Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-28 / 26. szám

12 ГЗ» яяг^__ Földíílüwí 1953. 'június 28. „Sötét bűntett“ űja Erenburg nyilatkozata a Rosen­­berg-házaspár meggyilkolásáról A moszkvai „Pravda“ közli Ilja Erenburgnak Budapesten tett nyilatkozatát a Rosenberg­­házaspár meggyilkolásáról. „A Béke-Világtanács záróülé­sén olyan perceket éltünk át, a­­melyeket senki közülünk nem fog elfelejteni — mondotta nyilatko­zatáén Erenburg. — Egy belga katolikus jogász lépett az emel­vényre. Hangja remegett a meg­­indultságtól, a felháborodástól, a haragtól. Bejelentette, hogy vég­rehajtották a szörnyű gaztettet, villamosszékbe ültettek két ár­tatlan embert, akiknek meg­mentéséért minden becsületes ember harcolt. Némán felálltak a Béke-Világtan4cs tagjai — in­dusok és franciák, oroszok és a­­merikaiak, kínaiak és arabok. Tegnap még mindenki azt hitte, hogy ha a lelkiismeret már nem, de a számítás megálljt parancsol a gyilkosoknak. Nem, a sötét e­­rők felülkerekedtek. Azt, hogy a Rosenberg-házaspár ártatlan, mindenki tudja. írtak errfil az Egyesült Államok atomtudósai és az európai jogászok, bármilyen politikai meggyőződést vallottak is Rosenbergék ügye sokáig hú­zódott: ártatlanul halálra ítélték őket. s a kivégzést mégis halo­gatták. Ki tudja, mi vezette 6- ket erre — a félelem-e, vagy a kegyetlenség. Az ártatlanokat hónapról hónapra a legborzalma­sabb kínzással kínozták — a ha­lál várásával. Tízmilliók kérlel­ték azokat, akiktől a Rosenberg­­házaspár sorsa függött, hogy ál­lítsák meg a hóhér kezét. Kérték olasz bíborosok, s egyszerű new­­yorkiak, angol képviselők és o­­íyan hírneves írók. mint Tho­mas Mann, Roger Martin du Gard. Duhamel Mauriac, kérte Herriot és kérték az nvfnrdi diá­kok, kérték olyan emberek, akik közismertek jobboldali meggyő­ződésükről és arról, hogy helyes­lik az amerikai nolitikát. kérték anyák, akiknek fiait elragadta a koreai háború. Ezt követelték a felháborodott népek. De a kéré­sek süket fülekre találtak azok­nál, akik gonoszságot akarnak vetni, akik ártatlanokat gvötörnek és gúnyt űznek az igazságosság­ból. Rosenbergék becsületes és bá­tor emberek voltak. A börtönben leveleztek egymással. Leveleiket nem lehet megindultság nélkül olvasni. írtak ártatlanságukról, írtak gyermekeikről, akik közül az egyik tíz éves, a másik hat é­­ves. Amikor a Rosenberg-házas­pár leveleit nyilvánosságra hoz­ták, a „Figaro“ című jobboldali, amerikabarát lap ezt írta: „Csak emelkedett lelkületű és tisztaszí­­vű emberek tudnak így írni“. Még az utolsó percekben is megkísérelték zsarolni őket: al­kut ajánlottak nekik — ha be­ismerik bűnösségüket és ezzel igazat adnak a hamis bíráknak, ajándékul megkapják életüket. Ók ezt válaszolták: „fiatalok va­gyunk. élni akarunk, fel akarjuk nevelni gyermekeinket, de ha­zudni nem tudunk, ártatlanok vagyunk“. Miért gyilkolták meg őket? Ártatlanok vérébe akarták foj­tani a béke legszebb reménysé­geit. valamennyi nép így az a­­merikai nép békeóhaját, azt a törekvését, hogy véget vessen a gyűlölködés és a rettegés évei­nek. Olyan emberek gyilkolták meg őket. akik félnek a békétől. Ez már több mint gaztett: őrültség. Amikor a Rosenberg-házaspár kivégzésének híre bejárta a vilá­got — mindenki megrendült. Til­takozó tüntetések rázták meg New Yorkot és Londont, Rómát és Párizst. Minden népben van szív és egyetlen nép sem tudja nyugodtan elnézni ártatlan em­berek kivégzését. Rosenbergék azért haltak meg, mert békét akartak, mint ahogy békét akar sokmillió becsületes ember. Azért haltak meg, mert a háború pártjai áldozatokra éhe­sek Mert a Koreában elért meg­egyezés után minden nép felvi­dult. mert az óceánon túl még mindig vannak olvan emberek, a­­kik abban reménykednek, hogy elbutíthatják népüket, megfélem­líthetik az