Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-07 / 23. szám

12 Földműves A Német Demokratikus Köztársaság Minisztertanácsának nyilatkozata a Német Demokratikus Köztársaságban működő Szovjet Ellenőrző Bizottság megszüntetéséről A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa 1953 május 30-án rendkívüli ülést tartott, amely Otto Grotewohl miniszterelnök ja­vaslatára a kővetkező nyilatkozatot fogadta el: „A Szovjet Szocialista Köztársa­ságok Szövetsége Minisztertanácsá­nak a németországi Szovjet Ellenőr­ző Bizottság feloszlatásáról szóló határozata messzemenően megfelel a német nép érdekeinek. A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa a köztársaság lakosságának és minden német ha­zafinak nevében szól, amikor meg­állapítja, hogy a németországi Szov­jet Ellenőrző Bizottság a potsdami egyezmény szellemében nagy segít­séget nyújtott a német népnek bé­kés újjáépítési munkájában. A szovjet kormány békepolitiká­ja, amely kifejezésre jutott a né­metországi Szovjet Ellenőrző bi­zottság munkájában, népeink ba­rátságának kifejlődésére és elmé­lyülésére vezetett. A Szovjet Szo­cialista Köztársaságok Szövetsége főbiztosi hivatalának megteremtése Németországban, Berlinnel, a né­met fővárossal, mint a főbiztosság székhelyével, annak a békés és ba­ráti po'itikának következetes foly­tatását jelenti, amelyet a Szovjet­unió Németország irányában követ. Ez a politika, a potsdami ha­tározatok értelmében, állandó­an a független, demokratikus, békeszerető és egységes né­met állam megteremtésére irányul. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Minisztertanácsának határozata további fontos lépést je­lent e’őre az egység és béke felé vezető úton, nme'ven a német nép elszánt akarattal halad. A Szovjet Szocialista Köztársasá­gok Szövetsége Minisztertanácsának határozata értelmében a Szovjet­unió németországi főbiztosát meg­bízták „a Szovjetunió németországi érdekeinek képviseletével és a Né­met Demokratikus Köztársaság ál­lamhatalma tevékenységének figye­lemmel követésével, különös tekin­tettel azokra a kötelezettségekre, amelyek a szövetséges hatalmak által megkötött potsdami határoza­tokból adódnak”. Ez a megbízatás egyenes folyta­tása a Szovjetunió Németország irá­nyában követett békepoütikájának. Ez a Németországgal megkötendő békeszerződés alapelveinek szovjet tervében is kife;eződött amely lehe­tővé teszi az egységes és demokra­tikus Németország békés fejlődését és valamennyi megszálló csapatnak a békeszerződés megkötésétől szá­mított egy éven belüli kivonását tervezi. A német nép mély felháborodás­sal vette tudomásul, hogy a nyu­gati hatalmak bonni főbiztosainak tevékenysége arra irányul, hogy még jobban elmélyítsék Németor­szág széttagoltságát és Nyugat-’'é­­metországra rákény.szeritsék a bon­ni és párizsi szerződéseket. Ez a politika megakadályozza a béke­­szerződést és Nyugat Németország­ban bizonytalan ideig fenn akarja tartani az idegen katonai uralmat A bonni és párizsi szerződé­sek a fasizmus új megerősö­déséhez vezetnek. Nyugat- Németországot a revánséhes német militarizmus tűzfész­kévé változtatják. Ez éppúgy ellentmond a német nép, mint más népek érdekeinek. — A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa politikája alap­elveként elismeri a potsdami egyez­ményben szabályozott kötelezettsé­geket és igényeket. A miniszterta­nács és a Német. Demokratikus Köz­társaság népi kamarája ebben az értelemben javaslatokat tett a ha­zánk keleti és nyugati részén élő németek közötti megértésre, Né­metország egységének helyreállítása és a békeszerződés megkötése cél­jából. Ezek a javaslatok a német nép körében ngtgy visszhangra ta­láltak, minthogy minden békeszere­tő férfi és nő akaratát juttatták ki­fejezésre. A Német Demokratikus Köztár­saság Minisztertanácsa a határozat­ban a szovjet nép bizalmának újabb bizonyítékát látja. A Német Demokratikus Köztár­saság Minisz.