Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-31 / 22. szám

6 Földműves 1953. május 31.

Gyermekeink napsugaras élete

Míg a ,,1’Humanité”, a francia munkásosztály lapja 1953. március 2-iki számában arról ad hírt, hogy — a legutóbbi három hónapban 200 kis gyereket vásároltak Torontóban egyenként 250 dollárért, majd New- Yorkban 2,000 dolláért adták el őket — addig mi, arról adhatunk hírt, hogy népidemokratikus kormányunk gyermekeink nevelésére a legnagyobb gondot fordítja és sem költségtől, sem fáradtságtól nem riad vissza, hogy minden akadályt elhárítson növekvő nemzedénkünk fejlődése útjából.

Nálunk egy anyának eszébe sem jut, hogy gyermekét valakinek eladja, hogy lelke legféltettebb kincsét pénzre váltsa. De miért is követne el egy anya önmaga ellen ilyen súlyos bűnt, ha nálunk minden hatalom a dolgozó nép kezében van és mind a városokban, mind a falvakban a csecsemőotthonok hálózata egyre bővül és mindenütt meggyőződhet az ember arról, hogy ezek az otthonok a korszerű higénia valamennyi követelményének megfelelnek. f

A CSECSEMŐOTTHON TÍPUSA.

Csak egy példát ragadunk ki. Nem akarunk most a pozsonyi csecsemőotthonokról beszámolni, amelyeknek száma közel 50 körül mozog és valamennyi, kivétel nélkül korszerűen és kényelmesen vannak berendezve, inkább felültünk az autóbuszra és kiszálltunk Püspökin, egy olyan községben, amilyen ezer és ezer van ^hazánkban és csecsemőotthona típusa az országszerte egyre szaporodó otthonoknak.

Szép, ragyogó tisztaságú kert öve zi azt a villaszerű épületet, ahol a püspöki dolgozó asszonyok gyermekei vannak elhelyezve. A csecsemőotthon vezetője Vlasta Vlíkova, egy fiatal munkásnő, aki nemrégen még gyárban dolgozott és miután sikerrel elvégezte a gyermekgondozótanfolyamot és elegendő tapasztalatot szerzett, átvette ennek az otthonnak a vezetését.

Amint átlépjük a kis villa ragyogó tisztaságú küszöbét, Vlasta Vlčkova mosolyogva elénk jön, készségesen hajlandó bennünket végigvezetni birodalmában, de csak azzal a feltétellel, ha cipőnket levetjük és papucsot húzunk helyébe. Azt mondotta, hogy ehhez a tisztasági szabályzathoz feltétlenül ragaszkodik, mert ha ’ -> nem tartja ezt a szigorú előírást, akkor nem teljesítheti becsületesen feladatát.

Miután kérésének eleget tettünk, beléphetünk a gyerekek közé a napfényes szobába, amelynek viaszkos parkettjét óriási szőnyeg borítja, nehogy valamelyik apróság megüsse magát, ha történetesen elesik, ami elég gyakran előfordul az ilyen ügyetlenül botorkáló apróságoknál. A szoba ebédlőnek van berendezve és így természetesen az apróságoknak megfelelően kis asztallal, székekkel, padokkal van bebútorozva. A gyerekek befejezték ebédjüket, éppen vetkőztetik őket, megteszik a megfelelő előkészületeket a délutáni lefekvéshez. A nagyobbak viszont, akik már túl vannak második születésnapjukon, még a kis asztal körül ülnek kockákkal, babákkal és motorokkal játszanak elmerül ten, de van olyan is, aki óriási gummilabdán gyakorolja futball-képességeit.

A játék módja természetesen korhoz van kötve. A csecsemőotthon három hónaptól három éves korig veszi fel a gyerekeket gondozásra.

KIFOGÁSTALAN TISZTASÁG

Már az első pillanatban azt lehet megállapítani, hogy nemcsak a szobák, a háló, az ebédlő, a fürdő és játszószoba, hanem a gyerekek is kifogástalanul tiszták. Mindez érthetővé válik, ha ránézünk a két fiatal gondozónőre, akik fehér köpenyben járnak a gyerekek közt, továbbá ha ránézünk a szakácsnőre, aki ugyancsak fiatal és olyan tiszta, mintha most lépne ki a fürdőszobából.

