Szabad Földműves, 1953. január-június (4. évfolyam, 1-26. szám)

1953-05-03 / 18. szám

4 Claim d Földműves 1953 május 3. A Duna és az Ural közti területek sztálini természetátalakító terve A Szovjetunió Tudományos Mezőgaz­dasági Akadémiájának 1948 októberi történelmi fontosságú ülése után az SzKP Központi Bizottsága és a Szov­jetunió minisztertanácsa határozatot hoztak a „Mezóvédő erdősávok telepí­téséről, a füves vetésforgó bevezeté­séről, víztárolók és halastavak létesí­téséről és a Szovjetunió sztyeppés és erdősztyeppe vidékei nagy termésének biztosításáról”. Ez a történelmi hatá­rozat később sztálini természetátala­kító terv néven került be a Szovjet­unió kommunista építésének történe­tébe. A terv lényegében a Duna és az Ura! közt elterülő 120 millió hektárnyi óriá­si térség aszály elleni harcára vonat­kozik, mely tízszerese Csehszlovákia területének. Ez a térség felöleli Ukraj­nát, az úgynevezett Csemozem (Feke­teföld) terület középső vidékét, a Vol­ga vidékét és Észak-Kaukázust. A terv nyilvánbsságrahozatala idején kb. 80 ezer kolhoz (az összes kolhozok egy harmada), több mint 3 500 gépállomás (a harmadnál jóval több) és az összes szovhozok javarésze ezen a térségen volt. A térség kolhozai az ország szar­vasmarha-, birka- és kecskeállományá­­'nak jő harmadát, a sertésállománynak két harmadát, a lóállományok felét te­nyésztették ezen a területen. Ez a tér­ség sok milliárd púd gabonát, ipamö­­vényt szállított a szovjet állarpnak és az állati termékek jelentős részét. A világ szovjethatodának gazdaságilag legfontosabb részéről van szó. Harc az assäly ellen És éppen ezt a roppant termékeny térséget sújtja gyakran szörnyű elemi csapás — az aszály. A statisztikából kitűnik, hogy a Volga vidékén az utób­bi 65 év folyamán húszszor csaknem mindent elperzselt az aszály (vagyis átlag minden harmadik évben) és a tér­ség többi részén tíz-tizenötször. A szovjet mezőgazdaság legfontosabb gabonátermő és állattenyésztő vidéké): sújtó aszálykárok minden előzetes rendszabály ellenére is, óriásiak. A leg­nagyobb gondosság mellett sem volt soha biztos, milyen lesz a termés, mily károkat okoznak majd a hosszú eső­zések, a homokviharok és az aszály. A cárizmus alatt voltak évek, hogy a pa­rasztok aszály idején alig egyötödét gyűjtötték be az átlagtermésnek és éh­halálnak néztek elébe. A szovjethata­lom alatt az éhínség már eltűnt, de a termés bizonytalansága és az aszály­okozta nagy károk még fennmaradtak. Sztálin elvtárs ezért már 1924-ben rá­mutatott, hogy „mindent meg kell ten­ni, hogy biztosítsuk magunkat az a­­szály véletlenje ellen”. A merész lépések megváló* silása De sok forradalmi fordulatnak kel­let beállnia a szovjetállamban és nép­­meg mezőgazdaságban, hogy előkészít­hessék és megvalósíthassák azt a me­rész lépést, mellyel végleg legyőzik a fenyegető aszályt. Iparosítani kellet az elmaradt agrárországot, a paraszt­­gazdaságok tízmillióit kollektivizálni és fdrradalmasítani kellett a mezőgazda­­sági tudományt. Elsősorban pedig az volt szükséges, hogy a kolhozparaszt egészen újtípusú földművessé fejlőd­jön, aki harcba indul az elemek ellen, megküzd a természettel és aki tökéle­tesen elsajátította a természetátalaki­­tás gondolatát. Ezt a történelmi, utat kellett a Szovjetuniónak végig taposnia, hogy most azt mondhassa: Megváltoz­tatjuk a természetet, legyőzzük az a­­szálytl Az aszály problémájával a múlt szá­zad vége óta sok nagy és híres tudós foglalkozott. K. A. Timirjazev, A. A. Izmailszkij, V. V. Dokucsájev és P. A. Kosztyicsev megoldották a kérdést és megnyitották az utat 1. V. Micsurin és főleg T. D. f.iszenko munkája számára. P. A. Kosztyicsev 1891-ben kimutatta, hogy