-i tanácsa a szovjet kormány határozatában fontos ’ oz­­zájárulást lát a német kérdés bé­kés megoldásához és Európa béké­jének megszilárdításához. A hatá­rozatból bátorságot merítenek az egységes, demokratikus és békesze rető Németországért küzdő hazafias erők. A Német Demokratikus Köztársa­ság Minisztertanácsa felhív minden igaz német hazafit: emelje magasra és vigye győzelemre a nemzeti füg­getlenség zászlaját”. A legsürgősebb dolog egy négyhatalmi értekezlet — írja a „Le Monde” A ,.Le Monde” című francia bur­­zsoá lap hosszabb cikkben foglal­kozik a vitás kérdések rendezésé­nek és a béke fenntartásának lehe­tőségével. A cikk elítélőleg nyilat­kozik Adenauer Nyugat Németor­szágáról, amely azért van a nem­zetközi feszültség csökkentése ellen, mert akkor „eltűnhetnek a közeli fegyverkezés távirtai az európai hadsereg keretében és nem remél­heti azt sem, hogy vezető pozíció­hoz jut az úgynevezett Kis Európa keretében. Az európai hadsereg fel­állítására vonatkozó szerződés elvi síkon már akkor is erősen bírálha­­tónak tűnhetett, amikor még Euró­pa megosztása elkerülhetetlennek látszott. Ma azonban — amikor a Kelet és Nyugat közötti megegyezés lehetőségei körülvonalazódnak — kétszeresen elítélendőnek tűnik az­­hogy különböző mesterkedésekkel siettetni akarják e szerződés ratifi­kációját azért, hogy állandósítsák Európa 'e'enlegi megoszlását”. „Éppen ezért — szögezi le állás­pontját a „Le Monde” — a legsür­gősebb do'og az volna, hogy össze üljön egy négyhata’mi értekezlet azzal a céllal, hogy véget vessenek az egymással való szembenállás­nak”. A „Ée Monde” cikke a továbbiak­ban a távo’keleti vitás kérdésekkel foglalkozik és kijelenti: „Ami Ázsiát illeti, előbb vagy utóbb nélkülözhe­tetlennek fog mutatkozni az ötha­talmi értekezlet. A jelenlegi helyzet túlságosan zavaros ahhoz, hogy tar­tós maradjon, Szükséges, hogy az Egyesült Államok elhatározza ma­gát a Mao Ce-tunggal való tárgya­lásokra és szükséges az ie, hogy Farnciaország megbeszéléseket kezd­jen Ho Si Minhhel. Akár akarjuk, akár nem, mindketten bebizonyít­­tották, hatalmukat és képességeiket is” — jegyzi meg a „Le' Monde” és figyelmeztet arra, hogy az úgyne vezett egészségügyi zárlat politikája „hatálytalannak bizonyult, ezt bi­zonyítja, Gyenyikinék és Vrangelék veresége, Csang Kai-sekék össze­omlása, de ezt bizonyítják azok a nehézségek is, amelyekkel Francia ország a vietnami és laoszi (patet­­laói) háború posványában találja magát szemben”. A „Le Monde” kifejezésre juttatja azt a véleményét, hogy a népek igazi képviselőivel — mint írja — „Moszkvával, Pekinggel, sőt Ho Si Minhhel kell tárgyalni, nem pedig a csangkaisekekke! és a liszinma­­nokkal”. Rámutat a lap a különböző békeel’enes mesterkedések veszé­lyességére és végül így ír: „A béke gyümölcsei túlságosan értékesek ahhoz, semhogy elmulaszthatnánk megkísérelni leszedésüket a fáról mindenütt, ahol csak tudjuk, még akkor is, ha bizonyos ideig várnunk kell arra, hogy e gyümölcsök más­hol is megérjenek.” Szabadságot a Rosenberg házaspárnak Adenauer Európa Li Szín Mania — írja a „The New Statesman and Nation” Az angol munkáspárt "The New Statesman and Nation” című heti­lapja hosszabb cikkben foglalkozik Adenauer nyugatnémetországi ural­mával. A lap felveti a kérdést: mi­ből ered Adenauernak az a tekinté­lye, amelynek révén ma az impe­rialista világban jelentős szerepre tett szert. „Amikor Adenauer 1949 ben a kancellári székbe került — írja a „The New Statesman and Nation” — konzervatív rajnavidéki katoli­kusnak, Köln paragrafusokon lo­vagló polgármesterének Ismerték, aki meglehetősen meglepetésszerűen lett a keresztény demokrata