Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-09-21 / 38. szám

2 1952. szeptember 21. „Egység, munka, győzelem66 jegyében folyt le hazánkban a bányásznap KOSSUTH LAJOS születésének 150. évfordulóján Országszerte nagy ünnepségek közepette zajlott le az idei bányásznap. Ebből az alka­lomból országunk valamennyi bányásza a tervek teljesítésével, sőt tervenf elüli felajánlá­sokkal járult hozzá az ünnep mélt£ megürin epléséhez. A bányászati alkalmazottak szö­vetségének központi bizottsága az alábbi levelet intézte Gottwald elvtárs köztársasági elnökünkhöz: Drága Elnök elvtárs! A dicső bányásznapnak ma már az ön ve­zetésével a szocializmust építő egész nép ün­nepének előestéjén, a szén, érc és kőolajüze­mek összes dolgozója nevében forró harcos üdvözletünket küldjük önnek. Nagy napunkat ünnepelve újból mind mé­lyebben tudatosítjuk népünk szülőpártjának, — Csehszlovákia Kommunista Pártjának nagy gondoskodását és főleg az Ön személyes gon­doskodását bányászaink iránt. Megbecsüljük azf, hogy a mi új népi demokratikus álla­munk magasra emelte bányászhivatásunkat, mint hősies és megtisztelő hivatást. Büszkék vagyunk az új munkamódszerek úttörőire, akik a szovjet bányászok példája nyomán minden akadályon keresztül megvalósítják feladataikat- Büszkék vagyunk legjobbjaink­­ra, akik kiváló munkájukért a legmagasabb kitüntetésekben részesültek. Az összes be­csületes és hűségesen dolgozó bányászok, va­lamint családtagjaik számára nálunk jó élet­körülmények vannak biztosítva. A bányász­­családok életéből eltűnt a nyomorúság és szenvedés, amely mindennapos vendég volt a kapitalista kizsákmányolás időszakában. Ná­lunk nincsenek többé éhező bányászgyerekek, sem állástalan vájárok. A bányászok áldoza­tokkal teli harcai az alapvető életjogokért a vissza nem térő múlthoz tartoznak. Mindez kötelez bennünket! Ma, amikor dolgozó népünk nagy törté­nelmi küzdelmet folytat a szocializmus fel­építéséért és az összes békeszerető emberek­kel együtt az egész világ békéjének megőr­zéséért küzd, különösen nekünk, bányászok­nak, vannak felelősségteljes harci feladataink és kötelességeink. Ezért kritikailag értékel­jük munkánk eredményeit az 1951. évi bá­nyásznap óta, hogy tanuljunk sikereinkből, de fogyatékosságainkból is további munkánk érdekében. Az ötéves terv feladatait túltelje­sítettük a barnaszén és a kőolaj kitermelé­sében. Nemteljesítjük azonban a tervet a kő­szén- és ércfejtésben, annak ellenére, hogy ez a termelés szocialista termelésünk egyik alappillére. Bő gabonatermés Kínában Heilungkiang és Szinkiang tartomá­nyokban, Északkelet-Kína legnagyobb búzatermelő területein — ahol a búza vetésterülete az egész megművelt te­rület 75 százaléka — hosszú évek óta nem látott bő termést értek el Kirin tartományban a tavaszibúzatermés 10—15 százalékkal magasabb a tavalyi­nál. Jelentősen emelkedett a tavaszibúza terméshozama Csahar tartományban, Észak-Kína' legfontosabb búzatermő vi­dékén is. Sok helyen a termés a tava­lyinak több mint kétszerese. , Kelet- és Délkelet-^Kínában gazdag a rizstermés) Fukien tartományban a ter­més 10 százalékkal, Csekiang tarto­mányban pedig 15 százalékkal maga­sabb a multévinél. A terv nemteljesítésének