Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)
1952-09-07 / 36. szám
Tala jelökészí lés őszi gabonák alá Valamennyi növényünk talajelőkészítése úgy sikerül a legjobban, hogyha a korszerű talajművelés elvei szerint dolgozunk. Ezek az elvek ugyan egyes általános érvényű szabályok követését is kívánják — így a szabályszerű tarlóhántás, a mélyszántás, a korszerű tetöágykészítés elvégzését —, azonban amellett azt is megkövetelik, hogy hozzáértően vessük latba mind a vetésre kerülő növény igényét, mind pedig a talaj 'természetét. A talajelőkészítő munkáknál kövessünk'el idejekorán mindent avégből, hogy vetésig a talaj minél kedvezőbbé váljék a vetőmag befogadására. így érjük el azt, hogy az elvetett mag vetés után hamarosan, egyenletesen kikel és a termesztett növényünk zavartalanul egészségesen táplálkozva, fejlődve, jól áttelelve, lehető biztosan és lehető sokat tárám. Termésének a minősége az ilyen talajelőkészítés nyomán felelhet meg a várakozásnak. Tavasz! vetésű növények esetén a jó vetőágy kialakulásában igen nagy segítséget jelent a tél fagyának porhanyító, rögomlasztó hatása. Az ősziek alá végzett talajelőkészítés során azonban ezt a nagy segítséget teljesen nélkülöznünk kell. Idejekorán és gyakorlott ügyességgel végzett talaj munkákkal kell ezt az igen lényeges segítségkimaradást ellensúlyoznunk. Különösen rossz szerkezetű, kötött talajon szokott meggyűlni a bajunk az ősziek talajelőkészítésével. Az annál több gondot okoz, minél későbben lekerülő és minél kevésbbé jó elővetemény után, minél kevésbbé megfelelő eszközökkel kell a munkákat elvégeznünk. A jó munka még kedvező időjárású esztendőben sem könnyű. Kivált, hogyha a korszerű talajvédelem kívánalmainak megfelelően akarunk dolgozni. Szántsunk előhántós ebével A korszerű talajművelés a mienkhez hasonló viszonyok között még kivételesen is aligha mond le a mélyszántásról. Szovjet példa nyomán a mélyszántást iparkodig lehetőleg minél tökéletesebb munkájú előhántos ekével, úgynevezett kultúrekével végezni. Az még üregesedésre, rögösodésre hajlamos talajon is jól dolgozik. Előhántója kihasítja a fő eketesttel éppen felszakadni és átfordulni készülő fő barázdaszeletből annak kb. az egynegyedét. Azt előre a barázdaárokba jutattja, a fő barázdaszelet előtt szinte az utolsó pillanatban alá bújtatja. De a kultúreke az előhántóval nemcsak a szántás üregességét csökkenti. A fő barázdaszelet kb. egynegyedének kihasítása révén megbontja a megmaradó háromnegyed rész összefüggését. Az ilyen állapotban a kormánylemezen végigcsúszva, még akjgr is szépen széjjel omlik, széjjelmorzsolócfík, hogyha ugyanazon a talajon az előhántó nélkül dolgozó ekék hatalmas hantokat feszegetnek fel. Előhántós eke használatával továbbá az is a célunk, hogy lehető tökéletesen kicserél-Gondosan szedjük fel a vetőmagnak A jövő évi burgonya vetőmagról már most gondoskodnunk kell. Éppen azért az EFSz-ek és az állami gazdaságok legfontosabb feladatai, hogy a burgonya betakarításáról szóló kormányrendelet alapján a vetőmag-burgonyát külön takarítsák be és gondosan raktározzák el. Általában szem előtt tarthatjuk, hogy a burgonyát akkor szedjük, amikor a gumó héja már nem foszlik. Nem kell azonban bevárni, hogy a burgonya túlérjen, amikor már a levélzet és a szár annyira leszárad, sőt, elkorhad, hogy a burgonyatöveket keresni kell. Első feladat az, hogy gondosan meg kell állapítani a szedés legmegfelelőbb időpcntját. Amilyen hiba a burgonyát beérése előtt felszedni, éppen olyan hiba feleslegesen földben hagyni az érett gumókat. Gondoljunk csak arra, hogy egy esetleges korán beköszöntő őszi esőzés a felszedés késleltetésén kívül, a burgonyaszáron lévő betegségeket előidéző gombák spóráit rámossa a gumókra. De az A rozs vetés agrotechnikája jük a feltalaj^ felső felét az alsóval. Ba azért nagyon fontos, mert csak így pihe»h«t meg az. előbbi az előző termés megnevelés* alatt elszenvedeett fokozott szerkezetromlás után, csak így jöhet helyre a szerkezete. Szerkezetének helyrejöttével a talajpusztító