az aszály okát nemcsak az ég­hajlatban kell keresnünk, hanem, hogy a növényzet a termőtalaj állapota, a talaj struktúrája szerint szenved az aszálytól, vagy van ellene megvédve (a nedves leningrádi körzetben kevesebb csapadék esik, mint a száraz jellegű voronyezsi körzetben). V. R. Viljamsz meggyőző és szemléltető módon mu­tatott rá a növényzet szerepére a talaj megújjulásában, amiből T. D. Liszenko azt a következetetést vonta le, hogy csak a gazdasági növényzet nagy ter­mései vezethetnek a talaj egyre fo­kozódó termékenységére. A kísérleti állomások nagy sikerei A Voronyezs melletti „kövessztypp­­pé”-n működő mezőgazdasági kísérle­ti állomások a legszárazabb években is nagy termést értek el, mivel mező­védő erdősávokat ültettek, jól művel­ték és trágyázták a földet, a száraz­ságnak ellenálló vetőmagot vetettek és főleg azzal, hogy a füvesvetésforgó bevezetésével sikerült megújítani a ta­laj szemcsés szerkezetét és így meg­kötni a legkisebb csapadékot és talaj­nedvet is. A régi orosz és a modern szovjet mezőgazdasági tudomány ezzel megteremtette a természet átalakításá­nak és az aszály legyőzésének előfel­tételeit. A Szovjetunió sztyeppés és erdö­­sztyeppe vidékein az állami mezővédő erdősávok jellemzik a sztálini termé­szetátalakítási tervet. A terv nyolc ál­lami mezővédő erdősávot irányoz elő, legnagyobb szélességük '300 méter és a legkisebb 30 méter lesz, a leghosz­­szabb 1.080 kilométer és a legrövidebb 170 km lesz. A nyolc állami erdősáv együttes hossza eléri az. 5.320 km-t, ami háromszorosa a Prága—Moszkva távolságnak és nagyobb a portugáliai Liszabontól az ázsiai határon fekvő Uraiig terjedő távolságnál. Ez a nyolc hatalmas allami erdősáv lesz a ten­gelye az egész nagyszerű fásító rend­szernek, mely mezővédő erdősávok formájában fog beléjük torkollani és a Dunától az Uraiig, Moszkvától a Kau­kázusig terjedő egész térséget be fog­ja hálózni. Ezek az akarni > erdősávok a Dnyepertől keletre, túlnyomórészt északdéli irányban húzódnak, többnyi­re nagy folyók mentén (Donyec, Don, Volga, Ural), torkolatuk irányában, sz Azovi- és Káspitenger meg a Kau­kázus előhegysége felé. A sztyeppek­nek és erdősztyeppéknek azokat a te­rületeit szelik át, melyeket leggyak­rabban sújt az aszály, míg a nyugati részeken, a Dnyeper, Bug Dnyeszter és a Duna közti kevésbbé fenyegetett te­rületen csak mezővédő erdősávokat lé­tesítenek. 6,000.000 hektárnyi 01 erdő Ez a hatalmas erdőterület lesz tehát a tengelye annak a sűrű mezóvédő er­dősáv hálózatának, mely a kolhoz és szovhozmezőkön jön létre a román ha­tártól egészen az Uraiig. A mezővédő erdősávoknak 10—60 méter lesz a szé­lességük, a terület éghajlati viszonyai­nak megfelelő erdei fákkal ültetik, részben pedig új gyümölcsösökkel és bokrosgyümölcs telepekből fog állni. Az erdősítés csaknem 6 millió hek­tárnyi területet foglal majd el, ami na­gyobb terület, mint egész hazai erdő­ségünk. Ez azonban csak huszadrésze annak a területnek, melyre az erdő­sávrendszere kiterjeszti áldáshozó ha­tását. Szóval nem kell attól tartani, hogy az erdősítés túlnagy termőterü­letet foglal majd el, annál kevésbbé, mivel a mezővédősávok elsősorban domboldalakon, völgyekben, homokos ■ és köves területeken stb. fognak hú­zódni. A sztálini természetátalakító terv legfontosabb feladata a füvesvetésfor­gó-rendszer bevezetése. Az erdősávok­nak az a feladatuk, hogy megállítsák a hírhedt homokviharokat és fekete porfelhőket, óvják a talajt a szikkasz­tó szelektől és hozzájáruljanak az ég­hajlati viszonyokban beálló forradalmi változáshoz. A jó talajszerkezetet a fü­vesvetésforgó-rendszernek kell bizto­sítania, amihez a védősávokon kívül váltakozó gabona és