Szabad Földműves, 1952. július-december (3. évfolyam, 27-52. szám)

1952-08-31 / 35. szám

8 1952. augusztus 31. A dunaszerdahelyi járás Fogyasztási Szövetkezetei segítenek a falu dolgozó nak A dunaszerdahelyi járásban a Fo­gyasztási Szövetkezetek alkalmazottai jelentősen bekapcsolódnak a tömegpo­litikai munkába és támogatják az EFSz-eket a jelenleg folyó tagság ki­­szélesítéséért folyó meggyőző munká­ban. A dunaszerdahelyi Járási Fogyasz­tási Szövetkezet védnökséget vállalt a mihályfai EFSz fölött és nemcsak a brigád munkában nyújtanak segítséget, hanem a községben levő 16 önállóan gazdálkodó kis'parasztokat is állandóan látogatják, hogy megnyerjék őket a szövetkezeti gazdálkodásnak. Sok eset­ben 2—3 órát is elbeszélgetnek egy­­egy kisparaszttal vagy szövetkezeti taggal és barátságos beszélgetés közben felvilágosítják őket a nagyüzemi és többtermelés fontosságáról. Mindemellett a többi községeket is látogatják, többek között Kisudvarno­­kot, ahol ezideig még EFSz előkészítő bizottság sem volt. Kisudvamokon kis­sé nehéz feladat várt rájuk, mert a kisparasztok 80 százaléka kétlaki gaz­dálkodást folytat, de a hosszabb felvi­lágosító munka után az eredmény itt sem maradt el. Az idénymunkák alatt közös étkezdét létesítettek A Járási Fogyasztási Szövetkezet dol­gozói ezenkívül olymódon segítettek a falu dolgozóinak az aratás és cséplés idején, hogy mozgó elárusítót létesítet­tek, amely a munkahelyen árusította a hűsítő italokat. Egyes helyeken a sze­zon munkák idejére közös étkezdéket létesítettek, hogy ezáltal is megköny­­nyítsék a dolgozó asszonyok munkáját. A közös étkezést legjobban Nemesó­­csán szervezték meg. Csémi Erzsébet, a vendéglő főnöke ezen a téren kiváló sikereket ért el. Annak ellenére, hogy a konyha, valamint a raktár öreg épü­letben volt elhelyezve, Csémi elvtársnő olyan barátságossá varázsolta, hogy mindenki otthon érezte magát. Az étkezdében az aratás és cséplés alatt az EFSz tagok, az állami birtok és z állami gépállomás dolgozói étkez­tek. Pl. Nagy Imre a feleségével együtt állandóan a közös étkezdében ebédelt és kijelentették, hogy azt az ebédet, amit ott 18 koronáért kapnak, annyiért saját háztartásukban el sem tudnák készíteni. Csémi elvtársnő minden nap igyekezett ízletes és jó ételeket főzni. Az étrendet 3—4 nappal előbb állította ossz a többség kívánságának megfele­lően. Az ebédet és vacsorát egyedül készíti s csak abban az esetben kér segítségét, ha bevásárlás miatt el kell utaznia. Nemesócsán a dolgozók kíván­ságára a közös étkezdét egész éven át fenntartják. Hasonló közös étkezdét létesítettek Csilízradványon is, a szezonmunkák idején. Ugyancsak érdemes megemlíte­ni Pódatejeden Benkovszky László elv­társat, aki a szövetkezeti vendéglőt egész nyáron át tisztán, szellőztetve tartotta, hogy a fárasztó aratási mun­ka után a dolgozók kellemesen érezzék magukat benne. A korszerű hűtőberen­dezéssel mindig friss hűsítő italokat, főleg szódát és málnaszörpöt szolgált fel. A jó elárusítás megszervezéséről is gondoskodnak A Járási Fogyasztási Szövetkezet ré­széről nagyon helyes volt az az intéz­kedés, hogy az áruellátásban elsősor­ban is a falvakat részesítik előnyben, így a legjobb és legerősebb elárusító helyek a falvakon vannak. A dunaszer­dahelyi járás legjobb elárusító helye Bős községben, míg a nagymegyeri já­rásban Ekecsen van. Gondoskodnak ar­ról is, hogy azokba a községekbe, ahol az EFSz gyengébb, a legjobb elárusí­tókat vagy elárusítónőket helyezzék. A jó elárusítók közé tartozik Kürty elvtárs, az ekecsi 43. számú elárusító dolgozója, valamint Kiss Alajos, az, el­árusító vezetője. Kiss elvtárs amellett, hogy a mintaelárusító a vezetője, még 2—3 elárusítónőt állandóan' tanít. Bi­zonyos, hogy a jó munkának aztán megvan a kívánt eredménye, amelyet a dunaszerdahelyi járásban tapasztal­hatunk a legjobban. A fogyasztók figyelmébe A Kereskedelemügyi Megbízotti hi­vatal