emberiséget, kirob­banthatják a háborút. A békemozgalom feladatai Emanuel d'Astier de la Vírgie nyilatkozata a BVT-ülésszak munkájáról Emanuel ďAstier de la Virgie, volt francia miniszter, a Béke-Vi­lágtanács tagja, aki a világtanács Budapesti ülésszakának vitaindító beszédét tartotta, nyilatkozatot a­­dott a „Szabad Nép“-nek A „Sza­bad Nép“ munkatársa által feltett két kérdésre az alábbi válaszokat adta. . Első kérdés: Hogyan van ön meg­elégedve a most lezajlott ülésszak munkájával és eredményeivel? Válasz: A világtanács most véget ért ülésszaka több szempontból nagy haladást jelent még a bécsi tanács­kozásokhoz képest is, így minde­nekelőtt azért, mert az ülésszak so­rán olyan fontos, új személyiségek kapcsolódtak be munkánkba, mint Niemöller lelkész úr Nyugat-Né­­metországból, Sir Sahib Szing Sok­­hi tábornok Indiából, vagy Synge professzor Nagy-Britanniából. Más­részt: habár tanácskozásunk rész­vevői között ezúttal is, miként a bé­csi kongresszuson, nagy felfogásbe­li különbségek voltak, a köztük lé­vő távolság Bécs óta jelentősen csökkent. Megelégedéssel tölt el bennünket az a tény, hogy az emel­vényre lépő szónokok, bár a legkü­lönbözőbb világnézetek, filozófiai és politikai felfogások oldalról nyúltak a kérdésekhez és fejtették ki véle­ményüket, valamennyien konstruk­tívan járultak hozzá az ülésszak munkájához. Még soha nem tapasz­taltam, hogy bizottsági üléseken ilyen gyorsan a kérdések lényegé­hez jutottak volna. S ezek a viták mind politikai, mind emberi szem­pontból igen magas színvonalon folytak. Második kérdés: Véleménye sze­rint a Béke-Világtanács mostani ülésszaka után milyen feladatok állanak a békemozgalom előtt, kü­lönösen a tömegek körében végzen­dő munka tekintetében? Válasz: Tudjuk és tapasztaljuk, hogy a népek világszerte megértet­ték mozgalmunk célját, értelmét és egyetértenek ezzel. Most tevékeny­ségünknek mondhatni második sza­kaszába érkeztünk, s ez: a legszéle­sebb néptömegek bevonása a kon­krét akcióba. Arról van szó, hogy minden férfi és minden nő készítsen elő saját tűzhelyénél, saját munka­helyén békeakciót. Szövetkezzék a tevékenységben a többi emberrel — békebizottságok útján. Szövetkezze­nek a népek is egymás között — nemzetközi kongresszusok útján. Hassa át őket az a meggyőződés, hogy ha valamennyi országban az emberek többsége kifejezi a tárgya­lások iránti óhaját, végül is sor ke­rül a tárgyalásokra. A mi felada­tunk természetesen ezzel még ko­rántsem ért véget, mert a tárgyalá­sok megkezdésétől a megegyezésig, a béke tartós biztosításáig még hosz­­szú út vezet, amely szívós harcot követel. Nyilatkozat a tárgyalások érdekében folytatandó világméretű kampány megindításáról A Béke-Világtanács szombati zá­róülésén az alábbi nyilatkozatokat fogadta el: A legutóbbi hónapok eseményei arra a meggyőződésre .juttatták a népeket, hogy lehetséges békés rendezésre jutni valamennyi nem­zetközi nézeteltérésben. A népek ráébrednek arra, hogy türelmes és szívós akcióval meg le­het nyerni a békét. A Béke-Világtanács, amely 1953 június 15-től 29-ig Budapesten ülé­sezett, felhívja a népeket: kettőzzék meg erőfeszítéseiket, hogy meg­könnyítsék a tárgyalásokat nemzet­közi megegyezések érdekében. Minden népnek joga van szaba­don megválasztania saját életmód­ját, s kötelessége - tiszteletben tar­tani azt az életmódot, amelyet más népek szabadon választottak. A különböző rendszerek közti szükséges békés együttélés ezáltal lehetséges, s a népek közti kapcso­latokat mindenki számára gyü­­mölcsözőkké válnak. Ez az együttélés feltételezi, hogy minden viszályt és civódást tárgya­lások útján oldjanak meg. A koreai fegyverszünetet, amely megelőzi a békét, haladékfalanul alá kell írni a már létrejött meg­­állanodások alapján. Minden újabb késlekedés csak növeli a gyászt, a