Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-06-07 / 23. szám

7

S

AjW _ _

Földműves 1953. június 7.

Юга klo га Но másain к к íréi

Hogyan lett Szigl Mária Szlovákia első kombáinvezetónôje

A csallóközcsütörtöki gépállomás körzetében a tavalyi kombájnnal való aratáskor általános feltűnést keltett Szigl Mária, a 22 éves éberhardi kombájn vezetőnő. — Az emberek akkor láttak először kombájnt és nem tudták, hogy mit csodáljanak. Nézzék-e a gépet, amely egyszerre arat és csépel, vagy a kombájnvezetőnőt, aki biztos kézzel vezette a gépet és ahogy látszott, nem törődött a kíváncsiskodó tömeggel. Szigl Mária lényét a gép kötötte le. Most aratott először és ha már nekifogott, nem akar szégyent vallani, Igaz, hogy alapos elméleti és gyakorlati kiképzésben részesült, de az igazi aratás, az mégis csak más. Figyelmét főleg arra fordította, nem kerül e a gép elé valami nagyobb darab , kő, vagy hant, mert ezek a gép működését károsan befolyásolták volna.

KAPÁTÓL — KOMBÁJNIG

Szigl Máriának meg kellett azért küzdeni, hogy kombájnvezető lehessen. Az út idáig nem volt könnyű. Heten voltak testvérek és ő volt a családban a második gyermek, Kilenctagú családnak bizony félhektár földből nem telt mindenre. — Édesapja a szeneseknél dolgozott. Ez a munka a régi kapitalista világban inkább csak alkalmi munka volt. Mária, mikor már elbírta a kapát, másoknak ment kapálni. — Később úgy gondolta, hogy jobb lesz ha elszegődik mindenesnek. „Legalább jóllakhatok” — gondolta magában. Az életet azonban csak itt kezdte igazán megismerni. Kora reggeltől késő estig takarított, mosott, főzött. rgy évig szolgált és ezalatt többször is helyet cserélt, de sorsa sehogyan sem akart megjavulni. A munkától elszokott, ellustult és elhájasodott nagyságák nem azért fogadtak cselédet, hogy ők is dolgozzanak, A régi társadalmi rendszerben a henyélők sokkal jobban éltek, mint a dolgozók.

SzigV Mária 1950-ben az éberhardi állami birtolc do1 gozó ja . lett. Itt a sorsa jobbra fordult és ráért sajátmanával is törődni. Körülötte nagy változások mentek végbe. — Mindenhol a dolgozók vették kezükbe a vezetést. Megszűnt a kizsákmányolás és új élet kezdődött.

Szigl Mária úgy érezte, hogy az

i új társadalmi rendszer kiépítéséből neki is ki kell venni részét. Nem I elégedett meg azzal, amit idáig I nyújtott. Többet akart és több akart lenni, de nem tudta, hogy hogyan,

HOGYAN INDULT EL?

1951-ben, az Ifjúság Falvának építésekor önként jelentkezett brij gádba. Itt hamar megbarátkozott a környezettel és egyszeriben otthon érezte magát. Az elszállásolás és az élelmezés kifogástalan volt. Reggel 7-töl 1 óráig dolgoztak. Délután pedig igyekeztek szakismereteiket bővíteni, Az Ifjúság Falvában mindenféle szaktanfo'yamokat rendeztek, így többek között gépkocsivezető tanfolyamot is. A tanfolyam végeztével hajtási engedélyt szerzett, és ezzel jelentkezett a csütörtöki gépállomáson ahol eleinte az önkötözőgépekhez kapott beosztást, majd az aratás elvégeztével Š-30 as mintájú, nyitott karosszériájú traktorra került. Ezzel a géppel késő őszig szántott, majd a hidegebb idők beálltával a gépét kicserélték és egy fedett, ugyancsak Š-30-as gé-pet kapott, amellyel tovább dolgozott. Ekkor szervezték meg a csehországi kombájn-tanfolyamot. amelyre Szigl Mária is jelentkezett.

A tanfolyam 2 és félhónapig tartott.