figyelmezteti a fogyasztó közön­séget, hogy a Helyi Nemzeti Bizottsá­gok a törvényhatározatok értelmében visszavonják az élelmezési jegyeket azoktól, akik kórházi kezelés alatt vagy bármilyen okból kifolyólag 14 napon túl távol vannak állandó lakóhelyük­től. Az eltávozás attól a naptól számí­tódik, amikor a fogyasztó lakóhelyét elhagyta és nem tér vissza 14 napon belül. A Helyi Nemzeti Bizottság a kórhá­zak, gyógyintézetek és fürdőhelyek je­lentései alapján a gyógykezelés alatt álló személytől visszavonják az élelme­zési jegyeket. Abban az esetben ha a gyógykezelt élelmezési jegyei hiányza­nak, elvonják a családfőtől vagypedig a kővetkező havi élelmiszerjegyeiből. A Kereskedelemügyi Megbízott hiva­tal figyelmeztet minden fogyasztót, hogy hosszantartó gyógykezelés vagy fürdői gyógykezelés esetében őrizzék meg élelmezési jegyeiket, mert vissza­tértük után azt át kell adniok a Helyi Nemzeti Bizottságnak. A betegek részé­re a fogyasztói fejadagot a korházak és gyógyintézetek kapják. Éppen azért lehetetlen, hogy a gyógykezelés alatt álló személy élelmezési jegyet is kap­jon, mert ez esetben az illető kétszer venné fel azokat. A Kereskedelemügyi Megbízott hivatal figyelmezteti a fo­gyasztókat, hogy az élelmezési jegyek visszavonását semmiesetre sem enged­hető el és ebben az irányban semmifé­le könnyítést sem adhatnak az illeté­kes szervek. Ezen figyelmeztetést a fogyasztók érdekében közöljük, hogy a jövőben elkerüljük azokat a fölösleges kelle­metlenségeket és megnemértéseket, amelyek a Helyi Nemzeti Bizottságo­kon felmerültek. Méhészet létesítése az EFSz-ben A méhészet jelentőségére a mező­­gazdaságban már egynéhányszor rámu- 1 tattunk. A legutóbbi számunkban kö­­■ zöltük olvasóinkkal a méhészet jöve­delmét és haszonhajtását. Ezekből megállapíthatjuk, hogy a méhészet nél­külözhetetlenül szükséges minden me­zőgazdaságban. Cikkünkkel útmutatót szeretnénk adni úgy az EFSz, mint a kezdő méhé­szek részére az új méhészetek beállí­tásához. Az EFSz-ek közgyűlésen tárgyalják meg és hagyják jóvá a méhészet léte­sítését. A közgyűlés határozatát a mé­hészetről jegyzőkönyvileg terjesszék be a Járási Nemzeti Bizottság mezőgazda­sági osztályához, ahonnét a jegyző­könyv ajánlással a Kerületi Nemzeti Bizottsághoz lesz felterjesztve jóváha­gyás céljából. A jegyzőkönyvnek a következőket kell tartalmaznia: hány méhcsaláddal szán­dékszik az EFSz a méhészkedést meg­kezdeni és hogyan tudja fedezni a költ­ségeket a méhészet beállításához. A jegyzőkönyv jóváhagyása után a költ­ségvetésben biztosítani kell a szüksé­ges összeget a méhészet létesítéséhez Méh-családonként az ehhez járó fel­szereléssel együtt biztosítsunk költség­­vetésünkben 500 Kcs-t. Ha kölcsönre szorultunk, ez hosszú lejáratú legyen. Az új kaptár és a legszükségesebb felszerelés megrendelése Méhészkedési tervünkről még decem­berben értesítsük a privigyei méhésze­ti szövetkezetei. (Vcelárské druzstvo v Prievidzi). A méhész szövetkezet terv­szerűen állítja elő az új kaptárakat és a szükséges felszerelést. Ebben az ér­tesítésben tüntessük fel a kaptárak számát és a felszerelést, amire szüksé­günk lesz. A kaptárakat teljesen fel­szerelve kérjük. A kaptár rendszerét ahhoz alkalmazzuk, amilyen kaptárhoz méhészünk gyakorolva van. A legszük­ségesebb felszerelés a következő: Pro­kopp rács, etető, tányér, üveggel, 50 dkg műlép minden egyes kaptárhoz. Szükséges továbbá 1 pergető, 20 drb mézeskanna, 2 drb fejvédőszita, 2 drb keret, kibontovas, 1 drb keret-fogó, 15 drb anyapároztató, 2 drb iskolázókeret és 40 drb anyakalitka az iskolázó ke­retbe. Ez a felszerelés minden 50 csa­ládhoz szükséges. Rendeljünk még 2 drb anyanevelő kaptárt, 1.0 drb tartalék anyára. Továbbá gondoskodnunk kell pléh-takaróról, mert ezt a Méhész Szö­vetkezet a kaptárakkal nem küld. Épí­tenünk kell minden 50 családhoz egy méhészbódét, ahol a méhész a felszere­lését elraktározza, télire