unió vezetője. Jelentéktelensége veteke­dett annak a kormánynak jelenték­telenségével, amelynek élére állt. És Adenauer kormányzásának négy esztendeje alatt Nyugat-Németor­­szág csodálatos módon visszatért a világpolitika színpadára ... tábor­nokai túlsúlyban vannak az európai védelmi közösségben”. „Ez a siker — írja a lap — ter­mészetesen a hidegháború légköré­ben jött létre és hozzáteszi, hogy az amerikaiak nyújtotta „dolláresőben bimbózik”. Az angol munkáspárt hetilapja rámutat, hogy „a Német­országot egyesítő négyhatalmi érte­kezlet végetvetne ennek az arany­­zápornak és Adenauer is eltörpül­ne ... Figyelemreméltó a lap kővetkező megállapítása: „Adenauer politikájának helyes megítélése szempontjából tanulsá­gos összehasonlítást tenni Nyugat- Németország és Dél-Korea között. Mindkettő csatlósország, amelyek­nek erősen érdeke a Kelet-Nyugat közötti viszály; mindkettőt az or­szág önkényes kettéosztása hozta létre; mindkettő az amerikaiak tá­mogatásától függ; mindkettő fél a béke megvalósulásának kilátásától. Li Szin Man ugyanúgy, mint Ade­nauer... ellenez bármiféle rende­zést”. A „The New Statesman and Na­tion” befejezésül arra utal: mi tör­ténnék, ha az amerikaiak által tá­mogatott Adenauer továbbra is ezt a szerepet játszhatná Nyugat-Euró­­pában: a Li Szin Mannal való ösz­­szehasonlítás — írja — nem ha­szontalan, „mert megmutatja ne künk azt a sorsot, amely felé jelen­legi politikánk vezet bennünket. Ha Adenauemek lehetővé teszik, hogy meghiúsítsa a négyhatalmi értekez­letet és a német probléma békés megoldását, Európa még nagyobb és még szörnyűbb Koreává válhat.” Az Egyesült Álamok legfelső bí­rósága harmadszor s elutasította a Rosenberg-házaspár peruira fe' vételi kérelmét. S válaszolva a házaspár ügyvédje által benyújtott újabb halasztási kére'emre a legfelső bí­róság főbírája közölte, nem ad to­vábbi haladékot a ha'álos ítélet vég­rehajtására. A Fosenberg-házaspárt most minden percben a kivégzés veszélye fenyegeti. Nincs veszteni­való idő — minden erőt latba kell vetni az ártatlanul elítélt amerikai házaspár megmentésére. A legfelső bíróság szégyenletes döntésére néhány héttel azután ke­rül sor, hogy az egész világ előtt végképp lelepleződött a Rosenberg­­házaspár elleni vád hamis korona­tanúja Április közepén tette közzé a házaspár ügyvédje. David Greeng­­lassnak, a hamis vád koronatanú­jának kézírásos nyilatkozatát arról, hogy a rendőrség és a bíróság előtt Rosenbergék ellen tett tanúvallo­mása valótlanságokat tartalmaz. „Greenglass — je’entette a francia polgári lapokban megjelent doku mentumok alarvián a „DPA” nyugat­német hírügynökség — megállapítja, hogy hamis vallomást tett csak azért, hogy a neki re'tett kérdések­re valami választ adjon”. A legfelső bíróság döntése azonban egysze­rűen figyelmer kívül hagvta ezt a perdöntő fontosságú utólagos vallo­mást. Figyelmen kívül hagyta ugyanúgy, ahovv e joggyilkos per első percétől fogva figye'men kívül j hagyott minden tényt, amely nem Illett bele az FBI által kiagyalt | bűnügyi történetbe, behúnyt szem­mel ment el a vádlottak igazának és ártatlanságának legnyilvánva­lóbb bizonyítékai mellett. A világ most az amerikai „igaz­ságszolgáltatás” egyik leggaládabb jogtiprásának szemtanúja. Rosen­bergék ellen hamis volt a vád, ha­mis a koronatanú, hamis minden egyes „terhelő” vallomás, hamis és törvénysértő a tárgyalás valameny nyi mozzanata. ..Atomkémkedésért” fogtak perbe és ítéltek el egy olyan házaspárt, amelynek soha semmi­féle kapcsolata az atomkutatással nem volt. A „koronatanú” és vád­­lottárs, aki állítólag az „atomtitko­kat” megszerezte, az Egyesült Álla­mok legnevesebb, kormányszol gá latban álló atomfb, " usai szerint sem beosztásánál, sem képzettségé­nél fogva nem lehetett képes olyan titkokat