Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)
1953-06-07 / 23. szám
12 Földműves A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaságban működő Szovjet Ellenőrző Bizottság megszüntetéséről A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa 1953 május 30-án rendkívüli ülést tartott, amely Otto Grotewohl miniszterelnök javaslatára a kővetkező nyilatkozatot fogadta el: „A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság feloszlatásáról szóló határozata messzemenően megfelel a német nép érdekeinek. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa a köztársaság lakosságának és minden német hazafinak nevében szól, amikor megállapítja, hogy a németországi Szovjet Ellenőrző Bizottság a potsdami egyezmény szellemében nagy segítséget nyújtott a német népnek békés újjáépítési munkájában. A szovjet kormány békepolitikája, amely kifejezésre jutott a németországi Szovjet Ellenőrző bizottság munkájában, népeink barátságának kifejlődésére és elmélyülésére vezetett. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége főbiztosi hivatalának megteremtése Németországban, Berlinnel, a német fővárossal, mint a főbiztosság székhelyével, annak a békés és baráti po'itikának következetes folytatását jelenti, amelyet a Szovjetunió Németország irányában követ. Ez a politika, a potsdami határozatok értelmében, állandóan a független, demokratikus, békeszerető és egységes német állam megteremtésére irányul. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának határozata további fontos lépést jelent e’őre az egység és béke felé vezető úton, nme'ven a német nép elszánt akarattal halad. A Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége Minisztertanácsának határozata értelmében a Szovjetunió németországi főbiztosát megbízták „a Szovjetunió németországi érdekeinek képviseletével és a Német Demokratikus Köztársaság államhatalma tevékenységének figyelemmel követésével, különös tekintettel azokra a kötelezettségekre, amelyek a szövetséges hatalmak által megkötött potsdami határozatokból adódnak”. Ez a megbízatás egyenes folytatása a Szovjetunió Németország irányában követett békepoütikájának. Ez a Németországgal megkötendő békeszerződés alapelveinek szovjet tervében is kife;eződött amely lehetővé teszi az egységes és demokratikus Németország békés fejlődését és valamennyi megszálló csapatnak a békeszerződés megkötésétől számított egy éven belüli kivonását tervezi. A német nép mély felháborodással vette tudomásul, hogy a nyugati hatalmak bonni főbiztosainak tevékenysége arra irányul, hogy még jobban elmélyítsék Németország széttagoltságát és Nyugat-’'émetországra rákény.szeritsék a bonni és párizsi szerződéseket. Ez a politika megakadályozza a békeszerződést és Nyugat Németországban bizonytalan ideig fenn akarja tartani az idegen katonai uralmat A bonni és párizsi szerződések a fasizmus új megerősödéséhez vezetnek. Nyugat- Németországot a revánséhes német militarizmus tűzfészkévé változtatják. Ez éppúgy ellentmond a német nép, mint más népek érdekeinek. — A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa politikája alapelveként elismeri a potsdami egyezményben szabályozott kötelezettségeket és igényeket. A minisztertanács és a Német. Demokratikus Köztársaság népi kamarája ebben az értelemben javaslatokat tett a hazánk keleti és nyugati részén élő németek közötti megértésre, Németország egységének helyreállítása és a békeszerződés megkötése céljából. Ezek a javaslatok a német nép körében ngtgy visszhangra találtak, minthogy minden békeszerető férfi és nő akaratát juttatták kifejezésre. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa a határozatban a szovjet nép bizalmának újabb bizonyítékát látja. A Német Demokratikus Köztársaság Minisz.