okát a szakszer­vezeti-politikai munka fogyatékosságaiban látjuk. Nem tudjuk elérni azt, hogy a terv naponkénti egyenletes teljesítése minden egyes bányász és technikus becsületbeli ügyé­vé váljék, a tartalékok feltárásáért és ki­használásáért folytatott harc ügyévé, a ha­ladó munkamódszerek érvényesítéséért foly­tatott harc ügyévé. Ezért nem sikerült ele­gendő mértékben kifejlesztenünk főleg, az •Osztrava-karvini körzetben a ciklusós grafi­kon szerinti munkát. Nem használjuk ki tel­jesen a bányászati gépeket. Mindmáig még számos munkahelyen nem tartják be ponto­san a munkaidőt. A Központi Szakszervezeti Tanács plenáris ülése segítségünkre volt munkánk fogyaté­kosságainak gyökeres feltárásában és meg­mutatta nekünk e fogyatékosságok kiküszö­bölésének szükségességét. Ezért mindent meg­teszünk, hogy minden üzemben és minden munkahelyen kritikailag és önkritikailag, elv­társi nyíltsággal és őszinteséggel megtárgyal­juk a feladatok nemteljesítésének okait és konkrét intézkedéseket tegyünk a munka megjavítására. Az összes szakszervezeti dolgozók főfelada­ta az lesz, hogy minden erejüket a terv tel­jesítésére fordítsák és, versenyt fejlesszenek ki az ön zászlajáért. A mi célunk az, hogy né legyen egy bánya, egy bányász, egy tech­nikus sem, aki a legjobb dolgozók és kol­lektívák pé'dája nyomán ne vállaljon szo­cialista kötelezettséget a K?gy Októberi Szo­cialista Forradalom 35-ik évfordulójának és a Szovjetunió Kommurysta (bolsevik) Pártja dicső XIX. kongresszusának tiszteletéré. így az „Egység-munka-győzelem” jelszó alatt mindennapi szívós harcot-folytatunk a szén, érc és kőolajtermelés tervének behozá­sáért, teljesítéséért és túlteljesítéséért, a bé­kéért s a szocializmusért vívott harcunk arc­vonalának bányászati szakaszán az összes ratunk. Éljen a dicső Bányásznap — egész dolgozó népünk ünnepe! A szovjet bányászok — a kommunizmus hős építőinek példája nyomán harcra a terv teljesítéséért, hazánk védelmé­nek megszilárdításáért, a szocializmus gyors félépítéséért. . A Bányászati Alkalmazottak Szövetségének központi bizottsága. Klement Gottwald köztársasági el­nök Jozef Krosznár begyűjtési mi­­miszternek az alábbi levélben vála­szolt az eléje terjesztett jelentésre/ a felvásárlás teljesítéséről: „Tisztelt Elvtársak! örömmel fogadtam azt a hírt, hogy szeptember 8-án az egységes földmű­ves szövetkezetek és az egyénileg gazdálkodó földművesek teljesítették a gabonafelvásárlás tervét. Jókíván­ságaimat fejezem ki az egységes föld­műves szövetkezeteknek, a kis- és középparasztoknak, a gép- és trak­torállomások dolgozóinak, továbbá az új felvásárló apparátus dolgozóinak sikerükhöz, akik érdemeket szereztek abban, hogy az idei felvásárlási ter-Szeptember 19-én ünnepli a magyar nemzet és vele együtt a magyar dolgozó parasztság Kossuth Lajos születésének százötvenedik évfordulóját. Ez alkalom­mal a csehszlovákiai magyar dolgozó pa­rasztság is kegyelettel emlékezik meg Kos­suth Lajosról, aki a Habsburgok gyarma­tosító és a nyomor súlya alatt sínylődő né­pet lei akarta menteni az elnyomatás alól és célja az ország nemzeti függetlenségé­nek visszaszerzése volt. Magyarország dolgozó népe, elnyomott jobbágysága évszázadok óta követelte sza­badságát, emberi jogait. A XIX. század elejétől kezdve demokratikus reformokat kezdett követelni a közbirtokos nemes is, akit egyaránt sújtott a gazdasági válság és a Habsburg elnyomatás. A közbirtokos nemesség így a nemzeti függetlenségért és polgárosodásáért folyó harcban fokozato­san átvette azt a vezető szerepet, amelyet a fejletlen magyar polgárság nem tölthe­­tett be. Ebből a közbirtokos nemességből származott Kossuth Lajos is. 1802. szeptember 19.