Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-11-30 / 48. szám

s 1952. november 30. A verebéiyi járás dolgozói fordítsanak nagyobb gondot a dicskeí EFSz-nek Dicske község Verebély közvetlen szomszédságában terül el. Az ember azt hin­né, hogy egy ilyen községben, amely oly közel van a járási székhelyhez, minden bizonnyal meg lehet találni a járás legjobb szövetkezetét, hiszen a járási székhely nincs messze és így könnyebben megkaphat minden segítséget. ZUBRILIN A. professzor: A téli takarmányozást tegyük a nyárihoz hasonlóvá . .A szovhozok szarvasmarhaállományát 35—40 százalékkal; ezen belül a tehénál­lományt 70—75 százalékkal, a juhállományt 70—80 százalékkal és a sertésállományt 40— 45 százalékkal kel növelni.” „A tejhozam évi átlagának a szovhozokban, egy-egy tehénre számítva, a következő mennyiséget kell elérnie: a nem csernozjomosvidékeken 3500—3900 kg-ot, a központi cser­­n ozjomos területeken 3000—3400 kg-ot, Szibé-riában és Kazahsztán észak területein 2400— 2900 kg-ot, a volgamenti, középázsiai és kaukázusontúli területeken, valamint Kazahsztán déli területein fekvő, törzskönyvezett állatokat tenyésztő szovhozokban pedig 2100 — 2600 kg-ot." * „A XIX.pártkongresszus utasításai a Szovjetunió fejlesztésének 1951—1955. évekre szóló ötödik ötéves tervére vonatkozólag.* Aészlet a SZK(b)P Központi Bizottságának tervezeté­ből.' Tudjuk, hogy a haszonállatok termelőké­pességének fokozásában legfőbb tényező a helyes és bőséges takarmányozás. Emellett azonban nagyon fontos az is, hogy a felhasz­nált takarmánynak minden egységére a le­hető legfőbb állati termék jusson, vagyis e termékek minél kevesebbe kerüljenek. Ez pedig attól függ, hogy a takarmányt mennyi­re helyesen és észszerűen használjuk ki, mi­lyen szakértelemmel készítjük el és etetjük fel az állattal. Következőképpen a közös állattenyésztés eredményes fejlődése a takar­mányalap helyes megszervezésén és az állatok ésszerű takarmányozásán múlik. E feladat megoldását igen megkönnyíti, hogy a szocialista állattenyésztés dolgozói igen nagy termelési tapasztalatra és az élen­járó szovjet zootechnikai tudományra támasz­kodhatnak. Az állatállomány növekedése mindenekelőtt attól függ, milyen eredménnyel küzdünk az állatok meddősége és a növendékállatok el­hullása ellen. Egyre több és több tény tanúskodik arról, hogy a tehenek tejhozama egy éven belül 1000—2000, sőt 3000 literrel is fokozható Ezt azonban csak azok az állattenyésztési telepek érhetik el, melyeken az állatot helye­sen táplálják és jól tartják. 20—25 literes napi átlagos tejhozam ma már sokhelyütt egészen közepes eredménynek számít. Az állattenyész­tők előtt most az a feladat áll, hogy a téli tej­­hozamot a nyári színvonalra emeljék, s így a tejgazdaság nagy hozamát az egész esztendőre biztosítsák. Ha az állatot rosszul tápláljuk és rosszul tartjuk, semminemű gyógyszer nem használ a meddőség és az elhullás ellen. Az apaállat nagyfokú nemi aktivitása, csírasejtjeinek megtermékenyítő tulajdonságai, az anyaállat­képessége egészséges ivadékok világrahozá­­sára — mindez elsősorban a teljesértékű táp­láléktól függ. Gondoljunk azonban arra is, hogy az ész­szerű takarmányozáshoz még nem elég, ha a takarmány csupán fiziológiai szempontból nézve teljesértékű. Az is fontos, hogy a ta­karmányozás .gazdasági szempontból előnyös legyen. Ez azt jelenti, hogy az állatok nagy termelőképességét, fokozott termékenységét, valamint hosszú élettartalmát a legkevesebb takarrq^ny felhasználásával kell elérnünk. Ez különösen az abraktakarmányra áll. E feladat csak úgy oldható meg, ha a tehén, juh, sertés