Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-28 / 26. szám
1953. június 28. Herbe CT FÄlflmnTOS 7 Ä pólyányi EFSz jobb munkaszervezéssel még nagyobb eredményeket érhet el A szenei gépállomás kombájnosainak óraütemterve Aki tavaly, közvetlen az aratás előtti napok melegítő fényében itt járt, nem ismerne rá Pólyányra. Pedig alig változott a falu képe. Az utcákon meg most is megvannak a szép lombos fák, ott áll a régi szobor is a helyén, csak embereket alig látni a faluban. — Tavaly ilyenkor — mondja Matyi János, a szövetkezet elnöke — az egész falu népe kinn volt az utcákon. Az izzadt, örömtől mosolygó arcok ünnepeltek. Zászlók lengtek az épületeken, a gépek pedig jöttek, jöttek a szomszédos Szolnyicska felől, nagy porfelhőket hagyva maguk után. Az egyénileg gazdálkodó kis- és középparasztok életükben ekkor arattak először a nagyszerű gépek segítségével. Meg is volt a közös munka eredménye. A falu parasztsága ezúttal sokkal könnyebben és gyorsabban végzett a gabona betakarításával és cséplésével, mint emberemlékezet óta bármikor. Ez volt az a meggyőző érv, melynek alapján a gabona begyűjtése után a falu becsületes dolgozó parasztjai tömegesen léptek a szövetkezetbe s a kisparcellás gazdálkodás helyett a közös nagyüzemi termelést választották. Tavaly június, az aratás kezdete most egy év távlatából is ünnepnek számit Pólyány szövetkezetbe tömörült parasztjai számára. Pártunk és kormányunk segítségével a szövetkezet ilyen rövid idő alatt is egyre jobban kifejlesztette a közös gazdálkodást. Ma pedig ott tartanak, hogy a királyhelmeci járásban az élenjáró szövetkezetek közé sorakoznak fel. Mindenesetre nagy esemény ez, mivel elsőségüket a tapasztaltabb leleszi szövetkezettel folytatott versenyben vívták ki a tavaszi munkák példás elvégzése során, amiért a járás vándorzászlaját is elnyerték. Most néptelen a falu utcája. Az öregeken és a gyerekeken kívül alig látni valakit odahaza. Ezúttal nem az utca. de a falu határa ünnepel, mely a kedvező tavaszi esők és a szorgalmas munka után olyan, mint egy bőséget Ígérő, ragyogó kert. Nem messze a falutól terül el a szövetkezet ^25 hektárt kitevő ősziárpájn, mely aranysárga színével még inkább élénkíti és szépíti a határt. A traktorok önkötözőgépeket vontatnak maguk után, melyek valósággal ontják magukból a kévéket. Pásztor József csoportvezető meg is jegyzi — Bizony jó termésre számítunk az idén. Bízunk abban. hogy elérjük a 32 mázsás hektárhozamot. — Nem is kételkedhetünk kijelentésében, mivel a csoportvezető szavait, kész tények, a valóság támasztják alá: tömött árpakalászok szinte meghajlanak súlyuktól. 1 HÁROMSZOR KAPÄLTÄK MEG A KAPÁSOKAT Míg ezen a dűlőn nagy igyekezettel folyik az aratás, jóval errébb immár harmadszor kapálják a cukorrépát meg a kukoricát. — Sürgősen végeznünk kell a növényápolással — jegyzi meg R. Vaszilj János, a szövetkezet gazdája, — mivel csak napok kérdése és hozzáfoghatunk a többi gabonanemú aratásához is. De nemcsak a szövetkezet gazdája gondolkozik azon, hogy a növényápolást befejezzék aratásig, hanem a többi tagok is arra törekednek, hogy mielőbb elvégezzék e sürgős munkákat. Szabó Béni szövetkezeti tag felesége például többed magával már hajnalban kint volt a földeken. Ez is hozzájárult ahhoz, hogy eredeti tervüktől eltérően, a kedvezőtlen időjárás, az esők ellenére, egy hét külömbséggel végeztek az ültetmények kapálásával. Meg kell említenünk azonban azokat a szövetkezeti tagokat is, akik munkájukkal igen keveset, vagy egyáltalán nem segítették elő a szövetkezet gazdagabb termését. Míg Szimkó József feleségével együtt résztvesz a közös munkákban és csak a tavaszi munkák alatt több. mint 270 munkaegvséget