Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-09-14 / 37. szám

2 1952. szeptember 14. Az EFSz-ek további megszilárdításáért egy nappal hamarabb kijelölik azt a munkát, amit másnap kell elvégezni, hogy így bizto­sítsák a munka időbeli elkezdését. A munka szervezésének megjavítása érdekében a mun­kacsoportvezetők, a munkaidő befejezése után a szövetkezet elnökével közösen, rövid meg­beszélésre ülnek össze, amely alkalommal az elnök irányelveket ad a munkacsoport-veze­tőknek a további munkát illetően s ugyan­akkor felértékelik a munkacsoportok együtt elvégzett teljesítményét. Nagy súlyt kell helyezni a munka helyes jutalmazására, amit úgy érhetünk el, ha nor­mák szerint dolgozunk. Semmiesetre sem en­gedhető meg, hogy a jutalmazás egyenlő mó­don történjék és mindenkor szigorúan kell ragaszkodni a szocialista elvhez: jutalmazni csakis az elvégzett munka mennyisége és mi­nősége szerint lehet. A magasabb hektárho­zamok elérésénél és az állatállomány hasz­nosságának emelésénél, a szerződésbeni be­szolgáltatás teljesítése után az arra érdemes dolgozóknál ^ be kell vezetni a pótjutalmazást, mégpedig pénzben és természetben. A közös gazdálkodás állandó fejlesztése ér­dekében nagy mértékben alkalmazzuk a szov­jet tapasztalatokat, mint pl. az előhántós eké­vel való szántást, keresztsoros vetést, a szem­csésműtrágya alkalmazását, műbeporzást. Az állattenyésztésben pedig úgyszintén széles A szövetkezet' elnökének feladatai A szövetkezet elnöke teljes mértékben felel a taggyűlésnek a munka megszervezé­séért, a közös gazdaság védelméért, a szövet­kezeti demokrácia megtartásáért és azért, hogy a szövetkezet minden tagja jó gazda le­gyen a saját munkahelyén, ha az a növényi termelésben vagy az állattenyésztésben dolgo­zik. A szövetkezet elnöke naponta irányítja az agronómus, zootechnikus és más funkcio­náriusok munkáját és ügyel a traktorállomás­sal tfaló együtmunkálkodásra. Ezenkívül a többi funkcionáriusokkal egyetemben napon­ta összeköttetésben kell lennie a még szövet­kezeten kívül álló kis- és középföldművesek­kel, hogy felvilágosítsa őket a közösgazdál­kodás eredményeiről és mindazokról az elő­nyökről, amelyek a szövetkezeti nagyterme­lésből fakadnak. A munka e szakaszát a sző-A könyvelő a szövetkezet elnökével és vezetőségével legszorosabban együtt munkálkodva Dolgozó parasztjainknak első lépése az volt, hogy felszántották a barázdákat, közös istál­lóba vonták össze az állatállományt, miköz­ben újabb istállókat adaptálnak, hogy ezzel az állattenyésztést minél jobban kifejlesszék. Minél hamarabb végzik el ezeket a munká­kat, annál szebb eredményeket tudnak majd elérni s ha már felszántották a barázdákat, sokkal könnyebben és jobban szervezhetik meg az őszi munkákat, amiáltal mindjárt a szövetkezeti gazdálkodás kezdetén bebiztosít­ják maguknak a jövőévi gazdag termést. — Hogy ez a munka minél jobban menjen, pon­tos tervet dolgoznak ki az őszi munkálatok­ról. Természetesen ahhoz, hogy a - szövetkezetek gazdasági fejlődése és megszilárdítása be le­gyen biztosítva és így a közös jövedelem ál­landó emelkedésé is, szükséges, hogy minden szövetkezetben vezessék be a helyes munka­­szervezést, szilárditsák meg a munkafegyel­met, a vezetők és az egyének felelősségét, dolgozzanak azok növényi vagy az állette­­nyésztésben. Szükséges, hogy a Járási Nemzeti Bizott­ság minden szövetkezetben bebiztosítsa a munkarend részletes megvitatását, úgy, hogy