vagy baromfi takarmány adagja zöld takar­mányban bővelkedik. Fiziológiai szempontból nézve a növényevő állatok takarmányozásá­ban a tápláléknak e fajtáját semminemű más táplálékfajták nem helyettesíthetik. A zsenge fűnek és sarjúnak az a sajátsága, hogy igen gazdag értékes fehérjékben, mindenféle vi­taminban, provitaminban és klorofilban. A fehérjéket, vitaminokat és a klorofilt semmi más anyag nem pótolhatja. A zöldta­karmány gyakran igen nagymennyiségű élet­fontosságú ásványi anyagot, és könnyen emészthető szénhidrátot is tartalmaz. Szerfe­lett fontosak továbbá az állatokra nézve a zsírnemű anyagok: a lipoidok. A zsenge fű­ben ezekből is jócskán akad. Ez az oka an­nak, hogy ha a teheneket jó legelőn tartjuk, vagy ha az istállóban elegendő zöldtakar­mánnyal látjuk el őket, naponta 25 liternyi vagy még ennél is több nagy zsírtartalmú te­jet adnak, s teljesértékű egészséges borjakat ellenek. A zöldtakarmány nemcsak tisztán tápanyag­forrás, melyet az állati szervezet testépítő és energiatermelő anyagként felhasznál, hanem egyúttal a biológialiag fontos aktiváló- és stimulálószerek minden fajtájának teljesérté­kű anyaga is. A legjobb tejgazdaságok tapasztalatai be­bizonyították, hogy ha a zöldtakarmányt nyáron, a vizenyős szálastakarmányokat pe­dig télen helyesen használjuk fel, minden te­héntől évente 3000—3500 liter tejet is nyerhe­tünk anélkül, hogy abraktakarmányt adnánk nekik. Ha pedig abraktakarmányt is kapnak, 6000—7000 liternyi vagy még ennél is több tejet adnak. Fontos körülmény, hogy a tehén­nek adott abraktakarmány ilyen esetben sok szovhozban mindössze 200—250 grammot tesz ki egy-egy liter tejre számítva. Az ilyen ta­karmányozás kétségbevonhatatlanul észszerű. Az állattenyésztőknek tehát határozottan er­re az útra kell lépniök. Abraktakarmány nélkül a nagy termelőké­pességű tehenek tejhozama télen rendszerint csökken. Éppen innen ered az a hamis fel­fogás, miszerint a nagy tej hozamú tehenek A takarmányadag nem csupán azt jelenti, hogy az állat megkapja az életfontosságú tápanyagokat, tehát a fehérjéket, zsírokat, szénhidrátot és ásványi sókat. Az állatot nemcsak tápanyagokkal, hanem biológiai ser­kentőszerekkel is el kell látni. Enélkül a nor­mális anyagcsere, minden szervezet életének ez az alapvető folyamata, teljességgel lehe­tetlen. Már pedig az állat termelőképessége és termékenysége, növekedése és fejlődése, va­lamint ellenállóképessége a különböző beteg­ségekkel szemben e bonyolult biológiai fo­lyamattól függ. Az anyagcsere sajátszerű bio­lógiai mozgatói pedig a fermentumok. Teljesen bebizonyosodott tény, hogy a fer­mentumok közül igen sok a takarmány egyik alkotórészének: a vitaminoknak közreműködésével képződik. A vitaminokat azért nem lehet a tápanyagokkal (fehérjék­kel, szénhidrátokkal és ásványi sókkal) ösz­­szehasonlítani, s az állatok részére épp az­ért nélkülözhetetlenek, mert különböző fer­mentumok képzéséhez szolgálnak építőanya­gul. A fermentumok pedig az emésztés és anyagcsere különböző folyamatait gyorsítják és irányítják az élő szervezetben. A legutóbbi időkben egyre világosabbá vá­lik,hogy a klorofil is rendkívül fontos szere­pet tölt be a takarmányban. A klorofil teszi lehetővé, hogy a növényevő állatok vérében hemoglobin képződjék Ha a szarvasmarhák téli takarmányában nincs elegendő klorofil, akkor vérük hemoglobintartalma rohamosan csökken. Természetes, hogy ez súlyos követ­kezményeket von maga után. Az az állatte­nyésztő, aki a vitaminok és a klorofil érté­két lebecsüli, el lehet rá készülve, hogy a ke­ze alatt lévő állatok szervezete igen leromlik, életerejük