erőkkel szemben többé-kevésbbé rendbejön a szinte minden egyéb tulajdonságánál fontossabb ellenállóképessége, szerkezettartóssága. Ahol még nincsen, vagy még nincsen elegen-Fontos tennivalók A soronkövetkező őszi munkák gyors, időbeni elvégzése megköveteli a helyes munkaszervezést. Az őszi munkáknál nagy felelősség hárul a traktorosbrigád tagjaira, az agronómusokra és az EFSz vezetőire. Már csak pár nap van hátra ahhoz, hogy a kormányhatározat alapján megfelelően kidolgozzák a munkaterveket. Minden brigádvezető tartsa szem előtt, hogy szeptember 10-ig összeállítsa a brigád tervét egyes gépekre és azt ismertesse az összes traktorosokkal. Ügyelni kell arra is, hogy az ekék, szedőgépek, vetőgépek és boronák javítási munkálatait időben be kell fejezni. A legsürgősebben meg kell kezdeni az őszi takarmánykeverékek és az őszi árpa, valamint az őszirepce vetését is. Mindamellett készüljünk fel a búza vetésének nagy munkájára. Idejében dő előhántós eke, ott közönséges ekével is iparkodjunk lehető jó munkát végezni. Minél nehezebbnek ígérkezik ez a feladat, annál fontosabb, hogy a boronálásos, hengerezéses kiegészítőmunkák lehető tökéletes, ügyes beiktatása segítségével közelítsük meg — elérni amúgy sem tudjuk— a kultúreke munkájának minőségét. Sőt közvetlen a mélyszántást megelőzően végzett alapos porhanyítás tárcsával, vagy más egyébb arravaló eszközzel jelentékenyen lecsökkentheti a szántás üregesedését és rögösödését. A barázdaszelet előre felporhanyított felső tömege szántáskor belefolyik a barázdaárokba. A barázdatest többi része pedig sokkal kevésbbé, illetve kevésbbé durván rögösödik, mint rögösödnél?:, hogyha a közönséges ekével szántásra kerülő talaj felületét nem ' karistoltuk volna meg. Minél mélyebbreható ez a megkaristolás, a hatása természetesen annál nagyobb. gondoskodjunk a szükséges csávázószerekről és a csávázáshoz szükséges eszközökről. A jövő évi termés biztosításának előfeltétele a jó vetőmag. Az ős*i vetéshez a vetőmagot feltétlen tisztítsuk meg az idegen és törött magvaktól. Ha napraforgótábláinkon a napraforgótányérok rozsdabarna színűvé váltak s a lehajló tányérok szélén a pikkelyek erősen töredeznek, kezdjünk hozzá az aratáshoz. Az aratás legjobb módszere, ha az érett napraforgó tányérját lefelé fordítva éles késsel 5—6 cm-es csonkkal együtt vágjuk le. A termést az aratók után járó ponyvás szekérre gyűjtsük, így küszöböljük ki a szempergést. Jövőévi vetőmagnak már a szedéskor válasszuk ki a legszebb és legjobban beérett tányérokat. szánt burgonyát jára felhasználandó gumókat. Nem szabad, hogy beteg gumók maradjanak az egészségesek között, mivel egy beteg gumó megfertőzheti az egész termésünket. Fel kell számolni végérvényesen azt a helytelen cselekedetet, hogy a burgonyát, még csak egész rövid időre is, a saját szárával takarjuk be, mert az fertőzésre ad lehetőséget. A hazaszállított burgonyát, mind a vetőt, mind az étkezésit, valamint a takarmányozási burgonyát elkülönítve tároljuk. A burgonyát árnyékos helyen tiszta földre 120—130 cm-nél nem szélesebb prizmába kell rakni. A prizma alá hosszirányban háromszög glakú, 30 cm. alapméretű szellőzőrácsot kell helyezni. Szükséges, hogy a szalmával letakart prizmákat állandóan figyeljük és ha felmelegedést észlelnénk, hűvös éjszakákon a szalmatakarót távolítsuk el. Ha tárolás alatt bármilyen romlást észlelnénk, a burgonyát — lehetőség szerint hűvös időben — gondosan válogassuk át. A rozs akkor biztosítja a legnagyobb termést, ha megfelelően beérett és megülepedett talajba kerül. Ennek az alapfeltételnek azonban csak akkor tudunk megfelelően eleget tenni, ha elég időnk van a talaj jó és szakszerű előkészítésére. Kétségtelen tehát, hogy az elővetemény nagy mértékben befolyásolja a rozs terméseredményét. A rozs legjobMelőveteményének a szöszösbükkönyt, azlldes csillagfürtöt, a bíborherét, a homoki borsót, általában a borsóféléket, a pannonbükkönyt és a zabosbükkönyt tekinthetjük. A rozs egymásután is vethető a szakszerűség különösebb megsértése nélkül, különösen