ezzel alaposan megismerkedjenek az összes vezetők, valamint a szövetkezet tagjai, még­pedig az őszi munkálatok megkezdése előtt. Az egyéni felelősség kérdése Az eddigi tapasztalatok megmutatták, hogy nem minden vezetőségi tag és szövetkezeti tag érez egyéni felelősséget a közös gazdál­kodás ^ fejlődésével ' kapcsolatban* Holott a fejlődésnek az életszínvonal állandó emelke­dését és a tagok kultúrális fejlődését kell szolgálnia. Ez különösképpen ott észlelhető, ahol a szövetkezet vezetőségében falusi gaz­dagok és népünk egyéb ellenségei lopakod­tak be. A dunapüspöki EFSz-ben — mint is­meretes — Kucsera kulák kártevő társaival együtt szándékos szabotálás és a munkafe­gyelem állandó lázi fásával 5.000.000.- korona jövedelemtől fosztotta meg a szövetkezet dol­gozó tagjait. A munkarend minden szövetkezeti tagot elsősorban arra kötelez, hogy személyes mun­kával vegyenek részt a szövetkezeti közös munkában, tartsák be a munkafegyelmet, a szervezési szabályzat értelmében óvják meg a közös vagyont minden kártól, tartsák be a szövetkezet felelős vezetőinek utasításait, mégpedig úgy, ahogy azt egyes munkálatok megkövetelik. A csúcsmunkák idején például főképen a tavaszi időszakban, aratásban, cséplésnél, stb., a taggyűlés megbízhatja a szövetkezet vezetőségét, hogy rendes munka­napnak jelentse ki a vasárnapot és szükség esetén, ha ezt a körülmények megkövetelik, még az állami ünnepnapokat is. A közős gazdálkodás helyes irányítása megköveteli, hogy a szövetkezet vezetősége minden héten rendszeresen ülésezzen és úgy vezesse a szövetkezet összes tagjait, hogy azok legalább havonta egyszer taggyűlésre jöjjenek össze, amely alkalommal részlete­sen megvitatják az előforduló hiányosságo­kat és egyben elbírálják a szövetkezet veze­tőinek tevékenységét. — A szövetkezet veze­tősége a munkacsoport bevonásával kidolgoz­za a szocialista munkaverseny elveit és ezzel megismerteti a szövetkezet összes tag­jait, majd tovább is állandóan ismerteti őket a munkaverseny állásával, mégpedig úgy, hogy kiemeli egyes munkacsoportok szép eredményeit, úgyszintén a csaták és az egyének teljesítményeit. Ugyanakkor a szö­vetkezet vezetősége pellengére állítja a mun­kakerülőket és azokat, akik lazítják a mun­kafegyelmet. A taggyűlés szükség esetén a .telkiismeretlen tagokat meginti, a lelkiisme­retlen vezetőket pedig megfosztja funkció­juktól, továbbá bírságot szab 5 munkaegy­ség erejéig. Ha azonban ezek a nevelőeszkö­zök sem segítenek, a szövetkezet vezetősége indítványt tesz az ilyen egyének szövetkezet­ből való kizárására. Állandó munkacsoportok A szövetkezetben a termelési és szervezési alapegységet a munkacsoport alkotja. A cso­portok szervezésénél ügyelni kell arra, hogy ezeknek ne legyen túlsók földjük, vagy ellen­kezőleg, kis földterületen ne legyen fölöslege­sen több munkacsoport alakítva. A mezőgazda­­sági terület nagysága 150—250 ha legyen. 250 ha-ig csak egy munkacsoportot kell szervez­ni. A kapásoknál és az ipari növényeknél ügyelni kell arra, hogy a csoportok tagjai egy évi időtartamra egy és ugyanazon terü­letet kapjanak gondozásra, a munkacsoport keretén belül, amelyen a munkálatokat úgy végzik el, hogy be legyen biztosítva a szemé­lyi felelősség és a hektárhozamok emelése, egyszóval, hogy a munka lelkiismeretesen és jól legyen elvégezve. Az állattenyésztésben pedig bizonyos számú állatállományt, szar­vasmarhát vagy sertést 2—3 évre kell