A tisztaság amint látjuk, úgyszólván alapja, kiindulópontja hazánk szocialista gyereknevelésének,

mert hiszen meglepetésszerűen érkeztünk ide, anélkül, hogy előzőleg bejelentettük volna látogatásunkat. Ez a tisztaság éppúgy felfedezhető a fürdőszobában elhelyezett apró fehér gyerekkádaknál, mint a konyhábant ahol nemrég még mosogatták az edényeket és ahol olyan rend uralkodik, mint egy patikában.

Amikor megkérdezzük, mit kapnak a gyerekek enni, Vlasta 'Vlčková, a vezetőnő egy étlapot tesz , e’énlc, amely dátum szerint pontoj san előírja az e heti diétát. Egy napot ragadunk ki a heti étlapból. — Miután az anyák munkábaindulásuk előtt megetetik otthon gyerekeiket, itt már csak tízórait kapnak, amely vajaskenyérből és reszelt retekből áll, ebédre marhahúslevest zöldséggel, majd paradicsommártást vagdalt hússal, utána gyümölcsíz habbal, végül uzsonnára tejet vajas zsem'.ével kapnak.

— Az étkezésnél — mondja a fiatal vezetőnő mosolyogva — mindig szem előtt tartjuk azt, hogy vitamíndús legyen. Különösen az A, D és C vitaminra fektetünk nagy súlyt, hogy a gyerekek egészsége sek, erős izomzatúak, erős csontúak és a betegségekkel szemben ellenállóak legyenek. Ezért mindent elkövetünk, hogy a gyermek megfelelő tej, vaj és zöldségféléhez jusson.

A vezetőnő miközben magyaráz, vetkőzteti a rugdalózó eleven apróságokat. Ügyesen, rendkívü'i gyakorlattal végzi munkáját, mintha ő maga lenne a gyermek anyja. Meg is mondjuk ezt neki. ö erre pirulva azt válaszolja, hogy ez a gyermek már három hónapos kora óta itt van, munkatársával, Kiss Terézzel együtt netelte, gondozta és bizony úgy szereti, mintha a sajátja lenne. Már annyira ismeri, hacsak ránéz, pontosan tudja, hogy mit akar.

A GYERMEK ÉS ANYJA

A gyermeket Göndör Mártuskának hívják. Ma lett éppen 10 hónapos. Pufók, gömbölyű, drága teremtés, angyalian mosolyog és úgy ugráúdozik, kapkod apró kacsióval és lábával, mintha táncot akarna lejteni. A gyermek mosolya ifi őst éri ! el csúcspontját, mert belép az anyja, Göndör Kálmánná, aki ebédidő alatt szükségét érezte annak, hogy újra lássa gyermekét, aki ma lett 10 hónapos.

Göndörné olyan dolgozó asszony benyomását kelti, aki munkája révén lett határozott és öntudatos. — Beszélgetésünk során ki is derül, hogy mindig dolgozott életében, továbbá az is kiderül, hogy öt gyermekes családanya. Arra a kérdésre, hogy van megelégedve gyermeke fejlődésével, a következőket válaszo'ja:

— Nézze, nekem öt gyermekem van. Elég nekem egy pillantást vetni gyermekemre, hogy tudjam, jól érzi-e itt magát, vagy sem. Es nyugodtan merem állítani, hogy gyermekem ebben a villában itthon van és hogy nyújtanak neki anny:‘, amennyit én nyújtanék neki otthon. A guermek nemcsak jó kezekben van, hanem olyan körülmények között él itt, amelyekről sem én, sem idősebb gyermekeim soha álmodni sem mertünk. Mert bizony régebben, mikor az ,, Apoll óba” jártam dolgozni, munka közben gyakran kínzott a gond, hogy mit csinálnak gyermekeim, akiket a szomszédasszonyra vagy egyszerűen az utcára bíztam. Ma ez a bizonytalanság nincs többé. E'értük azt az időpontot amikor államunk mindent elkövet, hogy men tesítse a dolgozó anyákat a fölösleges gondoktól. Mi anyák, a felszabadu'ást legfőképp itt érzük, mert látjuk, hogy népidemokratikus államunk mindent elkövet, hogy szebbé és jobbá tegye gyermekeink jövőjét.