-én született Mo'no. kon. Állami állást ő sem kapott, amikor kért s ezért Sátoraljaújhelyen élt ügy­­védeskedésből. Tulajdonképeni politikai pályafutása az 1832—36. évi reform-or. szággyűléstől kezdődött. A Wesselényi Miklós, Kölcsey Ferenc vezetése alatt álló reforrrt ellenzék el­gondolása szerint ennek az országgyűlés­nek központi kérdése a jobbágykérdés volt, elsősorban azért, — a reform el­lenzék elgondolása szerint — hogy refon. mok útján megnyerjék a jobbágyságot a földesurakkal való együttműködésre, a nemzeti egységfrontban, a Habsburg el­nyomók elleni harc ügyének, minthogy a küzdelmet a középnemesség egyedül sike­resen nem vívhatta meg. A bécsi kormány és magyarországi arisztokrata lakájai nem nézték jó szem­mel az , ellenzék és Kossúth tevékenységét. 1837-ben Kossuthot elfogták és 4 évre ítél­ték. 1840-ben szabadult ki fogságból és 1841-től kezdve a Pesti Hírlap élén küz­dött továtíb a nemzeti egységfrontért, a vet sokkal hamarabb teljesítették, mint a múlt évben. Most az a fontos, hogy kihasznál­ják az aratás és a felvásárlás során szerzett tapasztalatokat, főleg, hogy tudatosítsák azt, hogy a felvásárlási terv teljesítése kell, hogy az összes mezőgazdasági dolgozók egész évi gondoskodásának eredménye legyen, amelyet a felvásárlás és a mezőgaz­dasági termelés fejlesztése, iránt ta­núsítottak, mert minél nagyobb sike­reket érünk el itt, annál gazdagabb lesz a termés és magasabb a marha­­állomány hasznossága, s annál sike­resebben fogjuk teljesíteni a felvá­sárlási terveket is“. nemzeti függetlenségért és a polgári át. alakulás érdekében. Kossúth ugyanis a népre támaszkodva akarta megvívni • Habsburgok elleni harcot. Észrevette, hogy a nemzeti függetlenség és polgári át­alakulás egymástól függ és elválasztha­tatlan. Ezért követelte 1842-től kezdve a nemzeti függetlenség biztosítékaként az önálló magyar ipart és hirdette ennek ki­­fejlesztése érdekében a védvámolc szük­ségességét. Kossúth e munkája közben ál­landóan súlyos harcokat vívott- a haladás ellenségei: a feudalizmus, a gyarmati el­nyomás és az abszolutizmus fenntartásán iparkodó bécsi kormány és magyarországi ügynökei, az arisztokraták hazaáruló te­vékenysége ellen. Kossúth megalkuvás {nélkül harcolt a reakció mesterkedései ellen, mivel a nép érdekeit képviselte, bízott abban, hogy nyugodtan a népre támaszkodhat a bécsi elnyomók elleni harcában. Ébersége azon­ban nem tudta megakadályozni az ellen­­forradalom cselszövéseit. Bécsben kihasz­nálták, hogy a Battyányi kormány nem adott földet a parasztoknak és nem adott nemzetiségi jogot a magyar népnek. Így sikerült Jellasics és más nemzetiségű ügy­nökeik révén a magyarok ellen fordítani a nemzetiségi paraszt-tömegeket és a