szerzett, addig akadnak olyanok, mint Juhász János, akinek sem felesége, sem a fia, sőt a menye sem kapcsolódtak be folyamatosan a növényápolásba, amit világosan bizonyít az a tény. hogy májusban még 35 munkaegységet sem dolgoztak le a szövetkezetben Pedig, ha ők is akarnak azokban az előnyökben részesülni, melyeket a közös gazdálkodás biztosít, akkor haladéktalanul meg kell fogniok a dolog végét ugyanúgy, mint amikor egv°nilea gazdálkodtak. Máskülönben ellentétbe», kerülnek a szövetkezet alaDszabályzatával. mert a munkakerülés semmiképpen sem egyeztethető öszsze a szövetkezeti tagsággal. \ pólvánvi szövetkezet, bár rövid egy év alatt snkat fejlődött, mégis sok hiányossággal küzd még. főleg a munkaszervezés terén A szövetkezet tagjainak sokka! jobban kellene érvényesíteniök a szövetkezeti alapszabályzat pontjait, a munkaszervezésben. Amig e szövetkezeti szabályzat világosan kimondja, hogy minden szövetkezetben meg kell alakítani az állandó munka csoportokat, felosztani közöttük a területeket, fogatokat, gépeket, kocsikat és egyéb leltárt, addig ennek a végrehajtását eddig a pólyányi szövetkezetben nem látjuk teljes mértékben. A csoportokat megalakították ugyan, de nagyon aránytalanul és nem osztották el a földterületeket és a felszerelést. A harmadik csoportnak 110 tagja, a másodiknak 55, az elsőnek viszont csak 50 tagja van. Természetesen így a csoportok a reájuk bízott munkái nem végezhetik arányosan és sok hiányosság mutatkozik munkájukban, mivel nincsenek tisztában feladatukkal. Ilyenformán nem fejlődhet ki eléggé az egyéni felelősség. A szövetkezet kertészettel is foglalkozik, de nincs állandó kertészeti csoportja. Csupán az első munkacsoport tagjai vannak megbízva a kertészet gondozásával, ami nem helyes, mert az alig 50 tagot számláló első csoport ezáltal Túl van terhelve a munkákban és nem fordíthat nagyobb figyelmet feladatai elvégzésére. A kertészet pedig gondosabb munkát érdemelne, mivel eredményei lényegesen hozzájárulnak a tagság jövedelmének gyarapodásához, a munkaegységek értékének emelkedéséhez. JOBB SZERVEZÉST AZ Állattenyésztésben Végül még meg kell emlékeznünk a szövetkezet állattenyésztéséről is. Itt is bizonyos szervezeti hiányosságokkal találkoztunk. Tény azonban, hogy a tehenészetben több kiváló munkaerő dolgozik. A hiba azonban ott van, hogy munkájuk eredményét tulajdonképpen pontosan nem is tudják áttekinteni és nem is részesülhetnek így olyan juta!- j mazásban, mintha munkájukat helye- j sen szerveznék meg. A jelenlegi helyzet az, hogy az állatgondozók elvégzik a reájuk bízott tehenek etetését és gondozását, de a fejést már nem ők hajtják végre, hanem legtöbb esetben | a feleségük, akik a fejesen kívül e- | gyébb munkát nem végeznek. Helyesen úgy járnának el, ha minden tagnak úgy, ahogy a szövetkezeti szabályzat megállapítja, kiosztanának 10—12 tehenet, amelyeknél az illető tag elvé-Ebben az esztendőben csaknem | 400 hektár termés vár betakarításra a nagygéresi szövetkezetben. Bizony nagy terület ez. Éppen e?ért az aratás megszervezése komdly munkát, alapos tervezést igényel. Amint Dorkó Bertalan elvtárs, a szövetkezet elnöke elmpndotta, nem is maradtak el az aratási tervek elkészítésében, mivel már az elmúlt esztendő tapasztalataiból tudják, hogy a jó aratási terv fél sikert jelent a gabonabetakarításnál. — Mielőtt az aratási tervvel elkészültünk volna — jegyezte meg Dorkó elvtárs — nagy súlyt helyeztünk a növényápolásra, majd a takarmányok betakarítására. Mindenesetre ez a felkészültség már meg is látszik a szövetkezetben, mert a növényápolással végeztek. A cukorrépát, kukoricát már harmadszor is megkapálták. A nagygéresi szövetkezet már a múlt években is nagy sikereket