megszerezni és ^"igni, amelyek ne lennének ismeretesek a világ minden fizikusa előtt. Az ál­tala állítólag készített raizok — nyilatkoztak az említett tudósok — elemista gyerekek vázlataihoz hasonlítanak, viszont az atombomba „titkának” leírása vaskos köteteket venne igénybe és azt leírni, megér­teni csaknem olyan munka, mint a „titok” felfedezése. Jellemző, hogy az említett tudósokat — Oppenheim és Urey ismert atomfizikusokat — bár tanúskodásukat a tárgyalás I előtt, hangulatkeltő hivatalos nyi- i latkozatokban jóe'őre beharangoz- I trk, végül is meg sem merték hívni 1 a tárgyalásra. I Greenglass maga vallotta be. hogy hamisan tanúskodott. A másik „koronatanút”, egy bizonyos Max Elitschert, a rendőrség azzal tar­totta kezében, hogy mint állami al­kalmazottat, aki életrajzában nem tett említést korábbi politikai tevé­kenységéről, ötévi börtönnel fenye­gette meg. A tárgyaláson felvonul tatott többi „terhelő” tanú — egy­­től-egyig az FBI fizetett embere — még csak nem is ismerte Rosen­­bergéket. Ez azonban mitsem za­varta a tárgyalást vezető bírót ab ban. hogy egykettőre, s tanúinak sorozatos kudarca ellenére „bebi­­zonyítottnak” ne nyílvánítsa a ne­vetségesen megalapozatlan vádat és még a tárgyalás közben cinikusan ki ne jelentse: „.Nekem csak azt a kérdést kell eldöntenem, hogy ha­lálbüntetést, va— ennél valamivel alacsonyabb büntetést szabiak-e ki.” Csupán egyetlen „vád” volt, amely beigazolódott — mégpedig az, hogy a Rosenberg-házaspár a há­ború előtt és alatt antifasiszta ma­gatartást tanúsított. Ez elegendő volt ahhoz, hogy az „atomkémke­dés” képtelen vádját rájuksüssék. Joggal nevezték ezt a pert elfogu­latlan személyiségek minden idők leggroteszkebb jogi komédiájának E szégyenletes eljáráshoz tartozik, hogy a Rosenberg-házaspár előtt újból és újból megcsillantották a kegyelmet arra az esetre, ha haj landóknak mutatkoznak hamis val­lomással más haladó személyisége­ket is belekeverni váz FBI által kotyvasztott otromba kémkedési ügybe. Csak néhány nappal ezelőtt jelentette a „Reuter” angol hírügy­nökség, hogy „az amerikai igazság­ügyminisztériumhoz közelálló for rá sok szerint a kormány esetleg megkíméli Julius és Ethel Rosen­berg életét, ha a házaspár hajlandó fe'viláeosítást a^ni más, esetleg még fel nem fedezett amerikaelle­­nes kémkedésekről ...” Vájjon az effajta szégyenletes megkörnyéke­zés, az ilyen felkínált becstelen al­ku már egymagában is nem az el­ité't házaspár ártatlanságát bizo­nyítja-e? Kinek volt szüksége e megdöb­bentő jogtiprásra és mi célból? A háború, a népelnyomás és a meg­félemlítés rendszerének volt erre szüksége. S nem véletlen a törvény te'enségeknek ez a sorozata. A kép­telen váddal a háborús pszichózist, a durva jogtiprással pedig a rette­gés légkörét akarták szolgálni. A ^Rosenberg-házaspár elleni vérforra­­lóan igazr! "tálán ítéletet nyílt had üzenetnek szánták az éppen ártat­lanságuknál fogva „gyanús” állam­polgárok miliői ellen, nyílt terrorin­tézkedésnek mindannak megfenye­getésére, ami becsületes, haladó, vagy akár a legcseké'vebb mérték ben is ellenzéki a mai Amerikában. Saccót és Vanzettit — írta Howard Fast, a nagy amerikai író — 1927- ben, mint az Egyesült A'lamok munkásmozgalmának túszait végez­ték ki; az ő kivégzésükkel a jogai-1953. ifin hl s 7. Haladó indiai lapok a Szovjetunió békepolitlkájáról Május 25-én az összes vezető in­diai lapok első helyen közölték a „Pravda” „A jelenlegi nemzetközi helyzetről” című cikkét. Több lap vezércikkben hangsú­lyozza: ha nagyhatalmi értekezletre kerül sor, azt nem szabad előre kidolgozott feltételekhez és politiká­hoz kötni, hanem minden előzetes feltétel nélkül kell megtartani. Az urdu nyelven megjelenő „Na ja Zamana” vezércikkében megál­lapítja: „A „Pravda” cikke meg­mutatja, hogy a