-i tanácsa a szovjet kormány határozatában fontos ’ ozzájárulást lát a német kérdés békés megoldásához és Európa békéjének megszilárdításához. A határozatból bátorságot merítenek az egységes, demokratikus és békesze rető Németországért küzdő hazafias erők. A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsa felhív minden igaz német hazafit: emelje magasra és vigye győzelemre a nemzeti függetlenség zászlaját”. A legsürgősebb dolog egy négyhatalmi értekezlet — írja a „Le Monde” A ,.Le Monde” című francia burzsoá lap hosszabb cikkben foglalkozik a vitás kérdések rendezésének és a béke fenntartásának lehetőségével. A cikk elítélőleg nyilatkozik Adenauer Nyugat Németországáról, amely azért van a nemzetközi feszültség csökkentése ellen, mert akkor „eltűnhetnek a közeli fegyverkezés távirtai az európai hadsereg keretében és nem remélheti azt sem, hogy vezető pozícióhoz jut az úgynevezett Kis Európa keretében. Az európai hadsereg felállítására vonatkozó szerződés elvi síkon már akkor is erősen bírálhatónak tűnhetett, amikor még Európa megosztása elkerülhetetlennek látszott. Ma azonban — amikor a Kelet és Nyugat közötti megegyezés lehetőségei körülvonalazódnak — kétszeresen elítélendőnek tűnik azhogy különböző mesterkedésekkel siettetni akarják e szerződés ratifikációját azért, hogy állandósítsák Európa 'e'enlegi megoszlását”. „Éppen ezért — szögezi le álláspontját a „Le Monde” — a legsürgősebb do'og az volna, hogy össze üljön egy négyhata’mi értekezlet azzal a céllal, hogy véget vessenek az egymással való szembenállásnak”. A „Ée Monde” cikke a továbbiakban a távo’keleti vitás kérdésekkel foglalkozik és kijelenti: „Ami Ázsiát illeti, előbb vagy utóbb nélkülözhetetlennek fog mutatkozni az öthatalmi értekezlet. A jelenlegi helyzet túlságosan zavaros ahhoz, hogy tartós maradjon, Szükséges, hogy az Egyesült Államok elhatározza magát a Mao Ce-tunggal való tárgyalásokra és szükséges az ie, hogy Farnciaország megbeszéléseket kezdjen Ho Si Minhhel. Akár akarjuk, akár nem, mindketten bebizonyíttották, hatalmukat és képességeiket is” — jegyzi meg a „Le' Monde” és figyelmeztet arra, hogy az úgyne vezett egészségügyi zárlat politikája „hatálytalannak bizonyult, ezt bizonyítja, Gyenyikinék és Vrangelék veresége, Csang Kai-sekék összeomlása, de ezt bizonyítják azok a nehézségek is, amelyekkel Francia ország a vietnami és laoszi (patetlaói) háború posványában találja magát szemben”. A „Le Monde” kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a népek igazi képviselőivel — mint írja — „Moszkvával, Pekinggel, sőt Ho Si Minhhel kell tárgyalni, nem pedig a csangkaisekekke! és a liszinmanokkal”. Rámutat a lap a különböző békeel’enes mesterkedések veszélyességére és végül így ír: „A béke gyümölcsei túlságosan értékesek ahhoz, semhogy elmulaszthatnánk megkísérelni leszedésüket a fáról mindenütt, ahol csak tudjuk, még akkor is, ha bizonyos ideig várnunk kell arra, hogy e gyümölcsök máshol is megérjenek.” Szabadságot a Rosenberg házaspárnak Adenauer Európa Li Szín Mania — írja a „The New Statesman and Nation” Az angol munkáspárt "The New Statesman and Nation” című hetilapja hosszabb cikkben foglalkozik Adenauer nyugatnémetországi uralmával. A lap felveti a kérdést: miből ered Adenauernak az a tekintélye, amelynek révén ma az imperialista világban jelentős szerepre tett szert. „Amikor Adenauer 1949 ben a kancellári székbe került — írja a „The New Statesman and Nation” — konzervatív rajnavidéki katolikusnak, Köln paragrafusokon lovagló polgármesterének Ismerték, aki meglehetősen meglepetésszerűen lett a keresztény demokrata unió vezetője. Jelentéktelensége