ért el a növénytermelésben és az állattenyésztésben egyaránt. Most pedig itt az ideje, hogy a szövetkezet tagjai az idei jő termés nagyszerű ígéretét a maguk javára, szövetkezetük további megerősödésére használják ki. Bujáki János, a második állandó munkacsoport vezetője, az aratássa kapcsolatosan megemlítette, hogy tavaly nyolc napig tartott az aratás, cséplés, de az idén, noha lényegesen megnövekedett a szövetkezet földterülete, a tervek szerint tíz nap alatt elvégzik az aratást. Jelenleg hat gezné az állatok gondozását, etetését, sőt a fejést is. így azután mindegyikük hasznosítani tudná a szerzett tapasztalatokat, mégjobban megismerné a reábízott tehenek termelőképességét és még nagyobb gondot fordítana a tejhoaam növelésére. Ehhez tartozik természetesen, hogy az állatgondozók» az elvégzett munka minősége és menynyisége szerint legyenek jutalmazva. Nem helyes például, hogy Szabó Károly és Gerényi György állatgondozók és a többiek az állatok etetésén és itatásán, karbantartásán kívül egyebet nem csinálnak, helyettük feleségük végzik a fejést. Ugyanekkor helyes szervezéssel maguk is elvégezhetnék a lejést és feleségük más beosztásban dolgozhatnának, esetleg éppenúgy gondozhatnának 10—12 tehenet, mint a többiek, mert hiszen számos példát sorolhatnánk fel, ahol az asszonyok igen szép eredményeket tudnak felmutatni az állattenyésztésben. Ennek van még egy másik előnyös oldala, mégpedig az, hogy ilyen előnyös munkaszervezés mellett úgy az állatgondozók, mim feleségük magasabb jövedelemhez juthatnak. Azt talán nem is kell jobban kihangsúlyoznunk, hogy az állatgondozók jobb tervezés mellett nagyobb igyekezettel végeznék munkájukat és a jelenlegi alacsony tejhozamot mégegyszeranmyira, vagyis hét, esetleg több literre emelnék tehenenként. Amint említettük, számos szövetkezetünk állatgondozói komoly sikereket érnek el az állattenyésztésben. Mindezt úgy érték el, hogv munkájukban felhasználták a gazdag szovjet tapasztalatokat és bevezették Mafinyinovámódszerének alkalmazását. A pólyányi szövetkezet állattenyésztőinek is hasonlóképpen kellene eljárni, akkor a siker nem maradhat el. Amint láttuk, a pólyányi EFSz gazdag sikerekkel dicsekedhetik. Ugyanakkor akad még javítani való is. Ha a szövetkezeti tagok mindenben a szövetkezeti alapszabályzat szerint járnak el, akkor emelhetik a hektárhozamokat és az állatállomány hasznosságát, ami által a tagság jövedelme tovább fokozódik és életszínvonala egyre magasabb lesz. Szombath A önkötöző áll a szövetkezet rendel- | kezesére, ami nagy segítséget jelent. A szövetkezet tagjai pedig ezeknek megfelelően szervezték meg az aratócsoportokat is. A három állandó mezei munkacsoport hat csapatra oszlik, melyek az Ifjúsági Szövetség, Csemadok és a Szokol tömegszervezetek segítsége folytán két műszakban végzik el az aratást. A két műszak megszervezésével a tagok minden igyekezete arra irányul, hogy minél jobban kihasználják a gépeket és a munkák tartama alatt egyetlen egy gép se álljon. Külön nagy súlyt fektettek tervükben arra is, hogy az aratással egyidőben a tarlóhántást is elvégezhessék, sőt másodnövényeket is vethessenek. Abban az esetben, ha a szükség úgy kívánja, még a lófogatokat is munkába állítják, hogy ezzel is meggyorsítsák az aratást és a takarmánykeverékek vetését. A „nemzetes asszonyok” kerülik a munkát. Az aratásra való előkészületek során meg kell emlékeznünk arról is hogy a szövetkezetben akadnak még olyanok, akik úton-útfélén akadályukat szeretnének gördíteni a munkák sikeres elvégzése elé. Ismeretes, a A kombájnok teljesítményének fo. kozása szempontjából, valamint az időveszteség csökkentése céljából az óraütemtervnek óriási fontossága