takarmány füves­vetésforgó, továbbá a helyes talajmü­­velés, a rendszeres szerves és szervet­len trágyázás, a helyi viszonyokhoz al­kalmazkodó, nagyhozamú nemesített vetőmag és az öntözés fejlesztése is hozájárul. Az eddig haszontalanul to­vábbfolyó helyi vizeket halastavak és víztárolók létesítésére és öntözésére fogják felfogni. Az erdősáv-rend szer tehát az első, de csak egyik része a füvesvetésforgó-rendszer hat követel­ményének és ez a rendszer sem pusz­tán abból áll, hogy bevezetjük a rend­szer tipikus vetésforgóját. A sztálini terméssetfttaiakltó terv alapja A füvesvetésforgó-rendszer tehát az alapja a sztálini természetátalakító tervnek és megbízható eszköze az a­­szály .ellent harcnak, mivel elősegíti a talaj termékenységét, elősegíti a szem­csés talajszerkezet megújítását, fenn­tartását és javítását, a lehető legjob­ban kihasználja a talajnedvet és csa­padékot, biztosítja az állandósult nagy termést, amely helyes vetésforgó al­kalmazásával a természet és a szerve­zett dialektikus összefüggése követ­keztében egyre javítja a talajviszonyo­kat, meggátolja, hogy a víz és szél fel­hordják a talajt, megköti a futóhomo­kot és lehetővé teszi a talaj tökéletes kihasználását. Ez a rendszer egyúttal lehetővé teszi a sokoldalú gazdálkodást is, a növénytermelés és az állatte­nyésztés meg a többi gazdasági ág helyes arányát és azt Is, hogy jelen­tős mértékben fokozhassuk a gazda­ság piaci termelőképességét. A sztyep­pés és erdösztyeppe területeken levő kolhozoknak és szovhozoknak máv most is, a sztálini természetátalakító terv megvalósításának kezdetén, elég termelési és technikai lehetőségük és gyakorlati tapasztalatuk, van,, hogy be­vezessék a füvesvetésforgó-rend szén és így ugrásszerűen fejleszthessék me­zőgazdaságukat és állattenyésztésüket Sztálin zseniális eszméje a termé­szet átalakításáról megvalósítása révén hatalmas és legyőzhetetlen anyagi erő­vé vált. A kolhozok és szovhozok már 1948 végére csaknem 200.000 hektár­nyi szélfogósávot létesítettek és az idő­tervet 104 százalékra teljesítették. Az egész Ukrán Szovjet Köztársaság 13/ százalékra, egyes területei pedig 156 százalékra teljesítették a tervet. Egy­idejűleg kb. 2.000 halastavat és víz­tárolót létesítettek és 20 000 munka­­brigádot szerveztek az erdősítés mun­kálataihoz. 1949-ben még gyorsabb ü­­temben folyt a munka. A védősávok területe csaknem 600.00 hektárral nö­vekedett. A kolhozok 189 százalékra, a szovhozok pedig 193 százalékra telje­sítették fásítási feladataikat. 1950 ta­vaszán már több mint 700.00 hektár védősávot és szélfogót telepítettek, vagy két és félszer annyit, mint az előző évben, Az évi ültetési tervet ha­táridő előtt teljesítették, éppúgy az 1951. évi tervet is, úgyhogy az erede­tileg 15 évre szabott tervnek 1952 második felében már több mint a har­madát teljesítették (4 év alatt, meg­kezdése óta), mivel az ültetett erdősá­vok és szélfogók területe megközelí­tette a 2 millió hektárt. Az erdősítési terv rendkívüli arányú túllépését az 1950 tavaszán általánosított, mezőgaz­dasági növényzet védőtakarója segítsé­gével folytatott fészkes erdőültetési módszer tette 'lehetővé, melyet a mi­­csurini agrobiológia alapján T. D. Li­szenko dolgozott ki. Ragyogó távlatok 1949-ben az évelő herefélék vetés­­területe 1948-al szemben megkétsze­­resődöt. A kolhozok és a szovhozok je­lentősen fokozták a fontos őszi szán­tás területét, s ennek 80 százalékát és a fekete ugarszántást elöhántós ekék­kel végezték. A sztálni terv sikeres teljesítéséhez hozzájárul az egyre szé­lesebb keretben - alkalmazott szemcsés múť-ägya is, amely megsokszorozza a trágyázás hatásfokát. Nagyfontosságú a legmodernebb agrotechnikai