Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-21 / 25. szám

2

J*вЬа&

Földműves 1953. június 21.

Antonín Zápotocký elvtárs, köztársasági elnök beszéde

(Folytatás az 1. oldalról)

musnak, minden dolgozó nép legelvetemültebb bűnözőjének és ellenségének kiszolgálása.

E hazaáruló. reakciós Tuka-féle kormány Idején a szlovák dolgozó népet a városokban és a vidéken egyaránt csak kihasználták és kiszipolyozták.

Újból eladták és idegen érdekek szolgálatába erőszakolták.

Szlovákia fejlődése helyett — az ősi ellenség hóditó érdekeinek, a hitleri fasizmus szörnyuralmában megmutatkozó nacionalista germán hódítók étvágyának rabszolgai kiszolgáltatása következett be.

A szlovák népet és Szlovákia gazdaságát a germán háborús uszítok szolgálatába állították, a szép szlovák országot veszett fasiszta zsoldos hordák szállták meg és az országot önkéntesen a fasizmus és a nemzetközi reakció rendelkezésére bocsátották, hogy felvonulási terepül szolgáljon a szocializmus országa, a Szovjetunió ellen irányuló gaz támadáshoz.

Ez ellen a népellenes és a szlovák nép érdekei ellen irányuló, hazaáruló, reakciós és kollaboráns poétika ellen az egész szlovák dolgozó nép fellázad — ez ellen irányul a besztercebányai felkelés, ellenük irányul a becsületes szlovák partizánoknak Szlovákia különböző vidékein folyta, tott hősi harca és dicsőséges tevékenysége.

A Szovjet Hadsereg megérkezése, a hitleri hordák felett aratott dicsőséges győzelmei véget vetnek Szlovákia szégyenteljes megszállásának és a felszabadult szlovák nép azután véget vet a Tuka-féle hazaárulók uralmának és bűnös tevékenységé, nek.

Népbíróság elé állítják és érdemük szerint elítélik őket.

Uj korszak kezdődik. A népi demokratikus, a szocializmust áhitó Szlovákia korszaka.

Ám ez a korszak sem mentes harcoktól, az akadályok leküzdésétől, i az árulók és szabotőrok félreállitá- i sától, bűnös terveiknek leleplezésétől. Ártalmatlanná tételüktől és eltávolításuktól.

A megszállók kiűzésével, a kassal Programm elfogadásával, a népi demokratikus «Ivek proklamálásával nem szűnik meg a kapitalista reakció elleni harc, még nem számoltuk fel cselszövényeiket és ellenséges, bűnös szándékaikat, hogy meggátolják és elszabotálják az új társadalom és szocialista rend kiépítését.

Noha Hitlert megsemmisítették, Hlinka és Tuka híveit elítélték, itt maradtak Lettrichék, Urszinyék és mások, akik a reakció érdekében, a kapitalista kizsákmányolás javára ismét meg akarják akadályozni a szocializmus építését, káros tevékenységet akarnak kifejteni és lehetetlenné tenni a szocializmust.

Csak 1948 februárjában számolunk le a Csehek és Szlovákok Nemzeti Frontja kormányában részvevő burzsoa reakcióval

Szlovákia csak február után indul meg szilárd és határozott léptekkel a gazdasági élet minden szakaszán, az iparban, a kereskedelemben és mezőgazdaságban a szocializmus építésének útján.

Ezt az utunkat ma már semmi sem gátolhatja, semmi sem teheti járhatatlanná.

Ezért a saját táborunkban felmerült likvidátori tevékenység, nacionalista és opportunista elhajlás és árulás is pusztán átmeneti epizód marad, amelynek káros hatását rövidesen és a leghatározottabban kiküszöböljük.

Üj Szlovákia születik.

A februári győzelem felszabadult Szlovákiája, amelyet a munkásosztály és a dolgozó nép épít, az a Szlovákia, amely Kommunista Pártjának zászlaja alatt, a csehek és szlovákok egységes megújhódott Nemzeti Frontjában testvéri és elszakíthatatlan szövetségben a cseh országrészek munkásosztályával és dolgozóival, Csehszlovákia Kommunista Pártja vezetésével halad előre, az üj boldog szocialista jövő felé.