van. Balázs elvtárs, a szenei gépállomás igazgatója, valamint Gabriška föagronómus, Šúpala elvtárs és még mások is, sokat gondolkodtak azon. hogy hogyan szervezhetnék meg я legeredményesebben a kombájnokkal való óraütemtervés aratást. Az óraüt^mterv begyakorlása céljából a gépállomás áttelenében lévő 56.2 hektárnyi területet választottak, amely nagyjában szabálytalan ötszöghöz hasonlít. A dűlőn megjelölték azt a helyet, ahol a kombájn megkezdi az aratást. Ezekután a kísérleti táblán megjelölték az S-4 mintájú kombájn fogásainak szélességét. A dűlő szélétől számítva 6 méterre egy négyzetalakú i tájékoztató táblát helyeztek el, amelyen a kombájnvezető állandóan ellenőrizheti elért eredményeit. Később a kombájn emeli a sebességet 6.4 kilométerre, a terv szerint azonban csak 6 kilométert számítottak, 400 métert tehát nem vettek figyelembe... A kombájnvezetőnek a harmadik sebességnél óránként 2.4 hektárt kel! learatnia. A harmadik munkaóra végén a kombájnvezető már hetedszer kerüli meg a dűlőt és a tájékoztató Az idei aratás minden szövetkezeti tagunk, kis és középparasztunk egyben összes mezőgazdasági dolgozónk legelsőrendübb ügyévé kell hogy válljon. Ezért a nagymihályi járásban minden községben, szövetkezetben, traktorállomáson a járás és a községek nemzeti bizottságainak mezőgazdasági dolgozói és vezetői ideiében és alaposan megvitatták a párt és a kormány aratással kapcsolatos határozatát és a begyűjtés kérdését. Erre az alapos előkészületre annál nagyobb a szükség, mivel a nagymihályi járás az eperjesi kerület mezőgazdaságilag egyik legtermékenyebb járása. Az aratás és cséplés folyamán a járás mezőgazdasági dolgozói és a párt járási bizottságának tagjai állandó összeköttetésben lesznek a szövetkezetek tagjaival,- — kis és közép földműveseinkkel és segítségükre lesznek a betararitási munkák gyors és veszteségnélküli elvégzésében. A kis- és középparasztokat türelmes felvilágosító munkával igyekeznek meggyőzni a közös gazdálkodás elő'nyeiről. hogy igv biztosítsák számukra életszínvonaluk emelkedését. Június 24-ig minden községben megalakították az aratási bizottságokat, melynek munkáját a járási tanács minden fiéten értékeli. A tömegpolitikai munkában figyelembe veszik a tavalyi tapasztalatokat és minden nap feltárják a munkák helyes és hiányos oldalát s igy a hibákat nyomban kiküszöböilik. A napi eredményekről szóló anyagot nagygéresi szövetkezetben nagymértékben kihat a munkaszervezésre az, hogy a szövetkezet tagjai még a mai napig sem zárták ki soraikból a beférkőzött spekulánsokat és falusi gazdagokat. Ezek nem kapcsolódnak be teljes mértékben a munkákba, mégis „díszelegnek” a szövetkezetben és rontják a munkafegyelmet. A nagygéresi kulákok feleségei pedig egyenesen hallani sem akarnak arról, hogy dolgozzanak. Persze nincs is a „nemzetes asszonyok” ínyére a munka, — mondják a faluban, mert hát életükben sohasem dolgoztak, helyettük szolgák, cselédek és harmadosok végezték el annakidején a munkákat. Az úgynevezett „nemzetes asszonyok” közé tartoznak Hurka Béláné, Balog Lászlóné, Balog Istvánné és még tovább sorolhatnánk a nevüket, akik sok földet adtak a szövetkezetbe, de eszük ágában sincs a munkákba bekapcsolódni. Mindezt még súlyosbítja az a körülmény, mint a szövetkezet elnöke felhozta, hogy a kulákok a szövetkezetben nyilvántartott területen kívül még a szomszédos községekben is birtokolnak ezideig meg nem állapított kiterjedésű földeket. ÉJgy néz ki, mintha a fent említeti dologkerülő, semmire való alakoknak védöszentjük lenne a faluban. Bizony táblát 30 méterrel beljebb teszik. Az órabeosztás szerint most már 4.2 h kell learatnia, négy óra múlva már 6.6 hektárt aratnak le, vagyis 06 