Hasonló'-éppen nyilatkozik Hozdáková Antónia, aki a szövetkezet kertészetében dolgozik és a kis Veráját a csecsemőotthonra bízta. Azt mondja, h-gy nehezen határozta el magát erre a lépésre mert vannak asszonyok, akik lebeszélik az embert. . . De Göndörnével és számos anyával való többszörös beszélgetés során, akinek gyermekei már a csecsemőotthonban vannak, meggyőződött arról, hogy a csecsemőotthon gondozói lelkiismeretesen teljesítik feladataikat. Nagyon örül

annak, hogy végre döntött, mert a kis Verája megkapja itt mindazt, amire szüksége van, zavartalanul dolgozhat a szövetkezetben, zavartalanul kapcsolódhat be hazánk szocialista építőmunkájába.

A kis 18 hór -•ős Vera, aki most anyja öJében vihen, olyan pajkosan és értelmesen mosolyog, mintha anyja minden szavát megértené.

AKROBATA-MUTATVÁNYOK

Minden gyerek mosolyáról írni lehetne bőven, részletesen. Es arról is lehetne írni, hogyan makacskodnak, követelőznek, egyesek dadogva, sürgős mozdulatokkal, egyesek viszont már kerek pattogó szavakkal. Egyesek inár ott fekszenek nikkelezett hálós ágyacskáikban a hálószobában, ahol mint kis akrobaták mutatványszámokkal kedveskednek, többek között például, hogy lábuk nagyujját kissé rágcsigálják.

Nem tudjuk, szabály-e ez, vagy kötelesség, de a legapróbbak közül többen végzik igen komolyan ezt a műveletet és bevalljuk a tavaszi napsugarak arany özönében ezek az akrobata-számok igen derűsen hatnak.

Most az egyik apróság felkapaszkodik ágyacskájában és dühösen rázni kezdi a hálót, aztán egyszerre minden átmenet nélkül hangosan, egészségesen sírni kezd. Kiss Teréz, a segédgondozónő erre gondjaiba veszi a gyermeket, aki pár perc múlva megnyugodva elhallgat.

Kiss Teréz ugyanaz szőkében, mint Vlasta Vlčková barnában. ■— Mindkettő szép, egészséges fiatal lány, akik elvégezték a 6 hónapos gyermekgondozó tanfolyamot és megfelelő gyakorlattal rendelkeznek. A különbség annyi, hogy egyik fiatalabb a másiknál. Az egyik 21, a másik 25 éves. Mindkettő kitűnően összefér egymással, mert majdnem egyazon körülmények között nevelkedtek fel. Vlastát az anyja nevelte, aki még ma is gyárban dolgozik és 15 éves kora óta salát maga keresi meg a kenyerét. Teréz pedig ugyancsak 15 éves kora óta volt kénytelen munkába állni, mert anyja korán meghalt és a megmaradt öt árva közű’ ő vo’t a lányok közül a legidősebb, tehát korán kellett megtanulnia, hogy mit jelent az önállóság.

Kiss! Teréz úgyszólván még gyerek volt maga is, amikor egy családba gyermekgondozásra felvették. Az alig 15 éves szőke lány ik' reket nevelt. Azóta is szíve minden szeretetével a gyerekek felé fordul. Mihelyt alkalom adódott, hogy résztvegyen egy magyarnyelvű tanfolyamon, azonnal jelentkezett. A féléves tanfolyamot Érsekújváron fejezte be sikerrel.

Arra a kérdésre, hogy mi szükséges a gyermekneveléshez, azt válaszolja, hogy elsősorban:

— Szeretni kell a gyerekeket.

Szószerint mond ír, ezt, majd így

fo!ytatja: — Minden törekvésünk odairányul, hogy a gyerekeket szocialista szellemben neveljük. Fontos, hogy már ebben a zsenge korban megkezdtük a nevelő munkát, Akárki tapasztalhatja, hogy van olyan gyerek, amely önző és mindent magának harácsolna össze, akárcsak egy kapitalista, ezért nekünk az a feladatunk, hogy mindjárt zsenge, fejlődő korában odahassunk. hogy a közösségi érzés minél előbb, minél gyorsabban kifejlődjön benne.

Most még néhány szó Olga Lestakováról, a szakácsnőről, akit a gyerekek nagyon szeretnek. A következőket mondja:

— Munkámmal meg vagyok elégedve. jól érzem magam a gyermekek között. Őszintén szólva, nekem nem volt é1 »ts-rükséalet, hogy bekapcsolódjak a munkába, mert az uram keres annnit. hogy kettesben megélhessünk, de tűrhetetlennek tartottam azt az állapotot, hogy éppen én, akinek nincs gyermeke, otthon maradjak és a gyerekes anyák járjanak munkába. Ezért vállaltam ezt a munkát. És örülök ennek, mert legalább magam is hozzájárulok valamicskével szocialista hazánk szebbétéieléhez. A magam részéről minden asszonynak ajánlom, hogy kapcsolódjon be a munkába. Határozottan jobban fogja magát érezni, ha abban a tudatban él, hogy tesz valamit a közösségért, a beké ért, a hazáért.