pedig a méz­űri kereteket. Ebben a bódéban perget is. A megrendelést a kaptárokra és fel­szerelésre legkésőbb február végéig küldjük el a Méhészeti Szövetkezetnek. A méhcsaládok felvásárlása A méhcsaládok felvásárlását a tava­szi hónapokban végezzük. A felvásár­lást kizárólag bizottságilag eszközöl­jük. A bizottságban legyen kinevezve az EFSz megbízottja és méhésze, to­vábbá a járási választmány által meg­bízott gyakorlati méhész, aki rendsze­rint a járási Méhész egyesületnek el­nöke, titkára vagy méhésztanítója szo­kott lenni. A bizottság felvásárlás előtt a járási Méhész-egyesülettől és a járási állatorvostól írásban elkéri azokat a helyeket, ahol a méhészet betegség folytán zárlat alatt áll. A zárlat alatt lévő helyekről méheket venni törvényi­leg tilos. A felvásárlásnál figyelembe vesszük a méhcsalád nagyságát, amelynek ki­sebb méretű kaptárban kora tavasszal 6—10 léputcát kell ellepnie, nagvojjjj méretű kaptárban pedig 5—8 léputcát. A méhcsaládnak 6—8 kg mézre van szüksége kora tavasszal, ezt a mézkész­­ietet becslés útján tudjuk megállapíta­ni. Minden négyzetdeciméter fedett sejtben 30 dkg méz van elraktározva. Kevesebb élelemmel ellátott családot csak abban az esetben vásároljunk, ha van biztosítva mézünk vagy cukrunk a feletetéshez. Figyelembe vesszük még a méhcsa­lád építményét is. Ha az építmény öreg, fekete, abban az esetben a méh­családot ne vásároljuk meg. Minden esetben figyelmesek legyünk az anyá­ra, ennek legfőbb jó tulajdonságát a rendszeres fiasításról vesszük észre. A méhcsaládok hazaszállítása a felvásárlás után « ' A felvásárlás után minden családnál gondosan átvizsgáljuk a keretek rög­zítését. Abban az esetben, ha a rögzí­tés (távkapocs) nem kielégítő, ezt pó­toljuk. A nem rögzített (távkapcsozott) keretek szállítás közben összecsúsznak és ezáltal összenyomják a méheket. Az összenyomott méh munkára képtelen és rövid időn belül elpusztul. A kere­tek rögzítése után átvizsgáljuk a kap­tár állapotát, ha ez hézagos, a hézago­kat ronggyal, papírral vagy sárral be­tömjük. Most ellátjuk a kaptár (költő­tér) tetejét drótszövettel. Az erős csa­ládoknál gondoskodunk menekülő űr­ről is. Este, szállítás előtt tömjük be a röpnyílást, jobb azonban a röpnyí­­lásra is drótszövetet tenni. A felvásá­rolt méhcsaládokat csakis késő este vagy éjszaka szállítjuk. A szállítást lehetőleg teherautón vagy jól féderezett pótkocsin szállítsuk. Az autó fenekére terítsünk el vékony ré­teg szalmát, ami a rázást szállítás köz­ben ellensúlyozza. Szállítás előtt a drótszöveten keresztül langyos vízzel gyöngén meglocsoljuk, ezzel pótoljuk a méhcsalád víz-szükségletét, mivel a felzúdulás után, ami útközben követ­kezik be, a méhek több vizet fogyasz­tanak. Sokszor megtörténik, ha nincs vizük, hogy felszívják a fiasítás ned­vét, ami súlyos károkat okoz a méh­családoknál. A kaptárak csomagolását úgy végezzük, hogy a drótszövet min­dig szabadon maradjon, amiáltal biz­tosítjuk a család levegő-szükségletét. Abban az esetben, ha szükségessé válik, hogy méhcsaládjainkat a szállí­tásnál egymásfölé rakjuk, akkor az al­só kaptárra legalább 5 cm magasságét lécét teszünk két oldalról s erre tesz­­szük a felső kaptárt. Ezáltal a levegőt nem zárjuk el szállítás közben a méh­családtól. A szállításnál a méhésznek mindig kéznél legyen a füstölő és a fej védő szita. (Folytatás a következő számban). Szabad Földműves a Földművelésügyi Megbízotti Hivatal hetilapja. — Kiadóhivatal: Bra tislava, Krizková 7. — Telefon: 332-99. — Szerkesztőség: Bratislava, Krizková f. — Te­lefon: 243-46. — Főszerkesztő: Major Sándor. — Kiadja az „Orác” lap- és könyvkiadó vál lalat. — Nyomja: Concordia nyomda Bratislava, JUL Nár. povstanie 41 — Irányító pos: hivatal: Bratislava 2. — Előfizetés egy évre: 100.— Kcs, félévre 5C.— Kcs. — A lap felm ondható minden év végén okt elsejéig. — Eng. sz. PIO 566/52. IV 2.

Next

/
Thumbnails
Contents