vívmá­nyok alkalmazása is, mint a kereszt­soros és keskenysoros vetés, a fészk°s­­ültetés stb. Az öntözésben az ideigle­nes öntözőcsatomák rendszerére térnek át, ami lehetővé teszi, hogy tovább fo­kozhassák a termést, teljesen kihasz­nálják a gépeket, jól ápolhassák a nö­vényzetet és emeljék a munka terme­lékenységét az öltözött földeken. A mondottakból kitűnik, hogy a sztálini természetátalakító terv megvalósítása során az elmúlt néhány esztendő alatt a kolhozparasztok leleményessége és a szovjet mezőgazdasági tudomány mun­kája egész sor új elemet fedezett fel és alkalmazott, melyekkel az eredeti terv nem számolt és amelyek jelentős mértékben hozájárultak a terv teljesí­téséhez és túlszárnyalásához. A sztálini természetátalakító terv megvalósítása egyenesen szédületes távlatot nyit meg a szovjet mezőgaz­daság és népgazdaság előtt a szocializ­musból a kommunizmusba való átme­net időszakában. Az aszály veszély el­hárítása ilyen óriási területen, mely azonfelül a legfontosabb, sűrű népes­ségű, erősen iparosított és közlekedés szempontjából jól fekvő mezőgazdasági területe a Szovjetuniónak, lehetővé teszi a hektárhozamok erős fokozását, sőt az eddigi átlagtermés kétszeresé­nek elérését is, mert, amint azt a szo­cialista agrobiológia tanítja, a földho­zamnak és az állattenyésztés hasznos­ságának gyakorlatilag nincs felső ha­tára. A mezőgazdasági termelésnek ez a rendkívüli növekedése mezőgazdasá­gilag ilyen fontos területen, biztosítja a háború utáni sztálini ötéves terv fel­adatának teljesítését, mely 1951-ben kezdődött és amelynek már közvetle­nül meg kell teremtenie a kommuniz­musba való átmenet anyagi és tech­nikai előfeltételeit A sztálini termé­szetátalakító terv ilyenformán erősen hozzájárul a mezőgazdasági termény­bőség megteremtéséhez, ami a kommu­nizmusba való átmenet előfeltétele a mezőgazdasági terményekkel való el­látás terén. A mezőgazdaság hanyatlása a tőkés államokban Míg a szovjet mezőgazdaságban rend­szeresen emelkedik a talaj termékeny­sége és fokozódnak a hektárhozar.iok, addig a tőkésvilág mezőgazdaságát el­lenkező folyamat jellemzi, mert a ta­laj a könynörtelen kizsákmányolás kö­vetkeztében egyre jobban kimerni és a hektárhozarnok csökkennek. Az első világháború előtti amerikai starisztika szerint az Egyesült Államok 150 mil­lió hektárnyi megművelt teriieltéből mostanáig 40 millió hektár teljesen Anna Kovuszov turmén költő verse: ÉLŐ VÍZ I z r A Dzsehjun a Kara-Kum sivatagba I Ér nemsoká az ős Uzbojon át S a Káspi-tónak, mely vígan fogadja, Erdózugást hoz, lombok moraját. i =s § i Nem lesz világtól elzárt tanya. Élő Víztől lesz termő a pusztai táj, A legelőkön dús kinccsel felérő, Füvet talál a turkmén birkanyáj. 1 \ I A kolhozkert az új életre keltő Víz jóvoltából friss-zöld képet ölt, A tegnapi pusztán gyümölcsös, erőd Díszük s homokján buja dinnyeföld. Hol addig bucka volt csak bucka mellett, Motorosbárkán fogunk majd halat, S tornyával, aínelyet bátrabban emelget, Fúrókút húz a parton olajat. f 5 2 : s Elhoz nekünk a boldogság-csatorna I Mindent, mitől csak megszépül a lét, S mintha a kommunizmus képe volna, Tükrözi vissza hazánk kék eget. j i Gáspár Endre fordítása. I 2 z ‘'iHIIIIIIIIIIIIIIIUIIHIIIIIIHIIIIIIIimfilllllllllllllllllllllHMIHriltMHIIIHIKIIIIIIIIIMINmillHninittIMHIMINIinillMIIIIMIIIIIIIItIHIIMMXIIIIIItHIIIIIIIIIIIMIIHI í A könyv a népé Lenin az ifjúsági szövetségek fela­datairól szőlő beszédében már több, mint három évtizeddel ezelőtt megál­lapította, hogy „a kommunizmust csak a modern műveltség alapján valósít­hatjuk meg” és hogy „ha ez a mű­veltség nem lesz meg, akkor a kom­munizmus csak óhaj marad”. Barát és ellenség ma már egyaránt