Eredményes vizsga után hazajövet résztvett a téli gépjavításokban, ahol a gépek alkatrészével és azok rendeltetésével még jobban megism.erkedett. Közben ismét Š-30-as géppel dolgozott. Az aratás és cséplés ideje rohamosan közeledett és i lassan megérkezett az a nagy nap ' is, amikor elindult, hogy becsületet szerezzen falujának és a gépállomásnak Szigl Mária mindezekről így emlékezik meg:

— „Végül 1952 júniusában kerül- \ tem a kombájnra. Az aratást Hidason kezdtem meg, ahol a feladatom 130 hektár gabona learatása volt. Ha úgy most visszagondolok az elmúlt aratásra, a kezdet nem is vo’t olyan nehéz. Hisz körülöttem voHak az állomás vezetői, legjobb szakemberei és ők mind segítségemre voltak. Nem tagadom, kezdetben aggályaim voltak, de erős volt bennem az akarói, hogy a felmerülő nehézségeket leküzdöm és le is küzdöttem. Különben is az akadályokra felkészültem, úgyhogy semmi meglepetés nem érhetett. A gép normája tavaly 100 hektár learatása és elcsépelése volt és én már Hidasam 30 szá га'ёкка! túlteljesítettem tervemet. Üzemzavarom? Nem is volt olyan említésreméltó. Nem mondom azt, hogy amint kimentem aratni, a gépen nem kellett semmit igazítani. Ezt senki sem hinné el. Igenis, az első napot erre szántuk, de aztán mennél tovább arattunk, annál ritkábbak voHak üzemzavaraink. Ké sőbb már csak láncszakadás, vagy a felvonón fordult elő kisebb igazítás, de ezt már mi ketten a segéderővel helyrehoztuk. Más eset nem is fordult elő.,. ”

ARATÁS MORVAORSZÁGBAN

Így indult el Szigl Mária, a szlovákiai első kombájnvezetőnő. — Ahogy mondja, az akadályokra felkészült. Talán ebben van sikerének minden titka. A tavalyi kombájnnal való aratás nem volt valami kedvező és ahogy mondja, a hidasi szövetkezet gabonájában több volt a mácsonya, mint a kalász, A talaj sem volt kombájnnal való aratásra elkészítve. Igaz, hogy akkor, amikor a hidasiak vetettek, még nem tudták, hogy kombájnnal fognak aratni. Az a sok mácsonya azonban így sem menti őket. A hidasi sikeres aratás befejezése után a csütörtöki gépállomást meghívták a morvaországi Svitava környékének aratására, amelyről Szigl Mária így emlékezik meg:

— „Svitavában sem arattak azelőtt még kombájnnal. Mi voltunk az elsők, akik ott a kombájnnal való aratást megkezdtük, Ha kérdezték tőlünk, hogy hovavalók vagyunk, büszkén válaszoltuk — ,,A

csallóközcsütörtöki gépállomás tagjai vagyunk .

Az ottani szövetkezeti tagoknak nagyon tetszett a kombájnok munkája és nagyon szívesek voltak hozzánk”.

Svitavában 83 hektárt aratott le, amely a hidasi 130 hektárral együtt 213 hektárt tett ki. Így hát a feladatát 213 százalékra teljesítette. Akkor már nemcsak odahaza Csütörtökön figyeltek fel rá, hanem máshol is. 1952 decemberében Nepomucký földművé'ésügyi miniszter dicsérő ok1 evé.Vel tüntette ki. Az idén újabb kitüntetés érte. Megkapta a Munkaérdemrendet. Ezzel Szigl Mária is felsorakozott a kitüntetett élmunkásaink sorába.

TRAKTOROSBRIGÁDVEZETÖNÖ

Jelenleg az érberhardi traktorosbrigád vezetője és éppen elég dolga van. Este a szövetkezetnek van gyűlése, ahol az aratási előkészületeket ffgják megbeszélni. A brigád 158 helétárt kombájnnal arat le. Erre a gépállomással szerződést is kötöttek. A napi terv 15 hektár learatása, amely 1 kombájnnal 10 napig tart. A brigádnak 4 traktora van és a tavaszi munkák, tervet időre elvégezték.

Szigl Mária szabadidejében olvas. Legjobban a szovjet írók könyvei tetszenek neki. Elolvasta „Az aratás”, „Ifjú Gárda” és az „Emberek között” című könyveket. Szórakozása az olvasás. Tanul és képezi magát, hogy a fejlődéssel lépést tudjon tartani.

