Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-02-08 / 6. szám
6 ■Гхоснга 1953. február 8. Februári teendők a mezőgazdaságban A TAVASZI vetésre kerülő magvakat próbáljuk ki előcsiráztatással. Az előcsíráztatás leg- ' jobb módja, ha két nagyobb virágcserépbe vagy lábasba kerti földet teszünk, s a lábasokba egyenként 100—100 szem magot ültetünk. A csírázás) próba ideje alatt tartsuk szobahőmérsékleten a veteményt s azt naponta locsoljuk, hogy a föld állandóan nedves legyen. Ha az elvetett mag 96 százaléka erőteljes csirát hajt, minden további nélkül használhatjuk a vetőmagot Ha azonban ennél kevesebb mag hajtott erőteljes csírát, a szokásos magmennyiségnél 10-20 százalékkal kell többet elvetni. Ha viszont 30 százaléknál több az egyáltalán nem csírázott vagy a satnya csírát hajtó magok száma, akkor cseréljük ki a vetőmagot. LISZENKÖ szovjet akadémikus azt tanítja, hogy jó termést csak jó agrotechnika alkalmazásával érhetünk el. Tavasziak alá, amint a talajra rá lehet menni, nyomban kezdjük meg az őszi mélyszántás simitózását. Ezt a munkát legjobb, ha 6X6 centiméteres gerendákból készlilt háromtagú simítóval végezzük. Minden símítótagnak 3 darab ófi—90 centiméter hosszú gerendarésze legyen, amelyeket 15—20 centiméter hosszú lánccal erősítünk egymáshoz. Ha ilyen simítónk nincs, szekéroldalt is használhatunk. A simítózást az őszi szántás barázdáira ferdén, rézsúton végezzük, így egyenletesebb munkát végez ez az egyszerű, de mégis kiváló talajművelő eszköz. A simítózással a talaj felszínén vékony porhanyó réteget készítünk. Ez a réteg megakadályozza a tél folyamán a talajba *zívódott nedvesség elpárolgását. A simítózással kát. holdanként 4—7000 liter vizet őrizhetünk meg. A jó termés eléréséhez nemcsak jó vetőmag, gondos munka, helyes agrotchnika, hanem gondosan kezelt, jól érett istállótrágya is szükséges. Az istállóból kihordott trágyát naponta olyan felületen terítsük el a trágyakazalra, hogy az egy napi trágyamennyiség fél méter vastagságú legyen. Az így épülő kazalban a trágyát saját súlya nyomja össze, tehát tipratni sem kell. Ugyanakkor jelentősen csökken a trágyában lévő nedvesség elpárolgása is. A szakaszosan rakott trágyakazal egy hét alatt 50—60 C fokra melegszik fel. Ha a felmelegedés lassú, lótrágyát keverjünk a szarvasmarha trágya közé. Az idén a kamocsai EFSz tagjai 40 hektáron négyzetesen vetik el kukoricájukat. Ezen vetési módszer alkalmazásával nagymennyiségű vetőmag megtakarítását teszik lehetővé, ezenkívül egyenletesebb fejlődést biztosítanak e növények számára. A konyhakertészetben készítsük el a melegágyakat. A melegágytalpak készítéséhez használjunk apróra szétrázott érett istállótrágyát, amely a februári hideg időben is elegendő meleget biztosít a melegágyba vetett növények fejlődéséhez. Legjobb, ha lótrágyát szarvasmarhatrágyával keverünk, de ügyeljünk, hogy a kétféle trágya egyenletesen keveredjen. A melegágyak takarásához szőjünk hasurát. A gyékényből, zsupszalmából, nádból szőtt hasúra igen jól megvédi a fiatal palántákat a fagytól. Kötelezettségvállalásokkal a szövetkezeti gazdálkodás megjavításáért A dunaszerdahelyi járási szövetkezeti konferencia küldöttei vitafelszólalásaikban elmondották eddigi eredményeiket, feltárták a múlt évben előfordult hiányosságaikat, de ugyanakkor beszámoltak kötelezettségvállalásaikról is, amelyek teljesítésével újabb sikerekhez akarják vezetni szövetkezeteiket. A balázsfai szövetkezeti tagok például azt vállalták, hogy ez év első negyedében sertéshúsbeadási kötelezettségüknek 130 százalékra eleget tesznek. Polák