erősen csökken, termékenységük hanyatlik s 'elvesztik ellenállóképességüket a különböző betegségekkel szemben. Helyes takarmányozás esetében ilyesmi nem fordul elő. takarmányadagjában semmi se pótolhatja az abraktakarmányt. A valóság azonban az, hogy nem az abraktakarmány, hanem a zöldtakar­mány pótolhatatlan a tehén takarmányozásá­ban. Csakis a zöldtakarmány alkalmas arra, hogy a növényevő állatot teljesértékű táplá­lékkal lássa el, mivel a zöldtakarmány i (ugyanúgy, mint a fiatal növendékállat ese­tében a tej) a növényevők egyedüli tápforrá­sul is szolgálhat. Ez persze nem annyit jelent, hogy tudni se akarunk az abraktakarmányo­zásról. Éppen ellenkezőleg: a feladatot, hogy maximális tejhozamot minimális abrakta­­karmány-felhasználással érjenek el, azért tűzzük az állattenyésztők elé, hogy e takarmányokat hatékonyabban használják fel. A szemes- és egyéb abraktakarmányoknak az a minőségi tulajdonságuk, hogy könnyen emészthetők s nagymennyiségű fehérjét meg keményítőt tartalmaznak. E takarmányok ha­tása azonban, hogy úgy mondjam, egyoldalú. Csupán arra szolgálnak hogy az állatot tej-, hús- és zsírképző anyagokkal lássák el. Egész­ségi állapotának erősödését azonban nem szol­gálják. Ellenkezőleg: az állat egészségét in­kább alá is ássák. Az abraktakarmányok ugyanis egyáltalán nem tartalmaznak egy­néhány igen fontos vitamint, vagy nem eleget tartalmaznak belőlük; nincs, vagy kevés ben­nük a klorofil, nincs vagy kevés bennük az életfontosságú ásványi anyag. Az állattenyésztés termelőképességének és termékenységének, magától értetődően, az a legfontosabb előfeltétele, hogy a téli takarmá­nyozás a lehető legjobban hasonlítson a nyá­rihoz. Sőt azt is biztosan állíthatjuk, hogy a ta­karmánytermesztéssel és az állatok észszerű takarmányozásával összefüggő egész mun­kánknak, a szocialista állattenyésztés jelen­legi szakaszában, ez a középpontja. Az élenjáró szovhozok dolgozóinak azt a feladatot kell maguk elé tűzniök, hogy a te­henek évi tejhozamát, jelentéktelen mennyi­ségű abraktakarmány felhasználásával, 4500— 5000 literre növeljék. Ha ilyen eredményeket abraktakarmány nélkül érnek el, s ezután a teheneknek még abraktakarmányt is ad­nak, akkor majd észreveszik, hogy a jószág termelőképességében még további lehetőségek is rejlenek, s a szovhozok állattenyésztése ezen az úton egy újabb,magasabb fejlődési fokra emelhető Mindenfajta jószágot, legfiatalabb korától kezdve, lássunk el bőséges zöldtakarmány-A dicskei EFSz esetében azonban nem így áll a dolog. Úgyszólván a járás szemei előtt történt, hogy a szövetkezet megala­kulásakor. olyan emberek kerülhettek be az EFSz-be mint Várady Kelemen 120 hol­das, Komáromy Ernő 45 holdas, Vörös­­marthy Tibor 88 holdas kulákok, akik a szövetkezetben elbújva igyekeztek meg­szabadulni dolgozó népünk iránti köteles­ségüktől. Ezek a kulákok már belépésük után a szövetkezet bomlására törekedtek, ezt az a tény bizonyítja a legjobban, hogy a szövetkezetben sohasem dolgoztak, majd később egyszerűen elhagyták az EFSz-et és másfelé mentek dolgozni. Persze a jól jövedelmező szőlőjüket nem adták át a szövetkezetnek, mert akkor mivel is kí­nálhatnák azokat az embereket, akiket céljaiknak igyekeznek megnyerni, ha nem volna odahaza boruk. A kulákok befolyása még most is na­gyon érezhető. Nem elég, hogy a szövet­kezet nyakába sózták földjeiket, amelye­ken maguknak kellett volna gazdálkod­­niok, de ha hébe-hóba hazatérnek, tovább agitálnak a szövetkezeti gondolat ellen. Arról azonban nem beszélnek, hogy föld­jeikről azért mondtak le „mert most már nem akad olyan ember, aki kihagyná