Az idén ismét, kombájnnal fog aratni. Az idei aratás azonban könynyebb lesz. Ugyanazzal a géppel fog dolgozni, amellyel tavaly dolgozott és amelyen már mögötte van 213 hektár learatása, miközben gazdag tapasztalatokat szerzett. Az idén azonban az aratási feladatok is meggyaporodtak, A tavalyi 100 hektáros norma helyett 162 hektár a feladat. A gép már teljesen készen áll. Be is van szaladva. A gabona azonban még zöld, most van érőben. Fúvó szelek hullámokban szaladnak végig gabona-tengeren és a kalászok meghajolva üdvözli к az érést elősegítő szelet. Az aratás már nincs messze. Szigl Mária ismét felül a kombájnra. Végignéz a feléje integető érett kalászon, aztán mosolyogva megindítja gépét, hogy betakarítsa az idei bő termést.

Fúry József.

A csallóközcsütörtöki gépállomás felkészült a kombájnnal való aratásra

A legtöbb gépállomáson már most felkészültek az idei kombájnnal történő aratásra. A csütörtöki állomáson a kombájnvezetők értekezletet tartottak, amelyen megtárgyalták a kombájnnal való aratással kapcsolatos teendőket. Sípos elvtárs, az állomás főagronómusa a kombájnvezetők komoly felelősségére mutatott rá, majd felhívott minden egyes vezetőt, hogy az idei kombájnnal való aratást a leglelkiismeretesehben végezzék el, hogy minden szövetkezeti tag az elvégzett munkával teljesen meg legyen elégedve. — „A falut meg kell győzni a kombájmial való aratás előnyéről.

Nem igaz az az állítás, hogy a kombáinnokkal több a szem veszteség, mint a kaszával,

vagy az önkötözőgéppel történő aratásnál. Ha kaszával aratunk, már kaszálásnál pereg a szem. A marokszedés, kévekötözés megint csak szemveszteséggel jár. összehordásnál, keresztezésnél is veszik a szem. Még mindig nincs vége a szemveszteségnek. Csak most jön a kocsirarakás és a hordás, amely jelentős szemveszteséggel Jár. A

kalász csak ezekután kerül a cséplőgépbe, amely nem dolgozik sem tisztában, sem jobban, mint a kombájn. A kombájnnal való aratásnál csak egyszer pereg a szem és ezt vegye minden szövetkezeti tag számításba” — fejezte be beszédét Sipos elvtárs.

Očovský elvtárs, a gépállomás igazgatója hangoztatta, hogy az idei kombájnnal történő aratásnál több segítséget vár a HNB-tól Is. Tavaly ez a segítség hiányzott, sőt sok helyen az egyes HNB-ok dolgozói egyenesen akadályokat gördítettek a kombájnnal végzett aratás elé. Csak Očovský elvtárs meggyőző munkája után javult meg a helyzet.

Az állomás vezetősége a kombájnnal való aratás biztosítása terén szép eredményeket ért el. A szövetkezetek 2900 hektárra kötöttek szerződést, amely elvégzésére megtettek minden szükséges intézkedést. A kombájnok ezidei munkája 162 hektár, amely ugyan jelentős feladat, de a csütörtöki kombájnvezetők kezeskednek ennek elvégzéséről.

A gépállomáshoz tartozó szövetkezetek közül a kombájnnal való aratás terén Tejfalu vezet 310 holddal, itt két géppel fognak aratni. A somorjai szövetkezet 172 hektárra kötött szerződést.

Vannak azonban még most is szövetkezetek, amelyek vonakodnak kombájnnal aratni. Ilyenek közé tartozik Vajasvata és Bélvata is, akik kijelentették, hogy inkább kézzel fognak aratni, mint kombájnnal. Michalik elvtársnak, az állomás körzeti agronómusának nem könnyű a feladata az olyan szövetkezeti tagokkal, akik a haladást és a gépesítést nem értik meg és inkább a fáradságos izommunkát válaszszák. Hornyák elvtársnak, a gépállomás politikai vezetőjének, valamint az ottani HNB-ok vezetőinek meg kell győzni a két falu szövetkezeti tagjait is a könnyebb, olcsóbb és a tökéletesebb aratásról és meg kell nekik magyarázni, amit Sipos elvtárs a kombájnvezetők értekezletén mondott, hogy a kombájnnal végzett aratásnál összehasonlíthatatlanul kevesebb szemveszteség fordul elő, mint a közönséges kaszával való aratásnál. —fy—