elvtárs, a felsőpatonyi szövetkezet küldötte elmondta, hogy EFSz-ük kötelezettséget vállalt, hogy a tavasziakat 100 százalékban keresztsorosan vetik el. Ezenkívül előállítanak 50 mázsa szemcséstrágyát. A kapálás tervezett idejét 5 nappal megrövidítik. A pódatejedi szövetkezeti tagok fokozzák a tejtermelést, hogy így beadási kötelezettségüket túlteljesíthessék. Tejkontingensük 36.000 liter. Ebből már 12.000 litert beadtak. A többi terményből is az idei beadási kötelezettségüket legalább 101 százalékra teljesítik. A hegyétei szövetkezeti tagok a keresztsoros vetési módszer alkalmazásával hektáronként legalább 3 mázsával magasabb termést érnek el, mint amennyit tervük előirányoz. A terméshozam emelésében versenyre hívják ki a kisudvamoki szövetkezeti tagokat. A kisudvamoki EFSz küldötte mindjárt válaszolt is a versenykihívásra. Bejelentette, hogy felveszik a versenyt' a hegyétei szövetkezeti tagokkal. A tavasziakat kizárólag keresztsorosan vetik el. Az egyházkorcsai EFSz káidötte beiel»«i ette, hogy szövetkezetük a rozs hektárhozamát legutóbb 2 mázsával emeli. Hasonlóképpen a többi terménynél is fokozzák a termést, hogy ezáltal nagyobb és fehérebb kenyeret biztosíthassanak dolgozó népünk számára. A csallóközkürtl EFSz tagjai rövid idő alatt felépítik az új tehénistállót és a baromfi-farmot. A tavasziak 80 százalékát ők is, keresztsorosan vetik el. Koszorús elvtárs, a dióspatonyi szövetkezet küldötte beszámolt arról, hogy a tavaszi vetőmagot már kitisztították és a gépeket is megjavították. A szövetkezeti tagok kötelezettséget vállaltak, hogy a tavasziakat keresztsorosan vetik el. Ezután a csécsénypatonyi küldött is bejelentette, hogy az ő szövetkezetük is kizárólag keresztsorosan veti el a tavaszi terményeket. A vásárúti szövetkezeti tagok vállalták, hogy márciusig felépítik a baromit-farmot. A szovjet tapasztalatok alkalmazásával fokozzak a hektarhozamokat. hogy így hozzajáruljnak dolgozó népünk közeilatásának biztosításához. Somogyi Zoltán — Dunaszerdahely. Végezzük nagyobb gonddal a rétek és legelők megjavítását Be kell vallanunk, hogy az elmúlt években nem fordítottunk kelló gondot a rétek és legelők ápolására. Ez súlyos fnányosság és kikuszóöo'ésenek érdekében az idei gazdasági évben mindent meg kell tennünk. Fáradságunk nem lesz hiábavaló, mert sikeres állattenyésztést csak akkor folytathatunk, ha rendelkezünk elegendő értékes takarmánnyal. Már pedig az állattenyésztés a szövetkezetek jövedelmének egyik fö forrása. A tavaszi teendők Ha az időjárás felmelegedésével a föld fagya annyira felenged és a talaj annyira megszikkad, hogy rá lehet menni, azonnal megkezdjük az ápolási munkát. A tél folyamán összetömodött talajt boronáljuk meg. E célra lehetőleg a y^iaj felszínéhez idomuló rétboronát használtjuk. Fontos azonban, hogy csak akkor és ott böronáijunk, ahol a talaj állapota, ezt megkívánja. A felfagyásra hajlamos földön a tavaszi boronálás uibbet árthat, mint amennyit használ. A gyepnövenyek, különösen pedig a füfélék ugyanis nagyon sekélyen gyökereznek. A mélyfekvésű lapos földön a nappali meleg és az éjszakai fagy váltakozásának hatására a gyökerek meglazulnak. Ha most még boronával is rámegyünk a gyökerekre, természetesen kipusztul a növény. Laza talajon, felfagyott gyepen tehát nem a boronának, hanem hengernek van helye. Ha vakondtúrások éktelenítik a gyepet, akkor teregessük szét azokat. A földet alaposan aprózzuk szét, hogy a gyep tudjon alatta fejlődni. A legelők szakaszosítása Még kihajtás előtt osszuk szakaszokra a legelőket. Ez azért fontos, mert tavasszal, ha csak