akkor, ha talajainkat rendszeresen és megfelelően szervestrágyázásban és műtrágyázásban részesítjük. Megfelelő talajelűkészítéssel biztosítsuk a rozs jó és gyors kikelését Eddigi tapasztalataink kétségtelenül igazolják, hogy a rozs alá végzett vetőszántás beéréséhez és megülepedéséhez általában legalább 2—3 hétre van szükség. Ezért az ütemtervben megállapított vetési időponthoz méretezzük, illetőleg ütemezzük be a vetőszántás elvégzését is, hogy a talajnak ideje legyen beérni és megülepedni. Irtsuk a gyomokat és ezért is jóval a vetés előtt végezzük el a vetőszántást, hogy a vetésig a gyomok kiirtásáról gondoskodhassunk. A vetőszántás gyommentesítését fogasolással, majd hengerezéssel biztosítsuk. A további munka a vetőgéppel végzett vetés, majd ismét a henger, de befejezésül minden esőzések hatására a gumók fiasodni kezdenek. Ezeket a káros körülményeket kerüljük el azzal, ha késedelem nélkül hozzáfogunk a burgonya szedéséhez, amikor annak már a levelei leszáradtak éá a gumók héja már nem foszlik. A burgonyát még a szántóföldön osztályozzuk háromfelé, mégpedig vető, étkezési, és takarmányozási burgonyára. A beteg gumókat távolítsuk él. Ha a szántóföldről nem hordjuk be még aznap a burgonyát, az öszszerakott kupacokat szalmával kell letakarni. Burgonyaszárat tilos takarásra használni. A burgonya rakodásánál és szállításánál ügyelni kell arra, hogy a ‘gumók meg ne zúzódjanak. Azokat nyomásnak, taposásnak kitenni nem szabad. A burgonyaszedést mindig száraz időben végezzük és a szedés után hagyjuk kissé szétteregetve megszikkadni a gumókat. A szedés után gondosan át kell válogatni és különkülön kell tárolni, -kupacokba rakni az étkezési, a vető, valamint a takarmányozás célesetben fogasoljunk. Különösen laza homoktalajon nem lehet befejező munkánk a hengerezés, mert fogasolás nélkül a szél könynyen elhordja a laza homokot. Különleges tennivalók a laza homokon Nagyon gyakran tapasztalhatjuk a laza homöktalajú vidékeken azt a helytelen gya. korlatot, hogy a rozs vetésénél nem alkalmaznak hengert, mert félnek attól, hogy a szél elviszi a homokot. Az eddigi tudományos és gyakorlati eredmények kétségtelenül igazolják, hogy ez a félelem teljesen indokolatlan, mert a szelek csak akkor okoznak károkat és viszik a homokot, ha a vetési munkákat hengerezéssel fejezzük be. Ha földünket a vetés után magtakaró boronával megfogasoljuk, akkor még az erősebb szelek sem okoznak nagyobb károkat és a nagyobb szélviharok, amelyek rendszerint csak október-november hónapokban szoktak jelentkezni, már kikelt és megerősödött rozsvetéseket találnak. Meg kell emlékeznünk arról is, hogy milyen vetés előtti talajelőkészítési munkákat végezzünk abban az esetben, ha a rozsot burgonya után vetjük. A burgonya kiszedése után a 20—22 cm mélyen végett vetőszántást még aznap boronáljuk el. Utána hengerezzünk, vessünk, majd ismét hengerezzünk és befejezésül könnyű magi. ikaró boronával fogasoljunk. Két hengerezést kell tehát alkalmaznunk, az egyiket vetés < lőtt és a másikat a vetés után annál is inkát b, mert a burgonya kiszedésével nagy mé; lékben meglazítjuk a homokot, aminek ös./etömörítése a jó rozsvetés szempontjából nélkülözhetetlen. — Természetesen eltekinthetjük a vetőszóntástól abban az esetben, ha a burgonyáink talaja gyommentes, ebben az esetben is azonban feltétlenül szükséges a vetés előtti és utáni hengerezés végrehajtása. Általában a rozsvetéseknél kövessük azt a szabályt, hogy csak az a rozs kel ki gyorsan és erélyesen, ahol a szükséges hengerezéseket megfelelő módon alkalmaztuk. A keresztsoros vetés a rozsnál is magasabb terméshozamot biztosít Vetőgéppel vessünk, mert vetőgép nélkül nem biztosíthatjuk az elvetett rozs gyors és egyenletes kikelését. Kézzel végzett vetés után nem használhatjuk ki a korszerű talajművelés előnyeit. A fent felsorolt előnyök miatt is a vetőgépek alkalmazását feltétlenül biztosítani kell. A vetés előtt a vetőgépet pontosan az előírt magmennyiségnek megfelelően kell beállítani és ügyelni kell a sorok