gond­jaira bízni az állettenyésztésben dolgozók­nak, hogy így belegyen biztosítva az állat­­állomány hasznosságának emelése. — A munkacsoportok vezetői ügyelnek arra, hogy ay összes munkák minősége jó legyen. A rosz­­szul vagy hanyagul elvégzett munkát a szö­vetkezet tagja köteles helyrehozni vagy újból és most már jól elvégezni, mert csak a jól el­végzett munkáért számíthat fel a csoporveze­­tő megfelelő számú munkaegységet. A munkacsoport vezetői minden esetben A könyvelő a szövetkezet vezetőségével legszorosabban együtt munkálkodva irányítja a szövetkezet pénzügyi gazdálkodását. Első­sorban arról gondoskodik, hogy az összes be­vételek és kiadások időben legyenek elköny­velve, és főképpen azzal törődik, hogy min­den feljegyzés igazságos volta be legyen biz­tosítva. Gondoskodnia kell arról,, hogy a szö­vetkezet összes dolgozó tagjai betegbiztosítá­sa rendben legyen és a járulék pontosan be­legyen fizetve. Az adatok helyes vezetésénél igen fontos, hogy a könyvelő naponta össze­köttetésben álljon a munkacsoportok veze­tőivel és úgy vezesse őket, hogy azok a tag­gyűlés által elfogadott normák alapján el­végzett munkát jegyezzék fel. A könyvelő minden hónapban előterjeszti a kimerített munkaegységek áttekintését, hogy így bebiz­tosítsa a pénzügyi terv ellenőrzését. Nagyon fontos feladata a könyvelőnek az is, hogy be­biztosítsa az állami kölcsönök időbeni vissza­fizetését, nehogy a szövetkezetnek fölöslege­sen megnagyobbodjanak a kamat-kiadásai. — Ügyszintén naponta gondoskodik a szövetke­zet által leszáll to tt termékek árának behajtá­sáról. A pénztárossal karöltve ügyel arra, hogy a szövetkezet pénztárába csak olyan összeg legyen, amely az apró kiadások fede­zésére szükséges. A többi pénzt nyomban be­viszi a pénzintézetbe. Megakadályozza a fe­kete alapok létesítését a szövetkezet és a pénzintézet pénztárán kívül. Minden szövetkezet nagymennyiségű takar­mánnyal, vető maggal és egyéb készletekkel rendelkezik, amelyek az egész évi gazdálko­dáshoz szükségesek. Ezek helyes elraktáro­zásáért, szétosztásáért a raktárnok felelősség­gel tartozik a vezetőségnek. Gondoskodik a tartalékok jó elhelyezéséről s a gazdasági gé­peket, eszközöket elismervény ellenében ad­ja ki a munkacsoportok felelős vezetőinek. A helyes gazdálkodás érdekében ügyelnie kell arra, hogy az állattenyésztőknek kiadott ta­karmánymennyiség, a takarmányozási elv alapján történjék, műtrágyát, vetőmagot stb. úgyszintén az egész évi termelési terv alapján ad ki, hogy így elejét vegye a szövetkezeti vagyon tékozlásának. A növényi termelésnél jelentős feladat háramlik a szövetkezet ag­­ronomusára. Azokban a szövetkezetekben, amelyekben a növényi termelés túlsúlyban van, az agronómus az elnök első helyettese, önálló funkciója az agronómusnak csak Azokban a szövetkezetekben, amelyek túl­nyomóan állattenyésztéssel foglalkoznak, a termelési kérdésben az elnököt első helyen a zootechnikus helyettesíti, aki mindenképpen gondoskodik az állatállomány hasznosságának emeléséről, úgy, ahogyan azt a termelési terv előírja. A zootechnikusnak figyelni kell arra, hogy a takarmányi adatok helyesen legyenek a nagy földterülettel rendelkező szövetkezet­ben van. A kis földterületekkel rendelkező szövetkezetekben az agronómus munkáját a szövetkezeti elnöknek kell végeznie, esetleg a taggyűlés határozata alapján a munkacsoport vezetőjének. Az agronómus elsősorban töre­kedjék arra, hogy a