Szovjetunió meny­nyire szívén viseli a világ békéjé­nek és a béketárgyalásoknak ügyét”. A „Szvadhinata” vezércikkében hangsúlyozza: A világ békeszerető népei az öt nagyhatalom képvise­lőinek találkozóját kívánják, hogy létrejöjjön a békeegyezmény. Chur­chill a vezető hatalmak találkozóját javasolta az alsóházban. Amerika urai azonban a nagyhatalmi talál­kozó helyett háromhatalmi találko­zót készítenek elő. A Benareszben hindi nyelven megjelenő „Aj” és a Ha.iderabadban urdu nyelven megjelenő „Avam”, valamint más haladó indiai lapok vezércikkekben kommentálják \ a bermudai értekezletet és hasonló nézetüknek adnak kifejezést. A francia reakció újabb mesterkedése a nemzetgyűlés ellen A francia nemzetgyűlés egyik bi­zottsága, amely az alkotmány fe­lülvizsgálásával foglalkozik, módo­sítást fogadott el az alkotmány 20. cikkelyével kapcsolatban, A módo­sítás mögött a francia reakciónak az a törekvése rejlik, hogy — a köz­társaság! tanács javára — csorbítsa a nemzetgyűlés szerepének jelentő­ségét. A nemzetgyűlés által elfoga­dott törvényjavaslatokkal kapcso­latban a köztársasági tanácsnak ugyanis csak tanácsadói szerepe van, s a törvényjavaslatot nem utasít­hatja el. A bizottság által elfoga­dott módosítás azonban lehetőséget ad arra, hogy a köztársasági tanács — formális visszautasítás nélkül is — megakadályozza egyes törvény­­javaslatok gyakorlati végrehajtását. AZ ÜJ AMERIKAI VEZÉRKARI FŐNÖKÖK KINEVEZÉSE Az „AFP” jelenti, hogy az ame rikai szenátus hadügyi bizottsága csütörtökön jóváhagyta az új ve­zérkari főnökök kinevezését. Red­­ford tengernagy lett a vezérkari főnökök egyesített bizottságának el­nöke, Ridgway tábornok a száraz­földi erők vezérkari főnöke, Carney tengernagy a haditengerészeti erők vezérkari főnöke, Twining tábornok a légierő vezérkari főnöke. ért küzdő munkásosztályt akarták megfélemlíteni. Julius Rosenberg és felesége az amerikai békemozgalom túszai; elítélésükkel azokat akarják megfélemlíteni, akik a koreai há­ború befejezéséért, a békéért har­colnak Amerikában.” És fasiszta uszítás ez a per a háborús őrület belpolitikai- áldozatainak szánt ré­tegek: a „külföldi származásúak”, az amerikai zsidóság, a nemzeti ki­sebbségek, általában minden „má­sodrendű állampolgár” ellen. De elvétették a számítást. Bátor magatartásukkal, állhatatos ragasz­kodásukkal az igazsághoz Julius és Ethel Rosenberg kivívták maguk­nak Amerika egyszerű embereinek tiszteletét. Ez a házaspár, amely soha nem volt kommunista és nem is tartozott az amerikai munkás­­mozgalomhoz, meghurcoltatásának éveiben békeharcossá edződött és gerinces kiállásával új tömegeket bátorított békeharcra, A Rosenberg­­házaspár megértette, hogy a hábo­rús gyújtogatok gyilkos terrorjával szembefordulva, a békeharc fontos őrhelyére került. És erőt merítve, a haladó világ együttérzéséből, szoli daritásából, e bátorlelkű házaspár nem tört meg, nem vált árulóvá, hű maradt az emberiséghez. A békeszerető emberek nem nyugszanak bele e gyalázatos gyil­kossági tervbe. Most hogy ezekben a súlyos percekben, amikor a be­csületes Rosenberg házaspárt min­den pillanatban halá' fenyegeti, vi­lágszerte még nyomatékosabban zúg fel a kiáltás: szabadságot az ártat­lanul elítélt Ethel és Julius Rosen bergnek! Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal Bratislava. Krivte.va 7. — lelefor. 332 99. — Szerkesztőség Bratislava, Krtžková 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Štát. pôdohosp nakladateľav<" n p závod Bratislava Krížkové J. — Nyomja: MerkantUné tlačiarne n. p. zz., Bratislava. Ut. Nár povstania 41. - Irányító postahivatal: Bratislave, 2. - Előfizetés egy évre: 40 Kis, félévre 20.- Kčs. A lap felmondhatft minden év végéé okt. elsejéig — Eng. szám.: РЮ 566?52. IV. 2.

Next

/
Thumbnails
Contents