jól tudja, hogy a kommunizmus építése nem ma­radt jámbor óhaj a Szovjetunióban. A szocialista szovjet állam, Lenin és Sztá­lin pártjának vezetésével, sikerrel be­fejezte a szocializmus felépítését s ma már diadalmasan halad előre a kommu­nizmus ügyének győzelemrejuttatása útján. A szovjet nép a Lenin szavai óta eltelt évtizedek alatt valóban be­vette a műveltség fellegvárait. A Szovjetunióban új, formájában nemzeti, tartalmában szocialista kul­túra jött létre és a könyv — a kul­túra nagykövete — a szovjet ember elsőrendű életszükségletévé vált. Nyu­godtan mondhatjuk, nincs olyan em­ber ma a Szovjetunióban, aki állandó­an, rendszeresen ne olvasna. Beszédes számok Ha gondolatban végig akarjuk fut­ni azt a szédületes fejlődést, amely idáig vezetett, elegendő megemlíte­nünk, hogy a forradalomig Oroszor­szágban felnőtt lakosságának négy­ötöde analfabéta volt, de a kazahok és üzbékek között például alig 4—5, a turkmének között pedig 0.7 százalék volt az írni-O'lvasni tudó, igen sok nép­nek pedig a forradalomig nem is volt írott nyelve. És mi a helyzet ma? Ma nincs a Szovjetuniónak olyan tá­voli területe, ahol ne adnának ki köny­vet. A Szovjetunió népeinek 119 nyel­vén folyik könyvkiadás, köztük 40 o­­lyan nép nyelvén, amelynek ezelőtt még ábécéje sem volt. 1918-tól 1950-ig több mint egymillió könyv jelent meg 13 milliárd példányban. A Szovjetunió­ban egyedül 1949-ben több könyv je­lent meg, mint az USA-ban, Angliában és Franciaországban együttvéve! A kíeví nagyteljesítményű televíziós központ A nagyteljesítményű és elsőrendű szovjet készülékekkel felszerelt klevi televíziós központ az ország legna­gyobb televíziós adója. A kievieknek több mint 4.500 távol­balátó vevőkészülékük van. A kievi televíziós központ adásai igen népsze­rűek. Az ukrán főváros dolgozói ta­valy 42 hangversenyt és színművét, 172 játékfilmet, 141 híradót és 32 rajzfilmet néztek végig. Most igen nagy probléma megoldá­sán fáradoznak a kievi távolbalátó-I adó dolgozói: megnövelik a televíziói központ hatósugarát. A régebben ter­vezett adási távolságot már sokszoro­san túlszárnyalták. A rádiósok látják és hallgatják a kievi televíziós központ adásait Gomelben—Kievtől 225 km-re, a Rovnóban is, az ukrán fővárostól 300 km-re. Ez újabb nagy lehetőségeket nyit meg a távolbalátás előtt, amelynek to­vábbfejlesztését а XIX. pártkong resz­­szus ötödik ötéves tervre vonatkozó irányelvei előírták. hasznavehetetlenné vált és gyakorlati­lag nem is művelik, míg további 40 millió hektárt komoly veszély fenye­get a tőkésrendszer tisztán piaci ha­szonra törekvő rablógazdálkodás követ­keztében így néhány évtized leforgása alatt a művelt területnek a fele tób­­bé-kevésbbé hasznavehetetlenné vált, olyan vidékeken, ahol, ha megszüntet­nék a tőkésrendszert — amint azt V. I. Lenin hangsúlyozta — a mezőgaz­dasági termelés nagyszerű fejlődésnek indulhatna. Az amerikai kormány a pusztuló földek termővé tételére az elmúlt 20 év folyamán csak 1 százalé­kát áldozta annak az összegnek, melyet a bűnös koreai háború az első évben felemésztett1 Az elmúlt 30 év folya­mán a megművelt terület átlagos ga­­bonahek tárhozama és a többi terményé Is, egy harmaddal csökkent és jelen­leg csak fele a Szovjetunió átlagos hektárhozamainak. Így áll tehát a do­log az agyondícsért amerikai tőkés mezőgazdasággal. Vessünk fel még egy példát: Franciaországban a parasztgaz­daságok száma a legutóbbi 50 év folya­mán felére csökkent, úgyhogy különö­sen KÖzép-Éraciaországban, a falvak ezrei néptelenedtek el és kevesebb pa­raszt lakik bennük, mint a napoleóni háborúk idején. Vetésre használjatok HIBRIDKUKORICÁT BŐ TERMÉSHOZAMOT ÉRTEK EL

Next

/
Thumbnails
Contents