Törekvésünk, hogy felépítsük boldog és örömteli szocialista jövőnket, arra késztet bennünket, hogy még szorosabban felzárkózzunk felszabadítónk és szövetségesünk, a nag;

Szovjetunió mellé, minél szorgosab. ban építsük szoros együttműködésünket a népi demokratikus köztársaságokkal, a Kínai Népköztársasággal, a Német Demokratikus Köztársasággal és helytálltunk a békevédőknek a Szovjetunió vezette vi. lágot átfogó arcvonalán. (Taps.)

Az új, igazán szabad Szlovákia építésének mai korszakában, amikor Szlovákia csak akkor lehet boldog és valóban szabad, ha szocialistává lesz, mindig szem előtt kell tartanunk, hogy a szocializmust még nem építettük fel.

Csak az épltőmunka kezdetén vagyunk.

Az idén fejezzük be az első gottwaldi ötéves tervet.

Az országépítés megköveteli egész gazdasági életünk átalakítását. Az ipart, a kereskedelmet, a pénzgazdálkodást, az állami és községi gazdálkodást és mezőgazdaságunkat alapjában át kell építenünk, meg kell szabadítanunk a reá rakódott kapitalista csökevényektöl, elavult németektől és képessé kell tennünk arra, hogy az új gazda új célkitűzéseit, igényeit és követelményeit szolgálja. Az új gazda és úr Szlovákiában épp úgy, mint az egész köztársaságban, a munkásosztály és a dolgozó nép. (Taps.)

A szocialista országépítés ez új korszakának döntö tényezője a kapitalista kizsákmányolás alól felszabadult munka. A szocialista rend nemcsak megszabadítja a munkát a kapitalista rabság régi átkától, — hanem munkát ad, munkalehetőségeket biztosít, értékessé teszi a munkát és érdem szerint díjazza is.

A szocialista országépítés terem, tő lendületéniV- áldásos hatása alatt fejlődésnek ihdult egész Szlovákia gazdasági, politikai és kulturális téren egyaránt.

Engedjék meg, hogy az imént felvázolt három döntö korszak szemszögéből nézve megmagyarázzam és összehasonlítsam, milyen volt a helyzet azelőtt és milyen ma.

Ml változott meg Szlovákiában és hogyan változott meg — javára, vagy pedig kárára?

A lakosság életszínvonala emelkedésének első feltétele az ipari termelés és általában a termelés fejlődése.

Abban az államban, amely csak kis és elmaradt ipari termeléssel rendelkezik, a lakosság életszínvonala is alacsony marad, tekintet nélkül az uralkodó rendszerre.

Éppen ezért a szocializmus építése föltétlenül egybekapcsolódik a termelőerők fejlesztésével.

Sztálin elvtárs „A szocializmus közgazdasági problémád a Szovjetunióban“ cimü müvében azt tanítja, hogy a szocializmus célja az egész társadalom egyre növekvő anyagi és kulturális igényei legnagyobb mérvű kiegészítésének biztosítása, a szocialista termelés szakadatlan fejlesztésével, a legfejlettebb technika alapján.

Senki sem tagadhatja, hogy Szlo. vákia termelő erői éppen az utóbbi időkben, a gottwaldi köztársaságban valósággal óriási fejlődésen mennek át.

Szlovákia ipari termelése a háború előtti viszonyokhoz képest több mint négyszeresére növekedett. Az idei első negyedévi termelés az 1937- es év első negyedévi termelésének négy és félszerese.

Ez azt jelenti, hogy Szlovákia ipara egyedül ez év első negyedében többet termelt, mint az egész 1937. es évben.

1949 és 1952. között a szlovákiai beruházási építkezések költsége öszszesen 86.5 milliárd koronát tett ki, ami az országos beruházási építkezések összes költségének 27 és fél százaléka.

A háború előtti burzsoa köztársaság kizsákmányolta a szlovák népet és korlátozta Szlovákia ipari termelését, krízis idején leállította a gyárakat és elszállította a gépi berendezéseket, Szlovákia népét munkanélküliségre és éhezésre kárhoztatta. A mi gottwaldi köztársaságunk azonban új ipari üzemeket és vállalatokat épit, növeli a munkalehetőségeket és az új dolgozók ezreit állítja be az ipari termelésbe.

Nem untatom önöket számokkal.