meg­egyezésre kész és erre több kisérletet is tevő demokrata vezetőket. A kiegyezés, amely 1867-ben következett be, egy időre levette napirendről a nemzeti függetlenség kérdését. De Kossúthot és az esemény végleg meggyőzte arról, hogy a köznemesség elárulta a függetlenség ügyét. A szabadságharc bukásának alap­vető oka a nemzetközi ellenforradalmi erők összefogása, túlsúlya és az orosz cár beavatkozása volt. A cári beavatkozásban nagyrésze volt az angol kormánynak, amely megsürgette ezt. Hibás volt tehát Kossúth külpolitikája, amikor az európai nagyhatalmak egymásközti ellentéteire számítva, anarchista mozgalmat szétzúzó és a júniusi párisi proletárfelkelést vér­­befojtó francia ellenforradalmi kormány­tól várt segítséget, a magyar forradalom számára. Ehelyett az európai forradalmi népekkel, a románokkal és szerbekkel kellett volna összefogni, a közös elnyo­mók ellen és eme összefogás előfeltétele­ként kielégíteni a nemzetiségek jogos kö­veteléseit. Kossúth és Szemere csak el­késve ismerte fel ezeket a lehetőségeket. Kossúth csak 1849 nyarán változtatott na­cionalista álláspontján, úgyhogy Kossúth és Balcescu román forradalmár megegye-, zése már későn jött. erjr A kiegyezés életbelépése megvilágította­­a helyzetet. Belpolitikai vonatkozásban azt jelentette, hogy a magyar országgyűlés­nek nincs önálló rendelkezési joga és amellett még a kiegyezésben vállalt ha­talmas államadósság is óriási terheket rótt a dolgozó népre. Ezen túlmenően a kiegyezés teremtette helyzet gyűlöletet vál­tott ki a magyarság iránt a magyarországi nemzetiségekben. Kossúth azonban addig is, amíg forradalmi helyzet adódik, min­dent el akart követni a kiegyezés felszá­molására és hátrányainak eltávolítására. Az uralkodó osztályok ebben cserbenhagy­ták Kossúthot, a dolgozó nép azonban hí­ve maradt, sőt 1867-ben több, főleg pa­rasztlakta terület választókerülete kívánta felléptetni képviselőjelöltjeként. Később városok, falvak csatlakoztak és fejezték ki bizalmukat Kossúth személyén keresz­tül, a nemzeti függetlenségért folytatott küzdelem iránt, amit egybekapcsoltak a földért és a demokratikus szabadságjogok­ért folytatott harccal. A tömegek harcát a kormány brutálisan letörte. Kossúth azonban a függetlenségi pártokon keresz­tül ismét hozzákezdett a harchoz. A poli­tikai élet minden jelentős kérdésében irányt mutatott a függetlenségieknek. A köztársasági elnök levele Jozef Krosznár begyűjtési miniszterhez A vezércikk befejezése nácsának heti ülésein rendszerint meg­jelenik a Helyi Nemzeti Bizottság és a Helyi Pártszervezet elnöke is, hogy az előforduló hiányosságokat nyomban el­háríthassák. A brigádközpont tanácsá­nak ülésén kiértékelik az elmúlt héten elvégzett munkát s gondot fordítanak arra, hogy be lettek-e tartva a tervben előírt időpontok s ugyancsak az agro­technika összes elvei. Ugyanez a tanács értékeli ki a szocialista munkaversenyt is, úgy a traktorosoknál mint a szövet­kezet tagjainál. A szocialista munka­verseny kiértékelésénél történő együtt­működés feltétlenül mozgató rúgója lesz a terv teljesítésének. Az őszi mun­kálatok gyors elvégzése, mint ahogyan azt a kormányhatározat is megállapítja, többek között a gépi park teljes