zoótechnikussal karöltve megfelelő mennyiségű takarmányt biztosítson az állattenyésztés fejlesztésének biztosítására és ugyancsak biztosítania kell az agrotechni­kai intézkedések betartását, a szovjet kolho­zok példája nyomán, miközben a legszűkeb­ben együttműködik a traktorállomásokkal és a Járási Nemzeti Bizottságokkal, különösen pedig az egész évi terv kidolgozásánál és az EFSz és a traktorállomás közötti szerződés megkötésénél, mégpedig úgy, hogy a traktoro­sok érdekelve legyenek a hektárhozamokat illetően. Nagyobb szövetkezetekben a mezei munka­­csoportok vezetői az agronómus, a kisebb szö­vetkezetnél az elnök hatásköréhez tartoznak. A mezei munkacsoport vezetője, gondoskodik csoportjának munkamegszervezéséről, ügyel a jó munkára és annak helyes jutalmazására, rendben és helyesen vezeti feljegyzéseit az el­végzett munkáról és beszélgetések keretében megismerteti csoportjának tagjait az új mun­kamódszerekkel s a modern agrotechnika je­lentőségével. Minden csoportvezető rendesen dolgozik munkacsoportjában és példaképül szolgál a többieknek. A munkacsoportvezető irányítja a csaták munkaszervezését is, de a feladatok teljesítéséért az egyes csatákban ezek vezetői felelnek. A zootechnikusok feladatai A zoótechnikusoknak figyelnie kell arra, hogy a takarmányi adatok helyesen legyenek szétosztva, mégpedig az állatok hasznossága szétosztva, mégpedig az állatok hasznossága szerint. Ugyancsak gondoskodik az állatállo­mány egészségi állapotáról is, valamint hasz­nosságának ellenőrzéséről. Állandóan szorgal­mazza a szovjet módszerek bevezetését és azok alkalmazását. Mindennap összeköttetés­ben áll a járási zoótechnikussal, akivel együt­tesen igyekszik megoldani, az állatállomány hasznosságának emelésével foglalkozó Párt és kormányhatározatban kitűzött feladatok tel­jesítését. A zootechnikus feladata az állatte­nyésztők és egyes vezetők nevelése. Figye­lemmel kíséri az állatállomány szaporodását, súlygyarapodását, hasznosságát, amiről pon­tos jegyzeteket vezet, hogy így elejét vegye a helytelen takarmányozás által előforduló veszteségeknek. Ugyanakkor a takarmányo­zási csoportvezetőt felelőssé teszi az időbeni takarmánytermelés és takarmányszállítás be­biztosítása érdekében, ugyancsak gondoskodik arról is, hogy a takarmány termelés munkája mindenkor időben és jól legyen elvégezve. Az állattenyésztés fejlesztésének érdekében feltétlenül építkezési munkacsoportot, esetleg osztagot kell alakítani, egy vezetővel az élen. A munkacsoport vezetője úgy szervezi a mun­kát, hogy az építkezéshez szükséges anyag idejében álljon a munkacsoport tagjainak Repülőink népünk építő munkájának őrei A csehszlovák repülőnapot — hadirepülő­­ink legnagyobb ünnepét, amelyet hadsere­­günkkel együtt egész népünk megünnepelt, az elmúlt hét vasárnapján tartották meg a ruzsyni repülőtéren. Az ünnepélyen megjelent Gottwald elvtárs, köztársaságunk elnöke is, dr. Alexej Cepicka, hadseregtábornok, hadügyminiszter kíséreté, ben. A repülőtéren örömteljes hangulatban vár­ták a repülőnap gazdag műsorának megkez­dését, amihez hozzájárult a légierők, a CsISz, a bányász zenekar é a pionírok kultúrcso­­portjának fellépése is. Dr. Alexej Cepiőka hadseregtábomok, honvédelmi miniszter a Csehszlovák repü­­lőknapja alkalmából a következő hadipa­rancsot adta ki: „Hadseregparancs a Csehszlovák repü­lők napja alkalmából. Repülő és repülőszerelő elvtársak! Katona, őrvezető és altiszt