ma­gát zsákmányolni”. No a szövetkezet el­nöke sem igen járult hozzá, hogy a közös gazdálkodást az EFSz minden tagjával megkedveltesse, de' nem is mutatott jó példát, hogyan kell bekapcsolódni a közös munkába és Így gyarapítani a szövetke­zet vagyonát. Hasonlóképpen Jarolín Já­nos, a szövetkezet agronómusa is vajmi keveset törődik a munkák elvégzésével, mert leköti a túlméretezett háztáji gaz­dálkodása. Igen jól kispekulálták odahaza a dolgot, mert míg Jarolín János a szövet­kezetben „agronómuskodik”, addig a fele­sége állítólag hallani sem akar a szövet­kezetről s így a szövetkezet agronómusa minden igyekezetével feleségé három hold­­nyi földjét műveli. A rossz példa ragadós detlen a vezetéssel és hogy is lehetne, amikor két hektár cukorrépa még mindig kint van a szántóföldön, ugyancsak két hektárnyi csalamádé ment veszendőbe kint a határban, mert nem volt aki betakarítsa. Azt hisszük nem sokáig kell keresni a bű­nöst, mert hiszen, ha a szövetkezeti elnök, agronómus és a többi nem törekszik a gazdálkodás megjavítására, az magától nem javul meg. Szinte érthetetlen, hogy olyan szövetkezetben, amely több mint két éve áll fenn, még mindig nincsenek állandó munkacsoportok, holott, ha min­denki belekapcsolódna a munkákba, a szö­vetkezet 500 ha-nyi területére a megfele­lő mennyiségű munkacsoportot igen ha­mar össze lehetne állítani. Természetesen a kulákoknak saját maguknak kell meg­művelniük az elhagyott földeket s ugyan­csak gondoskodnak kell a megfelelő ál­latállományról. Nagyobb gondot kell fordítani az ellenőrzésre Számos szövetkezetünk bebizonyította dolgozó kis- és középparasztjainknak a szövetkezeti nagytermelés előnyét. Ezek a szövetkezetek a munka jó megszervezése révén, valamint a szovjet tapasztalatok felhasználásával egyre jobban fokozzák termelékenységüket s így a tagság jöve­delmét is. Minderre megvan a lehetőség Dicskén is. A tagságnak azonban olyan vezetőséget kell választania, akik bírják a tagság bizalmát és valóban védelmezői a szocialista vagyonnak s képesek arra, hogy a szövetkezeti gazdálkodást minden téren fellendítsék s így tagjaink számára bebiztosítsák mindazokat az előnyöket, amelyek a szövetkezeti nagytermelésból fakadnak. Éppen azért a verebéiyi járás vezetőinek sokkal nagyobb gondot kell fordítaniok a Helyi Nemzeti Bizottság ellenőrzésére és ragaszkodnia kell a hiányosságok haladék­talan kijavításához. Mindez természetesen és bizony Polák János raktárnok sem tud ellenállni annak, hogy’ ne művelje szövet­kezeten kívül anyósának két holdnyi föld­jét. Miért nincsenek állandó munkacsoportok így tehát igazán nem lehet csodálkozni azon, hogy a szövetkezet tagságra elége­nyal, illetve ennek konzervált tremékeivel. Ez azért fontos, mert így végeredményben újtípusú állatokat tenyészthetünk ki. Az ilyen állatok ebből a táplálékból maximális meny­­nyiséget lesznek képesek áthasonlítani s termelőképességük igen nagy lesz Tudjuk, hogy a nagy tejhozamú állatok­nak mindegyik fajtája olyan vidékeken fejlő­dött ki, ahol jó természetes takarmányalap állt rendelkezésre. Ha azt akarjuk elérni, hogy a téli takar­mányozás a lehető leginkább hasonlítson a nyárihoz, erre a célra kizárólag a széna, a si­lótakarmány és a fehérje-vitaminpép felel meg. Ne felejtsük el azonban, hogy az átlagszéna szárazanyaga tápérték tekintetében körülbelül felét éri az eredeti takarmány szárazanyagá­nak. Egy-egy hektárra átszámítva, a kész széna mindig kevesebb szárazanyagot tartal­maz,. mint a lekaszált fű. Ennek az a ma­gyarázata, hogy szárítás közben, kedvezőtlen időjárás esetén, a levél és a virág tekintélyes része