vetekedett annak a kormánynak jelentéktelenségével, amelynek élére állt. És Adenauer kormányzásának négy esztendeje alatt Nyugat-Németország csodálatos módon visszatért a világpolitika színpadára ... tábornokai túlsúlyban vannak az európai védelmi közösségben”. „Ez a siker — írja a lap — természetesen a hidegháború légkörében jött létre és hozzáteszi, hogy az amerikaiak nyújtotta „dolláresőben bimbózik”. Az angol munkáspárt hetilapja rámutat, hogy „a Németországot egyesítő négyhatalmi értekezlet végetvetne ennek az aranyzápornak és Adenauer is eltörpülne ... Figyelemreméltó a lap kővetkező megállapítása: „Adenauer politikájának helyes megítélése szempontjából tanulságos összehasonlítást tenni Nyugat- Németország és Dél-Korea között. Mindkettő csatlósország, amelyeknek erősen érdeke a Kelet-Nyugat közötti viszály; mindkettőt az ország önkényes kettéosztása hozta létre; mindkettő az amerikaiak támogatásától függ; mindkettő fél a béke megvalósulásának kilátásától. Li Szin Man ugyanúgy, mint Adenauer... ellenez bármiféle rendezést”. A „The New Statesman and Nation” befejezésül arra utal: mi történnék, ha az amerikaiak által támogatott Adenauer továbbra is ezt a szerepet játszhatná Nyugat-Európában: a Li Szin Mannal való öszszehasonlítás — írja — nem haszontalan, „mert megmutatja ne künk azt a sorsot, amely felé jelenlegi politikánk vezet bennünket. Ha Adenauemek lehetővé teszik, hogy meghiúsítsa a négyhatalmi értekezletet és a német probléma békés megoldását, Európa még nagyobb és még szörnyűbb Koreává válhat.” Az Egyesült Álamok legfelső bírósága harmadszor s elutasította a Rosenberg-házaspár peruira fe' vételi kérelmét. S válaszolva a házaspár ügyvédje által benyújtott újabb halasztási kére'emre a legfelső bíróság főbírája közölte, nem ad további haladékot a ha'álos ítélet végrehajtására. A Fosenberg-házaspárt most minden percben a kivégzés veszélye fenyegeti. Nincs vesztenivaló idő — minden erőt latba kell vetni az ártatlanul elítélt amerikai házaspár megmentésére. A legfelső bíróság szégyenletes döntésére néhány héttel azután kerül sor, hogy az egész világ előtt végképp lelepleződött a Rosenbergházaspár elleni vád hamis koronatanúja Április közepén tette közzé a házaspár ügyvédje. David Greenglassnak, a hamis vád koronatanújának kézírásos nyilatkozatát arról, hogy a rendőrség és a bíróság előtt Rosenbergék ellen tett tanúvallomása valótlanságokat tartalmaz. „Greenglass — je’entette a francia polgári lapokban megjelent doku mentumok alarvián a „DPA” nyugatnémet hírügynökség — megállapítja, hogy hamis vallomást tett csak azért, hogy a neki re'tett kérdésekre valami választ adjon”. A legfelső bíróság döntése azonban egyszerűen figyelmer kívül hagvta ezt a perdöntő fontosságú utólagos vallomást. Figyelmen kívül hagyta ugyanúgy, ahovv e joggyilkos per első percétől fogva figye'men kívül j hagyott minden tényt, amely nem Illett bele az FBI által kiagyalt | bűnügyi történetbe, behúnyt szemmel ment el a vádlottak igazának és ártatlanságának legnyilvánvalóbb bizonyítékai mellett. A világ most az amerikai „igazságszolgáltatás” egyik leggaládabb jogtiprásának szemtanúja. Rosenbergék ellen hamis volt a vád, hamis a koronatanú, hamis minden egyes „terhelő” vallomás, hamis és törvénysértő a tárgyalás valameny nyi mozzanata. ..Atomkémkedésért” fogtak perbe és ítéltek el egy olyan házaspárt, amelynek soha semmiféle kapcsolata az atomkutatással nem volt. A „koronatanú” és vádlottárs, aki állítólag az „atomtitkokat” megszerezte, az Egyesült Államok legnevesebb, kormányszol gá latban álló atomfb, " usai szerint sem beosztásánál, sem képzettségénél fogva nem lehetett képes olyan titkokat megszerezni