romokat, a szen­vedéseket. Ugyancsak be kell szüntetni a többi, folyamatban lévő háborút és a népek függetlensége elleni agresz­­szív cselekményeket. Fegyverek be­vetése bármely nemzeti felszabadító mozgalom ellen: a nemzetközi fe­szültség tényezője és háborús tűz­fészket teremthet. A német népnek joga van újra­egyesítéséhez és nemzeti szuverénl­­tásához, szomszédai biztonságának tisztelefbentartásával, megakadály­ozva a militarizmus és a revans­­szellem újjáéledését. Japánnak vissza kell kapnia tel­jes nemzeti szuverénitását egy olyan békeszerződés alapján, amelyet аи összes érdekelt országok elismernek és amely garantálja Ázsia és a Csendes-Óceán népeinek biztonsá­gát. Ha biztosítják szuverénitásuk tiszteletbentartását, ha szembeszáll­­nak az életük megszervezésébe való idegen beavatkozással, ha visszau­tasítják katonai ámaszpontok en­gedélyezését és idegen csapatok ál­tal történő bármiféle megszállást, a népek garantálhatják biztonságukat és a béke megőrzését. A biztonság fokozatos megterem­tése lehetőséget nyújtana arra, hogy megállítsák a fegyverkezési hajszát, hogy tárgyalások útján hozzákezdjenek a fegyverkezés csökkentéséhez. hogy valamennyi ember jobb életszínvonala megte­! remtésének szenteljék azokat az erőforrásokat, amelyeket idáig a halál és a rombolás műveire for­dítottak. A gazdasági és kulturális cserét valamennyi ország között az egyen­lőség alapján, megkülönböztetés nélkül és az összes felek előnyére kell megteremteni. A tárgyalás meg fogja változtatni az események alapvető menetét. Az ENSZ eszközül szolgálhat ehhez, ha hűségesnek mutatkozik alapok­mányának szelleméhez. Az ENSZ­­I nek be kell fogadnia valamennyi or- I szágot, amely ezirányú kérését elő­terjesztette. Kínát, csakúgy mint a i többi nemzetet, az általa választott kormánynak kell képviselnie az I ENSZ-ben. Ezek azok az okok, amelvek miatt a Béke-Világtanács elhatározta, hogy egyetemes jellegű akcióba kezd a tárgs'alás érdekében. E kampány I során a népek ki fogják fejezni kü­­j lönböző és szervezett formák között j azt a követelésüket, hogy az álla- I mok közti összes viszályokat és né­zeteltéréseket békés úton rendez­zék. Csak a népnek állhatatos akciója kényszerítheti ki ? tárgyalást, a megegyezést és a békét. Budapest, 1953 június 20-án. A BÉKE-VILÁGTANÁCS ÜLÉSE. A koreai hadifoglyok ügyében elkövetett provokáció visszhangja A liszinmanista gengszterek provo­kációs lépését — amellyel szerződés­­szegőén „szabadonbocsátották” a ko­reai néphadsereg nem közvetlenül ha­zatelepítendő 25.000 hadifogoly harco­sát — a világ közvéleménye hatalmas felháborodással fogadta. Számos nyu­gati vezető politikus nyilatkozatban ítélte el Li Szin Man békeellenes me­rényletét. Dag Hammarskjöld, az ENSZ főtitkára — mint az „AFP” je­lenti — csütörtökön kijelentette, hogy „sajnálatos a Koreai Köztársaság (értsd: Li Szín Man-klikk) egyoldalú ténykedése, amellyel szabadonbocsá­­totta a hadifoglyokat és ez az akciója nyílt ellentétben áll az Egyesült Nem­zetek állásfoglalásával. A szerdai ese­mények annál is meglepőbbek, mert olyan ország kormánya idézte elő. amelyért az Egyesült Nemzetek tag­államai éveken át annýi áldozatot hoz­tak”. Az „AFP” egy másik jelenté­sében arról számol be. hogy az ENSZ köreiben általában elítélik Li Szin Man cselekedetét. „Az Egyesült Nem­zetek köreiben — jelenté az „AFP” — nagy nyugtalansággal vették tu­domásul a Koreából érkező híreket, amelyek arról számolnak be, hogy Li Szin Man kormánya egyoldalú intéz­kedéssel szabadonbocsátotta az észak­koreai hadifoglyokat”. Az „AFP” egy további jelentésiben indiai hivatalos körök véleményét tolmácsolja. „Uj- Delhiben — írja — nagy megdöbben­­tést keltett a rfe ikommunista észak­koreai hadifoglyok szabadonengedésé­­nek híre. Li Szin Man