csatlakozására. A tenyészterület jobb kihasználása és a megdőlés veszélyének csökkentése céljából — ahol erre lehetőség van — minél nagyobb területen alkalmazzuk a keresztben-hosszában való vetést. Ahol ilymódon nem lehet vetni, ott — a lejtők kivételével — észak-déli irányban vessünk. Arra kell vigyázni, hogy amíg a rozsot a szokásos 12 cm sortávolság mellett a vetőgép megfelelő beállításával úgy vetjük, hogy folyóméterenként 50—-60 mag essen, addig a keresztben-hosszában való ve tésnél folyóméterenként 30—35 mag elvetését kell biztosítani. A Szovjetunióban a rozs keresztben-hosszában történő vetését már nagy területeken alkalmazzák, mert ennek a módszernek az eredményessége az eddiginél nagyobb terméseredményekben mutatkozott meg. Törjük a kukoricát teljes érésében A kukoricát egy nappal sem szabad előbb törni, mint a teljes beérés előtt, mert a kukorica legjobban a tövén érik meg és szárad be. Tartsuk szem előtt, hogy a teljes érésben letört kukoricacső is még annyi nedvességet tartalmaz, hogy törés után még gondosan kell szárítani. A nem teljesen beérett kukorica elraktározása és téli eltartása, a legnagyobb elővigyázat mellett is veszteséggel jár. Mivel a kukorica nem pereg, annak teljes beérését kockázat nélkül be lehet várni. A kukoricatáblát célszerű érés idején többször bejárni, hogy a teljes beérettséget, vagyis a törés idejét megállapíthassuk. Ilyenkor kell a jövő évi vetőmagot is még a száron kiválogatni és csak az egészséges, jól fejlett, koránérő és lehetőleg két csövet nevelő töveket kijelölni. Vetőmagnak csak teljesen beérett egészséges, fajtatiszta majdnem végig szabályos hengeralakú, mindkét végén teljesen benőtt, egyenes és tömött sorú csövek valók. Tartsuk szabálynak, hogy a vetőmagnak kiválasztott csöveket csak teljes beérésük után és mindig külön törjük és külön raktározzuk. A kukorica beérésének külső jele, hogy a szár és levélzet megsárgul, száraz és törékeny lesz. A legtöbb lófogú fajtánál egy további, meglehetősen biztos jele az érésnek, hogy a csövek lekonyulnak, a föld felé hajlanak. Ezek a külső jelek a korán érő fajtáknál mindig biztos jelzői a tökéletes beérésnek. A későn érő fajtáknál azonban — különösen esős őszi időjárásnál — előfordul, hogy még zöldes a szár és levélzet, míg a csövek megfelelően érettek. Ilyen esetben, mivel tehát egyedül a szár minőségéből a beéredés nem állapítható meg biztosan, csak a kifosztott cső magjainak vizsgálatából állapítható meg az érés foka. Az aprószemű kukoricafajták törése megkezdhető, ha magjaik fényesek és körömmel már nem karcolhatok. A puha, nagyszemű fajtáktáknál megkezdhető a törés, ha a száron kifosztott cső magjai üvegfényüek és a mag körömmel csak nehezen karcolható. Ilyen érettségi fok mellett törhető a kukorica még akkor is, ha szára és levélzete nem lenne száraz. — Teljes egészében, tökéletesen beérett tábla nincsen, mert a másod-harmadrendű vagy visszamaradt fattyúhajtások csövei között mindig akad éretlen, tejes cső is. A FOSZTÄST VÉGEZZÜK A TÖRÉSSEL EGYSZERRE A kukoricatörésnél az egyedüli helyes eljárás a csöveket a száron fosztani, vagyis a cső csuhéleveleit erre a célra készült késsel, fosztóval felbontani, a kukoricát kifosztani és a letört és kifosztott csöveket a vállra akasztott zsákba, vagy pedig kosárba szedni. A száron való fosztásnak előnye, hogy a szárral együtt marad az értékes takarmányt jelentő csuhé is. A kukorica törésekor az éretlen, fejletlen, korcs csöveket az érett, jó csövektől külön kell választani és szedéskor külön kosárba rakni, vagy a táblán külön kupacokba összaní «hálni, mert ezek a jól beérett, egészséges kukoricával összekeverve, a tárolásnál annak romlását idézik elő. Hogy a kukorica törése és behordása gyorsabban legyen elvégezhető, célszerű a nagyobb kukoricatáblákat törés előtt fogásokra felosztani olyképpen, hogy fogásonkint ß—10 sor kukoricát előre letörünk- és a szárát is levágjuk. így eljárva lehetővé válik a sorok közé fogattal bemenni, mert a szedés és hordás gyorsabb lesz. 6 1952. szeptember 7.