és ^"igni, amelyek ne lennének ismeretesek a világ minden fizikusa előtt. Az általa állítólag készített raizok — nyilatkoztak az említett tudósok — elemista gyerekek vázlataihoz hasonlítanak, viszont az atombomba „titkának” leírása vaskos köteteket venne igénybe és azt leírni, megérteni csaknem olyan munka, mint a „titok” felfedezése. Jellemző, hogy az említett tudósokat — Oppenheim és Urey ismert atomfizikusokat — bár tanúskodásukat a tárgyalás I előtt, hangulatkeltő hivatalos nyi- i latkozatokban jóe'őre beharangoz- I trk, végül is meg sem merték hívni 1 a tárgyalásra. I Greenglass maga vallotta be. hogy hamisan tanúskodott. A másik „koronatanút”, egy bizonyos Max Elitschert, a rendőrség azzal tartotta kezében, hogy mint állami alkalmazottat, aki életrajzában nem tett említést korábbi politikai tevékenységéről, ötévi börtönnel fenyegette meg. A tárgyaláson felvonul tatott többi „terhelő” tanú — egytől-egyig az FBI fizetett embere — még csak nem is ismerte Rosenbergéket. Ez azonban mitsem zavarta a tárgyalást vezető bírót ab ban. hogy egykettőre, s tanúinak sorozatos kudarca ellenére „bebizonyítottnak” ne nyílvánítsa a nevetségesen megalapozatlan vádat és még a tárgyalás közben cinikusan ki ne jelentse: „.Nekem csak azt a kérdést kell eldöntenem, hogy halálbüntetést, va— ennél valamivel alacsonyabb büntetést szabiak-e ki.” Csupán egyetlen „vád” volt, amely beigazolódott — mégpedig az, hogy a Rosenberg-házaspár a háború előtt és alatt antifasiszta magatartást tanúsított. Ez elegendő volt ahhoz, hogy az „atomkémkedés” képtelen vádját rájuksüssék. Joggal nevezték ezt a pert elfogulatlan személyiségek minden idők leggroteszkebb jogi komédiájának E szégyenletes eljáráshoz tartozik, hogy a Rosenberg-házaspár előtt újból és újból megcsillantották a kegyelmet arra az esetre, ha haj landóknak mutatkoznak hamis vallomással más haladó személyiségeket is belekeverni váz FBI által kotyvasztott otromba kémkedési ügybe. Csak néhány nappal ezelőtt jelentette a „Reuter” angol hírügynökség, hogy „az amerikai igazságügyminisztériumhoz közelálló for rá sok szerint a kormány esetleg megkíméli Julius és Ethel Rosenberg életét, ha a házaspár hajlandó fe'viláeosítást a^ni más, esetleg még fel nem fedezett amerikaellenes kémkedésekről ...” Vájjon az effajta szégyenletes megkörnyékezés, az ilyen felkínált becstelen alku már egymagában is nem az elité't házaspár ártatlanságát bizonyítja-e? Kinek volt szüksége e megdöbbentő jogtiprásra és mi célból? A háború, a népelnyomás és a megfélemlítés rendszerének volt erre szüksége. S nem véletlen a törvény te'enségeknek ez a sorozata. A képtelen váddal a háborús pszichózist, a durva jogtiprással pedig a rettegés légkörét akarták szolgálni. A ^Rosenberg-házaspár elleni vérforralóan igazr! "tálán ítéletet nyílt had üzenetnek szánták az éppen ártatlanságuknál fogva „gyanús” állampolgárok miliői ellen, nyílt terrorintézkedésnek mindannak megfenyegetésére, ami becsületes, haladó, vagy akár a legcseké'vebb mérték ben is ellenzéki a mai Amerikában. Saccót és Vanzettit — írta Howard Fast, a nagy amerikai író — 1927- ben, mint az Egyesült A'lamok munkásmozgalmának túszait végezték ki; az ő kivégzésükkel a jogai-1953. ifin hl s 7. Haladó indiai lapok a Szovjetunió békepolitlkájáról Május 25-én az összes vezető indiai lapok első helyen közölték a „Pravda” „A jelenlegi nemzetközi helyzetről” című cikkét. Több lap vezércikkben hangsúlyozza: ha nagyhatalmi értekezletre kerül sor, azt nem szabad előre kidolgozott feltételekhez és politikához kötni, hanem minden előzetes feltétel nélkül kell megtartani. Az urdu nyelven megjelenő „Na ja Zamana” vezércikkében megállapítja: „A „Pravda” cikke