Tanuljunk a szovjet tapasztalatokból

Hazánk szocialista építésében fényes eredményeket értünk el. Mindenekelőtt iparunkról van szó, amelynek fejlődése hatalmas iramban halad előre. Szocialista mezőgazdaságunk gépesítése is az utolsó években jelentős mértékben fejlődött. A mezőgazdasági gépesítéssel foglalkozó dolgozóink tudatában vannak annak, hogy Gottwald elvtársnak, az 1952 december hónapban a CsKP konferenciáján megjelölt feladatát: „Kollektivizálás, plusz gépesítés plusz villamosítás, ez a falu szocializálása,, — jelszavát csak úgy valósíthatjuk meg, ha mégjobban nekifogunk a gépesítés megszervezésének.

Dolgozóinkat meg kell ismertetni az új szovjet tapasztalatokkal és a szovjet tudomány fejlődésével, valamint a növénytermelés terén elért teljes gépesítés kérdésével. Ez végeredményben az a feladat, amelyet a Csehszlovák- Szovjet intézet Pardubicén ez év április 24—25-én elhatározott.

Az értekezleten K. Q. Golovatij elvtárs beszámolt a szovjet mezőgazdasági termelés gépesítéséről, amely rövidesen ismertetve a következőképen hangzik:

„Az ötödik ötéves terv az állattenyésztés újabb fokozását irányozta elő- Köszönet a párt és kormány gondoskodásának, mezőgazdasági termelésünk a fejlődés további szakaszához érkezett. 1952-ben a búza terméshozama a háborúelőtti évekhez viszonyítva 48 százalékkal emelkedett. A talaj megmunkálása is évről-évre tökéletesedik. Az utóbbi időben 1546 új gépállomást szerveztek meg. Ugyancsak ebben az

időben mezőgazdaságunknak több mini ötmillió gépet és szerszámot adtunk. Gépállomásaink gépjeinek teljesítőké pessége a háború előttihez mérten 59 százalékkal, a kombájnok teljesítménye pedig kétszeresére emelkedett. A gépállomások most 170 féle mezőgazdasági munkát végeznek. Hogy milyen haladás ez, azt legjobban csak úgy tudjuk megérteni, ha összehasonlítjuk ezt az 1950-es év’ mezőgazdasági eredményeivel, amikor gépállomásaink csupán 90 féle munkát' végeztek.

A gépállomások tavaly a kolhozok alapmunkáinak háromnegyed részét elvégezték. A gabona betakarítását 70 százalékban kombájnokkal hajtották végre. Az utolsó években 160 fajta új gépet adtak át a mezőgazdasági termelésnek, ami lehetővé teszi számos munka gépesítését, amelyet azelőtt kézzel végeztek el. A gépállomások teljesítőképessége az ötéves terv végéig 50 százalékkal emelkedik. Főképpen a növényápoló gépek és a sorközi megmunkáló gépek száma fog gyarapodni.

A mezőgazdasági feladatok közé tartozik a villamostraktorok bevezetése is. Ezt főképpen ott szándékozunk megvalósítani, ahol a közelben villamoserőtelepek vannak. A villamosítás hatalmas tényező a mezőgazdasági termelés fokozásában. A már meglévő gépekkel lehetővé teszi a teljes gépesítés megvalósítását a mezőgazdaság összes ágaiban. Elősegíti a termelési költségek jelentős leszállítását és végül megjavítja a falusi lakosság életfeltételeit.”

M»ért előnyös аж óraütemterv

Az óraütemterv szerinti munka a i szovjet traktorosok és újítók niunka- j módszere, amelyet traktorosaink is átvettek. Dacára annak, hogy ez a mozgalom csak alig háromhónapos, mégis meglehet már most állapítani, hogy nálunk is várakozáson felüli eredményeket értek el.