Mindnyájan tudják, hogy az új gyárak építése és üzembehelyezése napról napra gyarapítja a szlovák

nép előtt megnyiló munkalehetőségeket és munkaalkalmakat.

Masaryk és Benes München előtti köztársaságában tízezer, számra vándoroltak ki Szlovákiából a munkások. Ma senkinek sem kell külföldön keresnie a múnkát. Szlovákia ipara, az ország szocialista építkezései ele. gendö munkaalkalmat biztosítanak mindenkinek, aki becsületesen akar dolgozni.

Ezért összefoglalóan kijelenthetjük:

A háború előtti kapitalista köztársaság idején évente tízezer számra vándoroltak ki Szlovákiából az emberek, akik dolgozni akartak, de idehaza hiába kerestek munkát.

Ma senkinek sem kell elszöknie Szlovákiából azért, mert nincs munkája, és ha valaki elszökik, akkor olyan egyénről van szó, aki nem dolgozni, hanem szabotálni akar.

Az ipari termelés fejlődésével kar. öltve halad Szlovákia kulturális felvirágzása.

Siroky elvtárs Szlovákia Kommunista Pártjának ma befejezett X. kongresszusán mondott beszámolójában találó bizonyítékokat sorol fel erre.

Én csak egy dologra akarom felhívni a figyelmet.

A szlovákiai szak. és ipari iskolaügy fejlődéséről van szó. A háború előtti évekhez képest a szak- és ipar iskolák száma, valamint a diákok száma töb mint hatszorosára nőtt.

Hasonlítsák azonban össze, hogyan gondoskodtak azelőtt a szakmai és ipari utánpótlásról és ho_ gyan gondoskodik mai köztársaságunk az ipari tanulóifjúság neveléséről.

Csak egy jellemző kis példát említek:

1932. április 21-én Való kommumunista képviselő és társai a prágai Nemzetgyűlésben interpellációt nyújtottak be a vágújhelyi tanoncok nyomorúságos helyzetéről.

Az interpellációban ezeket mond. ták:

„A vágújhelyi egyesült ipartestület olyan kiuzsorázó feltételeket szabott a tanoncok felvételénél, hogy a vagyontalan szülők ilyen körülmények között egyáltalában nem taníttathatják fiaikat.

A követelmények a következők:

1. orvosi vizsgálat a tanonc szüleinek költségére,

2. a bizonylatra 8 koronás ők. mánybélyeg és húszkoronás illeték,

3. a tanonc belratásl dija 60 korona,

4. minden egyes tanoncért 200 korona biztosítékot kell lefizetni,

5. a segédlevél kiállításának Illetéke 170 korona,

6. a továbbképző iskola tandija 72 korona.“

Az interpelláció továbbá megállapította, hogy nemcsak Vágújhelyen, hanem' a legtöbb szlovákiai városban is hasonló feltételek mellett zsákmányolják ki a tanoncokat.

Hasonlítsák össze, mit tesz ma né. pi demokratikus köztársaságunk az ifjúság és az ipari utánpótlás nevelése érdekében. Nem terheli meg a tanulók szüleit kizsákmányoló illetékekkel, hanem ellenkezőleg, lehetővé teszi az ipari tanulók ingyenes nevelését, intemátusokat épit, ösztöndíjakat ad, gondoskodik a tanuló élelmezéséről és szakoktatásáról és számos más előnyt biztosit számukra.

Hasonló példákat hozhatnánk fel a lakosság életszínvonalának emel. kedéséről is.

A munkások életszínvonaláról a burzsoa köztársaságban, főkép Szlovákiában a válság és munkanélküliség idején a kommunista képviselők interpellációja tanúskódik, amely arról beszél, hogyan zsákmányolta ki a munkanélkülieket a nagysárosi jegyző az eperjesi járásban

Szó szerint idézek az interpelláció ból:

„A munkanélküli segélyek kiosztása során az eperjesi járásban, Nagysáros községben 1934 tavaszán a következő eset történt:

A nagysárosi jegyzői hivatalban megjelent vagy 15—20 munkanélküli, hogy átvegye a segélyre jogosító utalványokat

Takács István körjegyző kijelentette, hogy csak akkor adja ki nekik az utalványokat, ha felszántják a kertjét a községháza előtt.