úgy nekieresztjük a jószágokat a legelőnek, az nayy mohósggal legel. A mohóság azonban nem sokáig tart, az állat hamar eltelik a friss füve! és csakhamar válogatni kezd. Csak azt legeli ie, ami éppen a legjobban Ízlik neki, vagyis a legértékesebb füvet. Később aztán, amikor a le nem rágott fű sarjadzása elmarad, az ízletes takarmány mindig kevesebb lesz. Ekkor kénytelen legelni az eivénült füvet. Ezenkívül, ha az aüatot tavasszal kedve szerint hagyjuk elszéledm. különösen esős időjárás esetén, sok értéke?, füvet összetipor. A .egeio szakaszosítása tehát azért szükséges, hogy a- jószágot rákényszerítsük arra, hogy egyenletesen legeljen és ahol jár, ott a füvet maradék nélkül és válogatás nélkül leegye. A legelőket csak az tudja helyesen szakaszokra osztani, aki a szőbanforgő legelőt jól ismeri, tisztában van annak jószág bíró képességével, ismeri a helyi időjárást stb. A legfontosabb szabály az, hogy a szakaszok olyan nagyok legyenek, hogy a jószág rajtuk legalább 10—14 napig megeljen. A legelő terjedelme, termése és kinajtható állatok létszáma szerint a szakaszok száma változik. Vannak olyan legelők, amelyeken egész nyugodtan lehet 6 szakaszt is kijelölni. Ebben az esetben amikorra az állatok az utolsó szakaszt is lelegelték, az első szakaszon már annyira sarjad a fű, hogy ott ismét friss takarmányt talál az áiiat. Sót az első szakasz előbb is sarjad, úgyhogy az utolsó szakaszok legeltetésére nem is kerül sor. Így a rétet lekaszaihatjuk, ami télire lesz értékes takeiinány állatállományunk számára. A szakaszok legeltetésénél figyelembe kell venni azok fekvését. A mélyebb, nedvesebb területre eső szakaszt utoljára hagyjuk, mert ott a fű sokáig zsenge marad. Ugyanakkor a magasabb fekvésű szakaszokon a gyep hamarabb elvenül, tehát itt kell kezdeni a legeltetést. A szakaszok kijelölésénél fontos, hogy a jószág minden szakaszban ivóvízhez jusson. Ennélfogva a szakaszok határait úgy szabjuk meg, hogy két-két szakasz hatarára essen egy kút, vagy forrás. Ha ez nem lehetséges, akkor a határokat ügy kell megszabni, hogy a kúthoz három, esetleg több szakasz szögeljen. Ez ezért is fontos, mert pontosabb ellenőrzést tesz lehetővé arról, hogy a legeltető betartja e a szakaszos legeltetése A szakaszokat jól látható jellel kell ellátni. Ajánlatos először ideiglenes jelölést bevezetni. Erre a célra jól megfelelnek a fehérre meszelt karók. Ha a kijelölés helyesnek bizonyult, felállíthatjuk az állandó szakaszhatár-jelt. Erre a célra a legalkalmasabb, ha a határokon fasort ültetünk. Nyári munkák Fontos, hogy időnként gondoskodjunk a legelők tápanyag utánpótlásáról. A legelőnek éppolyan szüksége van trágyára, mint a szántóföldnek. Ha a gyepe% nem trágyázzuk, a növények a felső réteg tápanyagát hamar felélik és így kipusztulnak. Helyükbe moha, vagy más mérgezőhatású, szúrós kórónövények nőnek. Nehogy azt gondoljuk, hogy a legelőnek elég az a trágya, amit a jószág maga után hagy. Ez különösen akkor nem elég, ha a trágyát boiygatlanul hagyjuk. A legelőnek rendes komposztot, vagy műtrágyát kell adni. Ajánlatos a fektetési rendszer is. Ez alatt azt értjük, hogy az állatokat egy bizonyos ideig egy helyen deleltetjük. AmiKor itt már elég trágya összegyűlt, akkor a delelést máshová helyezzük. A delelésnél összegyűlt trágyát azonnal boronálni kell hosszában es keresztben, hogy a trágya aprózódjék széjjel. Ellenkező esetben a trágyalepény alatt a fű kiég, körülötte pedig káros gyom nö. Szénakaszálás A kaszálás ideje május végén vagy június elején van. Nagyon fontos, hogy a szenakaszálás idejét helyesen