Gyetven Nándor, a köbölkúti gépállomás traktorosa Š-30-as gépén simító és tárcsázó aggregáttal négy méter szélességű fogással három óra és hei perc alatt 6.84 hektárt művelt meg. Ezáltal 198 százalékos teljesítményt ért el. Tóth István traktoros Š-30-as gépével 5 méter széles fogásu agg'regáttal dolgozott és 5 óra alatt 13 hektár földet munkált meg. Normáját 231 i százalékra teljesítette. Mátyás András, | ugyancsak a köbölkúti gépállomás tag- j ja 5 óra alatt 148 százalékos teljesítményt ért el.

A megemlített esetekben kívül ezen a gépállomáson az óraütemterv szerint dolgozó többi traktoros napi teljesítménye szintén 150—250 százalék között mozog. Az órjütemterv szerinti munka nagyon sok esetben elősegítette a feladatok gyors elvégzését és a kitűzött agrotechnikai határidő megrövidítését, ami által elősegítették szövetkezeteink hektárhozamának emelését. Például a bagotai brigádközpont elmaradt a tavaszi terv teljesítésében.

Erre 5 traktoros az óraütemterv szerint kezdett dolgozni, amelynek eredménye az lett, hogy az utolsó helyről 3 napon belül az első helyre kerültek.

A napi terv túlteljesítése mellett jelentős mennyiségű üzemanyagot megtakarítottak. Semsei László, a bagotai brigád tagja 320 százalékos teljesítménye mellett 32 liter, Uhrik elvtárs a surányi gépállomás traktorosa 257 szalékos teljesítményével 39 lit. üzemanyagot takarított meg.

Az óraütemterv bevezetésénél eleinte nehézségekkel is meg kellett küzdeni. Ügy a szövetkezeti tagok, mint traktorosaink bizalmatlanul fogadtak ezt az újítást. Ma azonban az a helyzet, hogy traktorosaink saját magúik meggyőződtek ennek az előnyéről, amely más egyéb előnyök mellett rövidebb munkaidővel lehetővé teszi a magasabb keresetet is.

A tavaszi munkák folyamán szerzett tapasztalatok alapján széleskörű mozgalmat indítottunk meg, az óraütemterv szerinti munka megszervezése érdekében. Ezt az újítást főképpen a most meginduló aratási és cséplési munkákban kell érvényesítenünk, amely bevezetésével megrövidítjük úgy az aratást mint a cséplést. A termelési költségek leszállítása mellett elérjük traktorosaink és szövetkezeti tagjaink jövedelmének emelését is.

Munkában az úi típusú kaszálógépek

A szövetkezetek rétjein, mezőin és heretábláin megjelentek a kaszálógépek, amelyek nagy segítséget jelentenek az állattenyésztés előfeltételeinek biztosításában, vagyis a takarmányalap megteremtésében. A somorjai járásban Bélvata és Szarvas községek szövetkezetei gondoskodtak a bő téli takarmányozásról. Ezzel szemben az úszori és vajkai EFSz-ek elhanyagolták a takarmányról való gondoskodást és nem fektettek kellő figyelmet a téli takarmányozás biztosítására. A téli traktorosbrigád most kaszálja az otkáját, A norma 4 hektár, de ahogy Árva János és Gazdag Tivadar, a féli traktorosbrigád tagjai mondják,

7—8 hektárt is lekaszálnak. A ka.kaszálásnál feltűnt az, hogy a gépek odamenet mindig nagy sebességgel haladtak, de visszamenet annál lassabban. Árva János azonban a rejtélyt megoldja. „Ha a szél fúj, megdönti a herét és lehetőleg még a megdőlés előtt a kaszának érni kell a herét. Ezért kell nagyobb sebességgel hajtani, de a visszamenetnél már a here ellenkező irányban dől, vagyis jobban neki dől a kaszának.

tani szövetkezet 16 hektárnyi heréjét, amelyet két új típusú „Agrostroj 18.3” jelzésű traktorral vontatnak. Az új kaszálógépeknek a régivel szemben az az előnye, hogy fogaskerekes átvitel helyett, ékszíjáé átvitelt vezettek be, amely nem zörög és biztosítja a gép síma mun- 1

Ilyenkor a rendes sebességgel lehet kaszálni."

A traktorosbrigádoknak juttatott új kaszáló gépek nagy haladást jelentenek a mezőgazdaság gépesítése terén és nagy segítséget jelentenek a takarmány gyors begyűjtésében.

FY