Mivel a munkanélkülieknek semmiféle fogatuk sem volt, saját ma. gukat fogták be az ekébe és így, hatosával váltakozva, a jegyző pa rancsai ’ szerint felszántották a körjegyző kertjét, mert máskülönben nem kapták volna meg a segélyutalványokat.“

Az interpelláció továbbá megállapítja, hogy a munkások panasszal fordultak a népjóléti minisztérium, hoz, de választ sem kaptak. Ilyen volt a dolgozók életszínvonala a burzsoa köztársaság idején Szlovákia területén.

Ma a szlovákiai dolgozók nem kénytelenek könyörögni a jegyzőnek, hogy kiadja a nyomorúságos segélyre jogosító utalványokat. Nem kell arcuk verítékében felszántani a jegy. ző földjét —■ mindegyikük számára biztosítva van a munka és biztosítva van a végzett munkájuk rendes dí jazása is

Ezért emelkedik az életszínvonal, amit világosan bizonyít az árufogyasztás emelkedése mind az élelmi, szerpiaoon, mind pedig az ipari cik. kék piacán.

A háború előtti élethez képest több mint kétharmadával emelkedett a húsfogyasztás Szlovákiában, közel kétharmadával a cukorfogyasztás, több mint felével a tojásfogyasztás, negyedével a vajfogyasztás, a sörfogyasztás pedig ötszörösére nőtt.

Még rohamosabb emelkedést mu tat az iparcikkek fogyasztása

Most szabaddá tettük, a piacot és megszüntettük a jegyrendszert.

Emlékezzenek vissza, hogy Szlovákiában — a csehországi részektől eltérően — a népi demokratikus köztársaság első éveiben is volt sza badpiac.

1947 nyarán mint a Szakszervezetek Központi Tanácsának elnöke Szlovákiában jártam és több várost látogattam meg: Pozsonyt, Handlovát, Nagyszombatot, Trencsént, Ruttkát, Mártont, Zólyomot, Rózsa hegyet, Kassát, Eperjest, stb.

Nem volt gyűlés vagy ülés, amelyen a munkások ne panaszkodtak volna, hogy Szlovákiában liszt csak feketézőktől vásárolható, kilogram mohként 30—50 koronás áron.

Húsban ée szalonnában sem volt jobb a helyzet. A feketézők és az üzérek elárasztották az egész köztársaságból Szlovákiát, az országból kivitték az élelmiszert, Szlovákia népe pedig éhezett.

Ilyen volt a helyzet 1948 februárja előtt, amikor harcolnunk kellett a feketézés és az üzérkedés ellen, amely Szlovákiában a demokrata párt védnöksége, Liohner, Ursziny és más urak védelme alatt folyt.

Februárban megtörtük és megszüntettük rablógazdálkodásukat.

A piac mai szabaddátétele Szlovákia számára sem jelentheti és nem is fogja jelenteni a régi üzérkedés visszatértét.

A megállapított árakat be kell tartani. A szocialista és a szövetkezeti kereskedelemnek, fejlődő ipari és mezőgazdasági termelésünknek mindent meg kell tennie annak érdeké, ben, hogy új értékek termelésének fokozásával javítsa az ellátást és biztosítsa a további árleszállítást.

Áttérek egy fontos kérdésre, Szlovákia mezőgazdasági termelésének kérdésére.

A cseh burzsoázia szlovákiai gyár matositó politikája nemcsak a szlovákiai ipar leépítésében, hanem a mezőgazdaság elmaradottságában is megnyilvánult. Szlovákiában arány - lag több lakos élt mezőgazdasági munkából, mint a cseh országrészekben. Szlovákiában a mezőgazdasági lakosság az egész lakosság 56 82 százaléka, a cseh országrészekben csak 28.3 százaléka volt. Szlovákiában tehát körülbelül 40 százalékkal több ember élt ugyanakkor a földből. mint Csehországban és emellett Csehországban a mezőgazdasági földterület hozama 60 százalékkal nagyobb volt, mint Szlovákiában Ez azt jelentette, hogy Szlovákiában kevesebb terem, de a mezőgazdaság ból több ember kénytelen élni. Ilyen körülmények között egy parasztcsalád évi fogyasztása Csehországban fejenként 5068 korona 89 fillér, Szlovákiában pedig csak 2044 korona 40 fillér volt.