veszendőbe megy. Ugyanekkor a leka­szált növényekben a fermentumok hatására lezajló bonyolult folyamatok következtében a tápanyagoknak egy része is elpusztul. Több silótakarmányt a Mivel helyettesíthetjük hát télen a zöldta­karmányt? Elsősorban kiváló minőségű siló­takarmánnyal. Silótakarmányt nemcsak eset­ről esetre kell adni a jószágnak, hanem rend­szeresen, naponta, az egész istállózási idő­szak alatt. Az évelő és egynyári füvekből ké­szült silótakarmány ugyanúgy, mint a zöld­takarmány, nemcsak a nagy tejhozamú tehe­nek fehérje, szénhidrát, ásványi só és vitamin forrásul szolgálhat, hanem a sertés etetésre is alkalmas. Ha a jószág bőségesen kap silótakarmányt, akkor termelőképessége fokozott erőre kap, tejhozama ugrásszerűen emelkedik, életere­je fokozódik, teje és húsa lényegesen jobb minőségűvé válik, az ivadékok egészségesek lesznek, az anyaállatok nem maradnak med­csak akkor vezet sikerhez, ha e intézke­dések végrehajtását a párt részéről is sokkal hatékonyabban fogják támogatni, ft dicskei szövetkezetnek megvan minden előfeltétele ahhoz, hogy jó vezetés által a járás legjobb szövetkezetévé fejlődjék (SZ) 600—700 kg-os, napi 20—25 liter tejet adó nagy tehenek naponta 80—100 kg füvet fo­gyasztanak el. Teljesen nyilvánvaló, hogy ennyi füvet nem helyettesíthetünk télen kö­zepes minőségű szénával. 100 kg fű 20—25 kg szárazanyagot tartalmaz. Ahhoz, hogy ezt a mennyiséget közepes minőségű szénával pó­toljuk, a tehénnek naponta 50—60 kg-ot kel­lene ez utóbbiakból adni. De még a nagy te­henek se képesek naponta 25 kg szénánál töb­bet elfogyasztani. Ez az oka, hogy a nagy termelőképességű tehenek téli táplálékul ab­raktakarmányokat és gyökértakarmányokat is adnak. Ezek magukba véve persze szintén nem pótolhatják teljesen a zöldtakarmányt. A gyökértakarmányok azért értékesek, mert igen gazdagok könnyen emészthető szénhidrá­tokban és pektinanyagokban, kedvezően be­folyásolják az emésztést s étványgerjesztő hatásúak. Ennek következtében azután, ha a táplálékban elegendő fehérje is van, ez fo­kozza a tejtermelőképességet. A gyökérta­karmányokban azonban kevés a fehérje, az A-provitamin, vagyis karotin, valamint a klorofil, viszont igen sok a kálium. Márpe­dig a túlsók kálium károsan hat az állati szervezet idegműködésére. takarmányadagban dők, az apaállatok nem lesznek terméketle­nek. / A takarmányok silozása a legjobb módszer arra, hogy a jószág téli takarmányozását a nyárihoz hasonlóvá tehessük. Igen fontos körülmény az is. hogy a siló­takarmányok hatására az állati termékek té­len is ugyanolyan minőségűek, mint nyáron. Nyomatékosan hangsúlyoznunk kell, hogy a télen és nyáron fejt tej, a szokásos ta­karmányozás esetében, két egészen különbö­ző termék, s annál jobban különböznek egy­mástól, minél inkább különbözik egymástól a nyári és a téli takarmányozás. A nyári tej lényegesen gazdagabb vitaminokban és kü­lönféle biológiai aktiváló anyagokban, bakté­riumölő képessége jóval nagyobb, és sokkal több értékes zsírt és fehérjét tartalmaz. A zöldtakarmány jelentősége és hatékonysága Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bratislava, Krízková 7. — Telefon 332-99. — Szerkesztőseg- Bratislava, Krízkova 7. — Telefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja: az „Orác” lap- és könyvkiadó vállalat. — Nyomja: Nyugatszlovákiai nyomdaüzemek n. v. alapuzeme, Bratislava, Ul. Nar. po­­vstania 41. — Irányító postahivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kés, félévre 50.— A lap felmondható minden év végén okt. elsejéig. — Eng. szám.: PIO 566/52. IV.2'

Next

/
Thumbnails
Contents