elvtársakl Tiszt és tábornok elvtársak! A repülőipar munkás, mérnök, és mű­szaki elvtársai! Ma ünnepli országunk és hadseregünk, hazánk egész dolgozó népével együtt, a Csehszlovák repülők napját. Népünknek ezt a nagyjelentőségű ünnepét abban az időben tartjuk meg, amikor a zamerikai imperialisták és*a kapitalista államok kor­mányaiban ülő hű lakájaik lázas előkészü­letekkel ki akarják robbantani az új vi­lágháborút. Háborús előkészületeik azon­ban szembetalálkoznak az egész világ ha­ladó emberiségének napról-napra növekvő ellenállásával. Az egész világ ezen béke­küzdelmének élén a nagy Szovjetunió álL Hazánk és egész dolgozó népünk szilár­dan áll a béke védőinek táborában, a szo­cializmus felépítésének útján fejleszti nép­gazdaságát és szilárdítja országa védelmi képességét. Repülőerőink sikeresen sajátítják el a modern harci technikát és felhasználóié, sának művészetét. A repülőipar dolgozói nagy sikereket értek el a modern repülő­gépek gyártásánál. Katona, őrvezető és altiszt elvtársak! Tiszt és tábornok elvtársak! Üdvözlöm önöket és jókívánságaimat fe­jezem ki önöknek a Csehszlovák repülök napja alkalmából. További sikereket kívá­nok a csehszlovák repülőerők erejének megszilárdításában, harckésszségének fo­kozásában. Váljanak népünk építő mun­kájának éber és készenlétben álló őreivé! Éljen a Csehszlovák repülők napja — népünk örömteli ünnepe! Éljenek a csehszlovák repülőerők — né­pünk büszkesége! Éljen és virágozzék szabad és független népi demokratikus Csehszlovák Köztársa­ságunk! . x Dicsőség Csehszlovák Kommunista Part­jának, — népünk valamennyi győzelme kezdeményezőjének és szervezőjének. Éljen Köztársaságunk elnöke, a cseh­szlovák védőerő főparancsnoka , szeretett Klement Gottwald elvtársunk! Dicsőség felszabadítónknak, a nagy Szovjetuniónak és fegyveres erőinek! Dicsőség a legyőzhetetlen Szovjet Had­sereg zseniális hadvezérének és népünk legnagyobb barátjának, — Sztálin elvtárs­­nak! Prága, 1952. szeptember 7. Dr. Alexej Cepicka, hadseregtábornok, a Csehszlovák Köz­társaság honvédelmi minisztere. rendelkezésére, miközben ügyel arra, hogy az építkezés beruházási terve ne legyen túllép­ve. Jó munkamegszervezéssel gondoskodik ar­ról, hogy az építkezés a tervezett időben nyerjen befejezést s egyúttal az építkezés költségei csökkenjenek a normák szerint végzett munka következtében. A közös gazdálkodás ellenőrzése az ellenőrző bizottságra hárul. A bizottság fel­adata, hogy negyedévenként végrehajtsa a gazdálkodás a legapróbb részleteinek ellenőr­zését. Ezenkívül, minden hónapban ellenőrzi a pénztári készletet, a termelési és a beszol­­gáltatási terv teljesítését, a taggyűlés határo­zatainak betartását, a munkaegységekkel va­ló gazdálkodást és azt, hogy a vezetőség ho­gyan teljesíti kötelességét. Amikor hiányos­ságokat fedez fel, nyomban javaslatot tesz arra, hogyan kell ezeket a hiányosságokat megszüntetni, ki téríti meg az esetleges ká­rokat és hogyan javítsák meg a munkát. Az összes hiányosságokat, amelyeket az ellenőr­ző bizottság tárt fel, meg kell tárgyalni a leg­közelebbi vezetőségi gyűlésen, majd ezek­ről részletes jelentést kell tenni a legközeleb­bi taggyűlésnek. A munkarend részletesen foglalkozik a szö­vetkezeti tagok feladataival. Szükséges, hogy a Járás és a Helyi Nemzeti Bizottságok taná­csai beható segítséget nyújtsanak a szövet­kezetnek a munkarend megtárgyalásánál és elfogadásánál. A munkarend elfogadása