hektárral többet, mint a tervezett norma 8 óra alatt. Az egész dűlőt nem egész 24 munkaóra alatt aratják le. Négy órai munka után nem feledkeznek meg a gép üzemi karbantartásáról sem. A fenti teljesítmény alapján 24 munkaóra alatt 1236.4 métermázsa tavaszi árpát szándékoznak kiesépelni. Az óraütemterv szerinti, kombájnnal való aratás sikere főképpen a talaj előkészítésétől függ. Azokra az akadályokra, amelyeket a táblákról eltávolítani nem lehet, vörös, háromszögű táblák figyelmeztetnek. A szenei gépállomás dolgozói hasonló óraütemterveket készítenek a többi kombájnok részére is, amelyeket a brigádközpontok dolgozóival együttesen dolgoznak ki. Hogy a kombájnok akadálymentes munkáját biztosítsák, a szövetkezeti tagokkal karöltve megszervezik a gabona elszállítását. a szalma elhordását és pontosan megbeszélik az üzemanyag pótlásának kérdését is. Nem feledkeztek meg az egyes munkacsoportok élelmezéséről, valamint a kombájnvezetők elszállásolásáról sem. feldolgozzák a helyirádiók, röplapok, villámhírek és a járási földművesujság számira. A szövetkezetek tagjai, kis- és középföldmúveseink így naponta tudomást szereznek arról, hogy melyik EFSz-ek, községek és egyének tüntetik ki magukat az aratási munkákban, megismerkednek módszereikkel, hogy így az elmaradozók is meg javíthassák munkájukat. -m-Most jelent meg... MÓRICZ ZSIGMONO: A BOLDOG EMBER. Móricz Zsigmond Joó György életén keresztül művészeti erővel állítja elénk az első világháború előtti falut, a magyar falu nehéz sorsát, apró örömeit, nagy nyomorúságait. Joó György mögött a Joó Györgyök millióit érezzük. De ezek a Joó Györgyök még fejet hajtanak reménytelen sorsuk előtt. Még nem ébredtek önmagukra, még nem ébredtek rá erejükre. Csak álmodnak a jobbról és forró szívvel kívánják. Móricz Zsigmond e művében a tiszavidéken élő paraszti nyelvét beszéli, amivel tökéletesen érzékelteti a történet sajátos zamatét és hangulatát. Ez a nyelvezet úgy ömlik, hömpölyög, mint a megáradt tavaszi folyó. És olyan friss, üde és természetes, hogy ellenállhatatlanul vonzóvá teszi a könyv minden sorát. nem is tévedünk, mert Gönci Sándor tanító feleségével osztogatják s jobbnál-jobb „tanácsokat” és uszítanak a szövetkezet ellen. Nem *ep meg bennünket Gönciék viselkedése, ha tudjuk, hogy a múltban több mint tizenhárom hektár földet birtokoltak. Később Gönci, mint kántortanítö az akkori egyházi birtokból még tizenkét hektárral toldotta meg gazdaságukat. Szép gazdaság ez, de nem ők művelték meg a földeket, hanem állandó cselédet tartottak, akit kíméletlen bánásmódban részesítettek. Meglepő azonban az, amikor a járáson a szövetkezeti tagok és munkások tiltakozása ellenére is, egyes funkcionáriusok eltűrik a Gönci fé'e tanítókat, akik semmiesetre sem nevelik gyermekeinket forró hazaszeretetre és építőmunkánk bátor harcosaivá. Itt lenne az ideje, ha a járás nagyobb figyelemmel követné > nagygéresi tanítót és több támogatást nyújtana a szövetkezet tagjainak az osztályellenséggel folytatótharcukban. Másképpen nem várhatt fejlődés, a szövetkezet további meg erősödése. Reméljük, bírálatunk nyomán a já rási nemzeti bizottság megteszi a szükséges intézkedéseket és a közeljövőben arról adhatunk hírt do1 gozó parasztságunknak, hogy a nagy géresi szövetkezetből kizárták a do logkerülő kulákokat s mindazokat akik munkájukkal nem bizonyított sbe becsületes viszonyukat a szövetkezethez. Sz. A ТЯГ w T- Y«r 'W’i* ty -T— "T T."71 I Keletszlovákiában megindult az aratás. A fejszési gazdaságban vasárnapi műszakban fejezték be az árpa aratását. Tíz nap alatt elvégzik az aratást Nagygéresen Körmükre kell nézni a dologkerülő kulákoknak A nagymihályi járásban is felkészültek az aratásra