ki­használásán alapszik, főképpen a 30 HP-nél magasabb traktoroknál szüksé­ges bevezetni két műszakot. EFSz-eink nagy többsége ezt megértette s ezért a traktorosokat saját soraiból igyekszik biztosítani. Kétségkívül szükséges, hogy a traktorállomások a Nemzeti Bizottsá­gok segítségével az összes traktoristá­kat igyekezzenek kizárólag csakis az EFSz-ek tagjai sorából biztosítani. Nagyon fontos, — mint arra a kor­mányhatározat felhívja a figyelmet -r­­hogy a traktorosokat munkaegységek alapján jutalmazzuk, hogy így a szö­vetkezeti földeken dolgozó traktorosok egyenesen érdekelve legyenek a hek­tárhozamoknál és az elért eredmények­nél, tehát jutalmazásuk is aszerint tör­ténjék, mint a szövetkezeti tagok jutal­mazása. Ez annyit jelent, hogy a trak­torosokat, akik a szövetkezeti tagjai, munkegységek alapján kell jutalmazni. Számos EFSz-ben mint pl. Biicson, Bá­­torkeszin, Perbetén, Taksonyban és másutt, a szövetkezeti tagsággal bíró traktorosok felismerték a jutalmazás e módjának nagy jelentőségét és látják, hogy ez az egyedüli helyes út, hogy a traktorosok érdekelve legyenek' a ma­gasabb hektárhezamok elérésénél. Ezért szükséges, hogy ott, ahol erre megvan­nak a feltételek, a traktorállomások megtárgyalják az EFSz-ekkel, a trak­torosok munkaegységek alapján törté­nő jutalmazását. Nem kis hatással van a traktorosok munkafegyelmére, hogy milyen baráti kapcsolatok fűzik a szö­vetkezethez és hogyan gondoskodik a szövetkezet róluk. Ez főképpen az el­szállásolásban és az élelmezésben nyil­vánul meg. Ez esetben példának állít­hatjuk a csúzi EFSz—t, ahol a szövet­kezeti tagok a Helyi Nemzeti Bizottság­gal karöltve, példás elszállásolásról gondoskodtak. A traktosorok ebben a szövetkezetben együtt étkeznek a szö­vetkezeti tagokkal, a szövetkezet közös étkezdéjében, a csúcsmunkálatoknál pedig a szövetkezeti tagok a traktoro­soknak az eledelt egyenesen a mezőre szállították, amiáltal elejét vették a fe­lesleges időpazarlásnak. Ezenkívül a csúzi EFSz-ben a trak­torosok számára vörös sarkot építettek ki, amely el van látva szükséges iroda­lommal és állandóan a legújabb kiadá­sú újságokkal. Igen jó eredményeket érnek el az izsai brigád traktorosai is. Ebben a köz­ségben úgy a traktorosok, mint a szö­vetkezeti tagok hathatós segítséget kap­nak a Helyi Nemzeti Bizottságtól és a Párt helyi szervezetétől, amelyek elnö­kei naponta a traktorosok és a szövet­kezet tagjai közé járnak, szükség ese­tén pedig egyenesen a mezőre mennek, ahol a felmerülő kérdésekről együtte­sen tanácskoznak és így igyekeznek se­gítséget nyújtani a hiányosságok kikü­­'szöbölésénél. Egyedül a traktorosok és a szövetke­zeti tagok közötti példás együttmunkál­­kodás jelenti azt az utat, amelyen ha­ladva megszilárdíthatjuk a traktorállo­mások és az EFSz-ek közötti kölcsönös kapcsolatot, ugyancsak így biztosíthat­juk a hektárhozamok emelését szövet­kezeteinkben. Ez szintén hatásos for­mája annak, hogyan szilárdítsuk és fej­lesszük EFSz-einket annak érdekében, hogy minél több mezőgazdasági termék juthasson összes dolgozóink asztalára és ezáltal hozzájáruljunk békeharcunk győzelméhez. Vincent Ondrusek, a Szlovák Nemzeti Tanács képviselője.

Next

/
Thumbnails
Contents