Ennek az volt a következménye, hogy Szlovákiában évről évre nőtt a lakosság fölöslege, amelyet nem volt

hol elhelyezni. Az apától örökölt föld és mezőgazdaság már nem tudott kenyeret adni nekik. Nem volt más választás, mint éhezni vagy kivándorolni.

Szlovákia iparosítása és az új üzemek építése megsokszorozta a munkalehetőségeket és munkaalkalmakat.

A munkaalkalmak gyarapodásával karöltve halad azonban a jövedelmek emelkedése, az igények és követelmények fokozódása is Ezért a lakosság ellátásának biztosítása szempontjából rendkívül fontos kérdés, hogy megjavítsuk mezőgazdasági termelésünket és fokozzuk a föld terméshozamát.

Amikor 1950. július 1-én, az ötéves terv második évében az aratás ünnepélyes megkezdésekor Szlovákiában jártam, a nagyszombati járásban fekvő Fehéregyház községben az ottani parasztoknak a következőket mondtam;

„A mezőgazdaságban ki kell használnunk a korszerű technika minden vívmányát, alkalmaznunk kell a gépeket, meg kell tanulnunk új módon gazdálkodni El kell terjesztenünk az új munkamódszereket. Nem elég azonban csak gépeket adni mezőgazdaságunknak. Mezőgazdaságunkat úgy kell megszerveznünk, hogy a nagy, korszerű gépeket alaposan ki ig használják Bátran meg kel) mondanunk parasztjainknak, hogy nem jutunk előre, ha megmaradnak az apró földecskék mellett, melyeket nem művelhetünk meg gépekkel A falusi néptől függ, milyen gyorsan jutunk előre mezőgazdasági termelésünk fejlesztésében. Falvamk népének meg kell értenie, hogy ha nem akar régi módra élni, nem tarthat ki a régimódi gazdálkodás mellett sem A mi feladatunk meggyőzni a falvak dolgozó népét a mezőgazdasági nagytermelés előnyeiről, gyakorlati példák alapján rámutatni az előrehaladás szükségére, hogy mindnyájan megértsék. Az egységes földművesszövetkezetek többé nem ijesztő rémek, hanem egyre jobban megnyerik a kis és középparasztok bizalmát. Mekkába kezdünk, _ megváltoztatjuk a falu eddigi viszonyait, keresztülvisszük az egységes földművesszövetkezetek és a modem mezőgazdaság megvalósítását A parasztnép soraiból naponta új emberek fognak felnövekedni, akik már jól tudják, hogy mit jelent a szocializ. mus felé vezető út a vidék számára.

E beszéd óta három év telt el. Az egységes földmüvesszövetkezetek Szlovákiában valóban megszaporodtak és kifejlődtek. A paraszt, szövetkezeti mozgalom óriási haladást tett.

Éppen ezért úgy vélem, annál inkább szükséges még határozottabban figyelmeztetnem a kővetkezőkre:

Nem elég csupán megalapítani az egységes földmüvesszövetkezeteket. Az egységes földmüvesszövetkezetek megalapítása nincs segít, ségére sem a közellátásnak, sem pedig parasztjainknak, ha nem tanítjuk meg őket jobban gazdálkodni.

Nem elég az sem, hogy szövetke zeteinknek új és modem gépeket adjunk. A szövetkezetek tagjait meg kell tanítanunk e gépek rendes felhasználására. Meg kel] tanítanunk szövetkezeteink tagjait, hogy munkájukban új munkamódszereket alkalmazzanak. Be kell tartani az agrotechnikai elveket. A szovjet szövetkezeti tagok nagy példáihoz kell igazodnunk és a mezőgazdaságot a gabonatermelés és állattenyésztési termelés terén állandóan és rendszeresen tökéletesítenünk kell.

Erről számos elvtársunk még mindig megfeledkezik. Szerveze teink. szervezőink, propagandistáink

és népnevelőink nagyon sok figyelmet és időt fordítanak az új földmüvesszövetkezetek megalakí tására.

Amikor a szövetkezet máj: megalakult, úgy vélik, hogy feladatukat teljesítették. Hogy a szövetkezet hogyan fog gazdálkodni, azzal mái nem törődnek. Ha azután a .szövet kezetben rosszul gazdálkodna])?, ha a gazdálkodás rosszul folyik és a szövetkezet tagjai ennek követkéz

(Folytatás a 3. oldalon)