válasszuk meg. Földműveseink általában a kései kaszálás hívei. Azzal érvelnek, hogy a késón kaszált fű nagyobb tömeget ad és könnyebben szárítható. Ez tényleg igaz. Csakhogy hiába van nagyobb tömeg szénánk, ha annak értéke alacsony az elvénűlés miatt. A későn kaszált fű veszít emészthetőségén és nagy mértékben csökken fehérjetartalma. Ezzel szemben az idejekorán kaszált széna tápértéke a korpa tápértékével vetekszik. A korai kaszálás további előnye az, hogy a gyepnek van ideje arra, hogy sarjadni kezdjen. Kaszáláskor soha ne borotváljuk a rétet. Hagyjunk egy-két újnyi tarlót. A kíméletlen borotválással nagy kárt okozunk a bokrosnóvésü, tarackos és hereféle gyepnövényeknel. Különben is a fű tóve nagyon alacsonyértékü széna, úgyhogy a borotválás egyáltalán nem fizetődik ki. A leborotvált rét tarlóját védtelenül éri nyári nap tüze. A zöld levelektől megfosztott csonkok a perzselő melegben hamar kiszáradnak és elpusztulnak. Az ilyen rét évről-évre kevesebb termést ad. Az értékes gyepnövények helyét felváltják a legkülönbözőbb gyomok. A szénaszárítás A széna szárítását igen nagy gonddal kell végezni. Számolnunk kell azzal, hogy a fű nagy víztartalma rmatt lassan szárad. A korai kaszálásnál hűvösebb, esős idők vannak, nagyok a reggeli harmatok, vagyis a szénát több veszély fenyegeti. Ezért a rendekben való szárítás legelőnyösebb. Inkább petrencékben de még jobb, • ha szárító állványokon szárítjuk a szénát. Gyomirtás Júliusban és augusztusban igen fontos tennivaló a gyomirtás. A gyomoktól tudnunk kell, hogy vannak egyéves, kétéves és évelp gyomok. Az utóbbi gyomok a legveszélyesebbek. Ezeket nem elég lekaszálni, hanem írtó kábával kell őket gyökerestől kivágni, mert különben megint kihajtanak. Fontos, hogy a gyomirtást a magok piegérése előtt végezzük, hogy a magok ne szóródjanak szét a földön. A kivágott gyomból halmot készítünk és elégetjük azt. Augusztusban kell végezni a bokrok irtását is. Vadszeder, csipkerózsa, galagonya stb. nem legelőre való. Azért kell őket nyáron kivágni, mert így nem marad idejük arra, hogy télig sarjhajtásaikat kineveljék. Őszi feladatok Sajnos még most is megvan az a szokás, hogy a kaszálókat még a sarjükaszálás után is késő őszig legeltetik. Ne akarjunk egy rókáról két bort lehúzni. Az a gyep, amely szénát és sarjút termett, megérdemli a téli pihenőt. Nem szabad tehát azt a kis táperő-anyagot legeltetni, amit a gyepnövény a melegebb ősz végi napokon szártövében felraktározott. Tudnunk kell, bőgj az a gyepnövény, amely kissé megerősödve megy a télbe, a következő evben jóval nagyobb termést ad, mint az a növény, amely nem gyűjthetett tápanyag-tartalékot. Ugyanez vonatkozik a legelőkre is. Ezért a legeltetést még a fagyok beállta előtt hagyjuk abba. Téli munkák A meleg ősz folyamán felszaporodott vakondtúrásokat és hangyabolyokat teregessük szét, hogy a téli csapadék, a hóié bemossa őket a földbe. A legelők trágyázását is most kell megvalósítani. A jól megérett istállótrágyát gondosan teregessük el. Ha a trágyázást helyesen végeztük és ha a trágya elég érett volt, tavaszra már nyomát sem látjuk, mert a földbe való bemunkálását a víz és az időjárás elvégzi. Ha mégis maradna a föld felszínén tavaszra trágya, ak- Kor azt gereblyézzük össze, még mielőtt a fű átnövi. A rét és a legelő dúsan meghálálja a reá fordított munkát és költséget, vagyis sokszorosan visszafizeti a befektetést. Bedécs Gyula — Lelesz Szövetkezeti tagok! A szocialista munkaverseny kiszélesítésével nyerjetek meg és vezessetek minden dolgozót a magas hektár hozamok és hasznosságok eléréséhez! <