elnök intézke­dését általában élesen bírálják ... Re­mélik, hogy az Egyesült Nemzetek megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy a jövőben megakadályozzák ha­sonló incidensek megismétlődését.” Az angol sajtó és az angol rádió különösen éles szavakkal bélyegzi meg Li Szin Man lépését, s kiemeli, ennek provokációs jellegét. Guy Eden, a londoni rádió eg^ik kommentátora a következő megjegyzéseket fűzte az •új fejleményekhez: ez a lépés „min­den bizonnyal arra irányult, hogy megakadályozza a fegyverszünet alá­írását ... Az angol alsóház csütörtöki ülésén nyilvánvalóvá vált, hogy a Ház egyik oldalán sem rokonszenvez­nek a délkoreai kormány legutóbbi lépésével... A lapok és a parlament tagjai csaknem mind egyetértenek ab­ban. hogy tragédia lenne a világ szá­mára. ha a délkoreai kormány meg­akadályozná a „tüzet szüntess” létre­jöttét, ami súlyos következményekkel járna a többi vitás kérdés rendezése szfcnpontjából is”. A „Reuter” hír­­ügynökség ugyancsak foglalkozik az angol alsóház ülésével, amelyen bírál­ták Li Szin Man lépését. Idézi Chur­chill miniszterelnök felszólalását, aki kijelentette: „A Koreában történtek­ért az angol miniszterek nem vállal­hatnák felelősséget”. A „The Times”, az angol nagybur­zsoázia szócsöve vezércikkben foglal Az egész vliágon mélységes felhá­borodással fogadták azt a hírt, hogy százmilliók tiltakozása ellenére, ki­végezték az ártatlan Rosenberg- há­zaspárt A Rosenberg-házaspár vé­delmére alakult franciaországi bi­zottság felhívást intézett Párizs la­kosságához, hogy a házaspár em­lékének hódolva, helyezzen el virá­gokat azoknál az emléktábláknál, amelyek az elesett ellenállási har­cosok nevét örökítik meg. A kül­döttségek százai és az együttérzők ezrei zarándokolnak a délutáni és az állást a Li Szin Man-klikk provoká­ciós lépéséhez. A lap „Szabotázs” cí­mű vezércikkében megbocsáthatatlan lépésként bélyegzi meg a hadifoglyok szabadonbocsátását, amely — mint ír­ja — „határozottan a fegyverszüneti tárgyalások zátonyrafuttatását céloz­za”. A „News Chronicle” azt írja Li Szin Manról. hogy „mint politikai zsa­roló, csak megvetésre számíthat’.’. A „Daily Mail” cikkének címe: „Áruló lépés”. A lap. a „The Times”-hez. ha­sonlóan megállapítja: „Li Szin Man nyilvánvalóvá tette, hogy nem meg­bízható és ezért olyan valakit kell a helyére állítani, aki tudatában van felelősségének. Ha szükséges, egész kormányát félre kell állítani”. A „Daily Mail” azt is javasolja, hogy a koreai kérdés rendezéséig Dél-Koreát az ENSz kormányozza. A konzervatív ..Yorkshire Post” Li Szin Man provo­kációját „a történelemben előforduló egyik legarcátlanabb cselekedetnek” nevezi. „Li Szín Man — állapítja meg — felelőtlen vakmerőséggel igyekszik szabotálni a fegyverszüneti egyezmény megkötését.” esti órákban az emléktáblához, hogy elhelyezzék az emlékezés virágait. A virágokat kísérő szalagokon sok­szor lehetett olvasni ezt a felírást: „Átkozottak legyenek a gyilkosok!“ A „szocialista“ Baylot rendőrfőnök pribékjei többízben megkísérelték az egybegyült gyászoló tömeget szétoszlatni, de sikertelenül: a pá­rizsiak valóságos zarándoklatot ren­deztek az emléktáblákhqz. hogy le­róják végső tiszteletüket a háború? uszítok ártatlan áldozatai iránt. Mélységes felháborodás a Rosenberg-házaspár kivégzése miatl Berlin lakossága elítéli a kalandorokat A külföldi kalandorok tervei alap­ján előkészített rendzavarások, ame­lyeknek célja az volt, hogy megbont­sák a normális életet Berlin Demokra­tikus övezetében, nem részesültek tá­mogatásban a lakosság széles rétegei részéről. Miután június 17-én Kelet-Bernn­­ben kihirdették a rendkívüli állapo­tot, a fasiszta-provokátorok “Nyugat- Berlinbe menekültek. A helyszínen tettenértéket felelősségre vonták. — Minden berlini vállalatnál, valamint