Mielőtt távozi ,c a csecsemőotthon legidősebb növendéke következő szavakKal fordult hozzánk.

— Engem Gyurikának hívnak.

— Hány éves vagy?

— Három.

— Hát ez igazán szép.

— A bácsi holnap is eljön?

— Eljövök, ha t úgy akarod.

— A.kkor tessék jönni és hozzon

csokoládét. Sz. B.

Dolgozóink gyermekei a napközi otthonban jól érzik magukat, szUlelk pedig aggodalom nélkül dolgozhatnak.

Zsitvagyarmaton a beadással sem maradnak el

A szövetkezet tagjai időt nem kímélve azon fáradoznak, hogy már most megteremtsék az előfeltételeket beadási kötelezettségük II. félévi teljesítésére. No meg a járási versenyben továbbra Is meg akarják tartani az elé-t első helyet. Már csak büszkeségből sem maradnak le. Éppen ezért minden percet felhasználnak a növényápolás mielőbbi elvégzésére. Ha most lassítanák az iramot, ha késve végeznék el ezt a munkát, akkor bizony ősszel a ledolgozott munkaegységek után természetbeni járandóságként vajmi kevés termést tudnának szétosztani. Csak az agrotechnikai időben végzett jó, alapos növényápolási munka után lehet várni a kapásoknál bő termést.

Többszöri kapálás — nagyobb

termés

A zsitvagya-mať. IV. típusú szövetkezet tagjai a cukorrépát kikelése után kétszer megsarabolták, utána egyelték. Ezt a két munkát május 20- ig elvégezték. Az egyelés után kétszer kézikapával megkapálják és háromszor-négyszer újra megsarabolják. így a talaj felszínén képződő porhanyós réteg megakadályozza a talaj nedvességének alpá-olgását; mintegy védőburkot alkot. A sarabolással és kapálással — ha azt többször megismételjük — a gyomok ellen is sikeresen tudunk védekezni, amelyek egyébként sok nedvességet és tápanyagot rabolnak el a kultúrnövényektől.

— Nem feledkezünk el a cukorrépa fejtrágyázásáról sem — mondja Zsigray elvtárs, a szövetkezet elnökhelyettese, majd így folytatja: — vízzel hígított t-ágyalevet és hektáronként 60 kg mészsalétromot használunk fejtrágyázásra. Ezzel sekentjük a cukorrépát fejlődésében, mart könynyen felvehető értékes tápanyagokat juttatunk a növények részére.

Öt hektárnyi területen a proszenyicel mozgalom alapján művelik meg cukorrépájukat, ahol hektáronként 400 métermázsát akarnak kitermelni. A többi növényeknél is: kapásoknál és gabonanemüeknél igyekezetük arra irányul, hogy magas hektárhozamokat érjenek el. Ennek érdekében bátran alkalmazzák a haladó szovjet agrotechnikai eljárásokat. Tavaszi á-pájuk 50 százalékát, búzából pedig 25 hektárt vetettek el keresztsorosan. A nyári ültetésű burgonyával tavaly folytrtott kísérleteik alapján — ha elegendő vetőburgonyát tudnak biztosítani — ezdén 3 hektárt ismét nyáron ültetnek be.

Becsületes törekvésüket igazolja az a tény is, hogy Szlovákia Kommunista Pártja X. kongresszusa tiszteletére vállalták, hogy második negyedévi hús- és tejbeadási kötelezettségüket egy hónappal előbb, vagyis május 31-ig teljesítik. Marhahúsbeadásukat má • eddig is 1.396 kg-mal túlteljesítették.