megmutatja, hogy a Szovjetunió menynyire szívén viseli a világ békéjének és a béketárgyalásoknak ügyét”. A „Szvadhinata” vezércikkében hangsúlyozza: A világ békeszerető népei az öt nagyhatalom képviselőinek találkozóját kívánják, hogy létrejöjjön a békeegyezmény. Churchill a vezető hatalmak találkozóját javasolta az alsóházban. Amerika urai azonban a nagyhatalmi találkozó helyett háromhatalmi találkozót készítenek elő. A Benareszben hindi nyelven megjelenő „Aj” és a Ha.iderabadban urdu nyelven megjelenő „Avam”, valamint más haladó indiai lapok vezércikkekben kommentálják \ a bermudai értekezletet és hasonló nézetüknek adnak kifejezést. A francia reakció újabb mesterkedése a nemzetgyűlés ellen A francia nemzetgyűlés egyik bizottsága, amely az alkotmány felülvizsgálásával foglalkozik, módosítást fogadott el az alkotmány 20. cikkelyével kapcsolatban, A módosítás mögött a francia reakciónak az a törekvése rejlik, hogy — a köztársaság! tanács javára — csorbítsa a nemzetgyűlés szerepének jelentőségét. A nemzetgyűlés által elfogadott törvényjavaslatokkal kapcsolatban a köztársasági tanácsnak ugyanis csak tanácsadói szerepe van, s a törvényjavaslatot nem utasíthatja el. A bizottság által elfogadott módosítás azonban lehetőséget ad arra, hogy a köztársasági tanács — formális visszautasítás nélkül is — megakadályozza egyes törvényjavaslatok gyakorlati végrehajtását. AZ ÜJ AMERIKAI VEZÉRKARI FŐNÖKÖK KINEVEZÉSE Az „AFP” jelenti, hogy az ame rikai szenátus hadügyi bizottsága csütörtökön jóváhagyta az új vezérkari főnökök kinevezését. Redford tengernagy lett a vezérkari főnökök egyesített bizottságának elnöke, Ridgway tábornok a szárazföldi erők vezérkari főnöke, Carney tengernagy a haditengerészeti erők vezérkari főnöke, Twining tábornok a légierő vezérkari főnöke. ért küzdő munkásosztályt akarták megfélemlíteni. Julius Rosenberg és felesége az amerikai békemozgalom túszai; elítélésükkel azokat akarják megfélemlíteni, akik a koreai háború befejezéséért, a békéért harcolnak Amerikában.” És fasiszta uszítás ez a per a háborús őrület belpolitikai- áldozatainak szánt rétegek: a „külföldi származásúak”, az amerikai zsidóság, a nemzeti kisebbségek, általában minden „másodrendű állampolgár” ellen. De elvétették a számítást. Bátor magatartásukkal, állhatatos ragaszkodásukkal az igazsághoz Julius és Ethel Rosenberg kivívták maguknak Amerika egyszerű embereinek tiszteletét. Ez a házaspár, amely soha nem volt kommunista és nem is tartozott az amerikai munkásmozgalomhoz, meghurcoltatásának éveiben békeharcossá edződött és gerinces kiállásával új tömegeket bátorított békeharcra, A Rosenbergházaspár megértette, hogy a háborús gyújtogatok gyilkos terrorjával szembefordulva, a békeharc fontos őrhelyére került. És erőt merítve, a haladó világ együttérzéséből, szoli daritásából, e bátorlelkű házaspár nem tört meg, nem vált árulóvá, hű maradt az emberiséghez. A békeszerető emberek nem nyugszanak bele e gyalázatos gyilkossági tervbe. Most hogy ezekben a súlyos percekben, amikor a becsületes Rosenberg házaspárt minden pillanatban halá' fenyegeti, világszerte még nyomatékosabban zúg fel a kiáltás: szabadságot az ártatlanul elítélt Ethel és Julius Rosen bergnek! Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava. Krivte.va 7. — lelefor. 332 99. — Szerkesztőség Bratislava, Krtžková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp nakladateľav<" n p závod Bratislava Krížkové J. — Nyomja: MerkantUné tlačiarne n. p. zz., Bratislava. Ut. Nár povstania 41. - Irányító postahivatal: Bratislave, 2. - Előfizetés egy évre: 40 Kis, félévre 20.- Kčs. A lap felmondhatft minden év végéé okt. elsejéig — Eng. szám.: РЮ 566?52. IV. 2.