és be­tartása biztosítékot jelent a munkaszervezés és a munkafegyelem további javulásának ér­dekében és lehetővé teszi a szövetkezeti gaz­dálkodás helyes vezetését, az egész társaság személyes felelősségének kimélyitése mellett és biztosíjja a dolgozó szövetkezeti tagok anyagi és kulturális fejlődésének állandó nö­vekedését Frantisek Krajner, az UV—KSS dolgozója Változik falvaink képe. Sok községben már eltűntek a szalagparcellák és helyüket hatalmas szövetkezti táblák foglalták el. A kis- és középparasztok ezrei hagyták ott a régi gazdálkodás módszereit, a küszködést és segítenek eltávolítani a kapitalista rendszer maradványait, amely kizsákmányoláson alapult. Kis- és középföldműveseink meg­győződtek arról, hogy milyen nagy előnyt jelent számukra a szövetkezeti közös gazdálko­dás s ezért írják alá az'új szövetkezeti szabályzatot, állandó munkacsoportokat alakí­tanak és saját soraikból választják ki a legjobbakat a szövetkezet élére. vetkezet vezetői elhanyagolták. így történhe­tett meg azután, hogy számos szövetkezeti tag el lett szigetelve a kis- és középparasztoktól, ami kedvezőtlenül hatott a szövetkezet továb­bi megszilárdítására és tovább fejlesztésére. A szövetkezet elnökének feladata a gazdálko­dás állandó ellenőrzése, egyes szövetkezeti vezetők feladatainak ellenőrzése, hogy rend­ben elvégezték- e munkájukat stb. Gondosko­dik arról, hogy a munka termelékenységének érdekében az összes munkacsoportok, oszta­gok és egyének között, valamint a szomszéd EFSz között jól megszervezett szocialista munkaverseny fejlődjék ki. Ugyancsak gon­doskodik arról, hog ya munkaversenv kiérté­kelése, a munkaversenyben résztvevők jelen­létében, legalább hetenkint egyszer ki legyen értékelve. mértékben alkalmazzuk az élenjáró szovjet kolhozparasztok bevált módszereit mint pl. P. A. Malinyinová módszerét, a tőgymasszázst és a tehenek napi 3—4-szeri fejését stb. Min­den szövetkezeti tag naponta tartsa szem előtt, hogy a szövetkezeti vagyon a szövetke­zeti tagság életszínvonalának emelését és kul­turális fejlődését szolgálja. Éppen ezért min­den szövetkezeti tag felel a rábízott szövet­kezeti vagyonért, állatállományért stb. és minden kárt, veszteséget, esetleg lopást meg kell térítenie. A szövetkezeti vagyon szétlopá­­sa ellenséges cselekedetnek számít, egyben a szövetkezeti érdekek elárulását jelenti, ami segítséget jelent az osztályellenség számára. A szövetkezeti vezetőség egyik igen fontos feladata a közös vagyon védelmének bizto­sítása. Gondoskodnia kell a tűzkár elleni vé­dekezésről, a szövetkezeti tagság biztonságá­ról a munkában és a baleset vagy betegség esetén első segélyt kell biztosítania s meg kell tenni az intézkedést az orvoshoz való elszállítás gyors végrehajtása érdekében. A szövetkezeti munkarend megvitatásánál és elfogadásánál kikristályosodnak a vezető­ségi tagok feladatainak kérdései. Sok szövet­kezetben a funkcionáriusok, kitértek a mun­kacsoportokban való munka elől. vagy jutal­mazásuk nem volt összhangban és nem felelt meg a szövetkezet nagyságának, sem pedig a jó gazdálkodásnak. A munkarend előírja, hogy a tervezett hektárhozamok túlteljesíté­sénél, úgyszintén az állattenyésztési terv túl­teljesítésénél a funkcionáriusok is pótjutal­­mazást kapnak. A munkarend azonban egy­ben kijelöli azokat a feladatokat és a felelős­séget, amelyet a közös gazdálkodás és ennek fejlődése megkövetel.

Next

/
Thumbnails
Contents