkűen rendelkezésünkre bocsátotta a szovjet tapasztalatokat és annak lehetőségét, hogy új gépeket és műszereket állíthassunk elő, amelyeket azelőtt nálunk nem gyártottak. Sztálin gondos és segítő kezét életünk minden lépésénél éreztük és éppen ezért oly súlyos és fájdalmas népünknek, Csehszlovákia népének a drága ember, a tanító és az atya elvesztése.

De éppen Sztálin elvtárs volt az, aki mindig arra tanított, hogy semmiféle szerencsétlenségben nem szabad elcsüggednünk, nem szabad fejünket elvesztem Éppen ezért Sztálin hagyatékát azzal is teljesítjük, bár kegyetlen fájdalommal szívünkben, hogy magasra emeljük Lenin és Sztálin zászlaját és elszántan haladunk azon az úton, amelyet Sztálin mutatott nekánk, országunkban a szocializmus építésének és a béke megőrzésének útján.

Mi szükséges ehhez e pillanatban?

Még szilárdabban tömöríteni pártunk, Csehszlovákia Kommunista Pártjának sorait, még szilárdabban felzárkózni annak Központi Bizottsága köré, még éberebben őrizni annak egységét, megbonthatatlanságát, még szivósabban fenntartani és megszilárdítani a párt kapcsolatát a városok és falvak dolgozó népének legszélesebb rétegeivel. Sztálin arra tanított bennünket, hogy minden a párt, hogy a párt egységétől, céltudatosságától függ a szerencsétlenségek és a nehézségek leküzdése. Teljesítsük tehát Sztálin eme tanítását ma éppenúgy, ahogy ezt a Szovjetunió népei teszik.

Továbbá szilárdan kell felzárkóznunk a Nemzeti Arcvonal kormánya köré. Pártunk és népi demokratikus kormányunk egyetlen, érdeket tartanak szem előtt, a városok és falvak dolgozó népének javát és jólétét. E hivatásunkat annál sikeresebben teljesíthetjük, minél nagyobb lesz a nép támogatása és minél következetesebben tartjuk be a mindenkire egyaránt érvényes párt-, munka- és állami fegyelmet. Sztálin arra tanított bennünket, milyen hatalmas jelentősége van a szocializmus építésében a szilárd államnak, milyen fontos a kormány és a nép egysége. Ebben az irányban is ezekben a napokban a szovjet kormány és a szovjet nép egysége például szolgálhat nekünk.

Éppen most kell tudatosítanunk annak fontosságát, hogy köztársaságunkat felszabadítónkkal, a Szovjetunióval még szorosabb egységbe kell kapcsolnunk, állami függetlenségünknek biztosítását, a béke megőrzését nem képzelhetjük el a hatalmas Szovjetunióval való szilárd szövetség nélkül. Ezért népünk világosan érzi és különösen ezekben a napokban kifejezésre juttatja mély gyászával szolidaritását a' Szovjetunióval, annak népével, Lenin és Sztálin pártjával. Legfontosabb kötelességünk, hogy fokozott figyelemmel legyünk és éberséget tanúsítsunk mindennemű ellenséggel szemben. A hazai , reakciós hiénák uszítva az idegenben lévő reakciós hiénáktól itt settenkednek közöttünk. Azt gondolják, hogy éppen most érkezett el az az alkalmas pillanat, hogy a nemzeti gyászt és szomorúságot kihasználják céljaikra. Felzárkózva a párt és a kormány köré, szolidaritásban a testvéri Szovjetunióval, népünk megadja a megfelelő választ a reakciós suttogóknak: eltiporja őket és tovább halad nagy céljai felé.

Egy pillanatra sem szabad megfeledkeznünk építő feladatainknak teljesítéséről. Éppen ellenkezőleg, még inkább biztosítanunk kell az ötéves terv utolsó éve feladatainak teljesítését az iparban, a mezőgazdaságban, a szállításban, a bel- és külkereskedelemben.

Sztálin arra tanított bennünket, hegy a szocializmus alapvető gazdasági törvényét, azaz a dolgozó nép anyagi és kulturális színvonalának emelését csak akkor teljestíhetjük, ha egyre többet, jobbat és olcsóbbat termelünk, hogyha ennek érdekében elsajátítjuk a legkorszerűbb technikai módszereit.

Sztálinra emlékezve tehát nemcsak szem előtt kell tartanunk ezt a sztálini tanítást, hanem érvényesítenünk is kell a gyakorlatban, érvényesíteni keli azt mindnyájunk gyakorlatában, gazdasági, politikai és kulturális életünk minden szakaszán.

Ezekben a napokban különféle háborús uszításoknak és provokációknak vagyunk tanúi. Am ez sem téríthet el bennünket építő munkánktól. Ne felejtsük el, hogy az új háború elhárításáért és a béke megőrzéséért folytatott harc Sztálin hagyatékának lényeges részét képezi. A béke, ahogy Sztálin mondja, megőrizhető, hogyha a nép kezébe veszi a béke megőrzésének ügyét. A mi esetünkben ez annyit jelent, hogy minden nap le kell lelepleznünk a háborús uszítókat és ügynökeiket és mindent meg kell tennünk, hogy a nép ezeknek a szörnyszülötteknek ne higyjen és minden lépésnél megsemmisítse őket. A békéért folytatott harc azt jelenti továbbá nekünk, hogy pontosan és becsületesen teljesítsük építő feladatainkat, hogy mindenképpen gondoskodjunk a köztársaság védelmi képességéről, fegyveres erőink fejlett harci, politikai és erkölcsi értékéről.

Drága barátaink, elvtársnők és elvtársak 1

Ezt a néhány szót akartam mondani néktek, mielőtt elmegyünk, hogy megadjuk a végtisztességet és hogy utoljára elbúcsúzzunk Sztálin elvtárstól. Azt hiszem, hogy ezt Csehszlovákia minden hű és becsületes polgára nevében tehetjük.

Ügy vélem, hogy ott, Moszkvában Lenin-mauzóleuma és most már Lenin és Sztálin mauzóleuma előtt mindnyájátok nevében megfogadhatom az emberiség e két legnagyobb lángelméjének, hogy végesvégig azon az úton fogunk járni, amelyet nekünk ők kijelöltek, hogy Lenin és Sztálin zászlaja alatt haladunk a szocializmus felé és felépítjük azt.

J o s z i f Visszárionovics Sztálin