Tejbeadásuknak rendszeresen eleget tesznek. A napi kifejt tejből a beadáson kívül a szövetkezetben dolgozó családok és a Járási gyermekotthon konyhája részére is jut. Meg kell jegyeztünk azonban, hogy a tehéngondozóknál a 9.5 literes tejátlag elérése után bizonyos önelégültség tapasztalható. ami nem helyes. Ahogy a növénytermesztésben, éppúgy az állattenyésztésben Is bátran kell alkalmazniuk a szovjet tapaszatalatokat, mert ezáltal még magasabb tejátlagot érhetnek el. Tökéletesen egyetértünk Magyar elvtárs, zootechnikus azon megállapításával, hogy a nagy tejhozamú tehenek szükségszerűen megk'vánják a napi háromszori fejest. Éppen ezért Magyar elvtársnak szorgalmaznia kell azt, beleértve a napi háromszori etetést és a tőgymisszíeozást, továbbá a tejhozam szerinti

jutalmazást. Ha a zsitvagyarmati EFSz továbbra is élen akar haladni, akkor ezen a téren is példát kell mutatnia. Ez a gondolat nem áll messze a tehén gondozóktól sem; a Malinyimová módszer alkalmazásának előnyösségéről gyakran esik szó közöttük. De saját szemükkel is meggyőződhetnek erről, hiszen Magyar János, az EFSz zootechnikusa, két tehénen alkalmazza ezt a módszert és két, ső* két és fél Ute- tejtöbbletet is sikerül elérnie. A tehéngondozók ezekután könynyen kiszámíthatják, hogy a 67 tehéntől mennyivel több tejet fejhetnének naponta.

A tehenészetben már hosszabb idő óta alkalmazzák az egyed' takarmányozást. Ez igen lényeges alkatrészét képezi Malinyinová módszerének. A tehéngondozók tehát részben már alkalmazzák is e módszert. Azok a tehenek, amelyek 8 liter tejen felül adnak naponta, az alaptakarmányon kívül tejelési pótabrak-keveréket kapnak. Ez minden liter tejtöbblet után emelkedik. Ajánlatos volna azonban, ha az úgynevezett alaptaka mányi is a tehenek tejhozama szerint adagolnák, mert így a nagyobb tejhozamú tehenek még több lédús takarmányt fogyaszthatnának, amely által tejter-. melésük még inkább emelkedhetne. Fontos ez a módosítás azért is, mert ezzel csökkentjük a tejtermelés! költséget. Kevesebb abraktakarmánnyal, a lédús takarmányok adagjának növelésével lényegesen olcsóbbá tehetjük a tej termelési árát.

A zsitvagya -matiak tehenészetében nem ritka az olyan tehenek száma, amelyek megközelítik a napi 20 literes tejhozamot. «Márta« nevű tehenük például idős kora ellenére még ennél is többet ad. Napi tejátlaga 22 —23 liter. Ezt Magyar elvtárs zootechnikustól tudjuk meg, aki még kibővíti a következőkkel:

— Igen jó lett volna, ha ez a párját ritkító tehén, — amely még pár évvel ezelőtt 35 liter tejet adott — üsző bo-jakit hozott volna a világra. A legtöbb utódja azonban bikaborjú volt. A tavalyi bikaborját most adtuk el 22.000 koronáért.

A szövetkezet tehéngondozóit éppen a szovjet tapasz ata lat ok pontos és célszerű alkalmazása segítheti ahhoz, hogy a «Mártához« hasonló, magas tejelékenységgel bíró teheneket neveljenek. Még több kiváló tehénnel gyarapíthatják egyébként is magas szív^ Ion álló tehénállományukat. Váltsák be tehát adott szavukat, alkalmazzák teljes mértékben Malinyinová módszerét.

Fejönöket a tehenészeibe

Ne féljenek a munkatöbbl attól, mert a tejtermelés emelkedése több hasznot és több örömet szerez számukra. A fejessel járó munkák alvégzésére — beleértve a tőgymasszírozást te — állítsanak be megfelelő, ügyes fejőnőket, mint azt a vágsellye’ EFSz-ben tették, ahol már másfél éve fejőnők végzik ezt a munkát.

Ne csak a növénytermelési, hanem az állattenyésztési munkák szakaszán is foglalják el a szövetkezet nőtagjai az őket megillető helyet. Nem egy, sem két asszony lkad Zsitvagyarmaton is, ak; szereti az állatokat. Az EFSz vezetői ké-jék fal őket, keressék meg a módot arra, hogy belekapcsolódhassanak íz állattenyésztés munkájába. A nők igen jó szolgálatot tehetnek a fejesnél, a növendékállat nevelésnél, továbbá a malacnevelésnél, baromfitenyésztésnél stb, Fajőnők bekapcsolásával a tehéng ondozók alaposabban tűdnek végezn az egyedi takarmányozást és több idő jutna az állítok sajátosságainak megfigyelésére Kovács István.