az állami, és városi hivatalokban is helyreállt a normális munka. Rendzavarási kísérletek voltak né­hány más városban is. Ezeket a kísér­leteket ugyanarra az órára időzítették. A felbérelt ügynökök azonban nem tudták végrehajtani a kudarcba ful­ladt kaland színfalak mögötti szerve­zőinek tervét. Egyiptomban kikiáltották a köztársaságot A londoni rádió ielentése szerint az úgynevezett egyiptomi forradalmi ta­nács és Nagib miniszterelnök bejelen­tette, hogy kikiáltják a köztársaságot. II. Achmed Fuad csecsemőkirályt meg­fosztották a tróntól. A „forradalmi tanács” közölte, hogy háromévi átmeneti időszakra, amíg ki­dolgozzák az új - alkotmányt, Nagib lesz a köztársaság elnöke. Nagib ugyanakkor továbbra is ellátja a mi­niszterelnöki teendőket. . A jelentés szerint a háromévi átmeneti időszak végén népszavazást tartanak, amely dönt a köztársasági államformáról és megválasztja majd a köztársasági el­nököt is. Mint a londoni rádió jelenti: Nagib átalakította kormányát. Nasszer ezre­des — Nagib egyik legbensőbb embe­re — miniszterelnökhelyettes és bel­­ügvmmiszter lett. Szalem őrnagyot hadügyminiszterré és a szudáni ügyek miniszterévé nevezték ki. A kormány öt minisztere lemondott. — (MTI) Di V ttorio cikke a választások utáni olasz po'it kai helyzetről A „l’Unitá” részletesen ismerteti Giuseppe di Vittoriónak, a CGIL fő­titkárának a CGIL hetilapjában meg­jelent cikkét. A CGIL főtitkára meg­állapítja, hogy Olaszországnak nem­zeti egyetértésén alapuló új kormány­ra van szüksége, mert az ilyen kor­mány képviseli a nép nagy többségét. „Az a véleményünk — írja Di Vit­torio — hogy a június 7.-i választá­son megnyilvánult népakarat tisztelet­ben tartása és Olaszország érdeke meg­kívánja: az új parlamentnek meg kell felelnie magas hivatásának, hogy olyan békekormányt adjon az országnak, amely nemzeti egyetértésen alapul, képviseli a nép túlnyomó többségét, biztosítja a demokratikus intézmények tiszteletbentartását és a köztársaság megerősödését”. Di Vittorio hangsúlyozza: az új kor­mánynak véget kell vetnie a dolgo­zók ellen indított hidegháborúnak, fo­koznia kell a termelést és elő kell se­gítenie a közszükségleti cikkek fo­gyasztásának emelkedését. „A dolgo­zók alapvető demokratikus jogait az üzemeken kívül és az üzemeken be­lül egyaránt tiszteletben kell tartani, a tőkéseknek le kell mondaniok arról, hogy a dolgozók nagy többségét eleve kizárják az állam vezetéséből. Ezen­kívül a CGIL olyan gazdasági poli­tikát kíván, amely alka'mas arra, hogy lényegesen emelje a dolgozó tö­megek életszínvonalát.” A szovjet tervezők által szerkesz­tett új gyapotkombájn nyolc óra alatt 2.5 holdj földtől takarítja be a gya­potot. vagyis 40-—60 gyapotszedő munkáját végzi. A gép- és traktorállomások ebben az évben már 170 féle munkát végeznek a kolhozokban, tehát csaknem két­­szerannyit, mint három évvel ezelőtt. * * * A holmogorszki Üj Élet kolhoznak saját rádió'po-ló állomása van. A kol­hoz tagjai minden nap ráď-'о keresz­tül értesülnek az egyes brigádok és kiváló dolgozók munkaerednr^yeiiő1 * * * A „Ku—2” tipusú kombájn a ku­koricatermés betakarításában is segít. Az új kombájn 30 ember kézi mun­káját pótolja. Szabad Földműves e Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja — Kiadóhivatal Biatislava. Krlzková 7. — lelefon 332-99 — Szerkesztőség Bratislava, Krlzková 7. — telefon 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Štát pňd hosp nakladateľstvo" n p *av<*t Bratislava Krlžková 7. — Nyomja- Merkantüné tlačiarne n. p zz., Bratislava, ül. Nár povstania 4L - Irányító postahivatal: Bratislava, 2. - Előfizetés egy évre: 20 Kčs, félévre 10-, Kčs. A lap felmondó tó minden év végén okt. elsejéig — Eng. szám.: РЮ 566/52. IV. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents